Petőfi Népe, 1976. augusztus (31. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-17 / 194. szám

1976. augusztus lí. • PETŐFI NÉPE • 5 KEREKES FERENC FASZOBRÁSZ Egy iskola eredményei és gondjai Hazánkban a felszabadulás után még 10 esz­tendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az új, való­ban szocialista tartalommal telített kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképzés megindulhasson. Megyénkben — tekintettel annak nagy kiterjedé­sére, a szétszórt hálózatra — négy iskola felál­lítását tartotta szükségesnek a Belkereskedelmi Minisztérium. Ezek egyike a kiskunhalasi vendéglátóipari és kereskedelmi szakmunkásképző iskola, amely 1955 szeptemberében nyitott kaput. Egyetlen osztály indult akkor, tizenhat tanulóval. Már egy évvel később a felnőtt szakmunkások képzésére is sor kerülhetett. Az elmúlt tanévben 26 osztályban mintegy ezer tanulóval folyt a képzés (ebből tíz felnőtt osztály). Gyökeres változást jelentett az iskola szervezeti életében az 1969. évi VI. sz. törvény, az 1972-es párthatározat, majd pedig az, hogy a szakmun­kásképzők irányítását három éve a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya vette át. Az általános iskolát végzettek többsége kedveli ezt az iskolatípust, a jelentkezők száma minden évben jóval meghaladja a keretszámot. Ezzel szemben a lemorzsolódás aránya soha nem érte el még az egy százalékot sem. Jó módszer, hogy a tanulók rögtön, szeptemberben intenzív korre­petálásban részesülnek. így a bukások száma is egészen csekély. A szákmát a középpontba állító tanterv hasznosan találkozik a növendékek érdek­lődési körével, összhangban van napi feladataik­kal, akik mindennapos kapcsolatban lévén vevő- vel-vendéggel, szükségét érzik a tanulásnak. A tanulmányi eredmények átlaga 3,2—3,5, ami erős közepesnek mondha/tó. Az elmúlt huszonegy év alatt számos kiemelkedően jó képességű szak­ember került ki az iskolából, amelynek egykori növendékei az ország kereskedelmének sok fontos posztján megtalálhatók. Az iskolában a tárgyi feltételek kezdettől fogva igen szerények. Az oktatás nem önálló épületben folyik, más intézmények helyiségeit kénytelenek igénybe venni tanterem, tornaterem, tanulószoba céljaira, vagy szülői értekezletek, ünnepségek megtartására. A gyakorlati oktatásra igénybe vett helyiségek sem alkalmasak a korszerű kép­zésre, mivel meglehetősen elavultak. Mindeme nehézségek azt is maguk után von­ják, hogy a szemléltető eszközök kihasználatla­nok, s a szakmai szemléltető anyag bővítését is akadályozza a helyhiány. Ugyanez a helyzet * könyvtárfejlesztéssel, vagy a klubhelyiséggel, holott a növendékek örömmel és tevékenyen vesz­nek részt a kulturális és politikai rendezvénye­ken, megmozdulásokon. A gondok ellenére is az iskola bebizonyította létjogosultságát, 'életképességét. A további jó mun­kához szükséges önálló épületet pedig a tervezge- tés helyett mielőbb feltétlenül létre is kellene hozni. Mert kétségkívül tarthatatlan helyzet az, amikor nemcsak az elméleti oktatás ütközik ne­hézségekbe, hanem például megoídatlan (egy ven­déglátókat is képző Iskolában!) a főzési gyakor­latok lebonyolítása. Arra már vannak kilátások, hogy a megépülő új szövetkezeti ABC-áruházBan korszerű oktatási kabinetet alakítanak majd ki. Ennél is jóval töb­bet érdemelne azonban, hogy a tárgyi feltétele­ket illetően, ez az iskola, amely céltudatos mun­kával igyekszik a fejlődéssel lépést tartani, s a gondok közepette is társadalmilag jelentős tevé­kenységet végez. A szóhangulat rosszabbodása A szavaknak nemcsak hangalakjuk és jelentésük van, hanem hangulatuk is. Ebben szerepe van a szavak hangtani felépítésének, a magán- és mással­hangzók arányának, a hangtorlódásnak, de a jelen­tésüknek is. Az édesanya, szerelem, hűség, gyöngy szavak kedvező hangulatúak, a pusztaság, hábo­rú, halál pedig kedvezőtlenek. A szekér, ablak, történelem pedig közömbös hangulatú szavak. Erről bővebben lehetne írni, de most arról az ér­dekes nyelvi jelenségről lesz szó, hogy hogyan változik meg a szavak hangulata. Ez a változás kétirányú lehet: a szóhangulat rosszabbodhat és javulhat (latin elnevezése pejo- ráció és amelioráció). A szóhangulat, rosszabbodására nagyon sok pél­dánk van. A némber régen közömbös hangulatú, nő, asszony jelentésű szó volt, ma női mivoltából kivetkőzött nőt jelent. „A szegény, alacsony sorsú némbernck (ma: nőnek, asszonynak) az arcán csupa jóság volt kifejezve” — olvassuk Jókainál. Ugyanilyen sorsra jutott a banya szó is. Téves tagolással jött létre a régi „jóbanya” (tulajdon­képpen jób+anya, vagyis jobb anya) összetétel­ből (jób anya helyett jó banya). Hangulatának rosszabbodása jelentéséből is kitűnik: nagyanya, öregasszony, rosszindulatú öregasszony, boszor­kány. (Régen a jób anya mellett volt nagyapa jelentésű jób apa.) Ugyanilyen elértéktelenedést figyelhetünk meg a címekben, megszólításokban is. Az asszony és az úr régen uralkodók, főran- gúak megszólítása volt. Az együgyű melléknév régi egyszerű, szelíd je­lentése régen szinte dicséret volt, ma' már aligha vehetjük annak. A jó ember kapcsolatból össze- vonódott jámbor a régebbi kegyes, jó ember je­lentése helyett mia már bárgyú, együgyű embert jelent. Az okoskodi ige eredeti értékelő jelentése (gondolkodik), ma már az akadékoskodás mellék­értelmét és színezetét is magába szívta. A szag régen közömbös jelentésű volt, egyaránt beszélték a mézszagról és a „bűzhedlt dög tűrhe­tetlen nehéz szagáról”. Ma jelző nélkül kellemet­len szagot jelent. Jelentése hangulatának rosz- szabbodását a mondatkörnyezet módosította, mert többször használták kellemetlen szag jelentésben. A kedvező jelentést az illat szó kapta. Az állatnevek emberre vonatkoztatva szintén nem hízelgő hangulatúak. A felsorolás maga meg­győző lehet: liba, disznó, szamár, marha. Megtörténik az is, hogy a szó jelentése a saját ellentétébe csap át. Többnyire a jó jelentés rossz irányban, különösen ha gúnyosain használjuk a szavakat. Pl.: Szép dolgot műveltél! Ez nagyon derék dolog volt! — Mondjuk annak, aki rossz fát tett a tűzre. így magyarázhatjuk a hírhedt, hirhedett szó pálfordulását is. A szó a hír fő­névnek híressé lesz jelentésű hirheszik, hírhedik származékának befejezett melléknévi igeneve. Eredeti jelentése ugyanaz volt, 'mint a híresé. „Rossz hírű” jelentésének kialakulását a hasonló -hedik képzős igék rosszalló jelentésárnyalata (pl. bűzhödik, keshed, poshad) is elősegíthette. Amint tudjuk, Vörösmarty még így írt Liszt Ferencről: „Hirhedett zenésze a világnak.” Néha a csoportnyelvekből a köz- és az irodalmi nyelvbe bekerült szavak hangulatának rosszab­bodását is megfigyelhetjük. Ha ma azt mondjuk valakiről, hogy összeszűri a levelet valakivel, ép­pen nem számít dicséretnek. Az „öszve szűrés” a patika és a konyha nyelvéből került ki, kezdet­ben az eredeti közömbös jelentéssel. Ezért írhatta Faludi Ferenc: „Szűrd öszve magadban galamb és kígyó természetét.” De a szóhangulat javulását is megfigyelhetjük. Erről legközelebb lesz szó. Kiss István Új rádió- és tv-központ Szófiában kiállítása Nagykőrösön Huszonkét Bács-Kiskun megyei fafaragó munkáival ismerkedhet meg a közönség ezekben a napok, ban a Kiskunmajsai Ifjú Gárda Művelődési Központban. Ott van­nak a Kecskeméten élő fiatal Ke­rekes Ferenc művei is, aki egy­idejűleg teljesebb igénnyel mu­tatkozik be Nagykőrösön. A szomszédos város egykori nagyszállójának földszinti termé­ben harminc falszobor sorakozik lel. A múlt vasárnapi megnyitó egyik személyes élménye volt, hogy Kerekes alkotásai egyaránt tetszenek a sokféle tárlatot meg­ért takarítónéninék, a műbútor­asztalos szákmájú házfelügyelő­nek, á rajztanárnak és amatőr festőnek vagy a kórusvezető nép­művelőnek. A magyarázat csak az lehet, hogy a különféle ízlés különböző értelmezési rétegeket fedez fel. Vagyis több jelentést hordoznak a faragások. Huszonnyolc évesen, az önművelőképzés eredménye­ként ez nem kevés. Az utóbbi időben Kerekes Ferenc üzemi se­gítséggel megtalálta azt a lehető­séget is, hogy ne csak a szabad idejében, hobbyként találkozzon a fa megmunkálásával. A kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet pártfogásával műhelyhez, biztos megélhetéshez jutott. Az ilyesféle mecénási sze­rep ma még elég ritka. Bár mind több hasonló vállalat, gazdaság lenne az országban. A közönség egyöntetű tetszés- nyilvánítása annál értékesebb, mert Kerekes Ferencet sohasem foglalkoztatta a zsánerszerű el­beszélőmód, inkább tömörítésre, drámaiságra törekszik. Az erezet­től, görcsöktől és repedésektől függő rögtönzések helyett a tu­datosság és a művesség jellemzi, és mesterségesen öregíthető bo­rotvatokokat sem készít a Wil- kinson-pengék időszakában. Nagy- nagy akaraterővel valami újabb csapást tör magának, amihez megvan a képessége, az akarata és ambíciója. A kiállítás a korábbi bemutat­kozásoknál teljesebben érzékelte­ti, hogy mit szeretne elérni, és képet ad arról, hogy mi sikerült eddig. A tömbszerű ábrázolás- módtól jutott el a figurális meg­jelenítésen át a jelképes kifeje­zésmódig. Ennek a törekvésnek pillanatnyilag alighanem a csúcs, pontját jelzi a Fiatalok című mű­ve. Az anyagot megbontva, áttör­ve jelzi azt a szivárvány ívű ka­put, amelyből az életbe lépnek ki az alakjai. Mindenképp Izgalmas, ahogy egy művészi látású és készségű fiatal kortársunk elrendezi maga körül a világot, a külső és belső környezetet. Kívülről indul. Szin­te a szociográfia műfajkörébe tartozik az Üt című dombormű, amely a faluból a városba veze­tő irányt tapogatja ki. Külön egy­séget alkot a mezőgazdasági munka tárgya: a Lovas, Szőlőkö­töző, Kertészlány, Szüretelő, vagy a Parasztasszony ábrázolása. Val- lomásosabb jellegűek a Játszó gyerek, az öregek és az Albérlet faszobrai. A művek átélt élmé­nyeket, örömöt, vagy bánatot sru. gallnak. Emberi jellemeket idéz­nek fel ázok a portrék, amelyeket el sem lehetne képzelni a fa ere­zete nélkül. Es végül a letisztuló kifejezőerőnek köszönhetik létü­ket á zenei ihletésű alkotások; a Szimfónia, vagy a Gordonkás. Tehát ábrázolás, megjelenítés és kifejezés együtt van jelen a nagykőrösi kiállításon. Mindez a fa anyagában testesül meg. A fá­ban, amely egyszer tragikus, az emberre nehezedő éveket idéztei a Harmonikás című kompozíció­ban, máskor viszont dzt a képze­tet kelti, hogy a fa is szétfeszít­hető: a dél-afrikai néger alákja kitör a zárt őáerdei kunyhóból. . A Bács-Kiskun megyei bemu­tatkozások után most Nagykőrös­re is eljutott Kecskemét frissü­lő képzőművészeti életének egyik sokat ígérő üzenete. Halász Ferenc Bulgáriában új rádió- és tele­vízióközpont alapkövét rakták le. A központ vasbeton épületei a Vitosa hegység alján, az új szó­fiai lakónegyed, a Mladoszt — Ifjúság — közvetlen tőszomszéd­ságában nőnek ki a földből. A műszaki terveket szovjet szak­emberek készítették, de részt vettek a munkában Bulgária és a Német Demokratikus Köztár­saság specialistái is. A színes televíziózás technikai berendezéseit ugyancsak a Szov. jetunió szállítja majd. Négy stú­dió készük amelyek heti 22 órá­ban sugározzák a műsort, s egy­ben lehetőséget nyújtanak arra is. hogy az élő adások mellett jelentős módon növekedjék a tv-filmek gyártása. Az ugyanott készülő rádióköz­pont alkalmas lesz arra, hogy az állomások adásidejét napi 56 órára növeljék. (BUD APRESS—SOFIAPRESS) (20.) Nem merek fölnézni, hátha valaki leköp onnan föntről. Aza- tag önérzetem attól se lett Ugyanis szárazabb, hogy Betűt megbőgettem. Ha agyonvertem volna, azzal se oldódott volna meg az egyenletem. Ha egy kra- pek olyan maláriásan örül egy lánynak, ahogy én örültem va­sárnap Tamarának, akkor nincs joga meghallgatni (de még meg­hallani se), hogy ki mit sziszeg arra a lányra. En pedig nem­csak meghallgattam, de magam­ban valahogy el is hittem a nyá- lazást. Mert ha abszolút semmit nem hittem volna belőle, akkor inkább belevertem volna a fe­jemet a falba, ahelyett, hogy odaálltam Tamara elé... Undor. Alattomosan settenkedek ma­gam körül a mocsok lelkiisme­retemmel. Most, egy pillanattal előbb, a lelkiismeret szó leírása közben még ráadásul fölbűzlött bennem, hogy miért ne hittem volna el a szöveget, hiszen Ama­dé Kati mondta! Amadé Kati. aki abszolút szavahihető. Azért jutott eszembe ez a mentségszagú ötlet, mert még ahhoz is nyamvadt vagyok, hogy komplettül utáljam magam. Mentségeket keresni! Leprás alak vagyok. Betűvel azonos színvonal. Azzal is csak maga­mon akartam könnyíteni, hogy megruháztam Betűt. Amíg haza- szédelegtem, egy-egy pillanatban Betű miatt is utáltam magam. Selejtes eszköz megverni egy gyöngébbet. Én is olyan silány voltam, mint azok a hülyék, akik engem vertek meg Tarhosréven, amikor Gida fölfűtötte őket. Körülállták, Gida előadta, hogy az én apámat azért küldték le Tarhosrévre, hogy spicliskedjen a kollektívára, tehát én Is egy spicli vagyok stb. O csak tudja, ő az igazgató elvtárs fia. Nagy kavarodás volt, nem terültem el nekik, hogy összetapossanak, ka­lapáltam én is, akit értem, de mégiscsak ők voltak négyen. Agyon is vertek volna, ha nem jön arra két sofőr. De azok föl­fogták, hogy 4:1 az arány. Ha nem jön a két sofőr, pacalt csi­náltak volna belőlem a végére azok négyen. Mert erősebbek voltak. Ahogy én is erősebb va­gyok Betűnél. Végösszeg: ha minden tételemet összeadom, ak­kor is negatív szám. Ügy ketyeg bennem, olyan idegesen ketyeg az idegbaj, hogy előre tudom, mi lesz, ha lefekszem. A szomszédban Jurnikné me­gint balhézik. Ha kimennék a balkonra, érteném is a szöveget (nem érdekel), innen bentről csak a fejhangú előadás hang­erőváltozásait észlelem. Felhan­gú szöveg orrhangon előadva. (Az öreg Jurik éppen arra slattyogott, ahol Betűt kezeltem.) Ha lefekszem, csak forgolódok majd, melegem lesz, szomjas le­szek, éhes leszek, csak éppen aludni nem tudok. Ez a Jurnik­né pedig még mindig rikácsol. Ha az öreg Jurnik helyében len­nék, én már régen belevertem volna a padlóba a csajt. Mégis lefekszem. Holnap dél­után meccsünk lesz! Mózes egy­ből kiszúrja, hogy azért vagyok elmosódott, mert nem aludtam sportszerűen. (Híradó utón meg­néztem a tévében a Pelé-film folytatását. Nagy isten, ha a ma­gyar focisták közül két-három fő 1:100 aránylana Peléhez! Tech­nikában, rugalomban. Ha... Ha itt a szomszédban Jurniknénak négy lába volna, akkor tehén volna, és füvet legelne, az öreg pedig, szegény apósa, ostorral terelgethetné körbe-körbe a le­gelőn.) 22.20. Kiiktatom magam. Ta­mara már biztosan alszik, és ál­mában is engem utál a lelke. Ismerkedünk az élettel (Aba Sá­muel világtörténész gyanánt rendszeresen erre figyelmezteti a gondjaira bízott ifjúságot). Ta­marának én is egy adag életta­pasztalat lettem. Én meg örven­dezhetek, hogy nem élek hiába. Élettapasztalatnak lenni. Kitün­tető. (Ha nem volna humo­rom ...) TAMARA Június 3. kedd Utolsó óránk francia volt. Az osztály kollektív drukkban, mert hiába itt az év vége, Monsieur óráján még ilyenkor sincs sen­kinek életbiztosítása felelés el­len. Alighogy bejött, Monsieur mindjárt elsőnek engem szólított. Azt hittem, szórakozni akar ve­lem, hogy megadhassa az ötöst, de rögtön tisztázódott, hogy nem felelnem kell, hanem szívességet tenni. Monsieur felkért, hogy vi­gyek el egy receptet a patikába, készítsék el neki a gyógyszert, hogy mire hazafelé megy, átve­hesse. összedobtam a cuccaimat, mert Monsieur azt is engedélyez­te, hogy patika után már ne menjek vissza a suliba. A kosárlabdapályán negyedi­kesek izzadtak, pedig abszolúte­ment hűvös volt. Több mint hű­vös: hideg. II fait íróid, össze is kellett gombolnom a dzseki­met. Májusi kánikula után egy­szerre szabályos őszi hideg. A kosarasok üdvözöltek és rohan­gáltak. Hideg ellen. Attila jutott eszembe róluk. Nem akartam. Nekifordítottam az arcom a szél­nek. Ki is pirultam, amíg elju­tottam a gyógyszertárba. A patikusnő ismeri Monsieurt. Nem kellett sokat szövegelnem. Patika után haza. Ettem, va-, gyis magamba nyeldekeltem né­hány falatot. Azután leültem. Magam elé merengtem, és olyan fáradt voltam, mint a Szexma­donna, ha éjfél után ér haza a társadalmi életből a bátyámmal. Elterültem a heverőn és fáztam. Fel akartam kelni, hogy ne fáz­zak, de mielőtt felkelhettem volna, úgy elaludtam, hogy észre sem vettem. Arra ébredtem, hogy valaki csenget. Nem tudom, mióta nyomta a csengőt, mert már ál­momban is hallottam a berre­gést. Végigbolyongtam a lakáson, és készültem a letolásra, a só* gornőm jóvoltából, hogy miért hagytam benne a zárban a kul­csot. De a kulcsot nem is hagytam benne a zárban. Ebből félhomá­lyosán azt következtettem, hogy nem a Szexmadonna csenget. Nem is ő volt. Betű görnyedezett az ajtó előtt. Véres volt az orra. A szája kö­rül is, ahogyan elmaszatolta a vért. Olyan álmos voltam, hogy nem is ijedtem meg tőle. Ásítás közben érdeklődtem, hogy mitől fagyott vérbe. — Karamboloztam az angol flottával — mondta. — Kimos­hatom magam? Bekalauzoltam a fürdőszobába. Mire előjött, többé-kevésbé visz- szanyerte a személyazonosságát. Leroskadt, rágyújtott és előadta az előzményt. Vagyis azt, hogy Attila megruházta Mert ő kife­csegte az osztályban, hogy látott engem és Attilát vasárnap együtt lógni és smárolni. Hidegen hagyott a azövege. — Attila küldött ide, hogy kérj bocsánatot? — tudakoltam, de csak unottan, egykedvűen. — Ne fáradj. Idegesen rázta a bodros fejét. — Nem küldött senki. Azért jöttem, hogy megmagyarázzam neked. Az a lényeg... — Ne fáradj — mondtam is­mét. — Engem totál nem izgat, hogy te mit mesélsz. Az sem ér­dekel, hogy mások mit mesélnek. Erről igazolást isi kaphatsz. Van még témád? Nem hagyta kidobni magát. Kénytelen voltam végighallgatni. — Én adhatok írást neked, Ta­mara — mondta —, hogy Attila egy osztályon felüli srác. Ezért szavaztam meg neked, már az el­ső pillanatban, a klubnapon, ami­kor kiszúrtam, hogy érdekel. Frankón megszavaztam neked, mert téged viszont mindig pártol­talak. Ha hiszed, ha nem hiszed. Mindenesetre, jó, ha tárolod. — Erezzem magam kitüntetve? — kérdeztem. (Folytatjuk) I • Kerekes Ferenc rögtönzött tárlat, vezetést tart a nagy. körösi művelődési központ kiállító­termében. • Fiatalok (diófa)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents