Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-10 / 162. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 10. • Elképzelhetetlen, hogy valaki magántanulóként oklevelet, diplomát szerezzen. Tegyük hozzá: ma már s az esetek túlnyomó többségében, mert szabályt erősítő kivétel mindig akadhat. De az már nem elképzelhetetlen, hogy valaki önerejéből váljék művelt emberré. Ebben az értelemben az az iskola végzett jó munkát, az a tanár érdemel elismerést, aki a hallgatóban, növendékében felébresztette a folyamatos önművelés igényét. Lényegét tekintve a közösségek, munkás-kollektívák számára szervezett művelődési formáknak is ez a célja. Nézzünk néhány konkrét példát. A Kritika című folyóirat tavalyi közművelődési beszélgetéssorozatának egyik résztvevője, a Lőrinci Fonó munkásnője mondotta el, hogy a kollektív tárlatlátogatások neveltek belőle — s általa a gyermekeiből — egyéni tárlatlátogatót. Az elmúlt években részt vett művészettörténeti előadás-sorozaton, sok-sok' tárlatvezetésen. Valamennyit az üzem szervezte. S egyszercsak „azon vette észre magát, hogy munkaszüneti napokon be-belátogat a Szépművészeti Múzeumba, a Nemzeti Múzeumba a Galériába..” Vagy egy másik eset: A Zeneakadémia munkás-hangver- senybérlet-sorozatának estjeit látogatta a SZIM néhány brigádja. Közben zenetörténeti előadásokat hallgattak meg az üzemi művelődési házban. A legközelebbi koncertekre már nem kellett „szervezni” őket: a brigádok tagjai a maguk örömére váltottak bérletet. S lettek — nyilván nem valamennyien — rendszeres hangverseny-látogatókká. • Valahogy így támad fel tehát az igény. Élmények nyomán. Meglehet, hogy azok az emberek, akik a fenti élmények alapján váltak „önművelő” tárlat- és hangverseny-látogatókká, sohaí sem jutnak el idáig, ha az ismeretterjesztés, a képzőművészeti, a zenei nevelés kollektív formái révén nem kapnak indítást. De most, hogy a művészi élményszerzés új lehetősége nyílt meg előttük, már a maguk útját járják, nem várva ösztönzést-biztatást. Egy, a közelmúltban megjelent művelődésszociológiai tanulmány írta, hogy ma Magyarországon a munkásrétegek általában rmavel- tebbek, mint gondolnánk, hiszen számtalan olyan művelődési forrásból merítenek, amelyeket a legbonyolultabb módon sem lehet számon tartani. így van, mert ugyan ki tudja lemérni, hogy egy-egy nézőbén-hallgatóban milyen módon ébresztette fel a továbbgondolás igényét valamelyik rádió-, vagy televíziós műsor, film, könyv... Utolsó helyen említettük, amit a legelsőn kellett volna: a könyvet. A könyvet, amely az önművelésnek — mindenfajta művelődésnek — elsőrendű forrása. Mindenki számára elérhető, megszerezhető, tulajdonba vehető. Az olvasási statisztika bármily megbízható és lelkiismeretes is, csak irányokat, tendenciákat jelezhet, mert ugyan ki képes szómon tartani, hogy egy-egy könyv kinek a számára jelentett élményt, gondolkodási fordulatot; kinek a szellemi fejlődéséhez, s miként járult hozzá. 6 A könyv az önművelés legősibb, s legszebb formája, eszköze. A fiatal — vagy nem fiatal — szakember, aki egyetemen, főiskolán speciális ismereteket szerzett, elsősorban szakkönyvek révén tartja a lépést a tudományával. A munkásember, akinek a kultúra iránti érdeklődését — idejében, vagy elkésve esetleg — tartalmas programot nyújtó művelődési intézmények ébresztették fel, könyvekhez folyamodik. Az irodalom iránt érdeklődőknek egyetlen és csaknem kizárólagos élmény- és ismeretforrás. Aki a politikai ismereteit kivárnia gyarapítani, a művészettel mélyebben megismerkedni, az emberi múltat közelebbről, s jobban látni, — csak könyvekhez fordulhat. Az önművelés — noha sokan gyakran az ellenkezőjét gondolják — korántsem „magányos” tevékenység. Maga a folyamat természetesen a legtöbb esetben nem kollektív formák között zajlik. Az ember egyedül olvas, kettesben, vagy kisebb társasággal megy koncertre, színházba, tárlatra. Televíziót családi, vagy baráti körben néz. De az élményekről, ismeretekről, amelyeket az önművelés folyamatában elsajátít, beszél másokkal. Megosztja a tapasztalatait, felhívja egy- egy hatásos, szép, neki tetsző munkára mások figyelmét, tanácsot fogad el másoktól. Ez is közösségi áramlás tehát bizonyos értelemben — noha nem úgy, mintha iskolában, tanfolyamon, előadáson volna az illető. Mégis, az értéke nem csekélyebb annál. Az önművelés, természetesen nem nélkülözheti a segítséget. Akár az útbaigazító könyvekét, folyóiratokét, az orientáló kritikáét: akár a személyes beszélgetést könyvtárosokkal. közönségszervezőkkel, népművelőkkel. A beszélgetések újabb ötleteket adnak, irányokat jelölnek meg, eddig nem ismert művekre, alkotásokra hívják fel-a figyelmet. • Annak, aki a művelődésnek ezt a formáját választja, tulajdonképpen csak egyetlen jótanácsot lehet adni: ne hagyja abba soha a maga szellemi építését, mert ezzel az elfoglaltsággal önmagának örömet szerezve a társadalomnak is hasznára - van, gyarapítja a „kiművelt emberfők” számát. T. I. Felkészültek a gabona átvételére • Kiss Ilona, a tárház meósa és Sándor György, a kerekegyházi Dózsa Termelőszövetkezet agronó- musa mintát vesz a beérkezett árpaszállítmányból. (Pásztor Zoltán felvétele.) Ha jelenleg még nem is érkezik sok ;ermény a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kecskeméti körzeti üzemébe, mégis minden jel az aratás időszakára vall. Ottjártamkor is az irodában a búza átvételének ütemezéséről tárgyaltak. Végül megállapodás született. Egyedi József a tárház vezetője elégedetlen dörzsölte jssze a kezét. — A kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezet már régóta partnerünk, ígyköny- nyen meg tudtunk egyezni a szállítás időpontjában. Erre a torlódások elkerülése miatt van szükség. Meg aztán a tárolótérnek is szűkében vagyunk. Ha nem készítenénk átvételi ütemtervet, bizony előfordulna, hogy sorba kellene állni a kocsiknak. A tárházat ugyanis kevesebb gabona befogadására tervezték, most viszont 180 százalékos a kihasználása, ami 1100 vagon gabonát jelent. Még az a szerencse, hogy a betakarítás időszakában a gazdasági, valamint a villanymalomnál is átvesznek 300 vagon búzát. Izsákon, Lajosmizsén és Kerekegyházán pedig mintegy 240 vagon rozsot tárolunk, ugyanakkor a mezőgazdasági üzemekkel csaknem 600 vagon gabonára kötöttünk bértárolási szerződést, amit még növelni szeretnénk. — Mikor kezdték meg az átvételt? — A múlt hónap végen, de azóta csak mintegy 25 vagon árpát szállítottak a gazdaságok. A minősége kiváló, víztartalma 14 százalékos, így szárítás nélkül azonnal berakhatjuk a silókba. — Mennyi gabonát vásárolnak fel a kecskeméti járásban? — Az átadási-átvételi megállapodások szerint csaknem 2500 vagon étkezési búzát, 600 vagon rozsot, 80 vagon takarmánybúzát, 50 vagon árpát és 30 vagon zabot veszünk át. Árpát csak három gazdaság szállít, a tisza- kécskei Űj Élet, a kerek egy házi Dózsa Termelőszövetkezet és a kerekegyházi Kossuth Szak- szövetkezet. A mezőgazdasági üzemek előrejelzése szerint a héten megkezdik a búza aratását az Izsáki Állami Gazdaságban és a városföldi Petőfi Termelőszövetkezetben is. — Mennyi gabonát tudnak átvenni naponta? — A csúcsidőszakban 90—100 vagonnal, de ha a járás többi felvásárló telepét is beleszámítjuk, akkor 160—180 vagonnal. — Megszervezték az ügyeletet is? — Az átvétel szombat-vasárnap sem szünetel. A túlmunkát vállalta a 16 szocialista brigád valamennyi tagja. — Hogyan gondoskodnak a dolgozókról? — A vidékieket saját buszunkkal szállítjuk és ellátjuk őket meleg étellel, védőitallal is. Az átvételnél megszüntettük a nehéz fizikai munkát jelentő zsákolást, szállítószalagok, beépített anyagmozgató eszközök juttatják el a gabonát a tárolókba. A gabonaipar kecskeméti telepén felkészültek a termés átvételére. A magtárakban elvégezték a fertőtlenítéseket, takarításokat, megtartották a műszaki szemléket, most már csak az szükséges, hogy a gabona időben és jó minőségben be is kerüljön a tárolókba. B. Z. ISMERNI ÉS MEGÉRTENI A Szovjet Irodalomban olvastuk A Szovjet Irodalom idei hatodik számában több olyan írást olvastunk, amelyek a népek közötti barátság jegyében születtek. S e rangos orgánum oldalain két cikk is foglalkozik Kecskemét és Szimfero- pol testvérvárosi kapcsolatával, az „ismerni és megérteni’ jelszavával. □ □ □ Konsztanlyin Szimo- novot hazánkban.— mint költőt és prózaírót egyaránt — széles körben jól ismerik évtizedek óta. A „Húsz óra háború nélkül” kisregénye — melyben háborús élményeit eleveníti fel a szerző — bizonya ra újabb híveket szerez majd Szimonovnak. Ugyanezt mondhatjuk Tyendrjakovról és Na- gibinröl is: a Szovjet Irodalom hatodik száma az ő műveiktől is gazdagabb. Rokonszenves törekvése e nemzetközi folyóiratnak, hogy a még az ,,ismeretlenség homályában” élő fiatal alkotóknak is teret ad. Ezúttal hat fiatal költővel ismerkedhetünk igényes műveik alapján. A lírikusokat Ve- ronyika Baskirova terelgeti az irodalom immár tágasabb mezejére értő. s biztató szavakkal. Akár cikkünk mottójául is írhattuk volna Oleg Poszkrebisev két sorát, az „Eszembe jutott” című verséből: „Embernek annyi jót adjon csak sorsa, Hogy mindenkor megértsen másokat” Különösen tehetségesnek érezzük most közölt versei alapján az ugyancsak fiatal Tamara Po- nomarjovát. Eredetisége, markánsan egyéni hangja, s kifinomult társadalmi érzéke megkülönböztetett figyelmet érdemel. □ □ □ Mi természetesen arra a két írásra figyeltünk fel leginkább, amely Kecskémét és Szímferopol testvérvárosi kapcsolatával foglalkozik. Annál is inkább érthető ez, mivel az utóbbi években mindkét oldalon egyre több jele mutatkozik a gazdagon formálódó barátságn? k. E. Pokrovszkij — a szimfero- poli városi pártbizottság első titkára kecskeméti élményeit eleveníti fel, miközben nem mulasztja el annak hangsúlyozását, hogy mennyire fontosnak érzi a baráti kapcsolatok erősítését. Beszámol itteni gazdag tapasztalatairól, és elismeréssel szól a látottakról. Lapunk munkatársa. Halász Ferenc „Krími tükröződések” címmel írt útijegyzetet a folyóSZOVJET IRODALOM iratban. Szimferopol és környéke valamint a tengerpart elevenedik meg előttünk a lírai hangú írás olvasása közben. A szerző festői színekkel közvetíti élményeit, s rokonszenves elfogultsággal szól a számára emlékezetes krími utazásról. Ecseteli többek között a szimferopoli úttörőknek azt a törekvését, hogy minél jobban gazdagítsák az általuk létrehozott Kun Béla-mú- zeumot. A testvérmegyei kapcsolatok továbbfejlesztéséről Horváth István, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottságának első titkára nyilatkozik. □ □ □ A különböző nyelven beszélő népek közeledésének, egymás megismerésének és tartós kapcsolatteremtésének formáit keres- ték-kutatták egy kerekasztai-be- szélgetés résztvevői. Négy magyar és három szovjet író vitatkozott egymással egy napjainkban olyannyira előtérbe került kérdéskörről. Valamennyien nagy szerepet szánnak e törekvések közben az irodalomnak. Sőtér István, Tóth Dezső, Borisz Pankin, Dmitrij Kabalevsz- kij és mások elgondolkoztató írása teszi számunkra még érdekesebbé és gazdagabbá a Szovjet Irodalom idei hatodik számát. S tegyük hozzá még a fentiekhez, hogy a tetszetős külsejű folyóirat kezdettől fogva a kecskeméti Petőfi Nyomdában készül; annak a jó hírnevét öregbíti. V. M. 6 1976 Konutantyin Sj.monov Hűn nap háború nélkül J“rli ,Na*IWn Orgona fiatal köicök versei Vlagyimir Ognytv Benjámin U>. óról ma • A Szovjet Irodalom borítólapja Vlagyimir Vladikin Tengerparti est című festményével. Államvizsga után - néhány perccel A múlt hét egyik forró napján kaptuk toll- és lencsevégre a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai három hallgatóját. Abból az alkalomból — azokban a percekben —, hogy sikeres államvizsgát tettek. A vizsga gyorsan halad, az adminisztráció kiterjedt és pontos, az utolsó felelet után alig pár perc múlva eredményhirdetés. A háromévi tanulás fontos vizsgái már a hallgatók mögött vannak, s a tanulmányok első termékei — a záródolgozatok is — ott tornyosulnak a jegyző asztalán. Hogy miért drukkolnak mégis a vizsgázók? Mert így természetes. Háromévi tanulmányaik anyagát kérik számon. S ha borúlátóan gondolnak bele, a tét egy egész esztendő. Annyi idő múltával lehet megismételni a kísérletet. De fokozza a nyugtalanságot, hogy a diák mindig — törvényszerűen — tanulmányai végeztével tudja először felmérni: mi mindent nem tud. Az ajtón egymás után kilépőket kérem, beszélgessünk most terveikről, hangulatukról, lehetőségeikről. Darók József egy jászsági kis faluból jött Kecskemétre, s a Hűtőgépgyárba készül Jászberénybe. — Csaknem biztos, hogy a célgép-tervezőkhöz és szerkesztőkhöz kerülök. Ott készítettem a szakdolgozatomat is, a mélyhűtőtér egyik alkatrészének hajlítá- sára terveztem célgépet. (Eredményhirdetéskor kiderül, hogy munkáját a bizottság jelesre értékelte.) — Hogy megvalósítják-e? Nem biztos. Elég drága dolog, azonban egy betanított gépkezelő három ember munkáját végezheti vele. Jópár ösztöndíjasa van a. Lehelnek a főiskolán, újabban egyre több automatika szakos, a korábbi években is többen helyezkedtek el náluk. Amit a tapasztalataikról tudok, az igen biztató. Velem is törődtek a gyakorlaton, s biztos, hogy feladattal várnak, szeptemberben. Czikora Éva szülővárosában, Salgótarjánban kezdi a munkát, s neki sem gond az elhelyezkedés: — Több gyár írt ki pályázatot st főiskolának. A síküveggyárit már megnéztem. Tetszik a' lehetőség, mert szakmába vágó; ha- emellett döntök, biztosan 'szóhoz jutok majd, mert automata gépek közelében leszek. Volford Andrást megfigyeltem még a felelete előtt, ugyancsak koncentrált a felkészülésre. — Izgultam, mert nyers még ez a tudás. Bőven találtam benne hézagokat —■, s egyik-másik miatt lelkiismeret-furdalásom ig van. A Mechanikai Művekkel kötöttem ösztöndíjas szerződést jó fél éve, s ott kezdem a munkát. Szakdolgozatomat az IGV kecskeméti gyárában készítettem, a pénztárgépgyártás számtalan munkaművelete közül az egyiknél kellett automatizálnom az alkatrész-adagolást. Nagy feladat-e vagy kicsi? Utólag azt mondom, az időhöz mérten elég nagy munka volt. Különösen, ha beleszámítjuk azt is, hogy tapasztalatok híján köny- nyű kifutni az időből. Az automatika szakosok tanszékvezetője, dr. Lontay Tibor smnyit fűz beszélgetésünkhöz, hogy jó képességű évfolyamot indítanak most útnak. A hallgatók és a tanszék kapcsolata szoros volt. Ügy érzi, önbizalommal állhatnak munkába a végzősök, megszerezték ezt a fontos útrava- lót is. Becsületük egyben az iskola becsülete, s az elismerés évről évre nő. Ezt mutatja, hogy tekintélyes iparvállalatok keresik a frissen végzett kecskeméti főiskolásokat, sí fontos feladatokkal, kedvező anyagi lehetőségekkel fogadják őket. A főigazgató, dr. Molnár Benedek, aki éppen ezen a napon kapott megbízást újabb három évre, különös érdeklődéssel figyeli a tíznapos államvizsga-időszak eredményeit, a rangos összeállítású vizsgabizottságok értékelését. — A mostani végzősök évfolyama együtt halad a főiskola belső reformjával. Három éve kezdtünk a tantervek módszeres átdolgozásához, oktatási és nevelési alapelveink megalkotásához. Ebben a három esztendőben ugrott előre a követelmény a hallgatók) Kuti Lajos, a bizottság elnöke gratulál a hallgatóknak sikeres vizsgájukhoz. (Szilágyi Mihály felvételei.) kai szemben, de az oktatóknak is ebben az időszakban sokasodtak meg a tudományos és kutatási feladatai. Az elhelyezkedés semmiképpen sem gond az üzemmérnököknek, akármelyik szak képesítésé- sével a zsebükben indulnak is neki a gyakorlatnak. Szinte mindannyian felkerekednek ezekben a napokban, s alig egypáran lesznek közülük, akik ősszel Bács- Kiskun megyei üzemekben kezdik a munkát... Ütravalójuk legyen az a Pár szó, amellyel Kuti Lajos, a Szerszámgépipari Művek vezérigazgatója, az állami vizsgabizottság elnöke kívánt nekik sok sikert az életben: „Ne végállomásnak, hanem indulásnak tekintsék ezt a napot.” Zsembery Agnes 4 Miiiiillliillll • Volford András, Darók József, Czikora Éva.
