Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-09 / 161. szám

1976. július 9. • PETŐFI NÉPE • 3 a7 4S7Á1 v miatt Margarin Takarmányozási intézkedések *■**“■* A háromhetes aszály miatt megcsappantak a gazdaságok ta­karmánykészletei és tetézi a gon­dokat, hogy a rétek-legelok tobb- felé kisültek a szárazságban A Hortobágy egy része például a legeltetésre alkalmatlanná vált, emiatt több ezer állatot mestei- séges körülmények között, istál­lóban kell tartani. Az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központja a rendkívüli hely­zetben valamennyi üzemmel el­készíttette a takarmánymerle- get, amely hű képet ad a julius elejei állapotról. Leginkább Bé­kés. Hajdú és Szolnok megyeben mutatkoznak aszálykárok a lege­lőkön, a pillangós és a silonöve- nyek állományában. (A silónöve- nyek fejlődése az évszakhoz ké­pest lelassult, az esők azonban a továbbiakban javíthatnak a ter­méseredményeken. a legnagyobb gondot a fű- és a pillangósnö- vény-termés egy részenek ki­esése okozza.) Az országos központ elrendel­te hogy a betakarításnál az ösz- sz’es szalmát le kell „hozni” a földekről, gondosan tarolni kell ezt a termést is, miután lehet, hogy a későbbiekben a takarrria- nyozásban szerepet kap. A kaz­lakat lefedik és ügyelnek arra, hogy a bálákhoz ne férjen hoz­zá még a kisebb helyi eső ned­vesség-utánpótlása sem. Az álla­mi gazdaságokban ugyanakkor felkészültek arra, hogy az első­ként learatott gabonák, az aipa és a korai búzák termőterületet másodveteményekkel hasznosít­sák A gazdaságok elegendő ve­tőmagot kapnak a másodvetesu takarmányok termesztéséhez. A vetésre minden körülmények kö­zött sor kerül, a termelők kocká­zatot vállalnak a későbbi takar- mánykészlet-növelés reményé­ben. (Előfordulhat, hogy a szaraz- ság tovább tart és a másodvete- sek nem kelnek ki.) Az állami gazdaságok állattele- pein a mezőgazdászok takarékos takarmányozási programot állí­tották össze. Szerencse, hogy a szárazságban a lucerna es _ az egyéb herefélék kitűnő minősé­gű termést adtak, ezzel javítani lehet a takarmány hasznosanyag­tartalmát. s az állatok, ha szűkö­sen is, de mindenképpen hozzá­jutnák a kielégítő táplálékhoz. A tejelő tehenészetekben az állatok továbbra is az előírt adagokat kapják, ezek hiányában ugyanis visszaesne a tejtermelés, amitke- sőbb csak többszörösen felerősí­tett adagokkal lehetne „visszaál­lítani” ... A korszerű táplálkozás feltéte­leinek további javítására, az élel­miszerek választékának bővítésé­re széles körű tudományos kuta­tó munkát végez a Növényolaj­ipari és Mosószergyártó Vállalat kutatóintézete. Jelenleg a csök­kentett .kalóriaértékű margarin előállításán kísérleteznek, siker­rel. Az új termék különösen elő­nyös lesz a fogyókúrázóknak, mert zsírtartalma fele akkora sem lesz, mint a Ráma margariné, vi­szont vitaminokban, s táplálkozás, élettani szempontból fontos más anyagokban gazdag lesz, s íze is kitűnő. Gyártási feltételeit mar megteremtették, jelenleg a hűtő­lánc megszervezése a feladat. A kalóriaszegény margarin elő­reláthatóan a jövő évben kerül a boltokba. (MTI) Újra itt a kánikula, s amint' haladunk a nyárba, úgy sfP°_ rodnak a híradások a vizbefuUa- dásokról a lapok hasábjain. Ta- valy is, az idén is elsősorban a gyermekek és a fiatalkorúak tá­borából ragadta el áldozatait a rekkenő hőségben felüdülést je­lentő víz. A korábbi évek szomorú ta­pasztalataira épülő központi in­tézkedések és ajánlások ellenere évről évre tovább növekedik a vízbefulladásos balesetek száma. S‘ráadásul nem is azokon a ne- lyeken, ahol már valóban szer­vezett védekezés folyik, hanem az úgynevezett „egyéb vízterülete­ken', amelyek feltérképezése es folyamatos szemmeltartása ma még nem lehetséges. Tavaly csak- nem háromszázan vesztettek éle­tüket, s a tragédiáknak több mint 60 százaléka ezeken az alkalmi fürdőhelyeken történt. KENDŐZETLENÜL: Ne kontárkodjunk! Kalocsai népművészet a füredi Anna-bálon Ki ne ismerné a televízióból az ostobi képű és viselkedésű Lom­pos szomszédot, aki esténként megjelenik a képernyőn, mint a Magyar! Villamosművek Tröszt reklámjának balfácánja és elkezd kontárkodni. Természetesen rá­fizet, mert az összetoldott vasaló­zsinór miatt áramütés éri, jobbik esetben a tákolmány kivágja a biztosítékot. Ám ekkor — Lom­pos szomszéd nagy ámulatára — elegáns férfi jelenik meg és fi­gyelmezteti : — Né kontárkodjon. Forduljon szakemberhez! Sajnos, tovább nem láthatjuk a filmet, így tehát nem tudjuk meg, hogy Lompos szomszéd va­jon milyen szerencsével jár. ha elindul szakembert keresni a be­döglött konnektor megjavításá­hoz, a lámpába beszorult villany­égő csavarjának kiszereléséhez. Igaz, nem is szükséges tovább pergetni a filmet, mert mindany- nyian'tudjuk, milyen eredmény­nyel szaladgál az ember, ha ap­róbb villamossági javítást szeret­ne elvégeztetni hozzáértővel. Azt gondolja balga fejjel, hogy leg­jobb a DÉMÁSZ-hoz telefonálnia. Ott valóban fel is veszik a kagy­lót, és mielőtt befejeznéd a mon- '■ókádat, szavadba vágnak és ki- elentik: lakossági szolgáltatással iein foglalkozunk. Csak a villany­áráig terjed a hatáskörünk. A vonal túlsó végén enyhe Lattanás jelzi, hogy részükről vé- >e, keresheted a gyertyát, s meg- /acsorázhatsz romantikus fényé­téi, viszont a televíziót hiába capcsolod be, nem láthatod az annyira kedvelt Színházi rrraga- :int, mert valami hiba van a há- ózatban, valami kivágta a bizto­sítékot. Veszed a telefonkönyvet és bogarászod a villanyszerelőket. Hívod őket sorban: az egyik nem veszi fel, a másiknál csak a kis­fiú van otthon, s ő természetesen nem ígérhet semmit, a harmadik éppen egy nagy munkában van, kis ügyekkel nem foglalkozik, ta­lán négy-öt hét múlva, ha éppen lesz egy fél óra ideje . . . Mit tehet az ember ilyen kö­rülmények között. Lompos szom­széd lesz belőle, aki kontárkodik, noha tudja, hogy a lényegtelen­nek, pitinek titulált konnektorja­vítás is éppen olyan veszélyes, mint egyéb, mert abban is 220 voltos áram szokott lenni. A vil­lanykörte beszorult csavarja ugyancsak ilyen árammal fenye­get, viszont másikat csak akkor tudsz bele csavarni, ha az előző _ mindössze egy hete vásárolt — ré ginek a csonkját kiveszed. Már nyúlsz is a bicskáért, csa- varhúzóért, afriikor egy belső hang figyelmeztet: — Lompos szomszéd, ne kontárkodj! Ugyan­akkor egy másik hang is cseng a füledben: — Kis ügyekkel nem foglalkozunk ... A család ott ria- dozik körülötted, körmüket rág­ják az asszonyok, okos tanácso­kat adnak a férfiak, fogják a széket, hogy le ne ess, lábad alá teszik a gumiból készült lábtör­lőt, előkerül a mosogatásnál hasz­nált gumikesztyű. Magad pedig száraz torokkal, gőzkalapácsként verő szívvel állsz az öreg kony­haszék tetején, s úgy érzed, hiá­ba oktatnak a televízióban, mert íme, most kontárkodsz. De már nyúlsz is mosogatókesztyűs ke­zeddel a foglalatba és úgy hallod, mintha a mentő szirénázna és úgy érzed, nemsokára veled szá­guld a fehér autó a talpadra ta­padt lábtörlővel, a mosogatókesz­tyűvel ... Félsz, és remeg alattad a ho­kedli. És elhatározod, hogy fiad­ból — mégha olyan tehetsége van is a hegedűhöz, mint Paganini­nek: — villany- és vízvezetéksze­relő mestert nevelsz ... Komor gondolataidat harsány kiabálás szakítja félbe. Gyerekeid ugrál­nak körülötted és a következő szöveget ordítják: _ Apu volt a Lompos szom­széd ... Saj nos, sokan így vagyunk ez­zel. Hiszen a DÉMÁSZ nem fog­lalkozik lakossági javításokkal, a kisiparosok pedig filléres munkát nem vállalnak, csak ha idejük van rá. Az viszont soha nincs. Lezárult egy sikerekben gazdag másfél évszázados hagyomány a nemzetközi hírű balatonfüredi Anna-bálok történetében. Az idei — kalocsai (népművészek kézi festésével díszített — meghívó­kon ez olvasható: „150 plusz 1 Anna-bál”. A rendezőség ugyan- is ez évtől kezdve 3 msgysr folklórnak kíván fórumot nyúj­tani. A tervek szerint minden évben más néprajzi tájegység mu­tatkozik be az Anná-bálon. A napokban szétküldött meghí­vók szerint az új programot kí­náló 151. bálon július 24-én a ka­locsai népművészek mutatkoz­nak be. A bált megelőző prog­ramban elsőként a kalocsai nép­művészek kiállításának megnyi­tására kerül sor, majd zenekarok szórakoztatják a közönséget. A bálon á szépségkirálvnő-választas előtt bemutatják a „Kalocsai la­kodalmas” című táncjátékot, ame­lyet az öregcsertői néptánccsoport ad elő. m — dorgál — Megtalálták a vírust! Elég gyakori idegrendszeri be­tegség — hazánkban is — az ún. szkleróZis multiplex, vagy ritkáb­ban hallott nevén sokgócú kemé­nyedéi». A betegség tüneteit a központi idegrendszer fehérállo­mányának a pusztulása okozza, amely leggyakrabban a mozgás­pályák környékére terjed ki. Ezért ' gyakran járászavarok is fellép­nek a betegség leforgása során. Néha látászavarral, szemtünetek­kel. szexuális zavarokkal, pszichés tünetekkel kezdődik a betegség, amely több szakaszban zajlik le, és időnként a tünetek javulnak, vagy esetleg teljesen meg is szűnnek. A betegség különleges­sége. hogy gyakran a fiatalokat támadja meg. Sokáig nem tudták kideríteni a különös betegség okát. Allergiára is gondoltak, vagy érelválatozásokaí tételeztek fel. de már elég régóta valamilyen is­meretlen fertőzésre is gyanakod­tak. Most érkezett a hír — a Lanc- ret c. angol orvosi folyóirat alap­ján —, hogy egy New York-i ku­tatóintézetben egy fiatal orvos házaspár, dr. George S. Merz és felesége, Patricia, asszisztensük, Pamela Licursi asszony segítsé­Hazánkban alig akad olyan köz­ség vagy város, amelynek hatara- ban ne lenne valamilyen csator­na, patak, vízzel teli agyag-, ko-, vályog-, kavics- vagy más banya és gödör, természetes vagy mes­terséges tó, víztároló, folyóholtag és sok egyéb veszélyes, fürdésre alkalmatlan vízterulet, amelyek — valljuk be őszintén —» több­nyire kívül esnek látókörünkön, s legfeljebb csak akkor figyelünk rájuk, amikor már visszavonha­tatlanul megtörtént a baj. De va­jon miért kell ezt megvárni? Képtelenség lenne azt állítani, hogy a területileg illetékes közsé­gi, vagy várisi tanácsok hivatal­nokai — egyéb es mindenképpen fontos elfoglaltságuk mellett — éppen erre, a fiatal állampolgá­rok életének védelmét szolgáló, s mindössze néhány napon igénylő felmérő munkára ni< tudnának időt szakítani?! Pedig ez nemcsak emberi, de hivatali kötelességük is. Dr. Bálint Sándor rendőr-alez­redestől, a Belügyminisztérium rendészeti alosztályának vezető­jétől megtudtuk azt is, hogy a tanácsok kötelesek a területükön levő vizeken kijelölni és jól lát­ható módon körülhatárolni a für­désre alkalmas fürdőhelyet, s ott mentőőrt alkalmazni, akit men­tésre alkalmas vízi eszközökkel kell ellátni. Intézkedniük kell ar­ra, hogy a gazdasági üzemegysé­gek mindazokat a veszélyes- he­lyeket tiltótáblával jelöljék meg, és kerítsék körül, ahol feltételez­hető a felelőtlen, önkényes für­dőzés. A rendőrség vízrendészeti és területi szervei a balesetek meg­előzése érdekében minden esz­tendőben felhívással fordultak a fiatalokhoz, a szülőkhöz, és a pe­dagógusokhoz. Ebben az évben még jóval a szünidő kezdete előtt levélben keresték meg a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatalát, az Oktatási Minisztériumot, az Or­szágos Testnevelési és Sporthiva­talt, a SZOT Üdülési és Szanató­riumi Főigazgatósagat, a KloZ KB titkárságát is. A visszaigazo­lások alapján széles körű megelő­ző tevékenység bontakozik ki, am ezek az intézkedések csakis a szervezett védekezésre vonatkoz­hatnak, a szülők és a pedagógu­sok felügyelete alatt utazó, ki­ránduló vagy táborozó fiatalok es a strandokon, a kijelölt fürdő- helyeken felüdülést keresők biz- tonságos felügyeletét szolgálhat­ják. Pedig a fiatalok nemcsak eze­ket a helyeket keresik fel. Gya­logosan, kerékpáron, gépkocsikon, tömegközlekedési eszközökön és autóstoppal járják az országot, és többnyire a vízpartokon táboroz­nak. A helybeliek pedig a közeli vizekre kirándulnak. A rendőrség vízirendészeti és területi .szervei az önkéntes rendőrök és az ifjú- gárdisták, a hal-, vad- és mező­őrök más társadalmi aktívák be­vonásával fokozzák ugyan ellen­őrző tevékenységüket a vadvizek partvidékén, és e felügyeleti mun­ka közben felvilágosító előadá­sokat tartanak, intézkednek a kü­lönösen veszélyes vízterületek kö­rülkerítésére, a tiltó táblák elhe­lyezésére. Figyélmeztetnek és bün­tetnek is, ám ez csak egy részét képezheti a társadalom általános megelőző tevékenységének, nem pótolhatja a szülők és az egyén felelősségét. De vajon eljutnak-e minden­kihez a szervezett életvédelmet szolgáló központi intézkedések, s ha igen, vajon befogadják-e az intelmeket, megtanulják-e a vízi- közlekedési, a fürdőrendészeti és az egészségügyi szabályokat? Bi­zonyára nem mindenki, s így szép számmal maradnak olyanok, akik közül a vadvizek szabadon szed­hetik áldozataikat. Tavaly ősszel csaknem száz hely maradt üresen az iskolapadokban, s ugyanennyi szülő siratta vízbe veszett gyer­mekét. Ezek a szerencsétlen gyer­mekek többnyire magukra hagy­va, napokon át hancúroztak ön­feledten a fel nem ismert veszé­lyeket rejtegető vadvizek hűs hullámaiban, gumimatracokról, vagy túlterhelt ladikokból for­dultak bele a vízbe, s közülük még a fele sem tudott úszni! A vadvizek nemcsak felüdü­lést. pihenést és szórakozást nyújtanak, hanem igen sok is­meretlen veszélyt is rejtegetnek, a mentésre pedig egészen egysze- ‘ rűen alig van lehetőség! De talán győzzék meg erről a fiúkat és a leányokat a legilletékesebbek, a szülők, a pedagógusok, a brigád­vezetők és maguk a fiatalok. B. J. Locsolási tilalom Baján gevel megtalálták a szklerózis multiplex kórokozóját, egy vírust. Igazuk lett tehát azoknak, akik a fertőzésre gyanakodtak. Képünkön a vírusvadászok lát­hatók. A Bajai Városi Tanács elnöke július »-tói az egész város terü­letére kiterjedő locsolási tilalmat rendelt el Reggel 6-tól 9 óráig, illetve 17 órától 21 óráig tilos lo­csolni. A rendelet betartását a vízmű dolgozói fogják ellenőrizni, a tilalom megsértői ellen sza­bálysértési eljárást indítanak. A vízkorlátozájssal kapcsolat­ban a városi tanács és a vízmű vá’lalat kéri a lakosság megér­tését, támogatását. KOCZKÁS SÁNDOR: A közép-európai ,,közíró BÁLINT GYÖRGY: Járkál] csak, halálraítélt! Részletek — Bálint György 1906. július 9-én született Budapesten ... A Nyugat­ban már 1925—26-ban megjelent két verse, majd egy novellája. 1933 után bontakozott ki pályá­jának nagy és termékeny korsza­ka. Hat esztendőt ölel fel ez a korszak: 1939 elejéig, amikor még Viszonylag zavartalanul, az adott körülmények lehetőségeihez iga­zodva lehetett alkotnia. Maga a periódus sötét és nyomasztó volt: Hitler hatalomrajutásától a második világháború kitörését megelőző hónapokig. Bálint azon­ban megtalálta a kor elsötétedő valósága elleni tiltakozás eszkö­zeit és módjait. Világnézeti elő­relépését még az 1930 körüli tár­sadalmi polarizálódás érlelte, s az ekkor széles körben hódító for­radalmi illúziók inspirálták. A nemzetközi reakció, a fasizmus előretörése azonban nem riasztot­ta meg, sőt elmélyítette meggyő­ződését, és fokozta öntudatát, harci kedvét. A korral szembeni ellenállás, a valóság illúzióilan szemlélete és az új távlatok ke­resése művészetének és kritikusi koncepciójának új tartalmat és szenvedélyesen kimunkált, fe­gyelmezett formai igényt adott. Mindennapjait az újságírás, a rendszeres irodalmi munka ha­tározta meg. A Pesti Naplónak állandó munkatársa volt, de többször publikált a Magyaror­szág és Az Est hasábjain is. írá­sait a kor reprezentatív folyóira­tai is közölték: így a Nyugat, a Szép Szó, a Világirodalmi Szemle, de legotfchonosabb az 1935-ben megindult Gondolatnál volt, amely 1936-tól az 1937-ben be­következett megszűnéséig az il­legális kommunista párt közvetett irányítása és befoíyása mellett működött... A korról, amelyben élt. szinte lehetetlen volt nem szatírát írnia. Azt mondogatták az emberek, hogy „Hitler tisztes­séges ember”. Bálint nein vitázik velük, csak megjegyzi: „Azoknak, akiket agyonlőnek, felrobbanta­nak, vagy rabszolgává tesznek, meglehetősen mindegy, hogy akik ezt tették vele, egyénileg korrekt úriemberek, és sohasem lopnak ezüstkanalat”. Megdöbbenten veszek újra meg újra a kezembe egy verseskötetet. Címe: Járkálj csak, halálraítélt; szerzője: Radnóti Miklós. Nem tudok szabadulni ettől a verskö­tettől — de nem esztétikai okok­ból, vagy legalábbis nemcsak ilyenekből. Ez a könyv többet ad nekem az irodalmi örömnél — ta­lán nem is örömöt, hanem vala­mi nyugtalan, bonyolult érzést, amibe öröm is van. de egyben kín is. Az a kínos érzés, amit akkor érez az ember, amikor va­lakifői nyíltan meghallja a saját titkos érzéseit és gondolatait. En nem mertem határozottan be­vallani magamnak — ő világosan és kegyetlenül kimondja. Remél­tem, hogy talán nem is igaz, ta­lán csak képzelődtem, egyre so­kasodó lelki vereségeim hatása alatt: most aztán jött ez a vers­kötet, és kertelés nélkül megál­lapította a diagnózist. Igen, mond. ta, valamennyien halálraítéltek vagyunk. Az ítéletet már régen kihirdették, jogerős, csak még a végrehajtás időpontja bizonyta­lan. Mit tehetünk addig? Járkálj csak, halálraítélt. Más költő is Irt már a halálról, mindegyik írt róla. Schopenhauer szerint a ha­lál nagy „múzsavezető”. De rend­szerint akkor írtak róla, ha vá­gyódtak utána. A magyar költé­szeten például — a középkori Ha­lál himnuszá-tól Ady-ig — hol hangosan, hol fojtottan végigvo nul a halálvágy. Végre is mind­nyájunk öntudata mélyén ott lappang egészen szerényen és rendszerint észrevétlenül a meg­semmisülés vágya. De most nem erről van szó. Mi, akik ma élünk és gondolkozunk, nemcsak ritka, ködös-romantikus pillanatainkban gondolunk a halálra. Sokkal gyakrabban, és akkor a legerő­sebben, amikor éppen a legjob­ban érezzük magunkat. Ezt árul­ják el Radnóti Miklós versei. Iga­zán nem bánatra hajló költő. Lá­zadó temperamentum, szereti az életet. Izét megtalálja még a proletárok eledelében is, ódát ir nyári táplálékukról, '»a szilváról és a dinnyéről. „Ó ének; dicsér­jen két gyümölcs, olcsó vacsorák dísze, kilós eledel”. Jmádja a megfogható valóságot, a termé­szetet, boldoggá tudja tenni nem­csak a szerelem, hanem egy ta­vaszi pocsolya a mezőn, mókus futása a nyári erdőben, vagy a „tücsökugrás kicsi zaja”. Kevés egészségesebb költőt ismerek ma — mégis mindig eszébe jut a ha- , Iái. Ä legváratlanabb helyzetek emlékeztetik rá. 0, ez a kert is aludni s halni készül, gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé. Sötétedik. Halálos kört röpül Köröttem egy elkésett, szőke méh. S fiatal férfi, te! rád milyen halál var? Bogárnyi zajjal száll golyó feléd, vagy hangos bomba túr a földbe és megtépett hússal hullsz majd szerte­szét? Így i* egy kertben, melyben boldog perceket tölt. Így ír, mikor napjai eredményét méri le, mikor egy táj szépségét élve­zi, mikor szeret. Bármi történjék, a halálmotivum mindig vissza­tér. Semmi esetre sem mint vágy, nem is mindig szorongás, hanem mint kemény, szinte tárgyilagos bizonyosság. Mondom, ezt érzem magam is régóta, csak. nem mer­tem kimondani, reméltem, talán a letagadás segít. Es ezt érzik, azt hiszem, nagyon sokan a mi nemzedékünkből. Éljük az életet, ahogy lehet, munkába, gondola­tokba, érzésekbe fogunk: és köz­ben tudjuk, hogy mindez csak ideiglenes, talán már holnap, de legkésőbb holnapután jön vala­mi: „bogárnyi zajjal” és kérlel- hetftlen biztonsággal. Gyakran jut eszünkbe a Halál himnusza: „Elmegyek meghalni, mert a ha­lál bizony, de a halálnak órájánál semmi bizonytalanabb”. Ez az ér­zés, melyet nagyon sokan rejte­getünk, és melyet Radnóti most nyilvánosságra hozott, távol van az érzelgős, kispolgári pacifiz­mustól. Nem halálfélelem: egy­szerűen csak haláltudat. A halált tudomásul vesszük, beiktatjuk a napi életünkbe, számolunk vele, és ha bekövetkezik, nem fogunk meglepődni. Ezek a iiersek min­den nyavalygás és ellágyulás nél­kül szólnak róla. csaknem szigo­rú hangon állapítják meg. Halál­ra ítéltek bennünket, egyelőre haladékot kaptunk, addig min­denesetre élünk, ahogy tudunk, sőt, néha még a jövőre is gondo­lunk, amely nyilván nem lesz a miénk, de kétségtelenül eljön: „mert fagy készül itt, utána ■hull a hó majd” — de aztán „egy hajnalon az új fű kidugja lő­rét”. Addig pedig járkáljunk csak, amíg lehet. Tudjuk, hogy nem sokáig lehet, de ez nem ked- vetleníthet el, nem mondhatjuk, hogy nem érdemes. Mennél'rövi- debb ideig lehet, annál inkább érdemes. ... tisztán élj te most, mint a széljárta havasok lakói, és oly büntelcn, mint jámbor, régi képeken pöttömnyi gyermek Jézusok. S oly keményen is mint a sok sebtől vérző, nagy farkasok. Hát igen: tisztán, vagy kevésbé tisztán, keményen vagy kevésbé keményen, de nagyjából minden­esetre így. 1936 A vadvizek áldozatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents