Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

1976. július 8. • PETŐFI NÉPE • 1 SPORT- SPORT • SPORT Montrealból jelentik Még messze van a XXI. Nyári Olimpiai Játékok nyitánya, de egy szuperlatiéus máris biztos: ez lesz minden idők legdrágább olim­piája'. A költségek 3.68 milliárd nyu­gatnémet Márkára rúgnak. Ez az összeg — mint ahogy azt Rey- mond Gerneau, Quebec pénzügy- minisztere közölte, ötszöröse az eredetileg tervezett összegnek. Négy esztendővel ezelőtt az olim­pia náiv tervezői mindössze 775 millió márkát irányoztak elő... 2,06 milliárd márkával lett drá­gább az olimpiai stadion, amely a világ legdrágább arénája. Ez a 2,06 milliárd márka sem elég: a játékok után további 256 mil­lióra lesz szükség, hogy a tor­nyot és az ernyőtetőt elkészítsék. A játékok összdeficitje Rev- mond Gerneau pénzügyminiszter szerint 2,39 milliárd márka, a montreali lapok viszont legalább 2.75 milliárdot jósolnak. Bevétel­ként ugyanakkor a szervező bi­zottság 1,33 milliárd márkát vár. * , — Ügy gondolom. Valerij Bor­zov 100 méteren elérheti a 9.8 másodpercet — jelentette ki a TASZSZ munkatársának Valen- tyin Petrovszkij, az olimpiai baj­nok edzője. — Ami a montreali versenyt illeti, érzésem szerint az lesz a győztes, aki 10.10—10.15 másodpercet tud 100 méteren elektromos méréssel. 200 méteren még nem tudom, hogy indul-e tanítványom, mert amíg Mün­chenben volt egy nap pihenő, a 100 méterek utón, addig Mont­realban nincs. Majd meglátjuk, hogy érzi magát a 100 méter után. Ezután megkérdezték Borzovot, hogy nem zavarja-e. hogy ellen­felei közül többen 'is 10 másod­percen belül futották. — En emberekkel versenyzők, és nem az idővel — válaszolta München kétszeres aranyérmese. * Robert Bugái, a doppingszerek használatával foglalkozó ellenőr­ző bizottság igazgatója közölte, hogy az aljzószerek ellen — őr­zése minden eddiginél bonyolul­tabb és rafináltabb lesz Montreal­ban. A bizottság által összeállított 9 Frankfurtban mutatták be ezeket az emlék- pénzérméket, amelyeket a kanadai kormány a mcntreali olimpiai játékok alkalmából veretett. (Telefoto — AP MTI — KS.) listán 125 szer került „tilosba”, s az ezzel kapcsolatos előírások be­tartatásával 25 főnyi orvostestü­let foglalkozik majd. Dugal szerint a legnagyobb gondot az anabolikus szteroidak elleni harc okozza. A sportolók izomerejét növelő szerek felisme­rése ugyanis időhöz kötött: ha valaki például az olimpiai rajtot megelőző két évben doppingolt, de az utolsó két hétben leállt a szerek szedésével, simán elke­rülheti a felelősségre vonást, mert a vizsgálat egyértelműen negatív választ ad, a .,kokszolást’’ nem mutatja ki semmiféle eljárás sem ... * Terjedelmes cikkben foglalko­zik az olimpiai tornaversenyek esélyeivel a „Szpvjettszkij Szport”. Megállapításainak leglényege­sebbje; szovjet—japán párhare várható, elsősorban a férfiaknál, de a' nőknél sem lesz sokkal könnyebb Korbuték dolga a ro­mánokkal szemben. A szerenkénti döntőkben a szakértők véleménye szerint né- hányan, köztük Magyar Zoltán a lólengésben — esélyes olimpiai bajnoki cím megszerzésére. Furcsa esemény zavarta meg a magyar sportolók hétfő estéjét. Sasics Szveliszlávot. az öttusavá­logatott tagját letartóztatták. Az történt ugyanis, hogy a .vívóed­zésen eltört a párbajtőre, a cson­kot magával vitte, és a faluban az ellenőrzés kimutatta, hogy va­lamit rejteget a zsákja. Persze, komolyabb dolog azért nem Tett az ügyből, viszont eléggé hosszas magyarázkodás kellett ahhoz, hogy végül is visszatérjen társai­hoz. Ez is mutatja, mennyire nagy a biztonság a faluban. * Az orvosoknak egyelőre nincs sok dolguk a magyar faluban. Az első páciensük Király Györgyné, a röplabdázó volt, de ő sem montreali sérüléssel, hanem ott­honról hozott kézrándulását hoz­ták végleg helyre. * Kél edzőpálya — a Vlaude Ro- billard és a Vieux Montreal (mind­kettő állítható hosszúságú!) — után a magyar úszócsapat elju­tott már az újonnan felépült olimpiai úszóstadionba. amely túlzás nélkül a világ egyik leg­szebb sportcsarnoka. Az uszoda belső tere körülbelül akkora, mint­egy labdarúgópálya, az egyik Le­látó széksorait sárga, a másikat piros színűre festették, a víz kék és — mint versenyzőink egyönte­tűen állították — az otthoni pá­lyákénál jóval hidegebb. Hargitavék „vízkóstolója” hét­főn volt az esti órákban, közvet­lenül a szovjet, az arigöl.’az ámeí rikai és a bolgár úszók gyakor­lása után. A magyar úszóknak szerencséje volt. mert míg az előbbiek; mind a tíz pályát is igénybe véve nehezen fértek el. ők kényelmesen — egy úszó — egy pálya — gyakorolhattak. Még el sem kezdődött a másfél órás edzés, amikor Széchy Ta­másnak máris fontos mondaniva­lója akadt: a versenyzőket arra kellett figyelmeztetnie, hogy a rajthelyen állva;-mindkét kezük­kel „markolják meg” a rájtkövet, mert úgy jobban előre tudnak dőlni, s ezzel súlypontjuk is előbbre kerül. Ebben a sportág­ban. ahol a századmásodpercek is döntően befolyásolhatják egy ver­senyző helyezését, jó figyelni az ilyen kis apróságokra is. Az úszóstadiont így minősítette Verraszto Zoltán, a 400 m-es ve­gyesúszás világcsúcslartója, a szám nagy olimpiai favoritja; — Egy kicsit hűvös a víz, de gondolom, ha ezt sokan hangoz­tatni fogják, akkor változtatnak majd a hőmérsékletien. Egyébként nem lehet kifogásunk. • Az olimpiára érkező vendégek fogadására kirendelt liosztcsszek kö­zül hárman a montreali repülőtéren. (Telefoto — AP — MTI — KS.) Montreal távol van, s mégis olyan közel... Ki nem álmodta magát néha híres sportolónak? Bajnoknak, akit siker vesz körül, akire fel­néznek a fiatalok, s aki eljut a világ különböző tájaira, s ott lesz természetesen az olimpián is. A vágyak aztán ritkán válnak valóra, különösen mostanában, amikor szinte a világ túlsó ol­dalán adott egymásnak találko­zót a világ ifjúsága. Montrealba eljutni nagy dolog. Csak kevesen, s csak azok kapták meg a lehető­séget, akik valóban esélyesek va­lamilyen pontszerző helyre. Büsz­kék vagyunk arra, hogy me­gyénkből ketten is kiérdemelték ezt a bizalmat. Réczi László már Montrealban van. A másik olim­pikonunk, Kiss Endre, a Kecs­keméti SC cselgáncsozója még itihon gyúrja a felkészülés utol­só. izgalommal teli napjait. öt látogattuk meg a cselgáncs-válo­gatott olimpiai edzőtáborában. Ilyen egy válogatót' edzés Nem tudom, hogy az olvasók­nak milyen elképzelésük van egy olimpiai edzőtáborról. Díszkapu, zászlók, jelvények, szigorú őrök, stb. Nos. talán a tatai nagytá­borban akad ilyesmi, de a buda­pesti Sportcsarnok alagsorában működő cselgáncs-táborban a rettenetesen nagy renden és fe­gyelmen kívül semmi sem utal az' olimpiára. Amikor Varga And­rásnak a Kecskeméti SC edző­jének kalauzolása mellett bejutot­tunk az edzőterembe, mindjárt két ismerősre is akadtunk. Deli Imre, a KSC versenyzője és E. Kovács Károly, aki jelenleg a Honvéd színeiben versenyez, most segítőként vesznék részt a válo­gatott munkájában, sőt hamaro­san harmadik kecskeméti fiú is lesz ott. Horváth István, a válo­gatott edzője és Király József, a KSC ügyvezető»elnöke éppen ar­ról tárgyalt mellettünk, hogy Ke­rekesre is szüksége van a váloga­tottnak. Pontosan 10 óra, kezdődik a dé'előtti edzés. Horváth István vezetésével jó 20 perces bemele­gítés, aztán újabb húsz perc, ez már párokban, különböző fogások gyakorlása. A szinte teljesen ta­tamival borított teremben nagyo­kat puffan egv-egy leérkező cselgáncsozó lába. Közönséges halandóé már rég eltört volna, He ők észre sem veszik. Pihenő nincs. Kezdődik a második rész, amelyről Horváth István a válo­gatott edzője azt mondta: „Pet- rovszki azt csinálja, amit Pet- rovszkinak kell. Kiss Endre azt, amit Kiss Endrének kell”. Most mindketten éppen küzdenek Váltott ellenfelekkel. Tíz, perc mérkőzés. 3 perc pihenő. Üjabb 10 perc, újabb pihenő. Négyszer „Több nemzetközi sportszövet­ség bojkottal fenyegeti a XXI. Játékokat, amennyiben nem si­kerül rendezni a tajvani kérdést, s ha ez így lesz, akkor az olimpia veszélybe kerülhet" — Ezt hangsúlyozta Lord Kiltanin, a nemzetközi olimpiai bizottság elnöke, iki Dublinből érkezett Montrealba az ir olimpiai csa­pat társaságában. — Azért rendezik a XXI. Olimpiai Játékokat Montrealban, egymás után. Edzőmérkőzés, de nem simogatják egymást. Pilla­natok alatt olyan harc indul meg, mintha egy nagy verseny döntő­jében lennénk. Endre sorra csi­nálja a pontot érő akciókat. Ki­rály Jánossal, a KSC cselgáncs­szakosztályának vezetőjével pró­báltuk számolni a kokákat, ju- kókat, s olykor akadt waaza^ri, sőt ippon is. Annyira komolyan ment. hogy a negyedik váltás­kor Endre bizony meg is sérült egy kicsit. Baj azonban nincs. Két perc gyúrás után folytatta. A terem közben olyan, mint a 'zsibongó méhkas. Három tatamin ádáz küzdelmeket vívnak. Aki­nek nem jut hely, az a szomszé­dos erősítőteremben csattogtat­ja a súlyzókat és a gépeket. Tun- .csik például szinte egész idő alatt körbefut, s csak időnként áll meg, hogy mezítláb hatalma­sakat rúgjon a terem faburkola­tába. Szerinte ez még mindig pu­hább, mint az ellenfél lábszára. Az örökké mosolygó japán edző­vel, Echuo Anasival is vált néhány gyors fogást, aztán rohan tovább, körbe-körbe. A nehézsú­lyú Varga Imre a tréfamester. Nekem ma délelőtt pihenőm van, — mondja — s így az egyik sa­rokba a földharcot gyakorolgat- ja az egyik hasonló súlyú segí­tővel, vagy másfél órán át. Ilyen hát egy válogatott-edzés, né­hány nappal az indulás előtt. Az első kecskeméti olimpikon Kiss Endre valamikor szófukar ember hírében állt, s írtak már róla sokmindent. Legtöbbször azt, hogy elkeseredett... Most per­sze ezt nehéz lenne rámondani. Sőt, határozottan boldognak lát­szik. Most. jó kétórást irtózatosan kemény edzés után is az. Még azt is mosolyogva mondja, hogy fáradt, és fiogy fáj a karja, meg a lába is. Dehát azt mi is tudjuk, hogy egy cselgáncs-edzés nem sakkparti. Itt mindig fáj a láb, a kar vagy a derék. Olykor mind egyszerre. Szóval Endre szemmellátható- lag örül. A beszélgetés mégis nehezen indul, mert engem meg­kértek, hogy esélyekről ne fag­gassam, s ő ezt nyilván tudja. Pedig mindkettőnket eá érdekel- ’ ne Beszélünk hát az otthonról. Arról, hogy mennyire szereti a kis kertes házat, ahol lakik, s amit mostanában úgyszólván csak ór<Jtra láthatott. — Nem baj, majd az olimpia után annál töb­bel leszek a családdal. — Mit érzel ha Montrealra gon­dolsz? — Hirtelenében nem is tudom. mert Kanada kérte — mondta. — De ha a kanadai kormány ko­rábban ismertette volna ilyen irányú álláspontját, az olimpiát Los Angelesnek vagy pedig Moszkvának ítéljük. A NOB elnöke hangsúlyozta, hogy mihamarabbi találkozó szükséges a nemzetközi olimpiai bizottság és a kanadai kormány képviselői között a „tajvani kér­dés” sürgős rendezésére. Olyan távol van, s mégis olyan közel. A jövő hétfőn már indu­lunk. Pénteken leadjuk a csoma­gokat, szombaton még hazame­hetek néhány rövid órára, aztán hétfőn indulás. Az ellenfelekről mit tudsz? — A legtöbbel már találkoz­tam. vagy láttam őket a tatamin. A mi súlycsoportunkban a ja­pán, vagy a francia versenyző a legesélyesebb. Persze minden at­tól függ, hogy milyen sorsolást kapok. Én úgy érzem, hogy ott­hon, és itt a válogatottban is megadtak mindent nekünk ah­hoz, hogy alaposan felkészüljünk. — (Tudod Endre, hogy te vagy az első kecskeméti sportoló, aki a város színeiben versenyezve ki­jutott az olimpiára? — Tudom, s kétszeresen is biiszke vagyok rá. hogy, itt lehe­tek. Szeretném, ha jó evedmény- nyel hálálhatnám meg a bizal­mat és a gondoskodást. Azt nem tudom, hogy milyen eredményt érek majd el, de azt ígérhetem, hogy a döntő pillanatokban nem leszek „béna". Hétfőn elrepülnek Látogatásunk a Cselgáncs Szö­vetségben tett rövid beszélgetés­sel zárult. Hólya István főtitkár is arról beszélt, hogy a felkészü­lés során sikerült biztosítani a feltételeket. — Soha nem jött még össze ilyen jó, baráti szellemű társa­ság. mint a mostani válogatott — mondta. Ez nemcsak a kiutazók­ra, hanem a segítőkre is vonat­kozik, akik nagyon komolyan és szinte önfeláldozóan segítik a legjobbakat. Fáradtság persze van, de úgy érzem, hogy mind a hat olimpikonunk kiroboanó tormában van. Valamennyien képesek bekerülni az első öt kö­zé. Hogy aztán ez kinek sikerül valójában, s ott is mennyire, az függ majd a pillanatnyi helyzet­től. a szerencsétől, s persze a sorsolástól. Kiss Endre a tavalyi VB-n már nevet harcolt ki ma­gának a nemzetközi porondon, s mi is jó eredményt várunk tőle. A jövő hétfőn tehát elrepül a második olimpiás gép a magyar sportolókkal, köztük a kecskemé­ti Kiss Endrével. Jó utat, sok szerencsét és jó eredményt Endre. * Ne felejtsd el nehéz pillanataid­ban sem, hogy egy ország, s ab­ban egy külön város szurkol ér­ted. amely városnak te vagy az első képviselője az olimpiákon. 1 Szabó Zoltán Lord Killanin a tajvani kérdésről A sportolók táplálkozása A sportolók étrendje nem más, mint bizonyos szempont­ból vett kimérlő étrend, amely a sportoló szervezet energia- ellátását és a sporttevékenység következtében kiürült raktá­rak újból feltöltését hivatott ellátni. Kímélő étrend A sportélelmezésben alkalma- ■* zott élelmiszerek, valamint az ételek elkészítése csak olyan mó­don történhet, hogy az a sport­toló szervezetére semmiféle mel­lékhatást ne gyakoroljon. Az éte­lek fűszerezése és az alkalmazott alapanyagok mindenkor közöm­bösek legyenek. A szervezet szá­mára ugyanis csak olyan táplá­lékforma előnyös, amely nem von el energiákat a táplálék meg­emésztéséhez, a szervezetet pe­dig megóvja minden felesleges energialeadástól. Ezért a bő pap- rikázás, borsozás, tehát csípő­maró fűszerek nem alkalmasak, E a puffasztó hatású élelmiszerek sem használhatók. A sportolók táplálkozása tehát vitaminokat, teljes értékű fehér­jéket tartalmazzon. A sportolók­nak nagyobb a fehérje-szükség­lete és minden étkezésben sze­repeljen fehérjetermészetű anyag. A vitaminszükséglet is több, sőt három-négyszerese a normális szervezet vitaminigényénél. Fő­leg B1 és C-vitaminból kell töb­bet kapniok, azonban vigyázni kell a vitamin túladagolására, mert ez is veszélyeket rejt ma­gában. A sportélelmezés bizonyos sportág specificitást mutat. A sze­mélyes kívánság és a sportágból eredő kívánság létrehoz bizonyos mennyiségi kívánságot a táplálék iránt. Hosszabb sportolói pálya­futás során a sportoló hozzászo­kik bizonyos mennyiségű táplá­lék elfogyasztásához. Ez a meny- nyiséget igen pontosan kell is­mernünk mert csak megszokásá­nak megfelelő mennyiségű étellel szabad ellátni a versenyzőt min­den verseny, nagyobb erőpróba előtt. Az ettől való eltérés a szervezetet feleslegesen terheli és ezáltal a teljesítménye csök­ken. Az új, vagy edzőtábori ét­rendre történő átállás fokozatos legyen. A sportoló nemcsak egy bizo­nyos táplálékfelvételi mennyiség­hez, hanem egy táplálékfelvételi ritmushoz is hozzászokik. Sport- pályafutásának befejezése után a táplálkozásnak ez a mennyisé­ge és ritmusa változatlan marad, ennek következtében a sportoló elhízik. Ezért a sportolás abbaha­gyása után fokozatosan kell csök­kenteni a táplálék mennyiségét. Fontos a minőség, a megszokás A sportolók között is — mint ahogy általában a népélelmezés­ben — azt látjuk, hogy a sze­mélyes megszokástól függően egyik egyén szénhidrátdúsabb, a másik fehérjedúsabb, a harmadik zsírdúsabb táplálékot fogyaszt. Ha hirtelen átváltunk például egy szénhidrátdúsabb élelmezési formáról zsírban és fehérjében dúsabb élelmezési formára, emésztési panaszok léphetnek fel. Az élelmezés minőségi meg­változása is csak fokozott figye­lemmel és folyamatosan történ­het. Tehát az élelmezés kizárólag egyéni lehet. A sportoló minden­kor előre összeállított étrenddel utazzék el a versenyére, ahol napra, percre, étkezésre kidol- gozottan folytassa azután a fel­készülését étkezési szempontból is. A fehérjék aminosavakra bom­lanak le és raktározódnak a szer­vezetben. Testépítő szerepük az elsődleges. A szervezet' az izom­igénybevétel következtében na­gyobb mennyiséget használ fel és az izmosodás folyamata során nagy mennyiséget épít be a szer­vezetbe. Ezért a felvett táplálék összkalória-mennyiségének mini­málisan 18—20 százaléka fehér­jékből kell, hogy álljon. Ponto­sabban a sportoló napi fehérje­szükséglete 3 gramm testsúly ki­logrammonként. A szénhidrátok (cukrok) első­sorban energiahordozóként sze­repelnek, a napi összkalória- mennyiség 50—60 százaléka szén­hidrát legyen. Káros a bőséges cukorfogyasztás, mert a nyálka­hártyákon erjedő cukor szárítja a nyálkahártyákat és felesleges szomjúságérzetet okoz, amelyet a versenyző felesleges folyadékfel­vétellel enyhít. Szintén káros közvetlenül verseny előtt cukrot fogyasztani. Általában azért fo­gyasztanak verseny előtt egy­szerű cukrokat (kockacukor, sző­lőcukor, stb.), hogy a verseny kezdetére magasabb legyen a vércukorszintjük. Ez a cukorfo­gyasztás azonban érdekes módon ellenkezőleg hat, ugyanis csök­kenti a vércukorszintet! A ver­senyizgalom, az adrenalin ter­mészetű anyagok emelik a vér­cukorszintet. A szükséges szén­hidrátot lehetőleg összetett cuk­rok formájában, tehát keményí­tő aromában vegyék fel a spor­tolók. Ezzel párhuzamosan nö­vekszik a szervezet B1 vitamin szükséglete is. A zsírok és a folyadékok szerepe Zsírokból a napi szükséglet sportolóknál az össztáplálék 15— 40 százaléka. Ezek energiahordo­zóként szerepelnek. A jksirbő- ség a táplálkozásban csökkenti a teljesítményt. A zsír elégetésé­hez ugyanis igen nagy mennyisé­gű oxigén szükséges, ami többlet légzési tevékenységet igényel. A sportoló sportmunkája során igen nagy mennyiségű vizet, s a vízzel együtt sót is veszít. A csap­vízzel vagy szódavízzel történő folyadékpótlás káros! Lehetőleg ásványi anyagokkal dúsított vi­zet adjunk. Legmegfelelőbb a langyos, enyhén sós tea. Tilos mindenféle hűtött ital fogyasz­tása. A hideg ital gége- garathu­rutot okoz. Mérkőzések szüneté­ben kizárólag szájuk öblítésére vegyenek magukhoz folyadékot a sportolók, s a mérkőzés után leg­alább egy óráig tilos folyadékot fogyasztani (kivéve a sorozatküz- deímeket, például tenisz, vívás, stb.). Az enyhén lehűlt szerveze­tet gyümölcslevekkel, tejjel pró­báljuk feltölteni. Verseny előtt a szervezetet leg­alább két étkezéssel kell felkészí­teni. A májraktárakat cukorral kell feltölteni, ehhez körülbelül 1500 kalória értékű szénhidrátot kell bevinni a szervezetbe össze­tett cukor formájában a verseny előtti utolsó két étkezés során. Az utolsó étkezés legalább három órával előzze meg a verseny kez­detét. Az étkezés legyen összetett cukorban (keményítő) dús, zsír­szegény, sókban, folyadékban dús és fehérjékben szegény. Fo­lyadékot, lehetőleg kristályvizek nem szénsavas változatiat, utol­jára a verseny kezdete előtt más­fél órával vehet magához folya­dékot a sportoló. A fenti jótanácsok betartásával megelőzhetjük a gyakran előfor­duló izomgörcsöket, rosszulléte- ket. Dr. Balázs Tibor megyei sportfőorvos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents