Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-08 / 160. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1976. július 8. Megkezdődött Berlinben a KGST XXX. ülésszaka Lázár György beszéde Bevezetőben Lázár György át­adta az ülésszak részvevőinek, a házigazda NDK kormányának és a küldöttségeknek az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a magyar kor­mány üdvözletét. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy az ülésszak munkája eredményes lesz, a ta­nácskozás tovább erősíti a KGST- országok gazdasági együttműkö­dését, és újabb területeken viszi előre a szocialista gazdasági in- tegráció ügyét. Kiemelte, hogy az ülésszak határozattervezete, reá­lisan irányozza elő azokat az időszerű feladatokat, amelyeknek megoldása előmozdítja a szocia­lista gazdasági integráció további kibontakozását és jól szolgálja mind a nemzeti, mind a közös ér­dekeket. Beszédét így folytatta: — A KGST XXX. ülésszakát olyan időpontban tartjuk, amikor országainkban sikeresen befeje­ződött az 1971—1975. évi népgaz­dasági tervekben kitűzött felada­tok végrehajtása, pártjaink kong­resszusai pedig megtárgyalták és meghatározták az 1976—1980-as időszakra szóló ötéves népgazda­sági tervek fő irányvonalát. — Eredményeink — amelyek­nek egyik fontos forrása a szo­cialista gazdasági integráció el­mélyítése — világosan bizonyít­ják, hogy a komplex program helyesen jelölte ki együttműkö­désünk fejlesztésének fő irányait, és hosszabb íavlatokat tekintve is megbízható alapul szolgál gaz­dasági együttműködésünk szá­mára. — Sikerrel valósítottuk meg az 1976—1980-as évekre szóló nép- gazdasági tervek koordinálását. A népgazdasági tervek koordinálá­sa, a sokoldalú integrációs in­tézkedések egyeztetett tervének kidolgozása és végrehajtása jó feltételeket biztosít ahhoz, hogy szellemi és anyagi erőinket még- inkább a termelés hatékonyságá­nak növelésére, a tudományos­műszaki haladás meggyorsítására összpontosíthassuk. Nemzeti ter­veink megalapozásának fontos és biztonságot adó elemei azok a — tervkoordináció eredményeire épülő — megállapodások, ame­lyeket az érdekelt tagállamok — köztük hazánk is — a Szovjet­unióval kötöttek a nyersanyag- és energiaforrások feltárásának gyorsítására, a közös érdekéket szolgáló termelőkapacitások bő­vítésére. — Amikor múltbeli eredmé­nyeinkről és a jövőbe mutató terveinkről szólunk, nem hagy­hatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a tőkés világ súlyos gazdasági és politikai válsággal küzd. Ennek tükrében méginkább megnő annak jelentősége, hogy a KGST-országok továbbra is tervszerűen fejlődnek, a világ legdinamikusabb gazdasági kö­zösségét alkotják, és még szem­betűnőbbén mutatkoznak meg azok az előnyök, amelyeket a szocialista tervgazdálkodás, az internacionalizmus elvei által vezérelt együttműködés, a szocia­lista gazdasági integráció bizto­sít számunkra. Ezek olyan erős­ségei közösségünknek, amelyek­re biztosan építhetünk a jövőben is. Mindamellett azonban szá­mításba kell vennünk azt is, hogy a világgazdaságban tartós­nak ígérkező átrendeződési fo­lyamatok mennek végbe. Ennek egyik jól ismert megnyilvánulá­sa az a gyökeres átalakulás, ami az árviszonyokban következett be. — Ami a Magyar Népköztár­saságot illeti, a világpiacon be­következett változások népgazda­ságunkat igen hátrányosan érin­tek. Ez azzal függ össze, hogy importunkban a nyersanyagok, exportunkban pedig a készter­mékek teszik ki a döntő hánya­dot. Ilyen struktúra mellett a nemzetközi árarányok megválto­zása egyrészt azzal a következ­ménnyel járt, hogy az elmúlt évben az azonos mennyiségű im­port kiegyenlítésére a tőkés piac­ra 23 százalékkal, a szocialista országokba 8 százalékkal kellett több terméket exportálnunk, mint 1972-ben. Önök előtt ismert, hogy gazdaságunkban — természeti adottságaink és országunk mére­tei következtében — a külkeres­kedelem különösen fontos szere­pet tölt be, amit jól érzékeltet, hogy a behozatal értékben kifeje­zett nagysága eléri az évi nemzeti jövedelem 45 százalékát. így g#*t- hetővé válik, hogy a csereará­nyok számunkra előnytelen vál­tozása és az, hogy szükségletein­ket egyes nyersanyagokból nö­vekvő mértékben kényszerültünk tőkés piacokról biztosítani, nép­gazdaságunkban olyan nagyság- rendű veszteséget okozott, ami az egyensúly számottevő romlásához vezetett. Az egyensúly visszaál­lítása hosszú időt és megfeszített munkát kíván. — Pártunk XI. kongresszusa világosan kijelölte e nehéz prob­lémák leküzdésének útját, öt­éves tervünk arra épül, hogy or­szágunkban meggyorsítsuk a gazdasági hatékonyság növelé­sét, fegyelmezett és tervszerű munkával maximálisan kihasz­náljuk erőforrásainkat, és még szorosabbra tűzzük a gazdasági együttműködés szálait a Szovjet­unióval és közösségünk többi országával. Az időszerű feladatokról szólva a következőket mondta: — Fontos és az élet által iga­zolt tapasztalat, hogy gazdasági együttműködésünk elmélyítésé­nek, a szocialista gazdasági in­tegráció kibontakoztatásának alapja és legfőbb biztosítéka a népgazdasági tervezésben meg­valósuló együttműködés, ezért szüntelenül növelnünk kell an­nak színvonalát. Az elmúlt évek­ben e téren is jelentősen előre­haladtuk. Az ötéves tervek koor­dinációja mellett gyakorlattá tettük a gazdaságpolitikai konzul­tációkat, a tudományos-műszaki politika alapvető kérdéseinek számbavételét; a hosszútávú prognózisok készítését; a sokol­dalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének kidolgozá­sát; az érdekelt országok egyes iparágainak és termékfajtáinak együttes tervezését; a népgazda­sági irányítási és tervezési rend­szerének tökéletesítésében szer­zett tapasztalatok kicserélését; megkezdtük a hosszútávú cél­programok együttes kidolgozását. — Figyelmünket most minde­nekelőtt a kölcsönösen vállalt kötelezettségek maradéktalan és fegyelmezett végrehajtására kell fordítanunk. Népgazdaságaink számára az adott világgazdasági helyzetben rendkívül fontos, hogy az energia- és nyersanyagforrá­sok bővítésére elhatározott és közös erőfeszítéssel megvalósí­tandó nagy létesítményeket — gondolok itt az orenburgi gáz­vezetékre is — a kitűzött határ­időre felépítsük és üzembe he­lyezzük. Lázár György szólt a vállalt nemzetközi kötelezettségek pon­tos és időben való teljesítése fon­tosságáról, majd így folytatta: — Miközben kellő figyelmet fordítunk folyó terveink végre­hajtására, véleményünk szerint mielőbb és szervezettebb formá­ban meg kell kezdeni az 1980 utáni időszak együttműködési feladatainak széles értelemben vett előkészítését. Aligha szüksé­ges hangsúlyozni ennek fontos­ságát. A fejlesztési döntések idő­igénye igen nagy. Az elhatározá­sok megvalósítása alapos mérle­gelést, műszaki és gazdasági fel; készülést, sőt az esetek jelentős részében anyagi befektetéseket kí­ván, még mielőtt véglegesítenénk ötéves terveinket és együttmű­ködésünk konkrét programját. Ha kellő előrelátással dolgozunk, időt és anyagi eszközöket takarít­hatunk meg, ellenkező esetben viszont reális lehetőségeket ha­gyunk kihasználatlanul. — Az 1980. utáni feladatokra való felkészülésben kulcsfontos­sága van a hosszútávú célprog­ramok elhatározott ütemben való kidolgozásának. A magunk ré­széről ebben látjuk az egyik legfontosabb biztosítékát annak, hogy a fejlődést megalapozó fő termékekben — döntően közös­ségünk erőforrásaira támaszkod­va — hosszú távon is biztosítsuk szükségleteink kielégítését. — A Magyar Népköztársaság különösen érdekelt az energia- és nyersanyag-ellátás megoldásá­ra irányuló célprogram kidolgo­zásában és megvalósításában. Számunkra is nagy jelentőségű a KGST-országok egyesített energiarendszereinek fejlesztése, amelynek programját ülésszakunk most hagyja jóvá. Pártunk XI. kongresszusának útmutatása alap­ján elhatároztuk, és ötéves ter­vünkben előirányoztuk, hogy je­lentős mértékben megnöveljük a természeti erőforrások feltárására és hasznosítására fordított anya­gi eszközök mennyiségét. — Ennek keretében erőtelje­sen fokozzuk a kőolaj- és föld­gázkutatást. Növeljük az alacsony fűtőértékű szénvagyon — egyéb­ként jelentős többletköltséggel járó — kiaknázását és villamos- energia-termelésre való felhasz­nálását. Erőfeszítéseink ellenére népgazdaságunk energia-, fűtő­anyag- és nyersanyag-szükségle­teinek kielégítésében hosszú tá­von is növekedni fog az import részaránya. Ezért nagy biztonsá­got jelent számunkra, hogy nö­vekvő szükségleteink kielégítésé­ben tartósan számíthatunk a szocialista országokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval folyta­tott együttműködésre. — Ez alkalommal is szeretnék hangot adni annak a vélemé­nyünknek, hogy igen nagy jelen­tőségű, és szerintünk megkülön­böztetett figyelmet érdemel a mezőgazdasági és élelmiszeripari célprogram kidolgozása. Úgy gondoljuk, közösségünk országai­nak megvannak az adottságai és képességei ahhoz, hogy kedvező teltételeket teremtsünk a mező- gazdasági és élelmiszeripari ter­melés olyan mértékű fejlesztésé­hez, amely biztosíthatja a KGST- tagáílamok szükségleteinek a mainál teljesebb kielégítését. A természet adta lehetőségek na­gyobb mértékű kihasználásához azonban meg kell gyorsítanunk a mezőgazdasági termelés fejlesz­téséhez szükséges tudományos és Ipari háttér kiépítését. A tudo­mányos kutatás, a korszerű gé­pek, berendezések és géprend­szerek, a műtrágyák és növény­védő szerek tömeges előállítása, továbbá a feldolgozás, a csomago­lás, és a szállítás gazdaságos színvonalra emelése hatalmas méretű beruházásokat kíván. Ez olyan közös gond és feladat, amely szükségessé teszi az érde­kelt országok tudományos isme­reteinek, anyagi és pénzeszközei­nek egyesítését, a kölcsönös ér­dekeltséget biztosító gazdasági ösztönzőrendszer kialakítását. Meggyőződésünk, hogy a mező­gazdaság és az élelmiszeripar fejlesztésének meggyorsítása szükségszerű és egyben reális cél. Ezért tartjuk nagy hordere­jűnek és előremutató elhatározás­nak a célprogram kidolgozását. Ebben a szellemben igyekszünk eleget tenni annak a megtisztelő megbízatásnak, hogy a célprogra­mot kidolgozó munkacsoport ve­zetését magyar részről látják el. A Minisztertanács elnöke ez­után szólt arról, hogy országaink gazdasági fejlődésében, a haté­konyság fokozásában meghatáro­zó szerepe van a gépiparnak. Ezért a Magyar Népköztársaság teljesen indokoltnak tartja és helyesli, hogy a kidolgozandó célprograiTi a legalapvetőbb fel­adatokra irányuljon. Lázár György így folytatta felszólalá­sét: — A szocialista gazdasági in­tegráció kibontakozása törvény­szerűen együtt jár országaink közlekedési kapcsolatainak ki­bővítésével. Ezért külön is üdvö­zöljük, hogy — a KGST törté­netében először — hosszútávú el­gondolások kimunkálása kezdő­dött el a közlekedés fejlesztésé­re. és hogy e fontos ágazat előre­haladását is külön célprogram kidolgozásával és végrehajtásával kívánjuk megalapozni. Ez. annál is fontosabb, mert az elért fej­lődés ellenére a KGST-tagálla- mok közlekedésében, különösen a nemzetközi szállításokban a termelés folyamatosságát és _ a tervszerűség érvényre juttatását zavaró nehézségekkel találkoz­tunk. Ugyanakkor az előrejelzé­sekből ismerjük, hogy az egymás közöti áruszállítások volumene 1976—1980. között legkevesebb 25—26 százalékkal, 1990-ig pe­dig több mint 70 százalékkal nö­vekedni fog, és hasonló gyors ütemben emelkedik a személy- szállítás iránti igény is. ' — Mindezek miatt elsőrendűen érdekeltek vagyunk abban, hogy országainkban meggyorsítsuk a közlekedést, elsősorban a forga­lom több mint felét lebonyolító vasúti rendszerek továbbfejlesz­tését. Fontosnak tartjuk, hogy ezzel egyidejűleg előirányozzuk a legkorszerűbb szállítási mó­dozatok fokozott elterjesztését, és a vasutak tehermentesítése ér­dekében összehangolt intézkedé­seket tegyünk a víziutak és köz­utak jobb kihasználására. Helyeseljük a lakosság jobb ellátását szolgáló, az ipari fo­gyasztási cikkek termelésének és választékának növelését célzó program kidolgozását is. — Az előttünk álló sokrétű feladatok eredményes megoldása szükségessé teszi, hogy kellő figyelmet fordítsunk együttmű­ködésünk gazdasági feltételeire. A tervezési együttműködés állan­dó tökéletesítése mellett tovább kell fejlesztenünk a KGST valu- táris-pénzügyi rendszerét is. Ezen a téren sem nélkülözhetjük a tapasztalo'-'-'k rendszeres elem­zését. azt, hogy a gyakorlatot időről időre hozzáigazítsuk a változó feltételekhez, az egyre növekvő követelményekhez, és hogy egyidejűleg biztosítsuk a szükséges stabilitást \ulamint‘ a kellő rugalmasságot Változatlanul fontosnak tartjuk, hogy a komplex programnak megfelelően további erőfeszítéseket tegyünk a transz­ferábilis rubel szerepének növe­lésére. A magunk elé tűzött cé­lok azt is megkövetelik, hogy to­vább fejlesszük együttműködé­sünk szervezetét, a KGST-t. Az új, bonyolultabb körülmények között magasabbra kell emelni a munkával szemben támasztott követelményeket, gyorsítani szükséges az ügyintézést, és ja­vítani kell a döntési rendszert. Beszéde befejező részében Lá­zár György az euyópai helyzetet értékelve hangsúlyozta, hogy a Helsinkiben elfogadott elvek vi­lágosak, de a teljes megvalósítá­sukhoz vezető út nem ígérkezik sem könnyűnek, sem rövidnek. Az enyhülést ellenző erők leküz­déséhez, fontos hozzájárulást jelen­tett az európai kommunista és munkáspártok Berlinben, a kö­zelmúltban tartott tanácskozása-. Kiemelte, hogy a közösen elfoga­dott dokumentum megvalósítását a magyar párt és kormány alap­vető feladatának tekinti. ■ A magyar miniszterelnök utalt rá, hogy a KGST és a Közös Piac közötti kapcsolatok létreho­zása során összehangolt és egy­séges fellépésre van szükség, mert a szocialista országok csak így érhetik el a velük szemben alkalmazott hátrányos, megkü­lönböztető politika megváltoztatá­sát. Hangsúlyozta, hogy a KGST-országoknak az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordíta- niok a fejlődő országokkal való együttműködés fő irányainak ki­dolgozására és egységes, «íssze- hangolt fellépésük biztosítására. Beszédét így fejezte be: — A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusa megkü­lönböztetett figyelmet szentelt a KGST-országokkal folytatott együttműködésünknek. Megálla­pította, hogy a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsának kere­tében megvalósuló gazdasági együttműködés valamennyi tag­államban növeli a szocialista építőmunka lendületét, és sem­mi mással nem pótolható segít­ség számunkra, a Magyar Nép- köztársaság számára. — A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságát és a Magyar Népköztársaság kor­mányát tevékenységében minden­kor az internacionalizmus elvei vezérelték. Tudatában vagyunk, hogy munkánkkal nemcsak ha­zánkat. hanem egész baráti kö­zösségünk ügyét, a szocializmus egyetemes ügyét is szolgáljuk. Pártunk és kormányunk, egész népünk nevében biztosíthatom önöket, hogy a jövőben is ebben a szellemben munkálkodunk or­szágink egységének és egyiitt- műlhudésének erősítésén, a mos­tan* tanácskozásunkon közös egyetértésben kitűzött feladatok m; rád ék tálán megvalósításán. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Kádár János fogadta Louis van Goyt-et Lapzártakor érkezett kép első oldalas hírünkhöz: Kádár János, az MSZMP KB első titkára fogadta Louis van Geyt-et, a Belga Kommu­nista Párt elnökét. (Telefoto—MTI) • Az AESZ elnöke kérte a BT összehívását Seewosagur Ramgoolam, Mauritius miniszterelnöke, az AESZ je­lenlegi elnöke az Afrikai Egységszervezet állam- és kormányfői Port Louis-ban tartott ülésszaka résztvevőinek nevében kérje a Biztonsági Tanács sürgős összehívását. A BT soros elnökéhez intézett táviratá­ban — amelynek szövegét kedden délután hozták nyilvánosságra az ENSZ New York-i székhelyén — kérte, hogy a BT vitassa meg azt a „vakmerő támadó cselekményt”, amelyet egy izraeli kommandó július 4-én követett el Uganda ellen. Minden eddiginél pontosabban állt pályára a Szojuz-21 Szerdán reggel kilenckor kez­dődött a Szojuz—21 jelzésű ^szov­jet űrhajó legénységének első tel­jes munkanapja. A földi irányító központ jelentése szerint Volinov és Zsolobov a program szerinti feladatokat hajtotta végre. Az űr­hajó valamennyi berendezése nor­málisan működik. Ugyancsak a földi irányító köz­pont szakemberei közölték, hogy a Szojuz—21 már megdöntött egy rekordot — minden eddigi űrha­jónál pontosabban tért Föld kö­rüli pályájára. Ez annak köszön­hető, hogy a start számított és tényleges ideje közötti különbség mindössze 74 milliomod másod­perc volt, a pálya legalsó pontja pedig a szokásos kilométeres el­térés helyett csupán négyszáz mé­ternyire tért el a számított érték­től. Zsolobov fedélzeti mérnök a Fekete-tenger felett elhaladva egy rádióösszeköttetés során arról szá­molt be, hogy a tenger vízfelü­letét csaknem teljes egészében felhőtakró borítja, érdekes módon azonban a partvonalak minde­nütt megkülönböztethetők. Egyéb­ként a kozmikus megfigyelések szerint szerdán a Föld teljes te­rületének mintegy nyolcvan szá­zalékát borította felhőzet. (MTI) Találkozás az űrállomással 1; MOSZKVA Szerdán délután magyar idő szerint 14 óra 40 perckor a Szo­juz—21 űrhajót sikeresen össze­kapcsolták a Szaljut—5 űrállo­mással. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov átszállt az űrállomás • fedélzetére. A szovjet űrhajósok ' megkezdték a kutatási program i végrehajtását. ­l Súlyos harcok, diplomáciai erőfeszítések • Folytatódnak a véres harcok Libanonban: súlyos károk, tűz, füst és romok a bejrúti kikötőben. • Ismét Bejrutban tartózkodik Dzsallud líbiai miniszterelnök (a kép jobb oldalán), s Jasszer Arafattal. a PFSZ vb-elnökével tárgyal. (Telefoto — AP — MTI — KS.) Hazánkba látogat a belga külügyminiszter Púja Frigyes, külügyminiszter meghívására ma hivatalos látoga­tásra Magyarországra érkezik Re- naat van Elslande, a Belga Ki­rályság külügyminisztere. Renaat van Elslande, 1916-bah születet, a louvaini egyetemen jo­gi, politikai és társadalomtudo­mányi tanulmányokat folytatott éa jogi doktorátust szerzett. A Keresztény Néppárt tagja, .1946 és 1949 között a párt kutató- központjában dolgozott. 1947-től Lat város polgármestere és 1949- től a brüsszeli választókerület parlamenti képviselője. 1968. és 1971 között a Keresztény Néppárt parlamenti frakciójának elnöke, és a párt igazgatótanácsának tagja. A belga kormányban 1960 óta tőit be különböző tisztségeket. 1961 és 1963 között miniszteri rangban 0 kulturális ügyek ál­lamtitkár-helyettese, majd a, kul­turális és oktatásügyi miniszter helyettese. 1963-tól kulturális miniszter és az oktatásügyi miniszter helyette­se. 1966—68 között az európai ügyek és flamand kulturális ügyek minisztere. 1967-től 1973-ig a Közös Piac miniszteri tanácsának elnöke. 1972-ben bel­ügyminiszterré nevezték ki. Re­naat van Elslande 1973-tól áll a belga külügy- és az együttmű­ködés-fejlesztési ügyek miniszté­riuma élén. (MTI) Szovjet-etióp tárgyalások MOSZKVA Szerdán a Kremlben megkez­dődtek a szovjet—etióp tárgya­lások. A megbeszéléseken szov­jet részről Andrej Gromiko, az SZKP KP PB tagja, külügymi­niszter, Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Iván Arhipov miniszterelnök-helyettes vesz részt. Az etióp tárgyaló küldött­séget Moges Volde Michael, a szocialista Etiópia ideiglenes ka­tonai kormányzó tanácsa bizott­ságának elnöke vezeti. A barátság és a kölcsönös meg­értés légkörében lezajlott talál­kozón a két ország képviselői át­tekintették a szovjet—etióp bará­ti kapcsolatok további fejleszté­sének kérdéseit. Ezenkívül meg­vitattak időszerű nemzetközi problémákat is. A tárgyalásokat folytatják. Az etióp vendégek szerdán ko­szorút helyeztek el a Lenin- mauzóleumnál és az Ismeretlen Katona sírjánál. (TASZSZ).

Next

/
Thumbnails
Contents