Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-07 / 159. szám

1976. július 7. • PETŐFI NÉPE • 7

SPORT- SPORT • SPORT

Montrealból jelentik

Megnyugodhatnak a montreali olimpia szervezői: valamennyi versenyszínhely időre készen áll majd. Szorgos kezek az utolsó simításokat végzik. Körbejárva a július 17-én kezdődő nyári játékok színhelyeit, valóban impozáns látványt nyújtanak az új és felújított létesítmények.

Szépség és hasznosság — így lehet a legrövidebben jellemezni az olimpiai színhelyeket, s a 23 különböző létesítmény közül 11 most a nyári játékokra készült. Talán csak az olimpiai, torony marad el ebben a .„versenyben”, amely nem lett olyan szép, mint ahogyan azt szerették volna.

Az olimpiai stadion, az úszócsarnok, a kerékpárosok és judó- sok otthona* valamint az ökölvívó-mérkőzések és a szabadfogású birkózódöntők színhelye közvetlenül a falu mellett épült, metróval pillanatok alatt elérhető, de ugyanígy a föld alatt közelíthető meg a legyorsabban többek között a 18 500 nézőt befogadó sporcsarnok is. A legmesz- szebbre a labdarúgóknak kell utazniuk ha Torontóban játszanak ez ugyanis 575 kilométerre van Montrealtól. A vitorlások a várostól 290 kilométerre vívják bajnokságukat, míg a „lovas falu” 72 kilométerre van Montrealtól.

Montrealról, a XXI. Nyári Olimpiai Játékok színhelyéről, az utóbbi években sok mindent lehetett hallani, olvasni, így érthető áz idelátogatók nagy érdeklődése; mi mennyiben felel meg az igazságnak.

Hírek az olimpiai faluból

• A montreali olimpiai faluban elsőként a magyar nemzeti zászlót vonták fel. (Telefoto — AP — MTI — KS.)

pótban vad, azzal az ígérettel, hogy idejében minden tető alá kerül. Nem kell semmitől sem tartami, hiszen, ha Montreal elvállalta a nyári olimpia megrendezését, feladatának becsülettel eleget is tesz.

magyar zászló felvonására jöttünk az olimpiai faluba, megvolt tehát a sztory. Elsőnek húzták fel a magyar lobogót, magyarok utaznak elsőként az új metrón... Node mintegy félórás várakozás után a földalatti „szakvezetője” nagyon udvariasam; közölte, baj van az áramszolgáltatással, várni kell és igazán nem tudja, hogy meddig, míg az első járatot út- baindítha/tják.

Elmondható, mindert készül, ' még pontosabban „félkész” álla9 Szovjet sportolók egy csoportja a montreali olimpiai faluban.

Á magyar*1 olimpiai csapat tagjai mögött már három nap van, és az általuk is látottakkal a következő öt képet lehet kialakítani:

A legnagyobb vihart és bonyodalmat kavart Olimpiai Stadion, a nyitó és a; záróünnepség, valamint az atlétikai versenyek színhelye nem úgy áll majd a sportolók rendelkezésére, mint ahogy azt a francia építész megtervezte: Nem lesz meg ugyanis köpölás teteje, amelynek anyagi kihatása némileg csökkenti a már úgyis egymilliárd dollárosnak mondott veszteséget.

9 Kanadai katonák éberen őrzik a montreali olimpiai falu egyik modern piramishoz hasonló épületét. Amióta vasárnap megérkeztek az első sportküldöttségek (köztük a magyar is),

Már négy kiadást ért meg a Le Village, aiz olimpiái falu lapja. Kitűnően szerkesztett újság, nagyszerű képekkel számol be a' sportolók mindennapi életéről. A legkedveltebb cikktéma természetesen az étterem, ezt látogatják rendszeresebben a sportolók. Nincsen étkezési jegyük, úgynevezett „személyi igazolványokat” kaphatnak* annyit és annyiszor ehetnek* amennyit csak kérnek.

*

A legelfoglaltabb ember az olimpiai faluban kétségkívül Yvan Dubois, a falu polgármestere. Szakadatlanul vendégeket vár, ott van minden protokoll- eseményen, ajándékokat osztogat, s nem lehet tőle olyat kérni, bármi is legyen a kívánság, amire ne találna valami megoldást. Sokkal népszerűbb ember ma Draipeaunál, és sokan úgy tartják, lehet, hogy az olimpia végén „helyet cserélnek”.

•

1075 nagyon csinos hostes dolgozik a különböző küldöttségek mellett, s látják el őket mindenféle tájékoztatókkal és segítik munkájukat. A magyar újságírók máris sok köszönettel tartoznak hősiesüknek, Révész Erikának, aki mindent kicsikär gyámoltjainak a propágandafüzettől dz olimpiai plakátokig.

*

Miután befejeződtek az olimpiai kosárlabda-selejtezők, véglegesen

kialakult a tíz napig tartó torna menetrendje. A 12 férficsapat két csoportban kezdi mérkőzéseit, míg a hat női együttes egy csoportban játszik. A beosztások:

FÉRFIAK:

A-csoport: Kanada, Japán, Kuba, Ausztrália, Szovjetunió és Mexikó.

B-csoport: Puerto-Rico, Olaszország, Egyesült Államok, Egyiptom, Jugoszlávia és Csehszlovákia.

NŐK:

Szovjetunió, Csehszlovákia, Japán, Kanada, Egyesült Államok, Bulgária.

*

A falu egyikl leglátogatottabb helye a könyvtár. Mintegy 600 mű található itt 35 nyelven és nem jönnek zavarba a könyvtárosok, bárki bármit kér, krimit, útiregényt, vagy akár fantasztikus tudományos művet.

*

Egy hónap alatt készült el az olimpiai falu parkja, amely most már zöldell, virágzik és a főkertész, büszkén jelentette ki, hogy mindössze egy hónap alatt végezték el a munkát: tettek ki a földbe 75 000 virágot, cserjét és fát. Olyannyira, hogy ma pillanatnyilag ez az olimpiai létesítmény legremekebbje.

az olimpia szervezői és a kanadai hatóságok a lehető legszigorúbb biztonsági intézkedéseket foganatosították. (Tele' fotó — AP — MTI — KS.)

Rákosy Gergely:

Az üzenet

A stadion maga impozáns látvány — belülről. Kívülről hatalmas beton, kő- és cementhalmaz alkot különböző mértani figurákat. Belsejének kikészítése viszont talán a mexikói stadionhoz hasonlít a legjobban. Kényelmesen és jól fogja, magát érezni mindenki, aki jegyet tud szerezni a majd itt zajló eseményekre. Baj van viszont a, pálya talajával. Mivel a tetőszerkezet mélyen belenyúlik a játéktér belsejébe — csak az elgondolt kupola alatti térség „szabad” — a fű naponta mindössze egy-két órára kap napot, úgyhogy nem tud igazán megerősödni.

Még egy-klét éázrevértel. Meghosszabbították a metrót, egészen a stadion, közelébe tették a végállomást. De: a mozgólépcsőknek még csak aj kontúrjai látszanak, s a mélyépítményben nagy a káosz. Ha nem vigyáz az ember, könnyen kitörheti a nyakát. Ennek ellenére vasárnap délre tervezték a járát megnyitását, amelynek az adott volna némi ünnepélyességet, hogy az éppen hazafelé tartó magyar újságírócsoport elsőként utazhatott volna mint mondották ingyen. A

(9.) A mama csak félfüllel figyelt oda, egyre csak az járt. a fejében: nem bánt meg semmit, nem bánt meg semmit! Szerette volna most itt azonnal kikiáltani, hogy ő igenis, nagyon megbánta, amit tett Megbánta, hogy Ernő susmorgásainak felült s nagyon-nagyon megbánta azt a gyűrű dolgot. De nem lehet, most is gyáva, fél a veje lenéző mosolyától, s Joli hideg pillantásától. Nem is érti. de Joli már évek óta mintha nem is az ő lánya lenne .Búcsúzáskor, ha át akarja ölelni, a legfőbb gondja: „Mama, ne borzolj össze!” Bab- szival is olyan három lépés távolságból bánik... Nem, nem lehet, megírni is nehéz, de kimondani itt mindenki előtt — lehetetlen. — Felállt, repkedtek a kérdések, feleletek mögötte, bement a másik szobába, kinyitotta a polcos szekrényt, s a lepedők háta mögül elővette a kis fadobozt. Családi ékszerek. Nem

volt már sok, Joli majd mindet elkérincsélte, könnyen megtalálta a férje vastag, divatjamúlt óraláncába akadt vékonyka kis gyűrűt. El volt törve. Akkor tört el, mikor ő, mint egy állat lerántotta Klári kezéről. Mint egy állat. Belép a hálóba, Klári a dobozban turkál. — Mit túrsz ott? — A régi gyerekgyűrűmet keresem, elviszem emlékbe. — Akkor már meg. is találta, a bal kézé kisujjára húzta fel. — Elviszed? — Igen, elmegyek. — Bizonyára hozzájárult a hosszú hetek óta tartó idegfeszültség is, a rádióban a szinte óránként változó, ellentétes nyilatkozatok, a romos utcák, a tereken frissen hatolt sírok a hinta és a homokozó mellett, a szüntelen géppisztolypattogás és tankdübörgés, Gyuszl és Ernő ádáz, az or- dítozásig fajuló vitái (akkor még nálunk laktak Joliék). Lehet, hogy mindez hozzájárult, de ő akkor kizárólag csak arra gonA leleplezett ajzószer

A montreali olimpián — mint hírlik — minden idők legszigorúbb dopping-ellenőrzésnek vetik ' alá a versenyzőket. Talán nem érdektelen, ha ezzel kapcsolatban idézzük az egyik angol tudományos folyóirat írását.

— A sportvilágban közismert anabolika nevű izomfejlesztő gyógyszert sexhormonokból állítják elő, s hatására az izomzat soha nem látott mértékben kifejlődik. Ha ehhez rendszeres edzés járul, akkor a gyógyszerszedők izomereje hihetetlen mértékben megnövekedik. Súlyemelők, diszkosz- és kalapácsvetők, súlylökők és gerelyhajítók növelték így teljesítményüket, az illetékesek véleménye szerint más sportágakban is alkalmazták, például a kerékpárban, birkózásban.

Természetes, hogy az a sportoló, aki anabolikát szedett, előnyösebb helyzetbe került, s így sportszerűtlenül ért el nagyobb eredményt. Az illetékesek eddig tehetetlenek voltak, mert a gyógyszer a szervezetben nem volt kimutatható.

A londoni St. Thomas kórház kutató csoportja nemrég megtalálta a módját, hogy a vérből kimutassa az anabolikát. Hiába szívódik fel a szervezetbe, az eljárás segítségével minden kétséget kizáróan be lehet bizonyítani, hogy a sportoló előzőleg szedte az izomfejlesztő ajzószert.

A brit sportszövetség értesítette a felfedezésről a NOB-ot, és a különböző sportszerveket. A feltalálók hangsúlyozták, hogy az izomerő mesterséges fejlesztésével a sportoló nemcsak csalást követ el, hanem egyben veszélyezteti saját egészségét. Az anabolika ugyanis hat a májra, ezenkívül terméketlenséget is okozhat.

Az angol tudósok véleménye szerint az új leleplező módszerrel ki lehet küszöbölni az anabolika használatát. Ez egyben azt is jelenti, hogy nagyon sok világcsúcs hosszú időn át megdönthetetlen marad. Ezeket a rekordokat ugyanis az eddig kimutathatatlan anabolika segítségével érték el az egyes versenyzők”.

OLIMPIÁRÓL — OLIMPIÁRA

Aranyak, arcok, pillanatok

Balkézzel nyert: Takács Károly

Eredménylap a nyári olimpiai játékok történetéből:

London, 1948.

Otalakos gyorspisztoly, 25 m:

1. Takács Károly (Magyarország) 580,

2. Diaz Saenz Valente (Argentína) 571,

3. Landquist (Svédország) 569. Helsinki, 1952.

Otalakos gyorspisztoly, 25 m:

1. Takács Károly (Magyarország) 579,

2. Kun Szilárd (Magyarország) 578,

3. Lichiardopol (Románia) 578.

Takács Károly, született 1910- ben, Budapesten. Gyermekkorában a puska és a pisztoly volt a legkedvesebb játékszere. Azt mondják, tizenegy éves lehetett, amikor játszótársai révén egy igazi forgópisztolyt szerzett magának, de a birtoklás öröme csak rövid ideig tartott, mert szülei meglátták nála és azonnal elvették tőle. Tizennégy esztendős korában egy honvédtiszthelyettes- képző és nevelő intézetbe került. Ott kedvére foglalkozhatott kedvenc sportjával, a céllövészettel. Harmadéves hallgató korában már az intézet legjobb hadipuskása lett.

Tizennyolc éves korában nyílott alkalma arra, hogy pisztoly- lövészettel is foglalkozzon. Nem volt egyoldalú sportember, mert abban az időben rendszeresen atlétizált, sielt, és bokszolt is. Első nagy sikerét céllövő verse- senv 1938-ban érte el, amikor gyorstüzelő pisztollyal legyőzte a berlini olimpiára készülő válogatott keret valamennyi tagját. Öröme azonban rövid ideig tartott, 1938 szeptemberében ugyanis egy hadgyakorlaton egy kézigránát felrobbant a kezében és a jobb keze fejét leszakította. Hónapokig kórházi ápolásra szorult. Sokan azt hitték, hogy ezzel befejeződött versenyzői pályafutása. Takács Károlyt azonban más fából faragták, elhatározta, hogy balkézbe veszi a pisztolyt. A következő év tavaszáig esőben, hidegben, hóban rendszeresen edzett. Ennek a fáradhatatlan gyakorlásnak köszönhette, hogy 1939 áprilisában megnyerte az évadnyitó gyorstüzelő-pisztoly versenyt, ezúttal bal kézzel.

Első igazi sikerét 1948-ban a londoni olimpián érte el. A küzdelmet megelőző előkészületről Balogh Ambrus később így emlékezett vissza:

— Takács Károly bámulatos akaraterővel készült az olimpiai győzelemre. Nagy munkával igyekezett minden mozdulatot be- idegzeni, gépszerűsíteni. Számtalan célratartási, elsütési és pisztolyvezetési gyakorlata, amelyet

minden szabad idejét felhasználva végzett, segítette' ahhoz, hogy állandóan a hiteles világcsúcs fölött lőjön a válogató versenyeken. Nyugodtan merem állítani, hogy ilyen teljesítmény-t a világ egyetlen versenyzője sem tud felmutatni ... Takács Károly e fölényes olimpiai győzelme a komoly munka megérdemelt győzelme volt. Hihetetlenül nagy akaraterő és elhatározás nélkül ez el sem képzelhető. Ebben mutatott példát a magyar lövészetnek olimpiai bajnokunk.

Mi sem jelzi jobban Takács Károly önbizalmát, hogy már a verseny előtt gondosan megszövegezte ék leírta azt a nyilatkozatot, amelyet majd mind győztes el akart mondani a Magyar Rádió munkatársának.

Négy esztendővel később Helsinkiben Takács a világ bámulatára megismételte londoni bravúrját és újra aranyérmet nyert az önműködő sportpisztoly lövésben. A különbség ezúttal csak annyi volt, hogy mögötte a második helyre egy fiatal magyar versenyző, tanítványa, Kun Szilárd került. Nyilatkozatát egyébként ugyanúgy, mint Londonban a verseny után azonnal előhúzta a zsebéből és átadta a magyar sajtó és rádió munkatársainak. Érdekesség, hogy ezúttal nemcsak a saját győzelmét jósolta meg, hanem bizonyosra vette Kun Szilárd ezüstérmét is.

Utolsó nagy eredményét 1958- ban érte el, amikor a világbajnokságon két bronzérmet nyert. Később a fiatalok nevelésével foglalkozott, egészen 1976 elején bekövetkezett haláláig.

M. K.

„Halló Budapest?... Itt Montreal. Diktálok...

Július 4-e óta állandó a kapcsolat Montreal és Budapest között. „Élnek” a távbeszélővonalak az olimpiai sajtóközpont és a Magyar Távirati Iroda I. kér. Fém utcai épülete között. Ennek köszönhetően a már Montreal- ba érkezett magyar újságíróknak semmi mást nem kell tenniük, csupán felemelni a telefon- kagylót, s ennyit mondani: „Halló, Budapest?” s már diktálhatják is tudósításukat a nap bármely órájában.

Budai Gábor, az MTI műszaki főosztálya vezetője és Wagner

Mihály, a Hírforgalmi Osztály vezetője — számolt be arról, hogy miképpen jut el a montreali tudósítás Magyarországra.

— Budapest és Montreal között távbeszélővonalat béreltünk, amelyet az olimpiai sajtóközpontban, a montreali „végénél” egy multiplex-berendezés több csatornára oszt, naponta 24 órán át működik. Ez lehetővé teszi, hogy egyidöben — egymástól függetlenül —, hatan is tudósíthassák Magyarországot, az MTl-t, illetve a napi- és hetilapokat.

dőlt, hogy milyen önfejű, istenverte makacs ez a Klári. Gyűlölte. Igen, határozottan gyűlölte. Mert az elmegyek, ezt minden magyarázkodásnál jobban érezte, azt jelenti vele megy el. Miskával. — Nem mész sehova. Ipnen nem mész el! — Dehogynem, mama. — Ekkor vesztette el a fejét, erre a szinte szelíd, de mégis elszánt dehogynemre, mert akkor már ő is tudta, hogy a dehogynemnek lesz igaza. Ekkor ugrott oda, s rántotta, nem is rántotta, tépte le a vékony kis gyerekgyűrűt az ujjáról. A gyűrű eltört, meg is vérezte Kiáll ujját. Klári akkor azt mondta:

— Azt hittem, ez az én gyűrűm. Azt hittem, örökbe kaptam hatodik születésnapomra. — ö meg:

— Semmi sem a tied, érted, semmi! — Klári: — Hát persze, hogy értem. — S azon nyomban elment. Egy szál ruhában, még alsőneműt sem vitt magával.

Két évig nem is írt. Aztán mégis írt, eleinte csak pár soros, később kissé melegedő hangú, de azért Inkább csak olyan tudósítás-féle leveleket. „Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét

— gondolta —, de persze nem lehet.” Forgatta a gyűrűt, nyomogatta a könnyen engedő szárakat, hogy úgy-ahogy össze- pásszoljanak.

Mire visszament, Fosterék éppen búcsúzkodtak, Ernő ajánlkozott, hogy elviszi őket a kocsiján, nem kell taxit rendeljenek. Nagyon köszönték a szíves vendéglátást, külön a finom kompotok Odalépett Fosternéhez, megfogta az asszony kezét, Jessie meglepetten pillantott rá, és felhúzta a kisujjára a gyűrűt.

— Klárinak. Gyerekkori gyűrűje volt. Itt felejtette.

Irénke fordította.

— A vám miatt, így nem szólnak érte. És repedt, vigyázzon, le ne csússzon ... — Azt is szerette volna megüzenni, hogy legközelebb már másmilyen képet küldjön, ne kengurúsat és ne moziplakátost, de ezt nem lehetett. Túl bonyolult volt. Tán csak ő értette ezt egyedül, de ő is inkább csak érezte... A gyűrű históriáról sem tudott senki más, a férjének sem mondta el.

Fosterné megnyomogatta a gyűrűt, biztosította, hogy vigyázni fog rá, s rendben átadja Klárinak.

Az ablakból nézték, ahogy elindult a Citroen. Ernő ügyesen és elegánsan vezetett.

Joli kiment Babszival kezet mosni, Gyuszi újabb adag feketét töltött Irénkének és a nagybácsinak, a mama nem kért többet a szíve miatt. Nagy csendben kortyolgatták a feketét. Az asztal közepén ott feküdt a ken- gurus kép Klárival. A nagybácsi felvette, nézegette. Tulajdonképp tréfálnak szánta, de komolyra sikerült, mikor kimondta: — Ha itt marad — mondta — a büdös életben nem lett volna kenguruja.

— Hát ez biztos! — felelte Gyuszi. — Ez aztán biztos —, s arra gondolt, hogy ezt a baromi beköpést majd megbeszéli Irénkével. Már kötél sem “kell hozzá.

Hernádi halkan mondta: — Nem mintha lényeges lenne, de biztos, hogy nem az övé a kenguru.

A mama nem szólt semmit, nekilátott, hogy leszedje az asztalt.

A Citroenben Fosterék nem tudtak beszélgetni Ernővel, így hát udvariasságból egymással sem beszéltek. Mikor a Duna melletti útra fordultak, az asz- szony kinézett a sárgásbarna, olajfoltos, megállíthatatlanul hömpölygő folyóra, Foster pedig elővette a noteszét, és áthúzta a Hernádi nevet.

(Vége.)