Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-31 / 180. szám

* © PETÖbi .vÉPE Hí 1976. július 31.

A párttagok példája

A Kalocsai Asztalos- és Építőipari Szövetkezet gyártmánya, a franciaágy tavaly elnyerte a Kiváló Áruk Fóruma címet. Az idén az előszobafal prototípusát is a KÁF titulussal tisztelték meg. Komódjaik, rusztikus kisbútoraik elsősorban az országhatáron túl, az NSZK-ban bizonyítják a kalocsai asztalosok jó munkáját. Nem kevés az ebből származó export- bevétel sem: 1975-ben 8,2 millió forint volt, erre az évre biztosan meglesz a tizenkét millió — a piac szerződésekkel le van kötve. A ktsz eredményeibe jelentősen „besegít” az építőrészleg, 1980-ig háromszáz lakás felépítését vállalták. Ez is sikerülni fog nekik, mert megkapták a darut, s a második félévtől házgyári elemekből készülnek az új otthonok, s erre kellett az emelő szerkezet. A villanyszerelő részlegük pedig a VILATI-nak készít erősáramú kapcsolószekrényeket és kisszériá- jú gyengeáramú paneleket. Mindezen feladatok ellátására négyszázhúsz dolgozójuk van, az utánpótlás kérdése is megnyugtató: mintegy hatvan ipari tanuló sajátítja el a szükséges szakmákat.

Ezeket az adatokat Jakus László, a szövetkezet párttitkára sorolta fel, ezzel is bizonyítva, hogy a pártalapszervezet is számon tartja az előttük álló feladatokat és ismeri az ezek megoldásához meglevő objektív lehetőségeket. Mi a szerepük a kommunistáknak a célok megoldásában, hogyan segítik elő a feladatok megvalósítását? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk a párttitkárral.

— Huszonkilenc fős a pártalap- szervezetünk. Az asztalos és a kőműves részlegnél, valamint a külső telepen pártcsoportban tevékenykednek a kommunisták, akiknek egyébként mintegy négyötöde fizikai dolgozó. Mivel minden egyes munkaterületen képviseljük magunkat nincs gondunk, ha tervekről, azok megvalósításáról tanácskozunk, hiszen az ott dolgozók jól ismerik egyrészt a politikai, másrészt a gazdasági célkitűzéseinket. Az információ-áramlás emiatt is jó a párttagok és a vezetőség között.

De az irányítás is ezáltal zökkenőmentes — mondta a párttitkár bevezetőben.

— Milyen szerepük van a szövetkezet kommunistáinak egy-egy új termékre való átálláskor?

— Általában nincsenek efféle gondjaink, gyártmányaink jó hí,- rűek. Természetesen azonban itt is előfordul, hogy néhányan nem hiszik, hogy beválik egy-egy termék. Ekkor szükség van az okos, meggyőző szóra.

Jakus László ezután a párt- és gazdasági vezetők közti kapcsolatról beszélt.

— Nagyon jó az összhang — emelte ki — minden döntést előzetesen megbeszélünk. De ugyanez elmondható a szakszervezeti és KISZ-vezetőséggel fennálló kapcsolatunkról is. Mindebben azt hiszem, közrejátszik kommunistáink gazdasági ismereteinek sokrétűsége. Politikailag is szinte ugyanez a jellemző. KlSZ-titká- runk most felvételizett a marxista-leninista esti egyetem szakosítójára. Egy párttag már elvégezte ennek az általános tagozatát, ketten pedig most tanulnak. Az öt évre szóló tervünkben további négy kommunista végzi majd el ezt az iskolát. A középe fokú ismereteket pedig már az alapszervezet tagjainak negyven százaléka sajátította el. Nem közömbös az sem, mennyire érdeklődnek a tagok a napi politikai események és különösen azok okai iránt. A párttagok példája is közrejátszott abban, hogy az önkéntes tűzoltó Brigád havi oktatásánál elvárják, hogy politikai oktatást tartsunk, természetesen mi nagy örömmel teszünk eleget kérésüknek.

— Látványos, szenzációs eredményeink nincsenek. De azt hiszem, nem is arra van szükség, hanem átgondolt, folyamatos, kipróbált módszerekre, amelyek segítségével közösen tesszük a dolgunkat. Üjabb és újabb gyártmányaink sikere is mutatja, hogy az út merre visz. Abban, hogy nálunk egyre kevesebb a probléma a gond, elvitathatatlan szerepe van kommunistáinknak — fejezte be Jakus László.

B. J.

DUNA VÍZ A SZOMJAZÓ FÖLDEKRE

• Évente csaknem egymillió- kétszázezer köbméter vizet emel ki a Dunából, cukorrépa, silókukorica, lucerna és a legelők öntözésére a Sinatelepi Állami Gazdaság. Átlagban 35t milliméter esőnek megfelelő vízzel

pótolják a csapadékot.

Csökkenő létszám - növekvő termelés a Habselyem- és Kötöttárugyárban

A Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyára az előző ötéves terv időszakában tervezett létszámának alig 85 százalékával dolgozott és termelését egyötödével növelte. A kettős tendencia ma is folytatódik: kevesebb munkással — évente 5—10 százalék a létszámapadás — termelnek többet és jobbat.

A gyár eredményesen valósítja meg a vállalati törekvéseket. Folyamatos a termékek váltása. Egyre korszerűbb alapanyagokból, divatosabb kivitelben készítik a blúzokat, fehérneműket, gyermekholmikat. Az első osztályú termékek aránya jóval 90 százalék felett van, s a szigorúbb minőségi követelmények mellett is tovább tudják javítani ezt az arányt.

— Helyzetünket néhány számmal is be lehet mutatni — mondja Mócza Lajosné igazgatónő. — Szinte kizárólag nőket foglalkoztatunk. A 710 dolgozónk közül csaknem ötszázan harminc évnél fiatalabbak. Így évente százan, vagy még többen kezdik meg a GYES-t, s ugyanakkor csak 30-an térnek vissza. Ezt a jelentős létszámfogyást új dolgozók munkába állításával nem lehet eltüntetni. S a munkába visszatérőknek is gond a kétműszakos munkaidőbeosztás, sokan nem is vállalják. Az ő gondjuk közös a gyáréval, mert ha lemondunk a munkájukról, nem teljesíthetjük a feladatainkat. Erre találtunk megoldást az egyműszakos blokkok szervezésével. Ma Kecskeméten 45, Kerekegyházán 30 varrónőnk dolgozik ilyen munkarendben. Enélkül a lehetőség nélkül ők elmentek volna a gyártól.

A kollektív szerződés által megengedett (a teljes munkaidőnek nem egészen két százalékát jelentő túlórakeretet) évek óta nem merítjük ki. Nem akarunk súlyos terheket rakni munkásnő- inkre.

9 Sok múlik a szabászokon is. Közülük kettő: Barta János és Vörös Erzsi. (Szilágyi Mihály felvételei)

• Sebestyén Imréné gyermekfehérnemű minőségét ellenőrzi.

8 százalékában átlagkereset szerint bérezték az egyébként teljesítménybéres dolgozókat, mert tevékenységük olyan jellegű volt. Tavaly ez az idő 5 százalékra csökkent, s most az első félévben pedig 1,7-re.

Gáncs Sándor termelési vezeA gyár munkaerőhelyzete évek. kel ezelőtt ráirányította a figyelmet a leRetőségek és a feladatok közötti feszültség eltüntetésének valódi megoldására — a termelékenység javítására. A belső átszervezés, és számtalan kisebb- r.agyobb horderejű munkaszervezési intézkedés hatására 75 százalékkal nőtt az előző öt év alatt, a termelékenység. Következetesen, jó érzékkel használták ki lehetőségeiket, s a belső összhang kedvező feltételt teremtett ekkor a munkához.

A tavalyi komplex intézkedési terv egyetlen közös programban foglalta — fogta — össze a gazdasági vezetés, párt és szakszervezet, valamint a KISZ-esek tennivalóit az üzem. és munkaszervezés javításában, a takarékosságban. Év végén 12,3 millió forintos eredményjavulást számolhattak el az intézkedések javára.

— A gyár helyzete s feladatai ebben a tervidőszakban is változatlanok — mondja Mócza Lajosné. A termelékenység további 30—35 százalékos növelését tűztük célul erre az öt évre. Eddig igen biztatóak az eredményeink, az első negyedévben 5,4, a másodikban 12,2 százalékkal volt magasabb az egy órára jutó anyagmentes termelési érték, mint tavaly.

Javult a munkaidőkihasználás. Két éve még az összes munkaidő

tő magyarázatként sokrovatos kimutatást tesz elém:

— Átlagkeresetet zömmel betanítási időben fizetünk, ezeket az órákat mutatja az első oszlop. A termékváltozások miatt ezt különösebben nem csökkenthetjük. A többi oszlopon viszont elkerülhető, többnyire veszteségidőnek számító elfoglaltságok vannak feltüntetve. Azért ilyen részletes a megfigyelés, hogy hathatósan csökkenteni tudjuk az ezekre fordított időt. Ne raboljuk a dolgozók — a gyár — idejét „egyéb” feladatokkal, s ne végeztessünk a teljesítményebére- sekkel olyan munkát, ami nem normázható.

Folyamatos törekvés a munka- fegyelem javítása is. Betartását csak következetesen lehet megkövetelni. Így például a magánügyek intézéséhez a kilépésre akkor kapnak engedélyt a dolgozók, ha előre megjelölik mikor kívánják-a kiesett időt ledolgozni.

A termelékenység emelését célzó gyári munka nem kampány- szerű, összefogott csoportok feladata és szoros az együttműködés a vállalat vezetésével.

— Idén alakítottunk Kecskeméten DH-bizottságot — folytatja az igazgatónő — eddig csak a központban foglalkoztak ilyen feladatokkal. Munkája a gyári rendszerben levő hibaforrások feltárása, és a megszüntetésükhöz

kellő intézkedések kidolgozása. Olyan kötöttségekre, szokásokra vadásznak a bizottság tagjai, amelyek rontják a vezetői, irányítói munka hatékonyságát.

Legnagyobb feladatunk azonban most a konfekció mintaszervezési rendszerének kidolgozása. A megbízást a vállalat vezetőitől kaptuk. Ügy látták, nálunk vannak meg a lehetőségek és a szándékok egy olyan szisztéma kimunkálására, amelyet majd a többi Habselyemgyár is eredményesen alkalmazhat.

Jó másfél év alatt kell végeznünk, természetesen a központ szakembereinek segítségével. Tavasszal megtörtént a helyzetfelmérés. Az egész munkát „lefényképeztük” mi is, a központiak is. Most készül ebből átfogó tanulmány, s rövidesen kezdjük az új rendszer kidolgozását.

A bevezetéséhez jövő nyáron fogunk hozzá. Akkor készül el egyébként az új csarnok is. A sorsa még nem dőlt el, vagy az export-áruk raktára lesz, vagy ide költöztetjük a termelőüzemet. Mindenképpen cél, hogy a belső szállítást gépesítsük, útvonalait rövidítsük. Ezeknek a lehetőségeknek különböző a további beruházásigénye, de más és más az elérhető hatékonyság mértéke is. Ezek alapján születik majd a döntés a belső változásról.

Zs. A.

Kedvezőtlen

körülmények

között

Akár Kerekegyháza, akár Kunszentmiklós felől érkezik valaki Kunadacsra, bizony nem kápráztatja el a község látványa. Már a faluba bevezető út is sok bosszúságra ad okot. Amellett, hogy keskeny, az aszfaltborítást inkább a hullámzó Balatonhoz, mint az asztallaphoz lehet hasonlítani. A községnek nincs szép főutcája, rendezett parkja. Talán új ház is kevesebb épül, mint máshol. Az eső hiánya Kunadacson talán még szembetűnőbb volt. A falu határában levő földek ugyanis még kedvező időjárás esetén sem adnak kiemelkedő termést. Éppen a kedvezőtlen adottságok miatt, na meg vezetési hibából eredően kellett szanálni két évvel ezelőtt a helyi termelőszövetkezetet is, amelynek tavaly már 2 millió forint volt a. nyeresége. A Barátság Tsz azonban még így sem mentes a gondoktól. Antal Lajosnak, a fiatal elnöknek a pénzügyi nehézségeken túl az emberek szemléletével is meg kell küzdenie.

— A gazdaságunk helyzete sajátos — mondja az elnök. — Nemrégiben egyesült a község két szövetkezete és így a több, mint hatezer hektáros földterületünknek a fele rét és legelő. Ebből csak 100 hektárt telepítettünk, a többi ősgyep. A nagy kiterjedésű legelőt a közösben levő 800, illetve a háztájiban található ezer szarvasmarhával hasznosítjuk. holott a terület jóval több állatot is el tudna tartani.

— A szövetkezet nem növeli a szarvasmarha-állományát ?

— Szeretnénk — válaszol kissé gondterhelten az elnök. — De hát hiányzik a pénz. A múlt évi nyereségből nem tudunk annyi fejlesztési alapot képezni, hogy jelentősebben növelhessük az állományt. 1980-ra talán sikerül saját szaporulatból elérni, hogy kétezer szarvasmarhánk legyen, de még ez is kevés. Ugyanakkor többet kellene költeni a gyepre, betakarítógépekből sincs elegendő, istállóról már nem is szólva. Ha külső segítséget nem kapunk, önerőből nem tudjuk megvalósítani a fejlesztési elképzeléseinket. Ha a tagság nem vállalja mintegy 350 hektár legelő fűtermésének betakarítását saját eszközeivel, tönkre ment volna a termés. A gazdaságnak csak néhány fűkaszája van, ami kevés. Pedig nemrégen, igaz, kísérleti jelleggel, 20 hektáron megkezdtük a gyep intenzív művelését is. Mindezt annak a tanácskozásnak a hatására, amelyet Lajosmizsén rendezett a kecskeméti járási pártbizottság a tavaszon.

— A javított területea mennyivel növekedett a térmés?

— Az első kaszáláskor több, mint 50 mázsát takarítottunk be egy hektárról, holott korábban ezeken a területeken alig termett 10 mázsa széna. Most talán ez segít rajtunk, mert ha az aszályos időjárás miatt gyengébb is lesz a silókukorica termésünk, az állatoknak megtermett a téli takarmányszükséglete — mondja bizakodva az elnök

B. Z.

32

SZILVASI LAJOS

<6.) Na, ennyi elég mára. Most már igazán leragad a szemem, Sajnos, Ildi ellen nem tapasztalok magamban semmi komoly szexet.

TAMARA

Május 31. szombat

Szomorú vagyok. Digó tönkretette a hangulatomat. Féltékeny őrült. De a készüléke érzékeny, ez tagadhatatlan. A levegőből is

kiszűrte, hogy Fábián Attila jó nálam.

Attila olyan észrevétlenül tűnt el a klubból, mintha célzatosan miattam lépett volna le. Lehet is, hogy ez az igazság. Egyik percben még ott ült Kollárral a magnó mellett, valami prospektust nézegetett, a következő percben nem volt belőle.

Nem kellett volna kinéznem a lépcsőházba. Digó rögtön kiszúrta, és' utánam jött. Hogy mi van. Hiába mondtam, hogy levegőzök, nem voltam meggyőző. Vissza akartam sasszézni a klubba, de Digó elém állt, nem engedett. Bű- völően meresztgette rám a fekete szemét, de az ő alakítása sem volt meggyőző, a sápadt színe elárulta, hogy elég repedezett lehet az önbizalma. Előre tudtam a szöveget, ami bekövetkezett.

— Dobni akarsz? Akkor csak nyilatkozz!

— Hülye vagy — ezt nyilatkoztam, de a hangomból hiányzott az átélés. — Ne állj elém, légy szíves.

Tovább villogott.

— Fábián a soros? Hiába tagadod, tudom. Átlátok rajtad.

— A röntgenszemeiddel — neveltem, de idétlenül. — Azt akarod, hogy itt szobrozzak veled estig? Ha kinyilatkoztatom, hogy igazad van, visszaengedsz a muzsikához?

Odébb lépett.

— Mehetsz, ahová akarsz. — De amikor tényleg vissza akartam menni a klubba, elkapta a könyökömet, és úgy megszorította, hogy fájt. — Stop!

Halkan rákiáltottam:

— Te tényleg meghülyültél. Kék lesz a karom. Gorilla! így megszorítani!

Vésztjósló próbált lenni a vigyo- rával, de csak hülye volt, és nevetséges, ahogyan kidüllesztette az olajos szemeit kétoldalt az orra mellett.

— Ma este még nem hagylak lelépni. Ezt jegyezd fel jó helyre! Az őseim lent vannak a Balatonon, otthon üres az egész lakás.

Feltekintettem rá. Ártatlan kíváncsisággal.

— És?

Még mindig szorította a könyökömet.

— Hazajössz velem. — mondta hipnotizálva, vagyis ahogyan a szuggerálást elképzeli. — Bezsongunk, aztán dobhatsz, de akkor már nem fogsz dobni, hanem pitizni fogsz, hogy én ne dobjalak.

A hólyagfejű. Tavaly nyár után mindenki bevette a költeményeit a balatoni diadalmenetről. Hogy odacsapódott két nyugatnémet sráchoz, akik egy Ford Caprival vadásztak a nyaralóhelyeken, és ő hajtotta fel a két müncheninek a csajokat, de a legjobbakat mindig saját magának tartotta meg, ami a meséje szerint azért nem volt nehéz, mert a kis magyar pipiknek beetette, hogy ő meg egy olasz playboy Milánóból. Döglesz- tő. Egy: németül egy árva szót sem tud, angolból király csak azért engedi át, mert a szülei összejárnak Királlyal. Vagyis ugyan milyen világnyelven tárgyalt a németekkel? Kettő: arra

még hajlamos vagyok, hogy elhiggyem, tényleg találkozott az országúton egy Ford Caprival, és amikor megkérdezték tőle, merre van Siófok, ő közérthetően intett nekik, hogy pont abba az irányba halad előre, amerre az autó orra áll. De ez a teljesítmény maximum, amit jóindulatúan feltételezhetek róla. Pedig amikbr nem ad elő magáról idétlen költeményeket, akkor határozottan szimpatikus. Hiszen ezért engedélyeztem, hogy az árnyékom lehessen. Kár volt.

Bájosan mosolyogtam bele a két olajos szemébe:

— összetévesztesz, szépfiú. Ha félsz egyedül a kihalt lakásban, hagyd égve a villamyt éjjelre, én nem vagyok! olyan kisfiúk dajkája, akiket riaszt a sötét. Ezzel pedig a magam részéről lezártam a témát, és felkérlek, te barbár, kíméld a könyökömet.

Még mindig játszotta az eszét:

— Most rögtön eltűnünk innen, és elsöprünk hozzánk. Ott majd prolongáljuk a témát. Ami a többieknek járt, az nekem is jár.

Megcírógattám a körmöm hegyével az öklét. Erre már elengedte a könyökömet.

— Nem tudom lefordítani magamnak a szövegedet — mondtam. és elfordultam tőle. — Ég veled, méla herceg.

Megint elállta az utamat.

— Mindenkivel lefeküdtél! Pont engem hagynál ki, de'ez nem lesz!

Végigmértem, a feje búbjától a negyvenhármas tornacipőjéig:

— Ócska vagy. Filléres.

Vakkantott még egyet utánam.

de azt már nem hallottam. £s sajnáltam is. Mérsékelten. Sajnálni kell, mert szerelmes a szerencsétlen. Más a szövege, és más, amit érez. Három hónapja ő az árnyékom, és eddig egyszer sem kezdeményezte, hogy tovább jusson, mint ameddig én akarom. Sohasem volt erőszakos. Nem harapta a szájamat, nem nyúlkált a pulóverem, vagy a blúzom alá, nem feszegette szét a lábával « térdeimet. Ha volna türelmem, visszakeresném ebben a naplóban, amit leírtam róla egyszer. Félénk, azt írtam róla. Nem máié, hanem gyengéden félénk, valahogy így írtam. Ügy félénk, mint amikor egy srác totál szerelmes. Mintha azt hinné, hogy törékeny a lány, tehát csak babusgatni szabad.

Pontosan ez az igazság: szerelmes. Azért is vadult meg délután ott a klubfolyosón, mert szerelmes. Begurult. Attól, hogy nem akar elveszíteni, összezavarodott benne minden. Azt hiszi, hogy hibázott. Azzal, hogy nem mert kezdeményezni.

Már nem is vagyok szomorú, nem is vagyok dühös rá. Az is közömbös, amit mondott, hogy én mindenkivel lefeküdtem. Nem ő az egyetlen, aki mondja, vagy gondolja rólam. Eddig sem érdekelt, mit brekegnek a hátam mögött. Nyálaznak, mert csak így tudnak könnyíteni az irigységükön. Inkább legyek téma a szájukon, mint olyan szürke madár, akit senki sem vesz észre. És ami még fontosabb: így legalább nem sajnálkoznak rajtam, hogy

jaj, ez a Ventu9 Tamara, ez a szegény árva, alpja sincs, anyja sincs, a maradék bátyjánál kell neki élnie, és a bátyjának a neje már régen kiutálta volna a lakásból, ha merte volna, de á kedves sógornőnek csak arra telik a bátorságából, hogy levegőnek nézze a szegény kis csajt, és így tovább. Akkor már inkább a szexuális életem viharos eseményeiről fantáziájának.

Most megint szomorú vagyok. Szokásosan egyedül szívom a levegőt ebben a betonlakásban. Ahhoz sincs kedvem, hogy körbe járjam a szobákat. Daliás bátyám megint társaságba vonult Anikójával, de az sem kizárt, hogy vacsorázni mentek valami klassz étterembe. Totál mindegy. Engem nem visznek társaságba, és nem visznek étterembe sem. Imre, ő még csak vinne, de a hitvesi béke védelmében nem hozza szóba a lényemet, ha a neje valami nagyvilági színvonalú programot javasol neki. Mert általában ilyeneket javasol. Fáradhatatlanul szervezi, hogy a bátyám fontos emberekkel találkozzon, befolyásos emberekkel, ez a helyes kifejezés. Akik hasznára lehetnek Imre előmenetelében, vagyis előmozgatják, hogy Imre a képességei szerint érvényesüljön. Mintha az elektronika-műszerész nem lenne érvényesült ember. Éppen a bátyámtól tudom, hogy vannak náluk a gyárban mérnökök, akik kevesebbet keresnek, mint ő. Nem érdekes.

(Folytatjuk.)