Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-30 / 179. szám
1976. július 30. • PETŐFI NEPE • 3 TUDNIVALÓK A LŐFEGYVEREKRŐL A vadászidény kezdetén Augusztus 1-én a vadkacsa vadászatával kezdődik a vadászati idény. Megyénk negyven vadásztársaságában mintegy 2 ezer sportvadász — többségükben csak sörétes lőfegyver tartási engedéllyel rendelkező — várja ezt a napot. A vadászat a veszélyes sportok közé tartozik, ezért valamennyi vadásznak jól kell ismernie a lőfegyver tartására, használatára és a vadászatra vonatkozó, éppen a vadászok érdekében hozott rendszabályokat, amelyeket természetesen be is kell tartani. A vadászat ma már nem a kiváltságosok sportja, hanem a dolgozók szabad idejének hasznos eltöltését, a jó kollektív szellem kialakítását, valamint az ember és a természet ‘ kapcsolatának szorosabbá tételét szolgálja. A vadászok, amikor tagjai lesznek valamelyik vadásztársaságnak, önként vállalják, hogy a szabályokat betartják. A rendőrségtől kapott fegyvertartási engedély tulajdonképpen az előlegezett bizalom jele. Mire kell ügyelni a vadászatokon? A vadászaton nem vehet részt az, aki szeszes ital, kábító és bódító hatású gyógyszer hatása alatt áll, s szeszt vagy ilyen gyógyszert 8 órával a vadászat megkezdése előtt sem fogyaszthatnak. A vadász csak a részére engedélyezett lőfegyvert és a fegyverhez engedélyezett darabszámú lőszert tarthatja, amelyet még átmenetileg sem adhat át másnak tartásra, illetve vadászat céljára. Az elmúlt évi vadászati idénv február végén fejeződött be, a megye vadásztársaságainak többsége teljesítette a vadgazdálkodási, kilövési és befogási tervét. A sportvadászok többsége — mint említettük csak sörétes lőfegyverrel rendelkezik, akik részére a vadászati idény — a dú- vadirtás lehetőségén kívül — a már említett időpontban fejeződött be. Az azóta eltelt öt hónap alatt kiestek a fegyver használatára vonatkozó gyakorlatból, ezért különös figyelmet kell for- dítaniok a most kezdődő idényben a fegyver tartására, használatára és a vadászatra vonatkozó szabályok felelevenítésére. Eleget kell tenniük a vadászat- vezető utasításainak, nehogy a kezdeti gyakorlatlanság, a kapzsiság. a vadászszenvedély következményeként vadászbalesetet okozzanak. Vadászatokon fegyvert használni csak akkor szabad, ha a' vad és a háttér kellően felismerhető és a leadott lövéssel nem veszélyeztetik senkinek testi épségét, életét, valamint a vagyonbiztonságot. Vélt mozgásra, kellően fel nem ismerhető vadra és a háttérre lövést tilos leadni. Minden vadásznak a fegyver kézbevétele után elsőrendű kötelessége, hogy a töltést ellenőrizze. Az elmúlt vadászati idényben, sajnos, — a szabályok megszegése és a kapzsiság miatt — négy vadászbaleset történt. Csupán a véletlennek köszönhető, hogy a sérülések többsége 8 napon belül gyógyult. Kettőt ezek közül: Babucsik Pál, Akasztó, Széchenyi utca 2,5. szám alatti lakos a csengődi Kossuth-vadásztársaság tagja társasvadászaton sörétes puskájával meglőtte Egervári Konrád va- riósztársát. Eljárást indítottak, és Babucsik fegyvertartási engedélyét bevonták. Tyavoda Lajos, a tiszakécskei vadásztársaság volt tagja ugyancsak sörétes puskával lőtte meg Schacinger László vadásztársát, tőle is bevonták fegyvertartási engedélyét. Az előző évekhez viszonyítva növekedett a sörétes vadászfegyverrel rendelkező személyek tiltott vadászatainak száma, amelynek során sörétes puskával nagyvadat — őzet, dámvadat — ejtettek el. Kecelen a Béke vadásztársaság tagja Szőke István im- rehegyi lakos és társai őzeket lőttek ki és kolbásznak dolgozták fel. Szőkét öt hónapi szabadságvesztésre és .3 ezer forint pénzbüntetésre ítélték. A bócsai Hubertus-vadásztársaság tagjai közül Tyukász Béla bócsai lakos sörétes puskával dámvadat ejtett. s 24 ezer forint pénzbüntetésre kötelezték. Az orvvadászatot felelősségre vonás követi, amelynek egyik büntetési része a fegyvertartási engedély visszavonása. Egy másik jelenségre is .szeretnénk a figyelmet felhívni. Ez év tavaszán gyakori jelenség volt. hogy illetéktelenek engedély nélkül hasznos vadat fogtak be. Főleg május végén, június elején alig pár napos őzgidákat vittek haza azzal, hogy otthon felnevelik. Ezt rendelet tiltja, s a háznál felnevelt vad nem engedhető ki a területre, mert elpusztul. A másik veszélye ennek, hogy az udvarban felnevelt őzbak okozott már tragikus szerencsétlenséget. A vadászat kellemes időtöltés, jó szórakozás, ám a szabályok betartása minden vadászra egyértelműen vonatkozik. Gémes Gábor Huzavona a szállítás körül A zöldség- és gyümölcsellátás szinte már örökzöld témának számít. Nem lehet eleget írni róla, de beszélni sem. A szófe- csérlés azonban kevés, abból még nem lesz se zöldség, se gyümölcs. Jó kezdeményezések viszont már vannak. Kecskeméten a MEZŐ- TERMÉK boltjaiban szembetűnően hirdeti a felhívás, miszerint a fogyasztásra alkalmas árut az üzletekben bármikor felvásárolják a kistermelőktől. Ezt a módszert többfelé is alkalmazzák a megyében, az ÁFÉSZ-ek és más felvásárló szervek is. Azért itt álljunk meg egy szóra, nincs minden rendjén. Helyesebben csak a szabadszállási fogyasztási és értékesítési szövetkezet, valamint a helyi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet kapcsolatában. Ezt azért is merem állítani, mert lapunk július 13-i számában megjelent Zöldséggyümölcs felvásárlás, árusítás című cikk ... Ebből idézek: — „Sajnos, zöldséget egyáltalán v,em szállít nekünk — meg másnak sem — az Egyesült Lenin Tsz. A kertészetünkben zöldség helyett virágokat termelnek, nekik az a kifizetődőbb. Emiatt mi Kecskemétről szerezzük be, a piacról például a paprikát, de különösen a paradicsomot.' Kinek jó ez. nem tudjuk...’’ — nyilatkozták a helyi 1. számú zöldségbolt eladói, Szabó Sándorné és Polgár Zsófia munkatársunknak. A szövetkezet párttitkára, Sági József személyesen felkereste a szerkesztőségünket és kérte, hogy a helyszínen győződjünk meg az állítás valótlanságáról. Kiderült, hogy a gazdaság adna árut a helyi boltoknak, csak hát... Mint azt a kertészeti ágazatvezető, Horváth Sándor elmondta, 10—20 kilogramm paradicsommal vagy paprikával nem küldenek egy kocsit a faluba, mert ez nem, éppen a legkifizetődőbb. A 'MEZÖTERMÉK pedig még a föld széléről is elviszi az árut. Biksi Imre, az ÁFÉSZ elnöke is a szállítási nehézségekre hivatkozott, miszerint azt sem tudják, hová küldjék egyetlen kocsijukat, és a 10—20 kilogramm zöldség szállítására ők is ráfizetnek. Nagy a huzavona a szállítás körül. Az ÁFÉSZ a szövetkezetre hárítaná, a szövetkezet meg az ÁFÉSZ-re .., Mindennek a a kárát. fogyasztó látja B Z. • Attila is szeretne segíteni apucinak a rejtvények megfejtésében, de egyelőre még csak anyuci ölében ülve... Nemrégen több napilap is hírül adta, hogy a Lobogó és a Füles című hetilapok rejtvényversenyének fődíját, egy 7900 forint értékű Sens-Orion televíziós készüléket Takács Mihály kiskunfélegyházi lakos nyerte. Nem volt nehéz kinyomozni, hogy ki is a szerencsés agytornász. — Nemcsak Misi nyert — mondja vidáman Zanathy László a 9. Volán kiskunfélegyházi javító- műhelyének vezetője — műhelyünk is a nyertesek között szerepel, mert mi meg őt nyertük ... Misi ugyanis, aki nálunk tanulta a szakmát s utána is itt dolgozott három évig — fordítja komolyra a szót — a verseny értékelésével egyidőben fejezte be a katonai szolgálat teljesítését. Erősebbek lettünk vele, bár tudomásom szerint a ■ honvédségnél sem vallott szégyent... Az egyik tehergépkocsi mellett van alkalmam néhány szót váltani a boldog tv-tulajdonossal. — Ami a boldogságomat illeti — mondja egy pillanatra abbahagyva a munkát — ahhoz kétség nem férhet. A katonai szolgálatért kitüntetést kaptam, van egy gyönyörű kisfiam s a tetejébe 7900 forinttal gyarapíthat- tam egyik napról a másikra a családi „bankszámlát”. Újra a tehergépkocsi elejébe „bújik” sürgős javításról van szó, a pilóta is itt türelmetlenkedik valahol. — Nemsokára vége a műszaknak — mondja Takács Mihály — jöjjön el. nézze meg a nyereményt. Még megvan ... Alig egy óra múlva választékosán berendezett kis lakásban találkozunk újra a város másik végében. Takácsné pirulva kér elnézést a „rendetlenségért”, de hát Attilára nem lehet úgy vigyázni, hogy szét ne dobálja a játékait. Kézenfogja az idegen bácsit megcsodáló szőkefürtű apróságot s átvonul vele a cseppnyi konyhába. — Hát, hogyan is kezdődött? — kérdezem a házigazdát. —■ Ügy gondolom, nemcsak a rejtvényversenyről, hanem a munkáról, meg arról a kitüntetésről is szót ejthetnénk. A műhelyfőnök ugyanis „elárulta”, hogy nem engedték el a honvédségtől üres kézzel. — Az én élettörténetem még nagyon rövid — mondja elgondolkodva Takács Mihály. — Ügy érzem, nem tettem többet mint amennyit a lelkiismeretem diktált. Amíg iskolába jártam, sokat tűnődtem a pályaválasztáson, és a szívem a motorok közé húzott. Már akkor elhatároztam, hogy ha egy mód lesz rá, elsajátítom a szakma minden fogását. Itt jó segítőkre találtam, sokat tanultam például Dinnyés Jani bácsitól — aki azóta már nyugdíjas — de a főnök és a többi idősebb is sokat oktatott. Amikor megkaptam a szakmunkásbizo- nyítványt, természetesen eszembe sem jutott, hogy másutt is javítanak motorokat. Jó' volt a kollektíva, a keresettel is elégedett voltam, miért ne maradtam volna itt? Szorgalmasan dolgoztam, takarékoskodtam, majd megnősültem. Feleségem a Ruhaipari Vállalat dolgozója — néz szeretettel a konyha felé — most három évig itthon van Attilával. Örömmel készültünk az első közös nyaralásra, Siófokra szerettünk volna kapni beutalót. Ez helyett kaptam egy „egyszemélyes” behívót... Mit volt mit tenni, bevonultam. A katonai szolgálat alatt is gépkocsivezető voltam, de a szerelőknek is segítettem. Azt hiszem, nem szükséges felsorolni a három év minden eseményét Háromszor nyertem el a kiváló címet, nagyon sok barátot szereztem, s mikor leszereltem, megkaptam a Haza szolgálatáért érdemrend bronz fokozatát. Még jóformán fel sem ocsúdtam. még nem is tudtam örülni a civilruhának, annak, hogy • Munka közben a szerencsés nyertes. (Opauszky László felvételei) ezentúl minden szabad időt a családommal tölthetek, amikor értesültem arról, hogy megnyertem a rejtvénypályázatot.., Azt különben majdnem elfelejtettem elmondani, hogy milyen külön örömet jelentett az, ahogyan itt a régi munkahelyemen fogadtak. Zanathy Laci bácsi különben, amikor az eltávozásokon be-be néztem ide, mindig „agitált”, hogy jöjjek már, akár holnap ... — Említette azt. hogy még megvan*a tv, de nem beszélt arról, hogyan lett rejtvényfejtő? — Először a kérdés második részére válaszolok. Azt, hogy mikor fejtettem meg életem első rejtvényét, nem tudnám megmondani, de, hogy a katonaidőm alatt, a délutáni szabadfoglalkozások alatt szoktam rá. az biztos. Először unalmamban majd egyre nagyobb érdeklődéssel fejtettem a rejtvényeket s bizony menetközben jöttem rá, hogy mi. lyen sokat nem tudok. Azóta már beszereztem néhány lexikont — mutat nem kis büszkeséggel a könyvespolcra. — A rejtvények fejtése közben rengeteget tanultam, el is határoztam, hogy megszerzem az érettségi bizonyítványt. A kérdés második részére is egyszerű a válasz: Ugyanilyen tv-készülékünk van. s nincs szükségünk kettőre. Már van is rá vevő, bolti áron átveszi, hiszen nem is használtuk. Nagy szükségünk van különben a pénzre, mert ez a lakás — mutat körbe a máló vakolatú falak aljára — lassan lakhatatlanná válik. Már több mint két éve beadtuk a lakásigényünket, van ifjúsági takarékbetétünk, ami jövőre jár le. Remélem, majd egyszer- a mi nevünk is rákerül a listára ... ! O. L. (2.) A víz és környéke Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a hatvanas évek elején a tömegesen felfedezett természeti kincseket milyen hatalmas iramban hódította meg a hétvégi-házas urbanizáció. Többek között ez is az egyik alapvető társadalmi cka volt annak, hogy minden korábbinál nagyobb figyelem összpontosult e vidékekre; biológusok, hidrológusok. geológusok és más tudósok, szakemberek részéről. Kunfehértó kapcsán elmondható, hogy a fejlesztés-fejlődés irányítói tényleg nagy segítséget kaptak a szaktudományoktól, s ennek az eredményei holnap kamatoznak. Dr. Beretzk Péter a biológiatudományok kandidátusa, még 1961. november 10-én írta: „A keleti nagy tórésztől 3 kilométerre a víztáj; nádas, sík víztükör, szabad partszegély, szikes sem- jék, fenyőerdők a festői kunfehértói részt mint tájat, esztétikai szempontból is védelemre érdemesíti. Alföldünknek hasonló táj- részei évről évre kevesebbednek. A táj rendelkezik mindazon biológiai értékekkel, amelyek a védettségre alkalmasság tekintetében szóba jöhetnek.” Ügy foglalta ösz- sze a biológus, hogy a! növény és az állatvilág, a táj biológiai értéke miatt ; védendő, őrzendő. Meleg van. júliusi rekkenő hőség. Járom a partrész sűrűn beépített utcácskáit, s bizony, megmegcsapja az orrom a szikkasztó gödrökből kiszökő Szag. Szennyvízlevezető csatornahálózat itt sincs. Pénzügyi, költségvetési okok miatt lehetetlen, hogy húsz éven belül e célra félszáz milliót tudnak költeni. Ehhez túlságosan fiatal üdülőterület még Kunfehértó de ahhoz már eléggé zsúfolt, hogy a jelenleginél nagyobb lalajsZeny- nyezést (ülepítők és szikkasztók útján) főleg nagyobb szárazság idején elviseljen a víz, ami itt is a legfőbb. Mert a laza, homokos talajban a talajvízbe kerülő szenny a tóban gyűlik össze, annál is inkább, mert a tómedret huzamosabb szárazság idején a talajvíz táplálja kizárólag. Az Országos Közegészségügyi Intézet kémiái és bakteriológiai vizsgálatának eredménye már 1958 nyarán ez volt: „A víz oxigénfogyasztása és ammóniatartalma szennyeződésre utal.” Dr. Andó Mihály szegedi egyetemi tanár kutatásainak eredményét 1966. március 17-én így foglalta össze: „Alacsony vízállásnál és magas vízhőmérsékletnél az ammonium szabadon átalakul. Az ammónia mennyisége 0,7—0,9 milli- gramm/liter között áll. Ez á halállományra mérgező hatású (a ponty halálos dózisa 0,5 milli- gramm/liter).” Az ammonium pedig, tudjuk, hogy a meglehetősen kicsiny szűrőképességű homokos talajon át a hétvégi házak és üdülők szikkasztóiból a talajvízzel kerül a tóba. Ma már nemes hal itt nem él meg: legfeljebb kárász, sügér, keszegféle, ún. „egyéb” halfajták.-Köznapi emberek közül a vizek legjobb ismerői mindig is a halászok, horgászok voltak. A mai nap első és egyetlen horgászát faggatom, aki halkan, kissé szomorúan válaszolgat:, „Csak kárász; az van valamennyi. Más? Áh! Tavaly, vagy tavaly előtt fogtak egyszer egy amurt...? Ha a tó vízszintjének ingadozását szemléltető grafikon adatait összevetjük, két rendkívül fontos megállapításba juthatunk. A fürdési idény kezdetétől, júniustól augusztusig a tó vízszintje folyamatosan növekszik a szennyezettség, s ráadásul ezekben a hónapokban legnépesebb a fürdőző, nyaraló, vendégsereg, akik még sok-sok formában szennyezik a környezetet, s így, a vizet is. A víz összetételét pedig naponta ellenőrizni lehetetlen, hisz komoly laboratóriumi munka kell ehhez, amely napokig, hetekig tart, s feltételezhető, hát, hogy nyaranta többször ki lehetne akasztani a táblát: „A vízszennyeződés, fürödni tilos!” Szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a tó víztnennyisége a talaijviz magasságától függ legnagyobb mértékben, s nem attól, hogy mennyi csapadék hullik a felületére. Hogy megfelelő magasságú vízszintet a száraz nyári hónapokban is tartani lehessen, s ezzel csökkenteni a szennyeződést, ahhoz a tóba a nyári hónapokban vizet kellene vezetni, s ez csak zsilip és tápcsatorna-rendszerrel lenne megoldható, a Körösér felhasználásával. De a Körösér is szennyezett. — Ebbe kellett bevezetni az Állami Gyermekotthon szennyvizét — mondotta Toldi János, a kunfehértói tanács titkára. — Ha a szippantóautós szállítást vennék igénybe, az elvinné az otthon egész évi költségvetését, mert olyan sokba kerülne, ördögi kör, de kell megoldást találni — tette hozzá. — S milyen megoldás kínálkozik? — kérdezem. — Jelenleg az üdülőterületen 777 hétvégi telek van kimérve, ebből mintegy ötszáz már beépített, kétsizázon építenek, a többi még üres. Meg kell. állni! A terület beépítettségét nem szabad tovább növelni, mert a természet nem tudja kiszolgálni, nem tudja fogadni az embereket, s akkor innen megszöknek. Igen — mondom magamban — ha elpusztul a természeti környezet, ami miatt ide tízezrek vágytak korábban, aikkor az emberek eltünedeznek . .. De ebbe még belegondolni sem jó, ez teljességgel elfogadhatatlan emberileg és társadalmilag. Tekintélyes vastagságú tanulmánytervet lapozgatok, amelyben arra tesznek javaslatot a vízügyi szatemberek, hogy fehetne Kunfehértó vizét a nyári szárazságok idején feltölteni, hogy az ember olyan minőségű vízben mártózhasson meg, amely hozzá méltó, mert a tiszta víz manapság ezt is jelenti. A tervek el kell, hogy készüljenek, s meg kell, hogy valósuljanak és még akkor, is, ha tízmilliókról kell beszélni. Azért is, mert Kunfehértón ki tudták azt mondani, hogy: Állj, nem akarunk elpusztítani semmit.!” Csató Károly KUNFEHERTO VIZSZINT INGADOZÁSA 1962-BEN • A jövő szántónkén, hogy mint vigyáztunk erre a csodálatos tájra. Kunfehértó „megállj !”-t kiált
