Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-03 / 156. szám
i • PETŐFI NÉPE « 1976. július 3. Dunavecsén jártunk a külső legeltetésük, ki-ki hazaNövelhető a tehenek tejhozama Előbb alaposan kibeszélgettük: magunkat, aztán együtt néztünk körül a nagyközségben. Persze, ezalatt sok mindennel kiegészüllek. világosabbá váltak a tanács- házán hallottak. A ..kulcshelyeken'' fényképfelvételeket is készítettünk. Amikor elköszöntünk. így búcsúzott Majer Imre. Dunavecse Nagyközség Tanácsának elnöke. — Arra kérem az elvtársat, hogy tárgyilagosan írja meg ... Nem volt véletlen e külön hangsúlyozott kívánság. Mert bizony találkozásunk első negyedórájában olyan volt a hangulat, hogy bájosan lesz valami a riportból. — Kérem, tudom, hogy mindenki tévedhet. Sok mindenért azért sem szólunk — sajtóhiba, elírás, félreértés, eltúloznak valamit —, mert az írásból kiérez- zük a jószándékot. De az a „Visszhang Dunavecséről” című cikkecske a június 1-i Petőfi Népében nem ilyen volt. Ekkorra az asztalon sorba raktuk a tanácselnök panaszlevelében kifogásolt cikkeket. — Olvassunk csak bele. A Kisfaludy utca „lakói’' közük, hogy a „tanácselnöktől származó információ. miszerint) „minden utcában van betonjárda", nem felel meg a valóságnak." Tudniillik ilyen az ő utcájukban nincs, sőt az úttest sincs por- talanítva — közli az ott lakók nevében a névtelen levélíró. Idézzük a cikk befejező szavait: ...... magunkról, dolgainkról mindig csak a legszigorúbb tárgyilagossággal adjunk képet"'. — Tehát ezek a kitételek rám, a tanácselnökre igyekeznek a nyilvánosság előtt áthárítani a felelősséget, amit a cikk írója azzal követett el. hogy nem azt írta le, amit mondtam annakidején. Elhiszem. merő lelkesedésből túlzott. Arról beszéltem, hogy jól állunk a közművekkel, mert szinte minden utcában van betonjárda, villany és víz. A március 4-i, „Dunavecse fejlődébe —■ rangjához méltón" című riportjában viszont így írta: „Minden utcában van betonjárda". — Március 4-i cikk ... Megkérdezhetném, hogy akkor miért ilyen sokára június 2-án reklamált \Majer elvtárs? Értem (7.) — Kérdezze meg r. legyen szíves, mit üzentek. Üzentek-e valamit — mondja újra a mama. Irénke szégyelite volna bevallani, hogy egyszerűen nem jut eszében, nem tudja megkérdezni. — Mindjárt — felelte. — Az például — folytatta Fosterné — hálunk elképzelhetetlen, hogy egyik férfi megcsókolja a másikat, akármilyen jóbarátságban is legyenek. De a közvetlenségnek nemcsak ilyen külső megnyilvánulásaira gondolok ... — Igen, közben hátulról ledőlik egymást — morogta a nagybácsi. — Kérdezze meg tőlük, Irénke, tudják-e, mi az a társbérlet. A másik szobában nagypapa igyekezett meggyőzni Babszit, jobb ha nem megy be, amúgyis sokan vannak a szobában. De a gyerek most már csakazértis látni akarta az idegen nénit és bácsit. Volt egy meg nem fogalmazható elképzelése arról, hogy az emberek, más és más ország szülöttei. elütnek egymástól, mint a különféle állatok. Ugyanezért később nagyobb csalódott, amikor megállapítotazonban a „késlekedést". Méltányolták a jóindulatot. Március 4-én túllicitált a riporter, de hogy úgy mondjuk — a „javukra". Kegyes torzítás: „minden utcában". Olyannyira benne volt az elismerő tényfelsornlasban. hogy a „szinte" szót nem is tartotta lényegesnek kitenni. S ebből loft a konfliktus. Mert a „Visszhang Dunavecséről" c. glossza szerzője, a Petőfi Népe panaszos ügyek részlegének munkatársa kellő tájékozódás nélkül, a „Kisfaludy utca lakói" aláírástól felbuzdulva s/.igo- rúskodott. Dunavecsére látogatva megtudtuk. hogy a Kisfaludy utca elhanyagoltságával kapcsolat ban már jóval előbb névtelen levél ment a Magyar Rádióhoz, is. Annak alapján a helyszínen vizsgáltatta ki az ügyet a járási hivatal elnöke. Az eredményről ugyancsak ő irt részletes választ a „Válaszolunk hallgatóinknak" szerkesztőségének. összegezésként megálapítjak. „hogy a panaszle- vélben közöltek a valóságnak megfelelőek, feltétlenül megoldást kívánnak". Azaz. hogy például az utca esős időben igen sáros, közlekedésre szinte alkalmatlan. Ráadásul az út állagát igen nagymértékben rontja az erdőgazdaság tehergépkocsija, mely az utcában parkírozik. A Kisfaludy u. 5. sz. alatt lakó Varga Imre csakugyan rendelkezik birkaállománnyal, de az tilalmi rendelkezésekbe nem ütközik. Felkérték a KÖJÁL járási kirendeltségét, hogy azért tartson helyszíni ellenőrzést Vargáéknál higiéniai szempontból. ( Valóban nincs betonjárda sem az utcában. De. Egyrészt nem ..mostohagyerek’’ ez a „Faiskola" nevű települése sem Dunavecsének —•. másrészt a járdátlanságért a Kisfaludy utca lakói jórészt saját magukra is vethetnek. Jovon Antal, a körzet tanácstagja a hetvenes évektől több alkalommal is kérte, építse meg a járdát a nagyközségi tanács. A tanács ettől nem zárkózott el, de ismételten kérte a lakosság társadalmi munkáját a járadépítéshez. Mint már 1960-ban is, amikor a Kölcsey’ utcában ezt így is tették az emberek. A szükséges anyag, illetve pénzfedezet megvolt: a Kisfaludy ta. hogy a bácsi szakasztott olyan csontos arcú. tie kedves szemű, mint a padtársa. Éva apuja. — Ausztriát tudom is hol van. Velünk szomszéd. Láttam is már ausztriaiakat. Dupla vé van az autójukon. — Nem ausztriaiak, hanem: osztrákok. De ezek ausztrálok, onnan jöttek, ahol Klári nénéd él. A kislány elgondolkodott, beszélt neki sokszor nagyapa Ausztráliáról, az állatkertben is megmutatta neki a hegyesfülű, barnaszemű dingókutyát és ... Hirtelen, egészen váratlanul felkiáltott: — Kenguru! —, s karját. a törzséhez szorítva, tenyerét a melle előtt lelógatva, összezárt lábbal ugrálni kezdett. — Kenguru, kenguru! Kenguru vagyok! — Háromszor körülugrálta a szobát. Nem volt ebben semmi különös. Sokat játszottak ők nagyapával. Medvést, elefántost, mindent. Harmadszorra az ajtó előtti szőnyegben megbotlott, nekiesett az ajtónak, a csak éppen behajtott: kétszár- nyú ajtó kitárult, s ő behuppant a másik szobába. Szégyell- te magát, s hogy feltápászkoutcára is. Tavaly például kiszállíttatta a tanács a dunai kavicsot az építkezéshez, de mert a társadalmi munka elmaradt, végül is az úttestre terítették szét a kavicsot. — Most mi a helyzet, Majer elvtárs? — Nézzék meg a helyszínen. Kimentünk. Az utcába érve nyomban lencsevégre kaptuk a „bevetésre" váró sóderhalmokat. Beszélgettünk a 12. szám alatt lakó Csőkör Lajos feleségével — férje munkában volt —, aki megerősítette. hogy emberének már nyilatkozott az utca népe. Valamennyien vállalták, hogy társadalmi munkával járulnak hozzá a járdaépítéshez. Az igen takaros, kertes házak egyike előtt kis csoport cseverész a fa árnyékában. A tanácselnök beszédbe elegyedik velük is. — Birkák vannak-e még? — int Varga Imre közeli portájára, ahonnét odalátszik a szépen bemeszelt hodály. — Nincsenek — felel egy vaskos fiatal férfi, és hozzáteszi. —- Kint vannak Mártonban. — S ha itt vannak, zavarja a lakosságot? — Nyáron nincsenek ittMajer Imre megmagyarázza. Varga Imre a háztáji birkák juhásza. Hogy ez a panasz felmerült a benti tartásuk miatt, a tsz külön hodályt építtetett az említett dűlőben. Mikor ősszel kitelik dőlt. zavarában újra felvette a kenguruállást, s tovább ugrált, de ezúttal már ott. az idegenek előtt, a másik szobában. — Kenguru vagyok! Kenguru vagyok! — Babszi. hát ez mégicsak ... — Babus! Egyszerre szólt rá az anyja és az apja. Ernő az egész, családdal ellentétben mindig Babusnak szólította. A kislány megszeppenve megállt, leeresztette a karját, de azért még egyszer elismételte: — Kenguru vagyok. — Ah, she says she is a kangaroo — mondta nevetve Fos- terné. Tolmács nélkül is megértette azonnal a helyzetet. — what a lovely child! — Felállt, a gyereket magához vonta. — Klári unokahuga — magyarázta Irénke. Bar eddig személyes érintkezésben nem volt a Hernádi családdal, nagyjából mindent tudott róluk. Háziasz- szonya már az első napokban egy műkedvelő detektív alaposságával számolt be az egész házról, Kláriról is. — Nem járja, hogy mi csak itt ülünk, s nem tudjuk, miről folyik a beszéd — mondta Joli. — Láthatod, tetszik a lányod, ennyi az egész — jegyezte meg Ernő. A mama és a nagybácsi egyszerre fordultak Irénkéhez. — Hogy mit üzent a lányom, azt kérdezze meg — mondta a viszi a maga jószágait. — Most már hál megnyugodtak az emberek a Kisfaludy utcában? — Van azért, aki nem. Tegnap vitatkozott amoda László Benjámin — mutat a túloldalra —. s kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem hajlandó a járdaépítéshez társadalmi munkával hozzájárulni. Azt mondja, inkább gumicsizmában fog járni, de ő nem tesz érte semmit1. Majer Imre csak nekünk jegyzi meg később. — Az a fontos, hogy közel tíz év után az utca szavát adta . .. Amikor bejelentik, hogy holnap kezdenek, a cementet is szállíttatjuk. Fényképező kőrútunkat az ágyneműgyár építkezésénél fejezzük be. Alighogy a tetthelyre érünk. Szomor Károly művezető színlelt kétségbeeséssel kocog a tanácselnök elé. — Milyen rémhíreket beszélnek az ágyneműgyárról: hogy még tervek sincsenek? Akkor vajon minek az alaípján dolgozunk itt? Majer Imre nevetve szabadkozik. — A Petőfi Népe írta úgy márciusban. hogy „a mintegy 50 millió forintos beruházás tervezését az idén kezdi meg a Bács- Kiskun megyei Tervező Vállalat”. Nincs mit magyarázkodni. Csakugyan így történt. Tóth István mama. A nagybácsi pedig: — Azt mondja meg neki, hogy itt nem lehet szrájkolni! De Irénke nem akarta zavarni Fostert, aki a kenguru szóra homlokára csapott, s most a tárcájában keresgélt. Nem volt egyszerű a dolog, szerte-széjjel különféle cédulákon és a noteszában legkevesebb ötven cím volt, s fénykép is nagyon sok, egy csomó olyan emberről, akiket csak felületesen vagy egyáltalán nem is ismert. Nem tettek senkinek kötelező ígéretet, de azt nem lehetett megtenni, hogy legalább fel ne jegyezzék a címeket. Nagy szó egy európai utazás. Híre ment a vasútnál a kollégáknál, a szomszédban, sőt az egész utcában, még a fűszeresük is megadott két címet, egy londoni s egy finnországit, mikor Jossie lemondta a tejet és a süteményt. Végre mégiscsak meglelte, amit keresett. Kitette az asztalra. Majdnem levelezőlap nagyságú, színes fénykép volt. Klári egy kis kenguru mellett guggol, gyöngéd erőszakkal fordítja az állat fejét a lencse felé. A háttérben facsoport. Hernádiné vette két ujja közé a képet, a többiek köréje gyűltek, Babszi a hóna alatt kandikált ki rá. — Eukaliptusz fák — mondta Foster. — Nagyszerű fa, kitűnően bírja a szárazságot, levelei élükkel fordulnak a nap felé. (Folytatjuk.) Megkértük Sántha Lajost, a megyei állattenyésztési felügyelőség igazgatóját, foglalja össze a tehéntartás jelenlegi helyzetét és beszéljen az állománynövelés lehetőségeiről. — Az elmúlt öt évben az állami gazdaságok tervszerűen növelték a tehénállományukat —. mondotta Sántha Lajost. — Míg 1971- ben hétezer, tavaly már nyolcezer-háromszáz tehén volt a megye állámi gazdaságaiban. A szövetkezetekben is megindult húrom évvel ezelőtt az állomány- növelési folyamat, azonban az elmúlt évben jelentős visszaesés is történt. A tsz-ekben 1971-ben 22 500, a múlt év végén 26 ezer tehén volt. azonbán ebből 4 ezer nem adott tejet, ezért átminősítették húshasznosításúvá. Januártól új üszőselejtezési rend lépett életbe. A rendelkezés előírja, hogy csak akkor szabad az üszőket hizlaldába vinni, ha egyszer már leellettek, és a gazdaságnak, valamint a felügyelőségnek az a véleménye, hogy nem érdemes tovább tenyészteni. — Milyen hatása van a fajta- átalakító keresztezéseknek ? — Az állami gazdaságok lényegesen hamarabb elkezdték a magyar tarkának USA—kanadai holstein-frizzel való keresztezését, mint a termelőszövetkezetek. A keresztezésekből származó utódok 1300—1700 literrel adnak több tejet, mint a hagyományos magyar fajta. A Kalocsai Állami Gazdaságban kiváló eredményeket értek el. itt már csaknem megközelítették az egy tehénre jutó évi 4 ezer literes tejtermelést. A szövetkezetekben nemrég elkezdődött hasonló tenyésztői munka. Jelenleg a megyében levő tehenek 50 százalékát keresztezik holstein- frizzel. Külön szólnom kell arról, hogy csak ott szabad ezeket a fajtaátalakító keresztezéseket elkezdeni ahol megvannak a megfelelő tartási, tarkarmányo- zási lehetőségek. — Általában azt mondjuk: hazánk nemcsak alkalmasabb a takarmánytermelésre, hanem a mezőgazdasági üzemek jobban, eredményesebben termesztik a tömeges szemes takarmányokat; mint például a nyugat-európai orszátek szállni nemcsak a zsarnoksággal. hanem a zsarnokkal is, lépjetek elő!... Hatalmunkban áll. hogy új világot teremtsünk. Noé óta nem volt ilyen alkalom .. . Emberek egy csoportja. amely oly számos, hogy egész Európát benépesítheti, immár felszentelte- tett arra. hogy néhány hónapon belül elvegye magának, ami megilleti: a szabadságot! ... Hát nem ésszerű mindez? Nem a józan ész diktálja? Fürösszétek a világot a zsarnokok vérében . .. Te, meg én, meg a többiek is. mind! Miért vagyunk rabszolgák, amikor szabadok is lehetünk?" Így fogalmazta meg az amerikai függetlenség gondolatát kortársai közül elsőként az amerikai kontinensen Thomas Paine, a kétkezi munkásból lett forradalmár- író. Tette ezt olyan időben, amikor még a legmerészebbek is csak titkon álmodtak ilyesmiről. „Józan ész. Irta egy angol” — vékony kis könyvecske ez. 1776. január 9-én került ki Bobby Pell, a skót. nyomdász sajtója alól Philadelphiában. S ami abban a korban, amikor a 13 amerikai gyarmat lakosainak száma összesen 3 millió volt, szinte hihetetlennek tetszett — 300 ezer példányban fogyott, terjedt el 3 hónap alatt. , Annak előtte soha. egyetlen beszélgetésben sem hallottam ilyet, senki, sem részeg, sem józan állapotban nem tette a leghalványabb célzást sem az elszakadás vágyára" — irta Paine könyvecskéjének váratlan hatásáról Benjamin Franklin, az amerikai forradalom „nagy öregje” (egyébként a villámhárító feltalálója). A Philadelphiában ülésező Kontinentális Kongresszus, az angol korona által kivetett magas adóterhek ellen berzenkedő gyarmati birtokosok küldötteinek gyülekezete 1776 márciusában már abban a helyzetben találta magát, hogy kiegyezési feltételeit elsodorta a „Józan ész”. George Washington tábornok, aki], a Kontinentális Kongresszus 1775 júniusában nevezett ki az angol „vöröskabátosokkal” itt-ott összecsapó telepes egységekből szerveződő amerikai kontinentális hadsereg főparancsnokává, tanúskodva olvasta a „Józan ész”-t. gok. Ennek ellenére mégis az állátok takarmányozásában tapasztalhatók a legnagyobb gondok. — Valóban a termeléssel nincs is baj. azonban a betakarítás és a tárolás már nem mondható megfelelőnek. Igen sok gazdaságban kettéválik a növénytermesztés és az állattenyésztés, s ebből adódóan érdekellentét is van közöttük. A növénytermesztő ugyanis abban érdekelt, hogy minél nagyobb mennyiségű tömegtakarmányt. szemesterményt takarítson be egy-egy hektárról, az állattenyésztőnek viszont jő minőségű takarmány kell. Azok a gazdaságok cselekednek helyesen. amelyek az állatenyésztőnek átadják a takarmányterületet, aki így a termesztést is irányítja, Ilyenkor nem az számít, hogy hanv mázsa termett, hanem az, hogy mennyi tejet, húst tudott előállítani. — Miként alakult a megyében a háztáji tehénállomány? — Bács-Kiskun megye háztáji gazdaságaiban jelenleg 24 ezer tehén van. Arra számítunk, hogy az elkövetkező években lassan növekszik az állomány, a kormány- intézkedések. az állami támogatás hatására. Sajnos, ez utóbbit tavaly a kisgazdaságoknak csupán fele vette igénybe, az idén már 3600 gazda jelentkezett az állami támogatásért. A háztáji tehénállomány egy részének fajtaalakító keresztezése is megkezdődött. Korábban azzal a céllal, hogy az utódokat a felügyelőségünk felvásárolja, most azonban lehetősége van a gazdáknak ezeket is állományuk növelésére megtartani, nem kötelező az eladásuk. Több segítséget kapnak a háztáji gazdaságok az utóbbi években a szövetkezetektől. Néhány ÁFÉSZ állattenyésztési baráti kört szervezett, amelynek keretében az állattartókat megtanítják például a fejőgép kezelésére. a helyes takarmányozásra. Ez utóbbi különösen fontos. hiszen a keresztezett utódokat, másképpen kell takarmá- nyozni. mint a magyar tarkát, és ha ebben nem fogadják meg a háztáji gazdaságok a tanácsot, könnyen csalódhatnak. Cs. 1. S aggasztotta ez a csatakiáltásnak is beillő kijelentés: „Üjjáteremte- ni a világot". Volt. ebben valami félelmetes. Mintha a „csőcselék” haragját akarná szabadjára engedni ... Az angol korona ellen lázadó telepesek vezetői — jó módú, rabszolgatartó földbirtokosok — nem törekedtek semmiféle társadalmi változásra, „új világ teremtésére". Csupán a képviselet nélküli adózás ellen tiltakoztak és önkormányzatot akartak. Az utolsó pillanatig ingadoztak, vajon egyáltalán szembeszálljanak-e az angol koronával. És az egyre iz- gatottabb közhangulatban, a „csőcselék'’ megmozdulásától tartva, tudatosan igyekeztek határt szabni a „Józan észnek". Az Alapító Atyák „örökérvényű igazságait" választási jelszavakként oly gyakran idéző mai amerikai politikusok sem igen szeretnek beszélni Thomas Paine-röl és a „Józan ész"-ről. Hanem az AJapitó Atyák „dicséretes mérsékletét” emlegetik. ,.... A lelkesedést kétség, befelé tekintés, aggodalom, szkepticizmus mérsékelte . . . Nyilvánvaló, hogy ez. a megfelelő elmeállapot egy sikeres forradalomhoz ... Egy sikeres forradalmat nem irányíthat a csőcselék szelleme” — fejti ki a bicentenárium alkalmából „Amerikaiak: 1976” címmel kiadott (antológiában megjelent tanulmányában Irving Kristol professzor, a New York-i egyetem tanszékvezető tanára. A professzor — aki egyébként közreműködik abban a 42 tagú kutató csoportban, amely „Kritikus döntések amerikaiak számára" jelszóval Nelson Rockefeller alelnök és a Rockefeller-vagyon védőszárnyai alatt tanulmányozza az Unió múltját, jelenét és jövőjét — hiteles képet ad arról, miként látja és hogyan értelmezi a mai hivatalos Amerika a 200 év előtti forradalmat. A legfontosabbnak azt tekinti, hogy — amint Kristol professzor írja —, az amerikai forradalom minden más forradalommal ellentétben „nem ígért túlságosan sokat... nem ígérte a nyomor megszüntetését... hanem csupán azt ígérte, hogy lehetővé teszi az egyén számára a boldogság keresését” ... Köves Judit (Folytatjuk.) Majer Imre: — Ezt a házat tavaly adtuk át. Két év alatt épült ez a sor a Bercsényi utcában. A másik oldalon befejezés előtt áll a legújabb három szintes, 6 lakásos ház. Négy olyan épület lesz azon az oldalon. 2 Rákosy Gergely: Az üzenet AZ EGYESÜLT ÁT I \MOK JUBILEUMA (2.) Józan ész és függetlenség „Ö. Ti. akik szeretitek az. emberiséget! Ti. akik szembe mer• Az ágynemiigyár paneljaival birkózik a daru (Szilágyi Mihály felvételei) • Lesz már járda a Kisfaludy utcában. Közel fiz év után létrejött az összefogás — a társadalmi munkához.
