Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1916. július 25.

A íinischer, az építők „utat sétáló” masinája fekete bitumin szalaggal keríti be a Halasi Kötöttárugyár fő épületét.

— A gyártelep kezd hasonlítani a makettjére — állapítja meg átmeneti jellegű irodájában Sípos János, a vállalat igazgatója. — Már ami az épületegyüttest illeti. Ezerki lentfszázhet ven nyolc novemberében kell befejezni a kiemelt nagyberuházást, de ha semmi nem zavarja meg az eddigi ütemet, akkor körülbelül fél évvel korábban elkészülünk. Ez alatt nemcsak az épület- és gép- beruházást értem, hanem az évi két és fél millió férfi-., női és gyermekpulóver előállításához szükséges emberi-szakmai feltételek megteremtését is.

Kél év múlva teljes vertikummal működik majd a gyár, a nyers fonál beérkezése és a készáru kibocsátása közti valameny- nyi termelési műveletet magunk végezzük. Jelenleg még csali részleges gyártást folytatunk, ezért kooperálnunk kell a HÓDIKÖT-tel. A kötődéi és a konfekcióüzemet ideiglenesen a leendő raktárhelyiségekben rendez tűk be.

A kötődében korszerű import kör-síkkötő és sikkötőgépek dol gozzák fel a műszálas anyagokat. Ami tennivaló itt a munkásokra hárul, az jószerével kimerül a felügyeletben. A zajszint mindösz- íZe 60 decibel körüli, szinte normál hangerővel lehet társalogni.

A koníekcióüzemben, vagyis a varrodában szintén modern, nagy teljesítőképességű gépek termelnek.

— A munkamódszerünk is a legkorszerűbb lesz, az úgynevezett MTM-módszer — mondja Iván Józsefné üzemvezető. — Az a lényege, hogy egy dolgozó csak egy műveletet végez. A módszer lehetővé teszi, hogy egy munkamozzanatot a legrövidebb idő alatt, felesleges mozdulatok nélkül hajtsanak végre. A munkadarabok futószalagon közlekednek. Most még csupán a törzsösszevarrást végezzük ezzel a módszerrel, egy kis szalagon, kilenc dolgozóval. De a nagy varrodában majd minden műveletre kiterjesztjük ezt az eljárást. •

• Gall Zsuzsa.

Sípos János igazgató:

— Ez idő szerint ötszáztizenhá- rom dolgozónk van, majdnem fele a terv szerinti teljes létszámnak. A kötődében három-, a konfekcióban két műszakos a termelés. s ez így is marad. A létszámtervünk a beruházás előrehaladásával összhangban erre a negyedévre 51. az utolsó három hónapra pedig 235 dolgozó felvételét irányozza elő. A lehetőségeket fehnértük: a környező településeken, tanyákon van még szabad munkaerő, csak kissé nehezen aktivizálódik.

A következő tanévre már felvettünk í38 fiatalt ipari tanulónak. Az eddigi kötő-hurkoló és konfekciókészítő szakmán kívül varrógépműszerészeket szerződ - jetiünk. Feladatuk! a gépek beállítása és karbantartása lesz majd, ha végeznek.

A magas szakmai követelmények miatt jövőre megszervezzük a szegedi textilipari szakközép- iskola kihelyezett tagozatát dolgozóink részére. A kellő gyakorlat megszerzése után betanított munkásaink számárai szakmunkásképző tanfolyamokat indítunk. A napokban munkába állt saját nevelésű konfekciókészítő ifjúmunkásaink első. 87 tagú csoportja.

Horváth Zsuzsa, az újdonsült szakmunkások egyike a pulóverek vállail dolgozza össze. Jánoshalmáról jár be. reggelente 3 órakor kel, hogy a délelőtti műszakra hozó vonatot elérje. Halasra költözni a leányszállóba, vagy albérletbe nincs kedve. Szívesen beszél á szakmunkásavatásról, ami ünnepélyességével, a vezetők közvetlenségével bizonyara erősítette a vállalathoz kölő szálakat.

Király Anikó és Galt Zsuzsa halasi kislányok ugyancsak elégedetten beszélnek az eseményről. Anikótól azt is megtudom, hogy otthon is van varrógépe, s magának és a családtagoknak var- rogat. KISZ-munkaként babaruhákat készített egy óvodának. Gáli Zsuzsa, aki az avatóünnepségen pénzjutalmát kapott a kétéves tanulóidő alatti szorgalmáért, láncológéppel a nyakpatentokat dolgozza rá női pulóverekre. Anikó láncöltésű sima tűzőgéppel dol• Iván Józsefné. Sütő Zoltánné és Erdősi Tibornc a szakszervezeti oktatásról beszélgetnek. (Méhesi Éva felvételei.)

gozik. A lányok egyelőre kétezer forintos keresetre számítanak.

Juhász János munka- és üzem- szervező:

— A most végzett konfekció- készítő szakmunkásokat a szakoktatók véleménye, a saját kívánságuk és a gyakorlati munkájuk tényleges eredménye alapján osztottuk be más és más művelet végzésére. Célunk az volt, hogy a képességek és a munka jellege összhangba kerüljenek.

Már félkész állapotban van az a tesztmódszer, amellyel a jövőben a belépő dolgozókról eldöntjük, hogy mire a legalkalmasabbak. Vizsgáljuk a kézügyességet, a megfigyelő-, a reakció- és a koncentrálóképességet. Úgy 'látjuk. hogy ez a módszer némi csiszolás után már ebben az évben alkalmazható lesz.

Sütő Zoltánná művezető, alapszervezeti KISZ-titkár:

— A szakmunkásavatót mi, KISZ-isták szerveztük meg. Még 1974-ben kialakult a mai K1SZ- szervezet magva azokból, akik akkor Hódmezővásárhelyre mentek tanulni. Az idén már öt alap- szervezet részvételével rendeztük meg a választásokat, 160-an vagyunk KISZ-tagok. Kommunista műszakokat tartottunk, fása totóink, most építjük itt u vállalatnál a sporttelepünket. Egy kis irodalmi színpadot is alakítottak az itteni KISZ-íialalok, ők adtak műsort a szakmunkásavatón. A párt- és a gazdasági vezetőktől minden segítséget megkapunk. Jó a kapcsolatunk a szakszervezettel is.

Erdősi Tiborné, a szakszervezeti bizottság titkára arról tájékoztat, hogy újabb és újabb dolgozók lépnek be a Textilipari Dolgozók Szakszervezetébe. Már 480 a szervezett munkások száma.

A szakszervezet tavaly ősszel hozta létre itteni csoportjait. Azóta működni kezdett a munkahelyen egy SZMT letéti könyvtár. s a kölcsönzők száma gyarapszik. Erdősinéék most annak előkészítésén fáradoznak, hogy 69 dolgozóval befejeztessék az általános iskolát. Ehhez a halasi szakszervezetek szakmaközi bizottságától kapnak segítséget. Most nyáridőben Sok a dolga az üdültetési albizottságnak is.

0 Király Anikó.

• Horváth Zsuzsa.

Sípos János igazgatp:

— Úgy igazából níricsériék még nálunk hetyűKöií á dolgök, nem is lehetnek. Vannak hiányosságok is, hiszen az épületek csak lépésről lépésre vesszük birtokba. A terv szerinti színvonalat, a kli- matizált csarnokokban, kulturált körülmények közt folyó termelést csak 1978 első felében tudjuk elérni.

Kooperációs szerződést kötöttünk az olasz Rimoldi céggel, amely vállalta nálunk a termelés megszervezését. A kötöttáru-előállítással, tervezéssel, kereskedelemmel és szervezéssel egyaránt foglalkozó cég segít majd az anyagbeszerzésben, kollekciókat tervez számunkra, és vásárol tőlünk. Főként ettől az együttműködéstől várjuk, hogy termékeink minőségben, divatosságban, árban elérik majd a; világszínvonalat, s hogy versenyképesek lesznek a világpiacon is.

A. Tóth Sándor

Többféle módon

Tavaly jött létre a SZOT és a TOT között az a szerződés, melynek értelmében a termelőszövetkezetek részjegyek vásárlása útján igénybe vehetik a szakszervezet 12 legkeresettebb üdülőszállóját.

A kecskeméti TESZÖV 14 szövetkezete kapcsolódót be az akcióba, s 13 részjegyükre — van ahol kettőt, máshol csak egy felet váltottuk — az idén 65 különféle beutalót kaptak, többek között Hajdúszoboszlóra, Hévíz-» re. Galyatetőre, Sopronba, Siófokra és Bakonybélre.

Ez tehát az egyik — újkeletű és valljuk be, nagyon okos módja a tagok kollektív, szervezett üdültetésének. De elterjedőben, fellendülőben van egy másik formula is. nevezetesen a baráti kapcsolatokon alapuló nemzetközi csereüdültetés. A la'kiteleki Szikra Tsz például egy NDK-be. li, meisdorfi szövetkezettel kötőit együttműködési megállapodást, az érsekcsanádi Búzakalász Tsz-böl pedig egy-egy szezonban 60—fin gazda utazik a csehszlovákiai Ipolyn,vekre és viszont. Az érsekcsanádiak ezenkívül két jugoszláv nagyüzemmel — a bezdani tsz-el és a zombori mezőgazdasági kombináttal — is tárgyalnak, r minden remény megvan rá, hogy ősszel 4n— 60 fővel el is látogatnak hozzájuk.

Örvendetes, hogy mind több szövetkezel vásárol vagy bérel tagjai számára nyaralóházat, valahol a vizek mentén, vagy a zöldövezetben. A 2—3—4 napos díjmentes, vagy hozzájárulásos kirándulások, országjáró túrák pedig már tényleges programokká váltak közös gazdaságokban. Annál is inkább, mivel sok helyen rendelkeznek már saját autóbusszal, s így könnyebb, olcsóbb a személyszállítás

K. F.

Gemenciek építik a mohácsi emlékparkot

A Gemenci Állami Erdő- és Vadga/.daság mohácsi erdészete csemetekertjének Hámán Kató szocialista brigádja naplójába a múlt év őszén történt az első bejegyzés a Sátorhelyen épülő emlékparkról. Ismeretes, hogy Mohácstól öt kilométerre, Sátorhelyen befejeződtek a nagy nemzeti tragédia tömegsír maradványainak feltárási munkái. A csatatéri sírkert környékén hét hektáros emlékparkot létesítenek, a mohácsi vész 450. évfordulója alkalmából. A parkosítást és a fásítást a gemeneiek végzik.

Must mén a/ építőké és az erdőtelepünké a terep. A tavaszi ültetésit fák elég sokat szenvedtek a szárazságtól, de többségük zóldell. Áprilisban kiültették az örökzöld sövénynek szánt tiszafák egy részét is. Többségük még a csemetekertben van.

— Mindennap alaposan megöntözzük őket. hogy erősödjenek. Csak augusztusban kerülnek majd a parkba földlabdával együtt — mondta Rózsahegyi Valéria, a brigád új vezetője. Hasonló gondozásban részesülnek a hatalmas ládákba helyezett, ugyancsak kiültetésre váró török- mogyorófák is. Ezek számára most rendezik a terepet.

A Hámán Kató szocialista brigádban dolgozó tizenkét asszony és leány készítette elő ültetésre a fekete fény ő-f ócskákat, amelyeknek tömör sorfala már a végleges helyén van az emlékparkban.

A park építését előkészítő munka önmagában is szép megbízatás a csemetekerti szocialista brigád számára, de korántsem ez a' brigád egyetlen feladata. A Duna és a Tisza árterében kizárólag bédái és csertáj elnevezésű, nemesített és hatósági minősítő bizonyítvánnyal ellátott fűz szaporító anyagot lehet elültetni. A Hámán Kató brigád tagjainak munkája nyomán a csemetekertből ősszel 1 millió sima dugványt indítanak útnak szerte az országba.

— Tavaly sikerült megbirkózni a rendkívüli feladattal — mondja a brigád vezető. Ezért kaptuk az oklevelet és a pénzjutalmai.

— Ezután a jelvényt szeretnénk megszerezni — fűzi hozzá Juhász Józsefné. — Ha ismét megszerezzük a szocialista brigád címei, a nyugdíjasokat is meghívjuk a jelvényavató ünnepségre. A minap találkoztam az erdőgazdaság egyik nyugdíjasával. Egészen elcsodálkozolt. hogy mi mar csak nyolc órát dolgozunk, öl« annak idején 10—12 órát kapállak naponta.

Akkor még nem volt japán permetezőgép, erdőművelő kis- traktor. egészíti ki az. asszonyok magyarázatát Paczek József erdész. Ö húsz éve figyeli a bédai csemetekertben az élet változását. — Még egy évtizede is minden erdőművelő munkát kézzel kellett elvégezni. Azóta sok munkafolyamatot gépesítettünk.

Visszavárjuk a régi. brigádvezetőt, Deli Józsefnét is. aki szülési szabadságon van — jegyzi meg az új brigádvezető. Gyakran felkeressük, neve napján is fel- köszöntötlük Nemcsak Delinét üdvözölték névnapján a munkatársai, hanem a brigád minden egyes tagját, ajándékkal kedveskedve az ünnepeltnek.

Búcsúznánk), már, de még egy kérdése van a szocialista brigádnak. Szeretnénk megnézni, miként dolgoznak társaik az érsekcsa- nádi, meg a tolnai csemetekertben. Szívesen rááldoznánk egy- egy szabad szombatot is, hogy Tolnából, Baranyából átjussanak Bács-Kiskunba tapasztalatcserére.

Gulyás Jenő

SZ1LVÁS1 LAJOS:

f

A nagy városok, amelyek a távolból az érzékiség füstölgő kénkő- telepeinek látszanak. számtalan tiszta lélek és ártatlan test otthonai.

Romain Rolland

• Tizenhét éves. Napjainkban az emberből nem lesz felnőtt, megmarad gyereknek. A gyerekek pe- | difi hűvös szemmel nézik a világot. En ts. Nem mintha a hozzám !v -.onlóklink nem volnának szorongásaik. Szörnyű szorongások e-. .törnek. De a szent, az. hideg marad. Hideg, akár a kő. Es nincsenek könnyei.

Natalia Ginzburg

Máius 30,. pentek

ATTILA

Délután háromkor még csak én voltam itthon. Először azt hittem, Éva csenget, de amint megnéztem az. órámat, láttam, hogy ő még nem lehet, mert csak háromkor jár le a munkaideje. Plusz: megint folyton túlórázik, de mostanában önkéntesen. Amióta menyasszony, egvre inkább elharapódzók benne a felfedezés, hogy az ő eleiében se elhanyagolható- tényező a pénz. Legalábbis jelenleg. 1975-ben még van szerepe a lét fenntartásban: Megközelítőleg akkora, mint a szexnek a faifenntartásban.

Vagyis nem a nővérem csengetett.

Az ajtó előtt egy sovány, létra al.tk egyensúlyozott, mintha féllábon állt volna. Egyik kezében egy vagon papír volt. a másik kezében olyan vastag aktatáska, hogy lehúzta a nyamvadt vállát. Szemüvege is volt. Alig értettem, olyan halkan motyogott: szociológiai adatfelvétel céljából keres fel mindenkit a házban. Nálunk kezdi, mert mi lakunk az A. lépcsőhöz 1. emelet 1-ben. Felvilágosítottam, hogy csak én vagyok itthon. Hozzátettem: attól tartok,

nem olyan adatokra van szüksége, amilyeneket én szolgáltathatok neki. Közben láttam, hogy az orrán mindig rángatózik a bőr, és ettől a szemüvege is folyton mozog az orra nyergében. Meg nyugtatott, hogy nem baj, na csak en vagyok itthon, majd még úgyis visszajön, de addig is válaszolja. amire tudok, ugyanis minden családtagot -kikérdez, ki vove a hatévesnél kisebbeket, akik még nem iskolakötelesek. Kinyitottam előtte a konyhaajtói, aztán úgy döntöttem, hogy mégis inkább a középső szobába vezetem. Mégiscsak szociológus.

Felírta az adataimat, vagyis kitöltött egy nyomtatott kérdőívet, Fábián Attila, született 1958-ban. gimnáziumi tanuló (hány öltöny ruhám van, mennyi zsebpénzt kapok hetente, van-e saját takarékbetétem, van-e külön szobám, illetve hányadmagammal lakom a szobában, mit szoktam megnézni a televízióban, mióta élünk itt a lakótelepen, satöbbi.)

Aztán telt-múlt az. idő. és kezdtem unni a kérdéseit és a szemüvegét. ahogy mozgott az orrán, Meg az írása is ellenszenves volt. Túl piperkőc betűkkel írt, ahogy az olyan megkímélt kézhez illik, amilyen egy ilyen elmosódó ingéhez illik. Unalmamban elkép zeltem, hogy este, elalvás előtt, sokáig gyönyörködik az írásában Hogy szebb legyen az álma. Továbbá eszembe jutott, hogy biztosan a keze finom bőrében is gyönyörködik. Egyszer olvastam,

hogy vannak ilyen félcédulás ön- 1 imádók.

A végén feltett még egy kérdést: tudom-e, hogy ezt u lakótelepet miért hívják Tófenék utcai lakótelepnek V Megnyugtatott, hogy a legkevésbé sem baj, ha nem tudom, ugyanis az. eddigi statisztikájuk szerint a több. mint. hétezer megkérdezett közül csak 37 fő, azaz mindössze 52 ezrelék tudta, miért nevezik ezt a városrész.! Tófenék utcai lakótelepnek.

Ugv döntöttem, hogy javítani fogom a statisztikáját. Ha lesz türelme végighallgatni, talán még tanulhat is az összefoglalómból. Koz.ben pedig figyeltem, hogyan dagad a feje az. információtól.

— Ezen a területen, ahol az a nyolc háztömb áll. amely a lakótelep ni agyát képezi, valaha víz volt Tó. így nevezték, jóllehet mm tó volt, csak posványos, sekély talajvíz a terep körülbelül tizenöt holdn.vi horpadásában. Nagy melegekben, a száraz nyári hónapokban csak bűzlő pocsolya amely a gyerekeknek térdükig se. ért, tavaszi és őszi esőzésék idején viszont egy méternyi mély, zavaros, békalenesés állóvíz, amelynek a szélén it1-otl nád és káka tenyészett.. Iszapjában szapora volt a pióca, a nád között a kecskebéka. Idős emberek emlékezete szerint, a húszas években naphosszat »csorogtak a vízben nyomorgó emberek, hogy piócák ragadjanak a meztelen lábszárukra. Ugyanilyen szegény emberek pecáztak is a vízben, apró

halakra. Egyesek pecázás közben piócáztak is, hogy ha cigányhal nem akad is a horgukra, legalább pióca ragadjon rájuk, amiért. ad néhány fillért a Lóvásár - téri patikus.

Láttam, hogy a dioptriái mögött egyre fürgébben golyózik a ívét szeme. Lendületesebben folytattam:

— A két világháború közötti időkben fogyni kezdett a tó. A hatóság ugyanis szemétlerakó helynek nyilvánította a tizenöt holdn.vi horpadást, és amint múltak az évek, úgy szorult vissza a víz, majd végleg eltűnt. A megülepedő szemét tetején, mint; valami senki földjén, hamarosan élettérre lelt a nyomor: a korabeli tőkés társadalom peremére szorult emberek telepedtek mega hulladékkal feltöltött terepen. Törmelék téglából, korhadó deszkából. rozsdás bádogból fedelet eszkábáltak maguk fölé. Csak az imádság tartotta össze ezeket a tákolmányokat, ha ugyan szoktak imádkozni, akik bennük laktak. A közigazgatás mindenesetre nyilvántartotta a viskókat: a legszélső kalyibára táblát szögeUe- teff;. Tóíenék utca felirattal. Ház- számok elhelyezésére nem kötelezte az utca lakóit a hatóság...

A pasasnak egvre gyorsabban jángatózott az orrán.a szemüveg, én pedig élveztem a színházat, és élénken mondtam tovább a szöveget:

— A hatvanas évek közepén a környéket földgyaluk, árokásó gépek markolók, teherautók, majd

betonkeverők és toronydaruk lepték el, s előbb a kopár mezőt túrták föl, később a Tófenék utcai kalyibákat is eltakarították, és nyolc év alatt lakótelep épült ezen a területen, kilenc , tíz- és tizenkét emeletes háztömbök sokasága ...

Egész, jól szórakoztam. Az alak lehengerelve kagvlózta az előadásomat. Nem világosítottam fel, hogy két hónapja ezzel a szöveggel képviseltem a suli színeit, a kerületi helytörténeti vetélkedőn. Adagoltam volna tovább is a honismeretet, de bekövetkezett -a fordulat, amire számítottam: a szociológia áldozata hunyorogva ránézett az órára, ott a könyvespolcon, és bocsánatot: kért előfordulásáért. Hátrálva tolatott az ajtóig.

— Tiszteletem — hebegte távozóban.

Eddig nem tudtam, miért nem lesz belőlem szociológus.

Apa lé! hatra ért haza. Szokásos kérdés;

— Anyád?

Szokásos válasz:

— Még nincs.

Kezet mosott. Tiszta törülközőt kért. Adtam neki. Amíg a fürdőszobában krákogolt, odakészítettem neki a bőrfotel mellé a szőnyegre az újságokat meg a hamutartót. (Karikás a szeme, pocsékul fáradt. Ma is tízóraizott. Tíz órán át vezetni egy nagy dög autóbuszt, világos, hogy kikészül. Égy ilyen fővárosban most már egész nap csúcsforgalom van.)

(Folytatjuk.)