Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-22 / 172. szám
1976. július 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A SZOCIALISTA LENGYELORSZÁG 32 ÉVE Gyorsított szocialista fejlődés A LENGYEL nemzeti ünnep, július 22-e alkalmából kérdések tolulnak az újságíró tolla alá. Mindenekelőtt a legfontosabb: hogyan dolgoznak és élnek a lengyelek 1976 derekán? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, vissza kell térnünk az 1971. decemberi napoícTioz. A LEMP VI. kongresszusának emelvényéről akkor hangzott el először a kijelentés: minden feltétel megvan ahhoz, hogy ezt az évtizedet a gyorsított szocialista fejlődés, a további lengyelországi szocialista átalakulások dekádjává tegyük. Már két évvel később, 1973-ban a LEMP I. országos pártértekezlete leszögezte, hogy a VI. kongresz- szus határozatinak meg valósításában sikereket értünk el, s hogy az ötéves terv előirányzatait célszerű emelni. Tavaly decemberben a LEMP VII. kongresszusa megvonta a hetvenes évek első felének a mérlegét, s megfogalmazta a gyorsított szocialista fejlődés további programját 1980-ig. Az 1976-os évet ezzel a jelszóval köszöntöttük: nem veszíthetünk egyetlen napot, egyetlen órát sem! NÉHÁNY ADATTAL illusztrálhatjuk. hogyan gyorsult a tempó: már az első évnegyedben az ipari termelés 12 százalékkal volt magasabb az előző ét' megfelelő időszakáénál, a termelékenység 12.5 százalékkal. Növekedett a lakosság pénzjövedelme. A szocialista szektorban az előző év azonos időszakához mérten a névleges bérek 8,4 százalékkal. a lakosság jövedelmei pedig 7,3 százalékkal emelkedtek. A népi Lengyelország fejlődésének történelmileg igen fontos szakaszába érkezett. A VI. pártkongresszus leszögezte, hogy Lengyelország feladata a fejlett szocialista társadalom lehető leggyorsabb felépítése, olyan társadalomé, amely teljes mértékben élvezi a szocialista rend teremtette előnyöket; amely képzett és művelt, termelékenyen és gazdaságosan dolgozik, jól és kulturáltan él, s szoros kapcsolat, ban áll a többi szocialista ország népeivel. A VII. kongresszus határozata kimondja: 1980-ig a reálbérek 16—18 százalékkal emelkednek, felépül legalább 1 525 000 lakás, a nemzeti jövedelem 40—42 százalékkal, az ipari termelés 48—50 százalékkal emelkedik, a nemzeti jövedelem képzésében az ipar részesedése eléri a 62 százalékot. A mezőgazdasági össztermelésnek 15—16 százalékkal, a vágóhústermelésnek 16—18 százalékkal kell emelkednie. Ennek eredményeképpen az élelmiszerellátás 35—36 százalékkal fog emelkedni. A SZAMOKBÓL már kibontakozik a hetvenes évek Lengyelországának képe. Az adatok persze csupán az érem egyik oldalát mutatják, a másik a lengyel táj, s ebben a tájban mindenekelőtt az ember. A múlt évben jött a világra a 34 milliomodik lengyel állampolgár. Előtagban született, abban a városban amely a múlt években a korszerű ipar egyik központjává vált. A szocialista szektorban dolgozó 11,7 millió személy közül közel 10 millió a népi Lengyelországban szerezte, szakképzettségét, és kezdte meg munkáját, 1980-ra a főiskolák végzettek száma meg fogja közelíteni a 900 ezret, a mérnököké pedig a ■ negyed- milliót. LENGYELORSZÁG nemcsak termelési tempójával akar bekerülni a világ legelső tíz állam közé, erre törekszik társadalmi-gazdasági fejlődésével is. Az átalakulások nem kerülnek ki egyetlen iparágat, falut, egyetlen családot sem. A fejlődést különféleképpen lehet mérni, egyebek között az emberi törekvések kielégítésének fokával is. 1976-ban a népi Lengyelországban ez a mérték meggyőző. Jerzy Kochanski (Interpress—KS) A DELTA ÚJ SZÁMÁBÓL Az ember űrbéli otthona A szovjet Szaljutok és az amerikai Skylabok élete tárul az olvasók elé a Delta Magazin új számában, s a beszámolónak külön érdekességet kölcsönöz a jelenleg a Szaljut—5-ben folyó kísérletsorozat. Századunk nagy vállalkozásai közül a lap bemutatja a Bajkál—Amur vasút építkezését, a régészet világából pedig a kelta titkok nyomába szegődött ásatások új eredményeit. A csecsemősírás „jelbeszéde" eddig is sokatmondó volt az édesanyák számára, de újobban az örvösök, hazai kutatók, pszichológusok is egyre több fontos értesülést szerezhetnek belőle. A Nap újabban vizsgált rövidebb periódusidejű jelenségeiről is Leszámol a lap. Bemutatja a 15 kilométer mélységbe vezető szovjet geológiai kutatófúrásokat, a betegségek elleni küzdelmet forradalmasító „átoltható önvédelmet", valamint az évezred végének autójáról kialakult elképzeléseket. Számos hír, információ, ötlet, találmány, újdonság és a népszerű Delta-lexikon egészíti ki a lap most megjelent új számát. (KS) Magyar ifjúsági brigád indul Uszty-Ilimszkbe Augusztus 9-én indul útnak ae a 300 tagú önkéntes ifjúsági épi- tőbrigád, amely a magyar fiatalok képviseletében részt vesz az Uszty-Ilimszkben KGST-beruhá- zásként épülő fa- és cellulózipari kombinát építkezési munkálatain. A KISZ Központi Bizottságának felhívása nyomán több mint másfélezer fiatal jelentkezett a helyi KISZ-szervezeteknél. Gondos kiválasztás alapján közülük kerülnek ki azok, akik szovjet, bolgár, és más szocialista or- szágokbeli társaikkal együtt részt vesznek a távoli északon, a Baj- kál-tótól 450 kilométerre épülő monumentális létesítmény munkálataiban. A többezer kilométeres utazás előtt az ifjúsági építőbrigád tagjai Dunaújvárosban gyülekeznek, ahol egyhetes előkészítő táborban vesznek részt: megismerkednek a rójuk váró feladatokkal, tennivalókkal. Az egyhetes program után az ifjú építők hazatérnek, s lakóhelyükön* munkahelyükön átveszik KISZ-alapszervezetüktől megbízólevelüket. A magyar ifjúmunkások — betonozok, falazok, vakolok, burkolok, asztalosok, üvegesek, parket- tázók, festők, bádogosok és más szakmákban képzett fiatalok — különvonaton utaznak Moszkváig. A szovjet fővárosból különrepü- lőgéppel viszik a brigádot a távoli szibériai városba, Bratszk- ba, ahonnan autóbuszokon jutnak el Uszty-Ilimszkbe. Ott már várják őket leendő otthonaik; 5 —5 fiatal részére rendeznek be kétszobás lakásokat. A brigád tagjaként három magyar szakács is útrakel, hogy otthoni ízekkel szolgáljon az uszty-ilimszki ifjú építőknek. (MTI) Motorkerékpárosok Több személygépkocsi-vezető ismerősöm pahaszkodott: „Az országúton pontosan betartják az előírt sebességkorlátozást, a nagy forgalomban örülnek, ha olykor elérik a hetven kilométeres sebességet, am útközben azt tapasztalják, hogy főleg fiatalok az MZ-motorok nyergében megelőzik őket.” Nem hiúságból teszik szóvá a motorosok gyorshajtását, súlyos szabálytalanságát, hanem a közlekedés biztonsága, az emberek életének védelmében. Észrevételük jogos, hiszen az utóbbi napokban a kétkeréken vágtázó fiatalok közül jónéhányan kerültek kórházba, orvosok, ápolónők küzdenek ■ kockára tett életükért. E sorok írójának alkalma volt egy beszélgetést végighallgatni, amelyet a megye egyik vezető rendőrtisztje folytatott egy ilyen vad vágtázóval. Amikor a veszélyre hívta fel a figyelmét, a fiatal fiú hányaveti módon közölte a már nem éppen fiatal rendőrtiszttel: „Saját bőrömet viszem a vásárra.” Arra a kérdésre, hogy ebbe az utasa is beleegyezett-e, csak vállrándítás volt a felelet, s egy megjegyzés: , Velem van.” Feltehető, hogy ennek a fiatalnak eszébe sem jutott, hogy szabálytalanságával nemcsak utasát, de a közlekedés más — a balesetben általában ártatlan — résztvevőjének életét is veszélynek teszi ki. A gyorshajtás — s ez esetben mindig az abszolút gyorshajtást, az előirt maximális sebesség túllépését értjük —, nemcsak valamiféle fiatalos tenniakarásból, magamutogatásból származik, hanem egyéb okok közrejátszásából is. Mire gondolunk? Arra, hogy a fiatal motorkerékpár-vezetők egy része, talán a nagyobb bátorság megszerzése érdekében, vezetés előtt kisebb-nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyaszt. A rendkívüli meleg, a szeszfogyasztás érzéketlenné teszi őket cselekményük helyes megítélésében, s ezért addig csavarják a kormány gázkarját, amíg a motorkerékpár el nem éri maximális teljesítményét. Ezért fordul aztán elő, hogy a kanyarban kisodródnak, fának ütköznek, árokba borulnak, lovas kocsinak hajtanak, kidöntik a lezárt sorompót és sorolhatnánk tovább. A motorkerékpár-vezetők — akar fiatalok, akár idősebbek — na ismerik járművüket, azt is tudják róla, hogy rendkívül instabil jármű. Ez szerkezeti felépítéséből következik, ugyanis a motorkerékpár általában két keréken fut. A nagy sebesség, s a két kerék nem egyeztethető ösz- sze a közutakon, hiszen elég egyetlen kis kavics, s a 100—120 kilométeres sebességgel közlekedő motorkerékpár első kereke félre rándul, s máris bekövetkezik a tragédia. De tovább megyünk. A motorkerékpár hátsó kereke — amely a meghajtást szolgálja — egy tenyérnyi olajfoltra, vagy nedves útfelületre érkezve megcsúszik, megbillen, s bármilyen ügyes is a motoros (a motorkerékpár-versenyzők is ettől félnek, pedig ott a pályát ilyen szempontból is ellenőrzik), elesik, kivágódik, bukfencezik. A motorkerékpár nyergében ülőket az ütközéstől, az eséstől nem védi semmi. A motoros és utasa közvetlenül érintkezik egy-egy baleset után a földdel, fával, villanyoszloppal vagy másik járművel, s az emberi test ezeket az ütéseket nem képes elviselni. Ezért aztán egy-egy motorkerékpár-baleset során, ha az álló vagy mozgó tárggyal ütközik, a vezető és az utas is megsérül. A fiatalok életének, testi épségének megóvása mindnyájunk közös érdeke. Nem eltiltani kell őket a motorozástól, a járművezetéstől, amellyel országot-vilá- got láthatnak, szórakozhatnak, hanem magyarázattal, vagy szigorú büntetéssel, megkövetelni a szabályok betartását, azt, hogy országúton — mégha a motorkerékpár annak dupláját is bírná —, csak hetven kilométeres sebességgel. a lakott területen belül pedig csak ötven kilométeres sebességgel közlekedjenek. A bátorságot pedig ne az italból merítsék, hanem éppen a szabályok jobb megismeréséből, a motorozás technikájának elsajátításából, az udvarias, előzékeny magatartásból. Csakis így lehet elkerülni, megelőzni a fiatalok korai halálát, s azt, hogy ne nyomorékként éljék le hátralevő éveiket!*" Gémes Gábor Hol vagytok ti régi illatok?! Mikor ráér az ember, sokkal 1 _ nyűgösebb, mint egyébkor. Ez fáj neki, az bántja, amaz bosszantja. De hogy ne menjek messze példáért; itt van csekélységem. Ebédidő van, ebédjegyem viszont nincs. Hálistennek megtehetném, hogy elugranék valamelyik étterembe vagy bisztróba. Annyi pénzem még leledzik, habár hónap közepén járunk. De egy idő óta nehezebben szánom rá magam afféle „elugrásra'1. Pláne ilyen kánikulás világban> Ügy, hogy — mostmár tetszenek látni — ráérek. Mivel semmi sem indokolja, hogy a számat járassam, — ugyebár se menü előttem, se beszélgetőpartner a közelben — ebédidőmet gépeléssel töltöm. És zsémbelek. Ilyenkor hatványozott mértékben hiányolom a tizenévvel ezelőtti virtigli kecskeméti szagokat. Nem, nem jól mondom; illatokat. Idestova 15 esztendeje lesz, hogy először tettem be a lábam hírős városba. Anno dátumai valahogy úgy alakult a környülállás keresetem dolgában, hogy erősen szoktatni kellett magamat a fizetés okos elporciózá- sához. Míg a tűrhető mértéktartást kikísérleteztem, nem egyszer jártam úgy, hogy hónap közepén már filléres alapon alakult napi költségvetésem. Esténként azt latolgattam, hogy ha ecetes-hagymás virsliszeletekből dőzsölök be egy félcsupornyi adagot, marad-e utána valami leöblítőre. dódott úgy, hogy a mostanihoz hasonló forróság miatt megfordítottam a sorrendet, és a hosszúlépésnek nevezett nektárt részesítettem előnyben. Aminek elszopogatása után persze nem tellett már egy silány imbiszre sem. Mégsem estem pánikba. Ö mily előzékenyen jöttek segítségemre az akkori illatok! Ödöngtem a Rákóczi út vége- felé, majd átcsaptam a KTE- Polya oldalába. Indultam az aluljáró szájában magasodó víztorony irányába. Két-háromszáz méternyi lődörgés után — istenem. most is összefut számban a nyál — szinte késsel vágható vastagságban omlottak rám a konzervgyár illatai. A legnemesebb hagymás-paprikás szaft szaga, ize, aromája. Igenis, íze! Mert oly plasztikus áramlatok lengedeztek eme illatokból a városrész fölött, hogy szinte harapni lehetett belőlük. Könnyelmű korszakaimban nem is tettem egyebet, mint hogy erszényem törmelékfilléreiből két zsömlét vásároltam, és midőn az első pár kiadós, konzervgyári pörköltillat-fa- lalot mohón befaltam, megkezdtem a péksütemények módszeres bekebelezését is. Már csak csömör ellen is. amit a csábítóan zsíros illat okozott volna egymagában. Mondani se kell már, milyen jóllaktam, mire a két zsömlével feltunkoltam a légnemű pörkölt- szaftot. Nyilvánvaló volt, hogy %'alami tartalmasabb itókára szomjaztam; „úszni” akart a zsömlepörkölt. A pénzhiány nem volt akadály. Ugyan! S~ltt a KTE-stadion tövén hátraarcot csináltam, és irányt vettem a Nagykőrösi utca torkolatához. Alighogy befordultam az utcára, már az első sarok utáni házaknál lelassítottam. A pinceablakok csak úgy fújták orrom alá a csalafinta borillatokat. Válogathattam köztük. Akár átvághattam a túloldalra, hátha ott kedvemre valóbb szagokból szip- pantgathatok. S úgy igaz, mint ahogy itt ülök az írógép mellett, hogy esetleges túlnehéz konzervgyári illatvacsorára mindig megleltem a kellő maligánfokos borillatot is. Ügy kellett sokszor erőszakosan rendreutasítani magam, hogy — mostmár elég volt a borszagból, sipirc a főtérre! Persze — ismerik az iszós emberek jellemét — nem mindig sikerült megállnom a Nagykőrösi utcai lejtőn. Megtörtént, hogy beszívásig kóvályogtam a pinceablakok előtt. A másnap reggeli zákányos állapotból is a régi jó kecskeméti illatok egyike segített talpra. Nem kellett mást tennem, mint hogy felsétáltam a városi tanácsháza első emeletére, ahol még dúsan terjengett az ősi falak közt a barackpálinka illata. Azé a kontingensé, amelyet az előző napi svéd, avagy svájci turistacsoport hüppentett be — a népek közti baráti érintkezés tüzes szimbólumaként. Jómagam is mélyeket, reszketőseket húzogattam a tömény pá- lir.kaillatból. S felfrissülve kezdhettem a betűtermelést. ebizonyosodott, hogy kutya- harapást sikeresen csak a szőrivel gyógyíthatunk. Tóth István • A Balaton-felvidék egyik leglátogatottabb turista „célpontja” a nagyvázsonyi Kinizsi vár. Évente több ezren keresik fel hazánk egyetlen viszonylag épségben maradt lakótornyos várát, mely Mátyás király korát idézi. (MTI-fotó — Jászai Csaba — KS.) Nemzeti érdek és szocializmus • Amikor V. I. Lenin lefektette a népek közötti kapcsolatok új típusának alapjait, azt mondotta, hogy a kommunisták a nemzeteknek olyan önkéntes szövetségét akarják, amely a kölcsönös bizalmon és a testvéri egység világos felismerésén alapszik. A soknemzetiségű Szovjetunió, a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése a proletár internacionalizmus eszméinek gyakorlati megvalósulása volt és megsemmisítő csapást mért a burzsoá nacionalizmusra. A munkás- és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésével még jobban kibővült az internacionalizmus eszméinek befolyási szférája. A reakció korunk forradalmi osztagaink erősödő szolidaritásában látja a legfőbb veszélyt a maga számúra. Nem csoda tehát, hogy a tétet ai harcos nacionalizmusra, mint a forradalmi erők elszigetelésének eszközére helyezi. Az imperializmus ideológusai, amikor a világ különböző körzeteiben jelentkező ilyen, vagy olyan nacionalista megnyilvánulásokra spekulálnak, a nacionalizmus ama „mindenható” vírusáról szóló tézist terjesztik, amely elkerülhetetlenül megfertőzi valamennyi országot, függetlenül azok társadalmi rendjétől. A burzsoá ideológusok célja: bebizonyítani, hogy a nemzetek közötti viszálykodások és konfliktusok nem a termelési viszonyok megváltozásának eredményeként szűnnek meg, hanem a tudományos-technikai forradalomnak a hatására, amely az úgynevezett „egységes ipari társadalom” kialakulásához vezet. Minden olyan kísérletük azonban, hogy a szocializmussal valamilyen más „internacionalista modellt” állítsunk szembe, hiábavaló és értelmetlen. A termelő erők fejlődését, növekvő társadalmasításukat és a nemzetközi munkamegosztás elmélyülését a termelés, a társadalom fokozódó nemzetközivé válása követi. Ez mindenütt előrelendíti az integrációs folyamatokat. A kapitalizmusban ezek olyan irányban fejlődnek, hogy sok állam még alá- rendeltebb viszonyba kerül a nagyobb imperialista hatalmakkal. Ez utóbbiak a legnagyobb előnyhöz jutnák a kapitalista integráció révén, ami viszont elkerülhetetlenül a nemzeti ellentétek kiéleződéséhez vezet. • A szocializmusban az integrációs folyamatok elvileg más jellegűek, mivel a partnerek szigorú egyenjogúságának, szuverenitásának, kölcsönös előnyös gazdasági kapcsolatainak az elvei alapján fejlődnek. A KGST tevékenysége biztosítja az államok szakadatlan fejlődését. Ezek önálló nemzeti gazdasági egységek, maradnak, de e közben egyre szélesebb körben használják ki a szocialista munkamegosztás előnyeit. A kölcsönös testvéri segítség, a népgazdasági tervek ösz- szehangolása nemcsak; azt teszi lehetővé, hogy kielégítsék a szocialista államok gazdasági szükségleteit, hanem azt is, hogy közelebb hozzák egymáshoz gazdasági fejlődésük színvonalát. Az ezeknek az államoknak a kölcsönös kapcsolataiban felmerülő problémákat a nemzeti és internacionalista érdekek összeegyeztetése alapján oldják meg. Nem könnyű feladat persze a nemzeti érdekeket összhangba hozni az internacionalizmus érdekeivel, A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy ahol semmibe veszik t szocialista építés általános elveit, vagy ha az egyetemes fejlődés problémáit szűk nemzeti érdekek prizmáján keresztül vizsgálják, elkerülhetetlenül a nacionalizmusba csúsznak át. Napjainkban éppen a nacionalizmus a jobboldali és a „baloldali” opportonizmus közös nevezője. A szocialista országokban vezető szerepet játszik a munkásosztály. A munkásosztály számára pedig a nemzeti szűklátókörűség min- denfaljta megnyilvánulása — visszafelé haladást jelent. • A nacionalizmus, amely el- mályosítja az osztályöntudatot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot szít más népekkel szemben, komoly veszélyt rejt magában. A szocializmus viszonyai között a nacionalizmus egyértelműen negatív jelenség, mivel a proletár- internacionalizmus, a népek testvériségének eszméi ellen irányul. Nyilvánvaló hiba lenne összekeverni ezt a reakciós nacionalizmust a „harmadik világ” országainak nacionalizmusával; ott a nacionalizmus valóban bizonyos pozitív szerepet játszhat, mivel antiimperialista tartalma van. A marxista—leninisták természetesen nem tesznek egyenlő- ségi jelet a nemzeti öntudat és a nacionalizmus közé. A szocialista országokban élő népek! nemzeti büszkeségének növekedése — olyan pozitív tény, amely az élet minden területén általuk elért sikerek természetes folyománya. Erősíti meggyőződésüket, hogy a terstvérországok tartós közösségében van valamennyiünk további felvirágzásának a záloga. Az emberek egy részének körében és a szocialista építés folyamatának bizonyos körülményei között felülkerekedhet a nemzeti felsőbbrendűség hangulata, a régi ideológia maradványa. Ez történik Kínában. A pekingi kalandorok bel. és külpolitikai irányvonala figyelmen kívül hagyja a kínai nép alapvető érdekeit és «lvalkult nacionalizmusát „baloldali” frázisokkal álcázza. Ilyen! körülmények között a világ forradalmárai előtt az a feladat áll, hogy a pekingi szakadá- roknak a marxista—leninista pártok elleni soviniszta támadásaival szembeállítsák a kommunista világmozgalom összeforrottsá- gát és eszmei érettségét. Az SZKP, valamennyi marxista—leninista párt abból indul ki, hogy amíg fennáll az imperializmus, amely a szocialista világ- rendszer alááséaára, a népek felszabadító mozgalmának elfojtására irányuló agresszív politikát folytat, minden forradalmár kötelessége a harcosok mellé állni a barikád egyik oldalára, a reakciós erők ellen. • A lenini internacionalista elvek iránti hűségben van a záloga annak, hogy az imperializmusnak a nacionalizmus felszítására irányuló kísérletetét visz- szaVerve a szocializmus újabb győzelmeket araasin. T. L.
