Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-02 / 155. szám

1976. július 2. • PETŐFI NÉPE • 5 Ünnepi hetek Szegeden A SZABADTÉRI ÉS KÖRNYÉKE A szegedi . Dóm tér aszfaltján több kiterí­tett díszlettábla szárad, a többin épp dolgoz­nak. Ezt szó szerint kell érteni, mert miután a keretet s a vázat összeszögelik jókora vöd­rökben kikeverik a festéket, a díszletfestők a vásznakon lépkedve, körülbelül egy méte­res nyél végére erősített szivacsdarabbal szí­neznek. Alakulnak Áz ember tragédiája és a Nabucco cselekményének helyszínei. A színpadi tér formáit, vonalait és színeit ma­kettek, rajzok mutatják. 55 rendezvény — hasonló rangban A Tisza-parti kollégiumokból már hazaköltöztek az egyetemis­ták és főiskolások, miután így vagy úgy túljutottak a vizsgaidő- szakon. A helyüket most azok foglalják el, egy-egy napra, akik a felvételi bizottságok előtt bi­zonyítják rátermettségüket. Majd az ünnepi hetek látogatói érkez­nek meg ugyanezekbe a kollé­giumokba, diákotthonokba, a szál­lodákba, a kempingtáborokba és a fizetővendég-szolgálat szobáiba. Éjszakánként legalább ötezer vendégnek van helye Szegeden. Az eseménysorozat valójában már meg is kezdődött a dél-alföl­di tárlat megnyitásával a Horváth Mihály utcai képtárban, s az új­szegedi szabadtéri színpadon le­zajlott a könnyűzenei esték nyi­tánya. Ezek az úgynevezett kísé­rőprogramok — összesen 55 ren­dezvény — egyenrangú társaivá szeretnének válni Szeged igazi nyári csodájának, a Dóm tér színházi játékainak. A rendezők nem kevés erőfeszítést tesznek, hogy valóban így legyen. Tényleg, önmagában is izgal­mas látványt ígér július 23-tól a Centenáriumi Szegedi Ipari Vásár amely az idén a szokásosnál hosszabb ideig tart nyitva, s amelyhez tudományos konferen­cia is kapcsolódik. Az eddiginél nagyob áruválasztékkal jelent­kezik a 250 hazai és 77 jugoszláv kiállító vállalat. A Tisza parti város vendégei júliusban és au­gusztusban megtekinthetik egye­bek közt Kass János grafikai, Koszta Rozália festészeti, Kiss Sándor és Kalmár Márton szob­rászati, valamint Lantos Ferenc térplasztikai kiállítását. Az „ál­landó” programba iparművészeti és építészeti, zenetörténeti, la- vkásljejr^nde?ésiJKÍnumizmatikei és könyvbemutatók tartoznak. Gaz- köUítteciót vonultat jmajdtsíel a Fotóklubok XII. Szegedi Sza­lonja. A Dóm épületében július 19-én kezdődnek az orgona-hangverse­nyek Baráti István estjével, akit a holland Theo Saris és Lantos István követ. A koncerteken köz­reműködik Antal Lívia és a Sze­gedi kamarakórus, a tanárképző főiskola női kara, illetve Szőke- falvi Nagy Katalin. A tanácshá­za udvarán a Szegedi Kamaraze­nekar ad hangversenyt Pál Ta­más vezényletével és Garai György hegedűművész közremű­ködésével, majd a Szekeres Fe­renc vezette Budapesti Madrigál Kórus lép közönség elé Farkas Györgyi cimbalomművésszel. A könnyűzenei esteken a Skorpió és az Omega együttes ad műsort. Érdekesnek ígérkezik a kiskundo­rozsmai szélmalomnál rendezendő augusztus 20-i népzenei találko­# Összeállítják az oldalfal­díszletet a Nabucco című Verdi- operához. (Acs S. Sándor felvétele) zó, amelyre parasztkórusokat, pá­vaköröket, citerazenekarokat és falusi táncegyütteseket hívtak meg. A szakszervezeti együttesek háromnapos minősítő versenyén 12 csoport vesz részt július 16— 18-án. A gálaestnek az újszegedi szabadtéri színpad ad otthont. A korábbinál nagyobb érdeklődés előzi meg az ifjúsági napok jú­lius 30. és augusztus 1. közti ren­dezvényeit. A karnevál, utcabál és a szórakoztató műsorok sora fiatalosan egészíti ki a szabadtéri játékokat és a többi programot. S legalábbis az eddigiek azt pél­dázzák, hogy az ifjúsági napok vendégei később felnőttként visz- szatérnek a fajsúlyosabb rendez­vényekre. Minden jel szerint emlékezetesek lesznek a sport- események is, amelyeket az Eu- rópa-szerte számontartott nem­zetközi maratoni verseny vezet be július 24-én. A tudományos programok kö­zül sok szakembert vonz a XIII. Pedagógiai Nyári Egyetem július 15-e és 24-e között, illetve az ötödik alkalommal sorra kerülő művelődéselméleti tanácskozás július 26-tól augusztus 4-ig. Színház a Dóm téren Már egy hónap sincs hátra ah- ;‘iföz, '«hogy megkezdődjenek” a szegedi nyár régi hírnevét adó "s'2'abádtért játékok. Horváth Mi­hály ügyvezető igazgató elmond­ta, hogy az idei program össze­állításakor elsősorban a széles ré­tegeket érintő közművelődési cé­lokat tartották szem előtt, a fel­újított fesztivál csaknem két év­tizedes hagyományait figyelembe véve igyekeznek emelni a színvo­nalat az esténként összesereglő hatezer néző előtt. A műsorterv a színpadi műfa­jok sokrétűségét tükrözi. Válto­zatlanul öt bemutatóra kerül sor, a korábbiakhoz képest eggyel több. 16 előadásban. Elsőnek Madách drámája, Az ember tragédiája elevenedik meg a Dóm téri színpadon júli­us 24-én, majd 3I-én és augusz­tus 7-én. Ezúttal Szinetár Mik­lóst kérték fel a rendezésre, s a főszerepeket fiatal művészek sze­A filmhíradó rangja, szerepe Egyidőben a filmhíradó volt az egyetlen Beszélgetés Bokor Lászlóval mozgóképes” kapcsolatunk a világgal. So­káig egyeduralkodói helyet foglalt el a mozijárók életében. Neki köszönhettük, hogy jelen lehettünk az újjáépülő ország minden fontos eseményén, s tudomást szerezhettünk más népek sorsának aggasztó, vagy örvendetes fordulatairól. Az­tán megjelent a televízió és elkezdődtek a találgatások, hogy vajon a napi hírekről frissen infoi-máló tévéhíradó, meghúz­za-e a lélekharangot, az események után egyhetes késéssel ballagó mozihíradó fölött? Az üzenet (6.) ö csak állt mellettük, kö­zöttük, s bár határtalan büszke­séget érzett, hogy ilyen kemény az ő lánya (sosem hitte volna, soha ilyennek nem látta még), egyúttal a szíve is összeszorult. Éppen a keménység miatt. Mint­ha előre megérezte volna, hogy elveszíti a nagylányát. Örökre. Most már majdnem biztos, hogy örökre. Ezek itt ausztrálok, s ti­zenkét évig gyűjtöttek az útra ... Ernő meg sem szólalt egész idő alatt. Egyszerűen nem szólalha­tott meg. Vannak ilyen helyze­tek. Klári pedig beszélt tovább. Hogy semmi embernek tartja, aki egy olajozott gépezet segítségével, szinte egyetlen mozdulat és gon­dolat nélkül végzi munkáját. Il­letve nem is végez Semmit, csak van. ÁH az oltóláncban, de nem nyúl a vödörhöz, messziről észre Sem venni, amnyi az egész, hogy ez előtte levőnek egy kicsit na­gyobbat kell nyújtózkodnia, hogy a mögötte levőnek átadhassa a vödröt. „Csak” ennyi az egész. Ha Miskánalc azt mondja, javít­sa meg ezt vagy azt a zárat, csa­pot, fogja a szerszámait, s meg­javítja, egyedül, szinegyedül. Biztosain. Lehet hallani kintről, egy másik szobából a reszelést, kopácsolást, s a Blitz-fogó hara­pását. Biztos benne az ember, hogy megjavítja Nem nagy do­log, de valahol a világon egy aj­tót újra rendesen be lehet zárni, és ki lehet nyitni. A csap nem fog csöpögni. Biztosra lehet ven­ni. Halálbiztosra. De nemcsak ezt. Amii.t mond, mindent. Ami rajta múlik. Ha azt mondja, ne­gyed hét előtt öt perccel ott lesz a mozi bal oldali bejáratánál, hát ott lesz. Nem jön közbe semmi. Nem áll meg az órája. Nem kap defektet a busz. Nincs „képzeld kivel találkoztam össze”, semmi nem jön közbe. Negyed hét előtt öt perccel ott lesz a mozi bal ol­dali bejáratánál. Nem a jobb ol­dalinál, nem megy ki a fejéből... Nem emelte fel a hangját, csak gyorsabban beszélt, mint szokott. Sokat gondolkodhatott már eze­ken a dolgokon. Felhúzta a zsi­lipet, g Ernő fulladozott, még ar­ra sem volt ideje és ereje, hogy belekapaszkodjon valafmibe. És Klári csak mondta tovább: — Egyszer megmászott egy pók. Nem feltevés, láttam, pici, ronda vörös pók volt, agyon is csaptam. Megmutattam kocsonya barátod­nak a hólyagokat a karom belső mélyesítik meg: Ádámot Hegedűs Géza, Évát Bánsági Ildikó, Lu­cifert pedig Lukács Sándor játsz- sza. Míg a Tragédia hagyomá­nyos darabja a szabadtéri játé­koknak, Verdi Nabuccója először kerül itt színre július 25-én, li­léivé 30-án és augusztus 1-én. A fesztivál vezetőségének régóta dédelgetett tervei közé tartozott az opera bemutatása, amelyet Békés András rendez, a karmes­ter Oberfrank Géza, s három ven­dégművész is fellép: a bolgár Szlojan Popöv és Stefan Elenkov, valamint az odesszai Ninel Tka- csenkó. A tavalyi nagy közönségsiker után ismétlik meg — sokan nem kaptak rá jegyet — Erkel három- felvonásos operáját, a Bánk bánt Vámos László rendezésében, Pál Tamás vezényletével augusztus 4-én, 6-án és 8-án. Négy alka­lommal — augusztus 13-án, 15- én, 17-én és 20-án — Szegedre érkezik a Cigánybáró. Strauss népszerű daljátékának főbb sze­repeit Palcsó Sándor, Házy Er­zsébet, Komlóssy Erzsébet és Melis György énekli. A sort a negyedszázados jubileumát ün­neplő Magyar Állami Népi Együt­tes Ecseri lakodalmasa zárja au­gusztus 14-én, 19-én és 21-én. A Kecskeméten és másutt már be­mutatott műsorukhoz képest újabb résszel bővül az összeállí­tásuk amely, jnagy^szági nem­zetiségi — szerb, roman es sváb — táncokból, áll t t■ Különvonatta] és -autóbusszal A 16 előadásból tíz mór telt háznak számít. Eddig több mint 70 ezer jegy kelt el elővételben. Mintegy 50 ezer látogató cso­portosan érkezik. A megyék közül legtöbb, 5700 vendéget Bács-Kiskunból hoz a külön vonat és a 115 különautó- busz. S biztató hír azok számára, akik a programot követően Sze­geden szeretnének éjszakázni: a belépőjegyek árusítását az idén jobban összhangba hozzák a szál­láshelyek lehetőségeivel. Halász Ferenc A kezdeti jelek, a műfaj csen­des haldoklására utaltak. Pár éve azonban érezhetően csökkent a későnjövők száma, amiből a gyakorlott mozisok arra követ­keztettek, hogy a nézőket nem­csak a „nagyfilm”, hanem a hír­adó műsora is érdekli. Tehát a mozilátogatók ismét felfedezték a híradót, ami tulajdonképpen már csak nevében emlékeztet az elődjére. — Örülök, hogy egyetért ezzel a törekvéssel, — jegyzi meg Bo­kor László, a Híradó- és Doku- mentumfilm-stúdió új vezetője. — A filmhíradót sok kritika ér­te és éri, s ez nem minden eset­ben serkentő hatású. Márpedig valamennyi munkatársamról nyu­godt lélekkel állíthatom, hogy egyetlen cél lebeg előttük: ér­dekes, változatos és színvonalas eszközökkel megteremteni a hír­adó népszerűségét és létjogosult­ságát. Ennek a szüksége, nyilván a tévés konkurrenciával áll össze­függésben? — A tévét már nem nevez­ném konkurrenciának, bár két­ségkívül a jelenléte, hatalmas információáradata váltja ki a híradók körüli vitákat világszer­te. Másutt hasonló, vagy még rosszabb volt a helyzet, mint nálunk. A Chase-Manhattan Bank igazgatótanácsa, amikor az ér­deklődés lanyhulásáról értesült, beszüntette a Telenews mozhír- adó támogatását. Ezt mi nem en­gedhetjük meg magunknak, ná­lunk a lakosság széles körű tájé­koztatása és tudatformálása fon­tos politikai feladat, következés­képpen a híradó sem szűnhet meg, csak szükséges a megújítá­sa. A látottak alapján nyugodt lé­lekkel hozzátehetem, hogy ez megtörtént. Ami — gondolom — nem Äirja ki a további kísérle­tezést, a már kialakult forma finomítását, gazdagítását? >'.C3ít8'jSte‘ természetes, A -tévé fel­adta a leckét, hogy kitaláljuk a híradó mai formáját, amivel túléli a krízist és ez, reméljük — sikerült. A mostani híradót egy képes politikai hetilaphoz hason­lítanám, ami kapcsolódik a té­véhíradó napilap jellegéhez. Ne­künk nem azt kell ismételnünk, amit a nézők frissen láthatnak a képernyőn, inkább a magazin­szerkesztési törekvéseket kell a magunkévá tennünk. Felesleges például arról tudósítani, hogy kik látogatnak hazánkba? He­lyette, mi bemutatjuk azt az or­szágot, ahonnét a vezető állam­férfi. vagy politikus érkezett, ez­által a közönség az ismétlés he­lyett egy más regiszteren, még szélesebb bázisról informálódik, hogy miért jelentős számunkra egy-egy hivatalos, vagy baráti látogatás. A mozilátogatók körében na­gyon népszerűek a híradó műsor­idejét szinte teljesen kitöltő. ériekeit. Négy évig voltam kül­földön, s kint szerzett politikai tapasztalataim, valamint a törté­nelem iránti érdeklődésem is hasznosíthatók a stúdió irányítá­sában. Szeretnék érvényt szerez­ni Lenin mondásának, hogy a filmriporter „felvevőgéppel fel­szerelt bolsevik újságíró.” Ez ma is érvényes. Nekünk meg kell látni a világból azt, ami igényt tarthat a közérdeklődésre. Igazi filmes szemmel, ugyanakkor szo­cialista tartalmú közéleti elköte­lezettséggel kell kiragadnunk, ábrázolnunk és értelmeznünk azokat a jelenségeket, amelyek a társadalmi előrehaladást szolgál­ják. Megvannak ehhez az anyagi eszközeik is? — Sajnos, ezek nem a legjob­bak. Felszerelésünk java része el­avult, korszerűtlen. Színes kapa­citásunkból mindössze évi egy híradóra futja. Tavaly felszaba­dulásunk 30. évfordulójára ké­szült színes híradó, idén az olim­piai összeállításunk kerül színes­ben a nézők elé. De talán öt év múlva már az egész híradó át­térhet a színesre. Á felszabadult Magyarorszá­gon 1945. május elsején vetítet­ték az első filmhíradót. Vagyis a Magyar Filmhíradó idén lépett a 31. évébe. Gazdag archívumának fakuló szalagjait tegnapjaink fé­nyeit és árnyait, békés ünnepeit és felkavaró, viharait őrzik. És ha a híradó munkatársai ma már más formában, új utakon járva tevékenykednek is, de vál­tozatlan lelkesedéssel folytatják felelősségteljes munkájukat. Ar­ról tudósítanak, ami ma foglal­koztat bennünket. A témától függően színesen, vagy drámai, illetve szatirikus megközelítés­ben, de mindig tömören, tény­szerűen és elkötelezetten. Ezzel magyarázható, hogy a filmhíradó már ismét népszerű és senki sem kíván róla lemaradni... Vadas Zsuzsa AZ EGYESÜLTÁLLAMOK JUBILEUMA (1.) telén. Azt mondta, a legpará- nyibb habozás nélkül: hormoná­lis zavarok. Nem mintha ember nein tévedhetne. Akárki. Min­denki. De nem így. Habozás nél­kül. így csak azok tévednek, akik semmit sem tudnak. És tudják is magukról, hogy semmit nem tudnak. Nálam rendben van, én láttam a kis vörös pókot. De nem mindig ilyen egyszerű a dolog. Szóval... na, de mindegy. Én nem tudom, nem értek a mér­nöki dolgokhoz, de nem tudnék nyugodtan aludni abban a ház­ban, amit te terveztél. Bár a ma­gatokfajtát megmentik a jó kő­művesek és a nővérek. Olyanok, akik dolgoztak már igazi mérnö­kök és orvosok mellett... Ez már sok volt, Ernő kizök­kent egyébként mindig sima mo­dorából. Üvöltött: — Elég! Most kiugrott a kisasszony igazi jelle­me. Elég! Ha nem nézném, hogy nő vagy... — Azért csak nézd inkább, jó? Megkérnélek! — szólalt meg az ajtófélfának dülleszkedő Gyuszi. Már régóta ott állt, egyikőjük sem vette észre. Megfogta Irénke karját. — Kedvesem, kérdezze meg, mit üzent. Üzen, üzenni... Irénke láza­san kutatott emlékezetében, köz­ben Joli kívánságára megkérdez­te; mi a legszembetűnőbb kü­lönbség az. itteni és az ottani élet között. ján hatalomra került államfő el­nököl. És küzd azért, hogy a bi- centenáriumot követő 4 évben immár a választók többségének akaratából gyakorolhassa a fehér házi főhatalmat. Ügy tűnik, hogy ez a kínos-ke­serves alkotmán.vjogi-tötíénelmi precedens, és általában mindaz, ami az utóbbi 10—15 év során Amerikában és Amerikával tör­tént, kitörölhetetlenül rányomta bélyegét a csillagos-sávos lobogót lengető minden rendű és rangú amerikai életére és gondolkodá­sára, önmagáról és hazájáról al­kotott elképzeléseire. Ha csupán a Fehér Ház leg­utóbbi lakóinak névsorát tekint­jük, ez már önmagában is el­gondolkoztató: John F. Kennedyt 1963-ban meggyilkolták, utóda, Lyndon B. Johnson, az amerikai társadalom mély meghasonlásá- val kísért öldöklő vietnami hábo­rúja miatt meg sem kísérelhette, hogy újra jelöltesse magát, az ő utódát, Richard Nixont pedig a Watergate-ügy politikai-korrup­ciós szennyáradata kényszerűét te lemondásra. A politikai gyilkosságok soro­zata, a vietnami háború, a Wa- tergate-botrány, a kormányzati és üzleti világban mindenre és min­denkire kiterjedő megvesztegetés és megvesztegethetőség feltáru- lása, a Központi Hínszerző Hiva­tal, a CIA, a Szövetségi Nyomozó Iroda, az FBI és az adóhivatal hazai és külföldi „piszkos trükk- jeinek” lelepleződése, a nagyvá­rosok erkölcsi és anyagi csődje, a fékezhetetlen bűnözési hullám — mindez hozzájárult a roman­tikusan hazafias amerikaiak leg­szebb, legféltettebb illúzióinak megrendüléséhez. A legfájdalma­sabb talán, az, amire az utóbbi négy évtized legsúlyosabb inflá­ciójával párosuló gazdasági ha­nyatlás döbbentette rá őket: Amerika többé már nem „a kor­látlan lehetőségek hazája”. A lelkes, felsőfokú jelzők, ame­lyekkel a választási hadjáratát vívó hivatalos Washington a 200 éve elindított Amerikai Vállalko­zást illeti, sok amerikai fülében egyre üresebben konganak. S a világ számkivetettjeit és szabad­gondolkodóit valaha az Űj Világ­ba vonzó Amerikai Álom mindin­kább önmaga lidérces ellentétébe csap át az Unió harmadik évszá­zadának küszöbén. Köves Judit (Folytatjuk.) egyetlen, am rontos KozeroeKu témát körüljáró belpolitikai ri­portok. Élénk visszhangja volt egyebek között annak a kritikus hangvételű riportnak is, amely­ben a kaposvári művelődési ház amatőr színjátszói, azt kutatták a tanulóifjúság körében, hogy mit tudnak József Attiláról? A jövőben sem szándékoznak letér­ni erről az útról? — Már csak azért sem, mert a híradó és dokumentumfilm-stú- dió közös és* egy olyan tehetsé­ges, jó alkotó gárda van együtt, hogy kár lenne kiaknázatlanul hagyni a képességeiket. Ez a ve­szély egyébként, senkit sem fe­nyeget. Büszkék vagyunk rá, hogy a filmszakma sok elismert mestere, — egyebek között Illés György, Máriássy Félix, Révész György, Gertler Viktor — indult el valaha a mi stúdiónkból és a mostani fiatalokkal ugyanez a helyzet. Nálunk forgat filmet Szabó István, Budapesti álmok — címmel, Huszárik Zoltán a teme­tők és a halálkultusz nyomába eredt, Vilt Pál az esküvők, teme­tések hagyományait nyomozta és sorolhatnám. ön elsősorban újságíróként, filmrendezőként, történészként szerzett nevet és rangot a szak­mában. A stúdióvezetés nem akadályozza .saját, alkotói mun­kájában? — Egy éve, hogy nem foglal­kozom önálló filmkészítéssel. Megbízatásom lenne, de nem tar­tom etikusnak. Egyébként is, mint vezető évi 52 híradóban és 20 dokumentumfilmben vagyok Bicentenárium és elnökválasztás — Különbség? — Foster nem tudta, hamarjában mit mondjon. A feleségéhez hajolt. Az asz- szony készen volt a válasszal. — Ö, különbség. Sok. — Mégis. — Hát például, valahogy köz­vetlenebbek az emberek itt. — Mosolyogva hozzátette: — Értsük meg egymást: nem udvariassab- bak, közvetlenebbek. Ez utóbbi több, szerintem. Irénke fordította, az üzen, üzenni csak nem jutott eszébe. Tavaly Klári beszámolt róla, hogy végre kezdenek egyenesbe jönni. Miskának] sikerült egyik textilgyárban elhelyezkednie a szakmájában, s ő egy autótipiai klisékészítő vállalatnál könyvelő. Sajnos, még mindig nem tudja a nyelvet eléggé ahhoz, hogy a diplomája nosztrifikáltatására gondolhatna, de erről nem mond le, ő nem az egyetemi végzettség miatt szerezte az oklevelét. Ha tíz évig kell tanfolyamra járnia, aktkor sem mond le róla, hogy valaha még tainíthasson. És: „A vállalatnál nagyon rendesek, jó­barátságban vagyok mindenkivel. (Persze ez alatt ne értsetek ott­honi értelemben vett barátsá­got.)” Igen, most értette meg tu­lajdonképpen ennek a zárójeles megjegyzésnek az igazi értelmét. Pontosan emlékezett a zárójel­re, mindenre, sokszor elolvasta Klári leveleit. (Folytatjuk) Zászlodi.s/be öltözik az ameri­kai főváros, hatalmas dísztribün! emelnek a Lincoln-emlékmű lép­csőjén és óriási szabadtéri szín­házzá varázsolják a Washington- emlékmű környékét. Tíz- és száz­ezrek özönlenek a hatalmas or­szág minden részéből Washing­tonba. Kiállítások és történelmi élőképek várják őket. Megtekint­hetik a „vöröskabátosok” — az angol királyi hadsereg — fölött győzedelmeskedő amerikai forra­dalmi egységek döntő összecsapá­sainak hiteles (természetesen ko­rabeli kosztümökben előadott) új­rajátszását. Meghallgathatják a tömeggyűlések magas rangú szó­nokait és gyönyörködhetnek a csodálatosan gazdag, színpompás tűzijátékokban. Július 4., az angol koronától elszakadt 13 amerikai gyarmat önállóságát, az Amerikai Egye­sült Államok megalakulását dek­laráló Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának évfordulója — a leg­nagyobb nemzeti ünnep. Nem­csak a főváros, hanem a egész ország túláradó hazafias lelkese­déssel ünnepel ezen a napon. Ün­nepli Amerikát — önmagát. A „hazafias pikniket” — amint cinikus amerikai újságírók az előző években fémjelezték a kor­mányzat napi politikai szükség­leteivel önkényesen átszőtt július 4-i központi ünnepségeket — min­den esztendőben megrendezik. De az idei bicentenáriymi év — más. Nem csupán azért, mert az amerikai függetlenség kikiál­tásának 200. évfordulója szám­vetésre, a forradalmi múlt hu­manista, demokratikus történel­mi hagyományainak és a jelen valóságának összevetésére készte­ti Amerikát, hanem azért is, mert a két évszázados alkotmány értel­mében — amely szerint az Unió négy évig hivatalban maradó mindenkori elnökét minden szö­kőév novemberének első hétfőjét követő első kedden kell megvá­lasztani —, ez a bicentenáriumi év történetesen elnökválasztási év is az Egyesült Államokban. Méghozzá az amerikai történe­lemben példa nélkül álló elnök- választási év. Hiszen a független­ség 198. évfordulója után alig 36 nappal „szégyenben és gyalá­zatban” lemondani kényszerült az Egyesült Államok 37. elnöke, Ri­chard Nixon, és helyét a magas posztra soha meg nem választott Gerald Ford foglalta el 38. elnök­ként. így a 200. évforduló ün­nepségein — a szinte vallásosan tisztelt Alapító Atyák szándékai­val ellentétben — kinevezés út-

Next

/
Thumbnails
Contents