Petőfi Népe, 1976. július (31. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-15 / 166. szám

1976. július 15. • PETŐFI NÉPE • 5 Helyet keresnek 'ÖTÉVES PROGRAM Helynévgyűjtés Bács-Kiskun megyében Az egyre bonyolultabb gazda­sági összefüggések közötti eliga­zodás mind nagyobb követelmé­nyeket állít a vezetők elé. Nem­csak az első számú posztokon le­vők, hanem a középkáderek kép­zése is rendkívül fontos. A köz­gazdászok mellett például mind több üzemgazdászra is szükség van. Képzésük csak részben meg­oldott. Ezért is vált szükségszerűvé, hogy Kecskeméten létrehozzák a Pénzügyi és Számviteli Főiskola kihelyezett konzultációs központ­ját, amelyen — levelező oktatás­sal — mezőgazdasági szakon kép­zik tovább a vezetőket, akik négy év után üzemgazdászt oklevelet kapnak. Az oktatást társadalmi munkában 1973-ban szervezték meg először a megyei tanács vb pénzügyi osztályának kezde­ményezésére. Az óraadó tanárok inkább lelkesedésből, mint anya­gi ösztönzésre tartják meg előadá­saikat és vezetik a konzultáció­kat. Minden évben újabb és újabb tanfolyámot indítottak. — Jövőre kapnak diplomát azok, akik 1973-ban kezdték a továbbképzést ■— tájékoztat dr. Widmann Mihály, a megyei ta­nács vb pénzügyi osztályvezető­je —, az első évfolyamon hú­szán, a másodikon huszonhár­mán, a harmadikon harmincket- ten végeztek. Nemcsak a megyé­ből jöttek ide tanulni, hanem máshonnan is. Ez is bizonyítja, hogy mennyire hiányzik az ilyen jellegű képzés. Alátámasztja fon­tosságát az is, hogy minden év­ben többszörös , túljelentkezés van. Megszerveztük a felvételt előkészítő tanfolyamokat is, amelyek iránt mindig nagy az érdeklődés. A főiskola konzultációs köz­pontjának, sajnos, nincs igazi ott­hona. Havonta két napon át tar­tanak előadásokat és konzultáció­kat. A Kertészeti Egyetem Kecs­keméti Főiskolai Karán mindig a helytől függően, valamelyik tan­teremben tartják a foglalkozá­sokat. . A következő években csak rosszabb lesz a helyzet, hiszen újabb tanfolyamok indulnak. Még több hely kellene. Ezekben a na­pokban döntenek az ősszel induló újabb első osztály létszámáról. összefogással talán lehetne ta­lálni megfelelő épületet vagy he­lyiségeket, ahol állandó jelleggel lehetne oktatni. Annál is inkább, mert jó lenne, ha mezőgazdaságin kívül például költségvetési szakot is indíthatnánk. K. S. LENGYELORSZÁGBAN em­lékművet állítanak a második vi­lágháború és a hitleri megszál­lás éveiben elpusztult hős és mártír gyermekeknek. Tizenhá- rommillió különböző nemzeti­ségű fiú és lány kegyeletes em­lékének lesz jelképe, köztük két­millió-kétszázezer Lengyelország­ban hősi halált halt és legyil­kolt gyermeké. Az emlékmű építésének gon­dolata 1968-ban született. Ügy döntöttek, hogy ez az „emlék­mű” egy hatalmas gyermekkór­ház és rendelőintézet legyen, az egész intézmény pedig gyermek­egészségügyi központ nevet vi­seljen. A vállalkozáshoz foghatp nincs sem Európában, sem má­sutt a világon, s nerr\csak azért, mert a hagyományos emlékmű' feladatát az ifjú nemzedék szá­mára égetően szükséges létesít­mény tölti be. Az egészségügyi központ messzemenően szakosí­tott és méreteinél Lengyelország gyermekeinek számát vették fi­gyelembe. A központ épületcso­portja egy 14 emelet magas, emlékműjellegű főépületből és azt körülvevő háromszintes épü­letekből áll. Ezek az épületek átriumszerű belső udvarokat zárnak körül. Az intézet Miedzylesie nevű helységben építik fel, nagyjából 17 hektár területen, fiatal fenyő­erdők szomszédságában. Innen alig 12 kilométerre esik a len­gyel főváros. A KÖZPONTOT sokrétűen sza­kosítják a gyermekek és fiatalok számára. A csecsemőkortól a fel­nőttkor küszöbéig, azaz 18 élet­évig terjed lakóinak életkora. Mint fentebb említettem, orszá­gos hatóköre lesz, különösen azokon az orvosi szakterületeken, melyekkel viszonylag kevéssé vannak ellátva a rendes gyermek- osztályok. A kórházi és rendelő­intézeti részen kívül a központ magában foglal egy rehabilitá­ciós részleget, valamint diag­nosztikai-terápiás és laborató­riumi osztályt. Egyúttal orvos­továbbképző és konzultációs központ szerepkört is szánnak neki, hogy a vidéki gyermek- klinikák szakorvosainak gazdag tudományos tapasztalatokkal szolgáljon a legkorszerűbb gyógy­módokról, újonan kialakított szakterületekről. Nem eggyel több új kórház lesz tehát. Mun­Lessátor épül A Felső-Tisza mentén második alkalommal ren­dezték meg a Természet- védelmi és Ornitológiái Tábort, ahol a hazai részt­vevőkön (kívül, csehszlo­vák, dán, nyugatnémet természetbarátok is részt vettek. A táborozás 88 résztvevője faunisztikai, vonuláskutató és totószek­cióban dolgozott. Képün­kön a totósok lessátrat építenek a Tisza partján. (MTI-fotó: Balogh P. László—KS) kamódszcrükkc! azt valósítják meg, amit az orvosok progresz- szív gondozásnak neveznek, a korai megelőzést és a komplex gyógyítást irányozzák elő. Az épületek belső tere mint­egy 19 ezer légköbméter lesz, összesen 433 kórházi ággyal. Azt tervezik, hogy évente körülbelül hétezer kis beteget 'fognak gyó­gyítani és hatvanezret fogadnak rendelőintézeti vizsgálatra. A GYERMEKEGÉSZSÉGÜGYI Központ építését a lengyel tár­sadalom nagy érdeklődése kíséri. Az előzetesen becsült költségek félmilliárd zlotyt tesznek ki, de az emlékműkórház feladatainak kiszélesedése miatt legalább 800 millióra fognak hőhi. Ázs intéz­mény kizárólag jótékonycélú ada­kozásból jön létre. Különleges bankszámlát nyitottak, amire 1976. május 15-ig már 578 mil­lió zloty folyt be, mintegy 150 ezer befizető betétje nyomán. Küldenek pénzt gyárak és üze­mek dolgozói, iskolák tanulói, akik ilyen céllal papírt és fém­hulladékot gyűjtenek, vagy segí­tenek a nyári mezőgazdasági munkákban. Legmeghatóbbak azok az ado­mányok, melyek szűkös körül­mények között élő emberektől, vagy gyermekektől származnak. Sűrűn érkeznek munkafelaján­lások is. Már most sokan jelent­keznek ingyenes véradásra. Száz és ezer példája az önfeláldozás­nak. De nemcsak az országból foly­nak be alapítványok és segé­lyek. A devizaalap májusban kö­zel 4 millió dollárra rúgott. A devizát főleg korszerű, igen gyakran roppant nagyértékű, csak külföldről beszerezhető be­rendezések vásárlására fordítják. Az adományozók névsorában kis híján kétezer magánszemély és háromezer intézmény neve sze­repel. MINDEZ BIZONYÍTJA a vi­lág közvéleményének figyelmét a szép kezdeményezés iránt, ami 1978-ban válik valósággá, de már a jövő évben megindul a mun­ka a rendelőintézetben. Az épít­kezésen pillanatnyilag 12 válla­lat négyszáz munkása dolgozik. Mikor az egészet átadják rendel­tetésének 1200—1400 egészségügyi dolgozójuk lesz, ebből 200 orvos. Marian Flejsierowicz A közelmúltban egész napos ta­nácskozásra ültek össze Kecske­méten mindazok, akik Kecskemé­ten, Kiskunfélegyházán és Kis­kőrösön, illetve a járásokban gyűjtik a földrajzi neveket. A jelenlegi ötéves terv idősza­kában az ország legnagyobb te­rületű megyéjében is összegyűj­tik, ellenőrzik, tudományosan feldolgozzák és közzéteszik az élő földrajzi és történelmi helyneve­ket. A május 19-i tanácskozással az egész megyében megindult a gyűjtőmunka. A kalocsai, bajai és kiskunhalasi járásban és a városokban már áprilisban, illet­ve május elején lezajlottak a hasonló útnakindító megbeszélé­sek. Mindenütt megjelent a név­gyűjtés valamelyik jeles szakem­bere: Kalocsán Dr. Végh József, Baján dr. Ördögh Ferenc, Kis­kunhalason dr. Rónai Béla, Kecs­keméten dr. Balogh Lajos. Az eszmecserék délelőtt tudo­mányos előadással kezdődtek, majd vitával, a megbízólevelek, térképek és gyűjtőlapok kiosztá­sával folytatódtak, s gyakorlati bemutatóval — határjárás, az adatközlők kikérdezése — értek véget. Szájról szájra szálló Az önkéntes munkában mind­azok részt vesznek, akik tudják, érzik a fontosságát: többségükben pedagógusok és a honismereti mozgalom aktívái, de a népfront­jellegnek megfelelően bekapcso­lódnak a tanácsi alkalmazottak, diákok nyugdíjasok, kétkezi mun­kások, papok is. A honismereti mozgalom kere­tében már a hatvanas évek kö­zepétől megkezdődött a névgyűj­tés Bács-Kiskunban. Minden év­ben hirdettek nyelvjárási-népraj­zi pályázatokat is. Akik már ré­gebben gyűjtöttek vagy pályáza­ton vettek részt, most újra mun­kához fognak: kiegészítik és az országos szempontok szerint át­dolgozzák az anyagukat. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők jelen­tős része már nem egészen kezdő; s ugyanakkor azt is, hogy a megye egy része már ko­rántsem tartozik a „fehér foltok” közé. Mindenekelőtt azért fontos a gyűjtés, mert nem szabad veszni hagynunk a „szájról szájra szál- . ló”, többnyivé a tájékozódást.szol-, gáló neveket: nyelvünk élő emlé­keit. A gyorsuló időben egyre gyorsabban változik a táj arcu­lata. A határokat egybeszántják, élegyengetik: eltűnnek a dűlők. Kőkorszaki leletek Kazahsztánban több mint ezer temetkezési dombra bukkantak a régészek a Karatau hegység nyúl­ványainál. Egymás mellett kő­ből és földből készült temetkezé­si építmények találhatók itt — a kőkorszaktól a középkorig emelték őket. Különösen a néha kétszáz méter hosszú és kővel kirakott kurgánok vonták maguk­ra a régészek figgyelmét. Ilyen temetkezési helyeket eddig csak Közép-Kazahsztánban találtak. Kazahsztán déli részének egy­kori lakói vadászattal és állatte­nyésztéssel foglalkoztak. Erről tanúskodnak a nagy mennyiség­ben talált kőszerszámok is. Az előzetes elemzés a leleteket a ké­sei neolit korból származtatja. Sziklarajzokat is találtak itt. A rajzok vádászjeleneteket és népi szertartásokat ábrázolnak. Mindezek alapján megállapítha­tó, hogy Dél-Kazahsztán két tör­ténelmi kultúra érintkezési helye volt: a letelepedett földműves és a nomád kultúráé. (BUDAPRESS —APN) dombok, árkok, vizenyők — és a megnevezéseik is; a városokat, falvakat átépítik: feledésbe me­rülnek a jeles épületek, régi ut­cák, terek. Az emlékek — ko­rábbi önmagunk — átmentéséről van szó, mégpedig a név eredeti formájában, a nyelvjárási jegye­ket is megőrizve. A következtetések forrása De nemcsak a nyelvésznek fontosak a földrajzi nevek. A történész sokszor évszázados, csak oklevelekből ismert nevet tud azonosítani, ha a ma is élő helynevekre támaszkodhat. (Bács- Kiskunban Fájsz és Kiskunhalas környékén akad erre példa.) A néprajzkutató a nevekhez fűződő népi magyarázatokból, mondák­ból, babonákból, dalokból követ­keztet az egyszerű emberek éle­tére, gondolatvilágára. A földraj­zos tájékozódási pontot lát a helyhez kapcsolt nevekben, ame­lyeket azután rávezethet a tér­képére. A régész megsejti, hogy merre volt régen egy-egy tele­pülés, templom, erődítmény, hol kell ásnia. A gyűjtők feljegyzik a táj művelődési ágainak a válto­zásait is: ebből a gazdaságtörté­nész és a szociológus vonhat le értékes következtetéseket. A munka megyei szervezete az országoshoz hasonló. A gyűj­tést és a feldolgozást a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézete irányítja szak­mailag. (Központi megbízott dr. Végh József kandidátus, tudomá­nyos főmunkatárs.) Jó kapcsola­tok alakultak ki az MTA Nép­rajzi Kutatócsoportjával, a föld­rajzos szakembereivel és a tör­ténészekkel is. A megyei felügyeleti szerv és a támogató szerepét a Bács-Kis- kun megyei Tanács tölti be. A gyűjtés szervezésében és irányí­tásában részt vesz a Hazafias Népfront megyei bizottsága, és bekapcsolódnak a helyi szerve­zetei. A feldolgozás központja a Katona József nevét viselő könyvtár Kecskeméten. Segédkez­nek a múzeumok, a megyei le­véltárak, a földhivatalok, a víz­ügyi igazgatóság, a könyvtárak. Gyűjtők — gyalogosan? Ma már minden településen van egy-két gyűjtő. Városokban, nagyobb helységekben esetleg több is. ök tartják a kapcsolatot az adatközlőkkel, bejárják a ha­tárt, kitöltik a lapokat, ök végzik az alapozó aprómunkát. Minden járásban, városban dolgozik né­hány nyelvész-szakember, akik választ adnak a felvetődő kérdé­sekre. Megyei tudományos bizott­ság fogja össze a tevékenységet, kapcsolatot tart a különböző tu. dományos intézményekkel, poli­tikai, társadalmi és gazdasági szervekkel. A bizottság tagjai végzik a levéltári és könyvtári kutatómunkát is, A megye kereken másfél millió holdnyi területén 113 település helyezkedik el. Egy helység ha­tára átlagosan tízezer holdnál is nagyobb. De vannak harminc-öt­venezer holdas határú települések is. Ekkora területet — a rend­szerint idősebb adatközlőkkel együtt — aligha lehet gyalogosan bejárni. Szükséges lenne tehát, hogy a tanácsok vagy az állami, illetve közös gazdaságok lovasko. csival, esetleg terepjáró gépkocsi­val támogassák a gyűjtőket ha­tárjáráskor. Különleges feladat a nemzetid ségek lakta községek délszláv, né­met és szlovák névanyagának a felvétele. A pontosság — a pusz­ta lejegyzésen túl — megkívánja a hangszalagos rögzítést. Az is­kolák, művelődési házak minden bizonnyal szívesen kölcsönadják ilyen célra a magnetofonkészülé­keiket. Mint ismeretes, Bács-Kiskun a legnagyobb tanyás megye, s nem kis gond a tájékozódási pontként is szolgáló szórványtanyák (és ta­nyahelyek) felvétele sem. A ta­nácsok és a földhivatalok térké­peikkel, színes vázlataikkal, táb­lakönyvükkel könnyíthetik mega gyűjtők munkáját. A részletes terv szerint 1976- ban befejeződik a gyűjtőmunka; 1977 a tudományos ellenőrzés esztendeje; 1978—79 pedig a fel­dolgozás, szerkesztés és a nyom­dára kész kézirat elkészítésének az ideje. Az 1980-as évek elején már Bács-Kiskun megye is egy vagy két vaskos kötetnyi akadé­miai kikadvánnyal jelentkezhet a nyilvánosság előtt. Ez a kiadvány azütán kincsesbányája lehet nyelvésznek és történésznek, földrajzosnak és néprajzosnak, régésznek és szociológusnak, pe­dagógusnak és népművelőnek ... A távlati elképzelések között szerepel a történeti helynévtár és a helytörténeti lexikon összeállí­tása. Igen, ha közelebbről és pon­tosabban ismerjük jelenünket és múltunkat, jobban megismer­jük önmagunkat is, ezáltal pedig biztosabban alakíthatjuk a jö­vőnket. Bognár András A Megyei Művelődési • Központ műsora 1976. július 15—31-ig Július 17-én, szombaton 20 ! órakor: Teraszpresszó — film­vetítés „Botrány az Operá- I ban” (amerikai film). Belépő- ; díj: 5 Ft. Július 18-án, vasárnap 20.30 órakor, a színházteremben: GOLDEN GATE spirituálé együttes (USA) koncertje. Be­lépődíj: 100 Ft, jegyek még j kaphatók. Július 20-án, kedden 19 óra­kor, a színházteremben: IV. KODÁLY SZEMINÁRIUM rendezvénye. „Naiv festők” — Moldován Domokos kisfilm- jei. Július 22-én, csütörtökön 20 órakor: Teraszpresszó — film­vetítés „A jövő emlékei” (NSZK film). Belépődíj: 5 Ft. Július 24-én, szombaton 15 órakor, az emeleti előcsarnok­ban: Szabó Zoltán festőművész kiállítása, á földszinti előcsar­nokban: Robert Capa fotóki­állítása — megnyitó. Meg­nyitja: Hídvégi István. A két kiállítás augusztus 15-ig te­kinthető meg. Július 25-én, vasárnap 20 óra­kor: Teraszpresszó — filmve­títés „A halott asszony visz- szatér” (francia film). Belépő­díj: 5 Ft. Július 26-án és 27-én, hétfőn és kedden: az Országos Szer­vezési és Vezetési Tudományos ! Társaság konferenciája. Július 29-én, csütörtökön 20 órakor: Teraszpresszó — film- ! vetítés „Penny Gold” (angol film). Belépődíj: 5 Ft. Július 31-én, szombaton 20 órakor, a Nagytemplomban: Zászkaliczky Tamás orgona­estje. Közreműködik: Németh Zsuzsa énekművész. Belépő­díj: 25 Ft. TERASZPRESSZÖ Nyitva: július 15-től, kedd ki­vételével naponta 17—22 óráig. Üzem és iskola között Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a ma szak­munkástanulói a fejlett szocialista társadalom szakemberei lesznek, ők azok, akik — szoros kölcsönhatásban a technika fejlesztésével, a termelés tökéletesítésével — cselekvő mó­don alakítják is a fejlődést. A szakmunkásképzés tehát min­den bizonnyal az előttünk álló negyedszázad oktatásszerve­zésének és fejlesztésének egyik fontos területévé válik. Nap­jainkban az a legfontosabb tennivaló, hogy minél több ada­tot, tényt és véleményt gyűjtsünk össze erről a generáció­ról, a fiatalok szakmunkássá válásának társadalmi és gazda­sági összefüggéseiről, a szakmunkásképzés történeti előzmé­nyeiről, jelenlegi formájáról, a továbbfejlesztés változatai­ról. Csak így, ilyen szélesen értelmezett és folytatott elő­készítéssel alapozhatjuk meg a szakmunkásképzés — köz­vetve pedig az egész középfokú oktatás — fejlesztésének stratégiáját. A szakmunkássá válás külön­böző útjai közül (szakközépisko­lai képzés, felnőtt képzés) a leg­tömegesebb a munkásutánpótlás abszolút többségét kibocsátó isko­larendszerű szakmunkásképzés. Korszerűsítési folyamatának meg­gyorsítása, belső erőforrásainak jobb kihasználása, társadalmi mé­retű feladat. A fiatalokat a szakmunkássá válás folyamatának különböző te­repein: a szakmunkásképző isko­lákban, az üzemben, és a család­ban, más-más típusú és fejlettsé­gű felnőtt közösségek veszik kö­rül. A szakmunkástanuló létfor­ma sajátos vonása, hogy a ta­nulók egyidejűleg diákok is, „ter­melő munkások” is. E kettő együt­tesében a tanulmányi idő előreha­ladtával egyre inkább a munkás­lét hatásai válnak meghatározó­vá, hiszen a szakmunkásképzés­ben a munka nemcsak mint em­beri alaptevékenység, elvont tár­sadalmi kategória jelenik meg, hanem mint konkrét — szakmai munkatevékenység is. Az üzemi gyakorlat, a gyár nem csupán a tanulás és a nevelés kiegészítője, járulékos eleme, hanem annak egyik fő színtere, s egyben a ta­nulók későbbi munkahelye is. Az üzemnek a szakmunkássá válás folyamatában fontos peda­gógiai feladatai vannak, de ugyanakkor az üzem — az isko­lával ellentétben — mégsem el­sősorban oktatási-nevelési célok szerint működő szervezet. Az is­kola a pedagógiai feladatok ro­vására is gyakran kénytelen alá­rendelni oktató-nevelő munkáját tőle látszólag idegen termelési érdekeknek. Tanulói ugyanakkor a műhelyekben, a munkahelyi csoportokban „feloldódnak” — „feloldódhatnak” a pedagógiailag nem mindig és nem feltétlenül helyeselhető hatások nagy tö­megében. A szakmunkásképzés korszerű­ségének elengedhetetlen feltétele, hogy a gyakorlati képzést bizto­sító üzemek tudatosan segítsék a tanulók beilleszkedését, ismerjék fel ebben való érdekeltségüket. A szakmunkássá válás ugyanis a fiatalok számára gyakran új „vi­selkedésbeli teljesítményt”, új kapcsolatok lehetőségét teremti meg, amely nem mindig illeszke­dik be a munkaszervezet keretei­be. A szakmunkássá válás folyama­tának jelentős segítője lehet a KISZ és a szakszervezet. Mind­két tömegszervezet sokat tehet a szükséges és pozitív munkahelyi kapcsolatok mielőbbi kialakításá­ért nevelő-, szervező- és érdekvé­delmi munkával egyaránt. Ha te­kintetbe vesszük, hogy a tanulók e kapcsolatok alakulásának, meg­erősödésének hatása alatt válnak szakmunkássá, döntőnek tekint­hetjük az olyan formális keretek létrehozását — például szakmai közösségek, klubok, érdekes prog­ramok, összejövetelek rendezése, szervezése — amelyek kedvezően befolyásolhatják a munkahelyi beilleszkedés folyamatát. A vasas szakszervezet évente megrendezi — a fiatalokra igen kedvező hatású — szakmunkás­avató ünnepségeket. A Ganz-MÁ- VAG-ban a szakmunkástanulók és a pályakezdő fiatalok tevé­kenységét három évig megkülön­böztetett figyelemmel kísérik. Magas (nem ritkán 500—600 Ft- os) összegű társadalmi ösztöndí­jat biztosítanak számukra, aki pedig — pályakezdőként — egy éven át teljesíti a követelménye­ket, a következő év elején 1000 Ft jutalmat kap. így jórészt a fiatalokon múlik, hogy — egy bi­zonyos, közös erőfeszítésekkel el­telt idő után — látnak-e maguk előtt perspektívát, ugyanakkor kiderül az is, hogy az üzem elé- gedett-e velük. A Magyar Hajó- és Darugyárban ifjúmunkás- és szakmunkástanuló klubot hoztak létre, rendszeresítették az első munkahelyen dolgozó fiatalok, az ifjú szakmunkások és a leendő szakmunkások találkozóját. Ezek a hasznosnak ígérkező kezdeményezések azonban még korántsem nyertek polgárjogot, még nem sikerült kialakítani azo­kat a sajátos formákat, amelyek kielégíthetnék a szakmunkásta­nulók speciális érdeklődését, fel­kelthetnék a közösség iránti tel­jesebb igényt. A kapcsolatok be­folyásolása és erősítése végered­ményben a szakmunkássá válást könnyíti meg, és olyan társadalmi hatások forrása, amelyek közre­játszanak a szakmunkástanuló személyiségének formálásában, a munkához, a munkahelyhez való viszonyának kialakításában. G. R.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents