Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

1976. június 9. • PETŐFI NÉPE « 3 Iskolaegészségügyről - a tanév után Gülbaba türbéje Végét ért a tanítás az iskolák­ban. Az orvosok számára ezzel olyan időszak zárult le, amely az utóbbi évek iskolaegészség­ügyi fejlesztésének legjelentő­sebb állomása volt. Erről nyi­latkozott dr. Letenyei Klára, az Egészségügyi Minisztérium főor­vos csoportvezetője az MTI munkatársának: — Az elmúlt tanévben ország­szerte sokat tettünk az iskola­egészségügyi ellátás javításáért — mondotta. — Már az ősszel minden iskolának kijelölték az oktatási intézmény egészségügyi ellátásáért személy szerint fe-^ orvosát és védőnőjét. Kü- ' kell említeni, hogy az .jyoman számottevő­en javult a szakmunkásképző intézetek tanulóinak egészség­ügyi ellátása. — A tanév során — a rendel­kezésnek megfelelően — elvé­gezték az I., az V. és VII. osztá­lyos tanúlók időszakos szűrő- vizsgálatát is. Ezek a vizsgála­tok a tanulók alkati, érzékszer­vi- és általános belgyógyászati el­lenőrzésére terjedtek ki, s akik­nél rendellenességet tapasztal­tak, azokat szakorvosi vizsgálat­ra küldték, illetve gondozásba vették. Emellett az általános is­kolák VII. és a középfokú okta­tási intézmények III. osztályai­ban is elvégezték a szükséges pályaalkalmassági vizsgálatokat. — Az erre a célra kijelölt is­kolákban ugyancsak ebben a tanévben vezették be a családi életre nevelés programját is, amelyhez igen sok segítséget nyújtottak az iskolaorvosok és a védőnők. Ugyanakkor — a köz­egészségügyi-járványügyi felada­tok .keretében —, mint minden évben, most is mindenütt elvé­gezték a kötelező védőoltáso­kat, illetve ellenőrizték a jár­ványügyi előírások betartását, a gyermekek étkeztetésének higié­nés helyzetét és közélelmezésük, táplálkozásuk korszerűségét is. — Tavasszal országszerte is­mételten elvégezték a tanköte­les korba lépő gyermekek köte­lező iskolaérettségi vizsgálatát. Az idén az iskolaorvosok minde­nütt megvizsgálták az üdülésre küldött, illetve javasolt gyer­mekeket és az érintett orvosok jelentős része a nyár folyamán részt vesz az üdülők és ifjúsági táborok egészségügyi ellátásában is. A következő tanévben már megjelennek azok a módszertani segédanyagok, amelyek támpon­tot nyújtanak valamennyi, az is­kolaegészségüggyel kapcsolatos rendelkezés egységes végrehaj­tásához — mondotta befejezésül az Egészségügyi Minisztérium főorvos csoportvezetője. (MTI) Egy választás krónikája © „Tüntetések vannak Pes­ten — kezdi szeptember 4-i vezércikkét a Szabad Nép. — Mondjuk meg mindjárt beve­zetőben: fasiszta tüntetések. Egy maroknyi csoport, levitézlett fő- ispának, csalódott mandátum­vadászok, nyilas középiskolai ta­nárok vezetésével .felvonuláso­kat’ rendez, és Pfeifferék meg­bízásából terrorizálni próbálja a Kisgazdapárt vezetőit.,.. A Kommunista Párt nem hívja a maga százezres tömegeit az ut­cára a választási győzelem meg­ünneplésére. De ha a maroknyi pfeifferista tüntető azt hiszi: el­érkezett az idő arra, hogy a har­ci terepet az utcára helyezzék át, akkor-hamarosan olyan leckében fog részesülni, amely álaposan elveszi a kedvét a magyar-de­mokrácia provokálásától...” Két nappal ezután az utcai harci terepen, a Hősök terén 300 ezer ember vonult fel a Kommunista Párt nagygyűlésé­re. „Pusztuljon a reakció!” „Él­jen a munkásegység!” — hang­zik a hatalmas tömeg jelszavai. E gyűlés — amelyen a munkás­pártok vezetőinek nézeteltérései ellenére sok ezer szociáldemok­rata munkás is felvonult — a közvélemény jelentős részének hangulatát fejezte ki. Itt hirdet­te meg a MKP saját kormány- programját. „A kommunisták a néphez fellebeztek — írta a Népszava a tömeggyűlésről szóló tudósításá­ban. — Ügy érezzük hogy teg­nap a Hősök terén azok voltak többségben akik nem a huzavo- * nának és a felfordulásnak, ha­% nem a rendnek és a munkának a hívei...” Más szavakkal de lényegében' ugyanezt fejezte ki a Szabad Nép is: „Hozzá kell látni a munkához haladéktalanul. Elő kell készíteni az országgyűlés munkáját. Itt az ideje, hogy megteremtsük az építőmunka folytatásának feltételeit: a vál­ságok helyett a munka kormá­nyát! ...” Jóllehet a Hősök terén felvo­nult tömeg a demokrácia mel­lett tett hitet, a koalíciós pártok egy része — főleg a Kisgazda- párt — belső viszályokkal, sze­mélyi harcokkal, marakodással, spekulációval van elfoglalva. Az újságok szenzációs riportokban számoltak be a különböző pár­tokban folyó1 cselszövésektőlN ás intrikákról: nyilatkozatott je­lentek meg, amelyet másnap megcáfoltak, ígéretek hangzottak el, amelyeket egyik nap ilyen, a másik nap amolyan feltételek­hez kötöttek a partnerek. A koalíció pártjai között ke­letkezett újabb ellentétek úgy tükröződtek a Kisgazdapárt saj­tójában, hogy miközben hang­súlyozták a párt sajátos arcula­tának, szervezeti, politikai önál­lóságának fennmaradását, sej­teni engedték, hogy szükség ese­tén az ellenzéki pártokkal is ké­pesek a külön összefogásra. Szeptember 11-én a Kisgazda- párt országos választmánya tisztújítást végez, amelynek so­rán a népi demokrácia ellenfe­leiből verbuválódott jobboldali listát kis többséggel megszavaz­MONGÓLIÁI ÚTIJEGYZETEK A lámáktól a hőerőművekig 2. Traktor írta történelem KOSSUTH LAJOS HÁZIORVOSA KECSKEMÉTEN 48-AS HONVÉDEK A HÍRŐS VÁROS FŐTERÉN Mesélnek a sárguló lapok Híulapest egyik közismert tö­rökkori műemléke a Rózsadomb aljában álló Gülbaba-türbe. A II. Szulejmán hadseregével Budára érkezett dervis, Gülbaba 1541- ben. Buda elfoglalásának moha­medán hálaadó szertartásán halt meg. Türbéje — sírja — ma is mohamedán zarándokhely. A környéket most parkosították, a sírt felújították. Törökországból és Szíriából küldtek egyházi kegytárgyakat a iürbe díszítésére. (MTl-foló — Fényes Tamás — KS) ták. Az MKP határozottan kije­lenti, hogy semmilyen formában nem hajlandó az együttműkö­désre a Kisgazdapárt jobboldali vezérkarával, ugyanakkor meg­találja az utat a baloldal támo­gatásához. Ebben jelentős szere­pük van a baloldali kisgazdák­nak, akik még aznap kikény­szerítik a választmányon belül az új választásokat, amelyekben a népi demokratikus koalíciót támogató baloldal felülkereke­dik. Dobi István néhány hónappal később így ír a Kis Újságban az 1947. szeptember 11-i drámai eseményekről. „ősszel a választmány tele volt keserűséggel - a választási vereség miatt. Néhány an a párt felrobbantására akarták felhasz­nálni az elkeseredett hangulatot. Lobogó ellenzéki hangulat ural­kodott főleg Budapesten, de vi­déken is. Mikor mégis a fenn­maradás és a koalíció mellett határoztunk, voltak barátaink, akik hetekig nem mertek haza­menni a falujukba. Nem volt könnyű dolog egyharmadára le­olvadt pártban tartani a lelket és tisztességgel őrizni a koalí­cióban a kezünkben maradt po­zíciókat ...” • A több mint három hétig várt új kormány 1947. szeptember 23- án végre megalakult. Ha az új kormány összetételében nem is történt döntő átcsoportosítás, a megalakulás ténye is a demok­ratikus erők győzelmét jelentet­te. Kőszegi Frigyes Vége. Alig egy hónappal halála előtt, turini száműzetéséből Kossuth Lajos még cikket írt az akkori­ban élénk vitát kavart polgári házasságkötésről. Meggyőző sorait a Kecskemét című lap 1894. feb­ruár 18-1 számában olvashatták a hírős város polgárai. S nem sokkal később, március 20-a után széles körben elterjedt az egész nemzetet megrázó fájdalmas hír: meghalt Kossuth. A lap követ­kező számát szinte teljes terje­delmében e mindenkit érdeklő szomorú témának szánta. Mi most, kései lapozgatok, az akko­ri időkre szomjasan kíváncsiak, idézünk a cikkből: „...ez a név, mely végigkísérte és betölté e századot, s reányomta szellemé­nek bélyegét, benne van a le­vegőben, amit magunkba szí­vunk.” Az ezt követő napokban sűrű egymásutánban jelennek meg a Kossuth Lajossal foglalkozó cik­kek, vallomások. Közlik a neves­rangos polgármesternek. Lestár Péternek a részvétét nyilvánító levelét, melyet Kossuth Ferenc­hez küldött; helyet adnak Kere­kes Sámuel helybeli költő Kos­suth apánkat sirató versének; s ilyen és hasonló címekkel közöl­tek cikkeket: „Kossuth és kora”, „A Kossuth-gyász után”, „Vidéki KossutfT-szobrok”. Ez utóbbi cikk már jelez va­lamicskét abból az évekig folyó erőfeszítésből, harcból, nemes igyekezetből, s hazafiúi lelkese­désből, melynek a kecskeméti polgárok tanúi lehettek annyi sok időn keresztül. Ugyanis már né­hány héttel a halála után egy hír látott napvilágot a lapban, mely arról értesítette a polgárokat, hogy a Kossuth-emlékmű javára gyűjtést indítanak a Független­ségi Párt kezdeményezésére. A Mit hallunk nyáron? A rádió azon kevés kulturális intézmény közé tairtozik, amely nem tart nyári szünetet. Színvo­nalas a komolyzenei programjuk. Az operabarátok bizonyára örömmel értesülnek „A főszerep­ben Nikolaj Gjaurdv” című soro­zatról. Négy operát közvetítenek két hét alatt) a világhírű énekes­sel. Tíz adásban mutatják be a Liszt Ferenc Társaság lemezver- sesnyének díjnyertes felvételeit, előreláthatóan júliusban. Júpius elejétől tizenkét alkalommal tűzik műsorra Dietrich Fischer-Dies­kau Brahms-felvételeit. Augusz- tusban Debussy-ciklust közvetí­tenek. Johann Strauss „Bécsi vér” cí­mű operettjének bemutatóját ter­vezi a Rádió Dalszínháza. A Hongor kolhoz előtt áll ez a traktor, mint valami ultra­modern szobor. Jószerint ez volt a mongol mezőgazdaság első traktora, 17 esztendővel ezelőtt ebben a gazdaságban kezdett el a szovjet gép dol­gozni. Az út megművelt földek között vezet. Most éppen a szelengei ajmak (megye) hongori kolhozá­nak megművelt földjei között. Hongor magyarul drágát jelent, pontosabban kedvest, és gondo­lom, a majd 700 tag sem vélet­lenül választotta ezt a nevet a 28 ezer hektáros gazdaságnak. — Nem bizony! A név ponto­san azt fejezi ki, amit mi érzünk a kolhozunk iránt — magyaráz­za Ajuszzsav, az immáron 17 éves gazdaság főkönyvelője, aki úgy citálja fejből is a kolhoz adatait, mintha előtte lenne az a bizonyos főkönyv. Tőle tudjuk meg, hogy a tizenkétmilliós évi termelés jó része tejből és gabo­natermesztésből adódik, pedig van itt ám több, mint harmincezer jószág is, de a szövetkezet mind erőteljesebben igyekszik azon, •hogy belterjesen gazdálkodjék. — Azzal kezdtük és így foly­tatjuk — mutat a gazdaság előtt egy szó szerint is piedesztálra emelt traktorra, azután az eme­letes házakból álló városias ma­jorra, ahol központi fűtés, iskola, üzlet járja az embereknek, is­tálló, tejfeldolgozó, magtár, gép­szín a jussa a termelésnek. Az a bizonyos traktor az első volt, nemcsak e tájon, de egész Mon­góliában is: 1959-ben itt vágott mély barázdát a szűzföldbe elő­ször az eke. Az itt-ott volt, de termést csak mutatóban hozó ka­pás földművelést akkor váltotta fel a gép. Ez a traktor ott, a gaz­daság előtt a termelés forradal­ma nehézfegyverzetének bizo­nyult, az első harcosnak, amely­nek minden köszönhető. Jelké­pesen is, de egy kicsit a valóság­ban is. Ma emlékmű, de holnap­ra ösztönző műve az emléknek. A most következő, a hatodik ötéves tervben 232 ezer újabb hektárt hódítanak el a mongolok a szerény és szegény igényű lo­vak, juhok,, szarvasmarhák el­eddig még ásót sem ismerő biro­dalmából. Marad még bőven le- gelnivaló hely természetesen, és erős a szándék, hogy maradjon, ha bőven nem is, de szükségesen takarmány is a száraz időkre: ta­karmányt termeszteni, füvet gyűjteni tanítják sikerrel a mon­gol pásztorokat. Mert ez is a bel­terjességre és a tervszerű állat- tenyésztésre ösztönöz. A beruházások bő kétharma­da az iparnak jut — még a terv­bizottság elnökhelyéttese, Mönh- zsargal tájékoztatott erről —, de a fentmaradó egyharmad is jó al­kalmat nyújt ahhoz, hogy a me­zőgazdaság — éppen az ipar fej­lődésére is támaszkodva — éven­te négy-öt százalékkal növelje termelését. 'A Hongor kolhoz előtt emlékműként álló, immáron két- évtizedes traktorral, a sok-sok valóságot kár lenne szépíteni: ne higgyük, I hogy minden kecske­méti osztatlan lelkesedéssel fo­gadta az elhatározást. Többen el­lenezték különböző kifogásokkal; mások közömbösek maradtak, vagy a dolgot lebecsülve alig mozdultak. Mint például a Kecskeméti La­pok című újság munkatársai. Ök amellett törtek lándzsát, hogy a kecskeméti szobor helyett — ke­vesebb hozzájárulással —, inkább az országos, fővárosi Kossuth- szobor létesítését szorgalmazzák. Szenvedélyesen szállt szembe ez­zel a cseppet sem rokonszenves nézettel, felfogással a Kecskemét. Legyen itt is és legyen másutt is, minél több városban, helységben Kossuth-szobor — hirdették har­ciasán. A továbbiakban két emlékeze­tes látogatás is gyorsította a várva-várt szobor megszületé­sét. Először ' dr. Basso Arnoux jött el a „homokvilág fővárosá­ba”, Kossuth apánk népszerű háziorvosa és barátja. A francia származású, szardíniái születésű férfiú sokáig az olasz hadsereg­ben szolgált, majd alapítója lett több, szegényeket segítő kórház­nak. Mint bányaorvos is ismertté tette nevét. 1885-ben, a nagy ko­lerajárvány idején a kormány ki­nevezte őt orvosi biztosnak. Ek­kor ismerkedett meg Kossuth La­jossal, s ettől kezdve egész éle­téi neki, az „ő drága egészségé­nek” szentelte. Két napot töltött Kecskeméten, 1894. májusában. A másik kedvesen látott ven­dég 1895 nyarán Kossuth Ferenc volt, Kossuth Lajos fia. Vele ér­kezett Eötvös Károly is, az író, aki lelkesítő szónoklatot tartott az egybegyűltek előtt. Hosszan beszélt maga Kossuth Ferenc is. A szoborkészítés ügyét nagyban előre vitte ez a látogatás. Hama­rosan megjelenik a Kecskemét című lapban a hír, hogy intéző bizottság alakult. Majd felhívás­sal fordulnak ismét a lakosság­hoz; sürgetik a cselekvő- részvé­telüket, támogatásukat. Egyik cikkükben például így érvelnek: „Jertek, gazdagok, csengő koro­náitokkal. úgysem ülhettek rajta örökké.” S bíráló szavakkal ille­tik azokat a vagyonosokat, akik nevetségesen kis összeget aján­lottak fel a nemes célra. így ment ez azután még soká­ig. Míg végre odáig elértek a lel­kes kecskemétiek, hogy jelen le­hettek a szobor leleplezésén. A város központjában végre 1906- ban ott állhatták a szívdobogtató eseményen. A későbbi helytörté­netíró. a néhány esztendővel ez­előtt meghalt Váry István lelkes és lelkesítő cikkben számolt be a leleplezésről. Az Országos Ellen­őr című lapban többek között ezt olvashatjuk: „Előttünk áll a nagyszerű alkotás, a maga teljes­ségében". Ott volt a fővárosból az ünneplő közönség soraiban többek között Justh Gyula, Kos­suth Ferenc, Feszty Árpád és Marczali Henrik, valamint sok más szellemi kiválóság. A vendé­geket Kada Elek polgármester köszöntötte, akinek nevét akkor már országszerte ismerték. A kecskeméti levéltárban őriz­nek egy akkori fotót. Ezen a hely­beli 48-as honvédek egy kis cso­portját láthatjuk az ünepi ese­mény gyönyörű pillanataiban. Háttérben látszik a Nagytemp­lom. Győzött hát a hazafiúi he­vülettől fűtött szorgalom, nagy­szerű igyekezet: Kossuth emlékét hirdette — és hirdeti ma is —, a bajai születésű Telep Ede szob­rászművész kitűnő alkotása. So­kak szerint máig legszebb szobra a hírős városnak. Varga Mihály Aggódnak a nagyszülők Vázlat^ ;egya kisjfiú ^grsáról ezer hektár megművelt földdel, az öntözőberendezésekkel, istál­lózott szarvasmarha-tartásával egymaga is bizonyítja: meglesz ez a négy-öt százalék. Egyszerű bővített mondat: az út megművelt földek között ve­zet — Mongóliában napjaink tör­ténelme is. •Gy. G. Következik: 3. Város a Hará völgyében. A nagyszülők velem szemben ülnek. Az asszony sír, zokog, sza­vát is alig érteni. A férfi magá­ba roskadva ül, láthatóan szé­gyenig hogy a család ilyen belső ügyeivel immár nyilvánosság elé, mások, idegenek elé kell lépniük. Az asszony régen túl van a szé­gyenen. Unokája, egyetlen ötéves kisfiú unokája most a fontos, akinek mostohaapja van és az anyja sem törődik vele. Az any­ja, az itt ülő nagymama lánya, aki eltűri, hogy második férje durván, embertelenül bánjon a kisfiúval, üsse, verje, hajánál (fogva felemelje, elkergesse az asztaltól, ököllel' bántalmazza, ha egyetlen szem cukrot meg akar enni abból a csomagból, amit a férj a feleségének, a kisfiú any­jának hozott. Mert ő gyengéd lé­lek, s nők napján 'ajándékot vesz az asszonynak, de abból a kisfiú nem ehet. Ha mégis akar, ököl­lel válaszol neki a „nevelőapa”. Természetesen a kisfiú sír, de nincs semmi baj, mert az anyja vigasztalja: — Ne sírj, hát mi­lyen férfi vagy te? A nagymama egy alkalommal elrabolta az unokát. Akkor, ami­kor az anya és annak férje több napra elutaztak és az unokát a férfi szüleihez, egy tanyára vit­ték, ahol soha nem volt, ahol alig adtak neki enni, ruhája ko­szos, arca maszatos és libákat, malacokat kellett őriznie, olyan állatokat, amilyeneket eddig csak televízióban látott. A nagymama és a nagypapa ezt megtudták, taxit fogadtak és magukhoz vet­ték az unokát Ez persze szabály­talan — jogilag. Emberileg na­gyon is szabályos, hiszen a nagy­szülők szívét nem más, mint a szeretet, az aggódás mindennél erősebb törvényei irányították. A kisfiúnak, az egyszem unokának új ruhákat vettek, sütemények­kel kínálták, nézhette a televí­ziót. az esti mesét, a nagymama játszott vele, sétálni mentek, vár­ták a nagypapát, aki mindig ho­zott valamit a zsebében a szőke, értelmes gyereknek. A szülők, pontosabban a kisfiú nnvja és a nevelőapa, feljelentet­ték a nagyszülőket Az ügyből per lett, abból pedig büntetés. A kisfiút visszaparancsolták abba a környezetbe, ahol jogilag a helye van, de ahol semmi jót nem kan. sem szóban, sem egyebekben. (A nagymama többször járt a városi tanács gyámügyi előadójánál, aki „mindent rendben” talált, s ami­kor harmadszor is meglátta a ki­bírt szemű, az aggódástól remegő nagymamát ráordított: — Meg ne lássam itt még egyszer, tűn­jön el a szemem elől... Az ügyet tehát „hivatalosan le­zárták”, jogilag rendben vannak a papírok. Pedig ennek ellenére szenved egy kisfiú a „törvényes keretben”, hogy a gyámügyi ha­tóság kötelessége volna feljelen­tést tenni ifjúság elleni bűncse­lekmény .miatt de ott a jelek szerint, azt hiszik, hogy a nagy­mama csupán színészkedik, meg­játssza magát, 6 akarja kapni a gyerektartási díjat, mert ha nála a gyerek, az új szabályok szerint őt illetné a pénz. Azt nem is kérdezték meg a nagyszülőktől, hogy valóban olyan súlyos-e a gyerek sorsa, s hogy pénz nélkül is elfogadnák-e egyetlen unokájukat? Mert elfo­gadnák, de szerintük éppen azért nem adják a „szülők” mert ak­kor nem kapnák a pénzt utána a valódi apától. Nem tudnának mi­ből inni, mert a pénzből a kis­fiúra semmi sem jut Megy a kocsmába, az italboltba, a gye­rektartás összege, aztán lecsúszik a mostoha torkán, aki megveri a gyereket egy szem cukor miatt, hajánál fogva felemeli. Persze a nagyszülők is felje­lenthetnék lányukat, második ve- jüket, ifjúság elleni bűncselek­mény miatt. De nincs tanú, vagy ha van, azok nem merik meg­mondani az igazat, mert a mos­tohaapa fenyegetőzik, s egyéb­ként is a papírok rendben van­nak. A nagyszülőket megbüntet­ték, mert elvitték a kisfiút, aki nem akart visszamenni az anyjá­hoz. Ma sem akar. A nagymama sír, férje, a nagy­papa nyugtatja. Lassan megszű­nik a zokogás, de újra előbugy- gyannak a könnyek, újra jön a fojtogató fájdalom, amikor el­mondja, hogy a gyerek kórház­ban van. mert a mostohaapa nagyon megverte. Életveszélyről szól az asszony, a férfi pedig úgy tesz, mintha homlokát akarná megtörölni, de a zsebkendő a szeméhez téved. Szégyelli, hogy így' alakult családjában a hely­zet, de az unokáról, az egyszem kisfiú unokáról van szó és itt már nincs szégyen... Egyébként a papírok rendben vannak. A férfi feleségül vette a gyerek anyját, a nagyszülők pe­dig a törvénnyel ütköztek össze, amikor elvitték 'a tanyáról. Nincs joguk ahhoz, hogy magukhoz ve­gyék. szeretettel, gondosan ne­veljék, mert a gyereknek az any- jánál, az apjánál a helye. De va­jon mi a fontosabb: a törvény betűinek merev értelmezése, vagy az, hogy a szőke, ötéves kisfiú úgy élhessen, ahogyan nálunk, a mi társadalmunkban él a többi gye­rek? Mi a fontosabb? Gál Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents