Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-06 / 133. szám

IM Ü V E LÖD ÉS • IRODALOM •MŰVÉSZET • IR O DA LOM • M Ű V ÉS Z El Történelmi érdeklődés - történelmi ismeretterjesztés A pártos költőnő 85 éve született Lányi Sarolta Soha nem jelent meg annyi történelmi ismeret-: terjesztő munka — és fogyott el viharos gyorsa­sággal — mint manapság. Magyarország történeté­nek népszerű összefoglalása, amely hosszú évekig váratott magára, 1964-ben két vaskos kötetben lá­tott napvilágot s azóta, újabb kiadások, több tíz­ezer példány megjelentetése után, újra hiánycikk lelt. A magyar és az egyetemes történelem izgal­mas kérdéseit a Kossuth Kiadó Népszerű történe­lem sorozata mutatja be. Mellette hamarosan út­nak indult az Apolló-könyvtár ókori-művészettör­téneti kiadványa. A történelemtanárok számára, de a szélesebb olvasóközönségre is számítva adta ki a Tankönyvkiadó a Történettudomány időszerű kér­dései sorozatát, amelyben rövid, tömör formában foglalták össze egy-egy korszak ismert kutatói leg­újabb eredményeiket. Az ifjúságnak szánt Így élt... című kötetek pedig a történelem nagyjairól nyújta­nak élvezetes életrajzi olvasmányt. Nemrégiben még a detektívregények esetén is igen jelentősnek számító harmincezres példány- számmal indult útjára a Gondolat kiadónál a Ma­gyar História zsebkönyvsorozata, amely történel­münk egy-egy izgalmas korszakát mutatja be gaz­dagon illusztrált, olvasmányos összefoglalásban. Ugyancsak megindult útjára a Sorsdöntő történel­mi napok című vállalkozás, amely történelmünk csomópontjait, fordulópontjait rekonstruálja. (Az első kél kiadvány a mohácsi csatát, illetve „Petőfi napját”, március 15-ét mutatja be.) S mindeddig csak a több tucatnyi könyvet meg­jelentető legismertebb sorozatokat említettük! Az önálló kiadványokat, a régészeti feltárásokról szóló műveket, a történelmi regényeket, életrajzókat nép­szerűbb ismeretterjesztő cikkeket még felsorolni is lehetetlen. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a rádió és a televízió is egyre több ismeretterjesztő műsorában fordítja figyelmét nemzeti múltunk felé. Mi a magyarázata a történelem iránti érdeklő­dés fellendülésének, a történelmi ismeretterjesztés erősödésének? Valószínű, hogy nem múló divat- jelenséggel állunk szemben: az emberek gondolko­dását nem lehet olyan .könnyedén irányítani, mint a ruhák szabásvonalait. A valóságos, társadalmi okot abban kereshetjük, hogy az emberek minden­napi életében szakadt meg a történelmi folytonos­ság. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a nemze­dékek — gyakran a nemzedékek hosszú sora — ugyanabban a faluban, vagy városban élt — az utóbbi két évtizedben azonban legalább másfél- millió ember költözött új otthonba! Üj honfogla­lásnak tekinthetjük, amikor száz- és százezrek ve­szik birtokukba az új lakásokat, az anyagi jólét eszközeit, a civilizáció vívmányait, tehát esztendők alatt pótolják évtizedek, sőt évszázadok elmaradott­ságát. De ehhez az új honfoglaláshoz éppúgy hoz- zátártozik a múlt ismerete, az eddig megtett út eszmei-tudati elsajátítása is! A biztonságban, ké­nyelemben felnövő nemzedék tájékozódni kíván: hol él, kinek a munkája alakította eddig környe­zetét, .mi köti össze elődei munkájával, merre in­dulhat tovább? S a válaszért a történelemhez for­dul. Az átalakulásban levő környezet megismerésének vágya az egyik legfőbb indítéka a helytörténet­kutatásának is. A történelmi érdeklődés erősödése kétségtelen, de azt sem hagyhatjuk figyelmen kí­vül. hogy mindig is jelen volt szellemi életünk­ben. Nemzeti tudatunk legfontosabb része a törté­nelmi tudat, sokan és nem alap nélkül a történel­met a nemzeti önismeret tudományának tekintik. A megújult történettudomány csak -az utóbbi években tárta eredményeit a szélesebb nyilvános­ság elé, s ez a találkozás teljes sikerrel járt. A tudomány méltónak bizonyult az érdeklődők bizal­mára, az olvasók vitára, vagy továbbgondolásra késztető érvekkel és tényekkel ismerkedhettek meg. Az olvasóközönség igénye, kíváncsisága pedig újabb impulzust, biztatást jelentett a történettudomány művelőinek. Az elmúlt esztendők tudomány-népszerűsítési ta­pasztalatait hasznosítva és a magyar történettudo­mány évszázados eredményeit összegezve most az eddigi legnagyobb történettudományi vállalkozás van készülőben: a tíz kötetre tervezett hatalmas összefoglalás, a Magyarország története. A sorozat darabjai nem időrendben, hanem elkészülésük sze­rint jelennek meg. Elsőként a könyvhétre látott napvilágot a. forradalmak és az ellenforradalom történetét bemutató 8. kötet, s akkora érdeklődést váltott ki, hogy alig maradt a példányokból muta­tóba. A sorozat teljessé válása korszakos jelen­tőségű esemény lesz mind a magyar történettudo­mány, mind társadalmunk történelmi tudata szá­mára Gergely András FAZEKAS LAJOS: A földarcú Á városba jött, hogy^fiaivát láfijon-' s nem tud már ügy-élni, ahöffganTök étrWKT- Barázdált arcának hiányzik a friss szél, a lágy föld melege hiányzik kezének. Leroskad, mint aki útjait bejárta; fölemeli mégis földarcát s homlokát. Lombért, égért kiül a tér mezejére, messze gondol; s nézi ismeretlen honát. Dürrenmatt két- ILLÉS ENDRE: százezer dollárt kapott azért, hogy megengedte a fil­meseknek : lecsíp­hetik legjobb ko­médiája, Az öreg hölgy látogatása keserű végét. A nagyon keserűt. A lényeget. Ismerek egy hatalmasságot, ta­lán a filmíróknál, filmrendezők­nél, az egész filmiparnál is félel­metesebb, nagyobb. erőt, mely in­gyen csipkedi ki az írók jelzőit, főneveit, egész mondatait —, ami­kor írásaik könyvbe rendeződnek. Összezavar dialógusokat, össze­von bekezdéseket, beleront sorok­ba és értelembe. Olyan nagy úr, hogy áldozatai csak nyögni tudnak, szólni, fel­szólalni nemigen mernek. Hadd írjam ide mégis a nevét: a nyom­dai Tipográfia fejedelmi ördöge ő. A mindenható Nagyúr, áki ke­gyetlenül kiirtatja a fattyúsoro- kat. De ezekhez a kegyetlenségekhez az olvasónak tudnia kell, mi is a fattyúsor? Amikor az író kéziratát kiszedik, az ólomba öntött sorokból egy-egy oldalra mindig azonos számú sor jut De gyakran megtörténik, hogy az új oldal nem teljes sor­ral kezdődik (pedig a Tipográfia parancsa szerint csak így kezdőd­hetik!) — sokszor csak egy-egy fél sor, esetleg negyed vagy há­romnegyed sor kerül oda. Ezek az új oldalra kerülő negyedsorok és félsorok a fattyú sorok Ezeket irtja ki a Tipográfia vérengző szigorral. Miért? Mert elviselhetetlenül csúnyák — hirdeti ki ítéletét a fejedelmi fellebbezhetetlenség. 0 Ifj. Goór Imre: Napraforgó. Lányi Sarolta, a szocialista .ma­gyar líra kiváló képviselője 1891. június 6-án született. 1909-ben Szabadkán tanítói oklevelet szer­zett, vagyis a „nőkérdések” korá­ban olyan pályára lépett, amely viszonylagos önállóságot és sza­badságot nyújtott; olyan hivatást választott, amilyenre Kaffka Mar­git, regény- és novellahősnői is vágyakoztak. Egész életét tevé­keny munkálkodással töltötte ki az 1917-től számított munkásmoz­galmi korszaka. ÉPP egy évtizede jelentette meg a Magvető Kiadó a Múlt és jelen- idő című kötetét, s műfordításai­val együtt azóta is az a legked­vesebb Lányi-könyvem. Elsősor­ban Lányi Saroltát jellemzi, hogy az akkori véleményemet azóta sem kellett felülvizsgálnom, bár még jelentkezett a Téli hajnallal és 1975-ben módja nyílt egy na­gyobb összegezésre Felejteni kár címmel. Az első versek témái és általá­ban eszközei olyan szerzőt mu­tatnak, aki érzékenyen reagált a századelő irodalmi mozgalmaira és újat hozó költői kísérleteire. Például 1910-ben, Ady Fekete zongorájával egyazon időben írta le a következő sorokat: E fájó síró hangszeren vad nótába kap hirtelen a vak zenész: a szerelem Az Ítélet című versében feltűn­nek a „zihálva, vágyva” szavak is, amelyeket az irodalmi köztu­dat azóta Ady expresszív igéi­ként tart számon. Az önfeledt percek, a szerelem, a féltés, a magány, a hálaérzet hangulatait a szimbolizmushoz közelálló for­manyelven fejezte ki. Szívesen időzött el a fájdalmas belenyug­vás megfogalmazásánál. Legegyé­nibb és legsikeresebb korai alko­tásaiban a „mosolytalan” jelző és a „világregény” költője. Mind­ezek az elemek 1914-ig halmozód­tak fel a művészetében, s azt mu­tatják, hogy alakja a nyugatos stílusforradalomhoz kapcsolódott — szerényen, szinte észrevétlenül a kor irodalmi forrongásaiban. Közben másféle forradalmas él­mények! ás érték. Ezekről így vall az 1912. május 23-i mun­kásmegmozdulás, ha objektíve még nem is lett népünkre nézve sorsdöntő, de az én szűk lelkial­katomat, értelmemet képessé tette olyan eszmék befogadására, ame­lyeket nem sokkal később, férjem, Czóbel Ernő példája és tanítása révén sajátítottam el. Így kiala­kult szocialista meggyőződéssel felvértezetten ért az első világhá­ború ... Sajnos, természettől pasz- szív voltom miatt legfeljebb ver­sekben tiltakoztam a háború ször­nyűségei ellen, igaz, hogy annak első percétől fogva ... Férjemnek tudtam egyben-másban segíteni, miután a harctérről hazajőve ő is bekapcsolódott az agitációs mun­kába ... a Tanácskormány leve- retése után börtönbe került. Ez­zel is zárult az én „pályakezdé­sem”. Beérkeztem. De nem a si­ker, hanem az elszigeteltség, üldö- zöttség időszakába S mégis, ta­lán akkor találtam magamra és azokhoz, akik már a szocializmus­tól, a lenini példa követésétől várták a dolgozók életének job­bá, szebbé válását, az emberiség békéjét, boldogulását. Költésze­tem szervesen belenőtt ebbe a vi­lágszemléletbe, s ehhez nem kel­lett letagadnom lírámnak egyetlen rezdülését sem.” A világháború megrázó élmé­nyei, a művész tiltakozása és in­dulatai új formában törtek fel: az Ítéletben megjelent a fokozás. El­kezdődött költészetében a filozó­fiai eszmélkedés. A Fegyvertelen című verse például a lélek vég­letes állapotáról, a fenyegetettség érzéséről szól, rímtelen formában. Fokozatosan háttérbe szorultak a verskultúra külsődleges kellékei, egyszerűsödtek a költői megoldá­sok. A Tavasz 1919-ben című versben szembeállítások és fel­sorolások juttatják kifejezésre az első, magával ragadó örömet: Fakadnak a tavaszi nedvek — Jegy nélkül kapjuk a jókedvet Természeti párhuzamokkal fe­jezi ki magát az Üzenetekben is. 6zinte előlegezve a fiatal Radnóti látását (Pontos vers az alkonyai­ról.): „Vörös virág, piros remény­ség”. Mint annyi haladó gondolkodá­sú társa, az ellenforradalom elől férjével együtt ő is a) Szovjet­unióba emigrált Költészete sza­kadatlanul rezonált az építés fé­nyeire, ugyanakkor kifejezte a hazavágyódást az itthoni változá­sokba vetett hitet. Üjabb vers­LANYI SAROLTA: típusként jelentek meg a láto­mások, amelyek egyebek között a Májusi víziót is eredményezték. Gyakran szabad versekben, a kér­dések és kijelentések áradó rit­musában fogalmazta meg | közös­ségi érzést i Művészete egyértel­műen kommunista művészetté alakult. A szerelem és a hit együttes vállalása volt a témája akkor is, amikor közvetlenül kel­lett éreznie a torzulásokat és a személyi kultusz tévedéseit: Mikor elvitték tőlem Ölmos álom ült rajtam, jaj, el se búcsúzhattam; félájultan köszöntem, hogy a kezem szorítod, szívem kínját csitítod. Magyarországra 1946-ban tért haza. S azután is — már „gyász- fátyolban" és idősen — a jövő felé irányuló kitárulkozását éne­kelte meg. Az állandó megújulás, a józan felmérés és az önmagunk­kal való szembenézés igényét su­gallják a sorai. Kétségeivel, ria­dalmaival és megbékéléseivel együtt, de főleg hitével van jelen költészetünkben. Mint az egyik versciklus címe mondja: Nagy idők tanúja volt —• munkásmozgalmi résztvevőként^ költőként és műfordítóként egy­aránt. A 84. születésnapot még megérte. A mostani nyolcvanötö­diket már nem. Tavaly novem­berben távozott el örökre tőlünk. Halász Ferenc Szolgálat Bocsássatok meg kedveseim, hazám, bocsásd meg ezt a felemás életet Szerettem volna szebben szolgálni vele a mások életét, fáklyát gyújtva, ahol sötét. Nem úgy, mint a mogorva szolga, hanem, mint egy kellemes tündér - mosolyogva. A fattyúsor Es hogyan irtják ki őket? Vagy magát a fattyúsort kell az írónak kidobni az írásából, vagy az előző Oldalon ugyanannyi szót törölni, amennyiből a fattyúsor áll. A szegény fattyú így átkerül­het az előző oldal aljára, s a Ti­pográfia ott megtűri. Megvetően legyint, ott már nem olyan csúnya. Ha az írónak szerencséje van, csak minden negyedik-ötödik ol­dalon kell törölnie fél sort — de ha elhagyja a szerencse, akár ol­dalanként, kétoldalanként is tö­rölhet, törölhet, törölhet... míg csak el nem borítják kitekert nyakú jelzői, dialógústöredékei és vérző mondatai. Dürrenmatt csak Claire Zacha- nassian műlábát, alabástrom ke­zét, múmiaéveit és halált kívánó bosszúját törölte — kétszázeze­rért De még ő is ingyen törli a fattyúsorokat ha a könyveit kor­rigálja. Mert a Tipográfia fejedelme nyelvek és nemzetek fölötti hata­lom. Amikor Maupassant novel­láit fordítottam magyarra, négy francia kiadást tettem magam elé, az Havard-t, a Flammariont, a Conard-t és az Albin Michelt. Időnként négyfelől állítottam ösz- sze a teljes mondatot Mert a sze­rencsétlen fattyúsorok és a meg­csonkított mondatok természete­sen kiadásonként változtak. Es aki belelapoz Mikszáth Kál­mán műveinek kritikai kiadásá­ba, a bő és pontos jegyzetekbe, csodálkozva találgathatja: ugyan miért maradtak el az előző kiadá­sokból itt is, ott is szavak, fél­mondatok, egész mondatok. A Különös házasság — öt kiadása során — az újabb és újabb kiir­tott fattyúsorok miatt úgy meg­rövidült, hogy egy gyanakvó fi­lológusunk nyomozni kezdett: va­jon nem a klerikális reakció tö­rölte-e a kényes részeket? Ha már Dürrenmatt kétszázezer dolláros öncsonkítását nem hall­gatta el a kritika, végre halkan fel kellett valakinek jajdulnl a pusztuló, vérző fattyúsorok ügyé­ben is. Csóka a cseresznyésben nem csipeget szorgalmasabban, róka a tyúkólban nem pusztít véreseb­ben. Egy egészen egyszerű kérdés: miért ne lehetne egy-egy könyv­oldal egy sorral hosszabb vagy rövidebb? TASNÁDI VARGA ÉVA: A mályvák mind aludnak Január fut a háztetőkön, és szélben röpköd fagy-kabátja, halott szőlőfürt ring a tőkén, folyondár sem kúszik a házra. Anyám, a mályvák mind aludnak, a kút öblében jégcsap táncol, s barnasapkás gesztenyegubók nem hullanak többé a fákról. Anyám, ott állsz most egymagádban, s a pincegádor vert lakatja beszélget veled csak a csöndben, nem emlékszik a gyerekhadra. Olajfa ága térdepélget, átnézel rajta, a halálra, arcod ezüstjén tükröződik a búcsúzás szép mosolygása. Két karod holdat ringat este, főkötőd hulló csillag fénye, már nem méred a percek ivét, és messze nézel, ki a télbe. 0 Pólyák Ferenc fafaragása: Duhajkodók. PARDIANNA: Ha... Ha ölellek: sérülést, zúzódást sebeket ölelek benned. Bár mindezt tagadod. Mintha el lehetne kerülni egyetlen kelepcét is: annyi szirénnel zúg, s oly kevés helyen hívnak tengerek. Csak annyit tudsz: harminc éves vagy. Vagy annyi se. Valaki elindult feléd: félarca árnyékban. Árnyékba húzódsz hát te is. De várod. 0 Bozsó János: A művész tanyája.

Next

/
Thumbnails
Contents