Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
Az európai kommunista és munkáspártok konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) szágokkal kötöttek, valamint a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásához vezettek. A békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányzatává lettek. Ez legteljesebb az Egyesült Államok és Kanada részvételével megtartott össz-európai tanácskozás sikeres lebonyolításának tényében jutott kifejezésre. Ez a béke erőinek hatalmas politikai győzelme. A tanácskozás mérföldkövet jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe. Valamennyi javaslatát . igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásukat a tömegekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak el. Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, sakik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén Való egyensúlyozásához kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából él- rtek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, minthogy „keresztes hadjáratra" uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maóista vezetői teszik — nyíltan „az új háborúra való készülődésre” szólítanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erői és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt, az úgynevezett „szovjet veszélyről”, amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista országokat teszik „felelőssé” más államokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt, a polgárháborúk és a nemzeti felszabadító háborúk miatt. A kispolgárokat „orosz tankoszlopokkal" rémisztgetik. azt sugalmazzák, .hogy, a. Szovjetunió és a •Varsóit Széi'ícf'^ dés többi ' országai hatalmas mennyiségben fegyvert halmoznak fel. „Nyugat-Európa elleni háborút" készítenek elő. Ezek a kiagyalások azonban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket.' a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közép-Európát illeti, nincs nagy különbség a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé-kevésbé azonos (a két fél profiljának meghatározott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyap jól ismert, mint számunkra. Ezért a szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzetek (legalább a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő) egyenlő csökkentéséről, azzal a céllal, hogy ne változzanak az erőviszonyok, de csökkenjenek a felék katonai kiadásai és az összecsapás veszélye. Ügy tűnik, mi sem lehet logikusa)^ és igazságosabb ennél. Mégis: a NATO-országok álhata- tosan arra törekednek, hogy a csökkentés ne egyenlő mértékben következzék be. hogy az erőviszonyok javpkra és a szocialista országok hátrányáru változzanak. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele. és nyugati tárgyalópartnereink láthatólag maguk is megértik ezt. így hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy értelme lehet: hogy fékezzék a tárgyalásokat, akadályozzák a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon részt vevő államok vállaljanak kötelezettséget, hogy mindaddig, amíg a tárgyalások folynak, nem növelik a fegyveres erők létszámát. A Nyugat azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. A NATO tovább növeli KÖzép-Európában állomásozó katonai erőinek létszámát és ütőerejét. Ki van tehát az európai katonai veszély csökkentése mellett, és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül, amely nem növeli évről évre katonai kiadásait és' a hatalmak katonai költségvetésének általános, egyeztetett csökkentésére törekszik. Eközben az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd- dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai esetében pedig öt év alatt — 1971—1975-ig — több mint kétszeresére nőttek a katonai kiadások. ' Ez a valóság, amely önmagáért beszél. Emlékeztetünk még néhány beszédes tényre. A Szovjetunió fontos javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kössenek világméretű, megállapodást az erőszakról történő lemondásról, a nemzetközi kapcsolatokban, általánosan tiltsák bp a tömegpusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit (amelyek között a nukleáris fegyvernél sokkal szörnyűbb fegyverek is megjelenhetnek). Ezek a javaslatok világszerte széles körű helyesléssel találkoztak. de a nyugati hatalmak kormányai részéről (nem is beszélve Kínáról), eddig, sajnos, nem sok ákaratot látunk ezek megvalósí- . tására. A Szovjetunió a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalosan javasolta, hogy mondjanak le olyan új, az eddiginél pusztítóbb fegyvertípusok létrehozásáról, mint például a „Trident” rakétával felszerelt tengeralattjáró és a B—1-es stratégiai bombázó az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok azonban elútasította javaslatainkat és hozzálátott a tömegpusztító fegyverek eme újabb csoportjának kialakításához. A Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, állapodjanak meg abban, hogy kivonják a nukleáris fegyvereket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Földközi-tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. A Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodást az atomfegyver-kísérletek általános és teljes betiltásáról. Ez a javaslat széles körű támogatásra talált az ENSZ-ben. Más atomhatalmak azonban nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni á vonatko- ■ zó; megállapodás kidolgozása érdekében. Mindezek a. javaslataink továbbra is érvényesek — mondotta Brezsnyev és aláhúzta, hogy az eddig elmondottak elegendőek annak a kérdésnek a helyes megválaszolásához. hogy valójában, ki'' törekszik a fegyverkezési i hajsza megfékezésére és ki az, aki. cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin a szovjet államnak az első világháború befejezéséért vívott harca feladatairól szólva hangsúlyozta: „Aki azt hitte, hogy könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzási kg§ji<reö$ íj&úifA zsoáziá tálcán hozza iiekünk, "a2 egészen naiv ember." V. I. Leninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom önökéi, elv- társak, hogy pártunk nem csökkenti erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága ügyéért vívott harcban Ezzel kapcsolatban mi továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának. Természetesen elsőrendű jelentősége lenne annak, hogy sikeresen befejeződjék a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kérdésben jóakaratról; és építő szellemű magatartásról tett. és tesz tanúbizonyságot. Annál különösebb. hogy az Egyesült Államok felelős köreiben időről időre felhívások hangzanak el a gyorsított fegyverkezésre hivatkozással a Szovjetunióval folytatott tár-, gyalások megrekedésére, vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hónap óta húzódik — nyíltan meg kell mondanunk — nem a mi hibánkból. Elvtársak! Nem egyszerű dolog hatástalanítani azt a puskaporos, pontosabban nukleáris kamrát, amellyé napjainkban Európát változtatták. De meg kell kezdeni a tényleges előrehaladást ebben az irányban. A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapodás szellemiéhez és betűjéhez, lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konferencia részvevőit a hadgyakorlatokról, amelyeket a határövezetekben folytat és meghívja ezekre a szomszédos országok megfigyelőit. A szocialista országok — mint ismeretes — többször is javaslatot tettek az Észak-Atlanti és a Varsói Szerződés szervezetének egyidejű feloszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonai szervezetének megszüntetésére. i Természetesen távol áll tőlünk az a gondolat, hogy egyenlőség- jelet tegyünk a két szervezet , közé. A Varsói Szerződés szigorúan vett védelmi szervezet. Ami a NATO-t illeti, ezt a tömböt az agresszió és a népek felszabadító harca elnyomásának eszközeként hozták létre, és — bármennyire szépítik is -tevékenységét — ez marad ma is. Mi azonban e?vi- Üeg ellenezzük a világ katonai tömbökre való felosztását. Elvtársak! Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világkultúra elválaszthatatlan alkotó részévé váltak, Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok korunkban sokmindenre kötelezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt. Legalábbis százmillió emberélet Európa történelmének véres mérlege napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és kötelez. Arra kötelez, hogy elgondolkodjunk a múlton a jövő érdekében. Európa elvileg új korszakba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól, ami korábban volt. Ennek meg nem értése azt jelentené, hogy az európaiak katasztrófa felé haladnak. „Ki kardot ránt, kard által vész el” — tartja a régi mondás. Napjaink Európájában a kardot rántó nemcsak maga vész el, de még csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellenség, barát, szövetséges vagy egyszerűen közeli vagy távoli szomszéd, . A szovjet emberek számára rencián elfogadott záróokmánynak megfelelően. Ugyanezt az irányelvet követik ezekben a kérdésekben az európai biztonsági konferencián részt vett más szocialista országok is. Ami viszont a tőkés államokat illeti azoktól meglehetősen sok szép szót hallottunk a szellemi értékek cseréjéről, de valóságos tetteket bizony keveset láttunk. Ez nyilvánül meg a legkülönfélébb területeken. Angliában és Franciaországban például csak hatod-hetedannyi könyvet adnak ki szovjet szerzőktől, mint mi a Szovjetunióban angol, illetve francia szerzőktől. Harmadannyi televíziós műsort sugároznak stb. stb ... Egészében a szocialista országok népei lényegesen tájékozottabbak a nyugati életről, mint a tőkésországok dolgozó tömegei a szocialista valóságról. A burzsoá propaganda feltalálta a „zárt társadalom legendáját, hogy csökkentse a szocializmus vonzóerejét, befeketítse arculatát. * ti • Leonyid Brezsnyev. az SZKP KB főtitkára (balról) és Joszip Broz Tito a JKSZ elnöke, jugoszláv államfő (jobbról) között baráti találkozóra került sor. (Telefotó — ADNZB — MTI — KS) maga a gondolat is borzalmas, hogy Európa területén nukleáris fegyvert alkalmazzanak. Euróna épülete a végsőkig zsúfolttá és tűzv.eszélyessé vált. Nincs és nem is lesz olyan tűzoltóság, amely képes lenne a tüzet elol- -Jank-ba-üu -\iaj(fó4iW4nsralobban. I i'M SflMeS IfelfaP MMpa iSsCi az_ európaiak számára létfontosságú. Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európában a békés együttműködés — úgymond — anyagi közegét. Itt a kölcsönösen előnyös együttműködés különböző formáira — a kereskedelemre, a, termelési kooperációra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljésen reális. Például a Szovjetunió kereskedelmi forgalma az európai tőkés országokkal az utóbbi öt esztendő alatt több. mint háromszorosára növekedett. Ügy gondolom, hogy az európai kommunisták egységesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasznosságát és kívánatosságai illetően. Ez segít a tartós béke anyagi alapjainak ieraitep,?}?- ban. Ez megfelel a dolgozók közvetlen érdekeinek. A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris .sokszázezer. sőt sok millió ember számára biztosítanak munkát N.vugat-Európában. Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, amelyet a tőkés országok támasztanak a szocialista országokkal szemben gyakran alkalmazott megkülönböztetésekkel — mondotta Brezsnyev és hozzáfűzte: Mint ismeretes, javaslatot tettünk európai kongresszusok, vam- államközi tanácskozások megtartására. diouv megvizsgáljuk az olyan problémák megoldásában való együttműködés kérdéseit, mint amilyenek a kornvezetvé- delem. u közlekedés, az energetika fejlesztése. A nyugati államok szavadban emellett vannak, valójában azonban kibúvó álláspontra helyezkednek és egyáltalán nem sietnek a gyakorlati lépésekkel. Hogyan. lehet ezt összegyeztetni a Helsinkiben elért megállapodások támogatására tett ígéretekkel? Elvtársak! A tartós békéhez olyan szükséges államközi bizalom légkörének megteremtése azt követeli, hogy a nének egv- re jobban megismerjék és megértsék egymást. Pontosan és elsősorban ebből a szempontból közelítjük meg a kulturális csere és az emberi érintkezések kérdéseit teljes sokrétűségükben. Hogyan is áll az ügy ebben a vonatkozásban ? A szovjet állam mindenképpen ösztönzi a kulturális cserét — kormányközi megállapodásokban rögzíti azt és évről évre szélesíti terjedelmét. Jelenleg országunk 120 országgal tart fenn kulturális kapcsolatokat,, a helsinki konfe■ Forduljunk itt is a tényékhez. Csupán a múlt évben a KGST- országokban több mint 58 millió külföldi vendég fordult meg. Ugyanakkor a szocialista közösség országaiból mintegy 35 millió polgár utazott külföldre. Már ebből is látható, hogy mit érnek a „zárt társadalomról” hangozta- “TOrr-szaTámöRr— ~ ”*7 Vagy vegyük például aa olyan tömegszervezetek, mint a szak- szervezetek közötti ' érintkezés kérdését. Előfordult, hogy az Egyesült Államok területén tartott nemzetközi találkozókra nem engedték be a szovjet szak- szervezetek képviselőit. Ami a Szovjetuniót illeti, nálunk tavaly 980 külföldi szak- szervezeti és munkásdelegáció járt, és 750 szovjet delegáció látogatott külföldi országokba. Nem. a szocialista országok a, nem képeznek „zárt társadalmat." Nyitva vagyunk minden előtt,- ami igaz, és becsületes. Ajtónk azonban mindig zárva lesz azok előtt a kiadványok előtt, amelyek a háborút, az erőszakot. a fajgyűlöletet és az embergyűlöletet hirdetik. Még jobban bezárjuk ajtónkat a külföldi titkosszolgálatok és az általuk létrehozott emigráns szovjetellenes szervezetek ügynökei előtt. Gondolom, hogy az amerikai C1A tevékenységének legutóbbi botrányos leleplezései után mindenki jól megérti, hogy enyhén szólva, joggal állunk így hozzá ehhez a kérdéshez. Véleményünk szerint a kulturális cserénék és a tájékoztatásnak humánus eszméket, a béke ügyét, a népek közötti bizalom és barátság megszilárdítását kell szolgálnia. Eközben néhány európai ország területén tovább működnek a hírhedt felforgató rádióállomások, a Szovjetunió határozottan sürgeti, hogy szüntessék meg u lélektani hadviselés eszközeinek tevékenységét. Elvtársak! Pártunk, híven a proletár internacionalizmus nagy eszméihez sohasem választotta külön a szovjet ország sorsát Európa és a világ más országainak sorsától. Külpolitikánk, amely a béke és a népek szabadságának megszilárdítására irányul, és belpolitikánk, amelynek célja a kommunizmus felépítése, nemcsak a szovjet nép alapvető érdekeinek felel meg, hanem egyszersmind hozzájárulás is — és ez a meggyőződésünk — a világ kommunistáinak ahhoz a közös harcához, hogy az emberiségre jobb. jövő virradjon. Önöknek, elvtársak, nyilvánvalóan tudomásuk van az SZKP XXV. kongresszusának eredményeiről. köztük arról, hogy a kongresszus "felvázolta a Szovjetunió fejlesztésének terveit. Népgazdaságunk méretei immár óriásiak. Elegendő, ha azt mondom, hogy a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termékének 20 százalékát, abszolút számokban ez több, mint amennyi az egész világ termelése volt 1950-ben. Érthető tehát, hogy mennyire sokrétűek és bonyolultak azok a kérdések, amelyek ilyen hatalmas gazdasági szervezet tervezésével és irányításával kapcsolatban felmerülhetnek. _A szocializmus előnye lehetővé teszi számunkra, hogy biztosítsuk az ország gazdaságának szüntelen fejlődését, és ugyanakkor az egész nép jólétének szakadatlan javulását. A párt most előtérbe állította a termelés hatékonyságának fokozását, a munka minőségének javítását. Fontos hangsúlyoznom, hogy a termelés fejlesztését és a nép anyagi életszínvonalának emelését nem tekintjük öncélnak, hanem ebben is a kommunista építés főbb programcéljait tartjuk szem előtt. Szó van többek között arról, hogy közelebb kell hoznunk egymáshoz a városi és a falusi dolgozók életszínvonalát. Jelentős mértékben ez a célja annak az agrárpolitikának, amelyet pártunk az utóbbi években dolgozott ki. Szó van arról, hogy fokozatosan el kell tüntetni a határt a szellemi és fizikai munka között, amit például előmozdít az általános tízosztályos tankötelezettség megvalósítása, a munkások és kolhoztagok munkakultúrájának jelentős növelése. Szó van arról is, hogy miután eddig nem tapasztalt méretekben bontakoztattuk ki a lakásépítkezést, sikerült sokat tennünk annak érdekében, hogy sok millió dolgozónak méltó életfeltételeket biztosítsunk, rendkívül alacsony lakbérű, korszerű lakásokban. Munkánkat ebben az irányban folytatni fogjuk. Társadalmi fejlődésünk csakis azért lehetséges, mert a tömegek "szabadon és öntudatosan alkothatnak, egyre cselekvőbben élhetnek polgárjogaikkal, egyre tevékenyebben vehetnek részt a társadalmi élet minden oldalának formálásában. Ily módon a további előrehaladás a kommunista építés útján feltétlenül elvezet a szocialista demokrácia további fejlődéséhez. Ez pártunk elvi irányvonala. Ez a mi mindennapi tevékenységünk. A szocializmus feltételei között a szovjet emberben valóban értékes tulajdonságok alakultak ki: az ország gazdájának érzi magát, aki jól megérti saját munkája és az össznépi ügy ösz- szefüggéseit, megérti a közösséget, közösségi módon tud gondolkodni, és ez nem valamiféle platonikus »érzés* hanem .milltólir “valóságos----ügye. --Megpróbálom n éhány.példával elmondani, hogy mit értek ezen. Ha, mondjuk, nálunk egy szakképzett üzemi vagy mezőgazdasági munkás kiváló termelési eredményeket ér el. megelőzi munkatársait, gondja rendszerint az, hogy tapasztalatát átadja másoknak, azt mások kincsévé is tegye. Talán nincs is nálunk jobban tisztelt ember, mint a termelésben élen járó dolgozó. Sokukat az egész ország ismeri, írnak róluk az újságok, beválasztják őket az államhatalmi szervekbe. Nálunk több mint kétmillió dolgozó eme államhatalom hordozója, akiket a tanácsokba választanak. Ez azonban nem minden: majdnem 30 millió szovjet polgár a tanácsok aktivistája, önként és önzetlenül segédkeznek az államigazgatás nagy és bonyolult munkájában. Kilencmillió dolgozó pedig a népi ellenőrzés választott szerveiben tevékenykedik, állandó figyelemmel kísérik a különböző igazgatási láncszemek működését. harcolnak a bürokratizmus és a lelkiismeretlenség megnyilvánulásai ellen. Vagy itt van a dolgozók aktivitásának még egy formája: a szovjet üzemekben állandó termelési tanácskozó testületeket hoztak létre, amelyek 85 százaléka munkásokból áll. Csupán az elmúlt, 1975-ös évben az ilyen tanácskozásokon a termelés és a munkafeltételek javítására kidolgozott több mint egymillió javaslatot valósítottak meg. Ezek csupán egyes példák, de gondolom ezek is képet udnuk arról, hogyan fonódik össze nálunk az irányító szervek munkája az alulról jövő közvetlen demokráciával. A mi nagy és összetett társadalmi életünkben természetesen nem kis szómban vannak hiányosságok é megoldatlan problémák is. Jól látjuk ezeket és a párt mozgósítja a népet leküzdésükre és kiküszöbölésükre. Azonban semmiféle hiányosság és nehézség sem képes tudatunkban elhomályosítani azt a fő történelmi győzelmet. amelyet a szovjet nép ért el a Nagy Októberi Forradalom után a lenini kommunista párt vezetésével. Olyan társadalmat hoztunk létre, amely mentes a monopolista oligarchia uralmától, a válságoktól, a munkanélküliségtől való félelemtől, a társadalmi csapásoktól. Olyan emberek társadalmát hoztuk létre, akik a szó legtágabb értelmében egyenrangúak, nem ismernek rendi, va- gyonbeli, faji, vagy más hasonló kiváltságokat; olyan társadalmat, amely nem csupán deklarálja az emberi jogokat, hanem ténylegesen biztosítja is a lehetőséget azok gyakorlásához. Szilárd, dinamikus, összeforrott társadalmat teremtettünk. Bátran kijelenthetjük, elvtársak, hogy országunk dolgozói az egész történelem során soha nem élveztek olyan magas anyagi életszínvonalat, mint most. Még soha sem volt olyan magas a művelődés színvonala, és soha sem voltak olyan lehetőségei a kulturális értékek elsajátításának, mint ma. Dolgozóink még soha sem érezhették magukat annyira bizonyosnak a holnapban — országunk békés jövőjében — mint most. Íme. ez az alapja annak, hogy ,a szovjet nép egyöntetően támogatja az SZKP politikáját, ez az alapja a párt és a nép megbonthatatlan egységének országunkban. Elvtársak! A világesemények menetét egyre nagyobb mértékben az elnyomás és a kizsákmányolás ellen, a nemzetközi ügyekben megnyilvánuló erőszak és önkény ellen fellépő antiimperialista erők határozzák meg. és nagyon sok függ ezeknek az erőknek összeforrott- ságától, együttműködésétől. A szocializmus országainak testvéri szolidaritása megsokszorozza mindegyikük , erejét, az egyenrangú gazdasági együttműködés saját forrásaikat hatalmas lehetőségekkel egészíti ki. A pártok. az állami szervek, a vállalatok és tudományos intézmények kollektívái, a társadalmi szervezetek. az állampolgárok milliói és milliói közötti mély, szerves és szakadatlanul növekvő baráti kapcsolatok alapján egy elvileg új jelenségről beszélhetünk: a meggyőződések egysége és a célok közössége révén összeforrott népek valódi testvéri szövetségéről. Ennek szilárd alapja, összekapcsoló ereje a marxista—leninista pártok harci közössége. Óriási szerepe van a szocialista és a kapitalista országok kommunistái együttműködésének. Kilenc évvel ezelőtt kontinensünk mindkét részéből sok testvérpárt képviselői együttesen kidolgozták az európai békéért- és biztonságért folyó harc programját. Most mindenki láthatja, hogy ezt a programot alapjában véve megvalósítottuk. Mi, szovjet kommunisták, akárcsak más szocialista országok kommunistái, mély elismeréssel adózunk a tőke országaiban élő elvtársainknak, akik szolidárisak voltak velünk mind történelmünk nehéz pillanataiban, mind a megszokott békés- munka • napjaiban. A magunk részéről mi mindig kinyilvánítjuk«, szolidaritásunkat azzal a harccal, amelyet osztály testvéreink folytatnak a kapitalizmus táboi'fjbah, arra törekszünk, hogy *.' kölcsi és politikai támogatást 11$ '.hsunk számukra. A nyugat-európai országok kom. munistáinak aktív tevékenysége, állhatatosságuk, amelyet a tömegekért. a munkásosztály és a monopóliumok hatalma ellen küzdeni képes valamennyi erő összefogásáért. a ténylegesen demokra- . tikus rendszerek létrehozásáért, szocializmusra való átmenet előfeltételeinek megteremtéséért folytatott harcukban tanúsítanak, meghozza gyümölcseit. Éppen a széles néptömegek létérdekeiért folytatott következetes és lankadatlan harc folytán vált tekintélyes politikai erővé az Olasz, és a Francia, a Finn és a Portugál Kommunista Párt. valamint Dánia, az NSZK és más kapitalista országok kommunista pártjai; Ennek egyik meggyőző bizonyítéka Volt az a kimagasló siker, amelyet az Olasz Kommunista Párt ért el a közelmúltban megtartott parlamenti választói sokon, az a siker, amelynek mindnyájan örülünk és amelyhez gratulálunk olasz elvtársainknak. Különösen fontos az. ho»v az imperializmus reakciós körei ellen folytatott harcban a széles demokratikus áramlatokkal — beleértve a szociáldemokratákat és keresztényeket — összefogva a kommunisták forradalmárok maradnak, a kapitalista társadalom szocialista rendszerrel való felváltásának meggyőződéses hívei maradnak, egész tevékenységüket e történelmi feladat megoldásának rendelik alá. Minden egyes kommunista pártot annak az országnak munkásmozgalma szülte, amelyben tevékenykedik, és akcióiért mindenekelőtt saját országa dolgozóinak felel, akiknek érdekeit kifejezi és védelmezi. De éppen ez teremti meg a kommunisták nemzetközi szolidaritásának alapját is. Igaz, néha hallani ilyen kérdéseket: továbbra is időszerű-e a proletár internacionalizmus, nem évült-e el? Egyesek oedig ilyen aggályokat hangoztatnak: vajon a kommunistákat egyesítő internacionalista kapcsolatok erősítésére szóló felhívások nem jelentenek-e egy valamiféle szervezett központ felélesztésére irányuló törekvéseket? .Ezek meglehetősen különös aggályok. Amennyire ismeretes, soha senki nem állt elő ilyen központ létesítésének gondolatával. Ami pedig a proletár inter* nacionalizmust illeti, vagyis a
