Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-03 / 130. szám

/ 1976. június 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Oktatás és tudásvágy 9 Közhelyeink között is elő­kelő hely illeti meg a kitételt: a műszaki-technikai forradalom korában élünk. Az állítás igaz, a műszaki tudományokban iárat- lan ember is érzékeli a rohamos fejlődést, ,s nemcsak a világra­szóló újdonságokban, hanem pél­dának okáért a hazai műszaki­technológiai színvonal alakulásá­ban. E fejlődés sokféle következ­ménnyel jár. Talán a legfonto­sabbról tanácskoztak május 26- án az országgyűlés ipari és kul­turális bizottságának együttes ülésén, nevezetesen: a műszaki szakemberképzés feltételeiről, a várható igényekről szóltak a dis­puta résztvevői. A tanácskozás legfőbb tanulságát hadd írjuk le mindjárt: a szakemberképzésnek összhangban kell lennie a min­denkori igényekkel. Nem lehet jó az a képzési rendszer, amely elszakad az ipar, avagy a me­zőgazdaság tényleges állapotától. Szellemi és anyagi erőink pazar­lása, ha hiányzik a harmónia, ha nincsen elegendő szakember ott, ahol igénylik, s többlet ta­lálható másutt. 9 A műszaki szakemberek száma növekszik. Tíz év múlva a mainál várhatóan 30—40 szá­zalékkal több közép- és felső­fokú végzettségű műszakira lesz szükség, mint napjainkban. Ho­gyan egyeztethető ez a társadal­mi szükséglet az egyéni ambí­ciókkal? Miként bővülhet a kö­zép és felsőfokú oktatás a kí­vánatos mértékben? Alapkérdé­seket említünk, s máris bonyo­lult összefüggésekre utalunk. Például a mainál pontosabban kell meghatároznunk a középfo­kon képzett műszaki szakember fogalmát. A műszaki szakközép- iskolában — hangzott el a ta­nácskozáson is — évente 10—11 ezren tesznek érettségi vizsgát. Éppen a műszaki fejlődés követ­keztében az lenne a legjobb, ha a szakközépiskoláknak ez a tí­pusa alapvetően szakmunkásokat, magasan kvalifikált szakmunká­sokat képezne. Mind több gép­soron, munkahelyen a „csak” szakmunkás besoroláshoz elen­gedhetetlenül hozzátartozik a középfokú iskolázottság, a szak­mai és általános műveltség „érettségi” szintje. 9 A tervek, elképzelések va­lóra váltásához szükség van ál­lami intézkedésekre. Az Oktatá­si Minisztérium 1977 végére el­készíti a műszaki felsőoktatási intézmények távlati fejlesztésé­nek programját. Még ebben az ötéves tervben kidolgozzák a műszaki főiskolák képzésének korszerűsítését, s mindazokat az esti-, levelező oktatási formákat, amelyek a műszaki pályán dol­gozók továbbtanulását teszik le­hetővé. A tanácskozás egyik leg­főbb tanúsága volt ugyanis, hogy az állami, központi intézkedések önmagukban aligha elégségesek. El kell fogadtatni a közvéle­ménnyel, a műszaki pályán dol­gozókkal, hogy a legjobb iskola ismeretanyaga is elévül előbb* utóbb, hogy rendszeres tovább­képzés nélkül senki sem tudja ellátni tíz-húsz év múlva mun­kakörét. Azaz: senki se eléged­jék meg a diplomájával, az érett­ségijével, a műszaki területen különösen gyors a fejlődés, nap­nap után újabb ismeretanyag­gal gyarapodnak az egyes szak­területek. 9 A népgazdaság szakember- igényének kielégítéséhez nem elegendő az oktatási intézmé­nyek színvonalának növelése; .szükséges hozzá az e pályákon tevékenykedő szakemberek igé­nyessége, más szóval tudásvágya is. M. D. „Pecsétgyűrű” a fán 9 A szegedi Egyetemi Füvész- kert bejáratánál nagyméretű rézdomborítást helyeztek el egy öreg tölgyfán. Hemmert János képzőművész alkotásá­val Győrffy István professzor­nak állítottak emléket: az 5 portréját ábrázolja a „pecsét­gyűrű” domborítása. (MTI-fotó: Tóth Béla felvétele—KS) KÖNYVHETI BESZÉLGETÉS A ZENÉRŐL Vendégünk volt - Eric Walter White A könyvhétre látott napvilágot Eric Walter White: Stra­vinsky — a zeneszerző és művei című, nagyszabású monográ­fiája. A kötet magyar nyelvű megjelenése alkalmából hazánk­ba látogatott a szerző, a neves angol irodalmár és zenetörté­nész a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Zeneműkiadó Vállalat vendégeként. Vidéki útja során felkereste a kecske­méti Kodály Intézetet, és dedikált a zeneműboltban. Élénken érdekelte minden: a mai élet, a kulturális viszonyok, a város múltja. A mindenre ki­terjedő figyelem korábbi hivatali munkájából öröklődött, hiszen megalakulásától, 1942-től nyug- díjbavonulásáig, 1971-ig vezető munkatársa, irodalmi igazgatója volt a művészetek állami támoga­tását intéző Művészeti Tanács­nak, az Arts Council-nak. — Munkahelyemen az iroda­lommal foglalkoztam, de termé­szetesen mód nyílt arra, hoev számos muzsikust, zeneszerzőt is közelről megismerjek. Zenetörté­neti kutatásaimra viszont csak a szabad időmet, estéimet fordíthat­tam — mondja. — Említette, hogy sok muzsi­kussal volt és van személyes kap­csolata. Kik a legjelentősebbek? — Vaughan-Williams, Michael Tippet és Benjamin Britten ze­neszerzőket kell első helyen em­lítenem, Stravinszkyval famulu- sa, Robert Craft révén kerültem kapcsolatba. Mindketten igen ér­tékes segítséget adtak a köny­vemhez. Magyar muzsikusokat közelebbről nem ismertem eddig. Kodály egy alkalommal járt az Aldborough-i fesztiválon Britten vendégeként, sajnos éno távol voltam. Viszont egy akkor ké­szült képet, amelyen a két zene­szerző együtt látható, közöltem a Brittenről szóló könyvemben. — A magyar zenei közvéle­mény számára Kodály Zoltán fe­dezte fel a régi angol muzsikát. Századunk angol zenéje és a régi muzsika, illetve az angol és az európai muzsika között milyen összefüggés van? — A XVII. század végén Pur- cell-lel megszakadt az angol mu­zsika magas színvonalú fejlődé­se. Händel nagy jelentőségű mun­kásságot fejtett ki, de mégsem írt igazán brit zenét. A múlt század második felében a régi népzene felfedezése ébresztgetni kezdte az angol zenei öntudatot. Különösen a Kodály által is nagyrabecsült Vaughan-Williams műveiben ját­szik nagy szerepet. A XVI—XVII század zenéje viszont Gustav Holst, Britten és Tippett művé­szetében kelt új életre. Ami az európai kapcsolatokat illeti, zené­szeink nagy része Lipcsébe járt tanulni, ez volt az ő Mekkájuk. Mendelssohn pedig sok időt töl­tött nálunk, igen népszerűvé vált. Később, a wagneri muzsika ha­tása volt rendkívül erős. 1910 tá­ján egy érdekes, újszerű Mozart- előadás, A varázsfuvola színrevi- tele hozott fordulatot a szigetor­szág és Európa zenei kapcsolatai­ban. — Kérem, mutassa be olva­sóinknak a Stravinskyröl szóló könyvét. — Stravinsky iránti érdeklődé­sem már régi keletű: egy diák­köri élmény, A tűzmadár-szvit előadása keltette fel 1923-ban. Több részletkérdéssel foglalkozó munka után írtam meg ezt a kö­tetet. Az első része életrajzi váz­lat, a második a művek rövid is­mertetése. Ügy igyekeztem meg­írni, hogy olvasmányos, érthető legyen. Kottapéldákat csak ott alkalmaztam, ahol mondandóm kifejtéséhez a szó kevésnek bizo­nyult. A harmadik részben a vé­leményemet igyekeztem kifejte­ni az orosz mester műveiről. A függelék számos eredeti doku­mentumot, Ravel, Debussy ’»te­leit, a Stravinsky-kéziratok jegy­zékét közli. A munka közben ösz- szegyűlt nagy anyagot két egye­temi könyvtárnak adtam, gondol­ván, hogy többet nem lesz rá szükségem. — A hazánkban szerzett benyo­másairól is szeretnénk hallani. — Először vagyok itt, és igen jók a tapasztalataim. Jártam a gyönyörű Duna-kanyarban. Lát­tam Britten Koldusopera-adaptá­ciójának egy jól sikerült, bár színpadi megvalósításában in­kább a német hagyományt köve­tő előadását. Találkoztam Weöres Sándorral, valamint az irodalmi és zenei élet más képviselőivel. Érdekes élményt adott a dediká­lás is, hiszen nálunk ilven nincs, az emberek kevésbé vesznek könyvet, mert nagyon drága, s inkább a közkönyvtárakat hasz­nálják. Végül kedvesen dicséri kísérőit, a kitűnő tolmácsnak bizonyuló, ismert zenei riportert, Varga Bá­lint Andrást és Pintér Emőkét, a Zeneműkiadó csoportvezetőjét. Minden megnyilvánulásából ba­rátságos közvetlenség árad, ugyanakkor egy kivételesen mű­velt szellem fingom érzékenységé­vel reagál a látottakra, tárgyakra és emberekre. Ez adja meg — a műgond mellett — jelentős köny­vének aranyfedezetét is. Ittzés Mihály CSÖRSZ ISTVÁN; Egy csepp olaj ízhónapos korában végre' félállt a kislány: ■! 11 Pár1 ’ hap múlva apró lépé­sekkel körbejárt a szobában és ettől kezdve nem ma­radt meg a baba­kocsiban sem: elvegyült a többi gyerek között a játszótéren. Tíz perc alatt összesározta szoknyá­ját a homokozóban. „Szilvia!...” sóhajtotta Kelemenné. Boldogta­lannak érezte magát. A postalá­dában egy képeslapot talált, amit munkatársai küldtek a névnap­jára. Egy héttel később érkezett, az igaz. Este megmutatta a fér­jének. — A lányok küldték — mond­ta. — Odabent a fejetetején áll minden. Átszervezik az intéze­tet, majdnem mindenki új be­osztást kap. Aki nem áll sorba, az ne szóljon később semmit. Tíz hónapja Vagyok itthon, meg­tettem ami tőlem telt. Talán apu is tud segíteni, hogy felvegyék a gyereket a bölcsődébe. Férje nem szólt semmit, nagy kanál pörköltet merített a tá­nyérból. Buzgón rágta, mintha kemény lett volna a hús. Az asz- szony a csengő hangját leste: kedden, pénteken és szombaton egyenesen hozzájuk jött az apja munka után. Fürdetésig ő vigyá­zott a gyerekre. A kislány szüle­tése óta Kelemenné sokat pa­naszkodott az apjának. Megmu­tatta neki a száradó pelenkákat, a kiterített babaruhákat. Arról nem beszélt, hogy meghízott a szülés után és képtelen megsza­badulni a felesleges kilóitól. „Jól van, kislányom”. — mondta az apja. Sétálni vitte a kislányt. Va­sárnap Kelemen volt a gyerek­ügyeletes, így a sétálás gondját gyakorlatilag levették az asszony válláról. De mióta felállt a kis­lány, elszabadult a pokol. Szilvia délelőtt se maradt meg a hem­pergőjében. Fel-alá járkált a la­kásban, lehúzkodta a térítőkét és a könyveket a polcról. Ez addig ment így, amíg az asszony Ide­gekkel bírta — tizenegy óra felé felöltöztette a gyereket és kivit­te a játszótérre. Csupa fehér hol­mit vásárolt a kislánynak: fehér fejkötőt, fehér pulóvert, szok- nyácskát. Még a cipője is fehér volt. Délben Kelemenné könnyeit nyelve vitte fel a gyereket a má­sodik emeletre. IkAég a homokozónál is job- ban idegesítették a hin­ták, amelyeket felállításuk óta nem olajozott meg senki. Idegté­pő zajjal csikorogtak a gyűrűk, vagy micsodák ott fent a ke­resztvasnál. Annál szörnyűbb volt az egész, mert Szilvia imád­ta a hintát; nagyapja és az apja szoktatták rá, őket ugyanis nem zavarta a nyikorgás. Kelemenné most már minden este rágta a férje fülét, hogy tegyen valamit a bölcsőde ügyében. Kelemen hallgatott, hiszen mind a ketten jól tudták, hogy legalább négy hónapot kell még Várni. Azért nem többet, mert ezer forint borravalót adtak a bölcsőde ve­zetőjének. Kelemenné sóvárogva nézte a bölcsődés csoportot, amint fel-alá sétáltak a lakóte­lepen, megszálltak egy-egy ho­mokozót, vagy játszóteret. Ügy érezte, soha nem telik el ez a négy hónap. Arca beesett, szeme karikás lett és egyre kevesebbet beszélt, mintha Kelementől ta­nulta volna el a hallgatást. Ez így ment addig, amíg egy délu­tán elszédült. Lassan leült a gye­rekágy mellett álló székre, bal­kezében a nedves pelenkával. A szédülést hányinger követte. — Jézus Mária, Uramisten! — suttogta. A gyerek már lefe­küdt, a színes rácsok között ku­kucskált rá az ágyból. Piros mű­anyag kanalat szorított a balke­zében. Néhány napja nem aludt el a kanál nélkül. — Jézus Má­riám, Jézus Máriám! — ismétel­gette az asszony. Kiment a für­dőszobába, megnézte magát a tü­körben, aztán percekig öklende- zett, erőltette, hogy megszaba­duljon a kíntól, de hiába. Kap­kodva felöltözött és átrohant a körzeti orvoshoz. A rendelőben félórát várt. Vajon mit csinál otthon a gyerek? — töprengett. Egyre idegesebb lett. Budafokon, a nőgyógyászaton újabb két órát várt. Ügy érezte, megbolondul, pedig a gyerek nem csinált sem­mi rosszat: még aludt, amikor hazament. Balkezében a piros műanyag kanalat szorította. A míg a vizsgálat eredményé- re vártak, Kelemenné mást se csinált, mint számolt^ számolt, oda-vissza kalkulált, de a szülés óta minden hónapban problémá­ja volt a menstruációval, így semmi biztosat nem tudott. Ke­lemen hozta el a vizsgálat ered­ményét. Szótlanul nyújtotta fele­ségének a papírt. Az asszony be­lepillantott és úgy elgyengült, hogy le kellett ülnie. — Nem szólsz semmit?! — ki­áltotta aztán. — Hallgatsz, te barom? kasszából négy­ezer forintot. Ko- body, gondolta. Egyedül ő . segít­het! Kobodynak nőgyógyászati magánrendelője volt a Bartók Béla úton. Megszólalt a csengd: Kelemen­né apja érkezett. Az asszony a férfi vállára borult és úgy zoko­gott, hogy egy szót se tudott szólni. — Gyere! — mondta aztán. — Apukám, édes apukám, gyere el velem! Így aztán az apja kísérte el Kobodyhoz. Útközben az asszony elmesélte a történteket. A férfi a cipőjét nézegette. — Mióta vagy terhes? — kér­dezte halkan. — Nem tudom! — mondta az asszony idegesen. — Az isten áldjon meg, hát mondtam már. hogy nem tudom!... — Nyugodj meg, kislányom, — kérte az apja. IJem szólt többet a rendelőig. l/'obody azonban nem vállal- ta a műtétet. — Alapos gyanú van rá — mondta —, hogy a magzat el­múlt három hónapos. Néhány nap múlva pontosan meg tudom mondani. Az asszony sápadtan nézett rá. — Ügy érti, hogy... semmi re­mény?!... — Semmi baj! — mosolygott az orvos. — Egészséges vagy, lá­nyom. Az asszony erre kirohant a rendelőből, egyenesen az apja karjaiba. Másnapra valami fá­sult, döbbent nyugalom lett úrrá rajta. Gépiesen végezte a dolgát, tizenegykor sétálni vitte a gye­reket. A kislány a hinta felé indult. — Kelemenné bekapcsolta előtte a láncot, meglódította a hintát és akkor hirtelen úgy érez­te, valami megváltozott. De olyan zavart és kétségbeesett volt, hogy nem fogta fel azonnal, mi történt. Ösztönösen a hasára pil­lantott, hogy látszik-e rajta va­lami, aztán körülnézett és akkor értette meg, hogy nem nyiko­rog a hinta! Megolajozta valaki a forgóját. Hitetlenül lökött egyet rajta, aztán percekig csak állt Mondani akart valamint, de nem nem volt kinek, hiszen a gyerek nem érthette. Lassan becsukta a száját közelebb lépett: újra és újna meglódította a hintát. A kis­lány előbb nevetett aztán elhall­gatott: mindkét kezével a láncot markolta. — Ne félj, te kis hülye! — mondta az asszony. — Te is tudsz olvasni — mond- A hinta szállt, repült. A gye- ta a férfi, azzal bement a gye- rek nem sírt, csak nyö­rekszobába. Kelemenné a kabát- szörgött és egyre erősebben ka­ja után kapott. Kivett a spór-paszkodott a láncba. 1 PERC TUDOMÁNY „Dr. Bubó” - a valóságban Sokan élveztük a televízióban a Dr. Bubó rajzfilmsorozat ked­ves alakjainak, különösen a fő­szereplőnek, a bölcs bagoly-dok­tornak a szellemes mókázását. De miért is nevezzük a baglyot bölcsnek, hogyan ragadt rá ez az állandó jelző? Tulajdonképpen a bagoly nem bölcsebb a többi madárnál, de a kinézésében van valami „emberi” és nyilván ez kapcsolódott a bölcsességhez. Ez az emberi vo­nás pedig az, hogy szemei — az emberéhez hasonlóan — elő­re tekintenek, és ilyen szempont­ból egyedülállóak az állatvilág­ban. Természetük persze nem olyan békés, ahogy a filmek mutatták, a baglyok ragadozók, mégpedig olyanok, amelyek éjjel járnak a zsákmány után. És ehhez alkal­mazkodott a baglyok minden por- cikája. Tollazatuk nem rikító, szerény barnás színű, hiszen úgy­is a sötétben repülnek. Tolláik hosszúak, lazák és puhák, _ ezért sokkal testesebbnek tűnnek, mint amilyenek valójában. Nem a hidegtől védi a nagy tollazat a testüket, hanem ez is az éjszakai vadászat szolgálatá­ban áll. A madarak repülése köz­ben keletkezett zörejek ugyanis nagy szerepe van az ultrahang­hullámok keltésében. A zsák­mányállatok pedig képesek ér­zékelni az ultrahanghullámokat is. A baglyok, puha, laza tollazata viszont nesztelen repülést tesz lehetővé; így a zsákmányállat képtelen elbújni előle. A baglyoknak kitűnő a hallásuk, amely sötétben, amikor a leg­élesebb szem is felmondja a szolgálatot, csodálatos biztonság­gal vezeti őket a zsákmányra. Hallásuk azonban nem saját hangterjedelmükre a legérzéke­nyebb, hanem a zsákmányállatok sokkal magasabb hangjára, pél­dául az egerek cincogására. A baglyokhoz sok káros babona fűződött, ezért indokolatlanul ir­tották őket. Számuk ezért erősen megcsappant, ma már védelem alatt állnak. A Megyei Művelődési Központ 'műsora 1976. június 8—13-ig HETI MCSOB: Június 8-án kedden 17 órakor a földszinti termekben a Bemutat­kozik Baranya és Pécs rendez­vénysorozat ünnepélyes megnyi­tása: Mecsek fotóklub kiállítása, Bizse Jánosné, Zs. Kovács Diana szőnyegei, gobelinjei. Baranya népművészete. Kiállítás a pécsi Modern képtár grafikáiból. Június 8-án kedden 19 órakor a színházteremben: Vendégünk a Pécsi Balett. A forma átváltozá­sai 3 felvonásban. Balettbérle­tek is érvényesek.-. Belépőjegy: 25,— Ft Június 9-én szerdán 19 órakor a színházteremben: Göncz Ár­pád: Magyar Médeia. Bérleti előadás III. Belépődíj: 35,— Ft. Június 10-én csütörtökön 18 óra­kor a színházteremben: Az Álla­mi Zeneiskola évzáró hangver­senye. Belépés díjtalan. Június 11-én pénteken 18 óra­kor a művészklubban: Pécsi ké­pek. Varga Gyula (Mecsek fotó­klub) diabemutatója. Belépés díjtalan. Június 12-én szombaton 19 óra­kor a színházteremben: A Bara­nya táncegyüttes műsora. Ma­gyar, német, délszláv táncok. Be­lépődíj: 20,— Ft. Június 12-én szombaton 15 óra­kor a fedett uszoda udvarán: a pécsi Bóbita bábegyüttes bemu­tatója. Június 13-án vasárnap 10 órakor a művelődési központ előtti té­ren a Bóbita bábegyüttes elő­adása gyermekeknek Cini Samu kalandjai címmel. A TAVASZI SZÍNHÁZI ESTÉK bérlőit értesítjük, a Don Juan visszatér című előadás helyett június 9-én 19 órakor a Magyar Médeia című tragédia kerül be­mutatásra. 770 Minden évben tizenhét új város A Szovjetunióban az elmúlt öt év folyamán 83 új város szüle­tett. Közöttük a legnagyobban, a Káma folyó mellett elhelyez­kedő Naberezsnyije Cselnyiben már több mint 200 000 ember él. A legfiatalabb városok közül a szibériai Tinda nevét említik leggyakrabban a sajtóban, ugyan­is ez az épülő Bajkál—Amúr vasútvonal „fővárosa”. L AZ ÖCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA : Szigethy András — RAJZ: Greskovits L • NEHJÜNK set Jess.- «ftt AAÄJt MÉM KÉPEK. Ei IRAZI ANYAd­-Met letter- poon/ feer MILYEN JéLACÁSAMK tueüTtAritune ? —ez ezY panoptikum. ttYeuEK YOLTAk IOAIÁ \ BŐI TtZMlU.lt> ft/vei I ezeitjr. ? Vmiiw olyanok, üA Mint mi.-ez NEM Panoptikum, HANEM HIBéHnXlŐ- K4MKA, lépőről! IßAZt ÉMBSKEJOcei. — tTTKEU Nea TDPTÉMNK HALAM! j€MoAsnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents