Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

ft

A honfoglalást megelőző évezredekben a Kárpát-medencét számos népcsoport lakta. A vértesszőllősi ősembert különböző kultúrájú, „névtelen” bronzkori lakosság követte, majd gepida, trák, szkíta, szarmata, kun, avar és szláv törzsek változatos közösségei telepedtek meg. A Duna és Tisza völgyének múltját őrző emlékek ezért rendkívül változatos képet mutatnak. A kutatások előrehaladtával mind színesebb gazdagságban bontakozik ki hazánk földjének ősi története.

A korszakot kutató magyar régészeknek nem kevés nehézséggel kell megküzdeniük. Míg a nagy ókori civilizációk — Mezo- potániában, Indiában, Egyiptomban vagy Dél-Amerikában — városi települések létrehozásával viszonylag kis területen hagyták hátra életük és kultúrájuk emlékeit, sőt sokfelé az írás használata is megkönnyíti a történészek és nyelvészek dolgát, addig a Kárpát-medencében mindez hiányzik. A nomád életmódot folytató, kis falvakban megtelepedő vándornépek nyomainak felkutatása, az itt-ott fennmaradt emlékek azonosítása, nyelvük és történelmük korszakainak meghatározása olykor sziszifuszi erőfeszítéseket kíván. És e munkát nem kíséri az a látványosság, amely a világban sokfelé felkelti a közönség érdeklődését a régészeti kutatás iránt. A tudósok szétszórt mozaikokból, kifosztott sírok szórványos leleteiből, az elpusztult települések alig-alig kivehető nyomainak elemzésével sokszor csak évtizedes munkával tudják összeilleszteni az ismeretelemeit. Ezért sok a hibalehetőség, a bizonyításra váró hipotézis, a vitatható megállapítás. Az elkötelezett szakemberek viszont talán éppen e szellemi izgalomért szentelik életüket a honfoglalás előtti korok kutatásának.

A titokzatos halmok

A magyar történettudományban — de a néphitben is — már réges-régen köztudomású, hogy az alföldi síkságon szembeötlő földhányások, kisebb-na- gyobb halmok rendszerint temetkezési helyeket rejtenek. Nagy részüket a szél és az eső elkoptatta ugyan az eltelt századok alatt, néhány helyen azonban — és ilyen például a madarasi határ — még szabad szemmel is felismerhetők.

Legelőször a század elején végeztek ásatásokat a falu határában tudományos céllal. Roedige Lajos 1903-ban dolgozott Madarason, de vállalkozását kevés siker kísérte. Igaz ugyan, hogy feltérképezte az akkor még jól látható halmokat, többet meg is ásott, a sírokat azonban már kirabolták, és tárgyi anyagot alig- alig talált. Ezért nem is tudta kideríteni, hogy milyen népcsoport lakott a halmokhoz tartozó településen.

Munkája azonban nyilvánvalóvá tette, hogy Madaras határában jelentős temetkezési hely rejtőzködik.

Kőhegyi Mihály, a bajai múzeum régésze 1963-ban kezdte meg a madarasi halmok rendszeres, tudományos igényű feltárását. A munka, amely az évek folyamán egyre nagyobb területre terjedt ki, tavaly fejeződött be. A feltárt több mint hat és fél száz sír anyaga, valamint az évtizedes munka tanulságai jól szemléltetik a honfoglalást megelőző korszak régészeti kutatómunkájának nehézségeit.

A madarasi ásatás

Kőhegyi Mihály az ásatás éveit eleveníti fel:

— A madarasi halmok feltárásának előtörténetéhez nemcsak az 1903-as ásatás tartozik — magyarázza. — 1952-ben a Nemzeti Múzeum három halmot tárt fel, majd öt évrfe rá „átvágtuk” a határ legnagyobb földhányását.

Sajnos, valamennyi sír üres volt, a leletanyagból ezért mi sem tudtuk kideríteni az itt temetkező nép titkát. A rendszeres ásatás 1963-ban kezdődött el. Az volt a szerencsénk, hogy ezt a területet „gőböly-járásnak” használták, és csak 1945 után szántották fel, hiszen ellenkező esetben a talajművelés már réges-régen eltüntette volna a látható halmokat,

mint ahogy ez az ország más vidékein tapasztalható. Madarason az utolsó pillanatokban Jcezdtük el a munkát. Roedige Lajos még jól látta, sőt térképre is rajzolta az északi és a cTéli halmok mindegyikét és a temetkezések szerves összefüggését. Mi azonban,- már csak a nagyobbakat ismer- v tűk fel. A századeleji térképvázlat is csak később került elő, ezért lényegében mindent elölről kellett kezdeni.

— A hetvenes évektől kezdődően a megyei tanács anyagi segítsége révén meggyorsult a munka üteme, az év nagy részében dolgozhattunk — folytatja. —Az ásatás egyik célja az volt, hogy egy teljes temetőt tárhassunk fel és ezáltal fény derüljön a temetkezés egész rendszerére. Ezért, bár az utóbbi években egyre kevesebb sírt találtunk, gddig dolgoztunk, amíg be nem bizonyosodott, hogy a temető valamennyi sírjára rá nem leltünk. A kutatóárkok segítségével méterről méterre térképeztük föl a területet. A talált sírok száma pontosan 666. Az ásatás eredményeinek szakszerű, tudományos feldolgozása még sok időt vesz igénybe, és még messze vagyunk attól, hogy valamennyi felvetődött kérdésre választ adhassunk.

Ennek ellenére már menet közben sikerült megfejtenünk a korszak, illetve a temetkezési szokások néhány tisztázatlan problémáját. Elsőként például a halmok alá temetkező népcsoport titkát, származását, és az egykoriak életmódjáról is sok mindent megtudtunk.

Pavlovits Miklós .(Folytatjuk.)

f A madarasi ásatáson.

&

Rákosy

Gergely:

Az üzenet

(3) Éppen azon tanakodtak, hogy kik lehetnek, mikor megszólalt a csengő. Mire Gyuszi ajtót nyitott, mindannyian ott voltak az előszobában, a két látogató visz- szahőkölt a kis helyiségben ösz- 4zetorlodott embartömegtől. Az egy perc alatt tisztázódott, hogy angolok; de ennél nem sokkal több, mert angolul senki sem tudott a Hernádi családban, csak Gaál, a vő dadogott valamit izgalmában elrekedő hangon franciául, s csak akkor húzták be őket nagy örömmel, mikor a többször elismételt hömdi és klear szóban ráismertek a Hernádi és Klára szavakra. A nagybácsi 'szemében arcvonásaik egyszeriben megnemesedtek, ruhájukon itt is, ott is láthatalan, de szívig sugárzó neonbetűk vilióztak: ausztrál gyapjú, a legfinomabb ausztrál gyapjú. (Naná: merinó.) Közrefogták, mintegy letartóztatták s szinte belökdös- ték őket az ebédlőbe.. Gyuszi lerohant az elsőre, hátha otthon van az angoltanárnö. Szívesen rohant, voltak vele kapcsolatos elképzelései. Irénke aligha lehetett idősebb nála (Gyuszi három évet húzott le a MÉLYÉPTERV- nél, míg végre felvették az egyesemre), másfél éve lakott a házban, albérletben. Gyuszi már az első héten kinézte magának obiigát szemüveg nélküli, vékonyka, csinos arcát, rövid, természetes szőke haját; igen kívánatosán domborodó lábikráit és

hosszú, ruganyos lépteit. Voltak elképzelései: egyszer megkérdi vállail-e órákat, mert ugyebár az angol világnyelv, meg minden és ő nem akarja minden nyarát Balatonkukutyin- ban azzal tölteni, hogy reggel fél hatkor tejért, tízkor kenyérért stb. áll sorba, hanem... de ezt elvetette, mikor már apróra ki volt dolgozva: nyilván már, az első beszélgetésnél kiderülne, hogy az egyetemen kedve szerint válogathat a nyelvekben, kilógna a lóláb. Aztán félálomban az sem tetszett rossz ötletnek, nyakig a paplan alatt, hogy kötelet vet át a kis szobai erkélyén, lemászik, s szép halkan megkopogtatja a lány erkélyének ajtaját, csak úgy, hogy egyedül ő hallhassa meg, senki más. Részleteiben átgondolt terv volt. ö kinn áll a sötétben, s Irénke kilép dobgó szívvel a csak úgy sebtiben magára kapott pongyolájában az erkélyre... („Bocsánat, de gázszagot éreztem felszivárogni ...”) Ezt az ötletet is el kellett vetnie, megindulhat a hólyagos vakolat, abban a pillanatban fenn van az egész ház,. S' ő zseblámpák kereszttüzében himbálózna egy kötélen, mint Valami óriáspók.

Irénke otthon volt, készségesen, de nagy izgalomban ment fel tolmácsolni Soha még igazi angolokkal nem beszélt. Egyáltalán nemigen beszélt angolul, kivéve az osztályban a társalgási órákat. No de a tanítványait ő tanította az angol kiejtésre, s nagyjából minden kérdésre. megvolt a szabványfelelet. S hozzá ezek még ausztrálok. Olyan drukkban lépkedett Gyuszi mellett; mintha újra az egyetemi felvételire menne.

A mama közben megterített, aprósüteményt, kompótot, sajtot, almát szolgált fel. Már javában folyt Irénke követítésével az eleinte akadozó, de egyre folyékonyabb beszélgetés a család és a vendégek között, ő rnég mindig megállíthatatlanul járt-kelt a- konyha, a kredenc, a spájz és az ebéldőasztal között. Mindig is ezt tette, akárhonnan jöttek a vendégek, Ausztráliából, vagy csak a szomszéd utcából. Egy liter tej volt otthon, felit megmelegítette, felit hidegen hagyta (Gyuszi benn már főzte a feketét), ki tudja ezeknek az ízlését? Kemény kontyba szedett, gáztól sárga ősz hajával, elérzékenyül- ve meredt a habosodó tejre. Ki tudja ezeknek az ízlését? És vajon ki tudja annyi év után Klári ízlését?

Mire a mama a kompótos üvegtányérokat is lerakta az asztalra, s külön porcelánkancsók- ban a hideg és meleg tejet, már megtudták; hogy a vendégek is Sydney-ben laknak,’ abban a kerületben, Balmain-ban, ahol’ Kláriék. Sydney New South Wales államban van, ezenkívül még másik öt állam van, mindegyik önálló kormányzattal, de felettük áll egy szövetségi kormány, hasonlóan, mint Amerikában. Egyébként Ausztrália alkotmányos királyság, államfője az angol királynő, az ötpennys bélyegeken az ő képe van, ahogy azt bizonyára észre is vették a csa1976. június 29. VJ&TOFI NÉPE • 5

’W

Társadalmi tudatunk szerkezete

A tudat, mondja Marx, mindig a társadalmi lét tudata. A társadalom egyénei, miközben újratermelik anyági létezésük különböző vonatkozásait, egyúttal létrehozzák erről a létről alkotott tudatukat, véleményüket is. Persze, a munkamegosztás következtében és a társadalmi szükségletek gazdagsága miatt a társadalmi tudat maga is bonyolult rendszert képez. A mindennapi tudattól (mint a közvetlen szükségletekhez kötött valóságvisszatükröződéstől) hosszú út vezet a tudományoknak a közvetlen szükségleteket felfüggesztő és a dolgot a maga lényegében megragadó teljesítményéig. Az előbbiben egy tulajdonság fontossága még a közvetlen szükséglet alapján dől el. Egy közlekedési eszközt azért részesítek előnyben másokkal szemben, mert éppen oda visz, ahová igyekszem. De lényege-e egyetlen közlekedési eszköznek is, hogy éppen ott jár, ahol jár? Nyilván nem. Mégis ezt rögzítem tudatomban, mert csak így juthatok el úticélomhoz.

□ □ □

Ez a mindennapi magatartás azonban előfeltételekhez kötött: már előzetesen is léteznie kell azoknak az eszközöknek, amelyeket céljaimra felhasználok. Ám, hogy létezzenek, létre kell hozni őket. Ehhez a termelő tevékenységhez viszont a dolgok valóban lényeges összefüggéseiig kell hatolnunk, hogy egyáltalán megalkothassuk őket. Törvényszerűségekkel, elvekkel kell számot vetnünk. Enélkül nem létezne körülöttünk a technikának mai hatalmas világa.

De ahogy az eszközöket „csupán” felhasználó gondolkodásmód és magatartás is, úgy a tudós munkája és a tudományos kutatás belső világa is csupán egy lehetséges szélsőség, s közöttük a termelést végző egyének sokasága mozog. Hiszen a tudós sem viselkedik másként, mint a laikus, amikor közlekedik. Másrészt a gépkocsivezetőnek . is össze kell szednie magát — fel kell idéznie magában a. működés mechanizmusát, a szerkezet ösz- szefüggéseit, ha elromlik járműve. s nem kíván az út szélén maradni. Hasonlóképpen, ha elromlik valami környezetünkben, nem (egyszer kénytelenek vagyunk felfüggeszteni a tárgy lényege iránti közömbösségünket, s megpróbáljuk megjavítani.

□ □ □

Felszínesebb és mélyebb való- ságvisszatükrözés kettőssége jellemző hát eszerint a tárgyi világra irányuló gondolkodásunkra? Ügy tűnik: igen. Azonban minden az adott összefüggéstől függ! Egy városi polgár például egy falusi számára hallatlan vak- merősségel látszik átkelni egy forgalmas útvonalon, az utóbbin viszont azért mosolyoghat társá,

a

Iád tagjai Klári levelein. Igen, észrevették, cje Klári olyan ritkán ír,, s még azt a kis repülő- postai levélpapírt sem írja mindig tele. Parancsolnalk tejet? Igen, kérnek tejet a feketébe, Magyarországon nagyon erősre főzik a kávét, a németek viszont átlátszó mosogatólevet-/adnak, behunyt szemmel meg sem lehetne állapítani, hogy fekete, vagy mi akar lenni. Ok, ausztrálok valahol a középúton járnak, bár náluk korántsem olyan nagy divat a feketeivás, mint például itt. Dohányozni is jóval kevesebben dohányoznak, kevesebben és kevesebbet, itt a nők kezében is cigaretta lóg az utcán, ott ez elképzelhetetlen. Persze, ha ott szívna valaki annyit, mint itt teszik az emberek, dobozszám, megfigyelte, hát az kész tönkre- menés lenne, mert igen drága a cigaretta, az ital viszonylag jóval olcsóbb. Pedig a pénzük értékére igazán nem panaszkodhatnak, a világ egyik légjobb valutája, tán a legjobb, de ezt nem tudja biztosan, nem pénzügyi szakember, egyszerű vasúti tisztviselő. Az ausztrál font 20, a 25-höz az angol fonthoz viszonyítva, komoly dolog, nem? El is felejtett bemutatkozni, elnézést kér, Elmer Foster a neve, a felesége Jessie, skót születésű, ő maga is glasgowi, hajóács volt az apja, kész regény, hogy hogy kerültek össze. A legviccesebb, hogy egy utcában laktak Glasgow ban, de fogalmuk sem volt egymás létezéséről, Sydneyben ismerkedtek össze. De hát bocsánatot kér, ez hosszú lenne, s nem is idetartozik.

(Folytatása következik)

mert aggodalmas és bizonytalan számítgatásait állandóan keresztülhúzza a forgalom gyors változékonysága, A városi „meggondolatlanságának” azonban a begyakorlottság, a megtanultság a háttere, a másik éset viszont arra utal, hogy az egyén teljesen új feladat előtt áll. A pillanatnyi alaposság, a dolog lényegéig nyúlás tehát nagyon viszonylagos valami a társadalmi tevékenység bonyolult rendszerében. Megbújhat ott, ahol látszatra szó sem lehet róla, s tettetheti magát másutt, ahol éppen nem rá lenne szükség a mindennapi élet gör- dülékenysége szempontjából.

Kapcsolataink azonban korántsem merülnek ki a dolgokhoz és a' tárgyakhoz való viszonyban. Másik fontos szférájukat a többi társadalmi egyénhez, azok csoportjaihoz és végül az önmagunkhoz fűződő viszony adja. Az egyéneknek ezt az egymást ösz- szekötő kapcsolatrendszerét, bonyolult társadalmi intézmény- rendszer határozza meg. Ezek részben a tárgyi viszonyulást is meghatározó vagy befolyásoló objektív tényezők (munkamegosztás. tulajdon), részben pedig tudati és magatartásbeli nézetek, szabályok és normák.

□ □ □

1Oe ennek a viszonyrendszernek az elsajátítása nem értelmezhető egyszerűen a dologi-tárgyi viszonyhoz való vonatkozás alapján. A természettel folytatott anyagcserében, a technikai viszonyulásban uralkodó a cél-eszköz dialektika. A természet megannyi szükséglet kielégítését szolgáló eszköznek tekintjük. Az ember esetében azonban egy ilyen szemlélet legalábbis problematikus. O ugyanis olyan társadalmi egyenlőtlenségek és függőségek terméke, amelyek az egyén és társadalom felettébb ellentmondásos kapcsolódásával járnak. együtt. Az érdekek egymást feltételező és mégis egymásnak ellentmondó (vagy éppen egymást tagadó) szerkezete az árutermelő társadalom tőkés típusában az egyének többségét például a termelés tárgyi feltételei közé sorolva puszta eszközzé redukálja egy szűkebb csoport fizetségeként.

Alapvető?

Az utóbbi időben „alapvetően” szédületes pályát futott be a sajtóban és a közéleti! nyelvben a németből átfordított grundlegend magyar megfelelője, az alapvető. Sajnos, nem az egyetlen. Méltó, illetve “méltatlan társa a születik, biztosít, rendelkezik, kiemelt, kulturált szavaknak, amelyek elnyomják nyelvünk kifejező szép szókincsét. Igazat adhatunk Szilágyi Ferenc nyelvészünknek abban, hogy ezeknek az agyonhasznált szavaknak a használata csak „he- nyeséggel, lelki lompossággal, szellemi igénytelenséggel” magyarázható.

Mert md is alapvető? Ma már jelentésétől messzire elrugaszkodva szinte nehezen ismerhetjük fel, hogy mi vonatkozik benne az alap-ra. Kovalovszky Miklós egyik sajtónyelvi tallózásában ezt olvashatjuk: „Nemrég egy újságcikk közölte, hogy nem lesz hiány alapvető építőanyagokban. Azt hittem, hogy terméskövet, cementet és gömbvasat sikerült biztosítani megfelelő mennyiségben az épületek alapozásához, az alapok megvetéséhez. A cikkből azonban meglepetésemre kiderült, hogy lesz elegendő vasbeton gerenda és tetőfedő anyag is. Ezek volnának az alapvető építőanyagok? Csak nem az emeletnél és a tetővel akarják kezdeni az építkezést?”

Értelmező szótárunkban erről a szóról ezt olvashatjuk: valaminek az alapját jelentő (ez az alap- jelentése), de van jogi és sajtónyelvi jelentése is: (nagyon) fontos, lényegbevágó. Ezek az utóbbi jelentések uralkodtak el nyelvünkben, sőt a sajtóban is.

Ha alapvető élelmiszerekről van szó, akkor tartjuk helyesnek ennek a jelzőnek a használatát, ha azok az élelmiszerek valóban alapvetők, vagyis kenyérről, lisztről, cukorról, húsról, zsírról van szó. A rádiókrónikákban és tévéhíradókban sokszor hallunk vagy olvasunk az alapvető nemzetközi kérdésekről, a Szovjetunió alapvélő politikai céljairól, alapvető törvényszerűségekről, a takarékosság alapvető követelményeiről, a változás alapvető eleméről, valamint arról, hogy a takarékosság alapvető követelmény a beruházásokban, sőt arról is, hogy

Mégis: az említett negatívumok nemcsak az embertelenség társadalmi-történelmi típusainak a forrásai, hanem azoknak a szokásoknak és kulturális értékeknek a kitermelő is, amelyekben az emberi közösségekhez való pozitív viszony is kifejezésre jut. Az erkölcs a társadalomban a kisebb-nagyobb közösséghez tartozás ilyen tudata. De nem csak erkölcs. Az emberi-társadalmi ^mibenlét kérdésére választ kereső és adó tudatformák — a tudomány idevonatkozó része, ezen belü is mindenekelőtt a filozófia, a művészet és a vallás hasonlóképpen az emberi problémák megoldásának, megválaszolásának különböző, utópisztikusabb és illuziórikusabb vagy tudomá- nyosabb-materialisztikusabb típusait jelentik.

□ □ □

Ugyanakkor sajátos kérdésükre adott válaszaik különbözősége, világnézetileg ellentétes töltete mutatja azt a megosztottságot is, amely egy társadalomban fennál, s az érdekeknek azt a különbözőségét is. amely az adott állapotok fenntartásához vagy megszüntetéséhez fűzi őket. Csak a tudományos-materialista állásponton juthatott el az emberi gondolkodás végül is ahhoz, hogy saját társadalmát ne egyszerűen a sors adományaként, megváltoztathatatlan dologiság- ként értelmezze, hanem ellenkezőleg: tudatos meghódításának, forradalmi gyakorlatának tárgyává tegye.

A társadalmi tudat tehát rendkívül tagolt-tárgya természete, a felvetődő kérdések és szükségletek, de a megválaszolás módjának tekintetében is. A társadalom átlagegyéne természetesen se nem tudós vagy filozófus, se nem moralista, de még művész sem. Mégis, tevékenységének és gondolkodásának közegében előbb-utóbb meg kell jelenniök a társadalmi tudat és tudatosság magasabb tartalmának is. A köz- gondolkodás kérdése, mint a társadalmi valóság elsajátításának sajátos formája, ezen a ponton válik kritikus problémává napjaink társadalmi gyakorlatában.

H. I.

valaki alapvetően hiányolja a logikai gondolkodást. De mi lenne, ha mindezek csak fontosak, lénye-\ gesek lennének, vagy pedig más alkalmas szót találnánk rájuk nyelvünk gazdag szókincsében?

De azt már nehezen érti meg egy. átlagember, aki azt tanulta, hogy a szónak és a tartalomnak kapcsolatban kell lenni egymással, hogy miért alapvetően Csongrád megye' adja az újburgonyát, és hogy miért alapvető a nemzetközi helyzet iránya. Ha meg arról. értesülünk, hogy valami alapvetően egyszerű, alapvetően változott a stílus, vagy valami alapvetően emeli a műveltséget, akkor jobban örülnénk a nagyon, túlságosan vagy egyéb kevésbé használt határozószónak. Néhány mondatban pedig nem is értjük pontosan, mit jelent az alapvető. Például ilyenekben: Az emberek itteni életét alapvetően a víz határozza meg. Alapvető törekvésünk az volt, hogy...

Ezekben a példákban pedig a megértés legkisebb sérelme nélkül is elhagyható az alapvető: alapvetően egyszerű válasz, alapvetően azt kell mondani, alapvetően azt kell látnunk, alapvetően az a szabály, sőt: alapvetően a vásár a magyar ipar nagyszabású seregszemléje.

így válik egy szó henye töltelékszóvá. Ezt igazolja Crétsy László egyik megjegyzése is. Ezt a furcsa mondatot elemzi: „Mint mindennek, a szakszervezeti életnek is egyik legfontosabb alapvető eleme a munka.” Ezt fűzi hozzá: „Ha alapvető elem-röl beszélünk, általában arra gondolunk, ami a szóban forgó dolog létrehozásának legfontosabb, nélkülözhetetlen eleme, alapja. Egy kissé furcsa itt most legfontosabb, sőt egyik legfontosabb alapvető elemről olvasni, mert ebből az következik, hogy több is van belőlük, sőt még kevésbé fontosak is vannak az alapvető elemek között. Alig hiszem, hogy a mondat szövegezője ezt akarta volna közölni.”

Vonjuk le a tanulságot: amikor beszélgetés vagy fogalmazás közben mondatainkba pontosan odaillő szót keresünk, és sokszor öt- lik fel ugyanaz a szó, keressünk másikat, amely gondolatainkat pontosabban kifejezi, mert az örökös használatban elkoptatott szó gondolatainkat is (alapvetően) elszürkítL

Kiss István

NYELVŐR ■j11

A HALOMSÍROK NÉPE ■

A Kárpát-medence régészete