Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

M ÍJ V E LÖD É S» IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET

Habán kerámiák Kecskeméten

A „Habán kerámia” című kiállítás látható a Kecskeméti Katona József Múzeumban a hónap végéig. E kerámiák igazi fénykora a XVII. század eleje volt, de még a XIX. században is készültek ilyenek a Felvidéken és a Dunántúlon. Válogatásunk a bemutató néhány szép darabját sorakoztatja fel.

9 Tálak és korsók a XVII—XVIII. század fordulójáról.

0 Céhkorsó 1675-ös dátummal.

§ Habán korsók.

(Fotó: Tóth Sándor)

KAROLYI AMY:

Valami mást

Szeretnék mást csinálni délelőttre lepkévé válni megülni egy virágos széket porszívózni belőle mézet

Szeretnék mást csinálni hosszú szöcskelábakon állni átugrálni szilvafákat lennék helikopter-állnt

Szeretnék mást csinálni télire pajorrá válni embrióvá gömbörödve aludni anyámban örökre

Szeretnék mást csinálni kerek, kemény dióvá válni át-telelnék a harasztba lenne belőlem diófa

ISZLA1 ZOLTÁN:

Ha hiszem

Valami derengő kavics. Rövidsugarú szemek.

Valami hamvas délután. Jó felnőtt, jó gyerek.

Valami be főzött gyönyör, cserépben, polcokon, dió, birsalma, bádogíz, csöndesszavú rokon —

valami fürdető világ: levél-árny hűs vízen;

bőrszárnyú angyaliskola. Megőriz,

ha hiszem.

0 Bodri Ferenc illusztrációja József Attila Vers című költeményéhez.

KÖNYVESPOLC

Az Eldorádótól a bolygókig

Utazni jó. Egyre többen valljuk és kelünk útra a szélrózsa. minden irányába. De vannak olyan helyek, ahová csak képzeletben juthatunk el. Létezésükről, milyenségükről legfeljebb könyvek segítségével szerezhetünk tudomást.

Ilyen távoli, egzotikus tájraA

kalauzol Kutasi Kovács,Lajos Az,, ■elveszett világ című kötete. „Indián legendák mesélnek arról,

hogy van valahol egy város, ahol mindent arany borít. Az Aranyváros létezésének lehetősége megőrjíti a spanyol hódítókat,

kalandorokat. Eldorádó. Hol van?”

A kérdés immár évszázadok óta izgatja az emberek képzeletét. Hol van Eldorádó, és hol az Elveszett Világ, az „O Mundo Perdido", ahol legendával kezdődik a valóság és történelemmé a- legenda? E kérdésre .keresi a válását a szerző, s a kutatás ■közben féltái'úl '3z 'olvasó előtt egy. még mindig alig ismert világ: Amazónia. Kutató expedíciók tragédiái, hódító kalandorok, akiket nyomtalanul elnyelt a vadon, elpusztult őskultúrák romjai, indián szokások, legendák szövődnek az érdekfeszítő élménybeszámolóba.

Kutasi Kovács Lajos könyve közel hozza és megismerteti velünk Amazóniát, mely nevét a még senki nem látta „harcos nőkről", az amazonokról kapta. Egy másik kötet sokkal távolibb, búr számunkra' ma" már megismerhető. sőt holhap falán el is érhető"- -világ: ' a- bolygórendszer felderítésére vállalkozik. Szerzői; Hédervári Péter, Marik Miklós és Pécsi Tibor: Címe: A Vénusz és a Mars ostroma.

Ez a könyv másfajta_ izgalmakat kínál, mint az előző. Az egy

elveszett -világ nyomait kutatta a vadonban. emez a korunkban meghódított világűr izgalmas területeire kalauzol. Az „útleírás” tudományos megfigyeléseken alapul. A Vénusz légkörébe behatolt és ott méréseket végzett automatikus űrlaboratóriumok

megbízható kutatási eredményein. Radarhullámok segítségével sikerült áttörni a Vénuszt borító felhőzet sűrű fátyolét, s hasonló módon szereztek adatokat” a Mars 'lt”gkoréiJŐIJ‘dohibörz^fr ^Szunyáiról is.

Azt határozottan tudjuk, hogy a Holdon jelenleg nincs semmiféle élet. alkalmasint soha nem is volt. de vajon elmondhatjuk-e ugyanezt a Vénuszról és a Marsról is? A könyv erre a kérdésre

még nem tud biztos választ adni. A Vénusz felszínén — mai ismereteink szerint — minden élőlény elpusztulna. Mindez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a Vénusz légkörének felsőbb tartományaiban, talán léteznek bizonyos kezdetleges; lebegő élőlények. Ami a Marsot illeti: az eddigi űrkísérletek nem szolgáltattak döntő bizonyítékot az ottani élet mellett, de nem is mondottak ellent ennek. - MS-.WÍBI Tekintettel arra hogy - a Vénusz felszínén több száz Celsius- fokos hőség és hozzávetőlegesen 90 atmoszférás nyomás uralkodik. nem valószínű, hogy az ember valaha is eljut erre a bolygóra. A Marssal viszont más a

helyzet. Már most hozzákezdtek a majdani Mars-expedíciók elvi megtervezéséhez., s az első utazásokra feltehetően még ebben az évszázadban sor kerülhet.

A könyv alapvető célkitűzése, hogy ismertesse a két bolygóval kapcsolatos kutatások legújabb eredményeit, kezünkbe adja a távoli, titokzatos égitestek megfejtésének kulcsát addig is, amíg útra kelnek azok a bátor. férfiak, akik Gagarin nyfamäba lépve vállalkoznak rá, hogy még a Holdnál is távolabbi világokat derítsenek fel. s hódítsanak meg az egész emberiség számára.

V. Zs.

VAJDASÁGI ÍRÓK

A bácskai Herceg János

Az újvidéki Fórum Könyvkiadó és a magyar könyvterjesztés jóvoltából most már nemcsak egy-egy könyvnapi sátorban, de például a kecskeméti könyvesboltok polcain is megtalálhatók a jugoszláviai Vajdaság jelentősebb íróinak művei. Igaz. hogy nem jönnek rendszeresen, sok még a kihagyás, gyenge a propaganda is, de rajtunk is múlik, mennyire ismeri meg ä közönség1 a határon túli magyar nyelvű alkotók munkáit.

A zombori «születésű Herceg János — aki a két világháború között újságíró, szerkesztő, s a Kalangya című jeles folyóirat főszerkesztője volt, a felszabadulás utón könyvtáros a szülővárosában, majd a Híd című folyóirat főszerkesztője, jelenleg pedig az újvidéki rádió irodalmi műsorainak szerkesztője — új könyvvel jelentkezett nemrégiben. A lexikonba illő felsorolás nem véletlen. úgy hiszem, hogy szükség van rá. Habár 21 kötete jelent meg eddig — novellák, regények, esszék, karcolatok, emlékezések és kritikák — jobban ismerik őt szérb- horvát nyelvterületen, ahol számos müvét lefordították, s ő maga is több délszláv író alkotását fordította magyarra. Ideje, hogy a 67 esztendős Herceg János is megkapja a méltó helyet irodalmi köztudatunkban, amely bizony eléggé szűkre szabott, s alig terjed ki a szomszédos országok magyar nyelvű — nem is jelentéktelen — irodalmára.

Az Előjáték című könyvben emlékezéseit i gyűjtötte össze.' Folytatása ez az 1972-ben megjelent Két világnak, s „előjátéka” a befejező és tervezett harmadik kötetnek. A második világháborút megelőző évek emlékei kaptak helyet a mostani könyvben. Európában már dühöngött a fasizrpus, s a világhelyzet alakulásában az író szűkebb hazája, a jugoszláviai Vajdaság sem maradt elszigetelt terület.

Az író világa elsősorban irodalmi emlékekből tevődik össze, de látjuk, érezzük az újságírói, szerkesztői munka hátterében a zombori, a szabadkai, 'újvidéki munkások és parasztok, az ide-oda csapódó kispolgárok életét is. Túlzáfe lenne azt mondani, hogy •_ az Előjáték minden könyvolvasó ember érdeklődésére számíthat, de aki be akar pillantani a Kalangya történetébe, a vajdasági irodalmi éleibe, a jellegzetes bácskai- világba, áz jó útmutatót kap a kezébe.

őszinte, önmagával is szembenéző helyzetképet kapunk egy sorsát vállaló, vidékre' szakadt, de európai igénnyel dolgozó író, újságíró nehéz napjairól, vivódásairól, a novellák és regények helyett olykor csak az eseményekkel futó riportok és álriportok születéséről. Egy alkotó és igaz ember önvallomása ez a kötet, amire érdemes a magyar nyelven írók és olvasók természetes közegében is odafigyelni.

F. Tóth Pál

Hazai rejtelmek

A bezdáni műkedvelők előadása. a csonoplyaL zászlószentelés, vagy a bácskertesi szövetkezet megalakulása nem volt a számomra irodalmi téma, csak riportanyag, amit máig sajnálok. Mert láttam én jól, mi mindent rejt magában egy-egy ilyen falusi esemény. De a feladat megkötött, ragaszkodnom kelleti a riport sablonjaihoz, s a szerkesztőség igényéhez. A közhely, hogy a téma ott hever az utcán, csak le kell.hajolni érte, novellával és regénnyel kapcsolatban helyénvalóbb volt, mint a rögtönzött, színes helyzetjelentésekhez pászit- va, melyekre vállalkoztam. De előbb mégiscsak a riport jött, s mire novellát kellett volna írni belőle, már átéltem, kiírtam magamból, többé nem volt érdekes.

— Prostituálod magad? Elszegődsz napihir-kisiparosnak? — kérdezték az embert foghegyről és mély megvetéssel a kávéházi költők, s a lenézés a szűkre szabott mezőnyben, a kérdés nyeglesége ellenére is, egy idő múlva indokoltnak látszott. Talán nem is annyira mi magunk, mint inkább maga a téma ment át egy igen alantas metamorfózison, mint amikor egy ártatlan, szép, fiatal lányt a szerelemben meggyaláznak.

— A cipőm, jaj, a cipőm! — sikoltott fel a zászlóanya, kövéren és kipirulva, mikor már útra készen állt a menet a fehér ruhás lányokkal, s a nyalka legény is vállára vette a Szűz Máriás lobogót, úgyhogy neki ott lett volna a helye a bíborvörös zászló mögött. — Valaki elvitte a cipőmet!

Micsoda szatíra tolult itt készen az ember tolla alá! Mert egy pillanatra minden megbénult. A plébános letette a szakra- mentumot, melyet az arca elé kellett volna tartania, mint valami hatalmas okuláért, a tanító úr,

aki a kijárat előtt állt a dalárda éléVi, s már felemelte vezénylő pálcáját, hogy felhangozzék az ének: Szent esküvésünk piros hajnalán, lefékezte a mozdulatát. Minden megállt, & már érezni lehetett a botrány szagát, melyet még az unokák is emlegetni fognak, amikor mégis megkerült a cipő.

Mert lerúgta őnagysága, a gazdag mészáros felesége, letolta szépen a lábáról, új volt ugyanis, szűkre szabták, szorította, s a nagy fQrgalomban messze rúgták, időbe telt, amíg visszakerült megint az ünnepi asztal alá. És nem piros hajnal volt, mondanom se kell, de már délre járt az idő, s a rekkenö hőség volt, szóval csupa groteszk ellentmondás minden.

— Csonoplyán elég rosszul állunk — mondta Gyöngyösi Dezső, s kezdett fel-alá sétálni a kis kerek pocakjával, kicsit lábujjhegyre emelkedve, ha megfordult, mint a francia négyesben, s a szivarját is ■ letéve egy pillanatra, részben a közlendők fontosságát jelezve, másrészt az egészségügyi sétát helyettesítő járkálást ily módon komolyan véve a négy fal és a két íróasztal között. — A Napló is előbb ér be Verbász felöl, a Reggeli is. Már gondoltam, mi lenne, ha egy formás kis interjút csinálnál a pappal. Na jó, tudom, és sejted, hogy én is fütyülök az ilyen papi dolgokra. De neked ez direkt fekszik: háromnyelvű falu, népek békéje és egyetértés, mert mj a fenét mondhat mást a pap. ha nem azt, hogy a nyáját a legnagyobb szeretet tartja össze!

Még ha vállaltam völna is ezt a kényes megbízatást, hogy a lap példányszámát emeljük, ami egyáltalán nem volt biztos, hiszen mint kiderült,- a pSpról nem lehetett elmondani, hogy köztiszteletben áll, mivel a bunyevácok

is, meg a németek is bőven találtak rajta: kifogásolnivalót, a klerikális újság munkatársa messze megelőzött.

— Reggel vesevelö volt a plé- bónál és cigánypecsenye — hencegett a kolléga —, és olyan körtepálinka. amilyet még életemben nem ittam.

Hát ezt kellett volna megírni, ahelyett, hogy a névsor után szaladgáltam völna. A mészáros feleségét. akinek élete legnagyobb eseményét egy ilyen incidens zavarta meg, odatéve mögéje természetesen a 25—30 évet is, amit részben ugyahesak fehér kötényben töltött el a kampóra akasztott húsok között, s miközben számolt és visszaadott, még arra is volt ideje és kedve, hogy megkérdezze, mit csinál a nagymama; A plébánostól se kellett volna megijedni. hanem -elmenni hozzá, s vázlatokat csinálni magamban az arcképéhez, nem feledkezve meg a mészárosról se, akiről ugyancsak lett volna mit feljegyezni. A falut megírni, a bácskai falut, igen. a három nemzetiséggel, s korántsem a bárány jegyében, aki elveszi a világ bűneit. És a tehetségtelen kollégáról se lett volna szabad megfeledkezni, aki fogvájóval a szájában diadalmaskodott fölöttem.

— Martin du Gard se tett tulajdonképpen egyebet — folytattam tűnődésemet erről a kérdésről, talán már Bezdánban —, mint apró pillanatfelvételeket rakott szépen egymás mellé, s egyszerre' megjelent az ember előtt a francia falu, vagy ahogy a fordítója elkeresztelte, minthogy a falvak oly egyformák; a Vén Európa. Ki irt ilyesmit nálunk?

Mentünk a nagykocsma felé, valami egészen hülye .operettet nézni; ahol majd megint vigyáznom kell, hogy senkinek a nevét ki ne felejtsem, pedig óriási személyzettel dolgozott a rendező, a főtéren már kigyulladtak a lámpák, s barátom, K, egészen váratlanul így szólt hozzám a saját falujában:

— Nem akarlak hírbe hozni, öregem, te csak menj most már egyedül.

Mert róla. aki napszámba járt és erdei favágó volt, senki se tudta, hogy a Kalangyába ír. sőt az Uj Időkbe, aminek még nagyobb jelentősége lett volna. De álnéven irt ■ és inkognitóban élt, mint a száműzött fejedelmek. Semmi keresnivalója nem volt olyan helyen, ahol a „falu elitje” vitte a szót. Azt hitte, szegény, a puszta jelenlétével kompromittálna, amíg az első sorok felé megyek, mert hiszen „sajtójegyem" volt.

— írd meg ezt. írd meg! — kiabáltam utána, és úgy támolyogtam a helyemre, mint a részeg. S talán igaza volt. hogy nem irta meg ő sem. .hogy nem csinálta meg a faluja keresztmetszetét, hanem filozófiai kérdésekbe menekült. S ez ugyanolyan megalkuvás volt, mint amikor én a záSzloanyáról azt írtam, hogy „megható beszédet” intézett a tűzoltókhoz, vagy a bezdáni primadonnáról. szegénykéről, hogy „alakításába életet vitt”. De még a komolyabb 'faluriportok is enyveshátú felvételek maradtak az újság sablonjaiba szorítva.

Nálatok kellene megírni mindezt — mondtam egyszer könv- nyelmüen, és Zs. csak mosolygott. Mert a Hídban akkor már megjelengettek, nyers hangon megírva, esetlenül megformálva olyan írások, amelyek éles és igaz képet adlak a faluról, ha helyenként előtérbe tolult is a tendencia.

De hát azt mondtad, az nem irodalom, hanem agitáció — mosolygott még mindig Zs., s erre már nem tudtam mit felelni. Meg aztán nem is fizettek, s aki a tolla után akart élni, mint én, kénytelen volt vállalni a fizetett szolgaságot, s azzal együtt a prostitúciót, ahogy az anyag, de maga az élet is, diszkreditálódott az alkalmazkodásban és az alacsony kezelésben.

Részlet az Előjáték című kötetből.

Herceg János