Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

1976. június 20. • PETŐFI NÉPE • 3 A RIPORTER VISSZATÉR ___________Népes családok a lakásvárományosok listáján HETI KOMMENTÁR ________________ R endhagyó zárszámadás Mint azt annak idején, 1975. december 16-i lapszámunk­ban hírül adtuk, a Kecskeméti Városi Tanács körültekintő tájékozódás, a folyamodók körülményeinek helyszíni meg­vizsgálása. a munkáltató vállalatok vezetőivel való tárgyalás stb. — alapján külön névjegyzékbe foglalta a lakásra szoruló három-, s ennél többgyermekes családokat. Ugyanakkor számításba véve a várható lehetőségeket, s a megoldás szük­séges módját, ütemtervet is készített. Ennek lényege, hogy a múlt év szeptember 1-én nyilvántartott 193 kecskeméti rá­szoruló népes család 1978 végéig bizton számíthat lakás­kérelme teljesítésére. ^Ezúttal afelől tudakozódtunk a városi tanácsnál, mi való­sult meg napjainkig az ez évre szóló programból, amely 66 sokgyermekes családnak vállalati támogatással OTP-s, 35 családnak pedig tanácsi bérlakás juttatását határozta el. Dr. Nagy József, a városi ta­nács igazgatási osztályának illeté­kes csoportvezetője pedig a kö­vetkező felvilágosítással szolgált: — Megkülönböztetett figye­lemmel törekszünk . a határozat végrehajtására. A lakásgonddal küszködő nagycsaládok névsora állandóan a kezünk ügyében van. Jólesőn mondhatom, hogy a vál­lalati támogatással előirányzott hatv&nhat közül harminchat csa­lád gondja már megoldódott. Ha­marosan további harmincöt rá­szoruló család részesül tanácsi bérlakás kiutalásban. Az esetle­gesen megüresedő, nagyméretű bérlakások odaítélésében szintén elsősorban a nagycsaládosok névjegyzéke mérvadó a számunk­ra. Minthogy dr. Nagy Józsefnek a szóbanforgó névjegyzék ezúttal is a keze ügyében van, szemrevé­telezhetem a közeljövőben kiu­talandó lakásokra jelöltek neveit. A lista jobb szélén a lakásváro­mányos család gyermekeinek szá­ma szerepel. Feltűnik azonban, hogy három egymás alatt szerep­lő név előtt ott* a jelzés arról, hogy megkapja a lakást, holott háromgyermekes folyamodókról van szó, az előttük feltüntetett hétgyermekes kérelmező neve előtt pedig nincs hasonló meg­jelölés. — Vajon milyen szempon­tok figyelembevételével tör­tént a jelölés a hamarosan kiutalandó lakqsokra? — A' kérelmező“ tsáládok nely^" zetének közvetlen ismerete alap­ján, amihez nagy segítséget ad a társadalmi lakásbizottság. Ma­radjunk azonban Vígh Lászlóné, özvegy Gyóni Zoltánná és öz­vegy Dobosi Károlyné nevénél. Helyzetük, szociális körülményeik nehezebbek, mint a hétgyerme­kes családé, ahol nevezetesen három kereső van. Ezt is szük­séges figyelembe venni — ma­gyarázza dr. Nagy József. Majd hpzzáteszi: hogy a népes csalá­dok névjegyzéke összeállításakor tanácsi bérlakás juttatására csak 1977. évben volt kilátás. Külön örvendetes tehát, hogy erre 35 család számára az idén, méghoz­zá a közeljövőben lehetőség nyílik: A tájékoztatás szerint tehát a sokgyermekes családok lakás­gondjának megoldásában követ­kezetesen érvényesíti az erre vo­natkozó határozatát a városi ta­nács. Nem egy népes család la­káspanasza eljutott a szerkesz­tőségünkbe is az évek folya­mán. Irattárunkból elővett né­hány ilyen levél birtokában, megkérdeztem dr. Nagy Jó­zsef csoportvezetőt: vajon a mi panaszosaink rajta szere­pelnek-e az említett jegyzé­ken, illetve teljesült-e a ké­résük? Például a háromgyer­mekes segédmunkás Garaczi Istvánná, akinek ügyét Tizen­öt éves lakáskérelem címmel 1974. december 22-én taglal­tuk lapunkban. — Konkrét kérdésre.'" konkrét válasz“1— jégyzi meg Nagy Jó­zsef, s emlékezetből tájékoztat: Garaczi István a népes családok tavaly összeállított jegyzékén a munkáltató támogatásával lakás­hoz juttatandók sorában, az ez évre előirányzottak között sze­repelt. Időközben azonban mun­kahelye, a VOSZK kecskeméti kirendeltsége jelezte, hogy saj­nos, mégsincs lehetősége a támo­gatásra. Garaczi Istvánékat ezért a tanácsi bérlakáshoz juttatan­dók közé kellett átsorolni. A család egyike a fentebb említett harmincötnek, akik a közeljövő­ben számíthatnak kiutalásra. (Csaknem. 17 év után tehát vég­re elhárul Garacziék nehéz gondja! A szerk.) — A következő panaszos levelet özvegy Jelen Károly­né, a reszelőgyár betanított esztergályosa, négygyermekes édesanya írta még 1974. de­cember 11-én, Vajon hánya­dán áll az ügye? — Lakáskérelmét 1972. októ­ber 27-én adta be. Valóban igen rossz körülmények között, egyet­len helyiségben él családjával; legkisebb gyermeke egyébként beteg. Gondját csak tanácsi bér­lakás juttatásával lehetne meg­oldani, így özvegy Jelen Károly­né is várományosa a legközelebb átadandó ilyen lakások egyiké­nek. — Kállai Istvánék — férj és a feleség is konzervgyári dolgozó — tiz gyermekkel zsúfolódnak egy kisszobás tanácsi bérlakásban. A Kállai család helyzetét lapunk egyik olvasója, Rácz Pálné tette szóvá szerkesztőségünknek küldött ‘1975. december 19-i levelé­ben. S Vajon az ö ügyük? — Szintén ,,sínen’' van, pótló­lag került a tanácsi bérlakáshoz juttatandók szóban forgó jegy­zékére, és már az idén várhalják az értesítést, — hangzott dr. Nagy József válasza. A megyeszékhely meglehetősen nehéz lakáshelyzetének ismereté­ben megnyugvással vehettük tu­domásul, hogy a városi tanács illetékes hatósága valóban meg­különböztetett figyelemmel tö­rekszik a népes családok megfe­lelő lakáshoz juttatására. Tájé­kozódásunk eredménye, _is arra,, utal, hogy a sok-sok súlyos gond közül a legsúlyosabbak nyernek orvoslást meg az” idén. ' Perny Irén Rendhagyó módon kezdődött a megyei tanács ülése csütörtökön. Hagyományos volt, hogy a ta­nácstagoknak előre kiküldött írás­beli jelentés kiegészítésére vita­indító előadás hangzott el. Ami viszont a szokástól eltérő, illetve új dolog volt, annak jelét már a terembe belépők mindjárt láthat­ták. Az elnökségi asztal közelé­ben a széksorok felé fordítva, ve­títőpult helyezkedett el, egy má­sik kisebb készülék pedig — mint valami televíziós képernyő — az elnökséggel szemben kapott helyet. — Mi lesz itt, televíziós köz­vetítés? — tréfálkoztak az ér­kezők, aztán hamarosan híre fu­tott, hogy újításra készül a vég­rehajtó bizottság. Saját gyakorla­tában már nem újság, a nő-na­pirendek tárgyalásánál kipróbál­ták — legutóbb például a víz­művállalatok munkájának érté­kelésénél — a szemléltető esz­köz, a diavetítés használatát. Volt azért némi szorongás, hátha a technika felmondja a szolgálatot. Aztán annak veszélyével is szá­moltak — talán ezért is nevez­te az elnöki bevezető kísérletnek —, hogy esetleg a látvány meg­zavarja a mondanivalót, meg­osztja a figyelmet. Mindenesetre a megyei vezetők jó témát vá­lasztottak a „kísérlethez”. A IV. ötéves terv költségvetési és • fej­lesztési feladatainak összegezése hálás téma volt ennek a mód­szernek a kipróbálására. Anélkül, hogy. eltúloznánk a technika bevonulásának a/jelen- tőségét — hiszen a magnós jegy­zőkönyv már régen elfogadottá vált ezen a helyen —, el kell ismerni, hogy többet nyújtott az illusztráció révén a szóbeli be­számoló is, mint máskor. A gra­fikonok talán nem sokat mond­tak, de a színes totók annál in­kább. A száznál is több fény­Az Ültetvénytervező Vállalat balatonfüredi területi központja irányításával június elején meg­kezdték az első nagyüzemi te- nyészedényes szőlőoltványok te­lepítését,' a ‘Balatoniéi vidékén1.' ' A technológia alapja, hogy a frissen oltott vesszőket tápsókkal, képfelvétel a vitaindító szövegé­vel jól összehangolva, szinte vé­gig kalauzolta a tanácstagokat a megyén. Szerencsére a kép tény­leg csak kísérő volt, nem nyom­ta el a mondanivalót, a helyen­kénti jogos bírálatot, a gondok és problémák felvetését sem. Megyénk történetének legsike­resebb fél évtizedét hagytuk ma­gunk mögött — állapította meg a bevezető mondatok egyike. Mintegy erre felelgettek a' fel­vonuló képek: az épülő és már elkészült lakások, egészségügyi és szociális létesítmények, tanyai kollégiumok, óvodák, virágos parkok, csatornák és vízművek, korszerű oktatási berendezések, a felépült művelődési házak és sportlétesítmények. Az eredmények valóban azt tükrözik, hogy ha sok nehézség legyűrése árán is, de a megye szinte minden területen fejlő­dött, gyarapodott. Néhol egészen imponáló mértékben, másutt sze­rényebben léptünk előre, s né­hány vonatkozásban sajnos, még mindig elmaradással küszködünk, örvendetes, hogy megalapozott volt a gazdálkodás anyagi olda­la. Magyarán szólva, sikerült elő­teremteni azokat a pénzeszközö­ket, melyek a tervek teljesítését, sőt túlteljesítését tették lehető­vé. Ehhez igen jelentős mérték­ben járult hozzá az üzemekkel, vállalatokkal és más gazdálkodó egységekkel való együttműködés. Nemkülönben a lakosság egyéni és kollektív segítsége, a 839 mil­lió forintot kitevő társadalmi munka. Ez utóbbinál a forintérté­ken túl az erkölcsi tényező is ..aranyat ér”, mqrt fokozza a fe­lelősségérzetet. a közös vagyon iránti tulajdonosi érzületet, a szűkebb haza szeretetét. Gondot, furcsa módon, legin­kább az el nem költhető pén­nyomelemekkel dúsított táptalaj­jal teli dobozokba helyezik, s melegházi körülmények között május végéig hajtatják. A tele­pítésnél a megeredt, 40—50 cen- timéteres hajtással ‘ rendelkéző oltványokat a tenyészedénnyel zek, a maradványok jelentették. Van ahol az átcsoportosítás le­hetővé és szükségessé vált, de vajon vigasztalja-e az egyik in­tézmény gazdáját, ha azt látja, hogy helyette a másik gyarapo­dik? . Ami nem épült meg — mindegy mi okból —, az minden­képpen veszteség a megye szá­mára. Hiányzik például a bajai és kecskeméti középiskolai kol­légium is, bár a tervben szere­peltek, de az építőipari kapaci­tás hiánya és más okok folytán nem készültek el. Tanulság ez a jövőre nézve. A rendhagyó tanácsülésen ezekről és más gondokról is szó esett, s várható, hogy az ilyen jellegű feszültségek — a meg­valósításhoz -szükséges és meg­levő anyagiak és a kivitelezés hiányzó eszközei közötti ellent­mondás — feloldása egyik leg­fontosabb feladata lesz a mosta­ni időszaknak. Az eredményekre emlékeztető képek vetítése ugyan magában hordja annak veszélyét, hogy „csak a szépre emlékezünk” — jegyezte még tréfásan az elnöki zárszó is, de ahogy mondani szokták, ezúttal mégsem ez volt itt a jellemző. Az öt esztendő zárszámadása nem nélkülözte a tanulságok levonását, de az is nyilvánvaló, hogy nem hallgat­hatjuk el eredményeinket. A kö­zelmúlt tanulságainak összegezé­se végül is így ad teljes képet, ez teszi lehetővé a továbblépést, az előre tekintést. Abban a re­ményben, hogy a mostani, az új tervidőszak nem lesz szegényebb a mostaninál, s öt esztendő el­múltával az újabb zárszámadás során, ha a színes diaképek is­mét vetítésre kerülnek, újabb létesítmények panorámáját fes­tik a tanácstagok és a megye közvéleménye elé. együtt már júniusban a termő- területre helyezik. A sikeres telepítések láttán az Ultetvénytervező Vállalat jövőre már mintegy 200 ezer tenyészedé- nyes szőlőoltványt állít elő, ame­lyekből a nagyüzemeken kívül már jut a házikert-tulajdonosok- nak is. (MTI) T. P. Szőlőültetés új módon - tenyészedényes oltványokkal Kecskemét színesben Ismerősöm fölkapja a fejét. Ez lenne a Tudomány és Technika Háza? Naponta jár errefelé, de most látja a bejárati kapuk fi­nom tagolódását, most hallja a ritmikusan elhelyezett ablakok és falmezők összehangzó muzsikáját.’ Gyönyörködik az éjféli tüne­ményben. Messze jár az égi ván­dor, • mégis vakító fényárban pompáznak a mór-arabeszk motí­vumok. Órákig dolgoztak a Művészeti Magazint készítő műszakiak, míg a fényzuhatag elöntötte az épület homlokzatát. Hiába gyártják különlegesen érzékenyre a felvételrögzitő kép­csöveit, a szokottnál erősebb meg­világításnál jönnek ki a színek. Mennyi erőfeszítés eredménye a televízió június 30-i műsorában jó esetben néhány percig gyö­nyörködtető látvány. Még nem is szóltam a közvetí­tőkocsiról. Féltve őrzik. A Thom­son—CSF szinte mindent tud, ami efféle masinától várható. Saját áramfejlesztője, képmagnója se­gítségével akár sivatagban dol­gozhat. Bármilyen korszerű is a techni­ka, képzett a műszaki gárda a magazin kecskeméti számát a lát- ható-hallható műsor színvonala minősíti. Eck T. Imre rendezőtől tudjuk, hogy másodszor látogat­nak vidékre. A rendelkezésükre álló egy órában igyekszenek fel­villantani a hírős város művészeti értékeit. A műsor jellegéből következően elsősorban a képzőművészeti al­kotásokat mutatják be. A képer­nyőn megjelenik majd a Naiv festők múzeuma, a Kodály-em- lékmű. A kunbábonyi fejédelmi leletek ismét elkápráztatják a né­zőket, akik tájékoztatást kapnak a Pannónia Filmstúdió kecske­méti műterméről, Bozsó János gyűjteményéről. Rapcsányi László rövid riport­jaival gazdagítja a képek infor­mációit. Buda Ferenc egy versé­nek elmondásával járul a műsor remélhető sikeréhez. Hétfőtől csütörtök délig tartóz­kodott Kecskeméten a hetventa- gú stáb. Nem sajnáltak sem időt, sem energiát az adott feladattól. Bőriis Gyula vezető operatőr irá­nyításával gyönyörű képeket kom­ponáltak a romantikus Kéttemp- lom közről, a kőcsipkés városhá­záról. Szívesen megnézném valahol a Művészeti Magazin kecskeméti számát színesben. • A tévé- és fotóriporter kollégám együtt­működésének köszönhető ez a szép felvétel. Így néz ki a Tudomány és Technika Háza homlokzata. yt Nappali fényben este 9 órakor: dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke, Herényi József építész (a műsor házigazdája) és Rapcsányi László. • Ódon falak, friss fények: hangulatos kép a Kodály Intézetről. Nándor 6 Stílusos környezetben a kecskeméti zenekar. Vezényel: Kemény Endre. 9 Bozsó János oly nyugodtan szőtte mondandóját, mintha naponta szerepelne a képernyőn.

Next

/
Thumbnails
Contents