Petőfi Népe, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-17 / 142. szám
1976. június 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Borsószezon Szegeden A Szegedi Konzervgyárban megkezdődött a zöldborsó tartósítási idény. A jó termés alapján azonban megvan a lehetősége annak, hogy a tavalyinál többre tervezett, vagyis 1300 vagonnyi zöldborsót üvegekbe zárhassák. A gyár műszaki felkészültsége lehetővé teszi a gyorsított ütemű munkát. A termést nagyobbrészt az új rendszerű konténeres anyagmozgatási módszerrel továbbítják a gazdaságokból az üzembe. erre mintegy másfél ezer, egyenként háromszáz kiló befogadóképességű konténert készítettek, amelyeknek rakodását emelődaruval oldják meg. Az üz m 'erületén pedig csővezeté- ive emelővillás targoncákat használnak a zöldborsó gyors,- higiénikus továbbítására. (MTI) A Jelenkor júniusi száma Gazdag, változatos tartalommal, értékes szépirodalmi, képzőművészeti és kritikai írásokkal jelentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. A szám élén Juhász Ferenc öt új költeményét és májusban sugárzott televíziós portréfilmjének szövegét olvashatjuk „Ezen az égitesten" címmel. A lírai rovatban emellett többek között Békési Gyula, Dudás Kálmán, Eörsi István. Hatvani Dániel és Nagy Gáspár verseit, valamint Csorba Győző Brechl- íordításcsokrát találjuk. A prózai írások sorában Kamarás István és Tatay Sándor elbeszélését köz- < li a folyóirat. A júniusban megnyíló pécsi Vasarely Múzeumot ismerteti Hars Éva írása. Egry József művészetéről Láncz Sándor írt tanulmányt, Tüskés Tibor a Képzőművészek műhelyében című sorozatában ezúttal a zalaegerszegi Németh Jánost mutatja be. Az „Irodalomtudósaink fóruma" sorozatban Szabolcsi Miklóssal beszélget Hajdú Ráfis Gábor. A kritikai rovatban többek között Bertha Bulcsú Kenguru című regényéről. Bodnár György tanulmánykötetéről és Károlyi Amv műfprdításT történetéről . olvashatunk. (KS) Mongóliái ritkaságok Geológiai ritkaság ez az érdekes alakú porózus szikla az Altáj hegységben. Dinoszaurusz csontváza Ulánbátorban, a Központi Múzeumban. Hasonló teljes csontváz csak a londoni British Múzeumban található. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat—KS) J f Harhorin háromszáz éven át jelentős buddhista központ volt. Az épületek egy része ma is épségben maradt. Ezekben múzeumot rendeztek be, ahol rendkívül gazdag, szinte teljesen feldolgozatlan kultikustárgy- és könyvgyűjtemény található. A képen: a kolostor főépülete. Lakástextíliák, szőnyegek a felújított tatai üzemből Az ország legrégibb szőnyeg- gyára, a Lakástextil Vállalat százéves tatai üzeme, amely a hazai szőnyeglermelésnek csaknem felét adja. teljesen megújhó- dik. Az 1960-ban kezdődött 15 éves lakásépítési program rendkívüli mértékben megnövelte ugyanis a lakástextíliák iránti keresletet, s a lakáskultúra fejlődésével a minőségi ,'i igényelj is változtak. A rekonstrukció első szakasza — amikor többek között új festődét, új szövödéket létesítettek, és világszínvonalú technológiával dolgozó NDK gyártmányú TEX- TIMA kettős szőnyegszövőgépet vásároltak — tavaly fejeződött be. Az 1970. évi 218 millió forintos árbevételük 1975-re több, mint kétszeresére, 480 millió forintra; emelkedett;i:1. A .tervezett szeptember helyett már a nyáron nyolc újabb NDK-szövőgépet és a hozzájuk tartozó előkészítő, illetve szövőgépeket helyeznek üzembe, s ezzel befejeződik a rekonstrukció második szakasza. Közben megkezdi ék a harmadik lépcső beruházásait i« Csaknem 100 millió forintos költsége gél 2300 négyzetméter alapterületű'' új "Szövőé kikészít öl. ' illetve' szövődét építenek. (MTI) mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmMmmm Az erkölcsi háttérből szólók Az erkölcsi háttér — óriási társadalmi erő. A különböző szabályok, törvények, szankciók mellett ez tartja egyensúlyban nagy közösségünk életét. Hogy bár vannak szép számmal „javíthatatlan" lógósok, a kötelességtudók tömege tengernyi hozzájuk képest, és ez utóbbiak ráhatása amazokat is kényszeríti valami munka-minimumra. Hogy azért ha akad is száz közömbös ember, aki sunyin félrenéz, amikor fékeveszett vandá. lók a szeme láttára tördelik ki a facsemetéket — kerül egy százvalahanyadik, aki közbe mer avatkozni. Még azzal a kockázattal is, hogy esetleg a rövi- debbet húzza, amikor lefogja a pusztító kezet. S vállal annyi kényelmetlenséget, hogy ha úgy praktikus, rögtön jelenti a rombolást illetékes közegeknek. Hogy vannak merész és elsősorban tisztességes könyvelők, akik nem hajlandók nagy befolyású s magas összeköttetéseivel hencegő főnökeik törvénytelen pénzügyi manipulációit takargatni. Idejében szólnak, még ha úgy érzik ife, hogy átmenetileg súlyos sebet ejthet rajtuk — egzisztenciális biztonságukon — a látszat szerint mindenható főnök. Hogy van munkás, aki a jó haverság folytatását i.s feláldozza, amikor szaktársa — szemérmetlenül leszereli az általuk épített új lakás vízcsapját, hogy hazavigye, magyarán ellopja —, és határozottan figyelmezteti. Ha megteszi, jelentést tesz róla. Hisszük, nem szükséges kazalszámra célozgatni a példákkal, értjük, miről van szó. Így is érvényesül az a bizonyos erkölcsi hátvéd. Sőt, ha végiggondoljuk, rendszerint úgy indul a változtató, javító, visszatartó hatása, hogy — valaki elkezdi. Előáll, fellép, beleavatkozik, másokat is állásfoglalásra ösztökél. S olyankor derül ki, hányán, mily sokan éreznek, gondolkodnak hasonlóan. A nagy többség becsületes. Csak túl sokan vagyunk, akik óvatosságból, kényelemből inkább vállaljuk a megalkuvást. Ezért inkább félrefordulunk, szemet hunyunk, nem „keveredünk bele”. Láttuk a részeg társaságot, amelyik a vonat bőrülését fel- hasította, megbotránkoztunk cinikus röhögésükön, amivel tettüket aláfestették. De iszkolunk előrébb levő kocsikba, hiszen „úgy is hamarosan le kell szánnunk”. Elképedünk, amikor meg. szokott útvonalunkon ismerőseink tíz-tizenegy éves tacskóit cigarettázni látjuk, de inkább át- sompolygunk a másik oldalba, hogy ne kelljen rájuk szólni. Ámbár érezzük, hogy ez volna a helyes. De mentegetjük magunkat: „Mit izgassanak a mások kölykei. Vigyázzanak rájuk a szüleik!” Most veszem észre, ismét pél- dálózgatok. Holott éppen azért ragadtam gépet, hogy azokról az észrevétlenül háttérben maradó, kitüntetési: sosem váró nyugtalanokról írjak, akik nem térnek napirend, re a mindennapok aprónak tűnő bosszantásai fölött sem. Mert ilyenekben is van részünk. Csak inkább „lenyeljük” őket, hogy időt se pazaroljunk e kicsiségek, re. Szabadságomról visszatérve, néhány levél várt az asztalomon. Dr. Russay Gábor kecskeméti, Cédulaház u. 34. sz. a. lakos írta. Régebbi cikkünkre emlékeztet, amelyben a televízió riportját kommentálva emeltünk szót- az ellen, hogy nagy mennyiségű kenyeret etetnek fel disznókkal. Dr. Russay így folytatja. „Tudomásomra jutott, hogy Kecskeméten hasonló szokás kapott lábra. Dlsznótartó emberek azzal a kenyérrel etetik az állatot, amelyet — állítólag — nem tud eladni a bolt. Kecskeméten 1911-ben földrengés volt. Ha újból természeti csa. pás érne bennünket, mi is elvárnánk, hogy a világ megmozduljon értünk, akik elnézzük, hogy egyesek sertéseket hizlaljanak kenyérrel, ahelyett, hogy az „élettel" a jelenleg sújtott népeket segítenénk, pl. Niger államot. Ott 170 000 tonna gabonahiány mutatkozik, s ez nem csoda, hiszen olyan zónában fekszik, amely 6 éves szárazságot szenvedett át. A föld „meghalt”, s a kiéhezett, túlélő emberek az esők megérkezése után aligha bírják a talajt újból termőre fordítani. Tavaly a mi Vöröskeresztünk is bekapcsolódott a mentésbe, de a 20 milliós bevételi tervvel indult SOS-bélyegakció, a többi ország akcióival együtt sem bizonyult elegendőnek. A FAO, az egyházi segélyszervek erőfeszítései — régebben, szintén kevésnek bizonyultak. ... Míg más népek ilyen bajban vannak, semmi esetre sem szabad a kenyérrel disznót etetni... ” Egy ember szólt az erkölcsi háttérből. Leteszem a levelet, fiókkulcsért nyúlok a zsebembe. Fecni papír is ujjaim- közé szorul. Rajta firkálmány. Dehogy firkálmány, „alaprajz”. Tudom már. Hát persze, tegnap reggel történt... Az állomástól sietek a Vasút- kerten, majd a Nagykőrösi utcán. Felfigyelek, hogy kitartó léptek kopognak mögöttem. Várom, mikor előznek, mert hallom, hogy a valaki egyre közeledik. — Ne haragudjon, hogy... Megláttam, mikor kilépett az állomásból, s nekiiramodott... Most értem utói. Cseri Ferenc építőmunkás, lapunk régi barátja, hűséges olvasója szegődött mellém. Alpár- ról jár be. — Tudom, nincs sok ideje, de ezt csak elmondom. Nem tudok napirendre térni fölötte... Emlékszik rá — tavaly tavaszon bővítették a szikrai megálló épületét. Szebb lett, kényelmesebb. S képzelje el, mit látok ma az új váróteremben! Ott a platz közepén hamu, égettfa-maradvá- nyok... Kinek volt szíve tüzet rakni a szép kis helyiségben? Milyen emberek lehetnek, akik ilyenre képesek... Ha nem restell megállni pár pillanatra, le is rajzolom, hogy volt. Adtam a papírt, tartottuk a táskát alátétnek. Elkészült a rajzocska. Itt az ajtó. amott egy pad, asztalka, s középen az ősember tűzrakásának nyomai. Másik ember szólt az erkölcsi háttérből. A harmadik ember — egy háziasszony volt. Az ő „dokumentumai” a táskám alján gyűrőB- tek. Mint ismerőst csípett el lakásuk előtt 'elmenőben. Menjek már be, csak egy pár falatra. — Pár falatra? — Nem akarom az egészet megetetni magával. Akkor nekünk igazán semmi se marad ... Meglátom, hogy ízlik magának a rostélyos. A lábos más-más helyéről külön tányérra rakosgatott egy-egy kanállal, s kóstolgatta. — Egészen finom — nyaltam meg őszinte elismeréssel a számat, s vártam, mikor tesz már húst is. De hogy nem adott, kér. tem. Bosszankodva kuncogott. — Ezért kínáltam meg... Kavarjon csak jól bele a lábosba is!... Na ugye, maga se talál egy szem rostélyost se benne. Es már nyomta is a kezembe a bizonyítékokat. A konzervdoboz szép piros papírköpenyét, rajta a rostélyos nyálcsurgató reklámfotójával. Majd a fehér papiroskát, amin az van, hogy a „rostélyos” a Szegedi Konzervgyárban „200 gr. nyers marhahús felhasználásával készült”. MÉMSZ 1054 — Tisztasúly 400 gr. — Fogy. ár 17,30 Ft. Na jó, lehet véletlen, de ezzel nem laktak jól ismerőseim ... Ámbár még egy eset lehetséges: a konzervban elolvadt a marhahús. Tóth István T7" •• •• •• •• Közös ügyünk 9 A népgazdasági egyensúly helyreállítására irányuló erőfeszítések óhatatlanul próbatétel elé állítják a politikát, a párt és a tömeg kapcsolatát. Még akkor is, ha szocialista gazdaságpolitikánk elejét veszi a nagyobb társadalmi feszültségek keletkezésének, egyebek között azzal, hogy változatlanul fenn marad az új ötéves tervben a nagyfokú létbiztonság, erősödik a szociális gondoskodás, ha szerényebb mértékben is, de tovább emelkedik az életszínvonal. A fokozott követelmények és az érzékelhetően mérsékelt anyagi lehetőségek ellentmondása azért persze fennmarad. Ahhoz, hogy ez ne váljék társadalmi, politikai feszültségek forrásává, és ne fékezze a gazdasági feladatok végrehajtását, erősítenünk kell társadalmunk szocialista jellegét, fejlesztenünk az üzemi, a munkahelyi demokráciát, kibontakoztatva a dolgozók tudatos, aktív, kezdeményező és cselekvőkészségét. A növekvő követelmények megnyilvánulása és hatása sokféle. A célratörőbb központi irányítás, a megszigorított gazda-' sági szabályozás helyi és csoport- érdekeket érint. A különböző rendelkezések, amelyek a munka és táppénzfegyelem megszilárdítását, a több műszak bevezetését, a tervszerű, szervezett létszám- átcsoportcsítást, vagy a termelés szerkezetének átalakítását szolgálják, többnyire már a családok, az egyes ember életére is közvetlenül hatnak. Rendkívül fontos, hogy a gazdaságfejlesztés ügyét előrevivő országos lépések és helyi döntések ne legyenek utasítás és parancsolgatás jellegűek, hogy azokat megismerjék és lehetőleg elfogadják, támogassák az érintettek. A kialakult viszonyokat, a vélt érdekeket és néha valóságos privilégiumokat sértő beavatkozások, intézkedések sem okozhatnak olyan félreértést, hogy megmerevedett a politika, hogv visszatérnek a már túlhaladott régi módszerek, ha azok hatásos, tájékoztató. tudatformáló és meggyőző munkával párosulnak. • Az egész társadalom, a ki- sebb-nagyobb dolgozó kollektívák teherbíró képessége sem egyszer s mindenkorra adott, a tömeges cselekvő és kezdeményező készség pedig méginkább a tudati színvonal, a munkahelyi közérzet, a vezetési-, szervezési szint függvénye. Mindenekelőtt a konkrét társadalmi, emberi viszonyok. a munkafeltételek révén befolyásolhatjuk a cselekvő- készség. a tudati színvonal fejlődését. úgy. hogy a dolgozó saját munkájával és kollektívájával minél inkább azonosuljon, hogy fokozott felelősséget érezzen és vállaljon. Ilyen értelemben is a vezetés, a szervezés a növekvő követelmények politikai megalapozója. Hogyan lelhetne alkotói örömöt és felelősséget munkájában a még lélektelen és mechanikus részműveleteket végző szalagmunkás, vagy bérelszámoló? Erre a kérdésre többnyire ma még kísérleti jelleggel keresik a választ. De a társadalmi viszonyokban, a vezető-beosztott kapcsolatában nálunk már létrejöttek azok az alapok, amelyekre bizton építhetjük széles körben az üzemi demokrácia, a tulajdonosi felelősségérzet fejlesztését. Ennek intézményes lehetőségei éppen napjainkban tovább bővültek. A szakszervezeti bizalmi most már nem csupán véleményét mondhatja el a kis munkahelyi közösség tagjait közvetlenül éfintő vezetői intézkedésekről, hanem teljes mértékben egyet kell hogy értsen a dolgozók bérmegállapításával, jutalmazásával, kitüntetési javaslatával, lakás és más szociális juttatásával. Ám, ha a bizalmi a döntéssel nem ért egyet, az nem hajtható végre. 9 A szakszervezeti jogok szélesítése egyben óhatatlanul a vezetői jogok korlátozása is. Hosz- szan elemezhetnénk a vezetők felelősségét is a szervezésben és a jó munkahelyi közérzet kialakításában. Most mégis célszerűbb inkább a párt. és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők közös felelősségét, együttes, összehangolt fellépését hangsúlyozni a vállalat, vagy a szövetkezet tevékenységéért, az adott kollektíva eredményes munkájáért. Mert ha egyoldalúan csak a gazdasági vezetők felelősségéről beszélünk, könnyen felerősíthetjük némely párt- és társadalmi szervezet ellenzékiségét, oppo_ zíciós törekvéseit. Pedig most, amikor a határozott és jó vezetés egyebek között népszerűtlen intézkedések meghozatalára is kényszerül, ez különösen megengedhetetlen. Arra van szükség, hogy a párt, a szakszervezet, a KISZ egyértelműen álljon ki minden olyan vezetői döntés mellett, amely törvényes alapon áll. s a gazdasági haladás ügyét szolgálja. Ez persze nem jelenthet elnézést a vezetés hibáival, mulasztásaival szemben. 9 A gazdasági, a társadalmi, a politikai erőfeszítések a magyar népgazdaság egyensúlyi állapotának helyreállítását, a hatékonyság fokozását szolgálják. A központi irányítás továbbfejlesztésének. és a vállalati öntevékenység kibontakozásának, a vezetői döntéseknek és a tömegek társadalmi tudatosságának egyaránt legfőbb fokmérője a hatékonyabb munka. Ami az utóbbit, a dolgozók társadalmi tudatosságát, tömeges aktivitását illeti, ennek legfőbb megnyilvánulása a' szocialista munkaverseny-mozgalom. E tömegmozgalom szerepe növekszik. szervezésében, lendületében mégis tapasztalható némi megtorpanás. Tavaly a pártkongresszus. a felszabadulás kerek évfordulója, a á V. ötéves terv befejezése sok alkalmat kínált a vállalásokra. Most nem követik egymást az ilyen ünnepi állomások. a hétköznapi feladatok azonban hosszú távra, öt esztendőre ismertek. Ha ezeket a feladatokat mindenütt, a műhelyek dolgozói, a brigádkollektívák részlegükre lebontva és nagy ösz- szefüggéseiben is ismerik, akkor nem okozhat gondot a verseny- célok meghatározása, a vállalások összeállítása. Hiszen a feszes népgazdasági tervből sokféle helyi tennivaló adódik. A termékek nemzetközi versenyképességének fokozását például mindenütt segíthetik a munkaidő, a korszerű termelőberendezések jó kihasználásával, takarékos, gondos, lelki- ismeretes munkával, újításokkal. A verseny, a gazdasági építőmunka eredményei, a népgazdasági terv teljesítése jelzi majd a vezető, a szervező és a politikai munka sikereit. K. J. Csőfektetés lézersugárral 9 Lézersugár-vezérlésű alagcsövezőgépet mutatott be működés közben a Dél-dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat a nagybajomi Lenin Tsz-ben. A lézersugarat előállító egység körben forog s egyszerre több csőlerakó gépet vezérelhet. (MTI-fotó: Bajkor József—KS)
