Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-25 / 122. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. május 25. A NÉPESEDÉSPOLITIKAI HATÁROZAT TÜKRÉBEN Anya- és csecsemővédelem Bács-Kiskun megyében 92 szövetkezet közül 56 értékelte a munkaversenyt Három éve, 1973-ban jelent meg a Minisztertanács népesedéspolitikai határozata, amely foglalkozik — többek között — a gyermekes családok fokozott anyagi támogatásával, a nők és a születendő gyermekek egészségének megóvásával. A határozat nyomán tett intézkedések eddigi legfontosabb eredménye a születések számának emelkedése. 1975-ben csaknem 11 ezer terhest vettek nyilvántartásba, tizenöt százalékkal többet, mint a határozat bevezetése előtti évben. A születésszám közel tizennyolc százalékkal haladta meg az 1973. évit. Éppen ezért az intézkedések végrehajtása során igen jelentős feladatok hárulnak az anya- és csecsemővédő hálózatra. A terhes anyák számának növekedésével együtt fokozódott a tanácsadások igénybevétele. Az év folyamán nyilvántartásba ve.tt kismamáknak • alig másfél százaléka nem jelent meg tanácsadáson. Viszont a megjelenések száma a két' évvel korábbi 77 ezerről 93 ezer fölé emelkedett. A megjelenések gyakorisága magasabb az országos átlagnál. Betöltetlen állások Az egészségügyi hálózat fejlesztése jó néhány területen nem tudott lépést tartani a megnövekedett feladattal, több vonako- zásban nem beszélhetünk az ellátás javulásáról, sőt, a színvonal fenntartása sem sikerült mindenütt. A központi gondozás kialakítására kisebb településeken természetesen nincs lehetőség. Ezt a hiányt pótolja a mozgó szakorvosi szolgálat, amelynek tevékenysége az utóbbi években szintén megnövekedett. 1975-ben a kiszállások során csaknem hatvanegyezer terhes-, illetve csecsemővizsgálatot végeztek. Jelenleg 135 tanácsadó hely működik a megyében, amelyhez összesen 227 körzeti és függetlenített védőnői állást engedélyeztek, alig többet, mint 1973-ban. Az anya- és csecsemőgondozási munkában igen komoly szerepük van a védőnőknek. Az egyre súlyosbodó létszámhiány jelentős mértékben járult hozzá az ellátási problémákhoz. A- megnőve** kedett feladatokat ' gyakorlatilag ugyanis az előző évekénél kevesebb védőnővel kellett megoldani: 1973 óta a betöltetlen körzetek száma tízről tizenötre emelkedett. Az állandó létszámhiány mellett — huzamosabb idejű távollétek — szülési és gyermek- gondozási szabadság, tartós betegség stb. — is nehezítették a védőnői hálózat munkáját. Az egyéb, hosszabb-rövidebb ideig tártó távolléteket is figyelembe véve az elmúlt év folyamán átlagosan 176-an végeztek körzeti védőnői munkát, vagyis 12 százalék körüli volt a létszám- kiesés. A családoknál tett védő- . női látogatások száma ennek ellenére növekedett, bár jóval mérsékeltebben, mint a nyilvántartásba vett terhesek, illetve csecsemők száma. A betöltetlen körzetek és a hiányzók helyettesítése több mint egyötödével növelte az egy-egy védőnőre háruló látogatások számát. Az ellátási nehézségek a községekben — az éleve kedvezőtlenebb körülmények mellett — még nagyobb mértékben jelentkeznek, aminek egyik magyarázata, hogy a 15 betöltetlen körzetből 12 a községekben van. Óránként tizenkilenc ! A terhes- és csecsemőgondozás területén némi visszaesést jelent a. szaktanácsadási — főleg az anyavédelmi órák számának fokozott csökkenése. Az 1973. évi 13-mal szemben a legutóbbi évben már átlagosan 19 terhesvizsgálat jutott minden szaktanács- adási órára. Ez azt jelenti, hogy egy-egy szakvizsgálathoz az előzőeknél is kevesebb idő áll rendelkezésre, alig több három percnél. Hatékony terhesgondozásról így aligha lehet beszélni. Emellett a megkülönböztetett gondozást igénylő, veszélyeztetett terhesek aránya még mindig igen jelen- ~-tősr a ■’városokban 26,- a,községek- bén 35 százalék volt 1975-ben. A veszélyeztetett-.jfsecsernők aránya ennél kedvezőbb: „csupán” 22 százalék körüli. A szakorvosi kezelések mellett különösen fontos szerepe van a körzeti védőnőknek a veszélyeztetettek látogatása, ellátása, rendszeres gondozása körül. A csecsemővédelem minőségének egyik alapvető mutatója a csecsemőhalálozás alakulása, ami Bács megyében — az országos-* hoz hasonlóan — évek óta megközelítően 33 ezrelék. A korábbi időszakhoz képest lényeges á javulás, de még mindig kedvezőtlen a helyzet. Ennek egyik fő oka a koraszülöttek magas aránya. öt év óta minden évben az újszülöttek több mint 11, sőt lS74-ben már 12 százaléka volt koraszülött. Az utóbbi néhány évben a születésszám növekedése miatt a koraszülések abszolút száma is emelkedett. A halvaszületett csecsemők aránya azonban — örvendetes módon — mérséklődött.- Javítani szükséges A csecsemővédelem fontos szereplője a körzeti gyermekorvosi hálózat. Á gyermekorvosi látogatások egyre nagyobb hányadát — az elmúlt évben 54 százalékát — az 1 éven aluli csecsemők gondozása jelentette. Említést érdemel a betegség megelőzése érdekében tett látogatások magas — a kis mértékű csökkenés ellenére is —, 70 százalékot meghaladó aránya. Ilyen célból közel 7800, betegség miatt pedig 3200 csecsemőt keresett fel a gyermekor- \ vos, huszonegy, illetve harminc- nyolc százalékkal többet, mint 1973-ban. A gyermekgondozási segély bevezetése mellett az utóbbi néhány évben nagy segítséget kaptak a dolgozó anyák a gyermek- ápolási táppénzjogosultság kiterjesztésével is. Ezt a fontos és méltányos szociális kedvezményt 1975-ben — csecsemőápolás címén — 1653 édesanya vette igénybe a megyében, százzal több, mint két évvel ezelőtt. Ennek ellenére az egy anyára jutó táppénzes napok száma tizenhétről tizenháromra, csökkent. A népesedéspolitikai határozatok végrehajtása következté-’- ben — az eddigi eredmények alapján — Bács megyében kedvezően változtak a demográfiai viszonyojc. Az , eredmények tartóssága azonban attól is függ, hegy a több terhes anya és a több újszülött gyermek gondozását sikerül-e megfelelő színvonalon ellátni. Ehhez részben az intézményhálózat, részben a szakember-ellátottság javítása szükséges. Ágó Erzsébet a KSH közgazdásza Barna János Az egészen bizonyos, hogy mozgalmas élete volt Barna Jánosnak. Hat tervére közül őt szemelte ki arra napszámos apja* hogy kitanítassa. Pedig nem volt valami jó tanuló: aminek az az oka, hogy. könyvek helyett a jószágok várták. A szakma !>edig, ami rá várt, akkor még — hatvan éve — divatos volt. így aztán elszerződött a kecskeméti Bende János cipészmesterhez, bentlakással. Eleinte foltot varrt, aztán meg az odahordott cipőket javította: de csak talpalni engedjék. így ment ez egy évig. Közbe-közbe a mester gyerekeire is ügyelni kellett, amolyan szárazdadai tisztet töltött be. Nyaranként meg nemritkán • korábban kelt a napnál: éjjel kettőkor már húzta a négykerekű kiskocsira) pakolt gyümölcsöt, vitte a „pakolóba”. Ez eltartott délelőtt tíz óráig. Aztán este tízig megint a munka. Amikor a sikeres vizsga után segéddé nyilvánították Barna Jánost, egy darabig a régi helyen kalapálgatta a lábtyűket, de aztán kitelt az ideje: utazókosarába bepakolta néhány szerszámát, meg valami ruhát, aztán gyalogszerrel: irány Békéscsaba. A gazdasági válság ideje volt ez, egy hónapig gabonát pakolt az állomáson heti 18 pengőért, míg •nagynehezen bevették segédnek egy helyen. Két hónapig volt ott, aztán Pest következett — nyolc évig. A háború után kiment Kispestre Barna János, megnézte magának utoljára lebombázott házát, aztán fogta magát és meg sem állt Kecskemétig. A rendőrségen cipészkedett. Ezerkilenc- száznegyvenkilencben összeálltak tizenhatan, iparos emberek. Nem mondtak nagy szavakat, csak egyszerűen megalakították a cipész szövetkezetét. Amit ma úgy hívnak, hogy Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet. Pont tíz éve, hogy nyugdíjba ment Barna János. Alig egy hónapja ismét munkába állt, a fent említett szövetkezet Nagykőrös utcai műhelyében dolgozik, gebinben. □ □ □ Ami azt illeti, nem akármilyen mesterség ám a cipészség. A szakmának vannak olyan fortélyai, amelyek egy avatatlannak bizony rejtélyesnek tűnnek. Ki gondolná például, hogy csak faszögbőD hatféle van, a legkisebb kettestől egész a majdnem gyufaszál nagyságú tizen- ötösig; arról mo9t ne is szóljunk, hogy fűzfából meg nem is készülhet: csakis gyertyánfából. Aztán meg ismerni kell legkevesebb tizenötfajta bőrt. Mert igaz, hogy mindből cipő lesz a Az elmúlt esztendőben a mezőgazdasági szövetkezetekben tovább erősödött a munkaverseny mozgalom. Üjabb tanubizonysá- jj ga ez annak az egyre szélesedő társadalmi tevékenységnek, ami a gazdasági célkitűzések gyorsabb megvalósítását segíti elő. ■ A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségéhez tartozó gazdaságok általában teljesítették a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyre tett felajánlásaikat az elmúlt esztendőben. Az ‘ összesített adatokból azonban kitűnik, hogy még tavaly is sók olyan üzem volt, ahol a verseny szervezését és értékelését nem tekintették a termelő munkához szorosan kapcsolódó feladatnak, pedig erre kormányhatározat is kötelezi a gazdasági vezetőket. A 92 szövetkezet közül április közepéig csak 56-ban értékelték az eredmény éket, 16-ban pedig nem is indítottak munkaversenyt. Mégis jelentős volt az előrelépés a termelésben^ A kukorica átlagtermelése például az 1973—74. évi 57,6 mázsával szemben tavaly 77,6 mázsa Volt hektáronként. Nőtt a gazdaságok állattenyésztésből származó bevétele, jelentős többletet hozott a szőlő- és borgazdaság, a gyümölcstermesztés, valamint a háztáji ágazat. A zöldségtermesztéssel azonban változatlanul gondok vannak. A szántóföldi növénytermesztésben a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet bizonyult a legjobbnak, az állattenyésztésben a kiskunfélegyházi Petőfi, a zöldségtermesztésben pedig a tisza- kécskei Béke és Szabadság TerBőkezű gyapotföldek 1971 és 1975 között Tádzsikisztánban a 800 ezer tonnát is meghaladta az évi átlagos gyapottermés — ez egynegyed résszel több az előző tervidőszak átlagos hozamánál. Az értékes textilipari nyersanyag termelésének dinamikus növekedése elsősorban a földművelés állandóan emelkedő színvonalának köszönhető. ! A gyapotot itt teljes egészében gépekkel művelik, és gyűjtik be a termés mintegy felét is. Tádzsikisztánban az öntözött földterület a forradalom előttihez képest tizenkétszeresére nőtt. Az állami ráfordításokkal feljavított földeket térítés nélkül átadják a termelőszövetkezeteknek. (APN—KS) suszter-kéz nyomán, de nem mindegy, hogy milyen. A marha kikészített bőréből barna, fekete lábbelik, erős mindent kibíró bakancsok; de fekete csak abból lesz, ami vikszos. A borjú bőréből (kár, hogy kevés van belőle) az apró, finom női lábakra simuló cipellők, szandálok készülnek, színesek, meg lakkok. A sertések bőrét meg bélésnek használják. (Legyünk pontosak: csak használták.) A gyárakban ma már papirosból készítik a cipőbelsőt. A mesterség rekvizitumal: német nevű szerszámok. A ráncszedő — a farcfogó — például, amivel a kaptafára rácvikkolták a felsőrészt, vagy a snittvas, ami- 'vel a kész cipőre kent olvasztott viaszkot simították el, miután bekenték politúrral. A kiélezett acélt a csizmádiák hívják di- kics-nek, a cipőkészítők knájf- nak nevezik. A fahúzó — nevével ellentétben — vasból van, a kaptafáit vonják ki vele a cipőből, aztán a kireszelővei a faszögekét simára birizgálják. A varrott cipőkhöz — akkor is, rtiost is — kenderfonalat sodorták, mielőtt használták volna, áthúzták egy darab szurkon. A kész cipőt nem kevesebb, mint négyféle kefével fényesítették, van közöttük úgynevezett vizes is. □ □ □ Barna János is jobb szereti a „kisipari” cipőket, amik drágák ugyan — egy-egy 700—800. forintba kerül — de kibírják öthat évig. Igaz, hogy van vele munka is: a szöges nyolc, a varrott 12 óra alatt készül el. Éppen a múlt héten csinált egy új cipőt Barna János. Gyönyörködött benne, amikor ott csillogott az asztalon. Magának Í9 sajátkezű- lég készített, meg feleségének, és gyerekeinek is — vagy negyven párat, ha nem többet. Egy új cipő mindig" ok, hogy gyönyörködjön az ember. Egy kérdés van, amire nem nagyon tud válaszolni Barna János, az, hogy miért szép a mestersége. Merthogy azt megmondja, hogy mért nem jelentkeznek cipésznek: havi kétezer forintért, nyolc óra alatt tizenöt pár cipőt kell megtalpalni, sarkalni, és akkor még hol van ez a tizenöt forintos órabértől, és ne is szóljunk az üres sarkú női topánokról, amelyek lyukait elsőbb faszöggel be kell verni és csak azután vehetők szakértő kezelésbe. Persze könnyen lehet az is, hogy Barna János szerint nem szép mesterség az övé, dehát ezt meg nem akarta mondani, mivelhogy akár szép, akár nem, ő bizony szereti azt, , amit csináli Ami, ha meggondoljuk, hogy maholnap híltvan éve kezdte a szakmát, éppenséggel nem leki- csinylendő dolog. Arra pedig, hogy jól teszi a dolgát, bizonyíték a sok cipő, amit odahordanak javítani Nyilván máshova vinnék, ha fuser munkát adna ki a kezéből. De ezt inkább ki se mondjuk, mert még megharagszanak a visszatérd kuncsaftok, akik pedig több tucatnyian vannak. □ □ □ Kinyitja a kis műhelyt tehát minden nap Barna János, Kecskeméten, a Nagykőrösi utca elején, aztán bekapcsolja a háta mögött a rádiót. Mikor pedig jön kényelmesre csámpásodott szandállal a hóna alatt a kuncsaft, kezébe veszi a becsülettel megrepedezett „járművet” megvizs- gálgatja, és oda teszi a többi közé. — Hát persze, hogy meg lehet csinálni. Mindent meg lehet javítani. Egy cipőt meg pláné,— mondogatja vidáman eközben. Amire még mintha a lámpás is rábólintana... Ballal József A Kiskőrösi Petőfi Szövetkezet pincéjében. melőszövetkezet. A háztáji árutermelésben a kiskőrösi Petőfi, a szőlészet-borászatban a keceli Szőlőfürt, a gyümölcstermesztésben pedig a lajosmizsei Kossuth Szakszövetkezet halad az élen. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben a szövetséghez tartozó gazdaságokból 468 brigád vett részt, közülük 170 a női brigád. A munkájuk után létrejött többletérték, a megtakarításból. a minőségjavításból, stb. eredően 105 millió forint, ami a szövetkezetek ossz termelési értékének 2 százalékát teszi ki. A szocialista brigádmozgalomnak éa a munkaversenynek az idén is van folytatása, több mint 500 brigád verseng a szocialista cím elnyeréséért. A kollektívák arra törekednek, hogy olcsóbban minél többet termeljenek. Ez tűnik ki a felajánlásaikból is.' B. Z. £ AZ ÜGYÉSZ TOLLÁ BÓL Válások árvái Nagyon sok az elvált szülő és nagyon sok a gyermek, aki szenved emiatt. A válásoknak a gyermekek életére gyakorolt hatása közismert. Az erkölcsi züllés, bű- ■ nözés útjára lépett fiatalkorúak 30—40 százalékánál, közreható tényező Volt a család felbomlása, a szülők válása. így szinte természetesnek tartjuk, hogy a bíróság elé kerülő fiatalkorúak nagy része elvált szülők gyermeke. Szomorú tény, hogy megyénkben 1975-ben 1400 körül volt a házassági bontóperek száma, amelyek mintegy 1200 kiskorút érintettek. A számok tnögött indulatok, sérelmek, családi tragédiák és lelkileg sérült, elhanyagolt nevelésű gyermekek tömege áll. Olyan ártatlanok, akiknek érzelmi világát súlyosan károsította mindaz, ami a szülők válását megelőzi és követi. A válást megtiltani nem lehet. Az azonban nagyon elgondolkodtató, hogy a váló szülők jó részét csak a saját, egyéni boldogsága érdekli. így a gyermekeikkel nem törődve elvesztik azt az erkölcsi alapot, ami az anyát anyává, az apát apává — és mindannyiunkat emberré tesz. Nagyon sok gyermek van, aki attól szenved, hogy a szülők nem váltak el. Sok olyan család van, ahol a látszat kedvéért nem válnak el, de a családi élet egyébből sem áll, mint örökös veszekedésből. Az ilyen szülők jobb ha elválnak. Nem egy esetben ezek a veszekedések az ifjúság elleni bűntettet súrolják, mert a szülők által teremtett feszült légkör, a trágár beszéd a kiskorúak idegrendszeri és erkölcsi fejlődését veszélyezteti. Ha elválnak, nyilvánvaló, hogy a gyermekek egyidejűleg csak az egyik szülőnél lehetnek, így kikerülnek a másik szülő hatásköréből. Ez az állapot igen gyakran a gyermek részére érzelmi katasztrófát jelent, hisz mindkét szülőt szereti, azaz szeretné. Az elváló' szülők többnyire a gyermek előtt tárják fel egymás jellembeli, vagy erkölcsi hibáit és e módszerrel szinte kiölik gyermekükből a szülői szeretetet és tiszteletet, noha éppen „szeny- nyes”-kiteregetéssel akarják maguk mellé állítani a gyermeküket. Állandóan hangoztatják, hogy a másik a hibás és ő az áldozat. A szülők válásának — az azt megelőző vitáknak, veszekedéseknek, azonban — igazán szenvedő alanya legtöbbször a gyermek. Szomorú dolog, ha a válóper ytán sem áll helyre a nyugalom a kettévágott családban. A bíróság előtt megegyeznek ugyan, hogy melyikük mikor viheti el, mikor láthatja gyermekét, de ez nem megy ilyen simán. Volt olyan esetünk, amikor a.gyámhatósági láthatási határozat végrehajtását is sorozatosan meghiúsította az egyik szülő úgy, hogy a gyámhatóság kénytelen volt pénzbírsággal ki kényszeríteni a határozat végrehajtását. Ez a fonák magatartás — a másik szülő bosszantása — 7.000 forintjába került e szülőnek. Az elvált szülők gyakran nemcsak egymás eilen, hanem egymás házastársai ellen is uszítják a gyermekeket, ■ aki így elkerülhetetlenül szembekerül a mostohával, s ha az kellő tapintattal, érzékkel nem tud felülkerekedni ezen a helyzeten, ténylegesen mostohává válik — a szó legsivárabb értelmében — és ennek ismét a gyermek vallja Jtárát. Nagyan sok — érzelmileg elsi- városodott — valóban árvának nevezhető — gyermek intézetben nevelkedik, állami gondozásban van, noha a szülők élnek. így került M. J. 15 évesen állami gondozásba, Míg a válás folyt, állandóan ígéreteket kapott, hogy valamelyikük magához veszi. Azontpan kiderült, hogy az egyéni boldogságuk fontosabb volt a gyermeküknél, mert végül is egyiküknek sem volt lehetősége a gyermek további nevelésére. A fiú meghasonlott, veszélyes lelki zavar lett rajta úrrá, mindkét szülőtől elidegenedett. Az osztályfőnöke segítségével intézetben helyezték el. A társai előtt letagadta, hogy vannak szülei. Azt mondja, hogy nem ismerte őket. Árva. Amikor az intézet egyik nevelője ' azt közölte vele, hogy kereste az apja, — azt válaszolta: nekem nincs apám! Ebből az egy esetből — bár hasonló számtalan van — azt vonhatjuk le, hogy lelkiismeretlen dolog a válást csupán jogilag előkészíteni. A válni szándékozó szülőknél elsősorban arra! kell törekedni, hogy az új helyzet a gyermek számára minél kisebb lelki megrázkódtatást okozzon. A családi bonyodalmakba — akaratán kívül, — bekerült gyermekek nem szívesen részesei a szülők által teremtett légkörnek. - . ök szeretetre, egy kis simogatásra vágynának. A szülők azonban magukkal vannak elfoglalva, „nincs idejük”, de szivük sincs. Ilyen körülmények miatt kellett például nemrég, egy fiatalkorú fiút javítóintézetbe vinni, mert mivel nem bírta hallgatni a szülei állandó veszekedését, elment otthonról és sorozatosan motorkerékpárokat vitt és azokkal motorozott, majd a drága jármüveket elhagyta. Sok jármű nem is került vissza a tulajdonoshoz. A rendezetlen családi kör-, nyezet miatt csavargó, iskolakerülő, bűnelkövető fiatalok érzelemvilága megsérült. A szülők miatt olyan lelki megrázkódtatáson mentek keresztül, hogy csak más környezetben, pedagógusok, pszichológusok segítségéivel próbóljuk visszaadni az emberekbe vetett hitüket. Sajnos a ' szüleiket legtöbbször már nem tudjuk visszaadni. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak ügyésze Megragadott és elszalasztott lehetőségek
