Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-04 / 104. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1976. május 4. Mérce a használhatóság A TÁJJAL EGYÜTT A TUDAT ISÍ FORMÁLÓDIK I f| • Legyen az óvoda, kórházi pavilon, áruház, avagy istálló — az adott > létesítmény, tervkorában, vagyis a tervrajzon még általában „kacsalábon forgó”. Azaz szép, vonzó, s a szöveges indoklásuk is olyan meggyőző, hogy még „illetékesekben” sem támad kétség használhatóságuk felől. Mikor aztán a létesítmény felépül, átadják, s megkezdi funkcióját, nemegyszer hamarosan kiderül, hogy éppen a - praktikummal van baj. Célszerűtlen a szállodai konyha helyiségeinek beosztása, az istállóban egyre-másra elhullanak a jószágok, az óvoda bizonyos átjáróhelyiségein csak lapjára közlekedhetnek a gyerekek. ^Nem lenne szükséges, de azért rögtön leszögezzük: nem általánosítható jelenségek ezek. Jól is néznénk ki! De azért előfordulgat, hogy használatba vétel után buknak ki egy-egy létesítményen olyan hibák, amelyek pont a praxis értékét csökkentik. • Nem kevés esetben azért, mert a létesítmény terv-„stádiu- mában” megismerkedett ugyan vele sok-sok illetékes, akinek ilyen meg olyan szempontból köze volt a beruházáshoz, csak éppen a legilletékesebbeket felejtették el megkérdezni például a tervezők. Vagy csupán „nagy vonalakban” érdeklődtek tőlük. A kereskedőtől, aki az eladótérben, raktárban dolgozik, az óvónőtől, aki féltett kincsünkkel a gyerekkel úgy foglalkozik, hogy az oviban minél otthonosabban érezze magát, míg mi saját műszakunkban tevékenykedünk. Az istállót tervező építész esetleg csupa ifjú, minden új iránt lángolóan érzékeny, lelkes állattenyésztővel konzultál, mielőtt vasra, betonra, kőpadlóra s elektromosságra álmodott művét tervrajzba „öntötte”, de elfelejtett megkérdezni egy-két idősebb agronómust. ki —. mint a KÖJÁL is — „berajzolta” a maga elgondolását. Végül a' kereskedő is megkérdezte, mekkora bejárati ajtót terveztek a raktárra? Nem véletlenül firtatta: mindössze 80 centiméter széles volt az ajtó a rajz szerint. — S a tervezőnek nem tetszett, hogy „beleszóltunk” — tette szóvá az szb-titkár. „Csak” egy raktárajtó —■ igazán apróság egy szép kereskedelmi komplexum egészét tekintve — vethetné ellen valaki. Apróság? A kereskedelmi szakmáról lévén szó, csupán néhány körülményt említsünk. Ebben a szakmában is igen számottevő a nők aránya. A kereskedelem — szüntelen áruforgalom. Nap mint nap érkeznek az áruk az üzletekbe. Nem is mindig amolyan félkézzel mozgatható csomagolásban. Ha valahol, úgy ebben a szakmában is eléggé intenzív gépesítéssel igyekszünk tehermentesíteni a nőket a megerőltető cipekedéstől. Egyre több targonca szállítja a súlyosabb pakkokat az üzletek raktáraiba és mozgatja odabent is. Mit kezdjünk a fejlődés ilyen fokán és kilátásaival egy 80 centiméteres raktárajtóval? Hogy lehet azon betuszkolni közepes nagyságú ládát is? A dunapataji értekezlet utáni második napon olvastam egy építész, Jánossy György — mindén tervező számára megszívlelendő módszeréről. Mielőtt egy kórház tervezésiébe belefog, valóságos „szellemi-gyakorlati bejárást’ végez. Fehér köpenyt ölt, megfigyeli, hogy a különböző osztályokon milyen tevékenységet végeznek az orvosok, velük éppúgy beszélget, mint a főápolónővel, s még azt is kiszámolja, hány tucat kilométert gyalogol egy nővér egyetlen nap alatt. , Mert ilyen azért meg-megtör- ténik. A legkülönbözőbb fórumokat, tanácskozásokat, vitákat megjárt újságíró számos esetben jegyzett ilyen mozdulatokat a noteszába: „Mielőtt véglegesen elfogadnának egy tervet, kérjék ki az orvos (tanító, bolti eladó, szakács stb.) véleményét is .. . Akkor nem utólag kell- — s rendszerint tetemes többletköltséggel — változtatni a már kész beruházáson.” 9 E sorok írója visszakereshetne szakszervezeti, népfrontos vagy tanácsi észrevételekre épp- úgyüNJHíő^a létesftioéojtesz* nálcwSftSsSnló megJüsSSaÖ^® hogy a legutóbbi példánál maradjunk, amely e gondolatsort elindította. Krizsán Sándor, a sol- ti ÁFÉSZ szb- titkára egy üzlet tervéről beszélt a »dunapataji munkavédelmi tájcrtekezleten. Elkészült a tervrajz, amelybe ki9 Így lehet valóban szép tervet „álmodni”; ha a tervező beleéli magát azok munkájába, akik a művét használni fogják. S áll ez a gépek, berendezések tervezőire is. Mert ugyancsak ezen a munkavédelmi tanácskozáson említettek konkrét eseteket annak tanúsításaként, hogy új gépek, be- lendezések üzembe helyezése előtt még rendkívül sok előírást, módosítást kell tenni a balesetek megelőzéséért, kiküszöböléséért. ^gyaitOTÍaí^^isöb M&ge re-*'epü 1 j ön. Az esztétikus forma is. Mert minden az emberhez — munkája célszerűségéhez, könnyebbségéhez, s ugyanakkor testi-szellemi egészségéhez — fut össze' Tóth István. Keceli szőlőkben, emberek között Kettős^ reményű — napfénnyel kecsegtető, záporral rémisztgető —, maszatos idő. Áprilisi bizonytalanság: kigombolt blúzok, feltúrt ingujjak, aggódó pillogások az égboltra. A szőlőben e hónapban sincs holtidő. Barátságos vagy zordon arcát mutatja a természet — a tőkék ilyenkor már dolgos ^kezek után kiabálnak. S az ember ért a szőlő nyelvén... Kecelről indulunk Császártöltés irányába. Pár kilométer és egy dűlőre, két irdatlan kiterjedésű szőlőtábla közé kanyarodik gépkocsink. Jobbra, a sorok előtt acéldróttekercsek, balra, beljebb, piros fityulás asz- szonyhad. Akáckérgű karók — úgy tűnik, nemrég állított — regimentje. Kalauzom Bakacsi László, a Szőlőfürt Szakszövetkezet kertészeti főágazatvezetője: — Nézzen körbe! Amit lát, az egy újonnan kialakított nagyüzemi szőlőtábla, 58 hektáron. Kadarka és piros szlanka. Teljes rekonstrukciót hajtunk itt végre állami támogatással. A talajjavítást, tápanyagfeltöltést követően elvégeztük a sorfelezést, így aztán megvan az előírt* 250 centis távolság a magaskordon-mű- veléshez. Jelenleg az új támrend- szer kiépítésének befejező szakaszánál, a huzalok kiterítésénél, feszítésénél tartunk. A nők meg — mint látja — metszenek. Vendégmunkások, amolyan felmentő csapat a helyi Vörös Zászló Tsz- ből. □ □ □ Benylczky János kerületvezető érkezik, futárfürgeséggel pattan le motorjáról. A tavaszi munkák naprakészségéről, a venyigék termőképességéről ekképp vélekedik: — Az én 96 hektár nagyságú területemen eddig még nem késünk semmivel. A metszést egykettőre befejezzük, a drótfeszítésekkel kell nagyon iparkodni, mert épp hogy belefogtunk, kötözni meg csak azután lehet. A terméskilátásokról ilyenkor még nem illik nyilatkozni. És valószínűleg el sem hinné, ha azt mondanám: örülnék az ötvenszázalékos hozamnak. Pedig az a helyzet. hogy a márciusi kései fagyok okozta tetemes kárt már senki 9 Vancsik Andrásné: „Ha felhúzzuk a kesztyűt, lemaradunk a többiektől.” emberfia jóvá nem teszi a szőlőben. □ □ □ Homoki utacskák labirintusában tekergünk, yégnélküli panoráma : szőlőültetvények kora tavaszi félálomban. Ijesztő, embertől, évszaktól idegen ez a kép. Amíg nem zöldellnek ki a levelek, nem nyújtózkodnak ég felé, s nem ölelik körül az óriás faoszlopokat az indák, az az érzésem, mintha egy cserjék fölé magasodó, /Szabályos rendbe ültetett és kegyetlenül lefejezett erdőben járnánk. Feloldást talán csak a vidéket okosan, s főként hasznosan formálgató, tevékeny emberek látványa ad ... Barna föld váltja fel errefelé a homokot. A csoport tagjai párosával, a két-két utolsó oszlop között elhelyezkedve a több száz méter hosszú , drótokat — melyekre a szőlő fog fölfutni — fogják össze, húzzák feszesre, s rögzítik a végelemekhez egy-egy különleges szerszámmal. Bleszák András és Lajkó Antal kemény kézzel, szótlanul összpontosítva szorítja a szálakat. Csak később vesznek észre. — Azt kérdi, szeretjük-e csinálni. Hm. Már- beleszoktunk, — mondja Bleszák András. — Megváltozott a szőlőültetvény arca. Duplájára nőttek a sorközök, rengeteg tőkét kellett kihajítani. Nem sajnálták? — kérdezem. — Eleinte bizony fura volt — bólogat Lajkó Antal. — Fájt a szívünk, hisz’ minden második sort ki kellett szedni. No, meg oly kitűnő ez a termőtalaj, az9 Figyelni kell! A drótokat túlfeszíteni, de lazán hagyni sem szabad. Akikre ez bízva van: Bleszák András és Lajkó Antal. tán csak így elpocsékolni..'. ? Nehezen vette be ezt a mi eszünk. Nem hittünk senkinek, beszélhettek nekünk... Most már tudom, mert megbizonyosodtam róla tavaly, megérte. De meg ám! És ezentúl én is azon leszek, hogy minél többét rendezzünk át ilyen magas fajtára... □ □ □ Következő-végső állomás egy egészen friss, alig egyéves riz-- lingszilváni telepítés, ahol a DT- típusú póznalenyomó gép szorgalmasan szuszogva szurkálja a földbe a vastag karókat, egyszerre kettőt is. Bakacsi László alkalmasnak találja tudtomra hoz-, ni: — ötszázkilencven hektár közös' művelésben álló nagyüzemi szőlővel rendelkezünk, ebből 439 hektár a termőterület, a . többi fiatal telepítés. Az elmúlt évben a hektáronkénti átlagtermés 114 mázsa volt gazdaságunkban. A tagi táblákról ugyanakkor tO ezer mázsát szüreteltek le fele ekkora átlaghozammal. Ezekre az új ültetvényekre termőre fordulásukig hektáronként 200 ezer forintot kell költeni. Csupán a tám- hálózat 50 ezerbe kerül. Sok pénz, nagyon sok. Mégis csinált juk, nemcsak ml, mások is. Mert korszerű, gazdaságos és mert kíméli az embert.’ A szőlőtermesztés jövője ez, mely a jelenben alapozódik. Először meglepte, felháborította, majd fokozatosan meggyőzte a parasztokat. A tájjal együtt így próbáljuk formálni mi itt a tudatot is... K. F. 9 Ez a masina egyszerre két vastag cölöpöt is belenyom a földbe. (Szilágyi Mihály felvételei) Jobb életkörülmények között ZÖLD Ö l A 2106-OSlNAK Üj Zsiguli-modell Üj házak, félig kész lakóépületek sorakoznak a városföldi Dózsa Termelőszövetkezet központi irodájánál. Ahol néhány évvel ezelőtt még határ volt, most szinte falunak is nevezhetnénk a kialakulóban levő települést Már c$ak azért is, mert van boltja, iskolája, óvodája stb. A tervek szerint 1980-ig több mint 40 lakóház talál gazdára a telepen, amelynek tulajdonosai a tanyákról beköltözött emberek. A szövetkezet ingyen osztja a 350— 400 négyszögöles telket és aki 15 évre aláírja a szerződést, miszerint ennyi ideig a gazdaságban dolgozik, 20 ezer forint vissza nem fizetendő letelepedési segélyt kap. Jelenleg már több mint húsz család lakik az új két szoba összkomfortos házakban. Kényelmüket vezetékes gáz, villany szolgálja és az idén több mint 2 millió forintért elkészül a vízmű is. Kiépítik a vízvezetéket, amihez az ártyot társadalmi munkában a tagság ássa ki. A tsz nem kis összeget áldoz azért, hogy dolgozói jobb körülmények között éljenek, ugyanakkor a segítséggel több évre előteremti a gazdálkodáshoz szükséges munkaerőt. A tanyák csökkenésével ki tudják alakítani a korszerű, nagyüzemi táblaméreteket is. Horváth Béláék elsőként építettek házat a telepen.- A fiatalasszony, aki bérelszámoló a gazdaságban így emlékezik vissza... — Az építkezést 1968-ban kezdtük meg. A következő évben beköltöztünk az új lakásba. Kicsit elhamarkodtuk a dolgot. Mivel közgyűlési Határozat még nem volt, mi nem kaptuk meg a letelepedési segélyt. Csak a telket ... Amire önerőből építettük fel a két szoba összkomfortos házunkat. Ez több mint 300 ezer forintba került. Most van villanyunk, gázunk és remélem rövidesen lesz vízvezeték is. — Megtalálta számítását... ? 9 Vízhányó János, a szövetkezet kombájnosa is egyike azoknak, akik új lakásba költöznek. — Szeretem a munkahelyemet, mert biztos megélhetést nyújt a családnak. A férjem is itt dolgozik a takarmánykeverő üzemben. A kettőnk jövedelme tavaly is meghaladta a 80 ezer forintot, és ha még ehhez hozzászámítom az egy-egy hold háztájit... Nem szenvedünk szükséget. A kislányunkat is szépen járatjuk, de igazán boldog mégsem vagyok, mert nemrégiben halt meg a fiam. Boros Rudolféknál más a helyzet. — .Az elmúlt esztendőben költöztünk be a tanyáról — mondja büszkén a háromcsaládos fiatalasszony. A tanyát szétbontottuk és abból építettük fel a melléképületeket. az alsókonyhát, az istállót és az ólat. — Jószágot is tartanak? — Valamivel csak kell foglalkozni. hiszen a nőknek amúgv sem nagyon tudnak munkát adni a gazdaságban. Így itthon te- vékenykedek a háztáji gazdaságban. Szarvasmarhát, sertést hizlalok, no meg tartok néhány baromfit is a saját szükségletünkre. A házat is az állatokból szeretnénk kifizetni, eddig 70 ezer forintot törlesztettünk és rövidesen elszállítják a három hízó- marhát,1i aminek az árát szintén a tartozásba adjuk. Szeretnénk OTP-kölcsön liléikül kifizetni... — A berendezéseket készpénzért vásárolták? — Azokat nem. A hűtős|zek- rényt, a gáztűzhelyet, a televíziót, a mosógépet, a porszívót részletfizetésre vettük. .Máncsak •'az 'udvart kell körülkeríteni, meg a melléképületet bemalte- rozni. A sóder, cement és egyéb anyag ehhez is megvan. Mészáros pálék, akik két éve1 szolgálati lakásból költöztek a tsz segítséggel épült új lakásba, már körülkerítették a telket is. A ház mögött közvetlenül kel a borsó, a paprikapalánták pedig a konyhában várják, hogy kiültessék a cserépből. — Foglalkozunk mi mindennel, hiszen, itt van rá lehetőség — mondja a kertből éppen visz- szaérkező házigazda. — Egész nap a traktoron zötykölődök, ilyenkor meg elbogarászok a kertben. Ez jelenti a kikapcsolódást. . — Mióta dolgozik a szövetkezetben? — 1952-i-től. Kezdetben nagyon gyenge volt ez a gazdaság. Az apám is, aki egyik alapítótagja volt a gazdaságnak, állandóan lemiatt zsörtölődött. Mint családitag dolgoztam! aztán traktorosiskolára küldtek. Az új Zetorra, amit 1960-ban kapott meg a szövetkezet, már én ültem-.- Most egy új Claas Dominátor kombájnt várunk. A vezetőség en- . gém jelölt ki, hogy vezessem — mondja 'az alig több, mint negyvenéves ember, miközben sapkáját feljebb tolja a homlokon. — Néha azért a műhelybe is be kell menni dolgozni. Igaz, a gépem javítását nem szívesen bízom másra. — Elégedett ? — Két gyermekem van, a fiam a növénytermesztésben dolgozik, a lányom meg a BRG magnetbfongyárában Kecskeméten. így összejön a-pénz. Tavaly még jutalmat is kaptam, a ku- koricabetakarilásban elért első helyezésemért — veszi elő büsz~~~kén az oklevelet. — A múlt eszp tendő jól sikerült, remélem az idei sem lesz rosszabb. A városföldi Dózsa Termelő- szövetkezet néhány évvel , ezelőtt indította el a lakásépítési akciót. Azóta jó . néhány család költözött új otthonba, akik elégedettek és jól érzik magukat az új környezetben. Bóna Zoltán 1975-ben készült el a VÁZ—21 011-es gépkocsi, és ekkor gördült le a szerelőszalagról a 2 milliomodik ZSIGULI. Jelenleg. a három szalag 22 másodpercenként ad egy kész kocsit, míg az elmúlt tervidőszakban összesen 2 millió 268 ezer kényelmes kocsi került ki a Volga menti gyárból — ebből 26 ezer terven felül. 1976-ban több mint 689 ezer aulót gyártanak. Üj év előestéjén már a ZSIGU- Ll-család újabb tagja — a 2106-os születése tartotta izgalomban a gyáriakat. — Mielőtt egy kocsi megszületik — mondja Jurij Panyin, a gyár főkonstruktőre — több mint 3 ezer különféle alkatrészt kell a szalagon beépíteni. Egy tapasztalt szerelőbrigád a másfél kilométer hosszú szalag mentén 5 és fél óra alatt különféle részegységekkel, műszerekkel és elektromos vezetékekkel tölti ki az üresen tátongó karosszériát, beszerelik a motort és felteszik a kerekeket is. A technológiai ciklusnak megfelelően haladva vessünk egy pillantást az üzemi tervezőiroda rajzaira — itt készültek az alkatrészek és részegységek tervei. A formatervező iroda több helyiséget foglal el — itt alakították ki a „nulla-hatos1’ külső és belső kiképzését. A szomszédban már műanyagból készült, teljes nagyságú modellek fogadják a belépőt. Még zománc is van rajtuk — olyanok, mint a valódi kocsik. A tágas próbateremben köny- nyü megtalálni a „nulla-hatost”. Szokatlan, gumizott ütközői, az új radiátor és a reflektorok, a nagyobb és megváltozott alakú hátsó helyzet- és irányjelző lámpáit, a sportkocsikéhoz hasonló keréktárcsák rögtön feltűnnek. Üjak a kocsi ülései is, szilárd és tetszetős műbőr borítással. Az ülésekre állítható fejtámaszt is szereltek. A mi a technikai újdonságokat illeti — eltűntek a műszerfalnál az ablaktisztítók kapcsolóbillentyűi, amelyeket most a kormányon, a reflektorfény-kapcsolóval és az irányjelzővel szimetrikusan elhelyezett kar helyettesít. > A prototípus kilométerszámlálója már közel 100 ezer kilométert mutat. A biztonsági övék mellett a kocsi fűtése, is megnyugtató, A fék 80 kilométeres óránkénti sebesség mellett betonon legfeljebb 38 méteren belül megállítja a kocsit. Amikor visszaértünk a szereidébe, éppen a motort helyezték be. Hamarosan már a végellenőrzés, a reflektorok és a kerekek beállítása következett, majd bejáratás, a világítás és a fékrendszer ellenőrzése, utána próba egy 6 kilométeres pályán. Az első VÁZ—2106-os kocsi zöld utat kapott. • Az új Zsiguli: a VÁZ—2106.
