Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-18 / 116. szám

1976. május 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Mi Amatőrök fóruma * Szenvedélyes viták, biztató kí­sérletek, s a közönség egyre nö- _ vekvő érdeklődése jellemzi apna- " tői- művészeti mozgalmunk je- ] lenét. Néha ugyan a statisztika ■ jelzi némely szakág apályát, \ szerencsére túljutott e mozga­lom azon, hogy valóságos érté- . két ' az együttesek pillanatnyi _ száma határozza meg. S ez na­gyon is fontos. Mert nem arról kell beszélnünk ma már, hogy f az amatőr együttes léte az ér- ~ dem. Éppen a mozgalom hűsé- 1 ges együttesei állították a mércét . azzal, hogy presztízst szereztek, teret vívtak ki maguknak a mű­vészeti élet egészében. A szem­lélőre szebb és nehezebb dolog vár tehát — a minőség megha­tározása. A minőség egyik fontos mu­tatója e mozgalom közösségi jel­lege. Akár a versmondók, szóló­táncosok, énekes szólisták köré­ből vesszük is a példát, többnyi­re azt tapasztaljuk, hogy egy irodalmi színpad, egy néptánc- csoport vagy egy kórus „bocsá­totta” útra a szólistát. Éppen ezért sikere, vagy sikertelensége sem magánügy csupán, izgulnak, szurkolnak érte... S ebben a közösségi „mikroklímában” le­het honos igazán a kritikus szel­lem, az őszinte társiasság. Az együttes belső „zsűrizéseinek” szigorúsága, következetessége a legjobb fedezete annak, hogy a csoportok képesek legyenek a közös produkció önértékelésére is. S talán ezért is van az\ hogy a produkció teremtő közösség és a közönség egyre jobban közelít. Amit e gazdag mozgalom sok­színű formanyelvén tolmácsolni akar, az nem „műkedvelő szép- lelkek” ügye, hanem társadalmi, politikai indíttatású mondani­való. S csak az ilyen produkciók képesek arra, hogy megteremt­sék a folytonosságot, hogy szer­ves részévé váljanak annak az útnak, amelynek mérföldkövei például a reformkor haladó nem­zeti gondolatait hordozó dalegy­letek, avagy a két világháború közötti proletárköltészet és a po­litikai ismeretterjesztést egya­ránt fölvállaló munkásszínját- szók nagy alkotásai voltak. A jelen természetesen nem ad okot a felhőtlen derűlátásra. A tapasztalatcserék rendkívül sok gondot állítanak reflektorfény­be, és sok értékes eredményt összegezhetnek. A legfontosabb mégis az, hogy az amatőrökről szóló vitákban mind többször produkciók formájában fejthes­sék ki véleményüket az együtte­sek. Magyarán: még több, még hasznosabb szereplési alkalom kellene. Még több fórum! Ter­mészetesen sokféle szervezett, akciószerű rendezvényt, pályá­zatot, fesztivált és találkozót em­líthetnénk, amelyik mind azt bi­zonyítja, hogy nem vagyunk hí/-, jával a megértés alkalmainak. Félő azonban, hogy mindig az élmezőny jut a rangos pódium­hoz, s nem minden szakágban biztosított a továbblépés lehető­sége, a felújítás módja, az elő­relépés „zöld útja”. Az amatőr művészeti mozgalomban különö­sen veszélyes az, ha valamelyik együttes úgy véli, hogy bérelt helye van az élvonalban. Évről évre új tartalékok tá­rulnak fel. Űj együttesek jelent­keznek, „alvónak" vélt kis közsé­gekben támad fel a szereplési kedv. Az elmúlt évi művészeti szemlék amatőrök tízezreit moz­gatták meg országszerte, s az idén ez a szám növekedni lát­szik. Az együttesek számítanak a megméretés kiemelkedő alkal­maira, készülnek rá nagy szor­galommal. S néhány év apálya után egyre inkább készül a kö­zönség is. A szemle önmagában véve mégsem ad okot a teljes elége­dettségre. Anélkül tehát, hogy értékeit -megszüntetnénk érde­mes gondolkodni, főleg a szak­ági vezetőknek, a jobb haszno­sításán. A viták alapkérdése úgy hi­szem eldőlt. Az amatőr művé­szeti mozgalom nem a hivatásos ellenére, s mégcsak nem is pótlá­sára létezik. Igaz ugyan, hogy nincs merev határ, s nem egy iro­dalmi színpad „nevelt” hivatásos művészt. Ez erénye mindenkép­pen, de nem lényege. Közösségi jellege, értékgyarapító és érték­adó sodrása alkalmassá, tette ar­ra, hogy közművelődési rendsze­rünk szerves része legyen. S az a -tény, hogy mégis van vitatkoz- nivalónk róla, mindenképpen sú­lyát, fontosságát jelzi. T. T. mmmmmmmmmmmmMmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmmmmm • A megyei művelődési központ jó kapcsolatokat épített ki a képző- művészeti alkotókkal. A gyakori kiállítások számos jó „szakmai” ötletre, megoldásra kínálnak alkalmat. (Tóth Sándor felvételei.) „A népművelő — mondotta egyikük —, afféle átmeneti lénynek számít a pedagógus és a tanácsi alkalmazottak között. -JEgy .idősebb kollégám . példája jól megvilágítja ezt. Amikor be­nyújtotta ailakásigényét a helyi tanácshoz, azt mondták, majd a pedagógusokéval együtt bírálják el. Nagy csodálkozására váratla­nul fizetésemelést kapott — mert a tanácsi dolgozók közé számí­tották. Ugyanezért viszont nem engedték meg hogy igénybe ve­gye a napközi otthon konyháját mert az csak a nevelőknek jár..." A fiatal népművelő-jelölteket zavarja olykor elkedvetleníti, ez a rendezetlen állapot. Szeren­csére — a nyári szakmai tapasz­talok alapján — bizonyos mér­tékig jó előre felvértezik magu­kat. Tudják hogy pályájuk meg­kezdésekor — kivált ha olyan helyre kerülnek ahol újonnan szervezték meg az állásokat —, könnyen szembe találhatják ma­gukat ilyenfajta magatartással. Környezetük korántsem ellensé­ges, a tanácsiak, a pedagógusok szeretettel fogadják őket. Csak éppen nincsen még tapasztalatuk abban, hogy a népművelő „mire való”,, mi a munkája, miben se­gít majd a közönségnek? Ezért néha kissé idegenkedve néznek rájuk —, vagy pontosabban: jó­indulatú kíváncsisággal. Van fiatal, aki könnyen, gyor­san csatát nyer. Egy-két jp kez­deményezéssel bebizonyítja élet­revalóságát. Mint az a*” frissen diplomázott, aki a népszerű te­levíziós produkciók néhány sze­replőjével és alkotójával talál­kozót szervezett a termelőszö­vetkezet klubjában. Attól fogva tisztelték. Munkája később már nem volt ilyen látványos —, napi, népművelési „aprómunka" volt,’ de a kedvező bemutatkozás jó légkört teremtett körülötte. Ugyanakkor vannak, akiknek a bizonyítás, szerepük elfogadtatá­sa hosszú ideig, esetleg évekig is eltart. □ □ □ Hogyan lehetne ezen a hely­zeten módosítani? — hangzott egy kérdés, amelyet a népmű­velő szakos fiataloknak feltet­tek. S akkor meglepő válaszok következtek. Többségük (nem mindegyik) úgy vélekedett, hogy ezen a helyzeten nem kell erő­szakos, azaz „rendeleti úton” vagy más adminisztrációs esz­közökkel változtatni. Azzal in­dokolták: aligha lehetne. Ter­mészetes, hogy vannak még he­lyek, ahol nem tudják, mit kezd­jenek velük. Sokszor érthető is, hogy esetleg évekig is „átmeneti emberként" kezelik őket. Szük­ségességüket nekik kell bizonyí­tanak. Há azt teszik, amit ten­niük kell, hamar megismertetik magukat. Végül is hovatartozá­suknak ezen szervezeti rendel­lenességei, bár bosszantóak és hátráltatóak, mégsem perdöntőek. Ahol megértő támogatás fo­gadja a végzetteket — elsősor­ban a nagy iparvárosokban, me­gyeszékhelyeken, munkástelepü­léseken — ott a fiatalok hama­rosan értékes eredményeket pro­dukálnak. Új típusú ismeretter­jesztő formákat honosítanak meg, elevenné teszik a klubfog­lalkozásokat, közönséget szer­veznék színházi előadásokra, friss vérkeringést hoznak a szak­köri munkába, politikai, világ­nézeti témák iránt keltik fel az érdeklődést, hasznos kirándulá­sokat szerveznek, egész közös­ségeket tettek múzeumok látoga­tóivá. Átalakítják a művelődési házak belső munkáját, segítik a társadalmi szervezeteket. Mun­kásközösségek . művelődési prog­ramját dolgozzák ki, szocialista brigádok szabad idejének meg­szervezéséhez adnak hasznos ja­vaslatokat. □ □ □ Bács-Kiskun megyében a leg­több fiatal népművelő Kecske­méten, a megyei művelődési központban dolgozik, ök az át­lagosnál talán kedvezőbb hely­zetben vannak, elsősorban azért, mert nekik egy új, korszerűen felszerelt intézmény ' előadóter­meit és szakköri klubhelyiségeit kell megtölteniök közönséggel és tartalommal. A hagyományok hiánya — bizonyos tekintetben — előnyösen hat munkájukra; maguk teremtik meg az intéz­mény tradícióit. Ugyanakkor a szokásosnál sok­kal nagyobb figyelmet kell for­dítaniuk az olyan, látszólag nem „népművelői” feladatokra, mint a szervezés, tájékoztatás, a rész­területek közötti jól összehangolt együttműködés, és koordináció, amelynek hiányában egy nagy művelődési központ nem tölthe­ti be maradéktalanul a hivatá­sát. Közérzetük ezt a kettőssé­get tükrözi. Az új megyei intézmény köz­ponti szerepe, a szervezett to­vábbképzések, a rendszeres mód­szertani segítségnyújtás ugyani' akkor sok tekintetben kedvező hatással van a kisebb települé­seken tevékenykedők helyzetére is. Erősíti a különböző szakterü­leten és községekben dolgozó fia­tal szakemberek összetartozását és feloldva eddigi elszigeteltségi érzésüket hozzájárult általános közérzetük megjavulásához. Hiszen a „mélyvízbe került” fiatal népművelők hangulatán sokfelé van mit javítani. Néha túlságosan magányosnak érzik magukat. Egyes helyeken — s sem a saját hibájukból — kö­zömbösség veszi körül őket. Nem érzik azt, hogy a párt-, szakszer­vezeti, tanácsi vezetők igényt tartanak a munkájukra. Előfor­dul idegenkedés, szűkkeblűség is. S nem mindig csak rajtuk áll, hogy ezt legyőzzék. □ □ □ (A fiatal szakemberek a mű­velődésügy értékes, tettrekész, jó szellemű tartalékait alkotják. Ér­demes jobban törődni velük, na­gyobb szeretettel várni őket, többet tenni értük. Jó közérze­tük — amelynek megteremtésé­hez olykor valóban csak igen kevés kell — az egész társada­lomnak hasznos: eredményes munkájuk révén népes közössé­gek gondolkodása változik, szo­cialista világképe lesz teljesebb. T. I. — P. M. Filmátvétel Belgrádban A Jugoszlávia Film meghívá­sára a közelmúltban filmátvé­teli delegációnk járt Belgrádban, ahol 10 játékfilmet és 13 rövid­filmet mutattak be a vendéglá­tók. A magyar bizottság négy játékfilmet és egy rövidfilmet vett át hazai forgalmazásra. Parasztfelkelés 1573-ban cím­mel Vatroslav Mimics rendező mozgalmas, látványos filmet ké­szített a Horvátország és Szlavó­nia területén a XVI. században kitört jobbágyfelkelésről. A nagy szakmai rutinnal elkészített da­rab elsősorban külsőségeivel és remek színészeivel hat. A hálókocsi című filmet Dra- goslav Ilic írta és rendezte. A drámai töltésű mai téma alap­helyzetét egy tévedés indítja el, amelynek során a hálókocsi egyik női fülkéjébe egy férfi utas kap jegyet. A férfi bekönyörgi ma­gát a fülkébe, ahol egy családos asszony utazik. Beszélgetésbe kezdenek, amelynek során a film visszaemlékezéses módszerrel megjeleníti a két ember siker­telen házasságát. A férfi és a nő közel kerülnek egymáshoz, de reggel, a végállomáson a régi életük várja őket. A lányok hídja Miomir Sta- nftenkovic filmje a partizántör­ténetek sorába tartozik. Négy partizán német hadifoglyokat kísér egy távoli fogolycsere szín­helyére. Az őrzők és az elfogot- tak egyéni jelleme és sorsa ér­dekesen tárul fel az út folyamán. A rendezés fordulatosán, feszült­ségteremtő erővel dolgozza fel az eseményeket. A Strandőr téli szállása Goran Paskaljevic filmje mai témát dolgoz fel. Szereplői középisko­lás fiatalok, akik vagy otthon vállalnak valami munkát, vagy külföldre mehetnek dolgozni-. Egyéni sorsukat tragikus formá­ban jeleníti meg a darab. Megszólal a szívizom melódiája Szovjet tudósok olyan kísérleti diagnosztikai készüléket alkot­tak, amely segítséget nyújt az or­vosnak a szívmegbetegedések ku­tatásában és gyógyításában. A készülék neye: „Uzkar”, vagyis ultrahangos kardiográf — számol be a Pravda című szovjet napi­lap. Az orvosi technikai újdonság lokációs elv alapján működik. A mikroszkóphoz való hasonlat tossága tisztán külsődleges. Nem optika és nem is elektronsugár, hanem ultrahang teszi lehetővé a kutató számára, hogy bepil­lantson a szívbe. Az emberi test mélyére bocsátott és onnan visz- szatükröződő ultrahang szállítja a szükséges adatokat a szerve­zet. viselkedéséről. A felerősített jelzések televíziós képernyőn vál­nak láthatóvá. Az * össz-szövetségi klinikai és kísérleti sebészeti tudományos kutatóintézetben végrehajtott kí­sérletek során bebizonyosodott: az „Uzkar” segítséget nyújt hoz­zá, hogy mintegy negyven szív- betegséget fölismerjenek az or­vosok — ahelyett a hét-nyolc helyett, amelyet a hagyományos módszerekkel lehetett eddig di- agnosztizálhi. A kutatások tovább folynak. Az impulzusos besugárzás he­lyett úgynevezett impulzusos- koherens besugárzást alkalmaz­nak. Ez lehetővé teszi a szív­izom és a szívbillentyűk össze- húzódási sebességének mérését. A legfontosabb pedig az, hogy az új készülék segítségével „lát­ni" lehet a szívben a vért, ami­nek a szív | energiafogyasztása mérésekor van igen nagy jelen­tősége. Az új készülék alkalma­zásával a belgyógyász mintegy hallja a szívizom működésének „melódiáját”. NYELVŐR A távolabbi rokonság kifejezése Előző cikkünk a legfontosabb rokonsági kapcsolatok neveit tárgyalta. Amint láttuk, csak a legáltalánosabb és legközelebbi rokonsági kapcsolatokat jelzik ősi szavaink. Már az unoka el­nevezése sem ősi szó, hanem szláv jövevényszó. A nyelv a régi szavak és el­nevezések összekapcsolását hasz­nálta fel a távolabbi rokonság jelölésére. A testvér az egy családhoz tartozó gyermekek elnevezése. Eredetileg „az egy test-vér” kö­rülírásból vált ki. HaSonló szem­lélettel kialakult a nagyon régi leányvér, és a későbbi nővér, majd ezek analógiájára a fivér. Ez ma nagyon választékos elne­vezés, és nem is nagyon hasz­nálják. Azok szókincsében talál­ható a testvérbátya, testvérhúg, testvérnénje, akik nagyon ponto­san akarják magukat kifejezni. A szülők testvéreinek a gyer­mekek szempontjából való elne­vezése későbbi. Az idősebb test­vér elnevezését használhatjuk rájuk: bátya, néne,. bátyám, né- ném, illetve bácsi, néni (amely általában idősebbek megszólítása is lehet), és -idegen,' mintára .a nagybácsi, nagynéni. A szülők szülei a nagyapa és a nagyanya. Egyéb oldalági rokonsági elne­vezések az unokatestvér és -nő­vér, az unokahúg és -bátya. Teljességre törekedve még né­hány szavunkról kell szólnunk. Kik az ikrek? Ha erre felelünk, kisgyermekekre gondolunk, aki­ket egy kocsiban tolnak, akiket többnyire egyformán öltöztet­nek. Az iker elnevezést időseb.- bekre már nem szoktuk vonat­koztatni. Egy hetvenéves iker­pár aligha felel meg az ikrekről való elképzelésünknek. Ugyanígy vagyunk az • árva' szóval is. Ez nagyon régi eleme nyelvünknek. Már az ősi finn­ugor nyelvben is az indoeurópai, vagy ősárja jövevényszó. Az ár­vaság állapotának a jelölését a nyelv fontosnak tartja. Ha ár­vára gondolunk, gyermekek je­lennek meg előttünk. Az árva értelmezése: akinek mindkét, vagy egyik szülője meghalt. Az árvaság is csak a kisgyermeke­ket sújtja leginkább. A gyerme­kek árvasága a védtelen, ott­hontalan gyermekek képzetét idézi fel bennünk. Az özvegy ismeretlen eredetű régi szó, de ha esetleg finnugor eredetű, akkor összetétel, jelen­tése a rokonnyelvek tanúsága sze­rint „a maga árvája”. Ezt a szót főképp nőkre alkalmazzuk fő­névként és melléknévként (fér­fiakra ritkábban főnévi jelen­tésben). Régebben az özvegység a nőket sújtotta legjobban. Több nő volt özvegy, mint férfi. En­nek oka a nők viszonylagos ma­gasabb életkora, a háborúk is sok nőt tettek özveggyé, és a nők társadalmi helyzete, sorsa férjük elvesztése után rosszabb­ra fordult. Az özvegy szót ne­vük előtt a nők szokták hasz­nálni, csak egyetlen vidékünk­ről tudok, ahol a feleségüket el­vesztett férfiak is kiteszik né­vük elé' 'az özvegy szót De egyvalamire nineá szava a nyelvnek, a gyermeküket elvesz­tett szülők megnevezésére. Kosz­tolányi is felismerte ezt a hi­ányt. Erős várunk a nyelv c. kö­tetében ezt olvassuk: „Akinek meghal a felesége vagy az ura, az özvegy, aki elveszti apját, vagy anyját, az árva, de a nyelv — legalább azok a nyelvek, me­lyeket ismerek — nem tudják kifejezni egy szóval annak az apának vagy anyának az álla­potát, aki eltemette gyesmekét, holott talán ez a legnagyobb öz­vegység és árvaság, egy életen át tartó mártíromság.” Kiss István L AZ ÓCEÁN TITKA FANTASZTIKUS KÉPREGÉNY IRTA: Szigethy András — RAJZ: Greskovits L- URAIM. Az eLMÚLT MÁKOM£VTIZ£b ALATT ÖT AMERIKAI HAB! HAJÓ, HAT RePÜ­Lőae<=, röge muht ezeR tr-ngkrósz és a xsuesós ükre /moult pelszáa pilóta tűnt ec a halál#ároaaszögbem. -------------------j r RUTÓBB *915. F£8R.0ÁR-&k__, - _ ---------i-' —€z VALAMI b au. sgtmAs után ÁTz j^^áPbciális akció. — CSUKÁM ARRA SÍÉ KE THEM A KATONÁK FiafCLMÉT F€L- HlllNI, HOBT AZ ATLANTI - ► ÓCEÁNON, A HALÁLHÁROM ­| szögben már Kolumbusz Í Kristóf feljegyezte ..4 HAJÓNAPLÓBAN, HO a T \ lát ear szóra tíanúl j , tt. fehSr vizes Tkot //£*) Es az t kikerül re ■CZKéRBM, KATONAI VGY■ csupán Ránk tartozik- burns esc* tenser A ALATTI jt AKCIÓ Kidí-Met Ken.■ Torolni ! akkor is eusN- sfaes akció /Dfzre ezretS? /( TC INSTITUTB MÁR ÉVTIZEDEK ŐT* KIMUTATTA ROSTA RALÁLMÁROMSZÖBBCN A MA! TFCKMIKAI ismerbtekkel elóidsZhe retlen gravitációs ás AAÁENESES TÍRéRÓSSfa ­Változásról van szó. in v-------------­A z. elnök űr elrendelte A HELYSZÍNI SZÓM lót. TANÁCSI DOLGOZÓ VAGY PEDAGÓGUS? A népművelők közérzetéről • Fiatal népművelők dolgoznak a kiskőrösi művelődési házban is. Az ifjúsági klub foglalkozásán egyre több újszerű rendezvény te­remt alkalmat a szabad idő tartalmas eltöltésére. Egy közelmúltban szervezett szakmai esz­mecserén közművelődési irányító szakembe­rek és népművelés szakos egyetemi és főis­kolai hallgatók a hivatás kérdéseiről beszél­gettek. A fiatalok: harmad-negyedévesek, te­hát már van némi tapasztalatuk a szakmá­jukban is; nyaranta művelődési házakban, járási és megyei művelődési központokban, műsorirodákban, tanácsoknál dolgoztak. Va­lamennyien lelkesen készülnek jövendő pá­lyájukra, s mindnyájan szereztek már olyan tapasztalatokat — kedvezőtleneket is! —, amelyek érdemesnek látszanak arra, hogy el­gondolkozzunk felettük. Elmondták: két— három nyári gyakorlatukon azt látták: nagy­szerű lehetőségeket kínál ez a pálya, teret ad új gondolatoknak, értelmes kezdeményezé­seknek, lehet alkotni, teremteni. De ugyan­akkor többen problémákat is tapasztaltak. A besíelgetésen nem kevés szó esett a dol­gozó népművelők helyzetéről, illetve közér­zetéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents