Petőfi Népe, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
MŰVELŐDÉS »IRODALOM «MŰVÉ SZÉT »IRODALOM • MŰVÉSZET VALAMIFÉLE TZEPÉRZÉKET MOZDÍT MEC BENNÜNK MINDEN TÁRGY, MELYET EMBERI TÍZ UJJ FORMÁL KI... MINTHA A GD3ÖNCIÉR TÍZ UJJA lí ÁTPLÁNTÁLT VOLNA A TEREMTMÉNYEIBE VALAMI ÉLETET A MAGÁÉBÓL. MIÉRT ÜLÖK KÖZONTÖfEN AZ AIZTALHOZ. HA AZ MŰANYAG, I MIÉRT TAPOGATOM MEG BARÁTJÁGOÍAN, HA VALAMELY RÉCI AIZTALOl GYALUREMEKLÉfÉT ÉRIEM RAJTAP ILLYÉÍ GYULA hanem az újban, a most születőben is cicomátlanul eredetit! Ügy ahogyan a már örökre eltávozott köröndi fazekas. Pál Lajos sze- lídítgette karcsúra korongján a bokályokat... Ahogyan a kőrös- lői nagylány bújtatja a tüt a hűséges emlékezet megtartó és iga- . zolö vásznain ... Ezért melegite- ' nek engem gyűjtőnk 'dunántúli faragásainak társaságában a "szász kályhacsempék:, ezért igazolják egymást e kiállítás kalotaszegi, torockói, szilágysági, udvarhelyi és felvidéki darabjai, vagy a román varrottasok és bu- nyevác szőttesek ... És az ifjúság figyelmére számi- tój*"-eügazitó rendeltetésű könyv—», szemelvények: ,is szervesen bele- S tartoznak az'’ ügyszeretetbe. Az ■ irodalom, s nemcsak a szakmai, fellobanthatja a további barangolások útbaigazító mécsesét, azokban, akik majd egyszer — talán már holnap — nyomába szegődnek a csikmenasági pásztorbottal ballagó vándorunknak. Az äz irodalom, amelynek egy felejthetetlen szemelvényét magam is elhomályosuló szemmel olvastam valamikor a sellyei Ormánsági Múzeum üveglapja mögött: „Mint lápok királyi madara, a nemeskócsag, járt méltóságos ünnepélyesen az ormánsági nő. Fehér volt ünnepe, s fehér volt a gyásza is.. És mert az útitárs jogával példálóztam, amikor elkezdtem, hadd fejezzem hát be egy ide kívánkozó, derűs úti élményemmel. Első mezőkövesdi látogatásomkor úgy találtam betoppanni a régóta látni óhajtott Kis Jankó Bori-házba, hogy eléggé magasra nőtt homlokommal tapasztaltam ki, milyen kemény az alacsony szemöldökfa... A koppa- násra Gara Margit néni, kedves útikalauzom, rögvest rávágta: „Ide bizony makacs ember nem gyühet be!”.., A művelődésnek ebben a Petőfi megálmodta, gyönyörű kecskeméti hajlékában most a szívesen hívott vendég tiszteletérzéséval hajtom meg a fejem. Népművészet a megyei művelődési központban A kecskeméti Molnár János gazdag népművészeti gyűjteményének legszebb darabjait láthatja a megyei művelődési központ közönsége május 23-ig. A kiállítást Fehér Ferenc vajdasági író, a Magyar Szó vezető munkatársa nyitotta meg. A vállalkozás méltatásaként közöljük beszédét. ' Az „elhagyás művészete'’ tudatos, nagy alkotóegyéniségek joga és lehetősége. Amit egy nép, bármely nép alakított művészetként az idők' során, abból mi már ne hagyjunk el semmit, mert az évszázados selejtezést — a rikító cicoma és a cafrang kiiktatását —•" esztétikai mérics- kélés meg stílusiskolák nélkül is elvégezték már előttünk. E tárgyak felé kinyúlő, simító ösztönű mozdulatunkban ezért látom ott Ivó Andrics _tyilimet tapintó érzékeny kézrebbenését azon a Űrilepi piacon, irótársak harsány kedvű környezetében... S az az ő véletlenül ellesett, máig is titkosnak tetsző újjpásztázása azon az érdekességében is nemes melegségű balkáni szőttesen. engem egy olyan 'képzettel gazdagított életreszólóan, hogy talán nem is azt a prilepi portékát, hanem valóságos emberi arcot tapintott ki egy értő, nagy szellem. A képzőművészet egyetemességének elemeit művészetébe ötvöző másik óriás, Pablo Picasso — világhírnevének rózsaszín és kék korszakai után — ugyancsak ezért talált vissza az isten háta mögötti Vallauris fazeka• Székelyföldi kancsó, tányér, edények és párnavég. . (Pásztor Zoltán felvételei) FEHÉR FERENC: Együtt létezni az emlékekkel • Cím fölött: Udvarhely megyei bokályok egy tányér társaságában. • Hódmezővásárhelyi savanyúságos fazék. énekei dermesztetlék markomba a riporteri ceruzát í.. Miért jut eszembe mindez? Azért. ,mert számtalanszor voltam tanúja annak, hogy aki most fólfedi előttünk olthatatlan szerelmének. nemes gyűjtőszenvedélyének eddig magánügyként vállalt titkait — sosem a hivalkodóan elütőt, a gőgösen megkülön- böztetőt. hanem az évszázadok elválasztó meredélyein egymásnak átintegető megegyezőségct keresi, becsüli és menti meg a kallódástól. Az egyazon népi mértéktartást, arányérzéket a megformálásban: a sosem öncélú kedvtelést a díszítés rendjében, s az azonosságot a megmunkált anyag megbecsülésében ,. - Ngm az évsznmokkaT mérhető regit. Valójában kettős barátság — a Kecskemét városához fűző, s az a másik, az a személyes — indokolhatja, hogy elfogadtam a megnyitásra szóló fölkérést. Akinek útitársa lehettem' életem egypár felejthetetlenül szép útján, azt nem hagyhatom cserben a megmutatkozásnak ezekben az ő számára nyilván rqeg- próbáltatásos perceiben sem, amikor vállalja a gyűjtői ízlés próbatételét. Vállalnia kellett, mert az igénye és igényessége nem maradhat magánügy. Talán a harmincvalahány évvel ezelőtt kezébe simuló csikmenasági pásztorbot indította el barangolásainak hazai és távoli ösvényein. Akik minden hagyományt sommásan és oktalanul elvetnek, az emlékekben létezés elfogultságát hámoznák ki a népi szépség- áhítat e. magányos vándorainak fáradhatatlanságából. Pedig hát emlékekben . létezés helyett, az emlékekkel együtt létezés gaz- dagítóan előre vivő értelméről van szó. sálhoz, a hasonlíthatatlan együtt- munkálkodás kényszerével... S Űj-Guinea meg Űj-Zéland szigetvilágának elzárt kis törzsi közösségei — fehér, kék és vörös színezésű pajzsaik, maszkjaik rejtjeles ábráival — ezért szolgáltattak motívumot a fajüldözés ellen állást foglaló legkü- lönb korabeli német festőknek egy meghökkentő, tiltakozást szolgáló közös tárlaton .. . Azok a festők, akkor az embert és az emberit vállalták ,— az embertelenséggel szemben. Skender Kulenovicsnak — Csuka Zoltán átültetésében magyarul is megrázó erejű — poémája, a Knezsopoljei anya. boszniai népi, siratóénekek ' földhöz verdeső fájdalmával, s egyben homlokot sziklafalnak feszítő dacával szólalt a pártizáhharcok 1942-es esztendejében. Az örök népi megegyezés, azonosság arányaira akkor döbbentem- rá. amikpr a- szkopjei földrengést követően macedón édesányák :hasonló siratólZES MIHÁLY Füvek közt 'Tücsökszó, ragyogj az égen, füvek közt csillagként suhogjak, úgy élek már, mintha régen meghaltam volna. Csöndem csöndül a hallgatásban, szálas búzában fürjek társa, érek kalászos aratásra, nem riaszt senki gyanakvása. Kés vagyok mát, s kenyér a késhez.' tenyér, s tenyéren kéreg, nem kérdezem sok, vagy kevés ez, zöldv.llö rét vagyok, s fűszál a réten. Szívemen tűz, szememben csikó legelészget; írás a jövő kezében, s már tvdom: — kibetűz. FAZEKAS LAJOS Néném A teste törpe lett. kicsiny és véges, ölemben bírnám, mint a gyermeket. Meggyürödöu, mint munkában köténye; az iiregnci is már törékenyebb. A karja, incllyel földobálta testem, tárgyakért nyúl. de semmit el nem ér, hozzá viszem megőrzött emlékeit, s Lezáródik a mélyülő tenyér. Élelemé nem lehet egészen, — ébredéseit félre figyelem, ezerszer jobban, mint ő óvta régen, árvaságom, ifjan, szerelmesen. SIMÁI MIHÁLY Két vers SZERELEM Szerelem gyönyörű síkság hegyoldal fenyvesek anyja források remegő fürtje kihunyó sugarak hamva szerelem lehunyt hazugság ölelés két-testü egység a századon fakasztott hajnal a szádról szakasztott esték A VÁRANDÓS sápadtan csillagosodik s emelkedik mennyei kékkel duzzad dombozza titkait vetekszik már a mindenséggel halandó a hegy a horizont de végtelent rúg a Harmadik érzi az asszony, s mosolyog sápadtan csillagosodik. • Bodri Ferenc tusrajza mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Viszonylatok ASPERJÁN GYÖRGY* A fiatalka kispap az akácok alá húzódva Moped motorkerékpárja nyergén gondosan összehajtogatta a reverendáját és az aktatáskájába gyömöszölte. Az egyház két öreg önkéntese a kis ravatalozóban . rákot rendet. A temetőkapun kitóduló gyászolók a buszokhoz igyekeztek. A tsz• buszon ott díszelgett a felírás; a falubelieket hozta ki. Az új nagy buszt a Volántól bérelték, Pestről, a vállalattól jöttek le rajta. Az özvegy a frissen felhantolt sir mellett ült egy megbicsakló széken, rázkódott a háta, körötte a szűkebb rokonság néhány tag• Az író ■ közelmúltban kapott SZOT- dijat. Ez alkalomból közöljük novel- lóját« v ja. A sirt különösen sok koszorú takarta, mivel a meggyászolt: — A munka frontján eset el — mondta emelt hangon az igazgatóhelyettes, és fogadkozott, hogy gondjuk lesz az özvegyre: — Nem eresztjük el a kezét — közben pedig arra gondolt, hogy: „a jegyzőkönyv megfogalmazásában nyomatékosan ki van emelve a dolgozó felelőssége is”, amint a másnapi értekezleten már hangsúlyozta: — Elvtársak, ez is újabb tragikus erejű figyelmeztetés, hogy a munkahelyi előírásokat be kell tartani és be kell tartatnunk. Ne csak a tragikus áldozatok, hanem stb ... Most már a világos színű Volgáiban, Pest felé tartva, két osztályvezetőjével egyáltalán nem gondol az igazgatóhelyettes a2 elgyászoltra, aki pedig véletlenül éppen annyi idős, mint ő: — Élete teljében, S3 éves korában ragadta el közülünk a szerencsétlenség — mondta a jobbján ülő osztályvezető által fogalmazott szöveget. Az özvegy pedig még mindig ott ül, nem tud elmozdulni: — Képtelen vagyok itthagyni! — de majd mégiscsak ott- hagyja. * Az özvegyet két szempár fi- gyeli. Az induló tsz^busz hátsó ülésén kitekeredő nyakkal egy ötvenhárom éves férfi nézi a mocskos üvegen át a sir körüli kis csoportot, az üldögélő özvegyet. A másik figyelő a Volánbusz mellett áll, fiatal ember, a felesége már a buszról integet, hogy jöjjön, szálljon fel. Ok ketten tanúi, aktív részesei voltak a szerencsétlenségnek, a „munkahelyi előírások megszegésének". A szerelőaknába elsőként az áldozat szállt le, alig ért le, máris segítségért kiáltott, hogy gáz van, és rosszul lett. A fiatalember a szerelöakna mellett állt, a harmadik munkatárs a vezetékeket készítette elő, s a fiatal odaszólt neki: — Pista bácsi, jöjjön gyorsan, baj van! — s már ereszkedett is le az aknába, pedig utólag a jegyzőkönyv megállapította:' „az aknába leereszkedni csak az előírásban foglalt biztonsági intézkedések megtétele után szabad". És mire a harmadik munkatárs az akna szájához ért, már azt látta, hogy a fiatalember leért, küszködik az ájulttal, majd maga is összecsuklik. És akkor neki kellett cselekednie. Azóta már jónéhányszor végiggondolta a dolgot, különösen a- szemrehányások tükrében. A faluban, a részletek ismeretében, elítélték a döntését és igazság szerint nem is értették. Mert Kapui Bálintnak ki az a fiatal- ember? Senki! összesen három hónapja dolgozik velük. A Pista pedig gyerekkori barátja volt, 25 éve mindennap együtt utaztak be Pestre, és együtt jöttek .haza. Ismerték .egymás gondolatait, mozdulatait, s ha valakire azt lehet mondani, hogy igazi komák voltak, hát akkor ők igen. És Kapui Bálintnak nem is volt kedve magyarázkodni. Amikor a baj megtörtént, este, hogy kiengedték a kórházból, átment az özvegyhez és próbálta neki megmagyarázni, de az csak sirt és vádolta Bálintot. Az asszonytól tudta meg, bár kissé elferdítve, a falu is a részleteket. A sirhoz sem ment oda Kapui Bálint, hogy részvétet mondjon, mért éppen ö mondana részvétet, amikor megmenthette volna a barátját. Az is rettenetesen kellemetlen volt néki, hogy a temetés végén a fiatalember odament hozzá a feleségével, és az asszonyka sírva köszönte meg, amit a férjéért tett. Kapui Bálint ugyanis látva, hogy mi van lent. ledobta a kötelet, teleszivta tüdejét, leereszkedett, és nem a régi barát hóna alá csomózta, hanem az álig ismert fiatalembert kötötte át. mert azt már tudta róla,; hogy két kicsi gyermeke van, és azt is tudta, hogy csak huszonöt éves. Nem oondolta ezt akkor végig, csak cselekedett, bízva benne, hogy lesz még ereje a barátját is kimenteni. Mire felindult, már elfogyott a levegő, nyelte ő is a gázt, csak annyi ereje. volt még, hogy felhúzza a fiatalembert. aztán elájult. Az igazgatóhelyettes rendkívüli jutalmat adott neki, és biztosította, hogy felterjeszti ,.Életmentő” kitüntetésre. Kapui Bá- ; lint csak bólogatott, nem tudta mii mondjon erre. S ahogy csendesen rázkódott a faluba tartó buszon, mind nehezebbnek érezte a beszélgető emberek között a magányát, s most először az a zavaros érzése támadt, hogy ő valamiért tényleg bűnös, mert csak a temetőben maradottra gondolt, s eszébe sem jutott, mivel olyan természetesnek tűnt az egész, hogy az éppen induló buszon egy fiatalember kezét gyöngéden megfogja a felesége.
