Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-10 / 86. szám
4 ® PETŐFI NÉPE • 1976. április 10. NEHÉZ ESZTENDŐ UTÁN Termelési tanácskozások tapasztalatai a Kecskeméti Konzervgyárban Táv ásít ól őszig a kultúra jegyében Az 1975 -ös év gazdasági eredményeiről szóló számadás nem jelentett hálás szerepet a Kecskeméti Konzervgyár vezetőinek. A termelési értek — a mezőgazdasági termelés problémái miatt — az 1974. évi 817 millió forintról 640 millióra csökkent. A gazdasági évet 11 millió forint veszteséggel zárták, az előző esztendei 44 millió forintos eredménnyel szemben. Március iriásodik felében a gyár 2800 dolgozója a termelési tanácskozásokon vetett számot a múlt évi munkával és tájékozódott az idei feladatokról. A munkahelyenként megtartott húsz termelési tanácskozás tapasztalatairól kérdeztük meg Hantos Józsefet, a gyár igazgatóját. — Hogyan készítették elő a tanácskozásokat ? — Az 1975-ös év igen rossz termést hozott, ezért az egész iparág termelése elmaradt a tervezettől. Ennek ellenére az előirányzott — minimális — bér- fejlesztést teljesítette a konzervipar. a tartalékalap és részesedési alap felhasználására vonatkozó szabályozóink átmeneti módosítása tette ezt lehetővé. Ezt -a méltányos központi elhatározást minél szélesebb körben kívántuk ismertetni, azokkal az információkkal együtt, amelyek a tavalyi gazdasági év kedvezőtlen alakulásáról és további feladatainkról szóltak. A tömegtájékoztatást természetesen praktikusan — minél .kevesebb értekezlettel — kívántuk elérni. Így került ez a témacsoport a szakszervezeti tanács ülése elé, ahová valamennyi szakszervezeti bizalmit meghívtunk. Jelen voltak az üzem- és osztályvezetők is. Az ülésen 200 gazdasági és társadalmi vezető kapott részletes tájékoztatást, s ők adták tovább az információkat munkatársaiknak. — A tanácskozásokon a gondok jnellett milyen kedvező bejelentést tehetett a gyárvezetés? — A vállalat helyzetéről' mindig igyekeztünk részletesen, az eseményekkel lépést tartva tájékoztatni a dolgozókat. Senki előtt sem voltak ismeretlenek az elmúlt év gondjai, az eredmény jelentős romlása, ezért nem számítottak a dolgozók nyereségrészesedésre. A tröszt által év végén elszámolt export-árkülönbözet, s a többi intézkedés azonban lehetővé tette, hogy átlagosan 10,5 napi keresetnek megfelelő ösz- szeget osszunk fel. Igaz, ennek „ára” volt. Csak a dolgozók ebéd-hozzájárulásának felemelésével fizethettünk ennyit. Azért döntöttünk így, mert az üzemi konyhát nem mindenki veszi igénybe, a nyereségrészesedés-- ben viszont valamennyi dolgozónk részesül. Ezzel az indokkal a tanácskozások résztvevői egyetértettek. — Melyek voltak a tanácskozások „nehéz témái”? — Az iparág régi gondjai természetesen idén is felszínre kerültek. Nálunk évek óta a dől■■ Ismét egy „leleplező”-nek tetsző film a maffia hatalmáról, könyörtelenségéről ... Néhány évvel ezelőtt még újdonság számba mentek azok az alkotások, amelyek leleplezték az olasz kormányzati körök és a gyilkos eszközökkel dolgozó banditák közötti bonyolult összefüggéseket és kapcsolatokat. Akkortájt bátorságnak számított ezeknek a témáknak a felvetése a filmművészéiben — ma azonban a maffiások életét és viselt dolgait bemutató alkotások túlnyomó többsége nem több, mint hagyományos értelemben vett krimi. Ezekben a filmekben csupán az olasz táj, a délvidéki emberek sajátos szokásai és egy csilpétnyi olasz eredetiség rajzolja 'ki a hátteret és a díszleteket, amelyek között a bűnügyi irodalom szokványos vagy kevésbé szokványos történetei bonyolódnak. Az újdonság varázsának eltűnésével azután az évek során elhalványult a filmkészítők rettenthegozók legfájóbb problémája a nyári szabad szombatok hiánya és a magas túlóraszám. Tavaly például egy főre átlagosan 148 túlóra jutott. Valóban sok, s valóban megerőltető munkát jelent ez a szezonban. Ezért természetesen mindenkit érdekel, hogy ebben az évben milyen módon könnyítünk ezen. A tavaly kísérletként megszervezett építőtábort a nyáron megismételjük, most már kétszáz diákot hívunk. Több műszaki, munkaszervezési intézkedést tettünk már a szezon előkészítésére, és több intézkedés végrehajtása van folyamatban. Ezek igen kedvező visszhangot kaptak a tanácskozásokon. Munkásaink maguk is érzik, hogy. például a II-es telepen kialakított vegyesbefőtt-vonal gazdaságosabbá, könnyebbé teszi a munkát. Ennek kialakításába egyébként őket is bevontuk s igen eredményes, sok tapasztalattal szolgáló hatórás megbeszélésen dolgoztuk ki a részletes tervet. Kritikusan vetették fél például az alkatrészellátás gondjait. Az akadozó karbantartás feltartja a munkát, ennek orvoslását elvárják a munkások. Sok tanácskozáson foglalkoztak a fejlesztésekkel is. A műszaki és szervezési intézkedésekkel igyekszünk létszámot megtakarítani, a termelés gyors növelése viszont —, ami a legfontosabb követelmény velünk szemben — egyre több munkaerőt kíván. Idei termelési feladataink nem csekélyek, hiszen az előző évi árakon számítva 830 millió forint értékű áru előállítását irányoztuk elő. Ennek teljesítése az egész gyári kollektíva feladata, amit a termelési tanácskozásokon dolgozóink magukévá is tettek. Zs. A. Tizenöt éves múltra tekinthet vissza az a nagy, átfogó kulturális rendezvénysorozat Vas megye székhelyén, Szombathelyen, amelyet országszerte Savaria- program néven ismernek. A jubileumra mértéktartó szerénységgel, ugyanakkor rendkívül igényesen készültek a megye- székhely lakói. Ösztönzően hatott rájuk, hogy egyik-másik rendezvényük világszerte elismerést, megbecsülést szerzett a városnak, mindez mégsem akadályozta őket abban, hogy rugalmasan változtassák, finomítsák önnön hagyományaikat. Idei programjukból bátran meríthetnének példát, ötletet más városok kulturális Intézményei is. A rendezvények formai gazdagságára, sokszínűségére jellemző, hogy az Urbanisztikai Nyári Egyetem, rangos tudományos ülésszak, operabemutató mellett jól megfér benne a képzőművészeti, iparművészeti tárlat, a nemzetközi táncverseny, a beatkoncert, vagy éppen a kosárlabdatorna. Épp ezáltal szólhat mindenkihez, elégítheti ki a legkülönfélébb korosztályon, társadalmi rétegek igényeit. A Savaria-program április elején a nemzetközi női, majd a férfi röplabdatornával kezdődött. Ebben a hónapban rendezik meg az évtizedes hagyományra visz- szatekintő nemzetközi autóstalál- . kozót és Kőszegen a televíziós gyermekfilmek első szemléjét Májusban a nemzetközi tánc- versenyt és a magyar táncbajnokság versenyzőinek szurkolhatnak a helyiek és az idelátogató vendégek. A júliusi, sorrendben a nyolcadik történész sZimpózion témája: az oktatásügy története a három szomszédos ország, Ausztria, Jugoszlávia és Magyarország területén, a XVI—XIX. században. Augusztusban, negyedszer rendezik meg a fal- és tértextil biennálét Szombathelyen, az Izeumban pedig felcsendülnek Mozart Varázsfuvolájának, a Savaria-prog- ramokhoz eltéphetetlenül kötődő hangjai. Szintén augusztusban találkoznak egjrmással az ország légi angGacl i. néptáncé és népzenei utiesei, mégpedig nem verseny, hanem bemutató keretében. Ebben a hónapban nyílik a Savarla Nyári Egyetem, amelyre 100 hazai és külföldi vendéget várnak. Íme, néhány rangos esemény a tartalmában nagyon átgondolt és sokszínűén összeállított programból, melyekre minden érdeklődőt szívesen várnak. "Még csak annyit fűznénk hozzá a jó ügyet értelmesen szolgáló rendezvénysorozathoz : valahogy így kellene gazdálkodni más városoknak is kulturális hagyományaikkal és lehetőségeikkel. A Savaria-program sok kitérő és tévedés után talált önmagára, 15 évi munkával, kísérletezéssel alapozta meg hírét-tekintétyét. Most már nyugodt lélekkel elmondhatják: érdemes Volt. Miért ne sikerülne ugyancsak másutt is? V. ötmillió tonna gyapot Ötmillió tonna nyersgyapotot, a tervezettnél 280 000 tonnával többet gyűjtöttek be Üzbegisztánban 1975-ben. A kilencedik ötéves terv folyamán a köztársaság gazdaságai összesen 24,5 millió tonna gyapotot termesztettek, ami 2,3 millió tonnával múlja fölül a tervezettet. Az eredmények mindenekelőtlt a gyapottermesztő gazdaságok magas színvonalú műszaki felszereltségének köszönhetőek. Sok gépet, köztük a betakarító kombájnokat is, a köztársaság vállalatai gyártják. Az S.hatalom teilen bátorsága is; hiszen a történeteik immár nem leplezik le a társadalom semmiféle rejtett bűnét, torzulását és bizony immár egy kissé sablonosnak tűnnek. Ezek a jelek fellelhetők Flores- tano Vancini, Az 5. hatalom című, a közelmúltban bemutatásra került filmjében is. Építkezési vállalkozókat, maffiózókat, tanúkat és áldozatokat találunk művében, amely zömében egy bírósági tárgyaláson játszódik. Az üg\£ amelynek kiderítésén az igazságszolgáltatás képviselői fáradoznak, egy kisváros polgármesterének meggyilkolása. Az-illető a település közelében gátat akart létesíteni, hogy ezáltal munkaalkalomhoz juttathassa a lakosságot. Ez a terv nem tetszett Crupi mérnöknek, aki a legegyszerűbb módot választotta tiltakozásának; a város vezetőjét eltette láb alól. A vádlottak ráccsal elkerített emelvényén ülő két egymással szembenálló banda tagjainak viselkedése a felvonuló tanúk, a vallomások és ellenvallomások egyre lehetetenebbé teszik a történtek kiderítését. A cselekmény során gyilkosok és megfélemlítettek, terhelő bizonyítékok eltűnése, egy készséges, „üzletileg” is jól indult öngyilkosság motiválja a történetet. A vádlottak felmentését követően a két rivális csoport leszámol egymással, és minden marad a régiben. A tempós cselekményű, a feszültségkeltés minden hagyomáKENDŐZETLENÜL: Társasház Baján i Nem lehet csodálkozni azon, hogy a bajai közvélemény felháborodva ítéli el azt a lassúságot, amely a Sugovica partjára tervezett 36 lakásos társasház építőivel kapcsolatban tapasztalható. Az „építés" kifejezés ebben az esetben túlzásnak hat, hiszen több, mint hat éve építgetik a házat, s idestova Baja arról lesz híres, hogy itt található az ország leglassabban épülő lakóháza. Az ügy régen túlnőtt azon, hogy csupán egy 'építőközösség belső gondjának tekintsük hiszen nem engedhető meg, hogy hat évig sajátjaként kezelje az emberek pénzét az „illetékes”, arról nem beszélve, hogy mennyi bosszúságot, izgalmat, álmatlan éjszakát okozott már ez a csiga- lassúság azoknak, akik valamikor azt hitték, hogy - napjainkra már a kényelmes otthonokban fognak lakni. A ‘tűrhetetlen állapotnak szándékozik véget vetni a Bajai Városi Tanács, amely a közelmúltban — immár nem 'első esetben — megbeszélésre hívta össze az épület tervezőjét, a kivitelezőt és mindazokat,, akik érdekeltek az építkezés befejezésében. A városi tanácsdt dr. Hamvas József elnökhelyettes és Mihalik Mihály, az építési osztály helyettes vezetője képviselte, a kivitelező Jánoshalmi Bácska Építőipari Szövetkezetét pedig dr.. Fekete Lászlóné, a műszaki osztály vezetője. A tanácskozás célja az volt, hogy a 36 lakásos, hat szintes épületet a lehető legrövidebb időn belül átadják rendeltetésének. Az első kérdések Hónig Henrikhez szóltak, aki magántervezőként végezte az épület tervezését A jánoshalmiak a hiányos tervekre hivatkozva igyekeztek választ adni a hat év óta húzódó kivitelezési munka lassúságára. Apró, részletekbe menő vite alakult ki az építtetők, a kivitelezők és a tervező között. Mivel a három érdekelt nem tudott közös nevezőre jutni, a városi ‘tanács elnökhelyettese a tervezőtől bekérte a teljes tervdokumentációt, amelyet az Építésügyi Minőség- vizsgáló Intézet elé fog bocsáj- •tani hivatalos véleményezés végett. Ettől függően felelősségre vonják azt, vagy azokat, aki, illetve akik miatt az építkezés ilyen tűrhet.etlenül hosszú ideig elhúzódott. A tervdokumentációnak április 10-ig kell a városi tanács építésügyi osztályához érkezni. Az ügy további fejleményeiről majd tájékoztatjuk olvasóinkat. Szabó Ferenc Új mezőgazdasági szakkönyvek nyos ötletét jól alkamazó alkotás megtekintése nem túlságosan gyarapítja ismereteinket az olasz valóságról. A szórakoztató filmek kategóriájában azonban minden bizonnyal dicséretet érdemelhet. A rutinosan komponált felvételeket Toni Secchi fényképezte, a népes szereplőgárdából kiemelkedők Enrico Maria Salerno, Gastone Moschin és Ripcardo Cucciola. P. M. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában Ismét több, figyelemre méltó szakkönyv Jelent meg. Az egyik ezek közül A korszerű szőlőtermesztés alapjai című munka, amelyet Kaiser Géza Irt. Arra ad feleletet, milyen módszerek alkalmazásával gazdaságos a szőlőtermesztés. A szerző a legújabb technika és technológia alkalmazását mutatja be könyvében. Külön figyelmet érdemel a háztáji és kiskertekre vonatkozó megállapítása Is. Mannlnger Rezső és Mészáros János a háziállatok fertőző betegségeiről írott művének most jelent meg a hatodik, bővített kiadása. Erre annál inkább szükség van, mivel állandóan új betegségek válnak Ismertté. Sarkadl János a mütrágyalgény becslésének a módszereit tárja az olvasók elé új könyvében és hasznos gyakorlati tanácsokat ad. Egy másik kézikönyv A fagazdasági vállalatok ökonómiai alapjai elmet viseli. Dr. Keresztesi Béla és dr. Márkus László szerkesztésében jelent meg. 17. — A nimet. Akit még a jó múltkor, Munkács alatt, amikor megtörtént az a verekedés a németekkel, elfogtunk, magunkkal vittük fel oda. a hegyek közé. Abba a faluba. Zavadkára, vagy hogy a fenébe nevezik. Azótátul fogva magunknál tartottuk, etettük, itattuk, vigyáztunk rá, mindenhova magunkkal vittük, osztán most, hogy szakad az eső, nekiugratott a folyónak, átúsztatott. Hiába lődöztünk felé — / megszökött Át a Tiszán. Bercsényi felnevetett. — Az eső örvin — panaszkodott tovább a legény. — Nahát, eggyel több trombitásuk van a nimeteknek — mondta a gróf jól megnyomva, szinte a legényt csúfolva, a szót, hogy „nimet”. — A másik baj? — kérdezte a fejedelem. — Hát, hogy esik az eső. Második napja. — Ezt tudjuk, gondolta a fejedelem: nyögd már ki, mit akarsz. — Nagy a sár. Meg a víz, hát a talpasok elfáradtak. Lemaradtak. Nem bírják az utat. Az esőt. A sárt. Ahogy átjöttek ezen a nem tudom milyen nevű folyón, amin az a híd van.... — Borsova — segített a fejedelem. — Szóval, ahogy átjöttek, van ott egy erdő, abba behúzódtak, hogy azt mondják, ők nem bírnak tovább gyalogolni ebben a rettenetes párban. Ott tarisz- tnyáznak, esznek, már akinek van mit, meg elfeküdtek. Ez csakugyan nem jó hír. Itt áll a fejedelem szekere, zuhogó esőben, tíz ázott lengyel lovas — a lovak hasáról potyog a sár — van csak körülötte, a sereg valahol a háta mögött dudorog egy erdőben nem bír utána jönni. Lemaradt. — Téged ki küldött hozzám? — kérdezte a fejedelem. — Vagy talán magadtól jöttél? — Nem magamtól. Küldtek. Majos István kapitány uram küldött, hogy mindezeket tudassam, meg még azt is... A fejedelem most már nyugtalanul a térdére csapott. — Azt mondtad, három a baj. Mi a harmadik? — Hát, bajnak baj, de azért nem olyan nagy. Azt is üzeni a kapitány úr, Majos István'.;, tiszteltet! a fejedelem urat... el ne felejtsem már mondani... — s megemelte megint a süvegét. — Beszélj már, te, isten oktalan jószága! — ordított Bercsényi, mert a dühösségig ingerelte a legény fecsegése, ez bizonyosan odaátról, a Tiszán túlról jött, onnan valók az efféle Körülményes- kedők, akikből hóhérral lehet csak kiszeddtni a szót. — Szóval, azt is izeni, hogy őtést se kell félni; mert ők már vágják ott elől a nimeteket, akikkel véletlenül összeakadtak. — Micsinálnak? — Bercsényi felugrott, fejét beleverte a szekér ekhójába. Visszahuppant az ülésre. — Micsiinálnak? — Tizenötöt már levágta. Akik a Tisza partján őrizték a révet. Ahun át lehet menni a túlsó partra. De azok csak gyalogosok vótak. Hált, ugye a lovasok köny- nyen megbírtak velük. Átázott a puskaporuk, lüni nem tudtak, így hát levágtuk mind a tizenötöt. Akkor aztán azt mondta nekem a kapitány úr Majos, hogy eridj, Balta Mihály fiam, de sebes vágtával, mert nekem a nevem Bállá Mihály, menj a fejedelem úrhoz, jelentsd meg neki, hogy egy őtést se féljen, mert elbánunk a lovasokkal is. A fejedelem úgy érezte, ereiből kiszalad a vér. A legény zagyva elbeszéléséből annyit pontosan megértett, hogy lovasai, akik annyira vágytak már le a síkságra, otthonos vidékükre, előrenyargaltak, és végre elérték az imádott iszát, ott valami német őrségre bukkantak, azokat levágták, és most valamiféle lovasokkal vagdalkoznak. — Mifélék azok a lovasok, te Bállá Mihály? — kérdezte szikrázó indulattal. — Nem mind nimet. Tán a fele magyar. Ha nem több. Onnan jöttek ni,' arrul felől, Beregszász felől — s mutatta az irányi, hogy honnan jöttek azok a lovasok. A fejedelem is, meg a gróf is, ha tüzetesen nem is, nagyjából tudta, hol járnak, merre esik innen Beregszász. Megállapíthatták, hogy a legény épp az ellenkező irányba mutogat. De ez most nem fontos. — Hányán vannak? — kérdezte a gróf. — Hát én azt nem tudhatom. Számolni én nem tudok. De a kapitány úr Majos... — Ne majosozz ttt nekem, hanem mondd, mekkora csapat! — ... a kapitány úr Majos azt izeni, hogy lehetnek tán ötvenen. Ha ugyan nem hatvanam De már vágják őket. A fejedelem megbökte a kocsis hátát. — Indulj! Odaszólt a legénynek: — Te meg vezess. Menj előre, mutatsd az utat. Bercsényi megragadta a fejedelem karját. — Oda akar menni nagyságod? — Oda. Minél előbb. Bercsényi elhallgatott, pedig tiltakozni akart. Féltette Rákóczit. Ám megértett valamit a fejedelem szeme villogásából. Azért akar odamenni, hogy lássa élete első igazi csatáját, a maga háborújának első lovasrohamát, immár a maga, saját katonáinak, lovasainak első véráldozatát, az ellenség első halottait, látni akarja saját szemeivel, tudnak-e hát harcolni ezek a síkságról jött szököttek, erdőkben lappangók, üldözöttek, mire képesek most, hogy kitárult előttük a folyómenti síkság, és megütött te orrukat és lovaik orrát a Tisza izgató, páráié lehelete. A legény elől kocogott, a határ körül tíz ázott lengyel lova vágta a sarat — ezek az egészből semmft sem értettek. Valami magyar lovas vezeti valahová a fejedelmet. Fél mérföldet haladhattak, amikor a legény felvezette a határt egy kicsiny halmocskára, s a távolba mutatott. — Ott ni. Arrafelé. A fejedelem nem bírta tovább: kiszállt a határból, lóra ült. Az eső mintha csendesedne, így hát a ritkuló függönyön át el lehetett látni odáig, ahol sűrű, vadzöld erdőcsík kanyargóit — egy pillantással fel lehetett fogni, hogy az az erdő a folyót (kíséri. A Tiszát. Ott van tehát a folyó, az erdőn túl. De a lovasok? A csata? A legény leszállt a lováról, alig tudott a lábán megállni, reggel óta ül a lovon, inai megmerevedtek. Leguggolt, felállt, lova pofáját megveregette. A ló — megpihenve — nagyot szusszantott, fejét lecsöngette. Fáradt volt 6 is. — Merre te? (Folytatjuk.)
