Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. április 3.

Kiskunhalasiak Varsóban

A 70 éves Csorba Tibor író,, festőművész, pedagógus köszöntése két hazában

Rendhagyó

pártcsoport-összejövetel

— A Fémmunkás kecskeméti gyárában van becsülete a munkaidőnek! — gondoltam elisme- rőn, miután Pintér Imre, a gyári pártvezetőség titkára — akidtől egy jól működő pártcsoport néhány tagjával való találkozáshoz' kértem segítséget — ezt indítványozta:-— Fél köítő után, illetve két-' tőkor. így sem a partnereit, sem az újságírót nem zavarja, hogy a termelő munka rovására... Szerintem ez a legalkalmasabb időpont.

Ketten-hárman biztosan lesznek — nyugtattam magam, mert tudom, hogy műszak végeztével mindenki igyekszik az öltözőbe, majd haza Annál inkább meglepett, amikor pár perccel két óra előtt egymásnak adták a kilincset a hatalmas műhelycsarnok művezetői helyiségébe érkezők.

— Szabó Imre lakatos vagyok. — Vörös József segédmunkás. — Varga György diszpécser. — Szabó Béla lakatos — nyújtották a kezüket, s mutatkoztak be sorra. Meglehetősen nagy szóval, mert hangerővel le kellett győzni a csarnokban folyó munka nem kis zaját.

És sorakoztak a többiek: Fazekas István, Bokor Pál csoport- vezető lakatosok.' Az utóbbi, mint a városi tanács igen tevékeny tagja régi ismerősöm. Aztán a piros kezeslábast viselő Csenki^ Mihály lakatos, a derék kiállású Tóth András technológiai osztályvezető, s az alaposan megfázott Kertész József művezető, aki rekedtsége miatt a fülembe sep- pegte a nevét. Majd .a tekintélyes körszakállú, ifjú műszaki titkár, s egyben KlSZ-alapszer- vezeti vezető Szabó Alpár, valamint Pigniczki Zoltán, az I-es pártalapszervezet titkára, az egybegyűlt pártcsoport tagja. És természetesen Csikós János, a pártbizalmi, aki tiszta tekintetével, gondosan fésült szőke hajával középkorúan is olyan, mint egy i csupa: becsület és szerénység kamasz.

Horváth János igazgató híján, akinek Budapestre kellett utaznia, együtt a pártcsoport valamennyi tagja. Azonmód, ahogyan a termelést abbahagyták: munkaruhásan, köpenyesen, némelyikük homlokán még ott a nem éppen könnyű lakatosmunka verejtéke. •

•

— Élvtársak, minden érdekel, ami a pártcsoportjukkal kapcsolatos.' Milyen program szerint, hogyan, milyen módszerek alkalmazásával ténykednek;' milyennek ítélik meg a közösségük munkáját — indítványoztam gyors elhatározással. S alighogy átadtam a szót, volt mit jegyeznie a toliamnak. Íme, közreadom.

A vegyes pártcsoport haszna.

Csikós' János: — A beosztás szerinti összetételünkből is látszik, hogy úgynevezett vegyes pártcsoport a miénk. És ez jó. Mert ahogyan a technológiai osztályvezetőnek, vagy éppen az igazgatónak nem' ismeretlen a lakatos gondolata, problémája, megfordítva is így vaui; Hogy úgy mondjam, kiegészítjük egymást.

A csoport munkája a pártalapszervezet programjához igazodik; értekezletet havonta tartunk, , mivelhogy a művezető is havonta adja meg á feladatokat. Ezek teljesítéséit igyekszünk szolgálni a pártmunka eszközeivel'

is.. Emellett a csoporton belül mindenkinek megvan a maga külön megbízatása. Bokor elvtársnak talán túl sok is. Többen például egy-egy brigád pat- rónusai.

A taggyűlésre mindig felkészülünk, megvitatjuk a napirendre tűzönt témát, amely gyakran a bizalmiak javaslatára kerül „terítékre”. Kivétel a holnapi taggyűlés, ahol az új gazdasági szabályozóknak gyárunk életére való kihatásáról hallunk majd igazgatói tájékoztatót. Ez egészen új.

Karbafont kézzel hely híján a falnak támaszkodó deres hajú Bokor Pál más témát pendít:

Kezdeményezések

— Ügy hiszem, bátran szólhatunk a munkafegyelemről is:

Csenki Mihály: — Így van, hisz’ innen, a csoportból indult ki a pár hete bevezetett kezdeményezés.

Pigniczki Zoltán: — A taggyűlések hangzott el, hogy messzi van az étkezde gondot okoz az ebédelés 20 percének betartása, azért helyesebb lenne egy órával előbbre hozni, 6-kor kezdeni a műszakot, s azt a munkásokra bízni, ki, mikor kapja a reggelijét. A taggyűlés széles körű közvéleménykutatásról határozott, a szakszervezet elvégezte, és március közepe óta az anrtak alapján kialakított munkarendhez igazodik mindenki.

Tóth András: — Tegyük hozzá, hogy a munkafegyelem nemcsak a húszpercek betartásán múlik. Még fontosabb a jó munkaszervezés, ami szüntelen figyelmet, gondosságot kíván.

Erre valaki megjegyzi: méreg is volt, amikor anyaghiány miatt kellett rostokolni! Szerencsére elmúlt! És a diszpécserünk is kitesz magáért.

Csikós János: — Az általános fegyelem, s a jó munkaszervezés nélkül hogyan lehe'tne elérni az olyan vállalás teljesítését, mint az uszty-ilimszki szerkezetnek az eredetinél egy héttel korábbi elkészítését? Ez a szép kezdeményezés a Szabó Alpár elvtárs által • patronál^' Sásvári“ brigádból írttfüu.0**“ .xov,n£$;:tt.8

Szabó Alpár: — Ez úgy volt, hogy a termelési tanácskozáson felállt Kovács Gyula brigádvezető, előadta a brigád elhatározását és csatlakozást kért. Természetesen az egész műhely csatlakozott.

Megtérülő segítség

Tóth András: — Ennél a példánál azt is érdemes megemlíteni, hogy lám, így is kamatozik a pártcsoport-munka. Korábban ugyanis alkalmanként meghívtuk a pártonkívüli brigádvezetőket is a csoport megbeszélésére. Ebben a kollektívában bátorítást kaptak és módszert tanultak. Tapasztalhatták, hogy itt mindenki mindenről nyíltan, őszintén beszél. Bizonyos, hogy ennek része van benne hogy ma már mint Kovács Gyula, mások is bátran felállnak, észróvételeznek, kezdeményeznek nagyobb tanácskozásokon is. Pártosoportunk brigád- patrónus tagjai most főleg elvi, politikai segítséget adnak a brigádoknak. '

Varga György: — Az én megítélésem is az, hogy jól dolgozunk. A pártcsoport tagjaira odafigyelnek és ez nem is marad hatás nélkül, mert érvényesül a

ltumunista példaadás.

Csikós János: — Pár szót arról. hogyan van ez a gyakorlatiban. Amikor havonta megkapjuk a termelési feladatot, mindig összejövünk, megbeszéljük a hogyant. Ez olyanformán történik, hogy: ha ti, megcsináljátok ezt, úgy mi megbirkózunk a ránk esővel. Például az én csoportom terve kétmilliós. Ezt csak úgy tudjuk teljesíteni, ha segít a diszpécser és a többi csoport. Pontosan, összehangoltan. Ugyanakkor a brljgád-patrónusokkal is szót értünk, miben, hogyan segíthetnek a brigádoknak. .Ebbe aztán még a szakszervezeti oktatás is beletartozik, amely nemrég indult be a szocialista brigádokban. Van úgy, hogy előadást vállal a patrónus.

Bizalmi a műhely közepén

— Bokor Pál: — Én a kora reggeli rögtönzött termelési- tanácskozásainkat is jónak tartóm. összefut a három csoport- vezető és a diszpécser. Olykor segítségül hívjuk a művezetőt is. A feladatok mellett ilyenkor a .napi politikáról is vitakozunk. Mint a múltkor a salgótarjáni üzemben készült tv-riportról. Még olyat, hogy 14—15 éves, az általános iskola nyolc osztályát el nem végzett gyerekek dolgoznak a gyárban! Sajnálatos, hogy ilyen példák is akadnak.

(Közben Pigniczi Zoltán súgja, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közeljáró Bokor elvtárs már deresedé fejjel szerezte meg a technikumi végzettséget.)

Csikós János: — Amit Bokor elvtárs említ, úgy van a gyakorlatban, hogy hat óra előtt 10 perccel ott vagyok már a műhely közepén és körém gyűlnek ... De sok mindenről lehet szót érteni pár perc alatt!

*

És mennyi minden elhangzott még a pártcsoport rendhagyó ösz- szejövetelének jó egy "órája alatt! Szabó Imre a brigádok közösségi szelleméről, egymás segité- i séről szólt. Hiszen a pártcsoport valamennyi,-szinte valamennyi tagja brigádközösségben dolgozik. S kifejtette azt is, hogy: „az ember párttagi , kötelezettségei tudatában igyekszik helytállni, segíteni, amiben csak tud.” Szabó Béla korábbi munkahelyének pártcsoportjával hasonlította össze a mostanit, amelyben jól érzi magát, s amelyben a legutóbbi országgyűlési képviselő- választás előtt maga_ ajánlkozott a törökfái kerületben végzett agitációs munkára, az itteni első' pártmegttízatásra.

A Csikós János vezette pártcsoport életének, munkamódszerének megannyi figyelemre méltó mozzanata mellett szóba került a szocialista társadalom jellemző vonásait taglaló, 12 előadásból álló politikai oktatássorozat, melynek vitaindítóit a pártcsoport egy-egy tagja tartja. És jól látják a pártcsoport tagjai az egész pártalapszervezet előtt álló feladatokat is. Az egyik ilyen a pártépítő munka ‘erősítése, s ezzel együtt annak elérése, hpgy minden szocialista brigádban legyen párttag. Mert erre alkalmas munkásokban nincs hifenv a gyárban. Perny Irén

Megírtuk: a 70 esztendős Csorba Tibor tiszteletére a napokban kiállítást rendeztek Varsóban. Szerzői esten kaphattak az érdeklődők áttekintést irodalmi munkásságáról. Korábban hírt adtunk nagyszerű fordításairól. A két ha-; zában tízezrek tudják, hogy a fes. tőművész—író fáradhatatlan táplálója a két haza barátságának. Kapcsolatokat teremt, kölcsönösen tájékoztat, érintkezési pontokat keres.

A lengyel televízióban bemutatott őt méltató műsorban szólt is erről.

Mégis akkor jellemezzük leghívebben, ha kiváló pedagógus-, nak minősítjük. Már halasi tanár korában azt kutatta, hogy kiből mit hozhat ki, kiben csillan föl a tehetség. Időt, fáradságot nem kímélve buzdította az érdeklődőket.

Első kötetét polgárista növendékeinek rajzaival díszítette. Bácskai Márton, Boldog Károly, Simon Gyula és Gruiz Ferenc ügyes illusztrációi egyúttal a tanár felkészültségét is dicsérik, természetesen.

Az 1934-ben Kecskeméten, a Részvény Nyomdában készült Beszél a tanya nehezen hozzáférhető. Én a kiskunhalasi könyvtár jóvoltából olvashattam el. Az elbeszélések a homokvilág furcsa alakjait, a Felvidékén gyerekes- kédétt Csorba Tibor számára fur-l csa titkait idézik. Szépen, gondosan írt; szemléletesen rajzolta meg áfáját, a kiskunsági embert.

Fekete Dezső főkönyvtárostól megkaptam Csorba Tibor irodalmi. munkásságának bibliográfiáját. Négy önálló kötetet jelentetett meg. Kiadta tíz linóleum- metszetét és az ő irányításával készült a lengyel—magyar szótár. A Pólgáristák című regényét is tanítványai illusztrálták.

Élete felét Lengyelországban töltötte, de szüntelenül jelen van a hazai irodalmi, művészeti életben. Cikkei olvashatók a Művészet, a Magyar Iparművészet, a Forrás, a Magyar Építőművészet hasábjain. Több rajzát a Petőfi

Népe is közölte. Négy esztendeje egy volt tanítvány, jelenleg miniszterhelyettes "nyitotta meg kiskunhalasi kiállítását.

Az immár nyolcadik évtizedébe lépett író, festőművész, pedagógust sok öröm érte mostanában. Tisztelik Varsóban és Budapesten, távoli lengyel falvakban és Bács-Kiskun megyében. A napokban a Kulturális Minisztérium látja vendégül hazánkban. Akkor volt a legboldogabb, amikor bekopogtattak hozzá Varsóban hajdani kiskunhalasi tanítványai. „Itt vagyunk, szeretettel emléké- zünk ötven év múltán is a Tanár úrra és elhoztuk magunkkal valamennyi ismerőse jókívánságát. Tisztelettel köszöntjük kedves feleségét, Varsó Hősét, a lengyel ellenállási mozgalom őrnagyát, Helena asszonyt.”

Szepsi Csombor Márton utóda előzékenyen fogadta egykori diákjait és így búcsúzott: a viszontlátásra a másik hazában.

Heltai Nándor

fordulatszámméro

fa

A gépjárműmotorok fordulatszámának ellenőrzése. gyakori szerviz-művelet., Amíg "azonban az Otto-motoroknál a fordulat- számmérés aránylag egyszerű feladat, hiszen csupán a gyújtásimpulzusok számlálását kell megoldani, addig ez a mérés a Dieselmotoroknál meglehetősen bonyolult, mivel jeladóként valamilyen mérőátalakító beépítését teszi szükségessé. Ilyen esetekben jól használható a Bosch-cég kutatói által kifejlesztett műszer, amely a mérendő objektum és a mérőműszer között semmiféle mechanikus összeköttetést nem igényel, mivel két különálló részből, a mérőfejből és a mutatóműszerből áll. A méréshez a mérendő tárgyon — lendkeréken, szíjtárcsán, fogaskeréken — egy jelzést (krétavonást, ragasztószalagot sltb.) kell elhelyezni és azt a mérőfejjel megvilágítani'. A visszavert fény frekvenciája n jelölés miatt a fordulatszámmal arányosan változik, amit a beépített fotocella „érzékel”, és a kapott impulzusok a mutatóműszerhez vezethetők, amelynek skálája kétféle — de három méréstartományra alkalmazható — beosztással van ellátva. 1

NAPKÖZBEN:

Fotocellás

Csizmabaj

A hideg fut végig a hátamon, valahányszor cipőügyről hallok ismerőseimből. Pedig ilyesmi aránylag gyakran előfordul. Valahogy így kezdődik a panasz: „Vettem egy pár cipőt, de hama-- rosan tönkremenet, használhatatlanná vált. Visszavittem a boltba és...”

Az és után kétféle folytatás lehet: kicserélték vagy nem cserélték ki. De akár- így, akár úgy oldódik meg, az ember cipő hé- lyett bosszúságot kap a pénzéért, ráadásul — enyhén szólva — kényelmetlen helyzetbe kényszerül. Akkor ugyanis, amikor kénytelen visszavinni a selejtes árut, vállalni tettének következményeit: az esetleges alkudozást a bolti eladóval, a magyarázkodást; a vitatkozást.

Szóval mindig vigyáztam arra, , hogy lehetőleg ne kerüljek ilyen és ehhez hasonló megalázó helyzetbe. Igyekeztem inkább valami ‘ új sajátságos bölcsességet kitalálni. Ha a magamnak vásárolt cir pőnek dőlt ki az oldala egy-két, hónap múlva, azt mondtam, se-, baj’, úgy is kimegy már a divatból! Ha a gyerekem új cipőjének Vált le a talpa, legyintettem,- annyi baj legyen, hamarosan úgy is kinőtte volna.

Előbb-utóbb rá kellett azonban jöijnöm, hogy ez a bölcsesség nagyon drága és mindig drágább lesz. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a gyerek egyre „nagyobb lábon él”. Elmúlt tízéves. Tavaly november végén 270 forintért kaptam a lábára való csizmát Kecskeméten a Pajtás Áruházban. Nem tehettem mást, belenyugodtam, ez most már így lesit. ezután. Hiába, megnőnek a gyerekek! A csizma viszont széó volt, fényes, divatos. Ügy látszott", megérte a pénzt.

Három hét múlva kiderült, hogy mégsem. Ennyi idő alatt“ ugyanis körös-körül megrepédérzett, a festék teljesen lekopott ró-, la. Pedig még igazi tél sem volt akkor, hogy hóban, sárban, fagyban tönkremenjen.

December 16-án visszavittem á

csizmát a kecskeméti Pajtás Áruházba. És kicserélték! Minden , megjegyzés nélkül. Igaz, 60 forintot rá kellett fizetnem, mert már csak 330 forintért kaptam újat, megfelelő lábbelit, de zokszó nélkül fizettem. Arra gondol- . tani, [ennyi pénzért már igazán minőségi árut kap az ember. Az eladónő udvariasan segített, utoljára még ráírta a blokkra azt a dátumot is, amikor az első párat vásároltam. Megkönnyebbülve és

■ jó. erzesgel távoztam az áruháziból, de ne vádoljon senki azzal, ‘‘Hogy 'ettől aztán kedvet kaptam

a csere-berére! Az történt ugyan- . is, hogy ez a december 16-án vásárolt csizma csak pár héttel élte túl elődjét. Január végére ' szomorúbb sorsra jutott: amellett,

. hogy festése lekopott, oldala fel- V repedt, még a talpa is levált. Nemcsak csúnya: a vizet is átereszti.

V Az előző esetben említett okok k miatt, és mert egyébként is jo- fi gomban állt — ismét felkerestem Vá Pajtás Áruházat panaszommal ;...és a tönkrement lábbelivel.

'} Legnagyobb meglepetésemre az üzletvezetőtől a következő felvilágosítást kaptam: Az első pár 5 .csizmát négy hónappal ezelőtt vásároltam, a jótállási idő viszont /.hátom hónap. Kérésemre pontö- • sabban is megmagyarázta: a december 16-án vásárolt csizma jót-, állási idejét a novemberben vásárolt csizma vásárlási dátumától számítják. S egyáltalán: nincs

5 abban semmi meglepő, ha egy .330 .. forintos gyermekcsizma

• négy hónap alatt tönkremegy. t. ^5 C^ak azt írtam le, amit az üz- | letyezető mondott. „Ahogyan”

6 inönáta. .az megint más! Ezzel kapcsolatban úgy érzem, felesleges különböző jelzőkkel, hasonla- jókkal- szaporítani a szót. Egy

r, valamit azonban tanultam. Rá- -r' jöpemV' jiogy a kényelmetlen ér- f * Zésben az üzletvezetőnek is bőven .volt része: amíg megpróbál- ,; ta elmagyarázni nekem ezt az új, furcsa időszámítást.

■ y '- j i :c Almás! Márta

Az első betörés tehát sírniva- lóan és szégyellnivalóan kudarcba fulladt. „

Ez az, amiről, ha lehet, nem beszélünk.

S éppen most, a Zavadkáról

kiindult második vonulás közben nem beszélünk. Mert most ne az elmúlt és elfelejtendő kudarcra gondoljunk, hanem az .előttünk felkáprázó jövőre, arra, hogy vajon ebből a második elindulásból mi lesz.

— Na jó — mondta Bercsényi. — Arról, ami úgy történt, ahogy történt, ha lehet, nem beszélünk. De nem azért ülünk egy szekéren, hogy itt — s megko■ pogtatta a homlokát — ne gondoljuk meg, mit lehet abból okoskodni. Mert történt, ami történt, mégiscsak újabb' rezplú- ciók támadtak a fejünkben. Es most megint befelé, az országba befelé haladunk. Üjabb támadás szándékával. És — kimutatott a szekérből — éppen olyan sereggel. Majdnem ugyanolyan sereggel.

— Kegyelmed szerint tehát semmit sem tanultunk?

Bercsényi élénken tiltakozott.

— Dehogynem tanultunk! De- hogyisnem! Én például újra és újra megerősödtem ama bizonyságban, hogy magunkra utalva sokat nem tehetünk, azért igyekeztem szerfölött azon, hogy ne csak pénzsegélyt hozzak magammal lengyel földről, hanem hadakat is. Rendes, f elf egy vérzett, csapatokat. — Észrevette, hogy

a mellette ülő fejedelem heveset lélegzik, nevetésre húzza a száját, így hát megelőzte: — No, hát csak annyit, amennyi, úgy, sikeredett.

— Hát... nem sok sikeredett. — S felnevetett a fejedelem. — Nem sok. — Vígasztalólag azonban, nehogy morogjon a gróf, hozzátett^. — De ahhoz képest... ahhoz képest... még ez is szép, igen szép.

— Igen kevés — ismerte el a gróf. Két század román, akit a kijevi palatínus engedett át Rákóczi küldöttének, Kálnásy Istvánnak sürgetésére, két század orosz dragonyossal együtt Rákóczi szolgálatára. Magával hozott még a gróf két .lengyel századot is, ezt meg Wilsnoviecki herceg, a nagy hatalmú krakkói palatínus adta Bercsényi mellé, amikor a gróf Krakkót útba ejtve a magyar határra indult.

—■ Oroszok, románok, lengyelek— egymást se értik, nemhogy a mieinket értenék. Égyik nem érti a másikat, a másik meg az egyiket... Így hát, éh azt mondom kegyelmednek, nékünk igenis ebből a mellettünk csörtető, lihegő, vakaródzó, szedett-vedett népségből kell igazi, rendes sereget nevelnünk.

Bercsényi már gúnyosan legyintett volna, de a fejedelem gyorsan folytatta.

— Igen, igen, ez nekem a nagy . experientiám, kedves Bercsényim. -. Tapasztalásom. Kegyelmed, úgy látom, nem érti az én plánumom princípiumát. Igen, mert kegyelmed nem volt ott, amikor én Kli- mócnál ezekkel először találkoztam, akkor sem volt ott, amikor én —nohát, beszéljünk mégis róla, mert innen is van tanulság —, amikor én a munkácsi confuzió után a hegyek közé visszahúzódván, tanúja lehettem a nép fájdalmas kitöréseinek. Mind örömének, mind fájdalmainak. Ahogy ennek jelét adták. Aki ezt nem látta, az nem tudja mindezeket elképzelni. Az öröm hangjait Ahogy átfonták a térdemet ! és vetették a keresztet. Ahogy örömükben sírtak, amikor rámismertek és gyászukban a köny- nyeiket ontották, mert azt hittél^, elvesztem.

A fejedelem mintha meghátő- dott volna, hangját mélyre fogta, s szinte csak mormolta : . ,

— Így hát, én azt mondom ke- . gyelmednek, engem most már ' nem vezet Thás szándék, mint-S r," hogy kiérdemeljem ennek a népr | nek a bizalmát, az ő segítségük-;' kel érjem el kitűzött céljainkat. Ehhez persze — kiintett a hintából — mindez nem elég. Nagyon is kevés. A lélek, meg a hit! Fegyver is kell hozzá. Fegyvert : fegyver ellen, sereget sereg eliten-,.:. Nem úgy, mint... — s keserűen folytatta —■: azok az elő- dök, akiknek emlékét ezek itt még - a szívükben hordozzák,

A jgrót tudta, mire céloz a fejedelem; a Thököly-féle hadviselési módra, a „rajta-Miska” csapatok rajtaütős portyáira, amikor az volt a stratégia is meg a taktika is: csipdest a labancát, úgy nyomorítsd vak anyját! Zavard bele a pusztába, majd elvész ott ét- len-szomjan. Ne csatát állj, hanem portyában vitézkedj, \majd elfogy aztán az ellenség, ha mindig mar- dosod.

í Mit érek vele, ha megsiratnak a hegytetőn, a völgyben meg szétszéled seregem, mert nincs regulája és nem hallgat az orderemre. P — Ezw aztán igazi és tiszta beszéd! — örvendett Bercsényi. — Habár.;. azok is tudtak ám har- . cblnl, nagyságos uram. ,

. Nem akarta kimondani Thö- r jtöly- hevét, nem tudta pontosan, A’míí'érez a fejedelem egykori ne- velőapjáról, a szertelen, nagyivó, ' hetyke és zabolátlan erkölcsű ku- ruckirályról; nem szokta emle- getni;

2 — Meg aztán, ne vegye rossz néven nagyságod, mindeneket

Deus exponit ugyan, de ha nemcsak Istenre bízzuk a dolgok végzését, akkor bele kell lássunk a jövőbe, legalábbis próbálunk belenézni, ám én ottan semmiféle biztatást nem látok arra nézve, hogy é^nen ezekből... éppen ezekből olyan sereget tudtunk kovácsolni, amilyet nagyságod maga elé képzel.

— Pedig... — a fejedelem hosszan hallgatott. — Kell. Kell. Mert nincs más. Lássa kegyelmed, jöttünknek híre van és a nemzet — hogyan hitegettük egymást vele! — nem kél fel. Mit tud kegyelmed, mit csinál a nemzet?

— A nemzet? — Bercsényi harsányan, gúnyosan, keserűen felnevetett. — Gyülekszik a nemzet, nagyságos uram! Gyülekszik.. Töltött karabéllyal, kivont kardokkal. Tiszabecsnél, meg Beregszásznál. Vár mindkét a nemzet, ezt nagyságod is tudja. Élénkbe jön, hogy belefojtson minket a Tiszába, Szamosba, Latorcába, a megáradt Borsovába, visszakergessen a hegyek közé, lengyel földre, s kardra tűzve nagyságos szívét — ahogyan az a munkácsi- kapitány akarta —, vigye a császár elé, bizonyára kap érte- jókora beneficiumot az, aki ezt megteszi.

(Folytatjuk.)