Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-24 / 97. szám

4 • PETŐFI NÉPE • ' 1976. április 24. KOLLÉGIUM ÉPÜL A SZAKMUNKÁSTANULÓKNAK KISKUNHALASON Négyágyas szobákban kétszáznegyvenen Kiskunhalason, a 618. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet irodájában arról beszélgetünk dr. Forczek Györggyel, az intéz­mény igazgatójával, hogy az egy éve elkezdett kollégium építésé­nek milyen haszna lesz? — Nagy — mondja lakonikus tömörséggel az igazgató, majd hozzá kezd, hogy bővebben ki­fejtse. — A városban tanulók létszáma kilencszázhetvennyolc, és ennek közel kétharmada be­járó. De itt Kiskunhalason más gondok is vannak. A megye egyik „legtanyásabb” települé­séről van szó, jés ez még mindig csak az egyik oldal. A másik, hogy például a Tompán lakó diákok hat kilométert gyalogol­nak a vasútállomáshoz. Körül­belül ennyit a kelebiaiak is. Há­rom éven át nagyon fárasztó az utazás. — Sok általános iskolai kollé­gium is van... — vetem közbe. — Bizonyára mások az igények is. _ — Az igények pontosan emiatt változnak, illetve már úgy is fogalmazhatok, hogy változtak meg. Aki megszokja, hogy álta­lános iskolás korában kényelmes, modem, fürdőszobás helyen ta­nul, korszerű konyhába készült ételeket fogyaszthat a tágas ebéd­lőben, az százszor is meggondol­ja, hogy ide jelentkezik-e, vagy Kiskunfélegyházára, Kecskemét­re, ahol a már megszokott ké­nyelmet találja. — Hányán jelentkeztek szak­munkástanulónak a most folyó iskolaévre? , — Felvettünk háromszázhatr van nyolcadikost. Illetve érettsé­gizettet, de csak háromszázhu- szonhárman kezdtek el tanulni. A várható igényeket ismerjük, de a lemorzsolódásnak számta­lan oka lehet. Persze a középis­kolákból korántsem jelentkeznek annyian, mint amennyire szük­ség van. Halas két, Kiskunmajsa és Jánoshalma egy-egy középis­kolájából összesen négyen jelent­keztek eddig: egy autószerelő, egy fogtechnikus, egy kozmeti­kus és egy rádió-televízió sze­relő szakmára. — Ha felépül a kollégium, megváltozik-e a helyzet? A világ legjobbjai között Bemutatjuk a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézetet — Gondolunk arra, hogy Ha­jósról, Felsőszentivánról az ot­tani állami gondozott fiatalok in­tézetéből is fogadhatunk diáko­kat, piért el tudjuk őket helyez­ni. A helyi kötöttárugyárral ide­iglenes kollégiumot tartunk fenn, az új elkészülte után korszerűbb „körülményeket” teremthetünk. Textilipari kabinetünk is lesz, ahol középiskolai szintű okta­tásban részesítjük a tanulókat. — Mikor lesz kész a kollé­gium? — A szerződés szerint jövő év szeptember elsején, de hogy be is tudjuk rendezni, ahhoz már 1977 júniusára át kell adni. Je­lenleg körülbelül negyven szá­zalékos az épület készültségi ál­lapota ... — Hány diákot tudnak majd , elhelyezni ? — Kétszáznegyvenet, négyágyas szobákban. Ebből százhatvan fiút. Lesz egy myolcszázadagos konyhánk, betegszoba, elkülöní­tő helyiség, orvosi rendelő. Min­den emeleten berendezünk egy szobát arra, hogy a hazulról ho­zott ételt hűtőszekrénybe tehes­sék, villanyrezsón megmelegít­Lész-e áj jégkorszak? A jégárak — gleccserek világ­szerte több alkalommal megnö­vekedtek és visszahúzódtak az utolsó jégkorszak óta. Méretvál­tozásaik áz éghajlat alakulását követik és évezredekre vissza­menőleg vallanak a klíma kisebb- nagyobbb ingadozásairól. A gla- ciológusok elsősorban a gleccser­üledékek és morénák (a gleccser­jég által szállított és feltorlaszolt kőzettörmelékek) alapján igye­keznek felderíteni a jégárak moz­gásának méreteit a távolabbi múltban. Az utolsó nagy eljegesedés ide­jén jégmezők borították az észa­ki fáteke nagy részét, az ösz- szés szárazföld felületének mint­egy 27 százalékát (a mai mint­egy 10 százalékkal szemben). Ha­nem úgy 7 ezer évvel ezelőtt a Skandináviát borító jég már tel­jesen széttöredezett, felolvadt az óceán vizében, s az alpesi glecs- cserek ugyancsak apadni kezdtek, sokuk egészen eltűnt. Világszer­te magasabbra emelkedett a nö­vényzet határa. A felmelegedési periódus kb. 6 ezer évvel ezelőtt érte el a csúcsát. Mostanában az általános „visz- szavonulási” irányzatot újra elő­i k rtetörések szakítják meg. Ismere­teink még nem érték el azt a fo­kot, hogy megbízható előrejel­zést mondhatnánk a gleccserek jövendő fluktuációjáról. Üj jég­korszaktól azonban nem kell tar­tani, vélik a kutatók. hessék a diákok. A földszinten stúdió, KISZ-ircJda, étterem, ven. dégfogadó, és sorolhatnám még hogy mi minden épül. — Dolgoznak-e jelenleg az építkezésen? — A Kiskunhalasi Építőipari Vállalat készíti el a kollégiumot. Ezekben a napokban a brigádok ott dolgoznak, ahol korábbi ha­táridő, van, mint a miénk. De en­nek ellenére minden reményünk megvan, hogy időben elkészül minden... Ha mindehhez azt is hozzá­tesszük, hogy éppen a múlt év­ben kezdték meg egészségügyi szakmunkácrk képzését a 618. számú szakmunkásképző intézet­ben, s a siker olyan nagy, hogy szegedi, sőt, szekszárdi diákjaik is vannak, és ha még azt is fi­gyelembe vesszük, hogy Kiskun­halason az új kórház még több szakképzett dolgozót „igényel”, akkor azt mondhatjuk: nagy szükség van a diákotthonra. Ha elkészül, akkor az ebből adódó kedvező lehetőségek kihasználá­sán lesz a sor... B. J. Antik idők tanúi A bulgáriai Sztara Zagorában, a Városi Múzeum prehisztorikus gyűjteményének egyik legérde­kesebb tárgya egy, az időszámí­tás előtti 4000-ből származó hang­szer. A „tarambuka” nevű ütő­hangszer agyagból készült, kúp alakú és mértani ábrák díszítik. Az értékes leletet Sztara Zagora közelében, az Asmaker dombnál végzett ásatások során találták viszonylag jó állapotban. Bulgáriában a 30 legrégibb szláv feliratú epigráfiái (iratta- ni) emlék közül 24-re a második bolgár fővárosban, Veliki Presz- lavban bukkantak rá. A legérté­kesebbek közöttük egy kőlap: „Mostics nemesember sírja” fel­irattal, továbbá az „Anna, Isten szolgálója” feliratú kőkereszt; a Tudors sírfelirat: egy cirill be­tűkkel beírt kerámialapé Ezek mind arról tanúskodnak, milyen elterjedt volt Bulgáriá­ban már a 10. században a szláv írás. Nemrég Veliki Preszlavban és Pliszkában, az első bolgár fővá­rosban, a várfalon 50 eredeti fest­ményre bukkantak, amelyek 9. és 10. századbeli vadász- és harci jeleneteket ábrázolnak. (BtJDA- PRESS—SOFIAPRESS) Gödöllő és Isaszeg között, a vasút mentén, festői fenyves mellett sárga épületek húzódnak meg szerényen. A csirkék, nyulak, méhek birodalma ez: a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet. A nagymúltú, 1898-ban alapított intézet „új­kori történetéről” Farkas Jenő tájékoztat, aki egyszemélyben a baromfitenyésztési és az információs osztály vezetője is. IA falak már állnak, a belső szerelési munkák következnek. Balol­dalon a fiúk, jobboldalt a lányok jövendő rezidenciája látható. Háttérben a szakmunkásképző épülete, amelyet a tervek szerint folyosó köt majd össze a kollégiummal. (Szilágyi Mihály felvétele.) — A IV. ötéves tervben az intézetben a G 72-es broyler- csirke kikísérletezése és a saját tenyésztői tevékenység J volt a fő feladat. Azonban az utóbbi években az intézetben profilvál­tozás történt. A MÉM határozata értelmében a tenyésztői tevé­kenységet a Bábolnai Állami Gazdaság veszi át. Nálunk — a KÁTKI-ban — inkább az alap­kutatások, ezek közül is kiemel­ten. a tyúk, pulyka, gyöngytyúk — tenyésztői ágazatok problé­máival kapcsolatos t kutatások képezik a munka zömét. Az ötö­dik ötéves tervben ezen belül ■bizonyos genetikai alapkutatá­sokat, élettani és környezeti ha­tás-alapkutatásokat végzünk el­sősorban. Azért az elmúlt öt évben a tenyésztői tevékenység mellett távlati kutatásokkal is föglalko- tak a KÁTKI-ban. Erre példa az úgynevezett törpésített broy- lerrel kapcsolatos munka. E munka lényege: kisebb súlyú broyler-anyákat tenyésztettek ki, amelyek kevesebb takarmányt fogyasztanak, de utódaik a nagy testű kakasok tulajdonságait örökölve közel azonos súlyúak, mint a normális testméretű broyler-anyáktól származó csir­kék. Milliós megtakarítások Amellett, hogy az új fajta szaporább, több naposcsibe szár- I L ATÓHA TAR mazik egy-egy tojótól, jelentős takarmánymegtakarítást is ered­ményez az új módszer. A te­nyésztési költségek 5,5 százalék­kal csökkennek. A még „hivata­los n^v nélküli” új fajta fél­üzemi kísérleteit, a „mini-maxi szülőpárokat”, több ezres állo­mánnyal az újszászi termelőszö­vetkezetben folytatják. 49 nap alatt az új broyler ott 120 dekás súlyt ért el. Egy kilogramm élősúly elő­állításának költsége így áz új fajtánál 18,50 forint, míg a hagyományos G—72-es gödöllői broyler csirkénél 19,58 fórint. Egy tonna csirkehús előállításánál a megtakarítás már 1080 forint. Az egy tenyésztojásra eső nettó költ. ség'pedig a G—72-es 2 forint 55 fillérjével szemben a törpe-broy- lemél 1 forint 85 fillér, ugyan­így egy naposcsibe önköltsége az eddigi 4,70 forinttal szemben 1,85 forintra csökkent. Azonban nemcsak új bärom- fifajtákkal — új takarmányok­kal is kísérleteznek Gödöllőn. A B 73 broylertáp elnevezésű minő­sített takarmányt Bábolnán 183 ezer csirkével folytatott kísérle­tek során próbálták ki. 52 nap hizlalási idő alatt egy kilogramm élő húst a bábolnai tápból 71 dkg, a Gabonatröszt új tápjából 65 dkg, míg a B 73-asból csupán 53 dkg importfehérje felhaszná­lásával termeltek. • 1973-ban 872 vagon B "73-as táp készült, ez 2 és fél millió csibe takarmányozását fedezte, 1974-ben 2804 vagon 8,1 millió,, míg tavaly 3850 vagon táp 11 millió csibe számára volt ele­gendő. Nyuszi, nyérc, méhek Egyéb állatokkal is foglalkoz­nak azonban a KÁTKI-ban, a száimyasjószág mellett. A Bikái Állami Gazdasággal folytatott tudományos-műszaki együttmű­ködés eredménye például a fe­hér gyöngy nyúlhibrid, amely a magyar nyúlexport nagyobb ré­szét képezi, (összehasonlításul: a nyúlexport évi tőkés valutabevé­tele megközelíti már a műszer­iparét!) További, új fajtákkal-is kísérleteznek, például az újzé- landi fehér, és a kaliforniai fehér honosításával. A nyúllal való foglalkozás az új ötéves tervben is kiemelt program marad az intézetben. Nyércnemesítő munka is folyik, az értékes prémű kisragadozó is jelentős valutabevételt biztosít az országnak. A méhekkel is foglalkoznak a KÁTKI kutatói. Érdekes módon azonban nem a méztermelés az elsődleges szempont, hanem a parzótevékenység, amelyet a mé­hek végeznek. Egy vizsgálat sze­rint csak az állami gazdaságok területén, 65 ezer hektáron 1 milliárd(!) forint hasznot haj­tott a méhek porzómunkája. A kitűzött cél: a méhcsaládok szá­mát a jelenleginek legalább az ötszörösére kell országos viszony­latban emelni, mert a mostani szám az országosan szükséges porzómunkának csak gyümöl­csösben számolva is csupán a fe­lét lenne képes elvégezni. Szatmári Jenő István Könyv a kurucok hadjáratáról Miért nem tudták kihasználni a kuruc seregek a ritkán adódó nagy lehetőségeket: a francia­bajor hadakkal való egyesülést, mely a felkelés fő stratégiai cél­kitűzése volt? S a nqgy^jiekiru- gaszkodás sikertelenségéért mennyiben okolhatók gróf Károlyi Sándor kuruc generális? És meny. nyiben mások, más tényezők? Mi volt az oka az első, gyors győ­zelmek utáni megtorpanásnak és kényszerű visszavonulásnak? Ilyen és hasonló izgalmas kérdé­sekre igyekszik elfogadható, s meggyőző válaszokat adni új könyvében Bánkúti Imre törté­nész. Az érdekfeszitő könyv címe: A kurucok első dunántúli hadjá­rata (1704 január—április). Az első, bevezetésnek szánt fejezet­ben a szerző arról számol be, hogy miként értékelték a vesztes hadjáratot az esemény legfőbb szereplői: Rákóczi, Bercsényi és Károlyi. Nagyjából az tűnik ki, hogy a fejedelem és helyettese teljes egészében Károlyit okol­ja, s maga Károlyi Bercsényit; miközben önmagát mentegeti a történtek miatt. Bánkúti Imre imponáló mennyiségű forrás­anyagra támaszkodva a marxista történetírás szellemének és mód­szereinek megfelelően teljes bo­nyolultságában és sokféle össze­függésében tárja a mai olvasók elé az akkori dolgokat. A kuruc seregek fő stratégiai célkitűzésé;, jelentette a felkelés első esztendejében a császáriak­kal szemben álló bajor—francia csapatokkal való találkozás. En­nek megvalósításához elengedhe­tetlen volt a Dunántúl elfoglalá­sa és tartós megtartása. A híres zólyomi győzelem után, amely Bercsényi nagy fegyverténye volt, megkezdődhetett a dunai á|fotés.)lsS azt követően, a Du­nántúl elfoglalása, A sikerékén felbuzdulva megkezdődtek,, a Bécs és környéke elleni portyá­zások, rajtaütések. Ezek azonban, nem hoztak különösebb ered­ményt. Egyik érdeme és érdekessége a kötetnek annak a szemléletes bemutatása, hogyan próbálta megszervezni gróf Károlyi Sán­dor a dunántúli kuruc hatalmat. Mindenek előtt a seregeket akar­ta erősíteni. Am ennek megva­lósítása lehetetlenné vált, főként, mert az arisztokrácia ellenük volt, a nemesség és a polgárság viszont többnyire közömbös ma­radt, távol tartotta magát. A hadi ellátást nem sikerült a szükségletnek megfelelően meg­szervezni. Ezért a csapatok az állandó zsákmányszerzésre vol­tak kárhoztatva. A polgári la­kosság így érthetően a kurucok ellen hangolódott ahelyett, hogy a zászlóik alá állt volna nagyobb számban. . Közben a császáriak, Heister tábornok vezetésével nagyban készülődtek az ellentámadásra, a kurucok visszaszorítására. Sajnos, ezt az eléggé nyílt készülődést Károlyiék közömbösen nézték. Mindaddig, míg meg nem indult Heisterék ellentámadása. Akkor ' viszont minden különösebb ellen, állás nélkül a menekülést vá­lasztották. Nagy gyorsasággal ér­tek el a Dunához, hogy hamar a solti sáncokba ássák b,e magu­kat az erősen megcsappant csa­patok. Rákóczi ekkor kezdett először igazán a vereségre fi­gyelni, s hamarosan indult Eger­ből ide, 'környékünkre,. , Tábor,(i-?l zott aztán Patajon, Ordason, Sol­ton és másutt, 'i.. Az utókor, a tudós történésze­ket is beleértve, mindeddig Ká­rolyit okolta csupán a vereségért. Elsősorban Rákóczi és Bercsényi elfogult vallomásai nyomán. Bánkúti Imre könyve arról győz meg, hogy tágabb összefüggésben kell néznünk ezt a kérdést. Íme, az okok közül néhány: a pol­gári lakosság ellenséges érzülete; az arisztokrácia ármánykodása; a támadás időpontjának rossz megválasztása; a tisztek felké­szültségének hiányosságai és kö­vetkezetlenségük; a hadszíntérről történő ellátás negatív hatása; a vallási egyenetlenségek; a tá­mogatás késlekedése R ákócziék részéről. S még valami: Bercsé­nyi emberi hibái, többek között ellenséges érzülete Károlyival szemben, s részéről az irányítás és ellenőrzés . szinte teljes elma­radása. Hozzájárult a kudarchoz a rácok be-b,eütése, i s a kuruc katonák elszökdösése is. S még több minden. összefoglalva: 1704-ben még nem voltak meg a társadalmi, politikai és gazdasági, feltételei a Dunántúl tartós megtartásának, s a felkelők további területi hó­dításának. Többek között erről győz meg bennünket Bánkúti Imre kitűnő ,könyve. Varga Mihály Tojás minden mennyiségben Az ünnepi eszem-iszom, to­vábbá a helyenként változó he­vességgel lefolytatott népszoká­sok elmúltával tárgyilagosan le­szögezhetjük. Ha visszafogott szószátyársággal is, ám mélységé­ben antul alaposabb ideológiai felkészültséggel mentünk a hús- vétnak. Már csupán a tojásszim­bolika szemszögéből nézve is. Summa summárum, elvi és gyakorlati tojásból éppen ele­günk volt. De hogy csak ma­gamból induljak ki. Miután hús­vét vasárnapján elhatároztam, hogy márpedig a locsolós napon azért is későn kelek —, juszt is hajnalban serkentem. Már fél öt körül felbirizgálta szemhéjamat a rózsaujjú auróra. Próbáltam én visszacsukni, de hasztalan. így aztán ünnepi studirozásba me­rültem. Ezt lárma nélkül csele­kedhettem. Kezdtem memóriáin próbájá­val : lássuk, mire emlékszem még mindabból, amit a tojásról elemi iskolai fokon kemény fejembe vertek. Hát ugye a tojás egy óriási élő sejt. Kívül van a kü­lönböző árnyalatokat viselő héja. Bévül meg a fehérje, sárgája, csírája. Ezenkívül van a tyúkizé­nek — tojásnak mit tudom én hány lélegző pórusa. Meg rém­lik valami felfüggesztő rendszer is... Ahá, a jégzsinórkák. Sajnos, ennél többre nem ha­ladtam, pedig ó be sokszor ütöt­tem tojás-témába az orrom ri­porterkedésem óta is, midőn barneváli berkeket bújtam. Nincs más hátra, haladjunk kijebb, bele a tojás-szimbolikába. A tojás a kezdet, a születés, az eredet. Omne vivum ab ovo — minden élet a tojásból —, for­dítottam szürkén, költőietlenül annak idején Szőke tanár úrnak. S ő ezt szememre is hányta. Pe­dig ő is értette, miről van szó, s én is. Tojás — megújulás — a ta­vasz, a születés szimbóluma.. A természet 4 oldalas folyóiratá­ban az első oldal: a kikelet. Ezért jelképe a húsvétnak is. Hogy miért piros tojás? Mert a piros újabb szimbólum: a legyőzhe­tetlen élet színe. Annyira, hogy ha lila, matyó- vagy kalocsai­tarka is az az immár hímes to­jás — akkor is piros tojás az. No de miért nyuszi tojás is ugyanakkor az a — mondjuk sár­ga piros tojás? Miért? Miért pont húsvétra tojik a nyúl pi­ros tojást?! Meg egyáltalán: hogy-hogy tojik? Mármint tojást. Oly erővel dúlt bennem a tu­datlanságom fölötti háborgás, hogy amikor meghallottam az újságkihordó motoszkálását az ajtó postalikán, egyetlen szép ívű ugrással elhagytam fekhelyemet. „Félre mindenféle tojással!” — mentettem föl magamat minden további önemésztés alól, és meg­könnyebbült lélekkel lopakod­tam ki az előszobába. Lelkesen nyaláboltam föl az ünnepi lapo­kat. Nézzük csak. Aszongya, hogy „Tojáscsata”... Ó, hogy az a! Hát nem ezzel etet ez a lap is. Már hogy ezen a napon Tennessee állam két szomszédközsége azon vetélkedik, hogy hol tojnak a tyúkok keményebb tojást. A ha­gyományos húsvéti csata kere­tében több száz versenyző — kiki nyolc tucat keményre főtt tojás­sal harcba indulva — mindad­dig ütögeti össze a markába szo­rított tojásokat, míg valamelyik el nem törik. Az győz, aki utol­jára marad ép tojással a poron­don. Hát csak beugrattatok a tojás­ba? Na megálljatok csak. Ame­rikai tojás. Ha lúd, legyen kö­vér. Majd most jövök én az el­lentojással, a hamburgi Die Weltből! Lássuk, ki bírja tovább. Tessék: Az Egyesült Államok­ban a tojások 8,8 százaléka törik össze, míg a farmtól eljut a nagy- kereskedőig. Ezzel szemben Ang­liában csupán 4,2 százalék tö­rik össze szállítás közben. Mivel a csomagolás a legtöbb ország­ban azonos, a törési veszteségek különbsége nyilván abból adó­dik, hogy a tojáshéj vastagsága különbözik. S ha már benne vagyunk. Kár a gőzért, hős tennessee-tojásosok. A láthatáron búvogat már az óriási tojás, amellyel eleve re­ménytelenül vetitek össze a ti tojásotokat, mikorra országok kö­zötti erőpróbává fejlődik a to­jáshéj-szilárdsági verseny. Egy szovjet kutatócsoport óriási csir­kék nevelésére dolgozott ki új eljárást. Ennek lényege, hogy a megtermékenyített ‘tyúktojás fe­hérjét — pulykatojás fehérjével helyettesítik. Az ilyen tojásból kétszer akkora súlyú csibe bújik ki, mint az „eredetiből”, s mire „ölni való” korba kerül, 4—5 ki­lós lesz... Ezt már laikus kokas- fővel gondolom: bizonyára a to­jások méretaránya is lépést tart majd a tojótyúkéval. Kedd. Még élek, de behunyt szemmel is tojást látok. És ked­velt hetilapom első oldalán, a második hasábban mit olvasok: „A Badacsony környéki közsé­gekben még divik a pénzdobálós tojásverseny...” — „A Bakony­alja falvaiban az iskolás gyer­mekek ... csapatosan vonultak ki a közeli dombokra, ahonnan —■ a szabályok értelmében — sér­tetlenül kellett legurítani a hí- mestojásokat.” Gyerünk, meneküljünk. Vissza a munkás hétköznapokba, ahol nincs tojás, csak... A lépcső­házban sógorommal ütközöm ösz- sze. Szélesen vigyorog, óvatosan megemeli táskáját. — Tojások! — hunyorít jelen­tőségteljesen a domborulatokra. — A műhelyben ilyenkor az a szokás, hogy észrevétlenül egy-' más homlokához koppintjuk a főtt tojást. Ügy, hogy összetör­jön. Tele a zseb, s mikor a má-' sik félrefordul, clbámészkodik,i neki egy tojást a homolokának. Tavaly nekem kettőt koccantot­tak ugyanarra a helyre, a he­gyes végével... Na most visz- szaadom a kölcsönt. Van a hat tojás közt két nyers is... Tojások, s új népszokások any­ja, ne hagyj el! Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents