Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-22 / 95. szám

1976. április 22. • PETŐFI N£PE • 5 .. . , ,v . ' ; i I ' Jjj II« j ' ; ■; Krupszkaja Leninről A Megyei Művelődési Központ műsora (Részletek) TW’em volt gyönge, de külö- nősebben erős sem volt.' Testi munkát nem végzett. Leg­följebb a kommunista szombato­kon. Szeretett járni. Otthon is folyton, j járkált, fel-alá,, gyorsan,. a szoba hosszában, olykor láb­ujjhegyen. Gondolkodott vala­min. Miért lábujjhegyen ? Azt hiszem, részben azért, hogy ne zavarjon senkit, például az emigrációban, mikor szobát bé­reltünk, ne zavarja a lakás tu­lajdonosait sem. De csak rész­ben ezért. Ezenkívül valószínűleg azért is, mert ez a gyors, zajtalan, lábujj'hegyen való járkálás még erősebb koncentrációra késztet­te. A mozdulataiban nem volt semmi félszegség. Mozdulatai nem voltak lágyak, de nem is voltak szögletesek. Nem volt esetlen, inkább ügyes. Keményen állt a lábán. Tornászni nem tornászott; go- rodkit játszott. Űszott, jól kor­csolyázott, szeretett kerékpároz­ni... Gyorsan öltözött és vetkőzött. A betegsége alatt igyekezett .mindig ugyanazt a sorrendet betartani, éppen azért, hogy gyorsan végezzen mindennel. Kedvelt gesztusok és szoká­sos mozdulatok: beszéd közben a jobb kézzel előre és jobb felé. Mimikája és gesztikulációja min­dig kifejező volt; betegsége alatt határozottan élénkebbé vált. Na­gyon gyakran mosolygott. Moso­lya őszinte volt, nem kaján, nem „udvarias”. Hogy tudott hahotázni! Még a könnyei is potyogtak. Nevetés ■közben hátravetette a törzsét. Gyorsan beszélt. A gyorsírók nehezen tudták követni. Egyéb­ként lehet, hogy nem is azért, vagy nem annyira t azért, mert gyorsan beszélt, hanem mert 1. akkori gyorsíróink elég gyen­gék voltak; 2. mondatainak fel­építése nehéz volt.. Hangja kifejező, nem mono­ton. Különösen kifejezőek — a 'moduláció tekintetében is — a közbekiáltásai. Mintha most • - is hallanám. 11 eszéde egyszerű volt, nem ** cikornyás, nem teátrális, nem ’ volt sem „természetesen mesterkélt” és franciásan „dalia, mos” .(mint például Lunacsarsz- kij beszédmodora), sem száraz, merev, monoton, „angol” típusú, az orosz beszéd e két véglet kö­zött valahol középütt van. Ilyen volt Iljicsé is: „közbülső”, tipi­kus orosz beszéd. Érzelmileg te­) Lenin Gorkiban Krupszkajával, A. I. Jelizarovával, unokaöccsével — Viktorral és egy munkás kislányával — . Verával. (Fénykép 1922-ből.) lített, de nem mesterkélt, nem erőltetett. Előfordult,. hogy sétálni men­tünk, és ő némán, gondolatai­ba merülve ment mellettem. Ilyenkor én se szóltam, hagytam, hogy magába mélyedjen. Azután . elkezdett beszélni, részletesen,! alaposan, és nagyon nem szeret­te a közbevetett kérdéseket. Vi­ták, megbeszélések után gyak­ran mogorva, szűkszavú, levert volt. Én soha nem kérdezősköd­tem; később mindig elmondta magától, mi történt... ■ , Ooha nein fordult elő, hogy ^ szavak, mondatok vagy. ' fordulatok -kiestek volna az em­lékezetéből, vagy hogy nem ér­tette volna meg a másik fél sza­vainak értelmét. Ellenkezőleg, rendkívül gyorsan megértette és felfogta. Feljegyzései gyakran egyetlen szóból, egyetlen mon­datból állnak. Otthon, ha valamilyen kérdés erősen izgatta, mindig suttogva beszélt. Nagyon friss, állhatatos és kitartó ember volt. És derü­látó. Szeretett dúdolni és fütyörész- ni. Rettenetesen gyorsan írt, tele rövidítésekkel. Sokat és -szívesen írt. Előadásaihoz mindig léírta , a beszéd gondolatait és vázlatát. Masok előadását hallgatva, ^ je­gyezte az előadó gondolatmene­tét és egyes, megfogalmazásait. Ezekben a jegyzetekben minden lényeges benne volt, semmi fon­tos nem sikkadt el... Kéziratait mindig rögtön tisz- tázatban irta. Nagyon kevés ja­vítással. A statisztikai tábláza­tokat, számokat, kivonatokat mindig rendkívül gondosan, kü­lönös buzgalommal írta, ezek a „szépírás” ■ mintaképei. Szívesen írt ki statisztikákat;' v számokat, görbéket, grafikonokat, de raj­zos grafikonokat soha. Rendkívül gyorsan - olvasott. Néha olvasás közbén félhangon mormolta magában, ami az cú- vasmánnyal kapcsolatban eszé­be • jutott. Vizuális memóriája ki­tűnő volt. Az arcodat, oldalakat, sorokat pontosan megjegyezte magának, sokáig megőrizte emlé- - kezetében, még az egészen apró' részleteket is. Imádta a természetet. Szerette a hegyeket, az erdőt és a nap­lementét. Nagyon szerette és ér­tékelte á színek kombinációit. A saját öltözetére - nem sok gondot fordított. Azt hiszem, teljesen mindegy volt neki, milyen színű a nyakkendője. A nyakkendőt különben is afféle szükséges rossznak tekintette... Amikor felszólalásaira készült, és általában amikor dolgozott, szerette az aláhuzogatást, -szél­jegyzeteket, idézeteket, s ezeket gyakran és bőségesen igénybe is vette. Jegyzetei rövidek és ki­fejezőek voltak. uzikális. Zenei memóriája jó. A hallott-dallamot jól megjegyezte. Legjobban a hege­dűt szerette. A zongorát is. Az operát jobban kedvelte, mint a balettot. Szerette a Pathétique és az Appasionata szonátákat, a Torreádor-indulót. Párizsban szí­vesen járt hangversenyekre. De ilyesmire nem sok idő jutott az életünkből. A színházat is na­gyon szerette, mindig erősen ha­tott rá. Szó nélkül megevett mindent, amit elé raktak. Fiatal korában Jelky András nyomában Tokióból Bajára — egy mondat miatt és a börtönben gyomorfájdalmai voltak. Később aztán, áttérve a házikosztra,' ami kigyógyította ebből a. bajból, gyakran meg­kérdezte: — Ezt szabad ennem?' ’ — A mustárt és a borsot szeret­te. A földiepret nem bírta!.. Szerette a mezei virágokat és a zöld növényeket. Emlékszem, 1922-ben azon ’ kaptam, ’ hogy langyos vizet tölt a korsóba, amelybe duzzadó rügyekkel te­li. ágakat raktunk. T énin optimista volt, bár ~ Szibériában és Francia-, országban általában' sokkal ide­gesebb; mint’ bárhol; Rettenetes álmatlanság gyötörte'. Á reggelei • mindig rosszak voltak, ; későn ■ aludt el • és rosszul aludt. Svájc­ban sokat használt , a svájci , élet szabályos - ritmusa;; • Franciaor­szágban azonban’ megint Össze- - vissza éltünk. Késő éjszakába nyúló beszélgetések- és viták zaj­lottak ott. Szibériában a szám­űzetés letelte előtt- -rettenetesen" félt, hogy esetleg meghosszabbít­ják:. ekkor .’különösen ideges és ingerlékeny volt.; Még le is fo­gyott. Általában vidám , volt és tré­fálkozó. Hangulatváltásai nem voltak gyakoriak és áltálában mindig indokoltak. Nagyon tu­dott uralkodni magán. Amikor beszélt, ha nem kel­leti valamilyen okból mérsékel­nie magát, mindig élesen vetette ' fel a kérdéseket, még ki is élez- ■ te őket, „személyekre való te­kintet nélkül”. Az olyan embe­rekkel, akiket nevelt; nagyon tapintatosan - beszélt. . Ha felizgatta magát, elsápadt. Beszédének lenyűgöző szenvedé­lyessége még akkor is érződött, ha látszólag nyugodtan beszélt,.; Minden felszólalása előtt na­gyon izgult: magába merült, szűkszavúan kitért a más témá­jú beszélgetések elől, az arcán látszott, hogy izgul, töpreng. Na­gyon erősen kifejezésre jutott az a törekvése, hogy elmélyülten, ' kutató módjára közelítse meg a kérdéseket. Susenszkojéban például egy paraszt két óra hosszat mésélte neki, hogyan veszett össze a ro­konaival, mert azok nem kínál­ták meg a lakodalmukon. Iljics rendkívül figyelmesen kérdez­gette, igyekezett megismerked­ni ezzel az életformával. Mindig szerves kapcsolata volt ,az élet­tel. A kalandos életű Jelky András önéletraj­zában beszámol arról is, hogy amikor sze­rencsecsillaga már felfelé ívelt, a „hollandiai Gíuberniumbéli Titkos Tanátsosnak válasz­tatott.” Ebben a minőségében „első foglala­tossága vala a Japóniába való követsége, ho­lott a drága ajándékok által azt végzé, hogy a Hollandiai Respublikának keresete bé- tellyesíttetett.” Az eddigi kutatások még nem tártak fel semmi adatot a japán útról. Sokat nem is remélhet­tünk. Ugyan ki fog a szigetor­szági levéltárakban búvárkodni azért, hogy — ha szerencséje van r— talál egy bejegyzést, amely szerint Jelky András partraszállt Japánban? Most váratlan segí­tőre találtunk. Telefonüzenet tudatta: Akira Hayami tokiói professzor Buda­pestre érkezik, előadást tart. Sze­retné . meglátogatni a bajai mú­zeumot. A repülőtérről, magyar kísérői­vel, késő este ért Bajára. Mint elmondta, hazája századokon át el volt zárva a külvilágtól. A történészek egy csoportja, s köz­tük ő is, azt kutatja, hogy mi­lyen csatornák törték át az el­szigeteltséget. Minden kis adat fontos, s annak a végére is jár­nak. Á professzor értesült Jelky korábban idézett mondatáról, s most azért jött, hogy ellenőrizze és kiegészítse azt. Vajon mit tuctok mondani, amiért érdemes volt Tokióból Amerikán át Bajára repülni? Előkerültek a hiteles dokumen­tumok, a dzsakartai levéltárból nemrég küldött, Jelkyre vonat­kozó fotókópiák. Vendégünk szá­mára a legfontosabb, s egyben a kiinduló pontot jelenti a név és az évszám: Jan Andries Jelie­ke 1767 április 7-én lett az ud­vari tanács tagja, s az volt 1768. december 18-ig. Ha járt Japán­ban, e két . dátum között kell ke­resni. Hogy milyen néven szere­pelhet, azt még nem tudjuk, hisz Benyovszky Móricot is Han Ben- goronak írták. A kutatást megkönnyíti az a tény, hogy ebben az időben hol­land hajók csak egyetlen — Na- gaszaki közelében levő —. kikö­tőben vethettek horgonyt, s ezek­ről a japánok rendszeres fel­jegyzéseket vezettek. Ha már elkezdtük, sorra vettük a többi iratot is. Első és legfon­tosabb az 1758. október 12-i anyakönyvi bejegyzés, amely sze­rint „Andreäs Jelieke Alsó-Ma- gyarországból, Baja városából, it­teni polgár” házasságot köt Eli­sabeth Sequin hajadonnal. Ez a mondat kétséget kizáróan bi­zonyítja. hogy a mi Jel- kynkről van szó! 1766. jú­lius 17-én végrendeletet írnak, amelyből tudjuk, hogy Henriette Margaréta nevű leányuk 4 éves. Mária Magdolna pedig másfél. Különböző tisztségeiről is több­ször szó esik az okmányokban. Az egykorú utaslista szerint pe- dik 1766. októberében egy hajó fedélzetén találjuk, mint „volt udvari tanácsost”, útban haza­felé. Batáviában maradt leányai éle­tét szintén követni tudjuk. Hen­rietta 1780-ban Casper Joseph Celestijn, a polgárőrség zászló­sának feleségeként végrendelke­zik, s halála esetére örökösének apját jelöli meg. Hét év múlva, özvegységében nőül megy Conrad Los fősebészhez. 1788. március 8-án újabb végrendeletet írnak, az apja már nem él, gyermeke nincs. Pár hét múlva, április 1-én Margaretha Henrietta Jelieke 26 éves korában meg­halt. A másik Jelky-lány, * Maria Magdolna 15 éves korában, 1780. májusában házasságot kötött a Danzingból . származó lengyel Martin Wijszijnscky lovassági tiszttel, akitől fia születik, * A férj 1802. június. 21-én meghalt, s az özvegy alig egy év múltán Újra férjhez ment, ezúttal, Simon Dirks hajóskapitányhoz. Az es­küvő előtt szerződést kötöttek, amelynek értelmében korábbi vagyonuk továbbra is saját‘ tu­lajdonuk marad. A szerződés mindkét fél vagyo­nát tételesen felsorolja. Kitűnik, hogy az asszony háromszor olyan gazdag, mint jövendő férje, s valószínűleg ékszerkészítéssel fog­lalkozott, mert több ezüstműves rabszolgálja, nagy mennyiségű ékszere, s feldolgozatlan nemes­féme is volt 1828-ban újra végrendelkezett az asszony, aki ismét özvegyi sors­ra' jutott. A fia meghalhatott mert leszármazott hiányában ke­resztlányára hagyta a vagyonát A végrendeletekből viszonylag kevés derül ki: a végrendelkezők, örökösök és a felszabadítandó rabszolgák neve, azonkívül a szö­veg mindegyikénél szóról-szóra megegyezik. Látszik, hogy hiva­ii Ol önkritikus természet; na­gyon szigorú volt önma­gához. De gyűlölte a lélekben való vájkálást és a kínzó önelem­zéseket. Harcias ember volt. Bátor és merész. • Több mint 8 évszázad múl­tán Akira Hayami tokiéi pro­fesszor „viszonozta" az első ma­gyarként Japánban járt bajai származású Jelky András láto­gatását. talosan meghatározott formula szerint írták. Az utolsó adat '1831. decem­ber 24-ről származik; Maria Magdolna Jelieke 66 évesén meg­halt Jelky Andrásnak a Budán kö­tött második házasságából szüle­tett még egy fia, de a felnőtt kort nem érte meg. Ennyi az dióhéjban, amit je­lenleg tudunk. Vannak még nyi­tott kérdések, s reméljük, hogy sikerül ezeket is tisztázni. Japán vendégünk azzal búcsúzott, hogy megérte Bajára látogatni, s tá­jékoztatást küld kutatási ered­ményeiről. Dr, Sólymos Ede múzeumigazgató április 26-tól május 1-ig KIÁLLÍTÁSOK: IV. országos motívumbélyeg-ki- állítás. Megtekinthető: _ május 9-ig. Természet—Látás—Alkotás. Megtekinthető: április 30-ig. HETI MŰSOR: Április 26-án hétfőn 17 órakor a folyóiratolvasóban: Gyermek­pszichológiai tanácsadás. Április 26-án hétfőn 19 órakor a színházteremben: Tavasz ’75. A Pécsi Balett vendégjátéka. Bérletes, belépődíjas. Gyermekmegőrzés. Április 27-én kedden 15 órakor a színházteremben: Középiskolás filmklub. Bérletes. Április 27-én kedden 19 órakor a színházteremben: A Szegedi Szimfonikus Zenekar hangverse­nye. — Gyermekmegőrzés. Április 28-án szerdán 15 órakor a színházteremben: Népzenei be­mutató. Rendezi és vezeti: Kál­mán Lajos népzenekutató. Április 28-án 19 órakor a szín­házteremben: Főiskolás filmklub. Április 30-án pénteken 15 órakor a színházteremben: Felnőtt film­klub I. Francia sorozat. Bérletes. Gyermekmegőrzés. SZOCIALISTA BRIGÁDOK KLUBJA: Április 29-én csütörtökön 18 óra­kor: Hippolyt, a lakáj c. film vetítése 564 TÖPRENGÉS, EGY KÉSEI ELSŐ KIÁLLÍTÁSRÓL, „HIVATÁSOS” ÉS „AMATŐR” MŰVÉSZEKRŐL Csinálja tovább! I Kecskemét, tusrajz. (Bagi Béla grafikája.) Mitől festő a festő, művész a művész? Mit bizonyít a diplo­ma? Pótolhatók-e a rendszeres képzőművészebi stúdiumok? Régi, régi vita. Végeredmény­ben hiábavaló, haszontalan a dis­puta. Az alkotások döntenek. Dolgozni kell az elhivatottság eltökéltségével, a tanulás szün­telen mámorában. Igaz, hogy ügyeskedő dilettán­sok divatok meglovagolásáVal, pil­lanatnyi igények kiszolgálásával, gondosan ápolt kapcsolatokkal tudás és tehetség nélkül művész­ként rontják a közízlést, céhbe­liek megtévesztő magabiztosságá­val fellépve kaparnak ki maguk részére elismerést, pénzt. Kétszeresen megküzd a szak­mai érvényesülésért az önképzés­sel, szakkörben kibontakozó te­hetség. Bizalmatlansággal fogad­ják az „amatőröket”. Újra és újra bizonyítaniok kell, amíg hivatalosan is festőművész­nek címeztetnek. Többségük, a jobbak fütyülnek a megnevezésre. A kedvezőbb ki­állítási lehetőségek miatt töre­kednek á Képzőművészeti Alap tagjai, közé. f*. Érdekes tünet: a tehetségeseb­bekben marad mindvégig valami­lyen meghatározhatatlan bizony­talanság. A jó néhány kiállításon a szak­ma és a közönség elismerését megnyerő Bagi Béla is így for­dult barátaihoz a kiskunfélegy­házi tárlat megnyitását követő beszélgetésen. „Mondjátok, de őszintén,, csináljam? Van értel­me?” Sokan hallgatták az őt bemu­tató szavakat, pasztelljeit általá­ban kedvezően fogadták, a zsűri jegyzőkönyve sok .pozitívumot tartalmazott. Ai főkönyvelő-festőművész .„ci­vil-voltából” táplálkozik, töltői dik újra a kishitűség kútja. Rossz beidegzettségek miatt sandán nézünk arra az emberre, aki színvonals alkotásokkal feje­zi ki véleményét a világról szó­ban, anyagban, zengő húrokon, de tisztességgel ellátja polgári foglalkozását, kerüli a megjele­nés, a viselkedés látványos kül­sőségeit. Gergely Ilus szebben -énekelt hajdanán sok hivatásos, élvonalbeli művésznél. Egy Vá­sárhelyi Zoltán felfedező tálén-., túrna, egy Tóth Aladár tekinté­lye kellett tehetsége elhitetésé- hez. "Mátis Kálmán nélkül szegé­nyebbek lennénk néhány képző- művésszeL Botorságból tagadnánk e ket­tősség lehetséges hátrányait. Ba­gi Béla állapotának inkább az előnyeit használta ki, érvényesí­tette. Ezért kínálkozó alkalom tárlata a nemcsak rá vonatkozó eszmefuttatás papírra vetítésére. Tulajdonképpen a Bács-Kiskun megyei művészek Ernst múzeumi tárlatán figyeltek föl rá. Több fővárosi kritikus szeme akadt meg balladás hangulatú festmé­nyein. Hivatkoztak rá akkoriban. Könnyen [ kiudvarolhatott volna egy önálló kiállítást. Kérdezte is tőle lapunk munkatársa: „Mi­kor jelentkezik gyűjteményes tárlattal?” Három-négy év múl­va — hangzott a meglepő felelet. Ot év múltán állt a közönség elé. Igazolta a benne bízókat, helye van a megye képzőművé­szeti életében. Másként látjuk az általa áb­rázolt várostájakat, mint alkotás sainak ismerete előtt. Nemzedé­kek tekintetével vizsgálódik, is­meri az apró házak lakóinak küzdelmes életét, a szokásokat, más korok üzenetét. Hozzáadott valamit a látványhoz. Azt, amit csak ő tud ezekről a csendesen ballagó utcákról, Kecskemétről. Bagi fekete alapra rádolgozott melegbarnákkal, zöldeskékekkel, j lilás árnyalatokkal, sajátos szer­kesztési módszereivel megtalálta a mondandóját leghívebben, leg­hatékonyabban kifejező formákat, stílust. Nyugalmat, szomorúságot su­gallnak a Kiskun Múzeum föld­szintjén a parasztházak fehérjé­vel keretezett képek, a néptelen utcák, sutlik, terek, a kerítések­be kapaszkodó házak, a görcsös akácfák alá bújt tornácok, zárt-' kulcsú, zártablakú, zártkapujú világa. A festőművészt csak a leltáro­zó hűség ösztönözné? Az egyszer megcsinált tárgyaknak ad méltó maradandóságot ? Kétségtelen, hogy Bagi Bélát a megőrzés szándéka is vezeti. összetéveszthetetlen, tárgyhoz, felkeltett érzésekhez illő stílus­ban fogantak ezek* a képek, s teremtik meg a Bagi-festmények sajátos légkörét. Olyan természe­tesen él a maga számára birto­kolt — nem túl nagy számú — eszközzel, hogy elhisszük neki: ilyen az én világom. A kiskunfélegyházi múzeum lá­togatói közül néhanyan pesszi­mistának mondják szemléletét, s kietlennek, elhangolónak képi világát. ' Látszatra igazuk van. Az el- mélyedőknek azonban a változta­tás elkerülhetetlenségét sugallják képei. Úgy érzik, ki kell tárni, nyitni az ajtókat, ablakokat, lel­keket Csak ilyen szikár szigorúság­gal tolmácsolhatja kecskeméti ví­zióit. Kíváncsian várjuk további úti ját Feladata nem könnyű: a meghódított értékek föladása nélkül kell gazdagítani eszközeit Nem könnyű, mert ezzel a tárlat- tál mércét állított önmaga szá­mára is. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents