Petőfi Népe, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-17 / 92. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1916. április 11. ígéretes törekvések Pár hónap telt el a Városföldi Állami Gazdaság — száznegyvenhárom kommunistát tömörítő — 5 pártalapszervezetének ösz- szevont taggyűlése óta. Tóth István, a gazdaság pártvezetőségének titkára, mégis természetesnek veszi, amikor a taggyűlési határozatok sorsáról kérdezem, összeismertetett az irodájában tartózkodó Fpkete Lászlóval, az állattenyésztési ágazat alapszervezetének titkárával és megjegyzi: — Ketten teljesebb áttekintést adunk. Fekete elvtárs elmondja, hogyan alkalmazza egy alapszervezet a saját területén az egész gazdaságra vonatkozó határozatot Mintegy tárgyalási alapként máris elém teszi az említett, február 12-i taggyűlés határozatát, s az ennek végrehajtását szolgáló másik dokumentumot, a gazda- 6ág 1976. évi gazdaságpolitikai cselekvési programját. Ez utóbbi címe felett késel írva ez olvasható: „5 pl. átadva Horváth Ferenc szb-titkár elvtársnak, az ÜSZB-titkároknak feladatmegha- , tározás céljából II. 16-án.” Közkézen a cselekvési program A határozat egyik pontja az agitáció és propaganda, s egyben a politikai vitakörök feladatait szabja meg. Azt indítványozom tehát, időzzünk ennél a pontnál. A pártvezetőség titkára azonban előbb megemlíti: — Gazdaságunk 1980-ig szóló tervé most ’ készül. Cselekvési programunk viszont hónapok óta közkézen forog. Pártszervezeteink politikai munkája előre jár. Nagy lendületet adott a párt XI. kong. resszusa, határozatai élénk érdeklődést váltottak ki. Tanulmányozásuk a pártoktatás és a szak- szervezeti (űrtatás keretében pedig csak fokozta az aktivitást. Kamatozik ez abban is, hogy a dolgozók tudják, mire van joguk és élnek is vele. Napi információink tele vannak hasznos jelzésekkel, javaslatokkal. Itt tart éppen a pártvezetőség titkára, amikor néhány J percre elszólítja körünkből a gazdaság Igazgatója. Így Fekete elvtárs ve-“ szi át a házigazda szerepét, s a taggyűlési határozathoz kanyarít- ja vissza -a szótr — Az agitáció és propaganda feladatairól az alapszervezetünk taggyűlése is határozott, mivel ez nagyon fontos területe a pártmunkának. Később a gazdaság pártvezetősége összehívta a politikai vitaköri tagok és vezetők aktívaértekezletét. Ott sok minden tisztázódott, mert előtte akadt félreértés, például sokszo- cialistabrigád-tag jelentkezett a körbe; politikai oktatásnak vélték. Az aktíva után alapszervezetünk két vitakört hozott létre. Az egyik vezetője Tóth László, egyetemi végzettségű brigádvezető, a másiké Baski László, ugyancsak brigádvezető. Mindketten politikailag jó felkészültségűek, igen lelkesek, adnak a szavukra és bíznak bennük az emberek. Az időközben visszatért Tóth István átvéve a szót, megemlíti: — Fekete elvtársék alapszervezete fiatal és létrehozását az ágazat dolgozói kérték. Azóta tér. mészetes, hogy a párttitkártól kérik a felvilágosítást a legkülönbözőbb döntésekről, jelzéseik, javaslataik visszaigazolásáról. A vitakörök mérhető haszna •— Vajon mérhető-e, és miben a politikai vitakörök ténykedésének haszna? — kérdezem, Fekete László pedig rávágja: — Feltétlenül! A körök munká. ja úgy indult, hogy a gazdaság ötéves programjához szóló célkitűzéseinkben én aláhúztam az állattenyésztésre vonatkozó részt, ez a mi „asztalunk”. A körökben ezekről folyt a vita. Főleg a tejhozam növeléséről. A tavalyi 3400-zal szemben az idén 3500 liter tejet akarunk elérni tehenenként. Ennek érdekében a takarmányozással is foglalkozik a cselekvési programunk. Főleg a külterjes takarmányozás, a gyepek hasznosítása a feladat, hogy adják meg azt a fűhozamot, ami szükséges. Mindkét vitakör megtárgyalta, hogyan lehetne jobban megszervezi a takarmányozást, hogy a 100, illetve egészen pontosan a 116 liter többlethozam meglegyen. Vagy, hogy a tehenenként naponta szükséges 40 kiló frissen vágott fű véletlenül se her- vadtan kerüljön elébük. Aztán a legeltetési lehetőség a 200 üszőnek ... Az így kialakult álláspontot viszik ki a körök tagjai, megtanácskozzák a dolgozókkal, és minden javaslatot, észrevételt feljegyeznek. Engem is el-elkap- nak menet közben és újságolják a kedvező hangulatot, a jó egyetértést. Ami a lényeg: a dolgozók lehetségesnek tartják, tehát elérhető a kitűzött cél! A nagy tartalék Tóth István jólesőn hallgatja 'az alapszervezeti párttitkár lelkes magyarázatát, aztán figyelemre méltó kiegészítést fűz szavaihoz. — Gazdaságunk nagy tartaléka a több mint kétezer hektárnyi, eddig kevéssé hasznosított gyepterület, közte nem kevés parlag. Gyeptelepítéssel, felújítással és intenzív műveléssel — ■ műtrágyázás és öntözés —, megsokszorozható a fűhozam. Erre a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel kidolgoztattunk egy tanulmányt. Az ebben foglalt javaslatok szerint az ország legnagyobb tehenészete lehet a miénk, hiszen a hektáronkénti 100 mázsa, sőt ennél nagyobb hozam is elérhető. Ekkora termés betakarítására azonban nincs meg a technikai felkészültségünk. Körülbelül 40 milliós beruházás kellene hozzá. A jelenlegi állatállományunk sem igényel annyi takarmányt. Tehát a debreceni javaslatok fokozatos megvalósítása a célunk. Most ott tartunk, hogy a kidolgozott programunk szerint, az idén vettünk egy El—301-es betakarító gépet és rendeltünk hozzá két pótkocsit a levágott fű gyors, tápértékvesz- teség nélküli szállítására. Hisz’ ez a lényeg, akár szénának, akár silónak - hasznosítjuk is. A múlt évi 18-cal szemben az idén a 30 mázsa hozamot céloztuk meg a több mint 2 ezer hektár gyepterület átlagában. Ezen belül természetesen nagy a szóródás. — Például nekünk itt, Városföldön 328 hektár legelőnk van —, kapcsolódik Fekete László. — Ebből 208 hektárról' 60 mázsa, 120-ról pedig 50 mázsa átlaghozamra számítunk. Műtrágya és öntözés nélkül ez nem menne. Valóságos kincs a sertéstelepről vízzel hígítottan az öntözőcsatornába kikerülő trágya! A gazdaság ígéretes legelőhasznosító törekvéseinél hosszasan elidőztünk. A pártvezetőség titkára ezután a háztáji segítésére vo. na tkozó törekvésekkel hozakodott elő. Meg kell találni a módját! —- Ezeket a járási pártbizottság indítványára fogalmaztuk meg. A gazdaság központjában és minden kerületében van már szervezője, irányítója a háztáji termelésnek. Ez volt az első. Utána felmértük a dolgozók állatállományát. Ennek már a beszámoló taggyűlés előtt nagy volta visszhangja, s előjöttek ám az igények is. Aztán az illetmény- kukorica-földéken kívüli, nagy-, üzemileg nem hasznosítható területeket mértük fel, a háztáji támogatása céljára. Az eredmény: 110 hektár rét és 45 hektár legelő. A dolgozókkal most kötik a megállapodást a kerületvezetők. Gazdaságunk dolgozói 40 tehénnel, 235 birkával és 125 kocával rendelkeznek. Ugyanakkor 336 vemhes kocára jelentettek be igényt. Ez nem kis gond a rendelkezésünkre álló tenyészkapa- citás és a nagyüzemi feladataink mellett. Az idén tervezett 36 ezer sertésen felül további 2000-revan kötelezettségünk. Pártvezetőségünk mégis úgy döntött: meg kell találni a módját a háztáji igény kielégítésének. Még is találtuk. Ezt bizonyítja, hogy 200 koca vemhesítése már megtörtént, kihelyezésükre május 15 és szeptember vége között kerül sor. A 336 közül nekünk 130 vemhes kocát kell előkészítenünk és a dolgozóknak átadni — toldja meg Fekete László. Aztán szóbakerül még, hogy a háztáji takarmányellátást is elősegíti a. gazdaság. Nem szólva az árutermelés egyéb módon, ' így .például vetőburgonyával való támogatásáról. Épp a napokban osztottak szét 280 mázsa jó minőségű vetőburgonyát az igénylők között. Meggyőződés, önbizalom, derűlátás — ezt éreztem minduntalan, egész beszélgetésünk folyamán. S hogy ez miből táplálkozik? Mint. ha csak erre kívánt volna válaszolni Tóth István, amikor befejezésül így szólt: — Nehéz év volt a 75-ös. Gazdaságilag és egyéb szempontból is. Például a gazdaság 14 kulcs- pozíciójában változás történt. Ez külön kötelezettséget rótt a párt- alapszervezetekre. Állniuk kellett a sarat. És derekasan állták. Felkészítettük a titkár elvtársakat — akik között hárman, köztük Fekete László is fizikai dolgozók .—, arra, hogy mi a gazdaság pártirányítása: nem átvenni azt, hanem odahatni. Sok jó tapasztalatot szereztek. A párt- szervezetek megerősödve munkálkodnak tovább, • eleven kapcsolatban gazdaságunk valamennyi dolgozójával. És ez a záloga céljaink elérésének. Perny Irén HiltoA a középkorban Jó ütemben halad a budai vámegyedben a Hilton Szálló építése. A 323 szobás hotel a tervek szerint a világ egyik legkülönlegesebb szállodája lesz, a műemlékrészleteket ugyanis beépítik a modem épületbe, amely szervesen illeszkedik a vámegyed középkori környezetébe. Képünk az épülő szállónak a Halászbástyáról kibontakozó látványát mutatja. (MTI-fotó — KS) Üzemi balesetek nyomában... Alkotmányunk kimondja, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. Fontos társadalmi és egyéni érdek fűződik ahhoz, hogy áz üzemi balesetéit szenvedett dolgozók keresőképtelenségük idejére a társadalombiztosítási szolgáltatásokkal meg nem térült keresetveszteségük és egyéb káruk megtérítését igényelhessék. Énnek megfelelően a Munka Törvénykönyve alapelvként írja elő, hogy a. vállalat a dolgozónak a munkaviszonya keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felek Vizsgálat tizenhét vállalatnál A megyei főügyészség a közelmúltban — a járási ügyészségek bevonásával — egy év adatai alapján vizsgálat tárgyává tette, hogy a vállalatok az üzemi balesetekkel összefüggő károkat a jogszabályok előírásainak megfelelően megtérítik-e, az ilyen ügyekben helyesen érvényesülnek-e a törvényesség követelményei és a jogalkalmazás jogpolitikai irányelvei. A vizsgálatok megyénkben a Kohó- és' Gépipari, a Könnyűipari, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumok felügyelete alatt működő és az említett ágazatok körébe tartozó tanácsi vállalatokat érintették. Egy év alatt a vizsgált 17 vállalat több mint 17 000 dolgozója közül 555-en szenvedtek üzemi balesetet, ezeknek csupán 52 százaléka nyújtott be kárigényt, ugyanakkor a bejelentett kárigények 83 százalékát a vállalatok teljesítették. A dolgozók megélhetési alapját munkabérük képezi. Ezért a vizsgálatok nemcsak arra terjedtek ki, hogy a vállalatok a jogszabály szerint kötelező felhívást a kárigény bejelentésére a sérült dolgozók részére kiadták-e, hanem több igényét nem érvényesítő dolgozóval személyes elbeszélgetésekre is sor került. Megállapítható, hogy a vállalatok nagy többsége eleget tett felhívási kötelezettségének, a kárigény bejelentésére szolgáló űrlapokat eljuttatták a dolgozókhoz. Ahol ez nem történt meg, ügyészi intézkedésre utólagosan a vállalatok eleget tettek e kötelezettségüknek. Amikor a dolgozók kártérítési igényüket nem jelentették be, az volt megállapítható, hogy az esetek többségében a dolgozók a baleset bekövetkezésében magukat is felelősnek tartották. Ezenkívül jelentős volt azoknak az eseteknek a száma is, amikor a baleset csak néhány napos táppénzes állományt eredményezett és a csekély összeír* kártérítést a dolgozók nem igényelték.Aholfelületes az eljárás A dolgozókkal történt beszélgetésből kitűnt azonban az is, hogy nem egy esetben — igényeikkel kapcsolatban — nincsenek tisztában a vállalat felelősségének objektív jellegével. Ehhez hozzájárul, hogy egyes vállalatok az üzemi balesetek kivizsgálása során felületesen járnak el. Gyakran olyan jegyzőkönyvi 'megállapításokat tettek, misze- ' rint az üzemi baleset oka „a dolgozó figyelmetlensége”, „vigyázatlan munkavégzés”, stb., ahelyett, hogy a baleset valódi okait feltárták volna. A helytelen jegyzőkönyvi megállapítások egyes ügyekben eleve kilátástalanná tették a dolgozók előtt, hogy igényük eredményre vezethet, így igényüket be sem Jelentették. Nemkülönben azok a törvénysértő vállalati döntések, amelyek indokolása — például „a vállalat nem vétkes", „a vállalat részéről óvórendszabály-szegés . nem volt” -— jogszabállyal kife- ' jezetten ellentétben állő megállapításokat tartalmaztak, ezzel elfedték a dolgozók előtt a' jogszabály valódi tartalmát, a vállalat tárgyi — vétkességétől független — felelősségét A vizsgálatokban részt vevő ügyészségek a dolgozók jogai érvényesülése érdekében a jogokra történő felvilágosításokon túlmenően tíz balesetet szenvedett dolgozó érdekében a vállalati munkaügyi döntőbizottságok előtt eredményes panaszeljárásokat kezdeményeztek. Vétkességre tekintet nélkül Szó volt már arról, hogy a vállalat a dolgozónak üzemi balesettel összefüggő károkozásért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A baleset 'üzemi jellegét a jogszabály a munkaviszony keretére utalással fejezi ki. Ez egyrészt azt jelenti, hogy munkaviszonynak kell fennállni, másrészt azt, hogy a dolgozónak a munkaviszonya során kell kifejteni azt a tevékenységet, amellyel összefüggésben őt károsodás érte. A munkaviszonyból folyó tevékenység és károsodás között összefüggésnek kell lenni. A vizsgálatok feltárták, hogy a vállalatok a mun- ■ kaviszony kerete megítélésében a jogszabályoknak megfelelően jártak el. A kimentéssel kapcsolatban a vállalat működési körén kívül eső elháríthatatlan ok értelmezésében sem merültek fel lényegesebb problémák. Ugyanakkor a másik kimenté^ si ok — ha .a kárt kizárólag a dolgozó elháríthatatlan magatartása okozta — megítélésében egyes vállalatok a jogszabály e rendelkezését tévesen értelmez- . ték. Számos olyan esetet vontak ide, amikor a dolgozó valóban közrehatott a baleset bekövetkezésében, azonban ez a magatartása kármegosztásra adott volna okot, nem pedig elutasításra. A jogszabály szerint a dolgozó vétkes közrehatása vezethet kármegosztáshoz; Betartani a jogszabályokat A vállalat felelősség alóli mentesülésének szűk köre arra kell, hogy serkentse a vállalatokat, hogy a biztonságosabb munkavégzéshez szükséges feltételeket megteremtsék, a dolgozókat — a kizárólagos vagy vétkes közrehatás — pedig arra,' hogy az előírt biztonsági munkavédelmi szabályokat betartsák. E célok elérése azonban csak akkor valósulhat meg, ha a jogszabályok előírásait mindkét oldalon következetesen betartják, szellemüknek megfelelően alkalmazzák. Rosszul értelmezett „-vállalati érdek” az is, ha a dolgozó valóban jogos igényét elutasítják, de az is, ha'minden körülmény vizsgálata nélkül teljesítik az igényt. Az előbbi> esetben a vállalat, az utóbbi esőiben- pedig a dolgozó nem válik érdekeltté a-balesetek megelőzésében, holott ez a legfőbb cél! Egy-egy üzemi baleseti kártérítési igény elbírálása — a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveinek helyes figyelem- bevételével — a dolgozók jogainak érvényesülésén túlmenően megfelelően kell, hogy szolgálja és elősegítse a szükséges egészségvédelmi és biztonsági feltételek megteremtését az adott munkahelyen. A vizsgálatok a kártérítési gyakorlat fejlődéséről adtak számot, ugyanakkor feltárták azt is, hogy a törvénysértések — amelyek felszámolása érdekében a szükséges intézkedéseket az' ügyészek megtették — a területen nem kis Számmal fordulnak még elő. Dr. Kerék Lajos csoportvezető ügyész te. — Van ám olyan opinió — meggondolta, hogy ezek nemigen értik a latinos beszédet —, vagyis vélekedés is, hogy ebből a csapdából úgy kellene kihúzni a lábunkat, hogy visszamegyünk a hegyekbe. Mint valami várba. Völgyek közé. Biztonságba. — Nem nézett Bercsényire, nem akarta, hogy ezek megtudják, a gróf gondolja így. A két kuruc egyszerre hördült fel. Egymás szavába vágtak, hadartak, összevissza beszéltek. — Visszafelé!... Hegyek kö-, zé! Zabkenyérre!... Kecskehúsra!... — Végül is Majos István, már nemesi jogánál fogva is, próbált rendesen, úgy ahogy tanácskozáson kell, beszélni. Esze a kezeit összekulcsolta, fejét leejtette, s míg Majos beszélt, mélységesen töprengett. — Nagyságodnak meg kell tudni a teljes igazságot. Mink, lovasok, soha többé hegyek közé nem megyünk. Hová az istenbe! Mind, de mind át akar menni a Tiszán. Ma este is, el ne felejtsem mondani, átúsztatott mihoz zánk, nem tudom hogyan csinálták, de átjöttek, valahonnan Tokaj alól vagy ötvenen. Tán hatvanan. Mind lovasok. És katonák. Az Ebergényi-féle ezredből szöktek meg, már a javát értve. Egy darabig Debrecen alatt bújkáltak, erdőkben, mezőkben, onnan jöttek... de nem azért, hogy be hegyekbe... ááá... — Majos elbődült. — A hegyekből ... a hegyekből... éppen elegünk van, nagyságos uram... — Szökött iovasok? Németektől szöktek? Ki a parancsnokuk? — Németektől szöktek, de magyar az mind. A parancsnok? Azt mondották, hogy valami Ocs- kay. Ocskay László. A fejedelem Bercsényire pil- lantótt, aki nemet intett a fejével. Nem ismeri. — De az nem jött idáig. Azt mondják, útközben lemaradt. — Nevetett. — Valami faluban. Pócsnak hívják azt a falut. Ott akadt neki valami fehérszemély. Egy kastélyban. Valami Tisza Ilona, ha jól vélekszek a nevire. De jön, azt mondják, jön... Csak elébb megházasodik. Ekkor Esze felállt, tisztelettel meghajolt és beszélni kezdett. — Visszafelé menni nem . lehet, nagyságos uraim. Egyáltalán nem lehet. Nemcsak azért, mert nem akarunk, hanem mert ha akarnánk se igen tudnánk. — A fejedelem meg a gróf szigorú tekintetére, úgy látszik, nem értik, mi a beszéd summája, megmagyarázta. A fejedelem felé bökött az állával. — Nagyságod parancsolata szerint nincsen híd a Borsován. Szétszedtük, ami maradt, szalmával meghordtuk, felégettük. Bercsényi a homlokára csapott. Erről teljesen megfeledkeztek. Esze folytatta, konokul, megátalkcdottan, mint a bolond, aki egyet hajt. — Csakis ríaminynál. nagyságos uraim, csakis Naminynál. Ott kell átmenni a Tiszán. Ottan szemben nincsen német, és ha már odaát vagyunk, akkor már otthon vagyunk, mert van olyan mondás, hogy ha megverik a pásztort, elszéled a nyáj, márpedig ha mink innen visszafordulnánk, akkor az úgy esne, mintha megvertek volna bennünket, pedig minket nem vertek meg, így aztán én azt mondom, csakis Naminynál, csakis Naminynál, ottan van rév és én ismerem, mint a tenyeremet... Ekkor kintről vita zaja hallatszott be, s az őr éles kiáltása: — Így akarsz bemenni a fejedelemhez, te istentelen... héjjj, megállj! De az ajtó megnyílt és bebukott rajta egy fiatal, alacsony termetű legény, és mindjárt meglátszott, miért tiltakozott az őr, hogy így jöjjön be a fejedelem szobájába. Mezitláb volt, ruházata csurom víz, ahogy lihegve megállt, azonnal tócsa kere-4 kedett a lába körül, ázott ruhájából szivárgott a talpához a víz. — Hát te? — kiáltott rá Bercsényi. — Mit akarsz itt? — Ez, nagyságos uraim, ez kuruc — mondta Esze. A kuruc megtörölte az orrát. A szeme.,villogott, látszott, hogy alig fér meg benne a lélek, a szó. — Senye János. Én küldtem át a Tiszán, merthogy halászember, át tudja úszni a nagy vizet. Nézze meg, mit kopácsolnak, ácsolnak azok odaát. Na — kérdezte Senye Jánostól —, mit láttál? — Semmit. Átúsztam oda, átúsztam vissza és semmit se. Semmit az égadta világon. Odaát semmi sincsen. — Miket beszélsz? — Bercsényi a legény elé állt. Ordítani szeretett volna erre a buta kuniéra, de fékezte- magát. — Mit jelent az, hogy semmit se láttál? Akkor miért mentél át, ha semmit se láttál? Akkor te nem is mentél át, ha semmit sem láttál odaát! — Azt láttam... — A legény végre lélegzethez jutott. — Azok onnan elmentek. Mindenki. Azért kovácsoltak, mert észrevették a hajókat. Elegendték a malmokat, a vízimalmokat. Mindent elengedtek a Tiszán. A tutajokat is, amiket összefogdostak. — No, fiam — Esze Tamás megmarkolta a legény vállát, biztatni szerette volna az értelmes beszédre. — Én azért küldtelek át — a legény bólogatott, boglyas hajából a homlokára még mindig szivárgott a víz—, hogy mindent megtudakoljál. Azt mondod, elmentek. Mért mentek el? Hogyan mentek el? — Ezt én nem tudom honnan tudnám. — De hát csak beszéltél valakivel? Azért' küldtelek át, hogy mindent megtudj. Mit tudtá! meg? — Hát, hogy elmentek. Odaát nincsen senki. Senki nem értett semmit Az este még mindenki, aki itt tanácskozik, azt tudta, hogy a túlsó parton táborozó németek és vármegyei nemesi csar patok valamiféle hidat, átkelőalkalmatosságot, hajókat, tutajokat ácsolnak egybe, támadásra készülnek a Váriban összegyülekezett kurucok ellen. És most ez a borzas, vizes legény azt mondja, odaát nincs senki. — Én csak aztat tudtam meg — a kuruc újra megtörölte keze- fejével az orrát, nyilván megfázott a vízben —, hogyhát mi tőlünk, vagyis a fejedelem úr csapatából átúsztatott lóháton egy német. Aki trombitálni szokott. Átszökött őhozzá Jak. 0 aztán ott mindenféle híreket mondott. Most már a fejedelem is a legény elé lépett. (Folytatjuk.)
