Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-12 / 61. szám

I

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. március 12.

1

9 Ismeretesek a népgazdaság középtávú és éves tervének feladatai, tehát... Tehát, nehogy úgy folytassuk, engedve a szokványos gondolatmenetnek, hogy mindenki tudja a dolgát. Ez ugyanis, sajnos, nem lenne igaz. A fő irányok, az átfogó teendők pontos megjelölése korántsem ad útbaigazítást arra, mi és hogyan történik majd a gyár, a vállalat kerítésén belül. Meglehet, az olvasó már , sejti nagyon köznapi igazságot hordozó mondandónkat. Azt, hogy rész és egész összekovácsolása most a legfontosabb.

Ezekben a hetekben-hónapok- ban végső formájukat kapják meg a vállalati középtávú programok, s az idei teendőknek egyhatodát már végre is kellett hajtani, hiszen két hónap 1976-ból mögöttünk áll. Mégsem írhatjuk le nyugodt lelkiismerettel — mivel a tapasztalatok mást mutatnak —, hogy a termelőhelyeken tiszta a látóhatár, a kisebb és nagyobb közösségek részt vettek a jövő terveinek kialakítáásban, s így ismerik is azokat. Tudják, hogy a népgazdaság... de nem tudják, hogy az ő gyáruk, gyáregységük, üzemük, műhelyük... tudják, hogy a külkereskedelem mérlege, de nem tudják, hogy a náluk készült termékek... — a legtöbb helyen ma ez jellemzi a légkört. Azaza a bizonytalanság, a találgatás. Amit nem oszlathat el, nem szüntethet meg az országos teendők puszta igenlése, ismételgetése. Világosságot az gyújt. a fejekben, tettekre az ösztönöz, ha a munkahely a maga saját jövőjének útját alaposan megtervezte, s képes azt úgy a közösség elé tárni, hogy abból mindenki megértse: a kollektíván belül elfoglalt szerepköre mekkora feladatot ró rá, s milyen holnapot, kenyeret ad.

' • A nagy, országos perspektívák fénye erős, sugarai élessé teszik a legfontosabb vonalakat, ám nehogy azt higgyük, minden megvilágítanak. Ki tagadná, hogy a népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény fejezeteinek és paragrafusainak, — szövegük bármennyire tárgyszerű is —, sokfajta mondandója van mindenkinek. Beruházásokról és termelésnövekedésről, a szelektivitás fontosságáról és a reáljövedelme^ emelkedéséről, az - ;,egés?ségügyi ellátás, javításáról, 'H1 a lakásépítésről. Csakhogy az em- ’ bér — természeténél'fogVár — a nagy dolgok hallatán legtöbbször, fogódzkodóként, kisebbeket keres. Olyanokat, amelyekben — mintha tükörbe pillantana — fölfedezheti a reá vonatkozót, a neki szántat, s csak általa megte- betőt.

Lehet, mindenütt akad néhány ember, akikre okkal, joggal rámondhatják: nem érdekli őket semmi sem. Ám a túlnyomó többség valóban zárt füllel, csukott szemmel fogadná a ■ saját

jövőjét felvázoló ismereteket? Rosszul ismerik a dolgát, munkáját tevő embert — még azt is, aki ebben*puszta kenyérkeresetet, kötelességet lát — ott és azok, akik utasításokra,' parancsokra hagyatkozva vezetnek.. Valóban érdektelen bármely közösségnek, hogy új termék gyártására rendezkednek be, s ehhez új gépek, szerszámok, munkafogások, azaz új ismeretek kellenek, tehát tanfolyamra járnak majd? Valóban mellékesnek éreznék akár egy brigád, akár egy egész gyáregység dolgozói,, hogy az eddig tes- sék-lássék módra összehozott exportszállítmányokat mind nehezebb eladni, azaz váltani, újjal előrukkolni elkerülhetetlen?

A A cselekvéstől visszariadok menedéke a hitetlenkedés. Akik sajnálják a fáradságot arra, hogy meghallgassák mások véleményét, akik a dolgozó emberben egy „fő” munkaerőt, s nem többet látnak, azok buzgón bizonygatják: az országos célok1 ismertek, a többit majd megtudják a beosztottak akkor, amikor itt lesz az ideje. S mikor lesz itt? Akkor, amikor a vevő, a kooperációs partner szerződésbontással fenyeget, amikor túlórázni kell, s túladni a termékeken csak bűvészmutatványokkal sikerül ? Perspektívát fölrajzolni annyi, mint végiggon-, dőlni lehetőségeinket és kötele- zettségeinke't, összevetni céljainkat és eszközeinket. Amit országosan megtettek az erre hivatott testületek a népgazdaság öt esztendei, s egy évre terjedő programjának kiformálásával, azt megteszik a munkahelyek is. Csakhogy az országos tervek a legszélesebb nyilvánosságot kapták, nincs szükség semmiféle találgatásra; így van 'ez vállalati körben is?

• Ideje leszámolni azzal a sok kárt okozó tévhittel, hogy embert és munkát, munkavállalót és munkahelyet csupán a pénz, a bér, a jövedelem köt össze. Szociológiai és üzempszichológiai vizsgálatok sora tanúsítja — azt, amit józan ésszel sem nehéz fölismerni — a kötődés ezernyi más szálának jelentőségét. E szálak legfontosabbja az, amely a tudati .tényezők elemeit fonja át. Ezek a tudati tényezők nem automatikusan jönnek létre, hanem kialakíthatók, fejleszthetők! Akkor,

* 'ha1 ténylegeséit,“s' tiem formálisát!'.

érvényesül a munkahelyi dómok-'

tyrácia/nha uaz '‘embérek1, egyszerié'

értik és érzik, hogy közreműködésük, szavakkal és tettekkel fontos, igénye a közösségnek. E felfogást, e magatartást nem elvárni, hanem elősegíteni kell. Rész és egész összekovácsolásával, országos és helyi feladatok értő módon történő, folyamatos összekapcsolásával. Azzal, ami egyszerre politikai és gazdasági teendő, ami alapja — mert feltétele — a tudatos, tehát sikeres termelési, termelői» tevékenységnek.

M. O.

Acélgyártás

oxigénes

konverterben

A világ acélgyártásában a Siemens-Martin kemencéket egyre nagyobb mértékben oxigénes kon- vertekkel váltják fel. Japánban SM-kemencék már nem is működnek. A Szovjetunióban és a szocialista országok egy részében a még működő SM-kemencéket oxigénes frissítő tandem-kemencékké épjtik át, és' természetesen sok új oxigénes konverterrel dolgozó acélművet építenek.

A hagyományos acélgyártási technológiánál a nyersvasból a szenet elsősorban a forró olvadékba kevert érc, illetve oxidálódott vashulladék segítségével vonják ki. Ezzel szemben az oxigének konverterezés során a folyékony nyersvasba juttatott oxigén köti le az onnan eltávolítan- dó szenet, s ez a folyamat egyidejűleg hőt is termel.

Az óriáskohók mellé 2—3—»400 tonnás konvertereket építenek, amelyekkel évi 4—6 millió tonna nyersacélt termelnek. A nagyméretű konverterekbe 6—7 nyílású fúvócsöveken át juttatják be az oxigént, percenként ' minted*' i jjiOO—J6Q0 köbmétert,, Így. betartható a 10 perces frissítési idő, és a 30 percnél rövidebb adagidő. A hatalmas menyiségű oxigén^ folyamatos előállítására külön oxi- géngyárgt kell építeni az acélműben.

A képen a Novolipecki Fémkombinátban a közelmúltban üzembe helyezett 350 tonnás oxigénes konverter . látható (föltöltés közben), amely évente 4 millió tonna kiváló tninőségű acélt, ad majd a szovjet népgazdaságnak.

Segítek embertársaimon..!

Egy óra a Vérkonzerváló Állomáson

Véradás... véradómozgalom. Erről a két fogalomról valamennyiünknek az életmentés jut eszébe. Közlekedési, háztartási balesetet .szenvedett embertársaink, súlyos műtéteken szerencsésen túljutottak, akiknek múlhatatlanul a semmilyen gyógyszerrel nem pótolható vérre van szükségük. Igaz, mozgalommá csak huszonöt esztendővel ezelőtt alakult. Addig alkalmilag hívtak be a kórházak önkéntesen jelentkezetteket véradásra. Nyug. díjas ápolónők így emlékeznek meg erről: volt néhány címünk ... de ha őszinték'akarunk lenni, hozzá kell tenni, nem valami magasztos emberbaráti szeretettől vezérelve vállalkoztak akkoriban véradásra az emberek. Bizony keresetkiegészités volt.

□ □ □

1949-ben szervezték meg a véradómozgalmat. Az Országos Vérellátó Szolgálat keretén belül, majd a Magyar Vöröskereszt aktivistáinak - segítségével óramű pontossággal működő szervezetet alakítottak ki, hogy minden rászoruló késedelem nélkül kaphassa meg a számára életfontosságú vért.

A tudomány fejlődésével a rászorulók köre bővül. Gondoljunk azokra az újszülöttekre, akiknek úgynevezett vércserére van szükségük, — a technikai eszközök megvannak hozzá, „csak” vér kell, — nem is kevés. Gondoljunk azokra, akik a közutakon szenvednek balesetet ' és tört tagokkal, kihagyó szívveréssel kerülnek műtőasztalra. Ma sem épülhetnének fel embertársaik önzetlen segítsége nél. kül.

□ □ □

A Kecskeméti Vérkonzerváló Állomás egyik emeleti szobájában ülünk dr. Borka István főorvossal és egy magas, fiatal férfivel Hideg Antallal. /Mintegy másfél évtizede ismerik egymást. . Feltehetően ez a szaros kapcsolat is hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalember tárgyilagosan beszél ittlétéről.

— Haemofiliás vagyok. Ez egyfajta vérérzékenységet jelent. Öröklődő, és meglehetősen rit- ■^a, Ügy tudoQj^ghhez az intézetre, hez mindössze tizenhatan tartó-, tozunk. .Természetesen.-;.' az eltelt esztendők folyamán megtanultuk —, megtapasztaltuk, hogy mikor kell orvoshoz jönnünk, jelentkeznünk. Mivel nálunk egy egyszerű foghúzást is csak meghatározott helyen lehet elvégezni, azt is csak megfelelő mennyiségű vér adagolása után. — nagyon is tisztában , vagyunk a véradás jelentőségével. Minden érzelmeskedés nélkül úgy is mondhatnám, hogy az embertársaink adta vér nekünk egyértelműen életet jelent.

Egy idő óta — hála a roha-. mosan fejlődő orvostudománynak — nem vért, hanem vérkészítményt kapunk. Így egyetlen injekció a régebben ismert több palack vérrel egyenlő. Nekem most, kora tavasszal erre heten• A' vér laboratóriumi vizsgálata elengedhetetlen.

ként két alkalommal van szükségem.

— Ismeri azokat az embereket, akik önnek vért adnak?

— Nem. A palackon rajta ,van a véradó neve is, de amint már említettem, én vérből készült gyógyszert kapok.

A szobába új vendégek érkeznek, két nő és egy férfi. Ök is azok közé tartoznak akik Hideg Antalnak rendszeresen vért adnak.

Szabó Veronika a parketta- gyárból érkezett. Rendszeresen jön, ha szól az üzemi ápolónő.

— Családom egyik tagját néhány évvel ezelőtt Operálták. Sok vért kapott. Soha nem tudtuk meg, ki segített rajta. Én akkor határoztam el... segítek ismeretlen, rászoruló embertársaimon. Jövök is, átlagosan félévenként.

Az Irodagéptechnikai Vállalatnál dolgozik Illés Gáborné. Egyszerű, szép szavakkal beszél elhatározásáról.

— Nem tudhatja senki, mikor kerül bajba, életveszélybe. De a segítséget, az életünk megmen. tését elvárjuk. Én „előlegbe” segítek,'‘ihihdig/'öijö^öl^y^ha1 hívnak.''

Erőteljes,'' mághs -férfi1 'Ssellá'r ' Imre, a 'föázél'őgyár ÖrIRéntés ' véradója.

— Pesti vagyok. Suttyó legényke voltam 1944-ben. Vettem a sebesülteket az óvóhelyre. Fel sem fogtam, milyen veszélyben voltam magam is. Ott láttam először életmentést véradással. Persze még technikailag másképpen mint most... hát én akkor úgy döntöttem, hogy ha túlélem, mindig segítek.

Természetes egyszerűséggel beszélnek cselekedetükről. A parányi megillefődöttségük abból fakad, hogy Hideg Antal is itt van. Érdekes találkozás!..

□ I jff

Mintegy harmincezer véradót tartanak nyilván Kecskeméten.

Ez a meglepően nagy szám csak annyit jelent, hogy nagykiterjedésű megyénkben Kiskunhalasig idetartoznak mindazok, akik erre a segítségadásra vállalkoztak.

Tulajdonképpen névtelenek. Igaz, a vérplazmával teli palackokra rögzített kartonra — a beteg szempontjából legfontosabb adatokat írják: a vércsoportot, a különböző dátumokat, helyet, ahol a vérvétel történt. Néhány betűnyi hely jut a véradó nevének is. De ki figyel, kinek van erre ideje figyelni, amikor a beteg ér verése a legfontosabb? ■

A véradó-törzsgárdisták közül is csak néhányan emlékeznek arra, hogy valahonnan, néha az ország másik végéből — egy képeslapot hozott a posta, néhány- szavas köszönettel. Milyen jólesett! Akkor úgy érezték, üzent nekik valaki, akivel soha nem találkoznak. 'Személyes kapcsolat kialakulásáról viszont soha nem hallott senki. Amikor ez el. hangzik, tekintetem a szobában kifüggesztett plakátra téved: földgolyónkat egymás kezét, fogó embergyűrji , kprül«.Szép,

világos,,, gon.dólath (i'Kmí

''A "beszélgetést'1 égj' ríö^ő? szakítja meg. Borka főorvost keresik Szegedről, az egyik klinikáról. Kecskeméti beteget operálnak holnap,, jöbb palack vért igényelnek ináén. Ha nincs, kérnek máshonnan, a műtét kezdetéig, a szükséges mennyiséget előteremtik. De nem kell máshova fordulniuk, a kért vérkészítmény a szokásos úton még a mai napon Szegeden lesz. Jó hallani, ezt a megnyugtató elintézési módot.

Búcsúzunk. A Móricz -Zsig- mond utcai épületben egy egyszerű munkanap egyetlen óráját láttuk közelről. Egy szempillantást az itt folyó halk, komoly felelősségteljes munkából.

Selmeci Katalin

Szabály - az életért

Kisebb megbeszélés végére érkeztem az SZMT munkavédelmi osztályára. Ekker Lajos munka- védelmi felügyelő éppen’ ezeket mondta két vendégének.

— De ne gondolják, hoev nem találkozik még ma is az ember ilyen nézettel: „A sok óvórendszabály csak nehezíti a munkát. Ha mindent — előírás szerint betartanánk, hogyan és mikor tudnánk dolgozni?” ...Tessék ezt elképzelni felelős vezető szájából! Mit várhatunk ilyen helyen a beosztottaktól? Mit mondhatunk a munkavédelmi szemlélet színvonaláról?

Mindjárt került példa is a tarsolyból. Éppen jó volt erre az imént emlegetett mezőgazdasági nagyüzem, ahol pár éve halálos balesetet okozott az alkohol. Két fogatos közül csupán az egyik ért be a majorba lovával, kocsijával, a másiknak estik a fogata. A gazdája útközben lebukott, vérbefagyva találtak rá.

Itt volt bevett és a tragédiáig bocsánatos szokás, hogy a majorság közeli kis trafiknál ki-ki megállt arra fordultában, s bevágta a maga1 „kisüvegét”. Az előbbi két fogatos egyike, az életben máradt fiatal — akkor még — nagy meggyőződéssel ál-, lltotta: „Ügy megy jól a munka, ha az ember reggelenként megissza azt az egy decit.” — Javára legyen mondva, azóta igen megváltozott

Kézenfekvő volt, hogy miután látogatói eltávoztak, az év eleji tapasztalatok felől érdeklődtem

Ekker Lajostól. Emlékezve arra is, hogy a múlt esztendő bizony „fekete év” volt a mezőgazdaságban előfordult halálos balesetek gyakorisága miatt — a megyében.

— Alig léptünk 1976 harmadik hónapjába, de sajnos már két halálos baleset történt mezőgazdasági dolgozókkal. Az egyik tragikus üzemi balesetről alig két hete jelent meg a hír a Petőfi Népében is. Tiszakécskén, az Üj Élet Tsz istállójában rakodás közben a kocsi oldalmagasítóját a szállítmány súlya kiszakította, s a fogatost a teher a falnak szorította. A másik e napok egyi- ■ kén Jászberényben történt, ahol a városföldi Petőfi Tsz dolgozóját érte halálos üzemi baleset. Az ok: a rakodógép szabálytalan működtetése. A Heves—Nógrád megyei MÉH V. gépkezelője figyelmetlenül már akkor elkezd- . te markolókanalas gépével a rakodást, mielőtt a gép hatósugarából eltávoztak volna a munkások.

Mindkét halálos üzemi baleset ismét szállítással, anyagmozgatással függ össze. Nem győzi hangsúlyozni s a figyelmet felhívni a munkavédelmi felügye» let, hogy a munkavédelmi szabályzatok ide vonatkozó előírásait, ilyenkor, év kezdetén, télen sem szabad mellőzni, elfelejteni. Télen se? Ne felejtsük el, hogy végeredményben a mezőgazdaságban sincs már „uborkaszezon”. Pláne szállításoknál, a termékek

mozgatásánál. És gondoljunk csak bele természetes ésszel: ha egy munkavédelmi szabályt figyelmen kívül hagy valaki — nem törődik vele, hogy védőfelszerelés nélkül nyúlkál a gép veszélyes terébe; biztonságos-e a lovas kocsi ülése; szesszel melegíti magát fuvar közben, rossz útviszonyok mellett — mindegy, melyik évszakban szegi meg az előírásokat. A szerencsétlenséget maga hozza magára.

Ám nem kisebb a felelőssége a gazdasági, szakmai vezetőknek sem, akik dolgozóik rendszeres munkavédelmi oktatásában, a munkára való ilyen értelmű felkészítésben „kihagynak”) s úgyszintén annak ellenőrzésében is, hogy az emberek betartják-e az egészségükért, testi épségükért, életük biztonságáért hozott szabályokat. Amelyeknek csak a nevük ilyen hivatalos hangzású, hogy „szabály”, mert tartalmukat tekintve a szó legszorosabb értelmében a legemberibb jótanácsok. Ide ne nyúlj — ezért meg ezért; oda úgy állj, s akkor kétszer könnyebben végzed a dolgod ; ezt meg ezt ebben a sorrendben kapcsold be, s akkor nem kell bajtól tartanod.

Idejében szólunk, hogy idejében készüljenek fel mindenütt a biztonságos,. kulturált munkára, ami — bár eddig sem volt stop a mezőgazdaságban — mégiscsak kiterebélyesedik, mihelyst tartósan rá lehet menni a földekre.

T. I.

Steril és légmentes ampullák

A gyógyszeripar az ampullák tízmillióit használja fel a befecskendezésre szánt készítményei forgalomba hozatalához. Ez a meghatározott alakú, kémiai hatásoknak ellenálló, nagy hőingadozásokat jól tűrő és jól forrasztható anyagból gyártott kis üvegedény a gyógyanyagok csíramentes eltartását biztosítja. Az ampullákat üvegcsőből automata gépeken gyártják. Felhasználós előtt nagy teljesítményű gépeken mosó- és öblítőfolyadékkal tisztára mossák őket. Ezután szárítóalagútban megfelelő hőmérsékleten kiszárítják), illetve csírátlanítják '(sterilezők) és automata berendezéseken megtöltik az ampullákat. Az üvegedénykék lezárását (forrasztását) is a töltőgép végzi. A meg. töltött és lezárt ampullában levő gyógyszert szükség szerint sterilező autoklávban 120 C-fo- kon csírátlanítják, majd az ampullákat repedésvizsgálatnak vetik alá.

A képen látható esetben olyan különleges ampullák lezárását végzi a szakember, amelyből forrasztás előtt el kell távolítani a levegőt. A feladatot úgy odják meg. hogy a gyógy anyaggal megtöltött, elszűkített nyakú ampullákat egy központi vá- ikuumvezeték csonkjaira erősítik fel, majd a ’< légszívás megindítása után szúrólángtól gyorsan megolvad és összetapad, anélkül, hogy levegő jutna be az ampullákba.

Új lengyel textilipari gépek

A Szovjetunió, ' Csehszlovákia, India, Törökország, Egyiptom, többek között ezekbe az orszá» gokba indulnak a „Vifama” lengyel texilípari gépcsalád ! legújabb termékei.

Az új géptípusokat gyártó lód- zi texilípari ■ szerszámgépgyár Lengyelország egyik legnagyobb üzeme. A gyár hatalmas fejlődésen ment keresztül az elmúlt ötéves terv időszakában. A szak-, emberek sikerrel teljesítették azt a feladatot, hogy a lengyel textilipari gépgyártást világpiaci szintre emeljék. Ma az ország texilípari berendezéseinek egynegyedét állítja elő. A „Vifama” gépcsalád termékei megfelelnek a legmagasabb követelményeknek.

A gyár szerves része a tudományos-kutató ’ központ. Mérnökök és konstruktőrök a pneumatikus fonás teljesen új módszerét fejlesztették ki, amellyel sikerült nagymértékben növelni a munka termékenységét.

A „Vifama” legnagyobb megrendelője a Szovjetunió. Az elmúlt ötéves tervben összesen 200 fonógépet vásárolt, s a tervek szerint 1976-ban a lódzi gyár még negyvenet indít útnak. Ami az üzem jövőjét illeti: 1980- ra újabb üzemegységekkel bővül a gyár. A technológiai eljárások és a munkaszervezés tökéletesítésével pedig biztosítják a termelés jelentős növelését. Ha minden a tervek szerint halad, az 1980-ás termelési érték több mint háromszorosa lesz a jelenleginek. (BUDAPRESS-INTER- PRESS)

£