Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-10 / 59. szám

1976. március 10. • PETŐFI NÉPE • 5 A MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT EGY ÉVE (IL) Előtérben a munka minősége Cikkünk első részében elsősorban a mennyiségre igyekez­tünk ráirányítani a figyelmet. A „csillagászati számok” ked­vező színben tüntették fel a lakosság műveltségi igényeinek kielégítésén munkálkodó intézményt. Most megpróbálunk a szám'ok mögé nézni, abban a reményben, hogy elősegítjük a tárgyilagosabb értékelést. • A hirdetőtáblákról a heti programból válogatnak a járókelők. Az intézmény vezetői s mun­katársai nyilván felismerték a klubokban rejlő lehetőséget, azért .szorgalmazták létrejöttü­ket már a kezdet kezdetén. Tizenkét klubot tartanak nyil­ván. Ezek taglétszáma összesen csaknem ezerhatszáz. Tehát mintegy százharminc jut egyre átlagosan. Am a valóság na­gyobb eltéréseket mutat. Az egyik klub ötszázhatvan tagot számlál. Ez eleve lehetetlenné teszi a. folyamatos, meghitt és tartalmas tevékenységet. S még inkább a közösségé kovácsoló- dást. Éneikül pedig a klub nem klub. Mint ahogy égy állandó — és sajátosan berendezett, a tag­ság érdeklődési körének megfe­lelően kialakított — külön helyi­ség hiányában sem lehet az iga­zán. Ebben az intézményben há­rom helyiség áll a tizenkét klub rendelkezésére. Ebből következik, hogy folya­matos és tartalmas belső mun­káról szinte szó sem lehet né­hány közösségben. A túlmérete­zett taglétszám is lehetetlenné teszi ezt. Kétszázhatvan vagy ötszázhatvan ember egy klub­ban? Olyan helyen, ahol á há­rom ilyen célra rendelkezésre álló helyiségben együttvéve is legfeljebb ennek fele férne el kényelmesen ? Jogosan vetődik fel. a kérdés: kevesebb nem lenne jobb? Kü­lönösen, ha azt is megemlítjük, ■hogy a tizenkettő közül néhány bizony döcögve működik. □ □ □ Jellegénél fogva a" klubbal van közeli rokonságban a szakkör. A sajátos arcúra formált külön helyiségre s a közvetlen együtt­élésbe, belső foglalatosságra épül ez is. A működéshez szükséges helyiséget tekintve ezeknél^ már valámiveí jotóíf "á helyzet/-Tizen­három szakkörre öt szoba jut. Még kedvezőbb a taglétszám alakulása. Egy szakkörben átla­gosan húszán vesznek részt. Ami viszont elgondolkoztató: a tizenhárom között kilenc olyan, ^melynek , a tagjai diákok. Az összes tagságnak -kis híján ki­lencven százaléka tanuló és szel-' lemi dolgozó. A fizikai dolgo­zók száma húsz. Ha viszont azt nézzük, hogy a jövő felnőttjei szoknak ide az intézménybe, ke­vésbé tartjuk kedvezőtlennek a képet. □ □ □ A művészeti csoportok éle­tének fellendítése egyben a régi hagyományok ápolását, ébrentar­tását is jelenti. A megyei műve­lődési központban jól tudják ezt. Cila János igazgató elmondta, hogy az amatőr együttesek se­gítése s az újak életre hívása az első naptól kezdve fő törekvé­seik közé tartozott. Tíz csoportban háromszázan vesznek részt. Ez a lehető leg­ideálisabb létszám. S hogy a tagság megoszlása mennyire ará. nyos, jól mutatja a két véglet: a Városi Vegyeskarban negyven­kilencen, a Ciróka Bábegyüttes­ben tizenheten hódolnak szép szenvedélyüknek. Az meg egye­nesen örvendetes, hogy az ama­tőr művészeti együttesek tagsá­gának kilencven százaléka fel­nőtt ember. S az még inkább, hogy legtöbbje (szimfonikus és kamarazenekarok, kórusok stb.) művészi. fokon képes bármikor értő közönség elé lépni. ­□ □ □ Furcsa módon a tanfolyamok közönsége általában kevesebb számú, mint a kluboké. Míg ez utóbbiak közül átlagosan száz­harmincat könyvelnek -el egyre, addig egyetlen tanfolyamra — a huszonnyolc közül — csupán harmincegy személy jut. Pedig a tanfolyamok jellege (alkalmi ősz. szejövetel, előadások, nagyterem széksorokkal) inkább elfogadha­tóvá, s indokolttá tenné a na­gyobb érdeklődést. 'Ide kívánkozik két, figyelmet érdemlő észrevétel. Az első: öt különböző balett-tanfolyamot szerveztek; akkora volt az érdek­lődés. Ezeken nem kevesebb, mint kétszázhármincöten vettek részt, amit lehetetlen elkönyvel­ni -az elégedettség érzése nélkül. A másik: különféle tanfolya­• Felvételünk az Alexandrov együttes legutóbbi vendégsze­replésén készült. mok hallgatói között találjuk a legtöbb fizikai doígozót. □ 1 □ Az intézményhez részvételi s tagdíjjal, valamint hivatalos nyilvántartással kötődő szakköri, klubtagok száma összesen mint­egy háromezer. S azoké, akik a művelődési központot immár mintegy második otthonuknak tartják, az igazgató megfigyelése szerint lehet vagy hatvan-hetven. S az e falak között megrendezett kiállítások mindegyikét megnézi rendszeresen, legalább száz em­ber. Mit jelent ez? Azt, hogy a feltételezhetően/ kulturális érdek­lődésű és igényű művészeti cso­portok, klubok és szakkörök tag­jai közül csupán legjobb esetben is minden huszadik olyan, aki a képzőművészeti bemutatók egész sora iránt érdeklődik. Ám a túlmerész „elvárások” helyett egyelőre örüljünk azok­nak, akik e korszerűen felszerelt, nagyszerű intézményhez már álig egy esztendő elmúltával is szorosan kötődnek. □ □ □ Térjünk vissza a konkrétabb dolgokhoz. Annak bizonyítására, hogy az intézményen belül sok­rétű és sokszínű élet folyik, be­mutatunk a legutóbbiak közül egyetlen egy délutánt, estét. Aki ezen a napon betévedt ide, az alábbiakkal találkozott. Megtekinthetett egy műszaki, egy iparművészeti és egy szo­borkiállítást. Leülhetett a föld­szinti folyóiratolvasóban, ahol a kézikönyvek (szótárak, lexiko­nok) mellett százegynéhány faj­ta lap, folyóirat közt válogatha­tott. Elmehetett a zenés-vidám estre az emeleti színházterem­ben. Behallgathatott a Városi Vegyeskár . és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar próbájára. Megtudhatta, hogy most tartja foglalkozását a fizika, képzőmű­vész és eszperantó szakkör. A tornateremből kihallatszottak a kedves vezényszavak. Ám, ha ezek közül semmi nem keltette fel az érdeklődését, vagy inkább egy kevéske pihenésre vágyott, akkor beült a kényelmes büfébe, s egy üveg cola mellett nézte a televíziót. A megyei művelődési központ­ot mellékfoglalkozású, öt nyugdí. ban hatvanegy főfoglalkozású, jas és hetvenhárom tiszteletdíjas — tehát összesen csaknem más­fél száz — ember dolgozik. A fő- foglalkozásúaknak mintegy egy- harmada közművelődési, szakem­ber. Valamennyien megszerezték — vagy hamarosan megszerzik — a felsőfokú képesítést. Amikor munkájukról, s ezzel összefüggésben a tanácsi támo­gatásról, illetve a közönség ér­deklődéséről az igazgató elége­detten nyilatkozott, megemlített néhány gondot is. Aránytalanságot éreznek még az intézmény belső — épületén, s városon belüli — munkája és a területi — egész megyére kiter­jedő- — ténykedése között. A csoportokat, szakköröket nem tudják úgy elhelyezni, hogy mű­ködésük zavartalan legyen. A helyiségek gyors és gyakori át­rendezése fáradságos és költsé­ges. Az egyes közösségek (mű­vészklub,, szocialista brigádok klubja stb.) működése nem zök­kenőmentes, nem eléggé tartal­mas még. Az előcsarnok, kama­raterem és az-ifjúsági klubhelyi­ség szigetelése nem megfelelő. A színpadtechnikai berendezés hibás és hiányos: nyöszörög a függöny, hiányzik a díszleteme­lődaru a színpadon, rossz a vi­lágítás. A hiányok folyamatos pótlása sok százezer forintba ke- rül. _____________ □ □ □ Mit mutatnak a fentiek? Azt, hogy méltán lett a város és me­gye büszkesége — rövid idő alatt — ez az intézmény. S azt is : ván mit tenni ézútán is, hogy még inkább, és tartósan az le­hessen. Gila János igazgató ezt így fogalmazta' meg: — Egy év elég volt, hogy le­rakjuk az alapokat, amelyekre lehet és kell is építeni. A kö­vetkező időszak fő feladatai kö­zé tartozik: javítani a minőséget, fokozni a hatékonyságot úgy, hogy lehetőleg megőrizzük a számszerű vívmányokat. Éppen ezért 1976-ban kevés új dologba akarunk fogni. Eddig többnyire az események, a látványosabb rendezvények játszották a fő szerepet. Mostantól kezdve a cső. portok, együttesek belső, közös­ségformáló munkáját segítjük fo­kozottabban. És ezekhez társul a propagandánk javítását célzó igyekezetünk. Varga Mihály MIT MONDÁNAK A SZÁMOK? Lépéshátrányban... Vitathatatlan, hogy a Bács-Kiskun megyében működő könyvtárak, álta­lában kedvezőtlenebb körülmények között dolgoznak, mint a másutt le­vők. Az ellátottságot jelző mutatók többnyire az országos átlag alatt ma­radnak. . A nemzetközi tapasztalato­kat érvényesítő, tájékoztató szakmai irányelvekben .szereplő normák egye­lőre nehezen élérhető célok csupán. A Kulturális Minisztérium most el­készült, az 1974. december 3i-i hely­zetet rögzítő összesítője szerint to­vábbra is lépéshátrányban vannak az Itteni könyvtárak, sőt növekszik a különbség, a lemaradás. Könyvek Bács-Kiskun megyében a leg­kisebbek a fejlesztési keretek. A szakszervezeti könyvtárhálózat , van — a minisztérium tájékozta­tása szerint — a legrosszabb helyzetben. Baranya megyében 26,4 forintnyi új szépirodalmi vagy szakkönyv jut egy-egy ol­vasóra, Zalában 38,6, Pest me­gyében 20,3 forint. Az országos átlag 24,8 forint. Nálunk 8,1 for rint. Harmada az átlagosnak, A tanácsok irányításával mű­ködő Bács-Kiskun megyei könyv­tárakban 26,2 forint volt tavaly­előtt az egy-egy olvasóra jutó beszerzési keret, 5 forinttal keve­sebb az átlagodnál. Tartjuk az utolsó helyet. ' Az iskolai hálózatban valami­vel kedvezőbb a kép. Az általá­nos iskolák így is hátrányosabb helyzetben vannak, mint bármely másik megye. A közép- és felső­fokú intézetek könyvbeszerzési keretei kielégítőek. Helyiségek, könyvtárosok Megyénkben kevesebb főfoglal- lalkozású . könyvtáros dolgozik, mint másutt. Viszonylagosan ter­mészetesen. •’ Borsod-Abaúj- Zemplén megyében kétszer any- nyi főállású könyvtáros és segéd- személyzet dolgozik, mint Bács- Kiskunban. A két közigazgatási terület lélekszáma közötti kü­lönbség nem indokol ekkora el­térést. A távlati fejlesztési tervek .készítéséhez kiadott szakmai irányelvek szerint a főfoglalko­zású dolgozók száma a kívána­tosnak a 40 százaléka. A könyvtárak méglevő alapte- _ rülete az irányelvekben megje­löltnek mintegy 35 százaléka. Óhatatlanul felvetődik á kér­dés: kiknek a hibájából, mulasz­tásai miatt rosszabbak itt a : könyvtárak működési feltételei, mint másutt. A világért sem mentem a korábban több várös- ban, faluban, napjainkban már ritkábban, elszórtabban, burkol­tabban mutatkozó, a kultúrát le­becsülő szemléletet, a helyi mű­velődéspolitika ügyetlenségeit, erőtlenségét. (Éppen a könyvtár- hálózat érzi a legerőteljesebben a korábbi kihagyásokat.) Az elmaradás okairól Hamis útra tévednénk, ha csu­pán efféle okokban keresnénk el­maradásunk okait. A könyvtár- hálózat gondjai a milliószor ok­kal említett hátrányos földrajzi, történelmi, települési körülmé­nyekből adódnak. Csodálható-e, hogy a többnyire szétaprózott, olykor a működés elemi feltételeit alig-alig megte­remtő kisüzemben -sajnálják a pénzt a könyvekre? Bács-Kis- kunban a termelés korszerűsíté­se nagy erőfszítéseket követelt a helybeliektől. Az. egy ipari fog­lalkoztatottra jutó beruházási tel­jesítés. az elmúlt ötéves tervben az országos átlag felét sem érte el. A sok bedolgozó üzem, a se­géd- és betanított munkások nagy száma nehezíti bonyolultabb ter­melési folyamatok kialakítását. A gazdaságosság, korszerűség mind hatékonyabb követelményei azonban kikényszerítik a művel­tebb, az adott szakmában képzet­tebb munkások jobb megbecsülé­sét, a legfőbb termelőerőire, az emberre fordíto'tt képzési össze­gek, energiák növelését. Tetszik, nem tetszik, többet kell költeni a könyvekre, a leggyorsabban megtérülő beruházásra. Hasonló folyamatot - figyelhetünk meg a nagyüzemi mezőgazdaságban. Gyorsabb fejlesztést Tudomásul kell vennünk azt az ellentmondásnak látszó követ­keztetést, hogy éppen ott kell gyorsítani a kultúra, az ismere­tek terjesztését, ahol erre (is) kevesebb jut,' mint másutt. Nyil­vánvaló; ha az átlagosnál — mindegy milyen okból — keve­sebbet ' törődünk az ismeretek terjesztésével, tudati, gazdasági, kommunális elmaradásunkat kon­zerváljuk. Felismerték eme összefüggése­ket a megyei párt- és tanácsi vezető testületek. A megyei ta­nács végrehajtó bizottsága 30 hó­napja elemezte az intézmények középtávú és távlati fejlesztési terveit. Dr. Gajdócsi István ta­nácselnök összefoglalójában reá­lisnak minősítette a kidolgozott programokat. .A határozatokat tettek követ­ték. A gazdasági megszorítások lassították az elgondolások meg­valósítását. Ez természetes! Saj­nálatos lenne azonban, ha ebből bárhol az ilyen „improduktív” ki­adások mindenáron történő csök­kentésének szükségességét olvas­nák ki. Ellenkezőleg: csak akkor javíthatunk tártósan gazdasági mérlegeinken — országosan és helyileg egyaránt — ha jobban megnézzük mire költjük a forin­tokat. Joggal bíznak a könyvtárosok abban, hogy ez az igéhy, segít a még meglevő lépéshátrány beho­zásában. Heltai Nándor ÉVTIZEDEK óta látogatja Joós Feri bácsi a kecskeméti kiállítá­sokat. Sokat látott, tapasztalt, ne­hezen lelkesedik. A Katona Jó­zsef Múzeum Kurucvilág című kiállítását hosszan, növekvő ér­deklődéssel, tetszéssel tanulmá­nyozta: „Kitűnő, tartalmas ösz- szeállítás. Meg kell nézni minden diáknak, a magyar történelemre kiváncsi felnőtteknek.” A vasárnap délelőtti megnyitó közönsége hasonlóan vélekedhe­tett, mert a déli harangszó után is sokan szemlélődtek a Nagy Ádám által rendezett kiállításon. A Vezérlő Fejedelem életútját tablókon ízlésesen elhelyezett. ké­pek, rajzok, dokumentummásola­tok ismertetik a jobb oldali te­remben. Középütt a református egyház gyűjteményéből kölcsön­zött gyönyörűséges óntárgyak. A bejárattal szemben levő he­lyiségben anatóliai szőnyegek, mí­ves porcelánok faragott 'ládák utalnak a XVIII. század első év­tizedére. Ezeket a Nemzeti és az Iparművészeti Múzeum bocsátotta a kecskemétiek rendelkezésére. A BAL OLDALI teremben időz­tek legtovább az érdeklődők. Itt állították ki a kecskeméti levél­tár értékes kuruckori iratait. A 260—270 éve javakról, életről dön­tő szövegeket olvasva feltárul a függetlenségi harc sok részlete. Meghatottan álltak meg. a látoga­tók a^ II. Rákóczi Ferenc aláírá­sával hitelesített fejedelmi leirat előtt, sokan'nézték Bottyán Já­nos parancsait. A Duna—Tisza közi települések elöljáróságai kötelességsze rűen tudatták a szomszédokkal az ellenséges csa- patmozdulatok irányát, figyelmez-l tették őket a várható veszélyekre. Ezekből is bemutatnak egy csokor- raválót. Az eligazodást, a hadjáratok alakulásának a megértését szem­léltető térképek könnyítik. Kiállí­tották a kuruc és labanc katonák fegyverzetét, a kor jeleseinek, ve­zető személyiségeinek portréit. A RENDEZŐK joggal hangsú­lyozzák a helyi vonatkozásokat és a néptömegek meghatározó szere­pét. Szembetűnő helyen idézték az egykori dalt: „Tisza mellékén mely dolgok estek; Mely sok né­metek, rácok elestek; Halas, Kecskemét erről bizonyságot te­het __” E lmélyült bevezetővel járult a vasárnapi kulturális esemény si­keréhez dr. Korek József, a Nem­zeti Múzeum főigazgató-helyette­se. a múzeumi tanács elnöke. La­punk munkatársának elmondta, hogy a kecskeméti a legjobb Rá- kóczi-kiállítások közé tartozik. Tartalmas is, szép is. Jól válasz­tottak, amikor Molnár Szilárd grafikusművészre bízták a kivite­lezési munkákat. Dicséretes, hogy a bemutatott tárgyak tükrözik e vidék jelentő­ségét a kuruckor eseményeiben. (Egyetlen adalék: Itt gyülekeztek a Dunántúlt felszabadító vörös- fekete lobogós seregek.) így fejez­te be elismerő . nyilatkozatát: „Minden szempontból teljes ez a kiállítás, mert a fejedelem életét, a kort és a még további feldolgo­zásra ösztönző kecskeméti doku- Imentumokat is bemutatja.” A KURUCVILÁG április köze­péig tekinthető meg. TI ' Az elmúlt tizenöt Adózásában j dolat K-önyv Magyar Nép kilenc kotetbol allo ivra^ . bat’Ä» ***** I vívta. A sorozat köteto nepszenrs^ kei annak °^abb történe­gyarország legsajatosabD fi múlttal és népi kulturm^utat- delkező tájegység . g olvas­nak be Afbaif a tudományos mányos stílusba:? nalas ha­ismeretterjesztes sz^ Mindegyik gyomanyait ko ve veze­kötefet rövid történeti ej­ti be majd ezt köve ^ kultú­zi tói , an\!frtPtése A szerzők burás. I népszokások, i üvegek, mesék, köteteket nép , ”°3usztrációk I számos kép- Több tanul­Mj sargseb szJtudományos ™ &anvfS és irodalomjegyzék igfsztt ki De lássuk az egyes műveket. Ifjú Kodolányi János °rmany-I ság-a. s kb. szén, a Djava tájat mutatja 40 helységből allo táj melyet »»• D°^árÍ és mocsári erdők rég^t«nak A^Ormányság neve- tarkítottak, az században zetességei közül a 1». s kialakult egykeMsLehér „ltözet^ ezen bel|4 ^„ kiemelni Dömötör szoktak külön k e könyve Sándornak Őrségről történetl nfúUú^ területét hozza közelebb. Dömötör ton^i^n3SnelyS°mon- dahdóját" nem 5(§■1 témabeosztas szerint Tusake_ íme néhány fejezetcin^ .Tu «*•*■ SÄVÄiÄk­népi múltúnk ízes nd&y val találkozni Dömötör kötete^ meg°S Később a Duna néprajzi zik. melynek községei. Öcséig, ni sárpilis, Alsónyék, Bata, Sárköz is tipikusan artéri te™ a megélhetés fo forralt ^ na lászat, a -vadászat, a s; élet és az ónasi ártéri íegeu»- hasznosító állattartás jelentette. A Dunántúllal még két kötet foglalkozik. Az egyik Vajkai Auréltól: A Bakony néprajza. A táji természeti adottságok alap- vetően meghatározták a népesség életkörülményeit. A bakonyi er­dők sokféle tevékenységre (erdei evűitögetés, szén-, hamuzsir , mészégetés. fakitermelés, fafara­gás, makkoltatás stb.) adtak lehe­tőséget. A különböző megélhetési források pedig sokszor társadal­mi különbözőségek kifejezői is. A Bakony egyik jellegzetességét az egykori kisnemesi falvak, illetve a híres bakonyi sertés adják. A Séd vízierejét lisztörlő malmok, káliók, deszkametsző malmok hasznosították. Országos hirű volt a veszprémi csutora: a fából esztergályozott kulacs.- A másflg könyv Vajkai Aurél: Balaton- mellék-e. A szerző a Balaton vi­dékének egyik legavatottabb nép­rajzi kutatója, munkásságának jelentős része e tájékkal kapcso­latos. Könyve nem csupán a Ba­laton partján települt községekről szól. hanem a parttól távolabb fekvő helységeket is magában foglalja. Különös figyelmet érde­mel a. nagyhírű balatoni halászat­ról szóló fejezet. A sorozat négy kötete a Nagy-. Alföld területére vezeti az olva-/ sót. Közöttük találjuk a két leg­sikerültebb tanulmányt, Balogh István munkáit. A levéltári ku­tatásban nagy tapasztalattal ren­delkező szerző "Hajdúság című könyve a Hajdúság történetével, néprajzával, a tájegység telepü­léseivel, a hajdú városok szer­kezetével foglalkozik. „A Hajdú­városok települési formája egy fél évszázad óta izgalmas kérdése a néprajz- és földrajztudomány­nak. Érthető is, mert a hajdúvá- bosí településforma lényegesen különbözik a Kárpát-medence magyar és nem magyar nemzeti­ségű parasztságának faluformá­jától” — olvashatjuk a könyvben. A Civisek világa című kötet, a cívis életforma kialakulását tár­gyalja. A tanulmányban nem csu­pán Debrecen néprajzi nevezetes­ségeiről 4 olvashatunk. hanem problémafelvető, statisztikai ada­tokat is’ feldolgozó, az összefüggé­seket kiemelő gazdaság- és tár­sadalomtörténeti áttekintést ka­punk. Bálint Sándor: A szegedi nép című tanulmánya szintén egy al­földi várossal foglalkozik. A nép­rajzos egyetemi tanár szerző ma­ga is Szeged szülötte, s a város egyik legavatottabb ismerője. Sze­ged a 19. századi 'Ipcsapolások előtt hatalmas vízvidék közepén terült él. A' táj változatos össze­tétele sokféle megélhetésre adott lehetőséget (legeltetés, hajózás, kertészet stb.). A középkor végén Szeged volt az Itáliába irányuló állatkivitel kiindulópontja. A Magyar Néprajzi sorozatot Erdész Sándor: Nyírség című kö­tete zárja le. A Nyírség jellegze­tességei közül érdemes kiemelni a bokortanyákat, melyek hazánk egyik településtörténeti ritkaságát jelentik. Az ország sok más vi­dékéhez hasonlóan az elmúlt száz év alatt ezen a vidéken is je­lentős változások következtek be,' hiszen a mai homokbuckáiról is­mert Nyírség a múltszázadi le- csapolásókig „ezer tó országa” volt. K. V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents