Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-31 / 77. szám

V

1976. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5

• Amszterdamban sajtóértekezleten mutatták be a műkritikusoknak Rembrandt Az éjjeli őrjárat című alkotását. A világhírű festményt tavaly szeptemberben egy őrült tizenkét késszúrással „megsebesítette”. A restaurálás több hónapos munkát vett igénybe.

(Telefoto — ÄP—MTI—KS)

Tanyán is lehet művelődni

• A napokban így bírálta ismerősét az egyik ember a fülem hallatára: „Olyan igénytelen,

annyira sötétségben és tudatlanságban él, mint az, aki élete egészét egy isten háta mögötti tanyán tölti el." Eltűnődtem a meglehetősen könnyelmű kijelentésen. Hát valóban így lenne? Az igénytelen, művelődni nem akaró, a szellem világosságát nélkülöző embert a tanyán élőhöz kell’ hasonlítani, illetve vele azonosítani?

A kérdésre a választ gyorsan megszülethet: nem így van; nincs igaza az egyébként jogosan türelmetlenkedő személynek. Hogy miért? Nézzük sorjában. Azzal kezdjük, hogy bizony sokan kimaradnak még a .rendszeres és állandó művelődésből azok, akiket a sorsuk hosszú időre a tanyák világához láncol. A megyei pártbizottság egyik tavalyi ülésének beszámoló jelentéséből idézünk: „A bejárókkal, ingázókkal, a tanyán lakókkal való foglalkozás, a munkásszállásokon lakók művelődése nem kielégítő.”

A fenti megállapítás helytálló, mégsem mond ellent annak a véleménynek, hogy napjainkban sok hasznos kezdeményezés történik, sokfajta eredményes munka folyik annak érdekében, hogy a--.tanyai ^lakosság is lépést tudjon tartani a fejlődéssel, hogy a köz- művelődés áldásait azok is élvezzék, akiknek különösen okuk van az évszázados lemaradást pótolni.

♦ Különösen -indokdlt a megyei pártbizottság elé került beszámoló kritikai megjegyzése az alábbiak miatt; a tanyavillamosítási programok ragyogó eredményei mellett is sokaknak nélkülözniük kell még a világosságot; s nemcsak amit az égők,, hanem amit a tömegkommunikációs eszközök nyújtanak, azt is; S az úttalan utak sarában nemcsak az orvos, üzlet,- posta érhető el nehézen, de például a könyv és a mozi is. Nem utolsó sorban akadály az is még, hogy a közművelődés városi, községi •irányítói nem rriindenütt érzik eléggé a felelősséget' a tányán élők sorsáért*

Ez mind igaz. Mégsem szabad egyetlen kézlegyintéssel elintézni a kérdést’; nem | szabad csupán elítélően nyilatkozni erről az

égetően fontos témáról. Ugyanis — mint fentebb állítottuk —, mostanában sok hasznos kezdeményezésnek lehetünk tanúi. Csak oda kell figyelni arra, ami megérdemli a figyelmet. Például az, hogy a Tanyaszínház több ezer embernek nyújt szórakozást, örömet. Fiatal és lelkes művészek egy csoportja rendszeresen járja a tanyákat. Csupán az elkövetkező kéÜ hónapban tizennyolc helyen lépnek fel. Bátyai, hajósi, ballószögi, akasztói és más községben élő emberek tapsolnak majd a produkcióknak.

• S íme, gyors felsorolásban még néhány bizonyító tény:

Tiszakécske határában, a sárhalmi iskolában az Állami-díjas Rézman házaspár a környék felnőtt lakóit szervezetten kirándulásokra viszi; autóbusz-köruta- kon ismerkednek gyermekeikkel közösen a szülők, A Kiskun- . halas környéki Rekettye iskolában a Gőzön István Művelődési Központ ad kulturális rnűsoHj ismeretterjesztő előadásokkal, egybekötve. A kiskőrösi Zahorai iskolában nagy érdeklődés mellett tartják meg a mezőgazdaságii témájú író-olvasó találkozókat. Az ilyen és hasonló megmozdulásokon száz, százötven, sőt ennél is több ember megjelenik.

Legutóbb egy lajosmizsei tanyában jártunk; ismerkedtünk az ottani emberek életével, a tanácselnök kíséretében . Meglepő ■volt látni a tisztaságot, ízlést, esztétikai érzéket a lakásban. Jó volt megtudni, hogy nemcsak a rendszeres tévénézés, rádió- hallgatás, hanem az olvasás is jelen van az emberek életében. A hasonló példákat sokáig sorolhatnánk. De talán ennyi is elég lesz ahhoz, hogy bizonyítsuk: nem a sötétség a jellemző a tanyai emberek életére, nem a közömbösség, nem. a szellemi igénytelenség.

• Vagyis: tanyán is lehet művelődni a mái társadalmi s gazdasági viszonyok közepette — ha van igény az emberekben. S a mindennapok gyakorlata bizonyítja: van ilyen igény. S reméljük holnap még inkább lesz.

Varga Mihály

KORSZERŰ MŰSZEREK A PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ LABORATÓRIUMÁBAN

Döntés előtt...

jT^

Nehéz túlbecsülni a Bács-Kiskun megyei Pályaválasztási Tanácsadó hasznát.

Hallom az ellenvetéseket: összetettebb az ember annál, hogysem egyetlen vizsgálattal kiderítsék adottságait, tudatosítsák hajlamait és megnyugtatóan kijelöljék helyét a termelés mechanizmusában.- Másként gondolkodik egy'14 éves ifjú és egy felnőtt, alakulunk, formálódunk, s nincs műszer, mely pontosán megmutatná, milyenek leszünk tíz év múltán.

Tapasztalataink szerint még a népgazdaság igényeit sem ismerjük hosszabb távlatban té- vedhetetlenül.

A kételkedő megjegyzések tehát nem alaptalanok, csak a következtetések hamisak. Éppen a pályaválasztás sok bizonytalan- sági tényezője miatt törekedjünk önmagunk és a lehetőségek minél pontosabb megismerésére. Minél “többet tudunk a magunk képességéiről, az (egyes foglalkozások, szakmák követelményeiről. az elhelyezkedés kilátásairól, annál kisebb a tévedés veszélye.

Szükség lenne erre az intézményre akkőr is, ha csak a pályaválasztás fontosságát, meghatározó szerepét hirdetnék szüntelenül, elgondolkodtatnák ■ a szülőket, a gyerekeket a helyes döntésit befolyásoló tényezőkön, kitágítanák látókörüket.

öt-hat esztendeje magara is tapasztaltam, hogy a legtöbb végzős nyolcadikosnak halvány fogalma sem volt az egyes szakmához szükséges adottságokról. -Azt se tudták, hogy mit) is csinál egy nyomdai gépszedő, egy cső-, szerelő, vagy éppen a hőkezelő. Még, jó, ha egyáltalán hallottak ilyen foglalkozásokról.

A Pályaválasztási Tanácsadó a í,—, ha- így fogalmazhatok — a külterjes propagandánál jóval többet tesz. Czinege Gábor igazgatóhelyettes és dr. Verők István pszichológus elmondta, hogy fogaskerekekhez hasonlóan- illeszkednek á pályairányítási tevékenység különböző mozzanatai. Most már 10—11 éves korban hallhatnak a fiúk, lányok a különböző szakmákról. A döntés

(Tóth <

Sándor

felvételei)

tehát hosszabb, szükségszerűen alaposabb folyamat eredménye. Több idő jut a gyárlátogatásokra, gazdaságok megtekintésére: bővül a választék.

A tájékoztatás módszerei egyre finomodnak, ahogyan növekszik a diák. Az iskolai pályaválasztási felelősök, az osztályfőnökök tanácsai, ajánlatai mind személyesebb jellegűek, mind jobban kötődnek az egyes emberekhez. Elbeszélgetnek a szülőkkel arról, hogy mi legyen Pista, Erzsi, Kati, Jancsi. Helyeslik az elhatározási, ha a választás összhangban van a gyerek képességeivel, érdeklődési körével, a népgazdaság várható igényeivel.

Igyekeznek lebeszélni szülőt, gyermeket a nyilvánvalóan hibás, tervekről. Előfordul, hogy túl sok minden érdekli a döntés előtt álló fiút vagy-lányt, s nehéz eldönteni, melyik pálya lenle a legalkalmasabb, egyéniségével harmonizálóbb. Néha meg éppen a teljes közömbösség miatt bizonytalanodnak el a hozzátartozók, pedagógusok. A pályaalkalmassági vizsgálat időtartama 2—3 óra, a mindenre kiterjedő szaktanácsadáshoz ugyanennyi nap szükséges.

• A Moede-féle fonaltábla a koncentrálás fokát és a kézügyességet vizsgálja. Kövér Zsuzsa, a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulója arra törekszik, hogy a felső, piros fonalat az alsó kékhez hasonlóan illessze a szögekre.

mBk

• A kezek és a szem összehangolt mozgása sok szakmának előfeltétele. Ügyes készülék mutatja, hogy a sükösdi Takács Tímea mennyire tudja koordinálni a két kéz mozgását. Katán Ferencné laboráns mutatja, meg a „support” működését. A háttérben Ménes János, a Petőfi Sándor Általános Iskola diákja a kézremegés mértékét jelző eszközt próbálgatja.

• A felfogóképesség gyorsaságát tudakolja az úgynevezett percepciós műszer. Varga Edina gyorsan reagál a jelzésekre, ez olvasható ki Komlős Ferencné pszichológus arckifejezéséből.

Vendéglátóink ajánlatára részt vettünk egy ilyen „felmérésen”. Természetesen nem zavarhattuk a vizsgálatot, a szünetben ismételtek meg kérésünkre egyes kísérleteket a résztvevők.

így foglaltuk össze véleményünket: sziporkázóan szellemes módszerekkel, műszerekkel, eszközökkel tapogatják ki, hogy tulajdonképpen mi lakozik bennünk. Játszva vallunk önma-, gunkról és derítjük ki, hogy gyorsabban vagy lassabban összpontosítunk az átlagosnál. Reflexeink- alkalmassá tesznek-e a választott hivatásra, milyen jellegű figyelmünk. Közvetve jellemünkről is megtudunk egyet s mást. Modellhelyzetben tanúsított magatartásunkról következtethetünk arra, hogy mit csinálnánk valóságos kritikus körülmények között.

Az Ökollégium földszinti termében szemre is érdekes eszközök sorakoznak. A negyedik fal előtt függöny. (Senki se gondoljon valamilyen titokra. A kényszer késztette az intézetet

arra, hogy elcsípjen valamit a teremből és az így „leválasztott” részben alakítson ki dolgozószobákat.)

A vizsgálat három részből áll. írásos tesztet készítenek a diákok. ' Szakértők ezekből sokmindent kiolvashatnak. Ezt követően fizikai, értelmi készségeikről, képességükről adnak képet. Beszélgetés zárja a felmérésit. Itt mondják el azt, hogy mifc tanácsolnak a szakemberek, milyen képességekkel rendelkezik a jelentkező.

Mondanunk sem kell, hogy a vizsgálat során elhangzottakat titkon kezeli az intézőt, így is jelezve a személyiség iránti tiszteletet.

A mellékelt felvételek csak ízelítőt adnak a Pályaválasztási In-, tézet laboratóriumában végzett munka szépségéről, alaposságáról. Kívánatos, hogy évről évre többen üljenek a padokba, álljanak a készülékek elé és alaposan felkészülve hozzák meg életük .egyik legfontosabb döntését. Heltai Nándor

. 9.

A pápa kölcsönén indult tehát a magyar felkelők ama hadjárata, amely az- egyik „legkeresztényibb” királyt segítette a másik „legkeresztényibb” császár éllen indított háborújában. Mikor mindezeket Bercsényi csak úgy

röptében végiggondolta, nem értette pontosan, miért kelletlenke- dik a fejedelem a. francia segély szüksége miatt.

— Nagyságod is pontosan és jól tudja, hogy plánumainkban igen nagy tért hagytunk á franciák segélyének, de annyira nagyot,

1 hogy megérkezte. előtt teljességgel reménytelennek tartottuk ügyünk elindítását.

— Mindezeket' teljességgel és pontosan 'tudom. Nem is emiatt bánkódom én. Sőt>, inkább ügyünk biztonságát látom a , francia segélyben. S nemcsak a pénz válo- rában. Hogy az a pénz maga mit ér. Hogy mit lehet azon venni a sereg számára. .Hanem inkább abban látom e segély fontosságát, hogy egyáltalán — exisztál. Van. Mi áljai nemzetünk ügye, szabadságunk kivívása, az ország haladása egybekapcsolódott Európa általános állapotaival: immár nem- holmi elégedetlen piszmo- gók vagyunk, hanem része Európa mozgalmainak, szövetségesei franciáknak, baváriusoknak, s ha fegyvereinknek Isten szerencsét ad .j.

— Miután földi helytartója által a fegyverre pénzt már juttatott ... — Mjndkétten felnevettek. Bercsényi kissé kidülledő szemé felvillant. A gróf,szeretett éles, csípős dolgokat mondani,

miáltal környezetéi sokszor meghökkentette, rangjabelieket olykor meg is sértette.

— Abból a pénzből — legyintett a fejedelem — osztán sokra nem megyünk.

— Mégis más azért most a helyzetünk, mint mikor először jött be az országba a kuruc sereg ... grácia, ha rosszul szóltam.

— Rosszul szólt kegyelmed. —

A fejedelem dühös mozdulattal hátradobta magát az ülésen. Mereven maga elé. nézett — Nemde megállapodtunk, hogy arról a dologról, ha csak lehet, nem beszélünk.

Az a dolog, amiről, ha csak lehet, nem- beszélnek, a következő-' képpen történt:

A nevezetes klimöci éjszakát •követő két napot azzal töltötte a fejedelem, hogy — Map ez a törekvése igen csekély eredménynyel kecsegtetett — valamiféle rendet teremtsen a folyton kavargó, szaporodó, már-már háromezerre nőtt hadi gyülekezetben. Maga-magára volt utalva, Bercsényi épp ezekben a napokban morzsolgatta Bonnac márki köntösének, gombját, majd a szívét téve ki, hogy a francia követet minél jobb belátásra, és minél határozottabb cselekvésre

bírja a magyar ügy megsegítésében. A fejedelem tehát folyton talpon volt. A gyülekező népséget bandákba osztotta. A síró- rívó gyerekeket, a sopánkodó, keresztvetésben körömelhányásig . buzgólkodó asszonyokat hazaküldte. A pálinkás bütykösökből a részegítő, bűzös italokat saját fejedelmi kezével kiöntögette — ez ment a legnehezebben. Éjszakára őröket állíttatott, minden erejével azon buzgólkodott, hogy valamiféle katonai tábori életre hasonlító állapotokat teremtsen.

Legtöbb baja nem is az örökös engedelmességhez szokott jobbágyokkal, ruszinokkal, közönségesen talpasoknak nevezett leendő katonáival volt: ezekben buzgón hevült a fejedelem közelsége keltette áhítat és megilletődött- ség, meg a remény, hogy most majd a fejedelem által feltündök- lik a szabadság, hanem a régi, még Tököly idejéből való, magukat hősileg nagyra tartó alpa- rancsnokokkal. Például éppen azzal a Papp Mihállyal, aki őt legelső küldöttséggel a brezáni kastélyban felkereste, s aki baltát kért a pópa botjának széthasítá- sára. De akiről éppen itt kiderült, hogy torka, mindig száraz, bendője viszont, ha ivásról van szó, feneketlen, s aki nem ismert jobb lovast1 magánál, ennélfogva

— bár nemtelen' paraszt — magának követelte a lovasok fölötti parancsnokságot.

S az sem mellékes, hogy a pálinkás cserépbutykost legutoljára Kis Albert kezéből csavarta ki a fejedelem. A vén ^bajnok bajszáról még csöpögött a korpapálinka, képe keserves grimaszra rán- dult, amikor azt látta, hogy fejedelme kőhöz csapja az ő bütykösét, ezer darabra pattan szét a gyönyörű edény, holott még volt benne legalább két kortyra való. És itt tántorog a hetyke, köteke- dős, hányaveti, nagyszájú Majos István, akinek bár fiatal embere, máris van mire hivatkoznia, ha arról van szó: kinek mekkora érdemek szerint kell katonai rangot osztogatni.

Először is: kinn járt ő is követként a fejedelemnél, sőt, most is ővele jött ki Lengyelországból, máris amolyan belső embernek érezheti tehát magát, más részről az ő apja az a veterán Majos Ferenc aki már Thököly idejében is kuruc ügyekért vitézkedett. S ha vajaki nem tudná, annak Majos István napjában többször is hajlandó bizonygatni, hogy a Ma- josok nem valami alantas szőröstalpú jobbágynépség, hanem tiszteletre méltó nemesi família, tehát ezen a jogon is megilleti őt a parancsnokiás joga.

Igazán katonát csak kettőt talált a fejedelem a klimóci gyülekezetben, ám azok is milyenek? Egy Móricz nevűre figyel fel, aki közkatonaként szolgált egykor a munkácsi várban, meg egy Horváth nevűre, aki a németeknél riiár őrmesterségig vitte, amikor a szolgálatból elbocsátották. Búsultában beállt kuniénak — ő azonban meg is rokkant, meg is öregedett, sokát nem lehet rábízni.

S épp itt, Klimócon tudta meg a fejedelem azt is, hogy ama tornácról mondott szónoklat közben Kis Albert miért kacsingatott össze hozzája hasonló vén gonoszokkal épp akkor, amikor ő dühösen a kóborlókat, fosztogatókat,' a kuruc nevezetre szégyent hozó latrokat szidalmazta. Azért, mert amíg ő, a fejedelem odaát Lengyelországban e nép küldötteit háromszor is fogadta, s míg francia és lengyel segély ügyében szorgoskodott, hogy az édes ország felszabadítására elindulhasson, éiközben Kis Albert sem töltötte tétlenül az időt: húsvét hetében néhány hasonszőrű cimborájával összeállvél, hősileg megrohanta és kirabolta a gazdag és tekintélyes Domahidy Miklós domahidai kastélyát.

(Folytatjuk.)