Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

1976. március 25. • PETŐFI N0E 9 * A Megyei Művelődési Központ műsora március 28-M1 április 3-ig kiállítások Kecskemét IV. ötéves tervét be­mutató kiállítás. Megnyitó: ápri­lis 3-án 11 órakor. Megnyitja: Gódor József, Kecs­kemét Városi Tanács elnöke. HETI MOSOK Március 28-án, vasárnap a szín­házteremben : A megyei diákna­pok művészeti bemutatója. Március 28-án, vasárnap 15 óra­kor a színházteremben: Felnőtt filmklub II. (amerikai sorozat). Bérletes. — Gyermekmegőrzés. Március 28-án, vasárnap 20 óra­kor a színházteremben: A szovjet Gaja együttes esztrádműsora. — Gyermekmegőrzés. — Minden Jegy elkelt. ­Március 29-én, hétfőn 17 órakor a folyóiratolvasóban: Pszicholó­giai tanácsadás. Március 29-én, hétfőn 19 órakor a színházteremben: Bemutató a Pannónia Filmstúdió 1974—75- ben készült filmjeiből. Március 30-án, kedden 15 órakor a színházteremben: Középiskolás filmklub (bérletes). Március 31-én, szerdán 18 órakor a művészklubban: Művészet, tu­domány, társadalmi közérzet. Előadó: Dr. Huszár Tibor, a Va­lóság c. folyóirat főszerkesztője. Március 31-én, szerdán 17 és 20 órakor a színházteremben: »Imá­dok megnősülni”. Vidám, zenés műsor. — Gyermekmegőrzés. Április 2-án, pénteken 18 óra­kor a felnőttklubban: A kettős honfoglalás. László Gyula egye­temi tanár előadása. Minden ér­deklődőt várunk. Április 3-án, szombaton 10.30 órakor és 4-én 11 órakor a szín­házteremben: IV. Országos szö­vetkezeti néptánctalálkozó terü­leti döntője. Minden érdeklődőt szeretettel várunk. Április 3-án, szombaton 15 óra­kor a színházteremben: Felnőtt filmklub i'. (francia sorozat) bérletes. — Gyermekmegőrzés. 320 filmvásznon A kirgiziai nemzeti filmstúdió­ban nemrég elkészült a neves kir­giz Író „Fehér hajó” című regé­nyének filmváltozata. CsingizAjt- tnatov szerint a müveiből készült filminterpretációk között ez a film a legsikerültebb. A film központi figurája egy távoli favágó> tele­pülésen felnevelkedett kisfiú, aki­nek szerepét egy frunzei iskolás — Nurgazi Szadigalijev — alakit-, ja kitünően. A filmen, akár a regényben, szervesen összefonó­dik a valóságábrázolás az alle- górikus és filozófiai hangvételű képekkel, a népi legendák mese­beli alakjaival. Ajtmatov lírai hőse — bonyolult, ellentmondásos jellem, de magában hordja a mai ember legjobb tulajdonságait. Az írónak csaknem minden re­gényét megfilmesítették már, a többi között a „Dzsamiljá”-t, az „Anyai mező”-t és az „Isten ve­led, Gulszari"-t is. (BUDAPRESS —APN) BEMUTATÓ A KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZBAN Csiky Gergely Csiky Gergelyt úgy tartja számon az irodalom és drámatörténet, mint azt a jó céhmestert, aki­nek munkásságáról évszázad múltán is tisztelettel illik megemlékezni. Kissé el is felejtettük — ez persze nem csupán vele esett meg —, s úgy tekin­tünk rá, mint elemi iskolánk öreg tanítójára, aki bár sok bölcsességet mondott nebulóinak, ezek va­lahogyan mégis kopottasnak tűnnek az idők táv­latából. Egyszerű igazságait, népies bölcsességét megmosolyogják már a tanítványok, mert eltökél- tebb szándékkal mélyebbre ástak a mesterüknél. Elfeledkeznek viszont arról, hogy az utat 6 jelölte ki, és módszert, szemléletmódot Is adott. Hát már csak ezért is — de valós értékeiért is nem szabad műveit porosodni hagyni. Csiky Gergely, az egykori egyházmegyei szent­széki ügyész, aki papi katedráját dramaturgiára cserélte fel, fontos helyet alapozott meg maga számára a magyar színház történetében; megte­remtette a hazai polgári drámát. Hatalmas művelt­sége elegyítette a klasszikus mesterek, a reform­kori romantikus szerzők és a kiegyezéskori euró­pai színház korszerű képviselőinek (ifjú Dumas, Ibsen) módszereit, szerkesztési tapasztalatait, és ezek birtokában váll a magyar színpadok uralkodó fejedelmévé — egészen a századfordulóig Belőle táplálkozik Bródy Sándor, és őt követi majd Mol­nár Ferenc. Kritikus társadalomlátása Mikszáthot is meglhlpti. Elsőként ad hangot a Habsburg-elle- nességnek, s ugyancsak az ő műveiben tűnnek fel legelőször a polgári kapitalizmus emberi ellent­mondásai. Mindemellett kitűnően ért a színházhoz,, nagyszerűen komponálja meg helyzeteit, jól és sokoldalúan jellemzi alakjait, egyszóval olyan da­rabok kerültek ki tolla alól, amelyeket a közönség szívesen hézett meg a színházakban fél évszázadén át. ■ _ Általános sikeréhez természetesen az is hozzá­járult, hogy kritikája nem volt sem túl éles, sem túl haragos, sem túl messzirelátó; hitt abban a divatos elképzelésben, hogyha felmutatjuk az em­beri hibákat és gyarlóságokat, az már elegendő a polgárság illetve a nemzet erkölcsi tökéletesedé­séhez. • Dicséretes dolog tehát leemelni Csiky Gergely- köteteket a polcról és lefújni róluk a könyvtárak porát. Az életmű választóim nem kicsi. Színjáté­kok, tragédiák^ történelmi színművek, vígjátékok és bohózatok között válogathat a vállalkozó szel­lemű színházi dramaturg. A darabok „súlya” is különböző: a szatirikus társadalomkritika (Prole­tárok), modem köntösbe öltöztetett tragédiák (A vasember) és tartalmas vígjátékok (Mukányi) vál­togatják egymást. A jó tollú szerző természetesen a habkönnyű, bút-bánatot feledtető műveket sem vetette meg. Nagy kár, hogy a kecskeméti Katona József Színház éppen ezek közül választott idei műsortervének összeállításakor. A Nagymamával ugyanis meglehetősen nehéz bizonyítani Csiky Gergely igazi és sok tekintetben nem avuló érté­keit. A pergő, fordulatos vígjáték képes ugyan a nézőtéren ülők nevetőizmainak megcsiklandozásá- ra, de a Szerémy grófok és Örkény bárók bús-vi- dám házassági komédiája sem korhoz, sem társa­dalomhoz, sem hús-vér emberekhez nem igen kö­tődik. « Átgondoltabb, .^leoMŐblu darabválasztással "viszont' lBhetÄf - volhar' tartalmasabban vidám, egy­szóval kevésbé súlytalan szórakoztató ^művet is bemutatni. Ez esetben nemcsak a „jól megcsinált” darabok szerzőjével, hanem a századvég irodal­mának nem érdemtelenül számon tartott Csiky Gergelyével is megismerkedhetett volna a közön­ség. A Nagymama színreállításában, a darab jellegé­ből következően. Angyal Mária rendező feladata 9 Az előadás záró Jelenete. (Székely Dénes felvételei.) I Nagymama 9 Monyók Ildikó és Balogh Rózsa. 9 Jelenet az első részből. Balogh Bózsa (Nagyma­ma) Farády István (Ernő, az unokája) és Mojzes Mária. nem sokkal volt több, mint megteremteni azt a színpadi játékhangulatot, amely vidám komédiá- zásra készteti a színészeket. Ennek maradéktala­nul eleget is tett, a bemutató előadás sok színes, felszabadult alakítással örvendeztette meg a kö­zönséget. A történetet a maga jelentéktelenségének megfelelő könnyed „hanyagsággal” bonyolítja a színpadon, amelyben talán csak a szöveg időnkén­ti érzelgős részei hatnak egy kissé könnyfakasz­tónak. A rendezői ötletek különösen a második részben pergették jól a cselekményt, 8 a darab­végi zárójelenet kimerevített „fintora” alá is húzta a közös mondanivalót: komédiáztunk egy kicsit: l’art pour l’art, a játékért, önmagáért. 9 A Nagymama, Szerémy grófnő címszerepében Balogh Rózsa lépett színpadra üdén, jóságosán. Si­keresen keltette életre az egykori szerelmes kis­lány — az i évtizedekkel is dacoló — egyszereű bá­ját, naivitását, nőiessége pedig elhihetővé tette Örkényi báró egy fél emberöltő után is feltámadni képes érzelmeit. Ernő,.az. unoka .figWíújíL jú ,£}ks\l,- mar teremtett Farády •Istvánnok.bogy „kimozdul- íjtih^aí közelmúlt egy -kissé: egyaügú ; szgrepejből, ,és felfrissítse színészi eszköztárát. Vidám, természetes, a túlzásoktól mentes komédiázása kellemes meg­lepetést keltett Ugyancsak testreszabott figurát alakított Tornyai Magda Szerafin kisasszonyként. Jól kihasználta és sok friss ötlettel telítette az aggszűzek a színpado­kon valójában nem új szerepkörét Forgács Tibor Örkény báróként rideg méltósággal ellenpontozta az előadás általános vidámságát, & jól mutatkozott be Kálmán szerepébe beugró Horváth József is, akinek Csemák Árpádot kellett helyettesítenie. Monyók Ildikó bájos és ártatlan Mártája színes alakítás volt és ugyancsak „manirok” nélkül ol-. dotta meg feladatkörét a Piroskát játszó Albert Éva. Lakky József (Tódorka) felvonultatta az ope­rettek komikusainak jól ismert eszköztárát. Bo­hóckodásához Jánoky Sándor Koszta tiszteletes alakítása társult Mojzes Mária zsémbes Karolinja találó volt. Galambosné szerepében Fráknói Sárit, a pincérében Kovács Attilát láthattuk, és kedve­sek voltak a lánynevelő intézet növendékei is. A kiegyezés-kor szecessziós hangulatát Csinády István érzékeltette fehér díszlettervével. A jelme­zeket Rimanóczy Yvonne tervezte, koreográfus: Veöreös Boldizsár volt A túlságosan nagy szerep­körre nem törekvő zenekart Kemy Kálmán vezé­nyelte. Pavlovits Miklós SZOBROT KAP LESTÁR PÉTER? iíJ Hová lett Fényes Adolf bronzportréja? Egy szép napon eltűnt Petri Lajos pompás, a környezethez jól illeszkedő Fényes Adolf-szob­ra a kecskeméti Lestár térről. A járókelők először elővigyázatos­sági rendszabályra gondoltak: környezetének átépítése miatt helyezték el átmenetileg valami­lyen raktárba az értékes műal­kotást A jeles festő portréját az or­szágos kezdeményezésnek számí­tó képzőművészeti hónap meg­rendezéséért ajándékba kapta Kecskemét A szobor helyét az alapzat tervezőjének, a városesz­tétika nemzetközi hírű tudósá­nak, Gerlóczy Gedeonnak a veze­tésével tevékenykedő bizottság javaslatára a végrehajtó bizott­ság határozta meg. Az elmúlt 15. esztendő alatt megszoktuk, meg­kedveltük ezt az alkotást, s a tanácsháza felé közeledve szinte vártuk föltűnését. .Érthető, ha a portré elszállítá­sa foglalkoztatta a lakosságot és ml is érdeklődtünk a Fényes Adolf-emlékmű visszahelyezésé­nek várható időpontjáról. Nagy meglepetéssel hallottuk itt-ott: véglegesen eltávolították megszokott helyéről Petri Lajos alkotását Sajnos, egy — mint utólag kiderült — pontatlanul szövegezett vb-határozat megerő­sítette a kósza híreket A kellemetlennek induló, esz­tétikai, várospolitikai érdekeket veszélyeztető ügy kedvező fordu­lata a napokban megtartott érte­kezletnek köszönhető. A tanács vezetői szükségét érezték a kérdés alaposabb meg­vizsgálásának és ezért tanácsko­zásra hívtak jeles építészeket is­mert helytörténeti kutatókat Ott volt a Hazafias Népfront városi bizottságának az elnöke, titkára. A megjelentek kifejezték örömü­ket hogy e közérdekű, s a jövőre nézve is tanulságos ügyben.véle­ményt nyilváníthatnak. A hozzászólásokból kiderült hogy a résztvevők egyetértenek az alapelvekben. Csak kivételes, nagyon indo­kolt esetben, előzetes szakértői vizsgálódás után mozdítható el egy-egy köztéri képzőművészeti alkotás. A művészek ugyanis a legtöbbször egy adott környezet­be tervezik alkotásaikat és ezek a városkép jellegzetes elemeivé válnak. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy szobrok, festmények elbírálása,, minősítése nem történhet „nép­szavazással”, hiszen ahány fej, annyi vélemény. Még nem volt olyan szobor, középület Kecs­keméten, melynek stílusa, elhe­lyezése mindenkinek a tetszését megnyerte volna. A Hazafias Népfront, a tanács természetesen számít a lakosság javaslataira, de a végső állásfog­lalás kialakításában a szakértők szava esik a legnagyobb súllyal latba. Egy-egy képzőművészeti alkotás legelőnyösebb helyének a kiválasztása ugyanis sok irányú képzettséget, gyakorlatot, isme­retet igényel. A jelenlevők egyhangúan arra kérték a tanácsot, hogy kőben vagy bronzban örökítesse meg a város legnagyobb polgármesterét. A Les tár-szobrot a róla elneve­zett téren állíthatnák föl, mivel a Fényes Adolí-portrét — most már — így Is, úgy is el kell moz­dítani, és így a polgármester em­lékműve az ő idejében, kezdemé­nyezésére épített színház, tanács­háza mellé kerülne. ■ A körültekintő vizsgálódás után elkészült javaslatokat, a nagy kritikai realista művész portré­jának mielőbbi elhelyezésére vo­natkozó elgondolásokat a város vezetői a tanácsülés elé terjesz­tik jóváhagyás céljából. H. N. Űj könyvekről - néhány sorban. Könyvkiadásunk gazdag és böséges terrnéSéből ez alkalom-- mai három ismeretterjesztő műre hívjuk fel olvasóink ^fi­gyelmét. Operalexikon Várnai Péter könyve a legelső mű hazai könyvkiadásunkban, mely a lexikon nyújtotta keretek között „járja körül” ezt a nap­jainkban is nagyon népszerű mű­fajt. A művek felsorolása mellett megtaláljuk benne az énekesek, a karmesterek és zenei szakembe­rek legfontosabb életrajzi ada­tait, a műfaji szakkifejezések ma­gyarázatait. A Zeneműkiadó ez­zel a kötetével jó szolgálatot tett a muzsika kedvelőinek. Vendégségben őseinknél Ez a címe Boros János és Rap- csányi László közösen írt köny­vének. A vaskos kötet oldalain a szerzőpár a térben és időben egyaránt hosszú és változatos utazásokra viszi el az olvasókat. £ szabálytalan útikönyv ötven egykori és sok-sok ma élő ember segítségével kíséri végig az ősök útját regényesen, színesen, olvas­mányosan. Igazi olvasási csemege, gazdag tartalommal. A világ anekdotakincse Békés István legújabb kötete — hasonlóan a szerző több eddigi művéhez — ismét érdekes anek­dotákat vonultat fél lapjain. Írók — Gorkij, Verne —, tudósok — Darwin, Pas­teur és mások —, királyok — Nagy Frigyes, Mária-Terézia — mellett művészek, hadvezérek, filozófusok és más hírességek éle­tébe tekinthetünk be elgondolkoz­tató. tanulságos és humoros tör­téneteken keresztül. V. M. 4. —Miért kacsintgatnak ezek egy» másra? A fejedelem némi szo­rongással azt gyanította, hogy szi­gorú fenyegetőzésének nemigen lesz foganatja — legalábbis egye­lőre. Lelkiismeretén azon bar könnyítenle kellett. Délután lepihent, aztán vizs­gálódókat, hírvivőket, hírhozókat küldött a hegyen túlra: vigyék meg a hírét, hogy a nép sok nagy könyörgésére a fejedelem táborba szállt, elindult a szabadság kiví­vására. A hírvivőket Esze Ta­más válogatta ki hegyi emberek­ből. meg a maga leghívebb embe­reiből, ellátta. őket tanácsokkal, tüzetesen elmagyarázta nekik — ha nem értették volna a fejede­lem beszédét —, megértette ve­lük, hogyan kell a nevezetes sza­vakat értelmezni. A fejedelem — magyarázta Esze K- pontosan azt mondotta ki, amire a szegénység, az elnyomott és mindenfelől adóz­tatott, prédáltatott, fosztogatott jobbágysorsú nép reménykedve óhajt. Mindenkit, aki a fejedelem oldalán fegyvert fog, felszabadít. £s azt is híreljék el, mindenütt, ahol megfordulnak, hogy senki olyan úrnak szolgálni fővesztés terhe alatt ne merjen, aki nem áll Rákóczi urunk oldalára. — Ezeket mind mondjátok el — utasította embereit Esze, akik, ha­bár a nap már lebukni készült a hegyek csúcsai mögött, lelkendező kedvvel indultak útnak, ki lovon, ki gyalog, át Magyarországra. Hí­reket vinni, híreket hozni. Egy hegyes kucsmás, kivételképpen rogyós szárú csizmát viselő — ugyan melyik udvarházból sze­rezhette? — leszólt a ló hátáról. — Fejedelem urunk beszélt va­lami svécusokról, bavariusokról, meg kifenékrül. Ezekrül mi le­gyen a mondandó? — Szatmária- san, édeskés hajlítással ejtette az é hangokat. — Ezekrül miket mondjunk, iédes egy Esze Tamás komám? Esze összehúzta a szemöldökét. — Mondjátok azt... azt kell mondani, hogy ezerig... nem! Tízezerig való svécus, meg min­denféle külhoni segélycsapat jön fejedelem urunkkal be Magyaror- szágra. — Tatárok! -— kiáltotta a hír­vivő, miközben bedugta lábát fűzfavesszőből összefont kengyel­be. — Azokról is kéne valamint mondani. — Mondjatok! Mondjatok! Ki­jevi tatárokról. Lengyelekről is. Amit akartok. Amitől megszorul a szívok nagyságos nemes uraimék- nak! — s nevetett az elgondolás­hoz. — Mindegy, mit mondtok, csakhogy jöjjenek... ne is jöjje­nek... özönöljenek a népek íeje- jdelem urunk táborába. — Még utánuk kiáltotta: — Eleimet hoz­zanak. Meg mindent! Várjanak minket odaát tömegesen!... A fejedelem nehéz töprengé­sek között töltötte délutánját: csak Bercsényi, az lenne most mellette. Az első, szinte testköze­li találkozás leendő katonáival— kissé megdöbbentette. O volta­képpen soha semmiféle hadi munkálatban részt nem vett, jó- szerint nem látott hadsereget sem, kivéve; amikor leánynéző­ben valami két hétig a Rajna- vidéken, s a császári hadseregnél tartózkodott, de hát mit láthatott, tapasztalhatott akkor a hadi mes­terségből az alig 19 éves fiatal­ember, aki ráadásul szerelmes, s s akit lefoglaltak a kölni esküvő előkészületei? Ha föltettelnagának a kérdést: miféle. meggondolások diktálták elhatározását, hogy ily módon dobja bele magát — a szó szinte igazi értelmében — eme legal­sóbb rendű nép karjaiba? — nem tudott önmaga kérdésére felelni. Mit is lehetne? Érzelmeivel indokoljon egy ér­telmi, sorsfordító elhatározást? Megtehetné, mert azon a való­ban sorsfordító napon a brezánl kastélyban az érzelmeknek olyan heves hullámai borították el, amilyenekkel soha eddigi életében non találkozott. Ez pedig így történt: Azon a napon — kora tavasz volt, délelőtt még hűvös, csapko­dó eső esett — ebéd után va­dászni indult. Voltaképpen tudni kellett, hogy nincs értelme a mai kilovagolásnak, a kutyák szimata nem sokat ér, az eső elverte a vadnyom szagát, arra pedig, amit a hercegnő öreg cselédei híresz- teltek, hogy a hegyek lábainál, a mocsarakban bölényt látott va­laki — de hogy ki, senki sem tudta ->-, nem érdemes adni. — Ne higgyen nekik, kedve­sem — mondta a kövérkés, kissé csúnyácska arcú, nagy orrú len­gyel hercegnő, megsimogatta sze­relme kezét —, ezek annyit ha­zudnak, amennyit lépnek. Vagy még többet is. Cselédek, azt sze­retik mondani, amit mi szeret­nénk tőlük hallani. Valami moz­gott a lápban, s ők nagyon jól tudják, hogy a pán inzseniőr bo­londja a vadászásnak, hát kita­lálták: biztosan bölény. — Hátha mégis igazuk van — erősködött a fejdelem. — Bölény! — A hercegnő le­gyintett — Arra fel, északnak, a túl a lublini dombokon, ott, ahol a Bug folyik, ahol a mo­csarak kezdődnek, ott csordák­ban barangolnak. — Ebneren' gett. — Egyszer talán majd el­megyünk oda. Ketten. Bölényre vadászni. De itt, néha... nagyon néha... Ám a „pan inzseniőr”-rel, ha vadászatról van szó, nem lehet bírni. Nem is maga a vadászat — melynek sikerességére ma aligha van remény — hanem ma­ga a lovaglás, csörtetés bozóto­sokban, vágta a szabad, nyílt föl­deken, hogy a ló patája alól sü­vítve vágódnak fél a sárgörön­gyök, meg ahogy a kutyák meg­nyúlt testtel, csatakosra ázott bundájukat olykor megrázva, váltanak be a vad nyomán a ke­rek fenyvesekbe, megitatni a lo­vat a Kárpátokból hideg hólevet hozó patakokban, s amint haza­felé léptetve, párolog, szinte gő­zölög a ló kihevült teste, s ahogy a kísérő lengyel bojnyikok mesz- szire lemaradva kurjongatnak egymásnak —, ez kell a fiatal fe­jedelemnek. A szerelmes, okos, politikus, mindennél számoló her­cegnő magányosan soha non en­gedi a kastélyon kívülre — lova* kísérőket rendel mellé; bár leg­szívesebben azt szeretné, ha sze­relme, ez a kedves, drága ma­gyar fiatal fejedelem mindig a közelében lehetne, társalognának, politizálnának, franciákról, své­dekről, kilátásokról, lehetőleg franciául, mert a hercegnő is, meg a fejedelem is tud ezen a nyelven, s mindketten szeretik a franciákat, bíznak a francia ud­var segítségében ígéreteiben — másban kiben is bízhatnának? A Habsburgok ellenében? A hercegnő már beletörődött az ifjú fejedelem szenvedélyébe. Mindene a vadászat, ha ebben van öröme, menjen. Ütjára bo­csátotta: hadd szellőztesse a fe­jét (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents