Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

1816. március 811 • PETŐFI NÉPE • * 1919-ES EMLÉKEK'KÖZÖTT KUTATVA BKB Soltvadkerti beszélgetések „A vadkertiek így elveszítették a csábo- ri és bőszéri bérletü­ket, és ez nagyon fájt nekik. Nem nyugod­tak bele a Helytartó Tanács végzésébe sem. A királyi ud­varhoz terjesztették föl panaszukat.” Eze­ket a sorokat a solt- vadkerti monográfiá­ból idéztük. Arról beszélnek, hogy csak­nem kétszáz eszten­dővel ezelőtt a derék vadkertiek több év­tizedes kitartó harcot folytattak földesuraik ellen, saját jogaikért. „Késhegyig menő harc folyt itt a lakosság és az uraság'között” — olvassuk tovább. Azt keresve-kutatva, hogy a Tanácsköztársaság idején hogyan, s mi­ként cselekedtek az egykori Font Imre, Klam András, Leitert János és Faragó Mór­ákkor “‘^Lázadásukért * Csákl Mihá,y uto,só ^nyképe. Levél a megye kisdobosaihoz és úttörőihez Pajtások! Érdekes feladatokat tartogat számotokra a következő néhány hét. A tavasz legnagyobb úttörőese­ménye, a mozgalom zászlóbontá­sa 30. évfordulójára való emlé­kezés lesz. Ekkorra érik be, vá? Ük teljessé, csapattörténetet ku­tató munkátok. Valamennyien tudjátok azt is, hogy nagyobb testvéreitek, a KISZ-es fiatalok országos eszme­cserére készülnek: májusban Bu­dapesten találkoznak képviselőik a IX. kongresszuson. Több mint négy év munkájáról adnak szá­mot ős meghatározzák a jövő fel. adatait is. Ezek a határozatok a ma úttörőinek, a holnap KISZ- fiataljainak, nektek mutatnak irányt. A két, mozgalomtörténeti szempontból kiemelkedő jelentő­ségű eseményhez országos játék kapcsolódik majd. A játékos, de komoly felkészültséget, tenniaka. rást, ügyességet igénylő felada­tok próbára teszik tudásotokat, leleményességeteket. Mi a teendőtök? Figyeljétek a Pajtás-t, a rá­dió és a televízió ifjúsági mű­sorait. Készüljetek a játékra! Legyen ez a játék feledhetet­len vidám születésnapi ajándék valamennyiőtök számára. A Bács-Kiskun megyei Úttörőelnökség FT A VTJT T A TELEFONKÖNYV A szám x megváltozott... Fontos ügyben keresem a Kato­na József Múzeumot. Kínos vára­kozás után megjön a vonal, cseng a készülék, hiába. Nem veszik föl. Negyedóra múlva újabb tor­túra, most is hiába cseng a ké­szülék. Hosszas tudakozódás után derül ki: megváltozott az intézr mény száma. Így jártam, amikor a városi ta­nács műszaki osztályát kerestem u, közvetlen számon, így a Pálya- választási tanácsadó Intézettel... , Sorolhatnám a példákat, mert a kecskeméti posta távközlési osz- ' tályvezetőjenek tájékoztatása sze­rint az 1972-ben kiadott telefon­könyvben feltüntetett számoknak csaknem a fele megváltozott. Tekintsünk el annak vizsgálatá­tól, hogy feltétlenül szükséges volt-e ilyen arányú „mozgás". Ennyi módosításra sehol sem került sor. Érdemesebb elgondolkodni a postának, mint szolgáltató intéz­ménynek a magatartásán, szem­léletén. Mintha egyoldalúan értel­meznék helyzetüket, a lakosság és a posta jogait, kötelességeit. Egyes kifüggesztett „határozataik" meg­fogalmazása •is a kölcsönös vi­szony sajátos szemléletét tükrözi. Mindezt el kell mondanunk a posta sokfajta nehézségének, gondjának az ismeretében, mert nemcsak gyakorlati; elvi kérdés­ről van szó. A közérdek — takarékosság az idővel, pénzzel, a gyorsabb ügy­intézés, az intézmény szolgálta­tásainak a színvonala stb. — arra készteti a postát, hogy teremtse meg előfizetői, az alkalmi telefo­nálók számára a legelőnyösebb feltételeket. Következésképp: ér­tesítse a változásokról az előfize­tőket. Mi lenne, ha a színházak, mozik nem tudatnák az alkalmi módosításokat? Hetekig hallgat­hatnák a jogos panaszokat. Mi történne, ha a menetrendváltozási eltitkolná a vasút? Többet telefonálunk, mint uta­zunk vagy színházba járunk, mégis a posta törődik a legkeve­sebbet az érdekeltek tájékozta­tásával. Ha beszélni akar a tisz­telt állampolgár, nyomozza ki a számot, így vélekednek, ahelyett, hogy újsághirdetés útján vagy filléres stencilsokszorosítással tu­datnák az érvényes számokat. Az efféle kötelező, minimális figyelmet semmiféle szabály nem tiltja. Igaz, kevesebb lenne valamivel a posta bevétele, mert elmaradná­nak az időszerű számokat nyomo­zó telefonálgatások. A folyamatos tájékoztatás hasznát azonban a posta is élvezné, mert csökkenne a vonalak terhelése, kevesbeöné­nek a reklamációk. Hallottunk az előfizetők nyil­vántartását korszerűsítő nagysza­bású kekzdeméúyezésekről. Mik­rofilmen tárolják majd napraké­szen a listát, és a hagyományos nyomdai módszerek kiiktatásával gyorsabban, rendsezresebben tá­jékoztathatják az előfizetőket a remélhetően egyre csökkenő üte­mű változásokról. Talán jövőre, talán 1978-ra el­készül az új Bács-Kiskun me­gyei könyv. Valamit addig is'ten­ni kéne... Heltai Nándor börtönbe vetettek), a nagyközségben beszélgettünk az ott élő emberekkel. □ □ □ Nagy-Pál István írja a Solt- vadkert 1376—1976 című köny­vében a Tanácsköztársaság ki­kiáltását megelőző időszakról: „Forradalmi megmozdulások zajlottak le országszerte. Közsé­günkben 3—4 házat gyújtottak föl és fosztottak ki, de azt is fő­ként ide vetődött idegen emberek követték el.” Ez csak amolyan gyengécske kezdet volt; a későb­biek során egyre tudatosabbá s egyre keményebbé, elszántabbá vált a küzdelem. Március 21-én mindenki tudomást szerzett a nagy eseményről. Arról beszéltek, hogy az országban átvették a ha­talmat a kommunisták. A legbát­rabbak siettek itt is cselekedni. Négy nap múlva már dolgozott a hatvantagú munkástanács, majd létrejött az öttagú direktórium is. Vörösőrséget, földosztó bizottsá­got szerveztek. Hamar összeírták a legszegényebb rászorulókat, és részükre élelmet, lakást juttattak. Segélyeket osztottak. A Vörös Új­ság június 18-1' számában olvas- hatjuk,hogy a községből élelmi­szert küldték Budapestre, a for­radalom segítésére. Ugyanerről számolt be a járási direktórium is a Belügyi Népbiztosságnak. Ser­tést, vágómarhát, búzát, zsírt és egyéb élelmet szállítottak a köz­ponti erőknek. -Később tragikus események' színhelye volt Solt- vadkert. A Kalocsa környéki el­lenforradalmi megmozdulás egy csoportja és a halasi vöröskato­nákból álló zászlóalj csapott itt össze. A fehérek meghátráltak ugyan, de előzőleg kegyetlen kín­zásokkal kísérve megölték a di­rektórium egyik vezetőjét, Kriszt Konrádot. A felszabadulás után utcát ne­veztek el Vacücerten Kriszt Kon- rádról. A bátor férfi emlékét hű­en őrzik. A magyar munkásmoz­galom Bács-Kiskun megyei har­cosai című életrajzgyűjtemény így emlékezik meg a forradal­márról: „Földműves, a munkás- mozgalom mártírja. A Tanácsköz­társaság idején... az öttagú di­rektórium tagja lett. A földügyek­kel és a közellátás kérdéseivel fog­lalkozott ...' Június 21-én több száz főnyi fehérbanda vonult be a községbe. Kriszt Konrádot me­nekülés közben utolérték és fel­koncolták.” □ □ □ Csáki Mihály, a direktórium egyik vezető alakja a bukás után éveket töltött börtönbe. A várva várt felszabadulás után, egészen haláláig a község köztiszteletnek örvendő polgáraként ténykedett. Mindig cselekvő, határozott egyé­niség volt. Az öreg házban özve­gyével. lányával és a vejével be^ szélgetünk. Előszedik az emléke­ket, a dokumentumokat. Egy rész­let a kézzel írt önéletrajzból: „Én, mivel édesapám meghalt, néhány hónappal előbb jöttem haza a háborúból. Községünkben akkor, 1918 elején szörnyű állapo­tok uralkodtak. Az élelmiszer fogytán, a szőlő elhanyagolva, a földek nagy része vetetlen. Sok a hadiözvegy, az árva. A háború végével az élve maradt katonák hazajönnek. Spanyoljárvány, or- voshiány pusztítja a lakosságot. Ekkor egy dr. Grätzer István ne­vű soltvadkerti fiatal orvost hív­tunk haza Budapestről, aki nem­csak jó orvos volt, hanem jó kommunista, s akivel május 14-én megalakítottuk a pártot, negyven- három' tággal.”’ □ □ □ A nyolcvannyolc esztendős Csá- ky Mihály né, Ágnes néni így em­lékezik a tragikus napokra, órák­ra: „Mikor jöttek a reakciósok, a férjemet keresték, ö sietve átbújt a kerítésen belebújt a szomszéd cséplőgépébe. Már majdnem el­fogták, amikor az üldözőit egy dobszó hívta össze, így ő elrejtőz­hetett egy trágyarakásban. Rette­netes volt nekünk. Én viselős vol­tam éppen; vártam a fiamat. A lányom kicsi,, talán tízéves lehe­tett. Később mégis elfogták itt­hon. bebörtönözték, kínozták. Egész életében beszélt ezekről a szenvedésekről. Úttörőknek is, mert hívták sokszor, hogy mesél­jen nekik.” □ □ □ Mihály bácsi lánya, Zsikla La­josáé ezt mondja: „Az apám hu­szonöt évig rendőri felügyelet alatt volt. Zaklattak bennünket sokat.” A most hatvannyolc éves Zsikla Lajos is azokat a napokat próbálja feleleveníteni: „Ért "a cseresznye nálunk, amikor a fe­hérek lázadása volt. Csenni sze­rettünk volna a barátommal, ami­kor lövöldözést hallottunk és kia­bálást, hogy ölik a kommunistá­kat. Elszaladtunk. Az apósom ne­kem haláláig sokat beszélt az át­élt dolgokról.” □ □ □ Csáki néni előszedi a férje ki­tüntetéseit. Tanácsköztársasági Emlékérem; Az Országos Béketa­nács jelvénye; Munka Érdemrend bronz fokozat: íme, egy gazdag élet elismerésének bizonyítékai. Üjságkivágások, kéziratok, fény­képek, levelek kerülnek elő még. A család gondosan őriz minden apróságot. Például egy keskeny papírlapot, amelyre egyszer — ki tudja milyen alkalomból s cél­lal — ezt írta le az idős ember; „Nyolcvanévesnek is lehet fiatal, forradalmi szíve.” Aztán egy nagy becsben tartott levelet mutatnak. Dr. Grätzer Istvánná, az egykori forradalmár társ Budapesten élő özvegye írta a Csáki családnak. A két férfi szoros kapcsolatáról szólnak a sorok. □ □ □ Innen a Lenin utcába visz az útunk. A 22-es számú ház előtt megállunk, elolvassuk az épület falára helyezett emléktábla szö­vegét: „Ebben a házban élt és dolgozott 1919—1944-ig dr. Grät­zer István orvos, a község lakos­ságának fáijidhatatlan gyógyítója, a szegények orvosa. Az illegális Magyarországi Kommunisták Pártjának tagja, aki 1944-ben a német és a magyar fasiszták kon­centrációs táborában mártírhalált halt. Emlékül Soltvadkert dolgo­zói.” □ □ □ Itt élt hát a szeretetreméltó, népszerű orvos. Eszembe jut, hogy olvastam a híradásban: sok száz ember állt meghatottan ezen a helyen, amikor elhelyezték a táb­lát. S visszhangzik bennem egy másik újságcikk szép mondata is: „Egy falusi kis házra valót sem tudott összegyűjteni élete során.” Hogyne: hisz nemcsak szavak­ban volt a szegények orvosa. Ezt igazolja többek között az egyik szemben levő ház lakója, Kéri Lajos bácsi is: „Nekem kis kovácsműhelyem volt akkoriban. A doktor gyakran átjött hozzám, hozott olvasnivalót. És mindig kedvesen, okosan beszélt. Ha a szegényember kérdezte tőle, hogy mivel tartozik, ezt mondta: nem elég maguknak a saját bajuk? Semmivel.” Az említett munkás- mozgalmi életrajzgyűjteményben ezt olvassuk róla: „Gyakran járt Budapestre, s illegális pártanya­got vett át, valamint utasításokat kapott a szervezésre és a propa­gandamunkára.” □ □ □ Kedves kis epizód: miközben Kéri Lajos lakásán beszélgetünk, elővesz egy füzetet, s olvasni kez­di belőle — a saját versét. írás­ra, vallomásra késztette őt, mint mondja, az élmény, hogy koszo- rúzták az emléktáblát. Látta a fiatalokat, és arra gondolt: de jó is lenne, ha jobban értenék Grät­zer doktor életét. Így született meg az öt versszakos költemény. Íme, néhány sora: „Ha beteghez hívták, ő nem mondot nemet, in­gyen gyógyított sok szegény be­teget!” □ □ □ A soltvadkerti ,_ beszélgetések nyomán kirajzolódik előttünk a forradalmi eseményetek menete. Akik már rég visszaadták testü­ket a földnek, mintha elénk lép­nének; szinte látjuk őket. Mintha biztatnának bennünket: menjünk csak tovább azon az úton, mely- nekk kikövezéséhez ők is hozzájá­rultak. Varga Mihály Tegnap - délelőtt Kecskeméten, a megyei tanács vb-termében ün­nepséget rendeztek, amelyen megjutalmazták a megye okta­tási és közművelődési intézmé­nyeiben kiemelkedő munkát vég. zö fiatal’ szakembereket. Az ün­nepségen részt vett Gera Sándor, a megyei pártbizottság osztály- vezetője. Dr, Major Imre, a megyei ta­nács elnökhelyettese üdvözölte a meghívottakat és elismerően szólt mindazok lelkes erőfeszítéseiről, akik a párt oktatási és művelő­déspolitikai határozatainak vég­rehajtásán munkálkodnak. Tövis ferenc a megyei tanács nács osztályvezető-helyettese az oktatási miniszter dicsérő okle­velét adta át Bajzák Tiborné óvónőnek (Nyárlőrinc), Csipler Jánosné tanárnak (Bácsborsod), Gál Magdolna tanárinak (Fülöp- szállás), Gulyás Sándor techni­kai tanárnak (Kiskunfélegyháza), gépészeti szakközépiskola, Hohn Józsefné tanárnak (Kecskemét, Hunyadi városi iskola). Korsós Mária tanárnak (Kalocsa, III. Általános Iskola), dr.' Kunhalmi 8 Március elején megkezdődött a megye pártszervezeteiken az a jelentőségteljes munka, amelyét a pártkongresszusnak a párttag­sági könyvek cseréjére vonatko­zó döntése nyomán a Központi Bizottság múlt év októberi ha­tározatában így jelölt meg: .......a p árttagsági könyvek cseréjét megfelelően végrehajtva, - min­dent meg kell tennt annak érde­kében, hogy tovább erősítsük a párt eszmei, politikai, cselekvési egységét, növeljük a párttagok aktivitását a szocialista építés so­ron levő' feladatainak megvaló­sításában, tömörítsük sorainkat a XI. kongresszus határozatainak végrehajtására.” Megfelelő ütemterv szerint folynak azok az elvtársi eszme­cserék, amelyekre júljfus végéig a párt minden egyes tagjával sor kerül. Arról a még lelkiismere­tesebb, következetesebb kötele­zettségvállalásról értenek szót, amely alapfeltétele az előttünk álló nagy és lelkesítő feladatok végrehajtásának, a fejlett szocia­lista társadalom megteremtésé­nek. Az aüg három héttel ezelőtt megkezdett beszélgetés-sorozatot általában a felsőbb pártszerv képviselőiből álló hármas cso­portoknak az alapszervezeti titká­rokkal és vezetőségi tagjaival való eszmecseréi nyitották meg. Szinte ezzel párhuzamosan az alapszervezeti vezetőségi tagok alkotta csoportok is megkezdték a beszélgetést a pártszervezetek tagjaival. • Három hét nem nagy idő, tu­lajdonképpen a kezdete a párt­tagsági könyvek cseréjével kap­csolatos munkának. Az eszme­cserék eddigi tapasztalatai azon­ban máris figyelmet érdemelnek. Ezekről szólva Fekete László, a kecskeméti városi pártbizott­ság titkára mindenekelőtt a párttagságnak a beszélgetésekre való célt ismerő és felelősség- teljes felkészülését emelte ki. Sokan ugyanis ismételten elővet­ték, áttekintették a XI. kongresz- szus határozatát, újra tanulmá­nyozták a Központi Bizottság 1974. december 5-i, vagy éppen a káderpolitikai munkára vonat­kozó határozatát. Ugyanígy hoz­zátartozott a felkészüléshez az önvizsgálat, a kritikus szembené­zés az önnön, s a pár4talapszer­vezet ténykedésével a párt poli­tikájának, határozatai végrehaj­tásának szolgálatában. Aligha véletlen, hogy a terme­lő üzemekben dolgozó kommu­nisták mondanivalójában a gaz­dasági munka feladatainak jutott a legnagyobb hely. Elsősorban a munka szervezettsége javításá­nak, s a munkafegyelem szigorí­tásának kívánalma került szóba Ötkllós műtrágya házikertészeknek A Peremartoni Vegyipari Vál­lalatnál — ahol az országban el­sőnek kezdték meg a hármas ha­tóanyagú komplex műtrágya gyártását megkezdték a kis adagok csomagolását is. A nitro­gént, foszfort és káliumot egy­aránt tartalmazó talajtáplálékból 5 kilós adagokat készítenek a kiskert-tulajdonosoknak. Pere- martonban a tervek szerint a jövőben mikroelemmel dúsított műtrágyákat is csomagolnak a kisfogyasztók részére. (MTI) Istvánná tanárnak (Kiskunhalas, Felsővárosi Iskola), Nagy Ist­vánná kollégiumvezetőnek (Kis­kunhalas), dr. Nagy Istvánné tanárnak (Baja, Felsővárosi Isko­la), Nótáik György tanárnak (Ba­ja, III. Béla Gimnázium), Pén­zes Mária tanárnak (Kiskőrös, kisegítő iskola), Réfy Tivadamé tanárnak (Baja, Bányai Júlin- Szakközépiskola), Somlai György- né óvónőnek (Kiskunhalas, Baj­za utcai óvoda), Szilágyi Lajos- né szakfelügyelőnek (Kecskemét), Varga Péterné tanítónak (Kecs­kemét, Jókai iskola) és Welcher Antalné nevelőnek (Baja, Kenye­res J. Lánykollégium). A kulturális miniszter dicsé­retében részesültek: Huber Ist­ván a kiskunhalasi Gózon Ist­ván Művelődési Központ igazga­tója, Pólyák Albert, a tiszaalpá- ri művelődési ház vezetője és Zayzon Ildikó könyvtáros, a ti- szakécskei könyvtár munkatársa. Az (útlevelek és a pénzjutal­mak átadását követően a kitün­tetett fiatal szakemberek számá­ra rövid fogadást rendeztek. gyakran. A párt tagjai főleg a gyáregységek és telephelyek párt­szervezeteiben a vállalati’ köz­pontoktól várnak határozAtabb intézkedéseket, támogatást. Mert nehezíti a központi határozatok helyi végrehajtását például' az a tény, hogy a vállalati központ késve juttatja el a feladattervet a gyáregységnek. Mipt ahogyan nem egyszer indokolatlanul el­húzódik az irányító szerv hatás­körébe tartozó feladat megoldása. • Általános tapasztalat, hogy a kommunisták a Szervezeti v Sza­bályzatban rögzített jogok és kö­telességek tükrében, kritikusan és önkritikusan ítélik meg mun­kájukat, magatartásukat, elméleti felkészültségüket, a pártmegbi- zatások teljesítését, a párt poli­tikájának szolgálatát. Őszintén szólnak azonban gondjaiktól, a kifejtik meglátásaikat a párt po­litikája végrehajtásával össze­függő számtalan kérdésben. A párt belső életéről, így nem egy helyen a pártcsoportok munká­jának elégtelenségéről, a párt- megbízaltások aránytalanságáról csakúgy, mint gazdasági, társa­dalmi életünk különböző gondjai­ról, fogyatékosságairól. És nem fukarkodnak az előbbrevivő ész­revételekkel, javaslatokkal sem. Többen hangot adtak például annak a véleményüknek,. hogy a káderpolitikai: elvek érvényesí­tésében még nagyobb következe­tesség szükséges az alapsZerve- zetek, s a felsőbb pártslervek részéről is. Gyakran szóvá te­szik az igen költségesen, indo­kolatlanul fényűzően berendezett Irodákat is. És ez)t joggal tart­ják pazarlásnak, hozzák össze­függésbe egyes vezetők szerény­telenségével. Ugyancsak vissza-viszatérő az a jogos kívánalom, amellyel na­gyobb megbecsülét kémek a tár­sadalmi munkának. Nem egy he­lyen észrevételezték: sok jó szán­dék, hasznos kezdeményezés ki­bontakozásált akadályozza, hogy a városi tanács nem hangolja és fogja össze kellően az üze­mek dolgozói által a város szé­pítésére, fejlesztésére felkínált társadalmi segítséget. S megany- nyi hasonló 'tapasztalatot lehetne említeni még. • A párttagsági könyvek cse­réjével összefüggő és alapvetően a pártkötelezettségekről folyó be­szélgetéseknek még csak a kezde­tén tartunk, az első tapasztala­tokból általánosítani korai len­ne. Annyi azonban máris bizo­nyos, hogy az összegezés elvég­zésére hivatott alapszervezeti 'tag­gyűléseken rendkívül gazdag ta­pasztalatok birtokában fogal­mazhatják meg előbbrevivő kö­vetkeztetéseiket a kommunisták. P. t ÉRDEKES MÓDSZER Először a lépcsőházat húzzák fel Gombhoz a kabátot?... Felü­letes szemlélő bizonyára furcsá­nak találja a képünkön látható építkezést a főváros XX. kerü­letében. Ez a lakóház valóban szokatlan módon épül, először ugyanis a lépcsőházat készítik el. Képünkön ez a művelet lát­ható, előrehaladott stádiumban. Ha a lépcsőház elkészült, hoz­záépítik -az épülettömböt. Erre a nem mindennapi sorrendre a kü­lönleges zsaluzást eljárás ás az épület bonyolult alaprajza miatt van szükség. (MTl-fotó — Csikós Gábor félv. t- KS) EMLÉKMŰ A HŰVÖSVÖLGYBEN 0 Az egykori illegális munkáatalálkosólról hires hűvösvölgyi nagy­réten április 4-én emlékművet állítanak fel. Az emlékmű Kiss Ist­ván Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. (Telefoto — MTI—KS) Művelődési dolgozók kitüntetése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents