Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-19 / 67. szám

1976. március 19. • PETŐFI NÉPE • S I A címzett nem ismeretlen • Több százezer példányban eljutott a címzettekhez a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának kong- ! resszusi levele. Az alapszerve- i zetek megvitatják a dokumentu­mot, amely programot ad az el- I következő évekre. A helyi ten­nivalókat beépítik az 1976—77-es akcióprogramjukba. Sokan Vannak a címzettek kö­zött, akiknek a neve már isme­rősen cseng az ország előtt. Akik például' az irodalomban, a mű­vészet valamilyen ágában bizo­nyítanak. Mert az állandó bizo­nyításra szükség van. Elsősorban természetesen ' az alkotásokkal. Azoknak a költői, vagy festői képeknek a rögzítésével, amelye­ket más nem látna meg. Olyan hangzásoknak' a felidézésével, amelyeket csak különleges emr béri vevő- és erősítőkészülék ra­gadhat ki a kusza zajtömegből. Az ösztönös megérzések és az ál­landó szellemi edzést kívánó tu­datosság tulajdonosai a művé­szek. Köztük természetesen a fia­talok, hiszen az esztétikai érté­keket nem életkorral szokás mérni. Sokan figyelnek rájuk. A produktum mellett arra is, hogy miként gazdálkodnak a te­hetségükkel. Akarnak-e < vajon igazi hatást elérni, s azt minden eszközzel továbbítani? Nos, a kongresszusi levél VI. fejezete róluk és hozzájuk is szól. Illetve a kihasználandó lehetősé­gekről. „Az ifjúsági szövetség te­vékenységének minden területén biztosítani kell, hogy a fiatal Írók, művészek, tudományos ku­tatók minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a mozgalmi munkába, a közéleti feladatok megoldásába” — hangzik az egy­értelmű igény. Annak a társa­dalomnak a kívánsága, amely minden más rendszernél többet tesz az igazi tehetségek felka­rolásáért, az indulás és a beil­leszkedés kedvező feltételeinek létrehozásáért. Egész pontosan arról van szó, hogy erősödjék a fiatal értelmi­ség valamennyi csoportjának kapcsolata az élettel. Az élettel, a valósággal és a szűkebb vagy tágabb környezetünkben élő1 em­berekkel, ami nélkül nincs te­remtő alkotás. Hozzásegíthetnek ehhez az intézményen kívüli köz- művelődési megbízatások; a klu­bok, vitakörök összejövetelein ki­alakuló beszélgetések; a terme­lőmunkával való — nem külsőd­leges! — találkozások. • A művészeti KlSZ-szerve- zetek vezetői országos aktívaér­tekezleten fejtették ki vélemé­nyüket a közelmúltban. A 35 éven aluli alkotó-, illetve a 30. életévüket be nem töltött előadó- művészek jelentek meg a kriti­kusok és újságírók mellett. Tár­sadalmi beilleszkedésük —mind- azokéval együtt —, akiket kép­viseltek — szerves és természe­tes folyamatként megy végbe. Könyvkiadói antológiák, a Moz­gó Világ című folyóirat rendsze- sen megjelenő számai, film- és képzőművészeti stúdiók, alkotó­körök és klubok mozdítják elő a pályák kibontakozását. A felszólalók számos példát szolgáltattak arra, hogy mit te­hetnek a fiatalok. A miskolci ze­neművészeti főiskolások a poli­tikai tömegdalokat népszerűsítik, másokat is beavatva a szép ének­lés örömébe. A filmrendező-je­löltek tehetségkutató akciót in­dítottak a fizikai dolgozók gyer­mekei között, és magnós rriűso- rokat állítanak össze a bejáró munkásoknak, hogy a kényszerű napi ingázások órái is értékesebb tartalommal telítődjenek. A Fia­tal Képzőművészek Stúdiójának tagjai az ankétokon való részvé­telt, kiállítás-szervezéseket aján­lottak fel. A Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottság ar fiatal írók-köl- tők és a? olvasók egymásra talá­lását készíti elő májusra gazdag programsorozattal. A kecskeméti tanyaszínház izgalmas és él­ményszerű kezdeményezéssel ele­venítette fel a „vásári előadá­sok” utánozhatatlan hangulatát az apró, kis településeken. Né­hány szerkesztőség ifjúkommu- ríistái a diáklaDok szerzőivel fog­lalkoznak rendszeresen. • A lehetőségek száma tovább és tovább gyarapítható. A fel­adat természetesen nem egyedül a KTSZ-re hárul. A pártirányítás mellett nagy szerepe van az ál­lami és társadalmi szervek nö­vekvő felelősségvállalásának, rész­vételének. A párbeszéd elkezdő­dött az alapszervezetekben, illet­ve a fiatal művészek, kutatók és a társadalom különböző rétegei között, és folytatódnia kell, mert érdemes! Halász Ferenc Szocialista könyvkiadók együttműködése Nemrégiben Havannában ta­nácskoztak a szocialista országok könyvkiadóinak képviselői. Az értekezlet és az azon elfogadott dokumentumok nagymértékben hozzájárulnak a szocialista or­szágok együttműködésének elmé­lyítéséhez a könyvkiadás terén. A tanácskozáson elhatározták olyan témákkal foglalkozó mű­vek közös kiadását, mint például a marxizmus—leninizmus, a mun­kásosztály vezető szerepe, a szo­cialista gazdasági integráció komplex programja, valamipt a burzsoá ideológia és a revizio- nizmus elleni harc. A résztvevők megállapodtak abban, hogy a szocialista orszá­gokban növelik a Latin-Ameriká- ról szóló könyvek kibocsátását. A cél az, hogy az olvasók mélyebben megismerkedhessenek a latin­amerikai népek történelmével, kultúrájával, a szabadságért és függetlenségért vívott harcukkal. A szocialista országok könyv­kiadóinak képviselői hangsúlyoz­ták, hogy szélesíteni és tökélete­síteni kell az együttműködés for­máit. A kétoldalú együttműkö­dés előmozdítására — a kubai— szovjet csoport munkájának gyü­mölcsöző tapasztalatai nyomán — újabb kétoldalú csoportokat hoz­nak létre. Idegen nyelvű köny­vek kiadása, tankönyvek közös szerkesztése, nyomdászok kikép­zése — mind, fontos részterülete­it jelentik a jövendő együttmű­ködésnek. íLI LM JEGYZET Ha már... A mozi, amelyben másodszor is megnéztem Ranódy László új filmjét, fiatalokkal volt tele. IS7 tolásokkal, jókedvű, életvidám gyermeksereggel, akik remélhe­tőleg nem sokat éltek, tapasztal­tak még a felnőttek világéinak ke­gyetlenségéből. Amolyan délelőtti vetítésre mentem el, amelyet a filmszínházak abból a célból szok­tak szervezni, hogy a művelődés- politikailag értékes, az ifjúság számára ajánlható alkotásokat minél nagyobb nézőközönség előtt forgassák le. Ezekre a délelőtti, a szokott műsoridőn kívül rende­zett előadásokra Iskolai közösség­ben váltott jegyek nem egyszer javítják á filmek olykor kedve­zőtlen látogatói arányát, és segí­tenek elfedni egy-egy alkotás bu­kását. A forgalmazóknak azon­ban közvetlen érdekük, hogy sza­porítsák az igényes mondanivaló­id művek nézőinek számát, és ezért az iskolák fiatalságának megszervezéséről minden lehetsé­ges esetben gondoskodnok. így történhetett ez az Árvácska ese­tében 'is. amely tudomásom sze­rint „preferált” mű, és az ifjúság valamennyi rétege számára ajánl­ható. Amint elsötétedett a terem és a vásznon felvillantak a Móricz Zsigmond regényéből készült film első képkockái, a nézőtéri zaj gyorsan elült. A kisebbek ugyan fecsegtek még egy rövid ideig, de néhány perc múlva hatni kezdett az alkotásból áradó szuggesztív erő és a fiatalok egyre jobban belefeledkeztek a cselekménybe. Megvallom “őszintén, engem az a kérdés izgatott, hogy miként reagál a tanulóifjúság Móricz Zsigmond, illetve a film forgató- könyvíróinak (Ranódy László és Elek Judit) közös, és — vélemé­nyem szerint — egyáltalán nem a gyermekek számára készült alko­tására? Hogyan hat rájuk a fel­nőttek embertelenségének szinte desztillált töménységű kivonata, és milyen tanulságot vonnak le Árvácska történetéből? Vetítés közben azt igyekeztem megfi­gyelni, hogy a szorongás, amely engem az első vetítés alatt elfo­gott, miként érinti meg a fiata­lokat, s miként magyarázzák meg maguknak a látottakat — • 1976-ban?... Félreértés ne essék, én nem a film, illetve nem Ranódy László témaválasztásának jogosságát, személyes indokait firtatom. Mű­ve elkészült, útjára bocsátatott, s alkotása az első kockától az utolsóig, a móriczi életműhöz való lényegi hűséggel fogalmazza újjá a regényt. Ugyanolyan könyörte­lenséggel, bár némileg kevesebb kiábrándultsággal. A rendező kitűnő leleménnyel válogatta össze szereplőit, minde­nekelőtt a hétéves Czinkóczi Zsu­zsát és a felnőtteket (Bihari Jó­zsef. Moór Mariann. Nagy Anna, Szirtes Ádám, Horváth Sándor, Madaras József), akik olyan szenvtelen tárgyiassággal tudnak kegyetlenkedni az árva kislány­nyal, mint egy élettelen bábuval. Sára Sándor kamerája pedig az alföldi tájba „gyökereztette meg” a kis lelenc nevelőszüleinek kör­nyezetét és- így vált az alkotás mélyen igazzá és hitelessé... A mozi nézőterén ülő hat-nyolc- tízéves gyermekek számára azon- < ban úgy érzem, Ismeretlen — és remélhetőleg az is marad — az a kor, amelyben Árvácskák és ne- velőszülei éltek. Azt sem hiszem, hogy ez az életkor lenne érzelmi világuknak, nyiladozó tudatuk­nak azon fejlődési szakasza, amely­ben célszerű megismertetni velük a „lehetséges” felnőtti érzéket­lenséget, kapzsiságot és gyűlöle­tet; a parazsat marékba fogató elvakult indulatot és a meleg tej­be is mérget keverni képes ön­zést ... Azzal a meggyőződéssel távoz­tam az előadásról, hogy én még óvnám őket attól, hogy ennyire „meztelenül” lássanak egy „le­hetséges” elemberteleiiedett vilá­got.'Es alsótagozatos gyermekeket annak ellenére sem szerveznék a vetítésekre, hogy tudom, a film a felnőttek számára élményt tud nyújtani; hasznos és tanulságos. Pavlovlts Miklós 1 A képen: A kis Csőre és Szeny- nyesné (Czinkóczi Zsuzsa és Moór Mariann) Igaz történet, noha fordulatai már-már meseszerűek. Idestova negyedszázada, hogy hogy összeismerkedett két bács­kai fiatal. így kezdődő históri­ákban mondanunk sem kell egy fiú és egy lány, időben egy fér­fi és egy hölgy a főszereplő. A folytatás is szokványos; szere­lem, házasság. Az ifjú férj hamar főiskolai végzettséget szerzett, felesége nyolc általánossal .vágott. a kö­zös életútnák. .Mindig ' tanulni- vágyó ember volt, s ő sem akar­ta alább adni uránál ezért leve­lező úton leérettségizett. „Ha már — így okoskodott — maturáltam, megpróbálkozom ta­nári diploma elnyerésével.” Ne- kigvűrkőzött, bújta a könyve­ket. Sikerült a terv. Amikor kicsivel több lett a szabad ideje alaposan körülné­zett Bácsbokodon: miként hasz­nosíthatná megnövekedett isme­reteit, szervezőkészségét. Megfigyelte, hogy a férfiak rendszeresen összejámak, a lá­nyok, s főként az asszonyok ott­hon, egymástól elzárva töltik napjaikat. Ez volt a szokás, a hagyomány. Ha így is volt eddig, ne legyen így a jövőben', gondolta és el­határozta egy kézimunka-szakkör szervezését. Ügyesen népszerűsí­tette az ötletet, kedvet csinált a közös tanuláshoz. Egyre többen gyűltek össze, s versengve készí­tették a szebbnél-szebb kézi­munkákat. A szakkörvezető min­den alkalmat felhasznált tudásá­nak gyarapítására; így többet ad­hatott a köri foglalkozásokon. Kézimunkázás közben megbe­szélték a világ dolgait, észrevét­lenül tanulták, tágították látókö­rüket. Mindig akadt egy jóked­vű vagy bánatos hangulatú le­ány, asszony, ki nótával fejezte ki túlcsorduló érzelmeit. Az első dalt követte a második, harma­dik, és maguk is meglepődve ér­zékelték: milyen szépen szól az alkalmi kórus. Ha már így — örvendezett a szakkörvezető — alakítsunk asz- szonykórust. A jelenlevők he­lyénvalónak érezték a javasla­tot és ott voltak az első próbán. Több helyen felléptek és a magyar, sokác népdalok hiteles tolmácsolásával mindig tapsra ragadtatták a hallgatóságot. Az ének és a tánc édestestvér, nótázáskor moccannak az izmok, bizsereg a vér. Bevallható; mind gyakrabban táncra kerekedtek. Műsorcsokrot köthetnének szép tudományukból vélte történetünk hőse, ha már így adódott. Tánc- csoportonként is növelik^ azóta községük .jóhírét. • A csárdáshoz, a kólóhoz mint májushoz a virág, úgy tartozik a muzsika. Citerazenekar is szer­veződött csakhamar. Mutassuk meg másutt is mit tudunk, gyönyörködtessünk ké­zimunkáinkkal, dalunkkal, tán­cunkkal, a citerák dallamaival — ha már így van —• másokat is. Az Aranykalász Termelőszö­vetkezetben lelkes patrónusra leltek és segítségével autóbusz- szal bejárhatták a< közeli és tá­voli vidékeket. Néha műsort is adtak, néha . „csak” okultak, gyönyörködtek, a helyszínen ta­nulmányozták a sárközi, a ma­tyó népművészetet. Ne titkolódzunk tovább: a bácsbokodi díszítőművész-szak­kör (asszonykórus, tánccsoport stb.), a község egyik legélénkebb közösségi fóruma, a közművelő­dés motorja. Vezetője, az önma­ga és a közösség képességeit kö­vetkezetesen és sokoldalúan ki­bontó Tettinger Antalné most sem pihen a babérokon. A községi tanács titkárától tudjuk, hogy újabb szép terve­ket szövögetnek, ha már idáig eljutottak. Méltán jutalmazták Tettinger- nét a megyei díszítőművész szak­körök megyei kiállításán, ha már ilyen kitűnően, fáradhatatlanul dolgozik ezért a nagyszerű kol­lektíváért. Miért teszi? Hírért? Aligha! Anyagiakért? Még kevésbé! Hogy is mondta József Attila: „Az én vezérem bensőmből ve­zérel.” Ilyen a természete, beállított­sága. Heltai Nándor 0 Csupa vidámság, mosoly: a bácsbokodi asszonykórus: (Tóth Sándor felvétele) Látogatóban a keceli úttörőknél A fiatal fenyőligettel övezett tágas, tiszta keceli iskola min­den bizonnyal a megye egyik legszebb, legkorszerűbb iskolája. Mégis a község nevének hallatán az immár világhíressé vált ba- tik-szakkör jut valamennyiőnk eszébe. De nézzük sorba, - hogyan él­nek, dolgozriak a kiskőrösi já­rás egyik legnépesebb csapatá­nak tagjai. Három esztendeje áll a csa­pat élén Udvarhelyi Istvánná, de cseppet sem idegen számára a mozgalom, hiszen esztendőkön keresztül rajvezetőként tevé­kenykedett ugyanitt. Átforrósodik a hangja amikor a csapat keretén belül működő szakkörök munkájáról beszél. — összesen tizenhárom szak­körünk van. Nagyszerűen dol­goznak valamennyien. Az elmúlt hónapokban — és ez nem jelent korántsem állandó rangsort — kiemelkedően jól dolgoztak a bá­bosok, bélyeggyűjtők, sakkozók, a képzőművész-szakkör, az iro­dalmi színpad tagjai. Kiemelke­dően jó munkát végeznek a tör- ténelemszakkörösök is. Egy nagyméretű albumot hoz­nak kérésünkre. Mennyi érdekes, értékes adat! Levéltárakból, ré­gi okiratokból, majd a század- forduló utáni időről szemtanúk elbeszéléséből rekonstruálják a nagyközség múltját. Korabeli fényképgyűjteményük ilyen szem­pontból teljesen egyedülálló. A csapat közelmúltjának egyik emlékezetes, a pajtások által so­kat emlegetett eseménye a Pe- tőfí-évforduló megünneplése volt. Mennyi izgalmas, érdekes ese­mény fűződik ehhez az évfor­dulóhoz! Kutatások, vetélkedők, kerékpártúrák. Milyen sok, Pető­fi nevét viselő csapattal kerül­tek kapcsolatba ebben az idő­szakban. Es amin valamennyien részt vettek: a kiskőrösi kirán­dulás, amelyre kerékpáron in­dulták el, majd az ezt követő fe­lejthetetlen ünnepi csapatgyű­lés. (Úgy beszélnek ezekről az eseményekről a keceli úttörők, mintha néhány nappal, héttel ezelőtt történtek volna ...) Üj, fémgyűrűkkel összefűzött csapatalbum kerül elénk. A csa­patvezetőnek a pajtások iránti bizalma nyilvánul meg abban, hogy ezt a cserélhető lapokból álló könyvet teljesen önállóan írják, szerkesztik az úttörők. Megfelelnek a bizalomnak! Az albumba egy-egy eseményről csak a szükséges adatok kerül­nek, ötletes rajzokkal élénkítve. Képek, amelyeket a fotó-szak­kör tagjai készítettek, a nyírjesi óvoda építkezéséről, a barkács- szakköröen folyó munkáról és a többi jeles eseményről. A szakkörök munkájáról szól­va a. barkács-szakköről megtud­juk még, hogy a helyi faipari vállalat KISZ-fiataljainak támo­gatásával, a tőlük kapott hulla­dékanyagból készíthetnek renge­tek hasznos apróságot. A képzőművészek pedig... Se­lyemmel bevont kecses dobozkát mutatnak. Japánból érkezett, fe­delének felkattintásakor a híres Cseresznyevirágzás dallama csen­dül fel. Radvánszki Tibi nyer­te egy rajzával, amelynek címe Nagyapám felhúzza csizmáját! Most a batikolás, rajzolás mel­lett új munkába fogtak: farag­nak. Most még kemény házi­szappanból mintázzák a zömök 0 A keceli csapat két ifjú kép­zőművésze Sáfrán Edina éa Gärtner Mária egy házi kiál­lításon a faragók munkáival ismerkednek. figurákat, de ha ez már jól megy, akkor megpróbálkoznak kemé­nyebb anyagokkal is. A ^érvekről szólva büszkén mutatják meg az iskola autó­buszát! Igen, a keceli pajtások­nak iskolabuszuk van! Selejt- ként vásárolták, majd hála a városföldi Dózsa Termelőszö­vetkezet gépjavítóinak, most már üzemképes, használható. A használatbavételre hamarosan sor kerül, iskolabuszként (kül­területen élő gyerekek szállítá­sára), illetve kirándulóbuszként, ha országjárásra indulnak. Izgalmasnak ígérkezik a nyá­ri tábor is: Balatonmárián parti telket vásároltak, tavaly már itt sátoroztak. Az idén ezen a he­lyen építőtábort szerveznek, fel­töltik a területet. A pajtások élelmezéséről a közeli vállalati üdülőben gondoskodnak. Nagyon jól, hiszen pihenő bányászok­nak főznek, ezt a kalóriadús, változatos ebédet kapják a keceli gyerekek is. Ügy tervezik, meg­hívják ide a császártöltési és soltvadkerti úttörőket, jut nekik is hely, bőven. Búcsúzóul még az idén sorra kerülő eseményekről kérünk be­számoló Udvarhelyi IstvánnétóL — 1947-ben alakult meg ná­lunk az első úttörőcsapat, tehát valóban az elsők között a me­gyében. Most a születésnap, a harmincéves évforduló tisztele­tére ünnepségsorozatot készítünk elő. Itt él a községben az első csapat úttörőtanácsának titkára, Prucser Jenő. Nagyon sokat se­gített nekünk ennek az esemény­nek az előkészítésében. Ügy ter­vezzük, hogy június 2-án azösz- szes hajdani tisztségviselőt meg­hívjuk az úttörőtalálkozóra! Ezen a napon dobozba zárt le­velet, üzenetet ásunk el az iskola kertjében, hogy azoknak, akik ezt húsz esztendő múlva megke­resik, kiássák, világosak legye­nek a mi célkitűzéseink, terve­ink. És — ezt már csak remélni tudjuk — helyeseljék mindazt, amit mi végeztünk. Ennek az év­fordulónak a tiszteletére hálafát is ültetünk, azok előtti tisztelgé­sünk jeléül, akik utat törtek ne­künk, hogy ' mi már bizakodóan lépdelhessünk rajta. Pajtások! A jövő héten tudó­sítóink leveleiből készítünk ősz- szeállítást, rejtvényt is közlünk részetekre. Selmeci Katalin Hová lettek a Bastille kövei? A francia polgári forradalom egyik legnagyobb eseménye volt, amikor 1789. július 14-én a pári­zsi nép rohammal elfoglalta a Bastille-t. Bár a hírhedt börtön­ben akkor mindössze hét embert tartottak fogva, a forradalmi nép a zsarnokság szimbólumának te­kintette a Bastille-t. Vajon hová lett az a tömérdek kő, amely a Bastille lebontásá­ból származott? A Bastille kömaradványa i egész Franciaország területén megtalálhatók. Párizsban a met­ró, a földalatti vasút Bastille- állomásának egyik falába, a Concorde-hidba ennek a törté­nelmi jelentőségű épületnek a kőmaradványai vannak beépítve. A Bastille megostromlói között az egyik fő hangadó Palloy 34 éves kőművesmester volt, aki július 15-én memorandumot in­tézett a nemzetgyűléshez, amely­ben biztosította azt, hogy addig nem nyugszik, amíg a gyűlöle­tes épületből egyetlen követ is a helyén lát. Palloy mester a kö­vetkező napokban megkapta az írásos engedélyt a bontásra. A bontási munka több mint egy éven át tartott. Palloy mes­ter műhelyében a Bastille kö­veiből emlékszobrocskákat, va­lamint emlékplaketteket fara­gott, és ezeket szétküldte az or­szág minden részében a departa- ment-ok vezetőinek, sőt a gyar­matok tisztviselőinek is jutott belőlük. Palloy e szobrászkodást forra­dalmi lelkesedésből végezte: az emléktárgyaknak csak a postai költségére tartott igényt. Így kerültek el a Bastille kö­vei Párizstól sok száz, sőt ezer kilométerre is, a szélrózsa min­den irányába. L. Zs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents