Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-03 / 53. szám
1976. március 3. • PETŐFI NÉPE • 5 Még egyszer a pedagógusok bérfejlesztéséről A nemzet napszámosainak először a magyar színészet úttörőit nevezte Vas Gereben, múlt százádbeli író. Majd az áldozatvállaló politikusoknak járt ki ez a megnevezés. Legelterjedtebben mégis a pedagógusokat — különösen a néptanítókat — illette meg az anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát egyaránt kifejező szállóige, amely azóta sem ment teljesen feledésbe. Napjainkban a párthatározatokat követő állami intézkedések sora és a szakszervezeti támogatás együttesen segíti elő, hogy jóra forduljon a helyzet. 1971-ben a tanárok, az idén az óvónők bérrendezését hajtották végre. Osztályfőnöki pótlékok, órakedvezmények léptek életbe a fizetésemeléseken kívül. Egyedül a tanítók helyzetében nem lehet érezni a változásokat,. ami kétségkívül méltánytalan dolog, és beavatkozást kíván. Ki az, akit ne bosszantana, ha tudja, hogy valami jár neki, mégsem kapja meg? Így voltak a pedagógusok hosszú időn át a soros és rendkívüli előléptetésekből összetevődő háromszázalékos évi bérfejlesztéssel, amely most öt százalékra emelkedett az egészségügyi dolgozókéval együtt. A rendelkezésre bocsátott összegek útját világossal nyomqn lehet követni a megyei tanácsokig, onnan] viszont már kuszábbá és ellentmondásosabbá vált a további út. S egészen biztos, hogy a pedagógusok az előléptesekre jutó összegnek alig több mint a felét kapták meg bérfejlesztésként. Igaz ugyan, hogy a többi is eljutott hozzájuk, de más formában, jutalomként, ami nem mindegy, hiszen csak egyszeri alkalomra szól, a hatása sokkal kevésbé tartós. Az általánosan jellemző országos helyzettel körülbelül azonos kép tárul fel Bács-Kiskunban. Közös érdek A Duna—Tisza közének ezen a részén szinte összefogott akció indult tavaly azért, hogy a nevelők se maradjanak le az elérhető életszínvonaluk mögött. A Pedagógus Szakszervezet fölmérésének ismeretében többféle oknyomozás bontakozott ki a megyei pártbizottság kezdeményezésére. Lapunk hasábjain kétfoly- tatásos cikk próbálta meg elemezni az., ös§zetevőket. Kiderült, hogy a rossz bérgazdálkodás .'; 'a következő, ^téayozőkre vezethető vissza: 1. A tanácsok szakigazgatási szervei túlzottan óvatosak, úgynevezett előre nem látható körülményekre hivatkozva visszatartottak összegeket. 2. A bérfejlesztést nem érvényesítették visszamenőleg január 1-től. 3. Visszafogták a nyugdíjba menő és a helyébe lépő kolléga közti, vagy más mozgásból adódó fizetéskülönbségeket. 4. A többi pedagógus rovására létesített új álláshelyeket, ami gyakorta tervezési hiányosságok leplezésére szolgált, és mindenképpen a kényszermegoldások közé tartozott. Ezek olyan feladatok — például a terven felül épült, égetően szükséges óvodákba óvónők kellettek, újabb napközis csoportok alakultak — amelyeket a társadalom elismer, de nincs rá előre jóváhagyott fedezet. 5. Emberileg igen kényes pont — de mégiscsak szólni kell róla —, hogy a pedagógusokat megillető bérfejlesztési keretből emeltek szinte mindenütt nagyobb mértékben a technikai dolgozók alacsony fizetésén — abból a szükségszerű megoldásból kiindulva, hogy valamennyien az oktatási ágazatba tartoznak, s a fűtő- és takarítóhiány hovatovább a nevelőmunka hatékonyságát kezdte veszélyeztetni. 6. A megyei szinten megállapított és az egyes intézményekhez eljutó bérfejlesztési keretek összege nem fedte egymást, vagyis a pénz lefelé haladtában csökkent. 7. Az igen alacsony jutalmazási alapot tetézték meg, hogy a pedagógusnapi, vagy más ünnepekre esedékes borítékok ne okozzanak csafódást. Ez a törekvés igen kétséges eredményt szült. A pillanatnyi nagyobb öröm ára túlságosan drága: a pálya végéig elkísérő alacsonyabb alapbér. 8. Nem alakult ki kellő együttműködés a tanácsok, az iskolavezetés, valamint az- érdekképviseleti szerepet ellátó szakszervezeti szervek között. Ilyen eredményre jutottunk tavaly a tipikus megye egyik legtipikusabb — kalocsai — járásában. A művelődésügyi szakemberek elismerték a helyzet tarthatatlanságát, a gazdaságiak ta- máskodtak, s akadt olyan gondnokság, ahol kereken kijelentették, hogy nem is értik az egészet. A legfurcsább talán az volt, hogy amikor egy felelős beosztású „tisztviselő” állt ki a rossz gyakorlat mellett. Népi ellenőrzés tapasztalatai Működésbe lendült a népi ellenőrzés gépezete is. A vizsgálat azt tűzte ki célul, hogy megállapítsák: miként alakult az alsó- és középfokú oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkabére az 1971. évi rendezés után, a bérgazdálkodók hogyan használták fel az évenként rendelkezésre álló fejlesztési összegeket egészen 1975 első feléig. A tapasztalatokat 16 általános és 6 középiskola mellett 16 óvodából gyűjtötték össze. Az összegezés ugyancsak alapvető hiányosságokat tett szóvá: „az adatok arra mutatnak, hogy míg jelentős összegű év végi bérmaradványok képződtek, a pedagógusok bérszínvonala nem a lehetőségekhez mérten emelkedett. Ez sérti a törvényességet, akadályozza az oktatás-nevelés terülétén dolgozók jogos anyagi elismerésének érvényesülését”. A jelentés azzal folytatódik, hogy a megyei • tanács pénzügyi osztályának a jelenlegi gazdasági irányítási rendszer bevezetése óta arra kellett volna törekednie, hogy évről évre csökkenjenek a költségvetésben még meglevő bérhiányok. A járási-városi felügyelet alatt álló intézményeknél viszont éppen fordított folyamat ment- végbe, ami szükségtelen óvatoskodást vált ki az összegek felosztásánál. Az eltérő gyakorlatra jellemző, hogy találtak olyan iskolai költségvetéseket, amelyek csak a soros előlépé- sekkel számoltak, a bérfejlesztés többi — egyébként jóval .nagyobb — hányadát járási-városi szintre tervezték. Különösen a kiskőrösi járásban volt feltűnő, hogy részben a bér- fejlesztések terhére második igazgatóhelyettesi (állást hoztak létre több kisiskolánál is, ami mindenképpen fényűzésnek tűnik. Lélektanilag és egyébként is rontja a bérfejlesztés hatásosságát — akár a január 1-i visszamenő kifizetéseknél — ha elhúzódnak az átsorolások, mivel az első nagyobb összeg magasabb levonási kategóriába esik. Szintén a rendellenesség okai közé tartozik, hogy az intézmények -egy része nem vezet pontos bérnyilvántartást. Mivel ez még nem kötelező — de miért kell minden alapvető dolgot rendelkezéseknek előírni? — inkább a kusza áttekintés, feledékenység érvényesül a megbízható, naprakész precizitás helyett. A javaslat végezetül egyértelmű következtetésre jut. Ügy kell gazdálkodni, hogy a bérfejlesztési keretek teljes egészében szolgálják a pedagógusok béremelését, és szükség van egy eligazító. egységesen értelmezett bérgazdálkodási szabályzatra. Sőt, a szigorú felelősségrevonástól sem szabad visszariadni mindazok esetében, akik a saját értelmezésük szerinti, jótékonyan eltakaró ködfátyolba szeretnék borítani a rendellenességeket. Baján és Kecskeméten Vajon mi történt a vizsgálatok óla? A fejleményeket Bács-Kis- kun legdélibb és legészakibb városában. Baján és Kecskeméten néztük meg — egy kis időt hagyva a lemaradások pótlására a járásoknak, ahol lehangolóbbak voltak az állapotok. A Duna-parti településen naprakész létszám- és bérnyil- vántartaspkM vezetnek az okta- ; tási intézmények gondnokságai és 'a nagydbb ’ iskolák" A -'városi átlag tavaly meghaladta az előírt háromszázalékos növekedési ütemet. Az idei lehetőséget is kihasználják az utolsó fillérig. A január 1-től számfejtett többletbért már a márciusban felvett fizetésekben érzékelték. A megyeszékhelyen március 15-ig jelzik vissza az intézmények a városi . tanácsnak, hogy miként használják fel a rendelkezésre bocsátott összegeket. Ha mindenki egyformán részesülne az 5 százalékos fejlesztési ösz- szegből, akkor is több mint száz forintos fizetésemelkedést eredményezne személyenként a fejlesztés, ami természetesen differenciált módon valósul meg. A többlet az április eleji borítékokban jelentkezik, január 1-ig visz- szamenőleg. | A bérgazdálkodásnak igen sok előrevivő mozzanata kínálkozik még az esztendő során, s nem szabad lemondani a további javításokról. Különösen tetszik a bajaiak gyorsasága. Van ahol kezdődik, van ahol folytatódik a pedagógusok bérgazdálkodásának fmomodása, ami mindenképpen ígéretes. Halász Ferenc Nevelés a szépre Moszkva Krasznaja Presznya nevű kerületének művészeti iskolájában mintegy hatszáz, 7— 17 éves fiú és lány tanul. Az iskolát hetente kétszer, a tanítási órák után látogatják. A gyerekek rajzzal, szobrászattal foglalkoznak, művészettörténetet tanulnak. Gyakran vesznek részt tárlatlátogatáson, múzeumokban és kiállításokon. A tanárok fő célja a gyermekek esztétikai nevelése. Az iskola pedagógusai tagjai a Szovjet Művészek Szövetsége Esztétikai Nevelési Bizottságinak. Munkájukat segítik a szovjet Pedagógiai Akadémia Művészi Nevelési Intézetének kutatói. 9 Jelcna Kononyenko, a művészeti iskola tanárnője, a rajzolás művészetére oktatja a legfiatalabbakat. (Fotó: APN — KS — Sz. Szubbotyin felvétele) Képek a sziklafalon Tadzsik régészek i. e. III—I. századbeli rajzokat fedeztek fel a Nyugat-Pamír egyik folyójának sziklapartjain. A művészi gondossággal megalkotott képek tematikája meglepően változatos. Különösen megkapóak a vadászjelenetek és a „tájképek”. A sziklarajzok tudományos jelentősége abban rejlik, hogy bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az akkori lakosok telepes életmódot folytattak, ellentétben a korábbi fel-, tevéssel, mely szerint ezen a területen nomádok, élteké. (BUDA-. PRESS—APN) ifei KÖNYVESPOLC A világ és az ember A Gondolat Kiadó újdonságai Mióta a könyvnyomtatást feltalálták, a világ és az ember megismerésének folyamata meggyorsult. Ma már szinte nincs is olyan Iterülete .civilizációnk messzi múltjának, jelenének, sőt jövőjének, ahová az érdeklődők ne hatolhatnának be a világ fejlődéstörténetét tudományosan vizs-' gáló, új fejezetekkel gazdagító könyvek segítségével. Az élmény, szerű és okos tájékozódás nélkülözhetetlen köteteit adja olvasói kezébe a Gondolat társadalomtudományi könyvtársorozata. Ennek legfrissebb kiadványára — Grahame Clark: A világ ős- törnete című művére azoknak a figyelmét is felhívjuk, akiknek az érdeklődését eddig talán még nem keltette fel a sorozat, viszont , szeretnék tudni, hogy az emberré válás több millió éves folyamatában milyen szerepük volt a különböző és sokszor misztikus titokzatossággal övezett őskultúráknak ? Grahame Clark a mai evolucionista régészet egyik kiemelkedő képviselője. Művében a legújabb kutatások fényében vázolja fel az emberiség őstörténetét. Mindenütt elsősorban a történelem anyagi bázisára, az eszközökre, szerszámokra és a belőlük leolvasható civilizációra helyezi a hangsúlyt. A könyv szétoszlatja azt a téves és veszedelmes nézetet, miszerint vannak értékesebb és kevésbé értékes fajok. Amíg Clark könyvében az emberi fejlődés izgalmas, világtörténeti útját járhatjuk végig, egy másik, vaskos kötet: a Föld és fejlődéstörténete arra ad választ, miként változott meg a Föld képe bolygónk kezdeti állapotától napjainkig. A kiadvány számos világhírű tudós és szakember munkájának eredményét foglalja össze, tartalma kiterjed a földtudományok minden területére. Ismerteti a Föld keletkezéséről, változásairól szóló elméleteket, a Földet felépítő ásványokat. kőzeteket, lapjairól leolvashatjuk az élő szervezetek fejlődését az első életnyomoktól az ember megjelenéséig. A szöveg megértését bőséges mennyiségű ábra, táblázat és kép köny- nyíti meg.!';-ioz msimsü »bouiA Tudományosan . is bizonyított tény, hogy a csimpánz a legközelebbi élő rokonunk; az ember és a csimpánz a régmúlt időkben közös őssel rendelkezett. Clark ugyanezt olvasta ki a történelem előtti múlt nyómaiból, egy fiatal angol kutatóriő pedig érdekes megfigyelésekkel támasztotta alá a tudományos elméletet: hosszú ideig tanulmányozta a vadon élő afrikai csimpánzok viselkedését, táplálék- szerzésüket, eszközhasználatu. kát, harcaikat, azokat a módszereket, ahogyan a kölykeiket nevelik. Jane van Lawick-Goodall Az ember árnyékában című világhírű könyve — mellyel a Cambridge-i Egyetemen doktori fokozatot szerzett — nemcsak élvezetes olvasmány, hanem tudományos értéke is figyelmet érdemel. Néhány kötet csupán, és mégis mennyire lerövidíti azt az. utat, amelyet évmilliók alatt tett meg az emberiség, a kutatók megszállottan keresték a nyomokat, kiásták és összerakták a régmúlt korok cserépdarabjait, felmérték súlyát, arányait, megtudtak róla sok mindent, ami a régészet és a történelem segítségével, a tudás és az értelem erejével megismerhető a világunkból. Ma már ott tartunk, hogy a felhalmozódott ismereteket olyan nagyszerű kiadványok közvetítik az olvasók széles rétegeihez, amelyek színesen, mozgalmasan érzékeltetik a történeíém drámaiságát, és akár a legnépszerűbb történelmi regénnyel is versenyeznek a végtelen emberi színjáték korábbi felvonásai iyánti érdeklődés felkeltésében. Ilyen kötet a Világtörténet képekben, amely több mint szórakoztató képes album: világtörténelmi kézikönyv, amely az újkor és a legújabb kor eseményeit foglalja össze, tudományos hitellel és szinte filmszerű látványossággal. Korabeli metszetek, híres műalkotásokról készült illusztrációk, rendkívül gazdag és értékes fényképanyag segíti „láttatni" a korunkhoz vezető három évszázadot, amelynek minden egyes sora, képkockája arra figyelmeztet: az ember maga formálja sorsát és történelmét. VÖ jb;: . VsrZs:!r' Balettklubok A dzsessz és a korszerű táncok népszerűsége ellenére a szovjet fiatalok körében egyre fokozódik a klasszikus balett iránti érdeklődés. _ Csaknem valamennyi munkás, és falusi klubban, kultúrházban balettstúdió működik, képzett balettmesterek irányításával. A Szovjetunióban közel 140 ezer ilyen klub működik. Fenntartásukról a szakszervezet gondoskodik. Az állam a Szakszervezetek Központi . Tanácsával együtt évente több millió rubelt fordít a népi alkotóművészet fejlesztésére. A munkások, kolhoztagok, mérnökök — a népi balettszínházak szólistái és zenészei nemcsak szűkebb környezetükben mutatják be műsorukat. A legjobb együttesek országszerte • a habarovszki kultúrház balettstúdiójának próbáján. A foglalkozásokat Ligyija Djacsenko balettmester vezeti. Számos növendék dolgozik már a Szovjetunió nagyvárosainak hivatásos balett- színházaiban. (APN-fotó: A. Saljakov felvétele — KS) vendégszerepeinek, fellépnek a színvonala gyakran olyan maköztársasági, össz-szövetségi és gas, hogy a hivatásos színházak- nemzetközi versenyeken is. Az ba is meghívást kapnak, öntevékeny művészek művészi (APN—KS) LASZLÖFY ZSUZSANNA Tavaszi esküvő A mikor először mentem . végig a műhelyen, megijedtem. Ennyi férfi! Hiába próbáltam észrevétlenül és lehetőleg gyorsan járni a gépek között, amint beléptem az ajtón abbahagyták a munkát, és elkezdődött a füttykoncert. Csak egy fiú nem tartott a többiekkel. Mintha észre sem vette volna, hogy bejöttem, dolgozott tovább. Egyszer visszanéztem rá az ajtóból: akkor vettem észre, hogy lopva utánam pillant, mert a tekintetünk találkozott. Jót nevettem magamban, amint kiléptem az udvarra: milyen szemérmes ez a fiú, nem akarja észrevétet-' ni, hogy tetszem neki. Egy pár hónapig az emeleten dolgoztam, aztán lekerültem én is a földszintre a műhely szom- szomszédságába, a meóba. Mikor már jól értettem a munkát, behívtak az üzemvezetőhöz| s mondták „Klárika, maga érettségizett kislány. Eddig fizikai munkásként is1 megállta a helyét. Most kellene nekünk egy jó munkaerő az irodába. Jöjjön át ide.” Igaz, hogy én értek sokféle irodai munkához, mert köz- gazdasági technikumba jártam, de nem volt fcedvem ülni egész nap, „én inkább a műhelyben maradnék.. Meós\ szeretnék lenni.” — válaszoltam. ■— Meós! Egy ilyen fiatal kislány!... b/éhány hét múlva "fnégis meós lettem, s most már nem én mentem át naponta többször a szomszédos műhelyen, hanem a fiúk látogattak át hozzábi. Egyszer éppen egy ládát készültem felemelni, amikor valaki mellém lépett. — Szabad segíteni? — Jókor kérdi, amikor már készen van. — Ránézek, akkor ismerem meg: ez az én szemérmes hódolóm. Aznap, amikor kimentem a gyárkapun, ott állt a buszmegállónál. Egy kocsira szálltunk. Másnap is. Harmadnap egyórás megbeszélésünk volt a meó- ban. Hát nem ott állt a buszmegállóban, még fél ötkor is! Azt gondoltam, próbát teszek: a tér felé indultam gyalog, ö is elindult — utánam. Mit tagadjam, jóleső érzés volt. Akadt udvarlóm, szombatonként táncolni jártam velük, sörözni mentünk vagy moziba. De másra vágytam már. Amikor eddig értem gondolatban, megszólalt mellettem az én szemérmes hódolóm: ' — Ugye nem haragszik? Hiszen mi már hónapok óta ismerjük egymást, de én még szólni nem mertem ... így kezdődött a mi történetünk. Albérleti lakásomig kísért, s a hosszú út alatt sok min_ dent elmondtunk egymásról. Beszélt az édesanyjáról, beszélt a házról, amit négy éven át szinte egymaga épített, a televízióról, amire csaknem együtt már a pénze. De magáról alig akart szót ejteni. — Tudja Klárika, én mindig dolgoztam, sokat dolgoztam. Jó esztergályos lettem, meg jó kőműves is, mig a házamat építettem. A rádiószerelést is megtanultam, mig összeraktam egy rádiót. De egyvalamire nem értem rá: iskolába járni. Csak hét évig ültem a padban ... Maga tizenkettőig, tudom. Jól gondolja meg ezt Klárika... Attól kezdve mindennap találkoztunk Gáborral. Három hét múlva elvitt az édesanyjához. Clyan megilletödött voltam, amint beléptem az ajtón, s arra gondoltam: ez mind az ő keze munkája, ezt mind ő építette. Az édesanyja megcsókolt az ajtóban. Az asztalon vaníliás sütemény illatozott, a sarokban Gábor rádiós könyvei mellett, már ott állt a televízió. Este hazafelé azt kérdezte: „Hozzám jönnél feleségül? Egy ilyen... hételemishez?” — Nálad jobb embert nem is tudnék elképzelni — feleltem. — És nem is kell, hogy „hétéTe- mis" maradj. — Vén fejjel járjak iskolába? — Én is megyek majd ősszel, esti technikumba, elvégzem a vegyiparit. Csak egy évvel végzek előbb, mint te. — Szóval már azt is eltervezted, hogy én is megyek majd technikumba? — nézett rám megütközve. — Hát majd, ha kedved lesz — mondtam —, de ha nem, akkor legalább ezt az utolsó évet járd végig. — Miért? Olyan fontos ez neked? ! — Miért, miért? Hogy mondhatsz ilyet? Ha majd a gyerekünk lesz nyolcadikos és kérdez tőled valannt, mit fogsz mondani neki, hogy én azt az osztályt már nem végeztem el? __ A z esküvőt tavaszra terveztük. Gábor már nem tiltakozik az iskola ellen. Panaszkodik viszont az ■ édesanyja, persze csak bizalmasan. Azt imondja: gyerekes dolgai vannak mostanában az ö komoly fiának. A minap például rájött, hogy titokban a hetedik osztályosok földrajzkönyvét magolja. Ősszel valóban gyerekek leszünk egy. kicsit. Mindketten beülünk az iskolapadba. S tudom: Gábor utolér majd, szerényen, szinte észrevétlenül lép mellém, mint januárban,, az első közös sétánk idején. Könyvtárak Mongóliában Mongóliában jelenleg ezer közkönyvtár van, ötmilliós könyvkészlettel. Az ország legnagyobb ilyen intézménye a fővárosban működő Állami Könyvtár. Itt őrzik az ősi mongol kéziratokat, mongol tudósok műveit, a mongol nyelven kiadott marxista—leninista műveket, orosz és más nyelveken Mongóliáról kiadott műveket, politikai lapokat és más sajtótermékeket. Az Állami Könyvtárnak éven-' te százezer olvasója van. Részükre körülbelül 200 ezer könyvet, folyóiratot kölcsönöznek ki egy-egy évben. A keresett könyvek nagy része — 42 százaléka — társadalompolitikai, politikai mű, de sokan — az olvasók 27 százaléka — keresik a műszaki könyveket, valamint — 31 százalék — az orvosi, művészeti könyveket, regényeket is. A fővárosi közkönyvtár 30 ország 65 könyvtárával áll csere- kapcsolatban. Évente mintegy 11 000 hazái könyv ellenében körülbelül 10 000 külföldi könyvet kap.
