Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-18 / 66. szám

1976. március 18. • PETŐFI NÉPÉ • ELSŐ KIADÁSÚ PETŐFI-, KAZINCZY-, KISFALUD Y- ŐSNYOMTATVÁNYOK, KÖNYVRITKASÁGOK, KÉZIRATOK Kincsek lakat alatt polcokon, düledező asztalokon, szűk és dohos szekrényekben és szúrágta padlózaton felhal­mozott kincsekre leltünk, melyek felizgatták a kedélyünket. S amelyek negyedszázad óta lakat alatt rejtve maradtak a világtól. Mint­ha nem is léteztek volna. Amikor nemrégiben egyik kollégámmal a félegyházi Kiskun Múzeummal ismerked­tünk, nagy meglepetés ért bennünket. Az in­tézmény egyik eldugott sarkában, két egybe­nyíló helyiségben egymás hegyén-hátán po­rosodó öreg könyveket, érdekes folyóirato­kat, s egyéb kiadványokat találtunk. Rozoga A Megyei Művelődési Központ műsora március 21—27-ig KIÁLLÍTÁS: Dr. Szalva Péter kandidátus Kér. tünk szépségei c. fotókiállítása. Megtekinthető: március 28-ig. HETI MŰSOR: Március 21-én, vasárnap 10 óra­kor: Filmvetítés gyermekeknek. Március 22-én, hétfőn 19.30 óra­kor a színházteremben: Filhar­mónia-hangverseny „Ai- bérlet. Belépőjegyek pénztárunkban még válthatók. A rádió egyenes adás­ban közvetíti, ezért kérjük, hogy helyét 19.15 óráig foglalja el. Március 23-án, kedden 14.30 óra­kor a kamarateremben: Kisma­mák találkozója. Gyermekmegőr­zés. Március 24-én, szerdán 18 órakor a felnőttklubban: Sárospatak és a Rákócziak. Dr. Janó Ákos elő­adása. Minden érdeklődőt várunk. Március 25-én, csütörtökön 19 órakor a színházteremben: Ma­nón Lcscaut. Operabérlet 4. elő­adás. Pótjegyek válthatók. Gyer­mekmegőrzés. Március 26-án, pénteken 17.30 órakor a felnőttklubban: A ricer- caretól a fúgáig. Collegium Ar- tium zenei tagozata. Előadó: Itt— zés Mihály adjunktus. Belépődíj: 4,— Ft. Március 27-én, szombaton 10 óra­kor a színházteremben: Megyei kamarazenei találkozó. Minden érdeklődőt várunk. 320 TAVASZRA VÁRVA (Pásztor Zoltán felvétele) Csodálkozás és bosszúság Pedig nagyon is léteztek; itt vannak ma is előttünk, szinte kí­nálják magukat: vegyük kézbe őket. Találomra utánuk nyúlunfc. Nem kell válogatni, szelektálni: csupa érdekes, értékes nyomda­termék. Felcsillan a szemünk, amikor Petőfi Sándor összes költeményei­nek első kiadását kézbe vesszük. „Pest, 1848, Emich Gusztáv ki­adása”. De van itt első kiadású Kazinczy (Szép literatúra, 1815); Kisfaludy Sándor: Himfy-dalok. (1801); és Kisfaludy Károly „ere­deti hazai drámája”, a Stibor vaj­da (1820) stb. Leemelünk (vagy a padlóról felemelünk) régebbi köteteket (igazi ősnyomtatványokat) is. Egy 1508-ban készült művet Trója ve­szedelméről; egy alig valamivel későbbi grammatikát s latin nyel­vű lexikont; Philippus Bergomen- sis mester híres-nevezetes világ- krónikáját' (nyomtatták Velencé­ben, 1492-ben). Csodálkozásunk vagy az örömünk nagyobb — nem is tudom. Esetleg a bosszankodá-' sunk, amiért a szellemi kincsek­nek ez a halmaza így rejtve volt — s van — idáig? — Hogy történhetett? — kér­dezzük a Kiskun Múzeum igazga­tóját, Fazekas Istvánt. — Nem tudom; talán nem volt rá módjuk az itt dolgozóknak. (Sietünk leírni: ő semmiképp nem hibáztatható. Rövid ittléte alatt számos más munkával, sike­res kezdeményezéssel szerzett máris tekintélyt magának. Es most éppen ő keresi a megoldást e mintegy tízezer kötet szaksze­rű feldolgozására. Ám egyedül, minden segítség nélkül akkor sem boldogulna, ha más. fontos teen­dője nem akadna.. Javasoljuk: a megyei közművelődés irányítói fi- gyeljentk oda a porosodó, kincset érő ritkaságokra.) A „Honnyi törvény” és társai Bosszúsággal kevert töprengé­sünket újra elűzi a jóleső öröm. Ennyi értékes, ritka szellemi ter­mék egyrakáson! Zilahy Károly író életrajzait 1863-ban nyomták Heckenastnál; gróf Széchenyi kis remekét a magyar játékszín sür­getéséről 1832-ben; Csepcsányi „Hasznos mulatságait” 1796-ban (Vatzon); Dante első magyar for­dítójának s Petőfi első bírálójá­nak, Császár Ferencnek Aradi vészlapok című kötetét 1844-ben; Irinyi József útijegyzeteit 1846- ban stb. Az első Katona József- életrajz szerzője, a félegyházi Mi- lelz János volt. Itt található fő műve mellett egy 1875-ben Temes- várott megjelent alkotása, a „Kronológiai adatok...” Nem ke­vés. élvezettel lapozunk bele. ( Néhány érdekesség még, csak úgy találomra kiragadva a sok kö­zül: „Honnyi törvény” (1808), „öszve-szedegette” Georch Illés (a Napóleoni nemesi lázadás részt­vevője) ; Találmányok könyve (1875), amelyből idézünk: „Sok szép és hasznos találmány szüle­tett az utolsó száz év alatt, min- denik dicséretére válik az embe­ri észnek; de szebb és hasznosabb nincs a gőzgépnél”; Továbbá van itt 1809-es születésű magyar—né­met levelezőkönyv, a „fáknak és erdőknek neveléséről” szóló kö­tet. úgynevezett „házi ügyvéd ké­zikönyv” és sok-sok egyéb kurió­zum. Például a „Nagyváradi Szín­kör” plakátjai a múlt század utol­só harmadából, vaskos kötetben. S a régi folyóiratok! Az „Urá­nia” 1794-es első évfolyama; be­kötve a híres „Életképek” 1846- ból, benne Petőfi, Vörösmarty versei; s még régebbről — 1820- ból — a „Tudományos Gyűjte­mény”, a .,Regélő” című, első ma­gyar szépművészeti folyóirat, amely először jelentetett meg rendszeresen színikritikákat; az 1848-as „Pesti Divatlap”; a „Jog- történeti Országgyűlési Iromá­nyok”, legalább harminc kötet­ben; a teljes „Vasárnapi Újság”, a teljes „Új Idők” — megannyi forrásértékű kiadvány az egyes korok megismeréséhez. És iskolai évkönyvek az ország minden ré­széből. A híres magyar nyomdák és kiadók termékei száz és ezer számra. (Emich, Länderer, Tratt- ner, Heckenast.) . összesen legalább tízezer kötet. Elzárva a világtól, lelakatolva. A kéziratos Korán Egy múlt századi kéziratos ima­könyv elején Milétz János kézzel írt bejegyzése: „Taláták ezen könyvet Budán ... midőn a partot ásták, egyengették”. 9 ha már őt említjük: a Katona-életrajz írójá­tól taláható e „kincs-romhalmaz­ban” egy kicsi könyvecskéje, ugyancsak tintával írva. A „Régi­séggyűjteményem jegyzéke”. Az 1883-ban készült leltár az író ré­gészeti és néprajzi tárgyait sorol­ja fel. Fülöp Margit kézzel irt mo­nográfiája Kiskunmajsáról (1902) és Zsigmond Konrád kézirata (1902) „A kiskunfélegyházi tanyai parasztnép” címmel szintén ha­mar a kezünkbe kerül keresgélés közben. Elcsodálkozunk egy vas­kos, kézzel másolt török Korán láttán. Benne feljegyzés tudósít, miként lelt rá 1917-ben egy albá­niai mecset falai között Köllér Imre félegyházi tanító. S kinek ne dobogna meg a szíve, amikor a következő, háromszáz éves, Augsburgban készült kiadvány elején (Birkenstein: Magyar vá­rak) Miletz János bejegyzését ol­vassa? íme, az újabb igazi ritkaság: „A czeglédi százas küldöttség Kossuth Lajosnál Barac'conban Olaszországban” — ez a könyv címe. amely 1877-ben látott nap­világot. Benne Kossuth kézírásos bejegyzése a saját fényképé alatt: „A czeglédi küldöttség baracco- nai látogatása alkalmából, Simo­ny i Ernőnek emlékül” (Simonyi 1849 után emigrált, és Londonban Marx köréhez tartozott). Talál­tunk egy számunkra még becse­sebb kiadványt. A „Magyar Mun- káskönyvtár” 2. füzeteként je­lent még a múlt század' végén. „A szocializmus történelméhez” a címe, s szerzője Csebrenyák Jó­zsef. Benne a bélyegző: „Magyar- országi Földmunkások Országos Szövetsége, Halasi Csoportja”, íme. egy művelődéstörténeti s munkásmozgalmi dokumentum. Honnan kerültek ide ? A páratlan értékű gyűjtemény további sorsáról beszélgetünk Fa­zekas István múzeumigazgatóval. Elmondja, hogy egyik legfőbb vá­gya mielőbb feldolgozva s köz­kinccsé téve látni a tízezernyi kö­tetet. De éhhez segítséget kér az illetékesektől, anyagi, s egyéb tá­mogatást remél. (Reméljük, nem késik sokáig.) Tudakoljuk a gyűjtemény ere­detét is. Erre a kérdésre még nincs pontos> válasz. További „nyomozást”, kutatómunkát igé­nyel még. Egy bizonyos: mintegy huszonöt esztendő telt el azóta, hogy\itt és így együtt vannak a jobb sorsra érdemes művek. Több ezerre tehető azoknak a kötetek­nek a száma, melyek valamikor Hegyesi Márton nagyváradi szer­kesztő tulajdonában voltak. Annak a Hegyesinek. akinek a „Szabad­ság” című lapjához szegődött 1900-ban Ady Endre. Egyik roko­na élt.Félegyházán később, s ado­mányozta a múzeumnak a Hegyé- si-gyűjteményt. A Katona-életrajz szerzőjének, Miletz Jánosnak egykori könyv­tára is gazdagítja a sort. És dr. Szabó Kálmán müzeológusé, aki ebben a városban kezdte fényes pályafutását. A Kiskun Múzeum országos nevű alapítójának, Sza­lag Gyulának könyvei közül is bi­zonyára sok előkerülne az alapos felméréskor. □ □ □ Végezetül álljon itt egy megál­lapítás és egy kérdés: Negyedszázadnyi idő kellett ah­hoz, hogy ezt a ragyogó gyűjte­ményt felfedezték. Vajon arra hány esztendő lesz szükséges, hogy szakszerűen jeldogozva közkincs- csé váljék? Varga Mihály EGY KLASSZIKUSSÁ LETT SZÉLTOLÓ A Köpenicki Olvasóra lapjainkban, hogy új­ra filmet készítenek a köpenicki kapitányról, és hogy Bécsben, egy musicalt mutatnak be róla, mely­nek címszerepére Heinz Rüh- mann német színészt kérték fel, aki az 1956-ban készült nyugat­német filmben már eljátszotta ezt a világraszóló szélhámos alakot. De ki is volt tulajdonképpen a ;,köpenicki kapitány”? 1906-ban, hetyen esztendeje zaj­lott le a köpenicki kapitány nem mindennapi históriája. A köpe­nicki kapitányból szállóige lett. Köpenick jelenti a tömegszug- gesszció groteszk kitörését: egysze­rűbben fogalmazva: bedőlést a rossz tréfának, amelyet olyan em­ber hajt végre, akinek nincs vesz­tenivalója. A köpenicki kapitány történet^, nem más, mint a társa­dalom hatalmas bástyáinak, a ka­tonai fegyelemnek és a hivatal­noki bürokráciának nevetségessé tétele. A köpenicki kapitány — egy fegyházban öreggé tört varga — ócska katonaköpeny segítségével követte el világraszóló csínyjét, bátor ember volt, aki nem riadt vissza semmitől. Természetesen csak az 1906-os értelemben, mert történetének a világon semmi kö­ze sincs a mai banditák gonosz­kapitány tetteihez. A köpenicki kapitány esetében ötlet és szív játszották a főszerepet. Hadd idézzük fel az esetet a Pesti Hírlap egykorú tudósításai nyomán. Az 1906. évi október 18-i számban volt olvasható, hogy ok­tóber 16-án a Berlin közelében le­vő Köpenickben kolosszális szél­hámosság történt; minden bohó­zatíró elszégyellheti magát, mert az a páratlan lelemény, amellyel a csínyt végrehajtották, meghalad minden fantáziát. ­Az történt ugyanis, hogy a plóetzensee-i katonai őrségen megjelent egy magas termetű, bár kissé hajlott tartású, szürkés-fe­hér. lelógó bajúszú ember, aki az első gárdaezred egyenruháját vi­selte. Ez a kapitány rendkívül energikus hangon megparancsol­ta. hogy felváltott őrség azonnal menjen vele, mert a császár pa­rancsából több embert kell letar­tóztatnia. Az őrség engedelmeskedett a kapitánynak, aki útnak indult, s közben még egy csapatot paran­csolt maga mellé. Vasúton mentek a közeli Köpenickbe, s ott meg­szállták a városházát. A kapitány egyenesen a polgármestér szobá-. jába ment. — ön a köpenicki polgármes­ter? — kérdezte. — Legfelsőbb parancsom az, hogy önt letartóz­tassam és Berlinbe szállítsam. A polgármester riadtan kezdte mondani: — Kérem, engedje meg, hogy... A tiszt azonban nem engedte beszélni: — Én nem engedek meg sem­mit! Már mondtam, hogy ön az én foglyom. S a kapitány valóban letar­tóztatta a polgármestert is, a vá­rosi pénztárnokot • is, aki előzőleg egyetlen erélyes parancsszóra át­nyújtotta a városi pénztár tar­talmát. A várost éközben óriási izgalom lepte el, amely tetőfoká­ra hágott: amikor a . városháza előtt megindult Berlin felé az el­ső bérkocsi, a bakon két feltűzött szuronyú katonával, a kocsiban a polgármesterrel és feleségével. Maga a kapitány még kényel­mesen megebédelt a Rathauskel- lerben, s azután — mikor a kö- penickiek feleszméltek — már se­hol sem volt... Ezalatt az őrség a foglyokkal megérkezett a ber­lini „fővártára”, ahol hihetetlen feltűnést keltett a szokatlan szál­lítmány. Maga Moltke tábornagy, a vezérkar főnöke és Joachim Albert herceg jelentek meg az eset tisztázására és ők bocsátot­ták el a foglyokat. A világsajtót bejárta a párat­lanul mulatságos történet híre. Sokáig tárgyalták, nyomozták sajtóban, hivatalos eljárásban az ügy minden ‘egyes részletét. Már mindent tudtak, csak egyet nem: ki volt a kapitány és hol van? Végre 1906. v október 27-én rá­akadtak. Berlinben, külvárosi kis lakásában üldögélt Wilhelm Voigt, a börtönviselt varga. Csendben iszogatta reggeli kávéját, amikor a rendőrök beléptek hozzá. Azon­nal tudta, miért jöttek, de semmi izgalom nem látszott rajta. Csak azt kérte, engedjék elfogyasztani kávéját. Ezt niegengedték, mire Voigt részletesen elmesélt min­dent, sőt a pénzt is csaknem hiány nélkül visszaadta. Még ar­ra kérte a .rendőröket, hogy em­berségesen bánjanak vele, hiszen az ő katonái sem panaszkodhat­tak ellene; ő gavallérosan bánt velük, éppúgy, mint a köpenicki urakkal. Nos, ebben igaza is volt Voigt- nak. ezt a börtönviselt embert közismerten jóindulatúnak és jó- szívűnek ismerték. Aztán bíró­ság elé került, amely négyévi fegyházra ítélte a kezdődő század legjobb tréfacsinálóját. Vilmos császár azonban meg­kegyelmezett a bűnösnek. Pedig kezdetben nagyon haragudott. Később azonban jóízűt nevetett a történteken, együtt kacagott a kacagókkal. így esett meg a köpenicki kapi­tány históriája. Révész Tibor § Már három­éves kortól tanítják zenére az óvodásokat a fővárosi Vadaskerti úti óvodában. Forral Katalin vezetésével a „középsősök” megtanulják a szolmizálás legalapvetőbb ismereteit és ’ minimális hangszer- ismeretet is elsajátítanak. (MTI-fotó — KS) MUNKÁSMŰVELŐDÉS ÉS BRIGÁDMOZGALOM Keresik a helyes módszereket A SZOCIALISTA brigádmozga­lom kulturális tevékenységével foglalkozva az MSZMP KB Agi- tác-iós és Propaganda Bizottsága megállapította, hogy a kimutatha­tó és általánosan is nagyarányú eredmények ellenére a formális vonások egyre inkább gátolják a brigádok művelődési mozgalmá­nak fejlődését. Ezért mind szem­léletben, mind a gyakorlatban fel­tétlenül változtatásokra van szük­ség.­De milyenek legyenek ezek a változtatások? Az általános szem­pontokat nem nehéz megfogal­mazni. Mindenekelőtt olyanok, hogy a szocialista brigádok műve­lődési mozgalmát vonzóvá tegyék új tömegek, számára, támaszkod­janak a valóságosan- meglévő mű­velődési igényekre, és egybén új igények kibontakozását is segít­sék. A részletek rögzítése azon­ban már nem lehetséges alapos kísérleti munka nélkül. Ezeket a kísérleteket végzik a Népművelé­si Intézetben. ~) 1 HOGY MENNYIRE fontosak ezek a kísérletek, arra rámutat­nak a szocialista brigádmozgalom adatai. Hazánkban jelenleg 125 ezer szocialista, illetőleg szocia­lista címért küzdő brigád dolgo­zik;, a tagok száma megközelíti a másfél milliót, közülük több .mint 75 százalék ipari munkás, 10 szá­zalék pedig mezőgazdasági fizikai dolgozó. Nyilvánvaló, hogy ilyen arányok mellett rendkívül fontos a szocialista brigádmozgalom mű­velődési vállalásainak segítése, ám természetesen a kísérletek eredménye nemcsak a brigádmoz­galomban, hanem tágabb terüle­ten, a művelődési házakban és más közművelődési intézmények­ben is felhasználható. A kísérleti időszak alatt ki kell alakítani és próbára kell tenni a brigádműve­lődés — bővebb értelemben a munkásművelődés — új koncepci­óit, módszereit, majd a kísérletek eredményeinek alapján konkrét javaslatokat kell kidolgozni. A NÉPMŰVELÉSI INTÉ­ZET kísérletei három csoportban folynak. Az első csoportban a he­lyi testületek, a SZOT szervein keresztül kapnak tájékoztatást az általános feladatokról, a kísérle­teket azonban az érintett üzemek önállóan bonyolítják. Természete­sen ebbe a csoportba olyan vála- latokat jelöltek ki, amelyek jó bázisokkal ^s megfelelő testüle­tekkel rendelkeznek. A többi kö­zött. a Tatabányai Szénbányák^ a Lenin Kohászati Művek, a Győri Vagdn- és Gépgyár, a Borsodi Ve­gyi Kombinát tartoznak ide. A MÁSODIK CSOPORTNÁL a kiválasztott üzemekkel már mind a SZOT, mind a Népművelési Intézet szorosabb, konzultatív jel­legű kapcsolatot tart. Egyúttal a helyi művelődésügyi intézmények is segítik munkájukat. Ezek a kí­sérletek tehát közös vállalkozás­nak tekintendők. Ilyenek vannak az inotai November 7. Erőműnél, az Ózdi Kohászati Művekben, a Szegedi Vasöntödében, a Tatabá­nyai Cement- és Mészművekben, a Csongrád megyei Húsipari Vál­lalatnál. a Veszprém megyei Tej­ipari Vállalatnál. A HARMADIK CSOPORT kí­sérleteinek lebonyolításában a • Népművelési Intézet — részben közvetlenül. > részben megbízott külső munkatársak segítségével — gyakorlatilag közreműködik. Eb­ben a csoportban szoros értelem­ben vett intenzív kísérleti munka folyik. Budapesten négy, vidéken pedig három üzem — ZIM Lam- part Salgótarjáni Gyára, a Jász­berényi Aprítógépgyár, a Jászbe­rényi Lehel Hűtőgépgyár — vesz részt az ilyenfajta kísérletben. VALAMENNYI KÍSÉRLETET figyelembe véve összesen 22 üzem, 13 művelődési intézmény vesz részt a kísérletekben, s ez össze­sen 271 szocialista brigádot és mintegy 3480 brigádtagot jelent. A KÍSÉRLETEK KONCEPCIÓ­INAK meghatározásánál rendkí­vül fontos, hogy az új brigádmű­velődési rendszerek realitásokra épüljenek, s a valóság ismereté­ben konkrét művelődési célkitű­zéseket fogalmazzanak meg, s minden egyés brigádtag számára is ikülön célokat tűzzenek ki. A törekvések arra irányulnak, hogy a korábban elterjedt sablonos-for­mális vállalások helyett az egyes brigádok művelődési .tevékenysé­gei tudatosan megszervezett mű­velődési folyamatokat jelentsenek. AZ EGYIK LEGFONTOSABB kísérlet például: milyen új, nép­szerű formákban bővítsék a szo­cialista brigádtagok természettu­dományos és műszaki ismereteit? Ezen a téren legfontosabb, hogy az ismereteket közvetlenül a konkrét üzem termelési tapaszta­lataiba ágyazzák, s korántse csu­pán előadásokat tartsanak, hanem bemutatókat, megbeszéléseket is. Ha ez a kísérlet — amely a Ganz Villamossági Művek és a Csepel Vasmű szocialista brigádjaiban folyik — befejeződik, megfogal­mazható lesz a természettudomá­nyos és műszaki ismeretek új me­todikája, és kiadható lesz a kísér­let teljes segédanyaga. ÁLTALÁNOS TAPASZTALAT, hogy a munkásokat is nagyon ér­deklik a pszichológiai kérdések, s ezért a pszichológiai ismeretter­jesztésbe is szélesebb körben kell bevonni az embereket. Ezt céloz­za a pécsi Uránbánya munkás- szállásán. illetőleg a helybeli Ság- vári Endre Művelődési Házban folytatott kísérlet, amelynek ke­retében pszichológiai tanácsadás »van, és mentálhygiénes (foglalko­zás-higiéniai) kollégium működik. A tapasztalatok igen kedvezőek, az előadásokon rendszeresen több száz ember jelenik meg, s igen sokan élnek a pszichológiai ta­nácsadás igénybevételének lehe­tőségével is. A MUNKÁSMŰVELÓDÉS szem­pontjából is különös figyelmet ér­demel a napjainkban egyre job­ban kibontakozó táncházmozga­lom. Már csak azért is, mert a táncház keretében a fiatal mun­kások művelődését szélesebb kör­ben is segíteni lehet. Amellett, hogy a fiatalok a táncházban _ a népi táncokat társasági táncként járják, ezeken a helyeken _ rend­szeres szakszerű tánctanitás fo­lyik, közös éneklés, rendszeres népzenei bemutató, 'bábjáték, ki­állítások, író—olvasó találkozók, a népművészetről folytatott viták alkalmai teremtődnek meg. A fő­városban a Kassák Művelődési Házban működik kitűnő táncház, az országban pedig Székesfehér­várott, Ózdon, Miskolc-Diósgyő- rött és Debrecenben. HA A KÍSÉRLETEK véget ér­nek, és a tapasztalatokat publi­kálják, a munkásművelődés új formáinak megteremtésében bi­zonyára nagyobb léptekkel jutha­tunk majd előbbre. M. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents