Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-17 / 65. szám

2 • PETŐFI NEPE • 1976. március 17. A KUBAI VIT FŐ JELSZAVA: Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért, a barátságért A világ fiataljaihoz intézett leihívás elfogadásával véget ért a kubai fővárosban a XI. ha­vannai Világifjúsági Találkozó nemzetközi előkészítő bizottságá­nak második ülése. Az ötnapos tanácskozáson csaknem 70 ország ifjúsági szervezeteinek képviselői vettek részt. A magyar delegációt Borbély Gábor, a KISZ KB tit­kára vezette. A hétfő esti záróünnepségen jelen volt dr. Osvaldo Dorticos államelnök, a Kubai KB Politikai Bizottságának tagja és Raul Castro, a párt másodtitkára, a miniszterelnök első helyettese is. Raul Castro felszólalásában a többi között megállapította': hogy a párt, a kormány és a nép, az ifjúság nagy figyelmet szentel és kiemelt jelentőséget tulajdonít a fesztiválnak, amelyre mintegy húszezer' fiatalt várnak. A nemzetközi előkészítő bizott­ságnak a világ fiataljaihoz in­tézett felhívása kiemeli, hogy az eddigi tíz VIT jelentősen hozzá­járult a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás ügyéhez. A felhívás külön köszönti a ku- ~- bai népet, hangoztatva, hogy forradalmi tekintélye, nemzetkö­zi pozíciója napról napra erősö­dik. A földkerekség lakóinak felét kitevő ifjúsághoz szóló felhívás a XI. VIT-re való készülődés kap­csán szükségesnek mondja, hogy ez az alkalom ösztönözze a hala­dó erőkkel vívott közös harcot a békéért, a népek biztonságáért, a nemzetközi enyhülés elmélyí­téséért' folytatott küzdelmet. A dokumentum minden ország­nak javasolja a nemzeti előké­szítő bizottságok megalakítását. A nemzetközi előkészítő bizott­ság úgy döntött, hogy a követke­ző VIT fő jelszava ez lesz:. „Az antiimperialista szolidaritásért, a békéért, a barátságért!”. Wilson lemondott Patak Károly, az MTI tudósí­tója jelenti: Harold Wilson angol minisz­terelnök a keddi minisztertanácsi ülésen közölte ^kollégáival, hogy lemond, mihelyt a Munkáspárt kijelölte utódját. Lemondási szán- . dókáról a hatvanéves politikus II. Erzsébet királynőt még a nap folyamán tájékoztatta. A Downing street 10. meglepe­tésszerű közleménye, amely Wil­son tervezett lemondását adta hírül, .nem magyarázta meg a miniszterelnök elhatározásának hátterében álló, mélyebb okokat. De miután visszatért a Bu- ckingham-palotából. Wilson újabb nyilatkozatban tisztázta, hogy tá­vozását először decemberben tu­datta az uralkodóval, s már ak­kor megmondta, hogy március­ban lemond, nyugdíjas és „back­bencher”. egyszerű parlamenti képviselő lesz. Wilson hosszú személyes nyi­latkozatának részleteiből kiderült, hogy a miniszterelnök szándéka visszavonhatatlan. Ezt az angol minisztertanács sajnálkozva tu­domásul vette és elismeréssel adó­zott a távozó kormányfő érde­meinek. Kedd estére összehívták A>>Muokáspárt parlairterrti jggggjg* portjának rendkívüli uleséL A frakció feladata kijelölni a párt új vezérét, s egyben Anglia kö­vetkező miniszterelnökét. Egyes megfigyelők azonban azzal szá­molnak, hogy a vezérválasztás több napig is elhúzódik, ezalatt Wilson folytatja a miniszterelnöki teendők ellátását. Wilson nyilatkozata a rendezett visszavonulás négy okát sorolta fel: Először is arra hivatkozott, hogy elérte a hatvan évet. Má­sodszor azt hozta fel, hogy köny­vet akar írni. Mint pártvezérnek elege van a feladatokból, és szí­vesen látna valaki mást a Mun­káspárt, egyben az ország élén. Harmadsorban arra hivatkozott, hogy ha most távozik, utódjának elég ideje lesz ahhoz, hogy rá­nyomja a saját személyes bélye­gét a vezetés stílusára, felkészít­se a pártot az új általános vá­lasztásokra. Negyedik okként Wilson azt magyarázgatta, hogy tizenhárom esztendeig volt párt­vezér, harminc évet szolgált a kormányban, vagy az árnyékkor­mányban és nyolc évig volt mi­niszterelnök. Az angol rádióban és televízió­ban egymás után szólaltak fel Wilson hívei és ellenfelei. A munkáspárti törvényhozók el­képedve vették tudomásul a hirtelen elhatározást, míg a kon­zervatív és liberális ellenzék azt hangoztatta — a nyilatkozók kö­zött Heath volt tory-minisz- terelnökkel —, hogy Harold Wil­son olyan időpontot választott ki a lemondásra, amikor meggyűlt a baja pártjának belső baloldali ellenzékével, különösen bizonyta­lanná vált a fontsterling helyze­te és az egész angol gazdaságé. a kor­tnéhynegyed-' ' -mellékutcájában, ahol a kormányfői rezidencia áll, nagy tömeg gyülekezett, mint a brit belpolitika éles fordulópont­jain. A City-ben esett a font ár­folyama és a részvények átlagos értékének mutatója. A Munkáspárt vezérjelöltjei között elsősorban James Calla­ghan külügyminiszter, Denis Hea­ley pénzügyminiszter és Roy Jen­kins belügyminiszter nevét emle­gették. Az angol fogadóirodák, amelyek minden lehetségesre el­fogadnának téteket, Callaghant kiáltották ki favoritnak. (MTI) 1 NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Mozambik kérésére összeült a Biztonsági Tanács. A közvetlen előzmény: dr. Sa- mora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke néhány nap­pal ezelőtt drámai rádióbeszéd­ben jelentette be, hogy mivel a fajüldöző rhodesiai rezsim „par­tizánok üldözése” címén mélyen behatolt országa területére, le­zárja Mozambik és Rhodesia mintegy ezer kilométeres közös határát. Mivel a fehértelepes rendszer másik tőszomszédja, Zambia ezt már egy esztendeje megtette, Rhodesia most már nemcsak . politikailag, hanem földrajzilag is csaknem teljesen elszigetelődött. Ez pedig a legérzékenyebb, a gazdasági fronton mért rendkí­vül súlyos csapást arra a rend­szerre, amely 1965-ben egyolda­lúan kikiáltotta „függetlenségét” Angliától, de úgy, 'hogy minden hatalmat a 285 ezer főnyi fehér kisebbségnek tartott fenn, és minden jogfosztottságot, nyomo­rúságot a mintegy hatmillió fő­nyi színesbőrfi többségnek. A mozambiki határ lezárása azt je­lenti, hogy a salisbury-i rezsim elveszti azt a két vasútvonalat, amelyen — általában az ENSZ- szankciók megsértésével — kül­kereskedelmének hatvan száza­lékát lebonyolította! Az ENSZ-tilalmakat nem vé­letlenül említettük. Dr. Machel lépése ugyanis teljes összhang­ban áll a világszervezet vala­mennyi eddigi határozatával, amely gyakorlatilag kiközösíti a törvénytelen, elnyomó Smith- kormányt. Jellemző, hogy Wa­shington sem mert tiltakozni, London pedig, amelynek Afrika még nem bodsátotta meg az 1965-i tétlenségét, kénytelen volt hivatalosan üdvözölni a mozam­biki lépést! Változnak az idők... Annyira változnak, hogy Smith egyetlen reménysége, Vorster dél-afrikai miniszterelnök is megelégedett bizonyos általános­ságokkal dr. Machel bejelentése után — de nem ígért semmit. Nem ígért katonai támogatást rhodesiai „kisöccsének” ■— és elegánsan megkerülte azt is, haj­landó-e Dél-Afrika a saját vas­útvonalaival legalább valame­lyest pótolni Rhodesia elvesztett szállítási lehetőségeit. Lehetőségek a libanoni válság politikai megoldására Rendőrségi jelentések szerint több mint negyvenen vesztették életüket és több tucatnyian se­besültek meg hétfőn Bejrútban, a nagy szállodák körzetében tü­zérségi erők bevetésével lezajlott összecsapások során. Kedden a hajnali órákban már csak szór­ványos lövöldözéseket lehetett hallani a fővárosban. Az elnöki palota többször is cáfolta azokat a jelentéseket, amelyek szerint Frangié elnök a reá nehezedő katonai és politikai nyomás láttán lémondani készül. Ugyanakkor Frangié kész lenne leköszönni tisztségéről, ha eleget tesznek a következő négy kikö­tésének: — A libanoni hadsereg „újra­egyesítése”, a főparancsnokság vezetésével; — Általános amnesztia a ka­tonaszökevények számára; — A már korábban kidolgozott politikai reform ratifikálása a parlament által; — A „törvény és a rend meg­őrzésére” képes új kormány meg­alakítása. Frangié feltételül szabja továb­bá, hogy utódját csak az ő bele­egyezésével nevezhetik ki. A tá­vozására vonatkozó ellentmondá­sos jelentések megegyeznek ab­ban, hölgy az elnök lemondásának olyan formájához ragaszkodik, amellyel tekintélyét menthetné. A válság politikai megoldásá­nak lehetőségét hangoztatta Aziz Ahdab tábornok, „ideiglenes ka­tonai kormányzó” is. Az AP tudó­sítójának adott telefoninterjújá­ban kijelentette, hogy „az ajtó nyitva áll” a békés rendezés előtt és jelenleg ennek több formáját vitatják meg. Khaddam Szíriái külügyminisz­ter, aki eddig az érintett felek vezetőivel folytatott telefonbe­szélgetésekkel igyekezett közvetí­teni, egyes jelentések szerint hét­főn Damaszkuszban a falangista párt küldöttségével tárgyalt. • Bejrúttól néhány kilométerre megállították - azt a két páncélos­egységet, amely a múlt héten megindult a főváros felé. Merre nyílik Szadat ajtója? 0 Szadat egyiptomi elnök va­sárnap „kinyitotta az ajtót” a nemzetgyűlésben. Az általa em­legetett „nyitott ajtók politiká­ja” tulajdonképpen azt jelente­né, hogy a külföldi magántőke mind szabadabban és nagyobb arányban találjon szabad utat az országba. Hogy az *1952-es for­radalom célkitűzéseivel ez meny­nyire áll. összhangban, lássuk a következőket: A Szabad Tisztek Szervezeté­nek 1952. július 23-án végre­hajtott forradalma az önálló nemzeti fejlődés, társadalmi át­alakulás lehetőségét teremtette meg. Az alaptételek a következők voltak: megszüntetni az impe­rializmus uralmát, felszámolni a feudalizmust, a tőke egyedural­mát, s megteremteni az erős hadsereget. A társadalmi modell­ről a következő volt az elképze­lés akkoriban: demokratikus, szocialista szövetkezeti társada­lom. . 9 Néhai Nasszer elnök az öt­venes évek közepén kezdett ha­tározott imperialista-ellenes po­litikát folytatni, mire az USA megtagadta a fegyverszállítást, a nagymonopóliumok pedig visz- szavonták az asszuáni nagygát, s más létesítmények finanszírozá­sára tett ígéreteiket. Nasszer elnök a Szovjetunió­hoz fordult, s nem kellett csa­lódnia. A Szovjetunió ugyanis megalakulásától kezdve kölcsö­nösen előnyös kapcsolatokra tö­rekedett minden országgal, s elvi — internacionalista' — meg­gondolásokból támogatta, támo­gatja a nemzeti függetlenségük­ért és az imperializmus ellen harcoló országokat. Így volt ez Egyiptommal is. Nasszer elnök kérésének teljesítése a Szovjet­unió és más szocialista orszá­gok részéről megtörte a nyugati hatalmak fegyverszállítási mo­nopóliumát az arab országokban. De íremcsak fegyverről van szó. Felépült az asszuáni vízi­erőmű és gátrendszer, a heluani acél- és fémmű, s más, fontos üzemek, ipari létesítmények. Nasszer elnök halála után Szadat egy ideig még az előd politikáját folytatta. 1971-ben megkötötték a szovjet—egyipto­mi, 15 évre szóló barátsági és együttműködési szerződést. Ezt követően azonban Szadat intéz­kedései és törekvései egyre in­kább a jobbratolódást mutatták. 0 Az elnök az 1971-es évet „döntő évnek” nyilvánította — a közel-keleti rendezést illető­en. Mint azonban kiderült, Sza­dat a döntést nem annyira a Szovjetunióval együttműködve képzelte el. Abban az időben számos illúzió élt az USA állí­tólagos rendezési szándékairól, gazdasági segítségéről stb. (Mint láthatjuk majd, most legalább ennyi az illúzió, ha nem több). Az első konkrét lépés, „döntés” az volt, hogy a barátsági szer­ződés aláírása után egy évvel elnöki döntés alapján visszahív­ták az egyiptomi hadseregben működő «szovjet katonai tanács­adókat és szakértőket — akik tulajdonképpen egyiptomi kérés­re tevékenykedtek az országban. Közben a belpolitikai életben is megmutatkozott a jobbratolódást Szadat félreállította az űn. „bal­oldali nasszeristákat”, eltávolí­totta az Arab Szocialista Unió vezetéséből és soraiból a haladó marxista erőket. Egyre jobban előtérbe került a válság katonai úton való megoldásának jelsza­va, aminek végeredménye az 1973 'októberi arab—izraeli há­ború lett. Bár az októberi ese­mények mérlege nem volt ked­vezőtlen Egyiptom korlátozott katonai és politikai céljai szem­pontjából, összességében nézve jelentős eredményt nem-sikerült elérni. Mint ismeretes, Egyiptom azóta is az amerikai segítséggel törté­nő megoldást szorgalmazza. En­nek része volt a tavalyi „kis lé­pés”, amely meglehetősen ked­vezőtlen fogadtatásra talált az izraeli agresszió által érintett más arab országokban, s lehető­séget teremtett, hogy az amerikai hadsereg — bár csak megfigyelő­ként — betegye lábát a Sínai- félszigetre. 9 A sok cikk-cakk után most Szadat megint az amerikai kap­csolatot szorgalmazza. Vasárnap a nemzetgyűlésben kijelentette: A közel-keleti válság megoldásá­ban „az Egyesült Államok tart­ja kezében a kártyák kilencven­kilenc százalékát”. Ugyanakkor kijelentette: „Nem állítom, hogy az Egyesült Államok a mi olda­lunkra fog állni, de megváltoz­tatja vak részrehajlását Izrael iránt.” Az ember ezekben a kijelen­tésekben több élcelődnivalót is találhatna. Meg lehetne kérdezni például, hogy a következetes po­litika miben hasonlít a szeren­csejátékokhoz, azután hogyan le­het eljutni a kilencvenkilenc- százalSkos eredményhez stb. Az se biztos, hogy vak az a részre­hajlás — inkább talán nagyon is tudatos célok vezérlik. A do­lognak inkább mégis az az ol­dala az érdekes: vajon az előz­ményeket látva honnan veszi Szadat, hogy Amerika ezután másképp viszonyul Egyiptomhoz? j Sem segély, sem fegyver nem­igen érkezik az óceánon túlról, bár ígéret épp elég elhangzott már, a „kis lépés” meg éppen- hogy a rendezés elodázását se­gítette elő. Amit ezekkel szembe lehet ál­lítani, az a létező asszuáni gát, az acél- és fémmű, a szovjet fegyverekkel vívott októberi há­ború, és így tovább. Szadat mindezzel nem törő­dik. A cikk-cakk újabb fejeze­te a „nyitott ajtó”, valamint a Szovjetunióval 1971-ben megkö­tött szerződés felbontása. 0 A TASZSZ szovjet hírügy­nökség ezzel kapcsolatban meg­állapítja: „Az egyiptomi elnöknek ez az eljárása újabb megnyilvánulása a Szovjetunió iránti barátságta­lan politikájának, amelyet már hosszú ideje folytat. Jogi érte­lemben pontot tesz egy olyan helyzetté, amelyben — éppen e politika következtében — a szov­jet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés gya­korlatilag megbénult. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy teljes mértékben az egyiptomi felet terheli a felelősség az egyiptomi vezetőségnek az utóbbi években a Szovjetunió irányában folyta­tott politikája és a szovjet—1 egyiptomi barátsági és együtt­működési szerződés felbontásá­nak következményeiért. A Szovjetunió, miként a múlt­ban, úgy a jövőben is elvi poli­tikát folytat, amelynek célja a baráti kapcsolatok fejlesztése Egyiptomi Arab Köztársasággal és az egyiptomi néppel” —hang­súlyozza végül a TASZSZ közle­ménye. 0 Az egyiptomi ajtó tehát egyik oldalon bezárult, a másikon ki­nyílott. Az előzmények ismere­tében azonban könnyen ki lehet számítani, hogy mi fér be Egyiptomba ezen a nyugati aj­tóit L. A. Holnap összeül az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) den tekintetben egybeesik a tár­sadalom egészének felfogásával: sürgetően szükség van arra, hogy legmagasabb szintű ■ jogszabályi keretbe foglaljuk a környezetünk védelmével és tervszerű alakítá­sával kapcsolatos előírásokat, feladatokat. Tehát nemcsak a ti­lalmakat, hanem a teendőket is — környezeti ártalmak megelő­zése érdekében. Elismerő véle­ményt formáltak munkaértekezle­teken a képviselők arról, hogy a törvényjavaslatot kidolgozó szak­emberek jól hasznosították a kör­nyezet védelmét szolgáló eddigi — alacsonyabb szintű — jogsza­bályaink végrehajtásának gyakor­lati tapasztalatait, továbbá a kül­földi — elsősorban a szocialista •— országok átfogó környezetvé­delmi törvényeinek nálunk is al­kalmazható rendelkezéseit. A környezet védelmét szolgáló ed­digi jogi szabályozás eredményei­re építve, azok továbbfejlesztésé­vel ölt most törvényi formát a kialakuló egységes jogi rendezés. Kerettörvényt jelentenek majd a környezetvédelem megszülető paragrafusai. Két vonatkozásban is lényeges az új jogszabálynak ez a formája. Egyfelől azért, mert nem érinti a bányászatról, a me­zőgazdasági rendeltetésű földek védelméről, az erdőkről, és a vad­gazdálkodásról, a halászatról, az építésügyről, a vízügyről, az egészségügyről, a régészeti és tör­téneti jelentőségű földterületek védelméről, a természetvédelemről, a növényvéde’emről, a s"gár7Ó (radioakt’-”) anyagokról és készít-, ményekről, a levegő tisztaságának védelméről szóló külön jogsza- bályainknak az emberi környezet védelméyel kapcsolatos rendelke­zéseit; azaz hatályukban tovább-’ ra is fennmaradnak ezek a ren­delkezések, azonban a megszüle­tendő törvénnyel összhangban kell majd alkalmazni. Másfelől viszont azt jelenti a megalkotan­dó törvény keretjellege, hogy kö­zös ügynek tekintve a környezet- védelmet: minden tevékenységi területen és életkörben kinek-ki- nek az ott legcélszerűbben al­kalmazható módszereket kell megkeresnie és hasznosítania. S ami nagyon lényeges: napjaink­ban nálunk az emberi környezet — a föld, a víz, a levegő, az élő­világ — védelmében és megóvá­sában az elsődleges cél a megelő­ző. távlati és tervszérű környezet- alakítás. Nemcsak magunkért kell felelősséget éreznünk, ha­nem méginkább' azért, hogy egész­séges, valóban embernek való környezetben nőjenek fel és él­hessenek a következő generációk. A honvédelemről szóló új tör­vény megalkotását elsősorban az teszi szükségessé, hogy az utóbbi időben több olyan magas szintű jogszabály lépett hatályba, amely­nek a honvédelmet érintő rendel­kezései nem épülhettek be a je­lenleg hatályos, 1960-ban megal­kotott — és szerepét több mint másfél évtized óta jól betöltő^ — honvédelmi törvénybe. Az új tör­vény szükségességét az időköz­ben megszületett olyan jogsza­bályok indokolják, mint- például az Alkotmány új rendelkezései, a tanácstörvény, a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatá­sos' állományáról szóló tvr., va­lamint a gazdaságirányításban is jelentkező honvédelmi jellegű szabályok. A születőben levő honvédelmi törvény arra hiva­tott, hogy meghatározza a honvé­delem egész rendszerét: irányí­tási rendjét, az állami és gazda­sági szervek, szövetkezetek és társadalmi szervezetek honvédel­mi feladatait, valamint az állam­polgárok személyes kötelezettsé­geit. (MTI) Országos tanácskozás a mezőgazdaság időszerű kérdéseiről Kedden az EDOSZ székházá­ban a mezőgazdaság időszerű feladatairól tanácskoztak a MÉM vezetői, a megyei tanácsok elnök- helyettesei. valamint az országos étélmfS2éíipátó, Vállatötok és tröszJ tök . ‘yéZéidj.1V„A'/ tanácskozáson rését vett dr.' Romany Pál, me­zőgazdasági és élelmezésügyi mi­niszter, dr. Papp Lajos államtit­kár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnök^ és dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese is. Az értekezleten felhívták a fi­gyelmet arra, hogy a kedvezőtlenné fordult tél végi időjárás okoz­ta kiesést hatékony munkaszerve­zéssel kell behozni, s a tél végi, kora tavaszi munkákat az üze­meknek kifogástalan' minőségben kell elvégezniük, hogy megalapoz­zák a jó termést. A tanácskozáson foglalkoztak az állattenyésztés helyzetével; bejelentették, hogy a szarvasmar­ha-tenyésztés fejlesztésére kidol­gozott új intézkedési terv elké­szült. Addig is, amíg a terv élet­be lép, intézkedéseket hoztak a tehénállomány csökkenésének megállítására, illetve az állomány növelésére; ennek érdekében minden tenyésztésre alkalmas üszőt le kell elletni, s a tenyész­tésre alkalmas üszőkre elrendel­ték a vágási tilalmat. A tejfelvásárlás, örvendetes módon, egyes területeken növek­szik: februárban az elmúlt év azonos időszakához képest pél­dául Borsod megyében csaknem 10. Szolnok megyében 8, Győr- Sopron megyében pedig 7 száza­lékkal nőtt a tejfelvásárlás. A sertéstenyésztésben a megcsap­pant állomány növelése a cél, s fokozni kell a hústermelést. En­nek érdekében egyebek között az eddiginél jobban fel kell karolni a kistermelői tevékenységet. Az értekezleten megállapítot­ták: kedvezőtlen jelenség — és sürgős szemléletváltozást tesz szükségessé —, hogy az állatte­nyésztés fejlesztését célzó beru­házásoktól és az ültetvények te­lepítésétől a téeszek tartózkod­nak. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT 0 Tengerjogi konferencia New Yorkban megkezdte munkáját az ENSZ harmadik tengerjogi konferenciá­jának negyedik ülésszaka, amelyen 154 ország képviselői vitatják meg a nemzetközi tengerjogi megállapodás tervezetét. • Kazah delegáció Budapesten A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására T. S. Sarmanov professzor, a Kazah SZSZK egészségügyi minisztere, a Kazah Kőim« munista Párt KB póttagjának vezetésével kedden háromtagú kül­döttség érkezett Budapestre. A delegációt a Ferihegyi repülőtérén Veres József, az MSZMP KB tagja, az MSZBT alelnöke fogadta. Ott volt I. V. Szalimon tanácsos, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsé­gének magyarországi képviselője. (MTI) • Nyilatkozat A Nemzetköz Újságíró Szervezet főtitkársága Prágában közzétett nyilatkozatában tiltakozik a sajtó munkatársainak Chilében, Uru­guayban, Paraguayban, Brazíliában és több más latin-amerikai or­szágban történő üldözése ellen. A nyilatkozat felszólítja a világ köz­véleményét, hogy nyilvánítsa szolidaritását az üldözött újságírókkal. (TASZSZ) 4. Változó idők Afrikában

Next

/
Thumbnails
Contents