Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-14 / 38. szám

/ 1976. február 14. • PETŐFI NEPE • 3 Kalocsai virágok az új józsefvárosi óvodában Zsenge, ifjú rügy a göcsörtös, öreg fán: új óvoda a régi, józsef- városi bérházak között. A kívül egyszerű, belül otthonosan puhá­ra bélelt épületet a jószándékú igyekezet és a baráti összefogás varázsolta a főváros egyik legsű­rűbben lakott kerületébe, derűs szigetként az öreg házfalak der­medt, szürke hullámai közé. A február elején ünnepélyesen felavatott Tolnai Lajos utcai Avo, da építéséből 500 ezer forint érté­kű társadalmi munkát vállaltak a Földmérő és Talajvizsgáló Válla­lat. valamint a 21. sz. Állami Épí­tőipari Vállalat szocialista brigád, jai. A VIII, kerület „testvérváro­sa”, Kalocsa pedig 13 ezer forintot érő hímzésekkel kedveskedett a legkisebb józsefvárosiaknak. Az ablakszárnyakat hímzett ka­locsai függönyök foglalják ízléses keretbe. A szekrények polcain, ro­pogósra keményített kis térítők virítanak, a falon bekeretezett ké­pek: népviseletbe öltözött gyere­keket, pingálóasszonyt ábrázol­nak. Horányi Ferencné, az óvoda vezetője büszkén mutatja az em­lékkönyvüket : az avatóünnepség vendégei között népes küldöttség képviselte Bács-Kiskun megyét, élükön Geri Istvánnal, a Kalocsai Városi Tanács elnökével, aki me­leg szavakkal tolmácsolta a test­vérváros üdvözletét a kicsiknek és az értük annyi munkát, áldozatot vállaló felnőtteknek. A kapcsolat nem újkeletű és fo­rintértékben mérve nem is ez a legjelentősebb megnyilvánulása a kalocsaiak és a VIII. kerületi ta­nács- együttműködésének. De a barátság éltető erejét ennél szebb Jelképpel nem is bizonyíthatták • így mondunk köszönetét, dallal, játékkal a kalocsai néniknek és bácsiknak. C Építeni nagyon nehéz! Még Játékból is. 9 „Ilyen ovival nem minden gyerek büszkélkedhet!” Az ablakot keretező hímzett függöny, a kalocsaiak ajándéka. volna. Hiszen az a 120 jó kedvű apróság, akinek itt nyiladozik a szeme és az értelme, ebben a szép, kulturált környezetben, kalocsai virágok között, a népművészet sze- retetében és ismeretében csepere­dik fel. Nem nehéz elképzelni, hogy amivel itt barátkoztak meg, Fotó: Kotroczó István ahhoz később sem lesznek hűtle­nek. A gyerekek mindenesetre na­gyon jól érzik magukat a barát­ságos, szép, új környezetben és ebben a kalocsaiaknak is részük van. „Olyan ez mint egy tündér- kert — csapta össze a kezét meg­lepetésében az egyik anyuka. — Sohasem hittem volna, hogy egy óvoda ilyen gyönyörűséges lehet!” No, persze csak akkor, ha olyan pártfogójuk is akad, mint a jó­zsefvárosi gyerekeknek... V. Zs.. A gépek termeltek Korszerűsítik a bajai hibridkukorica-üzemet ^.Bővítik,-felújítják a Bajai Ál­lami Gazdaság hibridkukorica, Üzérnél. A- szezonnal egyj&eeséttá rekonstrukciót, amely 52 millió forintba kerül, termeléskiesés nélkül oldja meg a gazdaság. Az építkezés idején, a drága import­gépeket ideiglenes szín alatt üze­meltették, s így már a tavalyi termésű vetőmag-kukoricájuk osztályozva, kiváló minőségben kerülhet felhasználásra. Most pedig, az elkészült épületekben állandó helyükre kerülnek a gé­pek. A szárítóval, magtárral és laboratóriummal i ellátott hibrid- üzemben a legkorszerűbb auto­matizált gépsorokon pereg át a kukoricaszem. Az osztályozó to­rony nyolcféle méretben * válo­gatja a vetőmagot. Évente 300 vagon fémzárolt vetőmag-kuko­ricát. kap Urnen a mezogázda- sáfe. ft Elsősorban« á ' bácskai - táj­körzetet látják el, és kiszolgál­ják a bajai kukoricatermesztési rendszer partnergazdaságait is. Ezen túl továbbra is élnek az exportlehetőségekkel, s bővítik a bajai kukorica-vetőmag piacát. Eddig főleg NDK-ba, Csehszlo­vákiába szállították a napfé­nyes Bácskában termett kukori­ca-vetőmagot, ami Amerikába is eljutott. A nagyszabású rekonst­rukció tavaszra befejeződik, s a gabonabetakarításkor már üze­mel a komplett „maggyár”. A kukoricán kívül ugyanis a gaz­daság ezer hektár vetőmaggabo- na termését is itt dolgozzák fel. V. E. A szovjet nők ­Mindjárt a szocialista forrada­lom győzelme után a szovjethata­lom törvényben mondta ki a nők és férfiak egyenlőségét — de ez a törvény csak utat nyitott, hiszen a nők" előrehaladását sok jjíKíden akadályozta. Igv péld^K hogy minden negvedik né/íudott csak frni és olvasni.. Kar a nők anal­fabétizmust gyorsan felszámol­ták. évek Ül hettek ahhoz,, hogy az évszázados előítéletek falát át­törjék. Különösen nagy teher neheze­dett az élenjáró nők vállára. Ár­gus szemekkel figyelték sokan a férfiak közül: ha hibázik — azt női mivoltának tulajdoníthassák. Sok bátorság, határozottság kel­lett Uvarovának. az első munkás, nőből lett gyárigazgatónak, a moszkvai városi tanács tagjának, fontos posztokon Alekszandra Koll on tájnak, a szov. jet kormány első nőtagjának, de még Valentyina Tyereskovánák -’'is'.V." ' 1 A statisztika azt mutatja,' hogy Szovjetunióban a felső- és közép­iskolai végzettségűek fele — csak. nem 12 millió — nő. Minden har. madik mérnök vagy jogász a „gyengébb nem”-hez tartozik. Négy orvosból három, öt tudo­mányos munkatársból kettő — nő. Pozícióikat szilárdan tartják, a felső, és középfokú tanintézmé­nyek hallgatóinak fele leány vagy asszony. Az Iparvállalatoknál, kolhozok­ban. szovhozokban. hivatalokban több mint félmillió női vezetőt találunk. A szövetségi köztársa­ságokban 27 miniszternő tevé­kenykedik (BUDAPRESS—APN) A BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK ELLENÉRE Több mint 8 millió forint értéket pusztított el a tűz A tűzoltóság megyei parancsnokságán elkészült statisztika szerint az 1975-ös esztendőben negyvenöttel több tűzeset történt, mint 1974-ben, s az anyagi kár igen jelentősen, több mint ötmillió forinttal növekedett. Dudás István tűzoltó alezre. dessel, a megyei parancsnok he­lyettesével a tűzesetek tanulsá­gairól beszélgettünk. — A tűzesetek tekintetében a legnagyobb az emelkedés a kecs­keméti járásban, ahol az 1974. evhez képest az emelkedés szám­szerűségében 63 volt. A tűz okozta kár ebben a járásban vi­szont aránylag kisebb mérték­ben, azaz 500 ezer forinttal nö­vekedett. A bajai járásban, ahol csupán kettővel nőtt a tűzesetek száma, az anyagi kár összege azonban öt és fél millió forinttal haladja meg az előző évit Csök­kenésről csupán a kalocsai, a kiskőrösi és a kiskunhalasi járás esetében beszélhetünk. Baján a múlt esztendőben' há­rom ipari tűz keletkezett, amely­nek során több mint 200 ezer forint értékű berendezés vált a tűz martalékává. A kecskeméti járásban az öttel több tűz 600 ezer forinttal több kárt okozott, mint 1974-ben. A vörös kakas to­vábbra is a mezőgazdaságban okozza a legtöbb bajt. Az előző évhez viszonyítva a bajai járás mezőgazdasági nagyüzemeiben tizenkettővel csökkent a tűzese­tek száma, ám az anyagi kár 4 millió 800 ezer forinttal több volt. a kecskeméti járásban a hárommal több tűz 200 ezer fo­rintos emelkedést jelentett. A csökkenés e vonatkozásban igen jelentős Kaloc9án, Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán és Kiskunha­lason. — A tűzeseteiket előidéző okról szintén érdemes szót ejteni. Amíg például 1974-ben a mező- gazdasági terményeknél sikerült megelőzni az öngyulladást, ad­dig 1975-ben, sajnos, hét eset­ben fordult elő, s több mint fél­millió forint veszteséget okozott a közös gazdaságoknak. Nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy megelőzzük a robbanáso­kat. Ennek ellenére a múlt év­ben hat tűzesetet okozott a rob­banás és jelentős értékek pusztu. lásával járt. A bajai közös gaz­daságokban az elektromos áram hatására 'keletkezett öt tűzeset több mint öt és' téi' rnilUo fo­rint értéket semmisített , meg. A kecskeméti * járásban is számot­tevő a növekedés, ugyanis tizen­hat ilyen okból, származó tűz történt, tizenkettővel több, mint az azt megelőző évben, az anyagi kár pedig 1 millió 400 ezer fo­rinttal több. A villámcsapás a bajai járásban több mint 1 mil­lió 800 ezer forint kárt okozott. A lakóházakban, lakásokban 32-vel több tűz keletkezett, mint 1974-ben. Az anyagi kár nőve- kedése meghaladja a 200 ezer forintot. Milyen okok idézték elő ezeket a tűzeseteket? — A legtöbb gondot ma is az okozza, hogy az emberek a kály­hához közel olyan tárgyakat he­lyeznek el, amelyek'a meleg ha­tására lángralobbannak, meg­gyulladnak. A kecskeméti járás­ban az elmúlt évben 16 ilyen tűzeset . történt, tizenkettővel több, mint a korábbi évben. A többi járásban valamelyest csökkent a sugárzó hő hatására keletkezett tüzek száma, de vé­leményünk szerint még ez is ma­gas. Építési hiba következtében a kiskunhalasi járásban 10, a kecskeméti járásban 7 tűzeset történt. A legféltettebb kincsünk, a gyermek, de sajnos, a szülők, a felügyeletükkel megbízott ne­velők nem mindig tesznek meg mindent annak érdekében, hogy a gyermek ne jusson, gyújtóesz­közökhöz. A kecskeméti járás­ban például tizennyolccal. nőtt <l gyermekek által okozott tűz. esetek száma, de emelkedés mu­tatkozik a kiskőrösi, a kiskun-, félegyházi járásokban is. Szóba került az emberi fele- lőtlenség is. Ezzel kapcsolatban milyen megállapításokat tettek? — A tiltott helyen történő do­hányzás a legnagyobb felelőtlen­ség, hiszen ez általában tüzet okoz. A kecskeméti járásban a növekedés több mint 100 százalé­kos, s az ebből származó anyagú kár meghaladja a 227 ezer fo­rintot. Ugyancsak felelőtlen em­beri magatartásra vall a nyílt láng használata, ahol ezt táblák is tiltják. Tavaly e tilalom meg­szegése miatt a "kecskeméti, a kiskőrösi, a kalocsai járásokban és Kiskunfélegyházán kevesebb, viszont Baján és Kiskunhalason több tűzeset történt. Ügy vélem? mindezek bizonvítják. hogy a tűzesetek megelőzésének legalap­vetőbb feltétele a tűzrendészét! szabályok és előírások szigorú betartása. Csakis ilyen módon menthetjük meg a biztos pusztu­lástól a társadalom és saját ér­tékeinket. Gémes Gábor Lengyel kutatóállomás Mongóliában A mongóliai Bajan-Szomonban földrajzi tudományos kutatóállo­mást építenek, 'amelyet Lengyel- szágban gyártott berendezésekkel és tudományos készülékekkel sze­relnek fel. A lengyel és mongol tudósok — klimatológusok és botanikusok — egy öt évre szóló program során részletesen tanulmányozzák a ter­mészeti közeget az ország sztyep- pés vidékein, az- örök fagy biro­dalmában és a Góbi-sivatagban; kutatják az állattenyésztés inten- zifikálásának módszereit. (BUDA­PRESS—INTERPRESS) KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Híradás a pártnapokról „Népi hatalmunk annál erő. sebb, minél nagyobb támoga­tást kap a tömegektől, minél szélesebb körű és minél mé­lyebb a szocialista demokrá. cia." (A XI. kongresszus határo­zatából.) Amikor a magasabb pártszer­vek vezető testületéi elhatározták, hogy szerte mindenfelé pártna­pokat tartanak, melyeken az egybegyűltekkel megvitatják a Hajós, 1976. február 9., dél­után. A nagyközség tágas, szép, új pártházában folyik a készü­lődés. Szépítik, melegítik a ta­nácskozó termet, kicserélik az egyik kiégett villanyégőt, széke­ket visznek még be, hogy ha ne­tán sokan eljönnek a meghirde­tett pártnapra, le tudjanak ülni. Kérdezem Búkor János nagyköz­ségi párttitkárt: mit vár az ese­ménytől? i Bizakodó a válasza. Később kiderül, hogy jól ismeri a falu népét. Egy órával á kezdés előtt meg­érkezik az előadó, dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök. Mint mindig, hasonló esetben, jó alka­lom a közös várakozás a rög­tönzött eszmecserére. Számos he­lyi téma, hajósi gond, terv, prob­léma ' szóba kerül hamar. A min­denre kíváncsi újságíró előtt nagy gyorsasággal kirajzolódik negyedik ötéves terv eredményei­vel és tapasztalataival, valamint a következő ötéves tervvel kap­csolatos kérdéseket, bizonyára arra számítottak, hogy megfelelő érdeklődés és aktivitás mutatko­zik majd meg ezeken a párt po­litikáját ismertető, s népszerűsí­tő eseményeken. A jelek azt mu­tatják, hogy jól számítottak. Erről tanúskodik többek között az a két pártnap is, amelyről e riportban beszámolunk. ennek az érdekes fekvésű, válto­zatos történetű és gazdag jelenű településnek az igazi arca. Ez is ritkaság: ahogyan ter­vezték, pontosan hat órakor el­kezdhetik a pártnapot. A nagy­termet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Azok, akik a saját­jukénak érzik a nagyközség sor­sát, s tenni is akarnak valamit a jövőjéért. A megyei tanács elnöke elkezdi az előadását, Lát­hatóan tetszik a közönségnek, hogy miközben a negyedik, s az ötödik ötéves tervről szól, gyak­ran hoz fel megyei, sőt hajósi példákat. Különösen ami a gaz­dálkodás sajátosságait illeti. Ha az arcokat nézem ilyenkor, mindig könnyen észreveszem raj­tuk a nem titkolt izgalmat, a megújuló érdeklődést. Az általános gazdaságfejlesz­tési kérdéseken kívül sző esik az előadásban a lakásépítési program eredményeiről, az épí­tőipar új vonásairól, a munka­erő-elvándorlásról, s e" tájhoz illően a szőlőtermesztésről, a borászatról — és még annyi min­denről. Sokak arca felragyog, amikor arra biztatja a hajósia­kat az előadó, hogy ezt a „cso­dálatos pincevárost”, azt az egye­dülállóan szép környezetet meg kell menteni. Valaki közbeszól: bizony! A hozzászólásokat várják ez­után. Megvallom, hasonló eset­ben — sok régi tápasztalat alap­ján — mindig kicsit izgulni szok­jam. Hátha nagy lesz a passzi­vitás. Hátha hiába noszogatják a jelenlevőket: szótlan marad min­denki. Kínosak az ilyen per­cek. Sietek leírni, hogy itt tá­volról sem ez történik. Több kéz lendül a magasba egyidő- ben. Sajnos, helyszűke miatt nem számolhatunk be részletesen tr hozzászólásokról. Némelyik külön cikket kívánna. összefoglalóul ennyit: magával ragadó azt lát­ni, hogy az emberek magukénak érzik a nagyközséget. Hogy szin­te senki nem a saját ügyével- bajával hozakodik elő, hanem a nagyobb közösségével, a nagy egész gondjaival. „Bács-Kiskun megyének kis láncszeme vagyunk mi Is” — így kezdi egyikőjük a beszédét. S azután a társadalmi munka további lehetőségeit keresi, mintegy hangosan gondolkodva, másokat is tűnődésre késztetve. S azt kérdezi: miért akadozik az iskola építése? Erre Gajdócsi István gyorsan válaszol: keresse a község a helyi források növe­lésének lehetőségeit, ő azon lesz, hogy ehhez mérten a megyei ta­nács még többet áldozzon erre a célra. Ilyeneket kérdeznek a hajósi emberek: miért emelték fel jog­talanul az „AGROKER” áruinak kezelési költségét? Lehetne-e vál­toztatni a „létszám-stop” rende­letén? Meg lehetne-e oldani a szálastakarmány betakarításának teljes gépesítését? Eladhatók-e a parlagon maradt kisebb föld­területek? Az ilyen és hasonló kérdésekre az előadó és Boza József országgyűlést képviselő, járási első titkár felváltva vála­szol. Tűnődésemből arra figyelek fel, hogy azt hallom az előadó­tól: „A magyar ipar gyárt olyan termékeket, hogy azokra büsz­kék lehetünk a külföld előtt is. De — sajnos —■ gyártunk még korszerűtlen és kevésbé jó mi­nőségű termékeket is.” És ehhez később hozzáteszi: „Sok nyűgöt cipelünk magunkkal a mezőgaz­daságban is.^ E szavak halla­tára — látom — sokan helyes-^ lően bólintanak: úgy igaz. Hát még, mikor a 'pártnap résztvevői - azt hallják, hogy az irodai dol­gozók aránya túlságosan nagy a termelésben közvetlenül részt­vevőkéhez képest! Ekkor több félhangos megjegyzés is elhang­zik: úgy bizony: elég baj az; sajnos. A kérdésekre kerül a sor. Fel­tűnő, hogy mi minden érdekli, foglalkoztatja az itteni embere­ket. Néhány példa: egészségügyi ellátásunk; munkás—paraszt szövetség ma; üzemanyagárak; a lakosság takarékbetét-állomá­nya és az államháztartás; gyer­mekruházati cikkek ára; a vár­ható nagyobb megyei beruházá­sok; a* zöldségtermesztés hely­zete; hiánycikkék a kereskede­lemben; stb., stb. Elgondolkoztató és örvendetes ez a sokféle érdeklődés. Azt hi­heti az ember ezek hallatán — teljes joggal —, hogy akik kér­deznek, azok sokban válaszolni is tudnak. Többek között min­dennapi becsületesen végzett munkájukkal. Ezt is bizonyította ez az igazán jól sikerült pártnap. így szólott erről Szabó Imre is, a járási pártbizottság első titká­ra, miután az ezer dolgozó si­keres talákozója véget ért Varga Mihály Ezren a gépcsarnokban Másnap délután négy óra előtt gyülekeznek az emberek a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság szol­gáltató telepén levő hatalmas gépcsarnokban. Azt kérdezem valakitől: hányán férnek el eb­ben? Legalább ezerkétszázan — hangzik a válasz. — Mi lesz — gondolom magamban — ha majd kongani fog az üresség­től? Nem lehetett volna kisebb helyiséget találni? Nem sokkal később látom: bizony, nem le­hetett. Aridkor elkezdődik a pártnap. .ezt súgja a mellettem álló helybeli ember a csarnok végében: — Cipőkanállal még egy-kétszáz személyt be lehetne szorítani. Derülünk a tréfás mondaton; azután az előadóra figyelünk. Triefl József, a gazdaság párt­vezetőségének titkára átadja a szót Horváth Istvánnak, \ az MSZMP KB tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának. A. mostanában zajló pártnapokról szólva az előadó ezt mondja: „A tanácskozások alkalmat adnak saját tevékenységünk ellenőrzé­sére, s a további tennivalók megvitatására.” S mielőtt a leg­utóbbi, s most kezdődő ötéves tervekről szólna, kijelenti, hogy jelenünkről és jövőnkről egy­aránt derűlátóan és bizakodással szólhatunk. Beszédében az előadó egyre mélyebbre ás. Jelenlegi gazdasá­gi helyzetünket például a nem­zetközi élettel és a világgazdaság jelenségeivel összefüggésben elemzi. Figyelem az embereket. Szeretnék mindenkibe belelátni: mit gondolnak, mint éreznek ilyenkor? Vajon mennyit érte­nek meg, mit tesznek a maguké­vá mindabból, ami itt elhang­ozik? S ekkor arra gondolok: bi­zonyára nagyon sokat; talán az utolsó szóig mindent. Hiszen, ha nem így lenne, akkor ké­pesek lettek volna hatszor el­nyerni a kiváló vállalat címet? El tudták volna érni, hogy az évi csaknem félmilliárdos termelési érték előállítása közben a meny- nyiség és minőség tekintetében egyaránt felhívni magukra a fi­gyelmet? Aligha hiszem. A ha­talmas szőlő- és gyümölcstelepí­téseken, az iparszerű állatte­nyésztés telepein és a nagytáb­lás gabonaföldeken dolgozók so­kat hallattak magukról. A ,.csodálatos pincevárosban ’

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents