Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-13 / 37. szám
Országos oktatástechnikai központ létesült Veszprémben a Művelődési Minisztérium és az UNESCO felügyelete alatt. Az intézet feladata a pedagógusok felkészítése és továbbképzése a legmodernebb oktatástechnikai eszközök használatára, valamint új eszközök tervezése, gyártása. A rendszeres szaktanácsadás és új oktatástechnikai bázisok szervezése is a központ feladata. 9 Képeink a nyelvi labort, valamint a bemutatótermet ábrázolják, ahol pedagógusok tanulják a dia- és mozifilmvetítők diaszkópok használatát. (MXl-fotó: Rózsás Sándor felvételei — KS.) Játék a feliratokkal Sokunk örömére egyre ritkább a középületek, várótermek falain, ajtóin a rajz, lirkálmány! Sőt! Az utóbbi időkben jártom- ban-keltemben figyelemreméltó tapasztalatokat szereztem: pezsgő „közélet” folyik a falakon, az ajtókon. Játékokat látunk a fel. iratokkal. íme néhány példa a saját gyűjtésemből: A város vasipari üzemének főkapuján tussal írt, nagybetűs figyelmeztető tábla: „Kérjük, ne csapja be az ajtót!” S alatta kisbetűkkel, zárójelben: „a barátját se”. (Hát nem szép lenne, ha megfogadnánk?) Modern, fémvázas autóbuszváróterem V. községben. Hibátlan magyarsággal serkenti valaki cselekvésre a helyi vezetőket: „Padot kérünk a várakozó öregeknek, a gyermekes anyáknak!” öles betűkkel ugyanott: „Mikor lesz itt kisöpörve?" (A helyszínt látva mondom: Igaza van a „felszólalónak”.) Sötét függöny a divatos üzlet kirakatában, kifelé egy tábla: „A kirakat rendezés alatt”. Zsírkrétával az üveglap alján: „az árak is?” (a választ mór tudja a kérdező: itt az árak nem változtak). f A városszéli textilüzem közeliében egy deszkára szögezett ir- gkalapon: „Savanyúkáposzta állandóan kapható”. Mellé filctollal t „Füstölt csülök is?” (re- Tnélem, az érintett szervek képviselői is járnak arra, s lesz ■füstölthús a B-i üzletekben). N A forgalmas- trafik mellett postaláda, felette .egy gépelt hirdetés: „Alig használt, garantáltan jó televízió eladó”. Ezt sem hagyta ki egy huncutkodó állampolgár, mert odarajzolta: „Ha a jó műsort is garantálja, megveszem” (ez persze, egyhónapos szöveg.;.) A B—G között közlekedő autóbuszon a szabvány figyelmeztető —- némi pontosítással: „A kocsivezetővel (durván) beszélgetni tilos!” (Hót nem aranyos? Szép halkan, kellő finomsággal.' válogatott kifejezéseket használva lehet egy kicsit beszélgetni — de durván, azt' nem!) A városi hirdető kirakatában: „Technikai ’ dolgozót (mosónőt) azopnali belépéssel felveszünk” X Y kollégium.‘ (Hát ez az: nem szellemi dolgozó, nem is csak dolgozó a mosónő: végre helyére tették a keresett szakmát: technikai dolgozó..,) S egy példa arra. hogy a szerelemben is egyre nő fiataljaink felelősségérzete: A Volán központi pályaudvar peronján hatalmas szív, s " fölötte az egyértelmű vallomás: „Szeretlek Erzsi B G.” S nyomban alatta, más betűkikel karcolva, a felelős intelem: „Ne higgy neki Erzsi! J.” Igen, pezseg az élet a falakon belül és kívül. Győzködjük egymást a jóra. szóban és írásban. Kicsit még harcol a bicskánk (a szavunk már kevésbé!), de nyugodtan alszunk, mert: ami a szívemen, az a számon, illetve az éppen szabad falrészen... — ács — Bócsai mozaik „Sok lemaradást kell pótolni” „Regényt lehetne írni arról, mennyit változott itt az utóbbi tíz esztendőben minden. Aki néhány év óta nem látta Bocsát, és most ide vetődik, nem akar hinni a szemének. Minden más lett. Igaz ugyan, hogy a falu lakosságának túlnyomó többsége még ma is a szétszórt tanyavilágban él; de micsoda tanyák ezek ma már! Higgyék el, eltűnik a tanya és a falu közti kü. lönbség; a rádió, porszívó és mosógép mellett már ott van a lakásokban a szőnyeg, a csillár, de a televízió is.” A fenti mondatokat Molnár Ferenc tanácselnöktől hallottuk, legutóbbi látogatásunkkor. Az élet, az életkörülmények alapos megvátozásáról a saját szemünkkel győződtünk meg néhány órás sétánk, s ottani beszélgetéseink alatt. Az örvendetes fejlődés jeleit örömmel könyveltük el magunkban, s utána a helyi közművelődés iránt érdeklődtünk. Kiváncsiak voltunk, hogy abban a községben, ahol a megyei szervek utasítására — elavultsága miatt — megszüntették a művelődési házat, vajon hogyan, miként kívánják, s tudják pótolni azt? □ □ □ Szabó Mihály közművelődési előadó a tanácsnál. Egyben ő a Petőfi Tsz pártalapszervezetének titkára is; s ellátja a könyvtárosi teendőket. Elmondja, hogy a művelődési ház felszámolása indokolt volt; az. ócska, rozoga épület alkalmatlannak bizonyult mindenféle kulturális tevékenységre. Ugyanezt mondhatják el a könyvtár épületéről is. Ezért határozott úgy a tanács vezetősége, hogy új helyre költöztetik az intézményt. A tanácsháza épületében kaptak helyet a könyvek, egy jól fűthető, tágas, világos teremben. Csaknem ötezer kötet közt válogathatnak a könyvbarátok. Amikor a mostani könyvtáros átvette ezt a munkát, alig nyolcvan beiratkozott olVasójuk volt. Egy év alatt ,ez a szám csaknem a kétszeresére emelkedett. A tanácstól megfelelő anyagi támogatásban részesülnek. Évi kilencezer forint áll rendelkezésükre ahhoz, hogy az állományukat gyarapí thassák. S ezenkívül ezernégyszáz forint értékű lapot, folyóiratot vásárolhatnak. Bíznak benne, hogy az új könyvtárat az eddigieknél sokkal többen látogatják majd. A Petőfi Tsz elnöke, Wein, hard, t József igazán szívvel-lé- lekkel támogatja ’ a közművelődést. Ezt mondja: „Ebben a faluban nehéz körülmények közt, sok lemaradást kell pótolni. S ezt csaikis közös összefogással lehet elérni. Segítjük a tovább tanuló felnőtteket. S azt akarjuk. hogy a fiatalok szoros szá. lakkal kötődjenek ide, Ezért igyekszünk vonzó környezetet teremteni a számukra. Így született meg, részben társadalmi munkával, az ifjúsági klubunk.” □ □ □ A hatvannégy négyzetméter nagyságú klubhelyiség tágas, kényelmes. Kellemes meleg van bent. Játékok, sportfelszerelés. Napi- és hetilapok. — Hány klubtag van? — jelenleg negyvenöt. De lesznek még többen — válaszolja Szabó Mihály. És hozzáteszi: — Most készült el a klub. Még nem alakulhatott ki kellően a működése, a profilja. Azon leszünk, hogy ez mihamarabb bekövetkezzék. örvendetes. hogy máris milyen nagy az érdeklődés iránta. Azt tervezik, hogy rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat. És meghívnak előadóművészeket szereplésre. . Legközelebb Korda György és Harangozó Teréz jön el hozzájuk, Hetenként rendeznek táncos-zenés összejöveteleket'. Nemrégiben megalakult a citerazeneka- ruk. Egyelőre hat tagja van. De nem a létszám fontos — ezt tartják —.. hanem a minőségi munka. Lakiteleken szerepeltek — és természetesen odahaza, a falujukban is, többször. A zenekart Nagy B. István vezeti; bízik á sikerekben. □ 1 □ Bócsán ötven embernek van színházbérlete. Autóbusszal járnak be Kecskemétre. A tsz és a helybeli szakszövetkezet felváltva fizeti ki az utazási költ. séget. Mindkét szövetkezet vezetősége azt tartja, hogy a művelődési ráfordítások megtérülnek. Régen felismerték, hogy nem mindegy számukra, milyen emberekkel dolgoznak. Aki műveltebb, messzebbre lát el, hamarabb, és jobban képes beilleszkedni a" munkahely egészébe, világosabban tekinti at a nagyobb közösség előtt álló feladatokat. Varga Mihály • A színes tévé, a magnó és a társasjáték egyaránt kedvükre van a klubtagoknak. (Pásztor Zoltán felvétele.) 1976. február 13. • PETŐFI NEPE • 5 , • * • .1 Látogatóban a bátyai csapatnál Paprikafüzérek száradnak a házak ereszei alatt a bátyai iskola felé vezető utcán. Rövid emelkedőn vágunk keresztül, s már előttünk áll a szikrázó téli napsütésben a tágas épület. A bejáratnál az ügyeletes, 8—os Monori István tartóztat fel nevünket beírja egy nagy füzetbe, csak azután kalauzol topább a tanári szoba felé. Az asztalon nagyméretű kartonon száradnak a frissen festett betűk: Nagy András csapatvezető pályázatot írt ki a pajtásoknak. A csapat névadója Bem József életével kapcsolatos képeket, írásokat, tablókat gyűjteni szólítja fel az iskola valamennyi tanulóját. Szerves része ez annak a tiszteletreméltó igyekezetnek, amellyel itt valamennyien a hagyományokat ápolják. A csapat bemutatását kezdjük a kisdobosokon, hiszen ebben az évben ők teszik ki a csapat nagyobb részét, — többen vannak, mint az úttörők. Vezetőjük Béres Mária alig egy esztendje vezeti a kisdobosokat. Jól tudja, hogy a kisdobosok úttörőéletre való felkészítése nagyon fontos része munkájuknak. Éppen ezért pontosan megszervezték a Zánkán, különböző tanfolyamokat végzett felsősök kisdobosokkal kapcsolatos feladatait. Ilyen nagyszerű segítőtárs Ivó Marika, a kisdobostitkár. Rendszeresen találkozik a kisdobosőrsvezetőkkel, összefogja munkájukat, ötletekkel, új játékok, dalok megtanításával serkenti őket munkára. Ezekben a napokban — ennek minden részletét kidolgozták Béres Máriával — versenyszerűen foglalkoztak a kisdobosok 6 pontjával: aki hibátlanul ismerte, értelmezte, pontokat gyűjtött, jutalmat kapott. A kisdobosvezető szívesen emlékezik meg a csapatnál már hagyománnyá vált szép szokásról is, hiszen a kisdobos-avatáskor a szülői munkaközösség tagjai megvendégelik az új kék- nyakkendősöket, illetve az avatószülők ajándékkal is meglepik őket. Az úttörőcsapat munkája természetesen az országos programhoz kapcsolódik. Ami itt a többletet, a mind1", sek ötletről, kézdéméhyézőWésZségföl és helyi adottságból fakad. A csapatzászló ünnepe alkalmából a szokásos egész napos kirándulást a bátyai úttörők a Duna-parton tartották meg. Ügyességi és szellemi vetélkedőkön vettek részt, sütötték szalonnát, énekeltek, nagyszerű élménnyel jöttek haza. Ezután került sor a meglevő, de használaton kívüli iskolarádió megszólaltatására is. Jelenleg rendszeres időközökben 15 perces műsorokat sugároznak — főleg különböző tudnivalókat ismertetnek — de már készülnek a. tervek, hogy az úttörőmunka szerves részévé, segítőjévé teszik a rádiót. A nyári munka értékelésére is sor került. Paprikát szedtek a helyi termelőszövetkezetben. 10 napig dolgoztak, átlagosan 600 forintot kerestek, néhányan kimagasló eredményeket értek el: a nyolcadikosok közül Molnár Gabi, Tamási Juli és Tupcsia Kati, a hetedikesek közül pedig Maros Anna és Kecskeméti Erzsi jeleskedett. Jól sikerült az őszi hulladék- gyűjtés! Sajnos, a MÉH Vállalat, megbízottai sem a megjelölt időben, sem azután nem jöttek el átvenni a több mázsa vasat és színes fémet, ami azóta is várja őket. A Télapó-ünnepet rajonként rendezték meg. Szokásosan az úttörők készítettek ajándékokat a kicsiknek, adták át szíves szóval. A csapatban két szakkör működik. Tizenhatan rajzolnak, festenek, ennél valamivel többen tagjai a Karsai Istvánné tanár vezette irodalmi színpadnak. Különböző társadalmi, politikai ünnepeken mutatnak be műsort,, azonkívül rendszeresen, havonta felkeresik az öregek napközijének, lakóit, hogy bemutatójukkal derűs perceket szerezzenek nekik. Ezekben a napokban már javában készülnek a karneválra,, amelyet szokás szerint a művelődési házban tartanak meg, díjazzák a legötletesebb — nem a legdrágább! — jelmezek viselőit. Nyomozásunk, hogy milyen _ jelmezeket készítenek a pajtások,, teljes kudarccal végződött, hiszen ez a titokzatosság adja meg az egésznek az érdekességét. Szeren- ■ cséré jó a kapcsolatuk az egyik kalocsai KISZ-alapszerveZettel, így a zenét „készen” kapják, a mulatságra. A csapatban folyamatosan készül a krónika. Nagyméretű albumokba gyűjtik az 1948-ban, tucatnyi jelentkezővel megalakult közösség cselekedeteinek dokumentumait. Nagy segítséget nyújtanak ebben a munkában az ifivezetők, a csapathoz visszajáró két hajdani úttörő Szabó Zsuzsa és Soós Kati, a kalocsai egészség- ügyi szakközépiskola tanulói. Sajnos — ahogyan az iskola igazgatója hozzáfűzte — a gimnáziumok alapszervezeteiben nincs megfelelő értéke az ifivezetők munkájának, így az ott tanuló bátyai fiatalokat alig várhatják visz- sza __ .. ■ J avában folyik a -készülődés a májusban sorra kerülő úttörőtalál-, kozóra. Régi bátyai szövött térítőn motívumainak - felhasználásával. kefésiítsZerTles hímzéssel díszített asztalkendőt, tarisznyát varrfakjO amelyet az ugyancsak májusban sorra kerülő népművészeti kiállításon is bemutatnak. Hasonló bemutatót rendeztek tavaly is sok tárgyat hoztak otthonról a paitrí- sok, amelyet a kiállítás lebontása után visszakaptak. Távlati terveikben egv kisebb honismereti állandó kiállítás terve is szép pel. hiszen a községben élő délszláv nemzetiségiek gazdag fantáziára valló használati és dísztárgyait — a használaton kívülieket — most még össze tudnák gyűjteni. Fiatalos lendülettel dolgozó csnDatvezetővel. tettrekész úttörőkkel találkoztunk Bátván Abban az őszinte reménvben búcsúz., tunk tőlük. ho«v ió munkáinkkal hallatnak magukról a továbbiakban. Selmeci Katalin , (71.) Kinyitottam az ajtót Tényleg ."Tamás nagybátyja volt . ott az .ajtó előtt. * — Helló, Katinka. Szervusz. Én vagyok. Téged kereslek, ne ha* ’ ragud j. Mindig olyan heherész alak, mint aki zavarában hülyéskedik. Pepita zakó volt rajta, kopott, a barna pantallója is ko- . pott, a kezében szürke kalap, de az újnak látszott. A zakó ujja púpos volt a könyökén, g nadrágja is térdes. Hétköznapi ruhában még sohasem láttam. Ha Anna néniéknél találkoztunk, mindig valami csíkos, sötétkék ünneplő öltönyben feszengett. — Csókolom. Miért tetszik keresni? Ideges lettem tőle. Amíg bejött, közben is heherészett, mint akinek egy számmal kisebb a cipője és minden lépés kényelmetlen neki a szűk topogóban. És szuszogott is, talán a két emelettől. Féloldalasán jött be és mindjárt körülnézett az előszobában. — Tamás? Hová dugtad azt a lókötőt? — Én? -— Egyszerre kaparni kezdte a torkomat, hogy rákiáltsak: menjen máshová, ha hülyéskedni kar. — Itt tetszik keresni Tamást? Valamit belérajzolt a levegőbe mutatóujjával. — A félnótás unokaöcsémet keresem. — Nem tessékeltem, mégis bement a nagyszobába. — Tényleg nem tudsz róla? Én megálltam a szoba ajtajában. Arra gondoltam, hogy ez az öregember a félpipec szerelésében, a pirosfoltos képével azért jött, hogy Tamás megbízásából gúnyt űzzön belőlem. —- Tamás? — Jó volt, hallanom, ho'gy normális a hangom. — Nincs itt. —- Felnéztem a mennyezetre. — Hacsak nem a csilláron himbálózik. Leült. Ott volt a kisasztalon a cigarettám.- Kivett egyet. — Ne tréfálj, Katinka. Nem tudsz róla valamit? Nem adtam tüzet neki, pedig hiába kotorászott a nadrágzsebében gyufa után. — Mit kellene tudnom róla? Megint hehegett, nem nézett rám, zavarban volt. — Azt hittem, te láttad. Felültem az íróasztal sarkára. Valahonnan lentről, a gyomromból kezdett pipázni a dühöm. Már sejtettem, mit akar. Rászóltam magamra, hogy nyugi! . — öregszem, Péter bácsi, romlik a memóriám, de viszonylag .határozottan állíthatom, hogy Tamás nem fordult elő nálam. Idegesnek akart látszani. Vagy talán az is volt. Nem attól, amiről a szövege regélt. A hüvelyk-’ ujja hegyesre nyírt körmével a nadrágját vakarta. — Nagy baj van, Katinka. Ez a félnótás siheder tegnap este megszökött. Balatondiósdról, mert ott volt Annáékkal. — Laposakat pislogott. A lábamat nézte. Láthatta mind a kettőt. De ő a szoknyám alá akart bámulni. — A sógornőm kétségbe van esve. Fogalmunk sincs, hova szökött.... A hőmérsékletem kezdte megközelíteni a higgadt fagypontot. Közel álltam a hangulathoz, hogy élvezni kezdjem a helyzetet. Keresztberaktam a lábam, úgy harangoztam az íróasztal sarkáról. — Anna nénitől megszökni? Ez képtelenség. És miért szökött meg? Nem tudta lehámozni tekintetét a combjaimról. Vakarta a nadrágja szárát a hosszú körméig Vét. — De hiszen te tudod, ami- ről van szó. Anna kiszemelt egy lányt, hogy Tamás vegye feleségül. Erre ez a félnótás kereket old és eltűnik az éjszakában. Anna már tűvé teszi érte a város. Fél órája rohant meg engem, otthon, hogy hátha nálam búj- kál a fia. Azért szaladtam ide Hogy figyelmeztessem. Megszökni a saját... kvázi __ az esk üvője elöl! Kérdem én, szabad ilyent csinálni? Mit szólsz? Már frankón hideg voltam. A fülem mélyén hallottam a házvezetőnő hangját: „Halló, kérem- szépen. egy kis türelmet kerek- szépen, a fiatal úr most ért haza a Balatonról Aliz kisasszonynyal, még lent vannak, most pakolnak ki a kocsiból...” — Mit szólsz ehhez a megker- gült fiúhoz? Tovább harangoztam a lábammal. — Pillanatnyilag koncentrálok, hogy elképzeljem az eseményt. Attól tartok, nincs módomban. hogy segítsek Péter bácsinak. Nem vette észre a hangomban a pipafüstöt. Hülyén I vigyorgott. — Hát akkor... Én már itt se vagyok. Nincs kizárva, ugyebár, hogy Anna" ide is betör. Az hiányzik csak, hogy itt találjon engem!.!. Felállt, toporogva közelítette meg az ajtót Még onnan is a harangozó lábamat nézte. — Kell nekem ilyen slamasz- tikába keverednem, kérdem én. — Még egy pillantás a térdem fölé. — Ha Tamás idejön, figyelmeztesd ... Szervusz, Katinka. Megvártam, amíg csapódik az ajtó. Nevetni akartam, de nem jött be a készülékemen a hang. Tudtam, hogy rövid határidőn belül újra megszólal a csengő az előszobában. o Odamentem az ablakhoz. , Nekiszorítottam a homlokomat az üvegnek Az üveg hűvös volt, a homlokom forró. Megkérdeztem magamtól, hogy hát még mit kell végigcsinálnom? Undor a köbön. Minden eddigi hazugság után egy még nagyobb 1 korona gyanánt a felhalmozódott készletre. Száraz volt a szám, hiába nyaltam körül. Megmozdultam, először azzal a szándékkal, hogy elrohanok otthonról, nem csinálom végig, ami jön... aztán csak a konyhába mentem. A fri- zsiből elővettem a zacskó paradicsomot, amit az apu szombaton ráadásnak hozott. Szép kis paradicsomok voltak, keményfek. Megmostam őket, tányérra raktam, bevittem a szobába. Amikor a csengő megint berregni kezdett, ránéztem az órámra. Mint a krimikben. Kilenc óra tizenegy perc volt. Beleharaptam a legkisebb paradicsomba és. kimentem ajtót nyitni. Amíg az ajtóhoz értem, megreszeltem a torkomat, hogy üde legyen a hangom és aranyos. — Ö, Tamás... 1 — A hangszín és a hanghajlítás első osztályú volt, á la Brigitte Bar- dot, ahogy a Medve és a baba című örökbecsű filmalkotásban csodálkozott. —- Váratlan látogatás. — Szervusz, Katinka. — Megmozdult, hogy bejöjjön, de én nem nyitottam ki jobban az ajtót. — Tudom, hogy nem számítottál rám. Nagyon meglep, hogy itt vagyok? Rántottam egyet a villámon. — Jobban meglepett, amikor hallottam, hogy Mao elnök jattól egy Nixon nevű amerikai papírtigrissel. — Végignéztem rajta. Ugyanolyan volt, mint mindig. Mintha nem is úgy lett volna, hogy csaknem két hétig nem láttam, a galambszürke csíkos öltönye gyűretlen volt. Az arca gyűröttebb. a szeme körül. — Másnapos a portréd, — Megint elégedett voltam a hangsúllyal, pedig a gyomrom már a torkom felé liftezett — Pocsékul másnapos. Kesernyés mosolyt produkált. — Ne csodáld. Ez az éjszaka... Nagyra nyitottam a szemem. — Mi volt az éjszaka? Az ujjai hegyével megérintette a homlokát a haja tövénél. — « Beengedsz ? A torkomból a gyomrom visz-, szacsúszott a megszokott helyére. — Ó! — Brigitte Bardot. Klasszul ráismételtem a" hangsúlyra. — Bocsáss meg az udvariatlanságomért Ügy látszik,, bámész lettem a váratlan megjelenésedtől ... Parancsolj, fáradj beljebb. Foglalj helyet. Cigarettát? ‘ ÉLkínzott tekintetet termelt ki a szeméből. Ismerem ezt a nézését: szomorúságtól fátyolos. Mint Balatondiósdon, a teraszon, amikor azért hajtott, hogy belehipnotizáljon az első igazi szexbe. (Folytatjuk.)
