Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-13 / 37. szám

Országos oktatástechnikai köz­pont létesült Veszprémben a Művelődési Minisztérium és az UNESCO felügyelete alatt. Az in­tézet feladata a pedagógusok fel­készítése és továbbképzése a legmodernebb oktatástechnikai eszközök használatára, valamint új eszközök tervezése, gyártása. A rendszeres szaktanácsadás és új oktatástechnikai bázisok szerve­zése is a központ feladata. 9 Képeink a nyelvi labort, valamint a bemutató­termet ábrázolják, ahol pedagógusok tanulják a dia- és mozifilm­vetítők diaszkópok használatát. (MXl-fotó: Rózsás Sándor felvételei — KS.) Játék a feliratokkal Sokunk örömére egyre ritkább a középületek, várótermek fa­lain, ajtóin a rajz, lirkálmány! Sőt! Az utóbbi időkben jártom- ban-keltemben figyelemreméltó tapasztalatokat szereztem: pezs­gő „közélet” folyik a falakon, az ajtókon. Játékokat látunk a fel. iratokkal. íme néhány példa a saját gyűjtésemből: A város vasipari üzemének főkapuján tussal írt, nagybetűs figyelmeztető tábla: „Kérjük, ne csapja be az ajtót!” S alatta kisbetűkkel, zárójelben: „a ba­rátját se”. (Hát nem szép len­ne, ha megfogadnánk?) Modern, fémvázas autóbusz­váróterem V. községben. Hi­bátlan magyarsággal serkenti valaki cselekvésre a helyi ve­zetőket: „Padot kérünk a vára­kozó öregeknek, a gyermekes anyáknak!” öles betűkkel ugyan­ott: „Mikor lesz itt kisöpörve?" (A helyszínt látva mondom: Igaza van a „felszólalónak”.) Sötét függöny a divatos üz­let kirakatában, kifelé egy táb­la: „A kirakat rendezés alatt”. Zsírkrétával az üveglap alján: „az árak is?” (a választ mór tudja a kérdező: itt az árak nem változtak). f A városszéli textilüzem köze­liében egy deszkára szögezett ir- gkalapon: „Savanyúkáposzta ál­landóan kapható”. Mellé filc­tollal t „Füstölt csülök is?” (re- Tnélem, az érintett szervek kép­viselői is járnak arra, s lesz ■füstölthús a B-i üzletekben). N A forgalmas- trafik mellett postaláda, felette .egy gépelt hirdetés: „Alig használt, garan­táltan jó televízió eladó”. Ezt sem hagyta ki egy huncutkodó állampolgár, mert odarajzolta: „Ha a jó műsort is garantálja, megveszem” (ez persze, egyhó­napos szöveg.;.) A B—G között közlekedő autó­buszon a szabvány figyelmeztető —- némi pontosítással: „A kocsi­vezetővel (durván) beszélgetni tilos!” (Hót nem aranyos? Szép halkan, kellő finomsággal.' válo­gatott kifejezéseket használva lehet egy kicsit beszélgetni — de durván, azt' nem!) A városi hirdető kirakatában: „Technikai ’ dolgozót (mosónőt) azopnali belépéssel felveszünk” X Y kollégium.‘ (Hát ez az: nem szellemi dolgozó, nem is csak dolgozó a mosónő: végre helyére tették a keresett szakmát: tech­nikai dolgozó..,) S egy példa arra. hogy a sze­relemben is egyre nő fiataljaink felelősségérzete: A Volán köz­ponti pályaudvar peronján ha­talmas szív, s " fölötte az egyér­telmű vallomás: „Szeretlek Er­zsi B G.” S nyomban alatta, más betűkikel karcolva, a fe­lelős intelem: „Ne higgy neki Erzsi! J.” Igen, pezseg az élet a fala­kon belül és kívül. Győzköd­jük egymást a jóra. szóban és írásban. Kicsit még harcol a bicskánk (a szavunk már ke­vésbé!), de nyugodtan alszunk, mert: ami a szívemen, az a számon, illetve az éppen szabad falrészen... — ács — Bócsai mozaik „Sok lemaradást kell pótolni” „Regényt lehetne írni arról, mennyit változott itt az utóbbi tíz esztendőben minden. Aki néhány év óta nem látta Bocsát, és most ide vetődik, nem akar hinni a szemének. Minden más lett. Igaz ugyan, hogy a falu la­kosságának túlnyomó többsége még ma is a szétszórt tanyavi­lágban él; de micsoda tanyák ezek ma már! Higgyék el, eltű­nik a tanya és a falu közti kü. lönbség; a rádió, porszívó és mo­sógép mellett már ott van a la­kásokban a szőnyeg, a csillár, de a televízió is.” A fenti mondatokat Molnár Ferenc tanácselnöktől hallottuk, legutóbbi látogatásunkkor. Az élet, az életkörülmények alapos megvátozásáról a saját szemünk­kel győződtünk meg néhány órás sétánk, s ottani beszélgeté­seink alatt. Az örvendetes fej­lődés jeleit örömmel könyvel­tük el magunkban, s utána a he­lyi közművelődés iránt érdek­lődtünk. Kiváncsiak voltunk, hogy abban a községben, ahol a megyei szervek utasítására — elavultsága miatt — megszün­tették a művelődési házat, vajon hogyan, miként kívánják, s tud­ják pótolni azt? □ □ □ Szabó Mihály közművelődési előadó a tanácsnál. Egyben ő a Petőfi Tsz pártalapszervezetének titkára is; s ellátja a könyvtá­rosi teendőket. Elmondja, hogy a művelődési ház felszámolása indokolt volt; az. ócska, rozoga épület alkalmatlannak bizonyult mindenféle kulturális tevékeny­ségre. Ugyanezt mondhatják el a könyvtár épületéről is. Ezért ha­tározott úgy a tanács vezetősége, hogy új helyre költöztetik az in­tézményt. A tanácsháza épületé­ben kaptak helyet a könyvek, egy jól fűthető, tágas, világos teremben. Csaknem ötezer kötet közt vá­logathatnak a könyvbarátok. Amikor a mostani könyvtáros átvette ezt a munkát, alig nyolc­van beiratkozott olVasójuk volt. Egy év alatt ,ez a szám csak­nem a kétszeresére emelkedett. A tanácstól megfelelő anyagi tá­mogatásban részesülnek. Évi ki­lencezer forint áll rendelkezé­sükre ahhoz, hogy az állomá­nyukat gyarapí thassák. S ezen­kívül ezernégyszáz forint értékű lapot, folyóiratot vásárolhatnak. Bíznak benne, hogy az új könyv­tárat az eddigieknél sokkal töb­ben látogatják majd. A Petőfi Tsz elnöke, Wein, hard, t József igazán szívvel-lé- lekkel támogatja ’ a közművelő­dést. Ezt mondja: „Ebben a fa­luban nehéz körülmények közt, sok lemaradást kell pótolni. S ezt csaikis közös összefogással lehet elérni. Segítjük a tovább tanuló felnőtteket. S azt akar­juk. hogy a fiatalok szoros szá. lakkal kötődjenek ide, Ezért igyekszünk vonzó környezetet te­remteni a számukra. Így szüle­tett meg, részben társadalmi munkával, az ifjúsági klubunk.” □ □ □ A hatvannégy négyzetméter nagyságú klubhelyiség tágas, ké­nyelmes. Kellemes meleg van bent. Játékok, sportfelszerelés. Napi- és hetilapok. — Hány klubtag van? — jelenleg negy­venöt. De lesznek még többen — válaszolja Szabó Mihály. És hozzáteszi: — Most készült el a klub. Még nem alakulhatott ki kellően a működése, a profilja. Azon leszünk, hogy ez mihama­rabb bekövetkezzék. örven­detes. hogy máris milyen nagy az érdeklődés iránta. Azt tervezik, hogy rendszere­sen tartanak ismeretterjesztő előadásokat. És meghívnak elő­adóművészeket szereplésre. . Leg­közelebb Korda György és Ha­rangozó Teréz jön el hozzájuk, Hetenként rendeznek táncos-ze­nés összejöveteleket'. Nemrégi­ben megalakult a citerazeneka- ruk. Egyelőre hat tagja van. De nem a létszám fontos — ezt tartják —.. hanem a minőségi munka. Lakiteleken szerepeltek — és természetesen odahaza, a falujukban is, többször. A ze­nekart Nagy B. István vezeti; bízik á sikerekben. □ 1 □ Bócsán ötven embernek van színházbérlete. Autóbusszal jár­nak be Kecskemétre. A tsz és a helybeli szakszövetkezet fel­váltva fizeti ki az utazási költ. séget. Mindkét szövetkezet ve­zetősége azt tartja, hogy a mű­velődési ráfordítások megtérül­nek. Régen felismerték, hogy nem mindegy számukra, milyen emberekkel dolgoznak. Aki mű­veltebb, messzebbre lát el, ha­marabb, és jobban képes beil­leszkedni a" munkahely egészé­be, világosabban tekinti at a nagyobb közösség előtt álló fel­adatokat. Varga Mihály • A színes tévé, a magnó és a társas­játék egyaránt kedvükre van a klubtagok­nak. (Pásztor Zoltán felvétele.) 1976. február 13. • PETŐFI NEPE • 5 , • * • .1 Látogatóban a bátyai csapatnál Paprikafüzérek száradnak a házak ereszei alatt a bátyai isko­la felé vezető utcán. Rövid emel­kedőn vágunk keresztül, s már előttünk áll a szikrázó téli nap­sütésben a tágas épület. A bejá­ratnál az ügyeletes, 8—os Monori István tartóztat fel nevünket be­írja egy nagy füzetbe, csak az­után kalauzol topább a tanári szoba felé. Az asztalon nagyméretű karto­non száradnak a frissen festett betűk: Nagy András csapatveze­tő pályázatot írt ki a pajtások­nak. A csapat névadója Bem József életével kapcsolatos képe­ket, írásokat, tablókat gyűjteni szólítja fel az iskola valamennyi tanulóját. Szerves része ez annak a tiszteletreméltó igyekezetnek, amellyel itt valamennyien a ha­gyományokat ápolják. A csapat bemutatását kezdjük a kisdobosokon, hiszen ebben az évben ők teszik ki a csapat na­gyobb részét, — többen vannak, mint az úttörők. Vezetőjük Béres Mária alig egy esztendje vezeti a kisdoboso­kat. Jól tudja, hogy a kisdobosok úttörőéletre való felkészítése na­gyon fontos része munkájuknak. Éppen ezért pontosan megszer­vezték a Zánkán, különböző tan­folyamokat végzett felsősök kis­dobosokkal kapcsolatos feladatait. Ilyen nagyszerű segítőtárs Ivó Marika, a kisdobostitkár. Rend­szeresen találkozik a kisdobos­őrsvezetőkkel, összefogja munká­jukat, ötletekkel, új játékok, da­lok megtanításával serkenti őket munkára. Ezekben a napokban — ennek minden részletét kidolgozták Bé­res Máriával — versenyszerűen foglalkoztak a kisdobosok 6 pont­jával: aki hibátlanul ismerte, ér­telmezte, pontokat gyűjtött, jutal­mat kapott. A kisdobosvezető szívesen em­lékezik meg a csapatnál már ha­gyománnyá vált szép szokásról is, hiszen a kisdobos-avatáskor a szülői munkaközösség tagjai megvendégelik az új kék- nyakkendősöket, illetve az avató­szülők ajándékkal is meglepik őket. Az úttörőcsapat munkája ter­mészetesen az országos program­hoz kapcsolódik. Ami itt a többle­tet, a mind1", sek ötletről, kézdéméhyézőWésZségföl és helyi adottságból fakad. A csapatzászló ünnepe alkalmából a szokásos egész napos kirándulást a bátyai úttörők a Duna-parton tartották meg. Ügyességi és szel­lemi vetélkedőkön vettek részt, sütötték szalonnát, énekeltek, nagyszerű élménnyel jöttek haza. Ezután került sor a meglevő, de használaton kívüli iskolarádió megszólaltatására is. Jelenleg rendszeres időközökben 15 per­ces műsorokat sugároznak — fő­leg különböző tudnivalókat ismer­tetnek — de már készülnek a. ter­vek, hogy az úttörőmunka szer­ves részévé, segítőjévé teszik a rádiót. A nyári munka értékelésére is sor került. Paprikát szedtek a helyi termelőszövetkezetben. 10 napig dolgoztak, átlagosan 600 forintot kerestek, néhányan kima­gasló eredményeket értek el: a nyolcadikosok közül Molnár Ga­bi, Tamási Juli és Tupcsia Kati, a hetedikesek közül pedig Ma­ros Anna és Kecskeméti Erzsi jeleskedett. Jól sikerült az őszi hulladék- gyűjtés! Sajnos, a MÉH Vállalat, megbízottai sem a megjelölt idő­ben, sem azután nem jöttek el átvenni a több mázsa vasat és színes fémet, ami azóta is várja őket. A Télapó-ünnepet rajonként rendezték meg. Szokásosan az úttörők készítettek ajándékokat a kicsiknek, adták át szíves szóval. A csapatban két szakkör mű­ködik. Tizenhatan rajzolnak, fes­tenek, ennél valamivel többen tagjai a Karsai Istvánné tanár vezette irodalmi színpadnak. Kü­lönböző társadalmi, politikai ün­nepeken mutatnak be műsort,, azonkívül rendszeresen, havonta felkeresik az öregek napközijének, lakóit, hogy bemutatójukkal de­rűs perceket szerezzenek nekik. Ezekben a napokban már ja­vában készülnek a karneválra,, amelyet szokás szerint a műve­lődési házban tartanak meg, dí­jazzák a legötletesebb — nem a legdrágább! — jelmezek viselőit. Nyomozásunk, hogy milyen _ jel­mezeket készítenek a pajtások,, teljes kudarccal végződött, hiszen ez a titokzatosság adja meg az egésznek az érdekességét. Szeren- ■ cséré jó a kapcsolatuk az egyik kalocsai KISZ-alapszerveZettel, így a zenét „készen” kapják, a mulatságra. A csapatban folyamatosan ké­szül a krónika. Nagyméretű albu­mokba gyűjtik az 1948-ban, tu­catnyi jelentkezővel megalakult közösség cselekedeteinek doku­mentumait. Nagy segítséget nyúj­tanak ebben a munkában az ifi­vezetők, a csapathoz visszajáró két hajdani úttörő Szabó Zsuzsa és Soós Kati, a kalocsai egészség- ügyi szakközépiskola tanulói. Saj­nos — ahogyan az iskola igazga­tója hozzáfűzte — a gimnáziumok alapszervezeteiben nincs megfe­lelő értéke az ifivezetők munká­jának, így az ott tanuló bátyai fiatalokat alig várhatják visz- sza __ .. ■ J avában folyik a -készülődés a májusban sorra kerülő úttörőtalál-, kozóra. Régi bátyai szövött térítőn motívumainak - felhasználásával. kefésiítsZerTles hímzéssel díszített asztalkendőt, tarisznyát varrfakjO amelyet az ugyancsak májusban sorra kerülő népművészeti kiállí­táson is bemutatnak. Hasonló be­mutatót rendeztek tavaly is sok tárgyat hoztak otthonról a paitrí- sok, amelyet a kiállítás lebontása után visszakaptak. Távlati ter­veikben egv kisebb honismereti állandó kiállítás terve is szép ­pel. hiszen a községben élő dél­szláv nemzetiségiek gazdag fan­táziára valló használati és dísz­tárgyait — a használaton kívülie­ket — most még össze tudnák gyűjteni. Fiatalos lendülettel dolgozó csnDatvezetővel. tettrekész úttö­rőkkel találkoztunk Bátván Ab­ban az őszinte reménvben búcsúz., tunk tőlük. ho«v ió munkáinkkal hallatnak magukról a továbbiak­ban. Selmeci Katalin , (71.) Kinyitottam az ajtót Tényleg ."Tamás nagybátyja volt . ott az .ajtó előtt. * — Helló, Katinka. Szervusz. Én vagyok. Téged kereslek, ne ha* ’ ragud j. Mindig olyan heherész alak, mint aki zavarában hülyéske­dik. Pepita zakó volt rajta, ko­pott, a barna pantallója is ko- . pott, a kezében szürke kalap, de az újnak látszott. A zakó ujja púpos volt a könyökén, g nadrágja is térdes. Hétköznapi ruhában még sohasem láttam. Ha Anna néniéknél találkoz­tunk, mindig valami csíkos, sö­tétkék ünneplő öltönyben fe­szengett. — Csókolom. Miért tetszik ke­resni? Ideges lettem tőle. Amíg be­jött, közben is heherészett, mint akinek egy számmal ki­sebb a cipője és minden lépés kényelmetlen neki a szűk to­pogóban. És szuszogott is, talán a két emelettől. Féloldalasán jött be és mindjárt körülnézett az előszobában. — Tamás? Hová dugtad azt a lókötőt? — Én? -— Egyszerre kaparni kezdte a torkomat, hogy rákiált­sak: menjen máshová, ha hü­lyéskedni kar. — Itt tetszik ke­resni Tamást? Valamit belérajzolt a levegőbe mutatóujjával. — A félnótás unokaöcsémet keresem. — Nem tessékeltem, mégis bement a nagyszobába. — Tényleg nem tudsz róla? Én megálltam a szoba ajtajá­ban. Arra gondoltam, hogy ez az öregember a félpipec szere­lésében, a pirosfoltos képével azért jött, hogy Tamás megbí­zásából gúnyt űzzön belőlem. —- Tamás? — Jó volt, halla­nom, ho'gy normális a hangom. — Nincs itt. —- Felnéztem a mennyezetre. — Hacsak nem a csilláron himbálózik. Leült. Ott volt a kisasztalon a cigarettám.- Kivett egyet. — Ne tréfálj, Katinka. Nem tudsz róla valamit? Nem adtam tüzet neki, pedig hiába kotorászott a nadrágzse­bében gyufa után. — Mit kellene tudnom róla? Megint hehegett, nem nézett rám, zavarban volt. — Azt hittem, te láttad. Felültem az íróasztal sarkára. Valahonnan lentről, a gyom­romból kezdett pipázni a dü­höm. Már sejtettem, mit akar. Rászóltam magamra, hogy nyu­gi! . — öregszem, Péter bácsi, romlik a memóriám, de viszony­lag .határozottan állíthatom, hogy Tamás nem fordult elő nálam. Idegesnek akart látszani. Vagy talán az is volt. Nem attól, ami­ről a szövege regélt. A hüvelyk-’ ujja hegyesre nyírt körmével a nadrágját vakarta. — Nagy baj van, Katinka. Ez a félnótás siheder tegnap este megszökött. Balatondiósdról, mert ott volt Annáékkal. — Lapo­sakat pislogott. A lábamat néz­te. Láthatta mind a kettőt. De ő a szoknyám alá akart bámul­ni. — A sógornőm kétségbe van esve. Fogalmunk sincs, hova szökött.... A hőmérsékletem kezdte meg­közelíteni a higgadt fagypontot. Közel álltam a hangulathoz, hogy élvezni kezdjem a helyze­tet. Keresztberaktam a lábam, úgy harangoztam az íróasztal sarkáról. — Anna nénitől megszökni? Ez képtelenség. És miért szökött meg? Nem tudta lehámozni tekinte­tét a combjaimról. Vakarta a nadrágja szárát a hosszú körméig Vét. — De hiszen te tudod, ami- ről van szó. Anna kiszemelt egy lányt, hogy Tamás vegye fele­ségül. Erre ez a félnótás kere­ket old és eltűnik az éjszakában. Anna már tűvé teszi érte a vá­ros. Fél órája rohant meg engem, otthon, hogy hátha nálam búj- kál a fia. Azért szaladtam ide Hogy figyelmeztessem. Megszök­ni a saját... kvázi __ az es­k üvője elöl! Kérdem én, sza­bad ilyent csinálni? Mit szólsz? Már frankón hideg voltam. A fülem mélyén hallottam a ház­vezetőnő hangját: „Halló, kérem- szépen. egy kis türelmet kerek- szépen, a fiatal úr most ért ha­za a Balatonról Aliz kisasszony­nyal, még lent vannak, most pa­kolnak ki a kocsiból...” — Mit szólsz ehhez a megker- gült fiúhoz? Tovább harangoztam a lábam­mal. — Pillanatnyilag koncentrá­lok, hogy elképzeljem az ese­ményt. Attól tartok, nincs mó­domban. hogy segítsek Péter bácsinak. Nem vette észre a hangomban a pipafüstöt. Hülyén I vigyorgott. — Hát akkor... Én már itt se vagyok. Nincs kizárva, ugyebár, hogy Anna" ide is betör. Az hi­ányzik csak, hogy itt találjon engem!.!. Felállt, toporogva közelítette meg az ajtót Még onnan is a harangozó lábamat nézte. — Kell nekem ilyen slamasz- tikába keverednem, kérdem én. — Még egy pillantás a térdem fölé. — Ha Tamás idejön, fi­gyelmeztesd ... Szervusz, Katin­ka. Megvártam, amíg csapódik az ajtó. Nevetni akartam, de nem jött be a készülékemen a hang. Tudtam, hogy rövid határidőn belül újra megszólal a csengő az előszobában. o Odamentem az ablakhoz. , Ne­kiszorítottam a homlokomat az üvegnek Az üveg hűvös volt, a homlokom forró. Megkérdeztem magamtól, hogy hát még mit kell végigcsinálnom? Undor a köbön. Minden eddigi hazugság után egy még nagyobb 1 korona gyanánt a felhalmozódott kész­letre. Száraz volt a szám, hiába nyaltam körül. Megmozdultam, először azzal a szándékkal, hogy elrohanok otthonról, nem csiná­lom végig, ami jön... aztán csak a konyhába mentem. A fri- zsiből elővettem a zacskó pa­radicsomot, amit az apu szomba­ton ráadásnak hozott. Szép kis paradicsomok voltak, keményfek. Megmostam őket, tányérra rak­tam, bevittem a szobába. Amikor a csengő megint ber­regni kezdett, ránéztem az órám­ra. Mint a krimikben. Kilenc óra tizenegy perc volt. Beleha­raptam a legkisebb paradicsom­ba és. kimentem ajtót nyitni. Amíg az ajtóhoz értem, meg­reszeltem a torkomat, hogy üde legyen a hangom és aranyos. — Ö, Tamás... 1 — A hang­szín és a hanghajlítás első osz­tályú volt, á la Brigitte Bar- dot, ahogy a Medve és a baba című örökbecsű filmalkotásban csodálkozott. —- Váratlan láto­gatás. — Szervusz, Katinka. — Meg­mozdult, hogy bejöjjön, de én nem nyitottam ki jobban az aj­tót. — Tudom, hogy nem számí­tottál rám. Nagyon meglep, hogy itt vagyok? Rántottam egyet a villámon. — Jobban meglepett, amikor hallottam, hogy Mao elnök jat­tól egy Nixon nevű amerikai papírtigrissel. — Végignéztem rajta. Ugyanolyan volt, mint mindig. Mintha nem is úgy lett volna, hogy csaknem két hétig nem láttam, a galambszür­ke csíkos öltönye gyűretlen volt. Az arca gyűröttebb. a sze­me körül. — Másnapos a port­réd, — Megint elégedett voltam a hangsúllyal, pedig a gyomrom már a torkom felé liftezett — Pocsékul másnapos. Kesernyés mosolyt produkált. — Ne csodáld. Ez az éjsza­ka... Nagyra nyitottam a szemem. — Mi volt az éjszaka? Az ujjai hegyével megérintet­te a homlokát a haja tövénél. — « Beengedsz ? A torkomból a gyomrom visz-, szacsúszott a megszokott helyére. — Ó! — Brigitte Bardot. Klasszul ráismételtem a" hang­súlyra. — Bocsáss meg az udva­riatlanságomért Ügy látszik,, bámész lettem a váratlan meg­jelenésedtől ... Parancsolj, fá­radj beljebb. Foglalj helyet. Ci­garettát? ‘ ÉLkínzott tekintetet termelt ki a szeméből. Ismerem ezt a né­zését: szomorúságtól fátyolos. Mint Balatondiósdon, a teraszon, amikor azért hajtott, hogy bele­hipnotizáljon az első igazi szex­be. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents