Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

, , IW»«il-^Miiií D A L OM • MÍffV K S/;l I • I RO D A LÖM Az ezer arcú Rajkin SZÁL AI CSABA Mint tüzes lepke februárból pirosán égő zúzmarából . kezem fejére, jön körözi'e s vitorlázik onnan is tovább, libeg szerelmed, nem leli búvóhely zöldek ág-bogát. Háztáji mérleg Néhány hete a Kecskeméten megjelenő Forrás irodalmi folyó­irat tavalyi termését tettük mér­legre ezéken a hasábokon. Most Ft kete Dezső, a kiskunhalast könyvtár igazgatóhelyettese — aki hozzáértő és lelkiismeretes gyűjtője, • rendszerezője Bács- Kiskun megye irodalmi és hely- történeti publikációinak és szá­mos bibliográfia fűződik a nevé­hez — a Petőfi Népére vonat­kozó kimutatásával lepett meg bennünket. S bár .nem pályázunk mások babérjaira, ám az örö­münket szeretjük megosztani ol­vasóinkkal: Miután ezt a felada­tot aligha vállalná át tőlünk bárki is, közreadjuk a főbb megállapításokat. Tesszük ezt annál inkább, mert a megyei pártbizottság napilapja az Űj Termés elnevezésű oldal jóvol­tából számottevő művészetszer­vező szerepet töltött be alig két évtizeddel ezelőtt is, s folytatni szeretnénk ezt a hagyományt. Fekete Dezső táblázata, és szö­veges értékelése azt tükrözi, hogy rendszeresen közlünk könyvkritikákat, helyet adunk az új terméssel jelentkező köl­tőknek, prózaíróknak, grafiku­soknak, festőknek, szobrászok­nak. Tavaly összesen 146 vers je­lent meg nálunk, harminccal több mint egy esztendővel koráb­ban. Ennek pontosan a fele 11 megyei alkotó tollából szárma­zott. Leggyakrabban Tamai László, Varga Mihály. Gál Far- - kas. Hatvani Dániel és Goót Imre neve tűnt fel. S ha folytat­ni akarjuk a visszatekintést, 20 év alatt nem kevesebb, mint 1658 költeményt adtunk- nyomdába. Az elmúlt esztendőben 143 fest- ■ meny, grafika, rajz és tűzzománc kén, illetve 46 szobor reproduk­cióját is közöltük. Tíz-tíz' művel szerepelt Bozsó János. Klossy Irén, s csaknem ugyanennyivel Stotz Mihály, B. Mikii Ferenc és Bodri Ferenc. 1955 és 1975 kö­zött 1197 grafikát, festményt és kétszáztíz szobrot népszerűsített a Petőfi Népe. Talán ezek az adatok is jel­zik, hogy a nagy példányszám­ban megjelenő napilapunk kive­szi részét, a közművelődés ilyen jellegű munkájából. Mindenféle következtetés helyett Fekete De­zsőnek igazán köszönjük a mun­kánkat kísérő megkülönbözte­tett figyelmét. • Stotz Mihály rajza. SASS ERVIN Szeretném megkeresni a régi házat azt a konyhát a szobákat a falain mennyi szó van felét talán ki sem mondtam barna ajtók mögé viszlek jégfényüek a kilincsek a kályhában tüzet gyújtunk kiszárad a vizes Jtutunk tüzcsillagot vet a tető csigabiga gyere elő zöld bodzafa vár a kertben •megbújhatunk benne ketten onnan fentről messze látunk nevetgélünk kiabálunk amíg anyánk meg nem szólít' amíg a nincs el nem szólít addig ott fent világ hegyén énekelünk te is meg én • Pálfy Gusztáv kisplasztikája: A ház.­EEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEBEBBEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE Mikus Sándor szobrai Több mint négy évtizede már, hogy Mikus Sándornak, az Egye­sült Izzó egykori munkásának if­júkori alkotásai megjelentek a. nyilvánosság előtt. Azóta több mint kétszáz plasztikai alkotást készített. Már a harmincas évek­ben tekintélyes díjak, kitüntető elismerések kísérték szereplését. (A párizsi világkiállításon például — 1937-ben — két aranyérmet nyert.) Negyedszázada a Képző- művészeti Főiskola tanára. Mű­vészi eredményeiért, művészet­pedagógiai munkásságáért két * Kossuth-díjat és több érdemreu-- det kapott államunktól. A mes­ter alkotásaiból most, egykori munkahelyén, az Egyesült Izzó új budapesti ifjúsági klubjában nyílt kiállítás. • Anyaság. Lányakt. • Táncoló lánykák. EEEEEEEEBEEEEEEEEEEBEEEEEEEEEEI eeeeeee PINTÉR TAMÁS Diagnózis (Tőtö Sándor felvétele!.) Az esti vonattal érkeztem, két és fél órával később, mint ígér­tem. Az állomás kihalt volt, nem várt senki, gyalog indultam el. A faluhoz vezető úton elkapott az tső. Nem tudtam elbújni előle, csakhamar bőrig áztam. Amikor az orvosházba becsöngettem, a ru­hámból facsarni lehetett a vizet. Doki egy pohár italt nyomott,a kezembe és kizavart a fürdőszo­bába. — Vetkőzz le. Találsz ott egy köntöst. Rémségesen bő frottir-leber- nyegben ültem asztalhoz. A tár­saság már a kávénál tartott. Doki bemutatta őket: — Elek doktor a szomszéd fa­luból. Milliomos. Lili. a felesége. A harmadik... Ezek ketten menyasszony és vőlegény. Ok a patika... Es két pedagógus: az iskolaigazgató meg a neje. Elve­télt irodalmárok; regényt írnak, közösen... Idős parasztasszony jött be, te­rítéket hozott. ~ — Mám. az én pótolhatatlanom — mutatott rá Doki. Percek múlva előttem volt a vacsora, ennem kellett. Közben sűrűn töltögettek, hogv utolérjem őket. Nem ismertem senkit. Vagy öt éve jártam itt. amikor Doki elfoglalta a helyét. — Dolgozni akarok — mondta akkor. — Engem a pénz nem ér­dekel. Gyerekkorától ismertem. Sze­gény fiú volt. Csendes, konok faj­ta. Az a fajta, aki minden körüL mények között valóra váltja az elképzeléseit. Mindig is orvos akart lenni. Ezért hívtuk Doki­nak. Kitűnő eredménnyel végez­te el az egyetemet, jp helye lett volna Pesten, mégsem maradt, — Vidékre is el kell mennie valakinek... Es ebben nem volt semmi ro­mantikus póz. Komolyan gondolta. — Jól érzed itt magad? — kér­deztem most. — Megírtam. Vagy nem? — Szóval, minden rendben. — Látod — mondta. — Minden oké. . Rezignáltan hangzott. A lakás pazarul volt berendez­ve. Fehér és vörös szekrényfalak, mélv klubfotelok, vastag, bolyhos szőnvegek, Két és fél szoba kiál­lítók1 rém. Eszembe jutottak az esőben ázó kocsik a ház előtt. Egy Renault és egy Opel Manta. — Igen, az Opel az enyém. — Nem írtad, hogy kocsit vet­tél. Hosszú, zöld poharakba gines keveréket töltött. — Igyál. Kajánul vigyorogtam. — Szóval, már nem vagy absztinens. Újra töltött. — Nem élhetünk úgy, mint az állatok,.. Ekkor Elek doktor hátbavert. — Nincs frakció! Úgy vettem észre. Doki örül, hogy megszakíthatja a beszélge­tést. A hangulat meredeken emelke­dett. Az iskolaigazgató szénceru­zával felrajzolta a portrémat a falra, a más kezektől származó egyéb ábrák közé. Elek doktor a művészet „excitatív” hatásáról beszélt, a patikus és a lány tán­coltak, Elekné spiccesen regatta. magát: — Azt mondták, Sophia Loren» hez hasonlítok... — Sophia Loren van műsoron —• jegyezte meg a férje. — Volt idő. amikor Hámán Katóhoz akart hasonlítani. •— Már megint politizáltok -*■ mondta az iskolaigazgató felesége. Közben megszáradt a holmim és Mám rendbehozta. Az öltöny kivasalva, lekefélve lógott a für­dőszobában egy vállfán. Nem tud­tam. hogyan háláljam meg. A szép arcú, ősz parasztasszony csendesen szabadkozott: — Nem • jár ezért semmi. Meg vagyok fizetve rendesen. —! Szeret itt lenni? — A doktor urat mindenki sze­reti ... Akkor már, nagyban ment a kártyacsata. KanasztAztak. Az ala­csony asztal valószínűtlenül vas­tag, fekete üveglapján tízesek és húszasok hevertek. Dokit átcsal- tarn a másik szobába. Egy ideig a régi ismerősök nevét soroltuk, abból az időből, amikor még a Lúdlábba jártunk minden kedd este. Láttam.1 hogy nemigen fi­gyel. Éjfél felé hirtelen felállt, le­vágta a földre a poharát. — Mulassunk! — ordította. A többiek meg sem rezzentek. Csak Elek mondta: — Megint rajta van. Aztán a vendégek egymás után elszállingóztak. Kettesben marad­tunk. Doki automatikusan töltö­getett, elszántan vívott. — Mi bajod? — kérdeztem. — Semmi. — Vállat vont. — Fáradt vagyok. — Sokat dolgozol? — Eleget. — Ezt akartad. Hosszan nézett, mintha akkor ’ fedezne fel. — Dögevőnek érzem magam «— mondta vontatottan. — Részeg vagy.’ — Igen — hagyta helyben. — Hogy jöttél rá? — Ha nem akarod, ne beszélj. — Nem akarok — mondta. Két pohárral később magától belekezdett. — Tudod te. mi az. hogy kapi­tuláció? — meredt iám. — Nem tudod« Nem tudod, mi az, amikor egy egész falu kényszeríti az em­bert. hogy a rohadt, tisztességes elveit feladja... Elég zavaros kifakadás volt. De lassan összeállt a kép, Amikor idejött, először is vé­giglátogatta a falut, megszervezte az egészségvédelmi hálózatot, vizsgálatra rendelt be mindenkit, akinél a legcsekélyebb rendelle­nességet találta. A betegek azelőtt a szomszéd községbe jártak, Elek doktorhoz. Ha kezelőre, vizsgá­latra, injekcióra mentek, kétszer négy kilométert kellett megten­niük. Ahogy Doki megkezdte a rendelést, naponta harmincán, öt- venen várakoztak az orvosház előtt. Senkitől sem fogadott el pénzt. Egy fillért sem fogadott el. fis lassanként azt vette észre, hogy a. betegei elmaradoznak. Először nem értette... Volt egy idős, sánta férfi, akit szívizom­zavarokkal kezelt. Egy napon Elek doktornál találkozott vele. Képes volt ide átgyalogolni? — kérdezte tőle. Miért nem hoz­zám jön? Valami panasza van el­lenem? Az ember először nem felelt Vonogatta a vállát, hüm- mögött. Elek doktor úrhoz va- 1 gvok én szokva, mondta aztán. A betegek elterjesztették, hogy „a fiatal doktor” tudománya nem sokat érhet, ha még pénzt sem fogad el. Üjból visszaszoktak Elek doktorhoz, akinél egv vizit száz forintba került. ..Elek doktor úr. megadja a módját... A fiatal doktor inkjekciói semmit sem ér­nek __Elek doktor úr külföldi gyógy szereket ad...” És így to­vább. — Kezdetben próbáltam érvek­kel visszacsalogatni őket — em­lékezett Doki. — De amikor egy rendelési napon teljesen üres volt a váró, gondolkozóba estem... A többit magadtól is elképzelhe­ted .. Nem tudtam, mit mondjak. — Állatorvosnak kellett volna mennem — nevetett fel Doki. Kint ismét rákezdett az eső. Mám álmos szemekkel hpzta a negyedik, vagy az ötödik kávét. A tálakon félig fogyasztott és le­tarolt szendvicsek hevertek, ame­lyekről a vendégek leették a son­kát, a sajtot a szalámit. Doki nép­dalokat énekelt..nevetett vicceket mesélt. Vad stádiumban volt. Abban a stádiumban, ami egy jő ■muri csúcspontján fogja el az embert. Innen már csak lefelé le­het menni. )

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents