Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-04 / 29. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1978. február 4.

AZ SZKP XXV. KONGRESSZUSA ELŐTT

Az új szovjet ötéves terv

A sajtó, a rádió és a televízió már beszámolt a szovjet tizedik ötéves tervről, amely meghatározza a Szovjetunió fejlődésit az 1976—1980-as években. A terv jellemzője: a realitás, a hatékonyság és a minőség.

A terv tervezet össznépi tárgyalása már folyik és annak eredményét a kongresszus vonja majd meg. A tervtervezet a hagyományoknak megfelelően nemcsak megszabja a legközelebbi öt esz. tendő feladatait, hanem elemzi az előző ötéves tervidőszak alatt elvégzett munkát is.

A mérleg

Vajon elégedettek-e a Szovjetunióban azzal, amit az 1970— 1975-ös években végeztek7 Igen is és nem is.

Nem — azért,, mert a legutóbbi öt esztendőből négy aszályos volt, emellett az 1972. és az 1975. évi aszály az eltelt száz esztendő minden rekordját megdöntötte és az ország legfontosabo éléstárait sújtotta. Ez negatívan hatott a nemzeti jövedelem növekedésére (37—40 százalék helyett csak 28 százalék) és a könnyűipar fejlődése (44—48 százalék helyett csak 37 százalék).

S igen azért, mert az ország a fentiek ellenére jelentős előrehaladást tett valamennyi irányban és megoldotta legfontosabb szociális-gazdasági feladatait. A szovjet emberek változatlanul nem ismerték és nem ismerik a munkanélküliséget, inflációt és a válságot. A Szovjetuniót nem érintette az energiaválság. Az árak a Szovjetunióban továbbra is stabilak maradtak. A lakosság reáljövedelme 24 százalékkal növekedett. A kilencedik ötéves tervidőszak alatt mindennap legalább egy nagy vállalat kezdte meg működését: atomerőmű, vasútvonal, vagy bútorkombinát. Az országban befejeződött az általános kötelező 10 osztályos középiskolai oktatásra való áttérés.

Az 1971—1975. évi program sikeres teljesítése révén az ország számára lehetővé vált .oz ÚJább, sokkal nagyobb szociális-gazdasági feladatok megoldása.

Az SZKP irányvonala változatlan

Az új terv legfontosabb feladata továbbra is változatlan: a nép anyagi és kulturális színvonalának emelése. Az SZKP korábbi irányvonala tehát tovább folytatódik. Ugyanakkor, akárcsak korábban, nem öncél a jólét emelése, nem változtatják puszta fogyasztássá: célja a feltételek megteremtése az új ember kialakításához, a szocialista életmód továbbfejlesztéséhez.

A tervtervezet előirányozza a munkabérminimumok és a legalacsonyabb nyugdíjak újabb emelését. Nagy arányokban folytatódik tovább a lakásépítés: ezt a Szovjetunióban úgy tekintik, mint az életszínvonal további növelésének egyik legfontosabb irányvonalát. A dolgozó nők számára bevezetik a részleges fizetett gyermekgondozási szabadságot, amely a gyerek egyéves koráig tart. A lakosság reáljövedelmének 20—22 százalékos növelés sét irányozták elő.

Gyorsított ütemben növekszik, akárcsak az elmúlt ötéves tervidőszak alatt, a kolhozparasztok jövedelme: ezáltal közelebb kerül egymáshoz a szovjet társadalom különböző rétegei, a városi és falusi lakosok jólétének színvonala.

A társadalmi fogyasztási alapokból származó kifizetéseknek és kedvezményeknek 28—30 százalékkal kell növekedniük. Ezekből az alapokból kapják a szovjet emberek a nyugdíjat, fedezik az oktatás, az orvosi ellátás költségeit, jutnak hozzá térítésmentesen az állami lakásokhoz stb. Ez lehetővé teszi, hogy minden szovjet állampolgár — függetlenül jövedelmétől, gyermekei számától — egyformán élvezhesse az Összes legfontosabb szociális javakat.

A szociális feladatok megoldása az ipar és a mezőgazdaság hatalmas arányú fejlődésén nyugszik. Az új ötéves terv nem ígérkezik könnyűnek, mivel megnőttek a megoldandó feladatok arányai.

Hatékonyság és minőség

Az új ötéves terv a hatékonyság, a minőség ötéves terve lesz. Ezért egyes számadatok megle- pőeknek tűnhetnek a laikus szemében.

Néhány példa. Az elkövetkezendő öt év alatt a Szovjetunióban 538 ezer . gabojjabetakarító kombájnt 'Szándékoznak gyártani. Háromezerrel.j kevesebbet,

mint amennyit a most befejeződött 9. ötéves terv irányzott elő. Ez semmiképpen sem hátralépés, ugyanis a szovjet gyárak áttértek az új generációs mezőgazda- sági gépeit gyártására: Nyiva. Kolosz és Szibirjak kombájnokat bocsátanak ki. Ezek széles fogású gépek, amelyek sokl*l nagyobb sebességgel dolgoznak és össze sem lehet hasonlítani őket elődjeikkel. Az 538 ezer új kombájn hasznos munkateljesítménye ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb lesz, mint ugyanannyi régi gépé volt.

Az ötéves terv minőségi mutatói azonban nem azt jelentik, hogy számunkra közömbös a mennyiség.

A terv előírja a meglevő vállalatok műszaki felújítását és a tudományos-technikai haladást meghatározó kulcságazatok és üzemek különösen gyors fejlesztését. Többek között majdnem a kétszeresére növekszik a számítótechnika eszközeinek a gyártása. A mezőgazdaság másfélszer annyi műtrágyát kap: 115 millió

★ _____

t

onnát (az előző terv 72 millió tonna volt.) Növekszik a mezőgazdaságba beruházott összeg: eléri a 171,7 milliárd rubelt (a 9. ötéves tervben 131 milliárd rubel volt). Ennek az összegnek a jelentős részét talajjavításra fordítják, vagyis arra, ami garantálja, hogy bármilyen időjárási viszonyok között stabil termést takarítsanak be.

A Szovjetunió tervbe vette, hogy 1980-ban 1340—1380 milli. árd- kilowattóra villamos energiát, 620—640 millió tonna kőolajat, 790—810 millió tonna szenet, 160—170 millió tonna acélt termel. Ez sokkal több, mint amennyit az ország jelenleg termel.

A 10. ötéves terv megvalósítása „jelentős mértékben fokozza a Szovjetunió gazdasági erejét és biztosítja a népjólét további növelését”.-“A''tervezet?'4íül8n tételben fpgi lálkózik a Szovjetunió 'külgazrla- Sági1 -ftapesöláíaihak' é'JfejléstilKéséfc vei. Öt év alatt a külkereskedelmi forgalom 30—35 százalékkal növekszik. A Szovjetunió egyre aktívabb szerepet játszik majd a nemzetközi, kereskedelemben. a nemzetközi munkamegosztásban.

Az új terv, akárcsak a korábbiak, a világbéke megszilárdítását, az összes országgal való, köl. csönösen előnyös együttműködés fejlesztését célozza.

N. Jefimov (APN—KS)

A siker titka

Nagyszerű eredményeket ért el Kompár Mihály határőrtiszt alegységének személyi állománya az elmúlt évben. A szocialista versenymozgalomban egy szakaszuk kiváló, a többi pedig az egység élenjáró szakasza címet, huszonkilenc határőr kiváló, hetvennégy határőr élenjáró katona lett. A legmagasabb szinten

Izsák Vilmos határőr kiskőrösi,

Gyuris Mátyás határőr balota- szállási, Laki László határőr keceli, Kelemen Antal határőr

kecskeméti és Szalonnás Ferenc határőr kisszállási fiatalember teljesítette a katonai és politikai követelményeket.

A közelmúltban az alegység

KISZ-szervezetének taggyűlésén a vezetőség beszámolójából, a tizenöt felszólaló megállapításaiból a siker titkát pontosan érteni lehetett: a hivatásos katonák és a határőrök jó kapcsolata, a harcosok körében kialakult szocialista gondolkodási és cselekvési légkör, a katonák példamutató magatartása, egymás segítése, a másik munkájának megbecsülése, a KISZ-isták bátor véleménynyilvánítása volt elsősorban az eredmények kulcsa.

Igaz, az alegységnél a KISZ- tagság összetétele is nagyon kedvezően alakult. Értelmes, rendszerető, fegyelmezett fiatalok tucatjával kerültek ugyanis össze, ami az eredményes munka fontos személyi feltétele volt. A KISZ-tagok közül tizenketten főiskolát, huszonhatan középiskolát és huszonhatan ipari szakmunkásképző iskolát végeztek. Nem véletlen telát, hogy a fiatalok érdeklődése a világnézeti és politikai kérdések iránt állandóan tapasztalható volt. Színes, sokféle formában végezték egymás 'jellemformálását is. Az alegység ifjúsági klubjának programja jól tükrözte a határőrök érdeklődési körét. Irodalmi színpaduk eljutott a területi döntőig. Az egység szavalóversenyén kétszer másodikok, fotósaik a kiállításon első díjat kaptak, a lóversenyen pedig harmadikok lettek. Filmvitákat szerveztek, színházi előadásokon vettek részt, kiállításokat látogattak, s az ünnepekre színvonalas kultúrműsorral készültek. Részt vállaltak az úttörőhatárőrök honvédelmi neveléséből, társadalmi munkát végeztek a városban, az állami gazdaságban, termelőszövetkezetben.

S mindezt a szolgálati feladatok jó ellátása mellett oldották meg. Az őrszolgálaton kívül számtalanszor zártak, vagy ku- tafJaK;u.üldözfélc1 aJ' kbréiséfí1 bűnö- 'JMei! *Az*^e§f38§§|f líátóh'á'sko- dá. szakemberek munkája révén a határőregységeknél egy év alatt több millió forihlot takarítottak meg. Az egyik őrsön például a központi fűtés szerelési munkáit a vállalatok 414 ezer forintos költségre tervezték, amit a határőrök 207 ezer forintból oldottak meg.

Az alegység személyi állományának további célja: megőrizni a múlt évben elért eredménye- ket^ s a szocialista versenymozgalomban a szakaszok ötven százalékánál tervezik a kiváló cím elnyerését.

G. B.

• Hogy mi a TMK — különösebben nem kell megmagyarázni senkinek, aki üzemben dolgozik, vagy feladatkörénél fogva oda bejáratos. Tudják, hogy a „téemká- sok” javítanak, karbantartanak. Legfeljebb akkor jönnek kissé zavarba némelyek, ha azt firtatják tőlük, tudják-e pontosan, mit takar a hárombetűsjrövidítés: TMK?

Idők folyamán nem egyszer hallottam ilyen véleményt.

— Várjunk csak. mindjárt... Hogy is?... Minden esetre — a K betű jelenti a karbantartást, míg a T meg az M... No, ezt ki kell találni. Pedig a nyelvemen van ... Tudja, annyi az ilyen be- tű-rébusz. hogy jobb, ha nem is izgatja magát az ember a megfejtésükért. Tudja a lényeget — és punktum.

Csakugyan. Miért Is volna megbocsáthatatlan vétek, ha valaki nem tudná egyből rávágni, ml is van a három betű mögött. Sőt. Természetes, mondjuk úgy. köznapi beszédben sosem fejezzük ki magunkat így: „Szaladjon csak le, szakikám. a Tervszerű Megelőző Karbantartó műhelybe!” — . Ez lenne csak nevetség.

A baj ott van, hogyha a TMK- műhelyek gördülékeny működéséért felelős irányítók — jóllehet lexikális szabatossággal fújják: TMK egyenlő: Tervszerű Megelőző Karbantartás — az elnevezés szelleméről feledkeznek meg, tehát, hogy tervszerű é» m« gelőző.

Márpedig ez eléggé elterjedt jelenség.

Princz László is fejtegette ezt az SZMT legutóbbi ülésén.

9 Országos felmérés szerint az elmúlt 4—5 évben sok új és korszerű (mert lehet egy új masina korszerűtlen Is!) gép került a hazai iparba. Ugyanakkor az is gyakorlati tapasztalat, hogy az üzemek nagy része nem készült fel ehhez a korszerűsítéshez, már ami az új. modern gépek fenntarlásl munkáit illeti. Azaz nem következetesek abban, hogy tervszerűen gondozzák, ápolják, ellenőrizzék — éves távon akár „tetőtől talpig” egy-egy alkalommal — e drága termelőeszközök „egészségi állapotát”. Nem tervezik be ezeket a rendszeres vizsgálatokat, pedig így* léh'et csak" megelőzni' romlásukat; idő előtti tönkremenésüket.

i X-ir'«úú ■•»'-l. ^ I

Pedig a gép is kényes jószág. Ha nem törődnek vele eléggé, először itt, majd ott hibádzik meg.

fészkeli be magat akar apróbb nyavalya is. a berendezés működési egyensúlya előbb-utóbb bicegővé válik. Ami a róla lekerülő termék minőségén is visszaüt. Megbillen a gép termelési biztonsága.

Ahol meg elhagyják a szükséges évi nagyjavítást, nemcsak hogy a gép műszaki biztonságát veszélyeztetik, hanem élettartamát is megkurtítják.

Évente — átlagosan a gépállomány 20 százaléka igényelne teljes nagyjavítást. ezzel szemben ez. valójában csak annak 9 százalékára terjed lti

Hogyhogy? Talán nem nyúlnak, hozzájuk időközben is? De igen, Ahol azonban elmaradt az évi „generáljavitás”, menet közben, kell mind többször és mind váratlanabb helyzetekben gyors elsősegélyt nyújtani. Mindig ott. ahol éppen kiütközik a már előbb is- megvolt, de lappangó baj. Ügy le- hét, hogy éppen ez a hirtelen reparálás hozza előbbre egy másik, majd harmadik hiba kiütközését. Hiszen a „tűzoltómunkával” is egyensúlyi zavart okozhattunk; a többi rejtett sérülés lehet esetleg, olyan természetű, hogy pont a berendezés másik részén végrehajtott gyógyítás hozta őket felszínre.

• Csak futójavításokkal tehát nem lehet tervszerű a karbantartás, és nem tudjuk biztonságosan elejét venni, megelőzni a bajokat. S ráadásul, ahány futójavítás, annyi gépállás. Ézek magas száma jelzi, hogy nem jól van így. A vége tudniillik az lesz, hogy egy-két esztendő múlva már a nagyjavítás sem segít, le kell a gépet „váltani”, annyira megbízhatatlan lett. Ez is magyarázata annak, .hogy az évenkénti gépbeszerzéseknek a fele cserejellegű, nem pedig kapacitásbővítés.

Az is kialakult gyakorlat, hogy a gépkarbantartást 80—85 százalékban kézi munkával végzik. Ezért is. no meg azért kötnek le igen nagy számban jól képzett szakmunkásokat a tmk-műhelyek, mert — ráadásul •— az összes kar. bantartási órák 30—50 százalékát pótalkatrészgyártásra fordítják.

Az alkatrészhiány, a rossz szer- vezés és előkészítés igen sok helyen aránytalanul megnöveli a veszteségidőket. A csere és pótal. katrészhiány következményeire a Volán 9. sz. Vállalat igazgatója mondott igen mellbevágó példát. Azért, hogy a közelmúltban beszerzett Skoda autóbuszok folyamatos üzemeltetését biztosítani tudják, egy autóbuszt teljesen szót kellett szedni; ebből nyerik a szükséges pótalkatrészt.

— A tűzoltómunka, a gépkarbantartás tervszerűtlenségg miatt kiesett termelési értéket milliárd, ban lehet kifejezHl —' töShdtíttó Princz László. — Évente^ több mint 50 millió munkáéra áll 'a gépkarbantartók rendelkezésére, de ennek társadalmi hatékonysága az említett okok miatt igen rossz.

• Időtényező, hatékonysági tényező. gazdaságossági tényező — és lehetne sorolni, hány fontos tényezőt veszítünk szem elöl. amikor nem tartjuk magunkat a link szellemének egységéhez. Tervszerűséggel igazán megelőző a karbantartás. Ess esetben tehát a betűk szellemében.

Tóth István

ÉLELMISZER-TERMELÉS ÉS FOGYASZTÁS I.

Eredményeink - reális szemlélettel

%

Telepítés közösen

• Korszerű 100 vagonos hűtőtároló a soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezetben.

Sokat vitatkozunk idehaza: hol is tartunk mi a mezőgazdaság fejlődésében. Egyes szakemberek hajlamosak arra, hogy a világ élvonalába sorolják eredményeinket.

Az ünneprontás szándéka nélkül, -de mgg kell mondanunk, hogy eredményeink szépek, ám élvonalról nem beszélhetünk. Kétségtelen, hogy különösen az elmúlt 5—10 esztendő soha nem látott fejlődést hozott. A termelőszövetkezetek például a most zárult ötéves tervben a búza hektáronkénti hozamát kilenc, a kukoricáét tíz, a cukorrépáét 50 mázsával fokozták és az egy dolgozóra jutó termelési érték a tervciklus végén 80 százalékkal volt magasabb, mint az elején., Ilyen eredmények láttán nem fukarkodhatunk az elismeréssel.

A beképzeltség azonban nem visz előbbre. Helyes ha tudjuk, hogy a szocialista táboron belül az NDK mezőgazdaságának hozamai jobbak a mieinknél, a csehszlovák és bolgár mezőgazdaságé pedig legalább, azonos. Az Európai Közös Piacban az összesített eredmények is jobbak, mint a mieink. Sajnos nem vagyunk az élvonalban,, jó közepes szintet értünk el, biztató helyzetből indulunk a fejlődés következő szakaszában.

Hasonló a helyzet a hazai táp- lálkozáskultúrában. Jól eszünk, sókat eszünk. A fejenként és évenként számított 70 kilós hús- fogyasztás, 90 kilós zöldség-, 80 kilós gyümölcs- és 37 kilós cukorfogyasztás a jól táplálkozó népek között jelöli ki helyünket. Ám ennek is vannak árnyoldalai. A 26 kilós zsír- és 120 kilós lisztfogyasztás életviszonyainkhoz mérten kimondottan sok és

egészségtelen. Emiatt kerülget bennünket az érelmeszesedés, hurcolunk fölösleges kilókat. Az éves tejfogyasztás viszont csak 128 liter, ami egy ilyen szinten élő népnél igen-igen kevés. Ezen a területen is van tehát mit javítani.

De meg lesznek-e a javítás feltételei?

A Magyar Népköztársaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény előírja, hogy hazánkban 1980-íg a mezőgazdaság összho- zamát évi 3.2—3,4 százalékkal kell növelnünk. Az évenként egy főre jutó fogyasztást húsból 76— 78 kilóra, zöldségből 100 kilóra, gyümölcsből 95 kilóra kell fokozni. Búzából el kell érnünk a hektáronkénti 44, kukoricából az 52, cukorrépából a 400, burgonyából 180, napraforgóból a 17 mázsás termést, az egy tehénre jutó tejhozamot évi 2900 literre kell emelni.

A számokat összevetve megállapíthatjuk, hogy a termelésfokozás előírt üteme fedezi a táplálkozás javításának igényeit, továbbá a növekvő export lehetőségét.

Hozzá kell tennünk, hogy az előírt eredményeket produkálni korántsem lesz könnyű. A fejlesztéshez a mezőgazdaságnak 105—107 milliárd forint beruházási keret áll rendelkezésére. Ez jelentős összeg, de összhasonlítva nem sokkal több — egyes szakemberek szerint nem is több —, mint amennyit a negyedik ötéves tervben a mostaninál alacsonyabb eredmények elérésére felhasználtunk. A termelőszövetkezeti közös termelés a negyedik ötéves tervben évi 4,1 százalékkal

emelkedett. A növekedés országos üteme az ötödik ötéves tervben ennél alacsonyabb, de ha országos átlagban el akarjuk érn*. akkor a téesz közös gazdaságok hozamát évi 4,7 százalékkal kell emelni. Nagy feladat.

Gondjainkat súlyosbítja, hogy bármilyen fejlődés csak egyenletesen, összehangoltan képzelhető el. Sajnos azonban a mezőgazdasági termelés-felvásárlás-táro- lás-feldolgozás-forgalmazás egyensúlya és összhangja ma korántsem megnyugtató. Azt szoktuk mondani, hogy a biztonság érdekében egy vertikális láncban mindig a következő láncszemnek kell erősebbnek lennie, hogy az esetleges hullámzásokat le tudja vezetni. Idehaza a helyzet pontosan fordított. A vertikum legerősebb láncszeme az első — maga a termelés —, de ezt már nem tudja mindig zavartalanul követni az összegyűjtés és a tárolás, komoly kapacitásgondok mutatkoznak a feldolgozásban, a forgalmazás — hű- tőiánc, üzlethálózat — pedig a vertikum leggyengébb láncszeme.

A tervtörvényt megalkottuk. Magasabbra tettük a mércét. Magyarországon a következő öt esztendőben is emelkedik *— bár némileg mérsékeltebb ütemben — az életszínvonal, növekszik a fogyasztás. Számos okból nélkülözhetetlen az élelmicikkek gaz- daságos exportja. A mezőgazdaságnak tehát az a feladata, hogy mindkét cél fedezetét megteremtse.

Most már azon kell gondolkodnunk, hogyan.

F. B.

A társulásoknak és együttműködéseknek sok formája ismeretes, de hogy egy adott szakszövetkezetben a tagság anyagi támogatásával telepítsenek szőlőt, erre nem sok példa akad a gya-. korlatban. A soltvadkerti Szőlőskert Szakszövetkezet egyike ezeknek. A közös földterületen a tagok pénzügyi támogatásával telepítik a szőlőt. Ennek előzményeiről, formájáról kérdeztem Bokros Lajos elnökhelyettest.

— A másik helyi szakszövetkezettel a Jóreménységgel egyszerű együttműködési szerződést kötöttünk a szőlőfeldolgozásra és a borpalackozásra, a megállapodás úgy szól, hogy 20 millió forintért építünk egy Szőlőfeldolgozó és egy borpalackozó üzemet, aminek megvalósítását megkezdtük. A beruházás várhatóan már az őszre elkészül. A létesítményben évente 90 ezer hektoliter bort tudunk előállítani és palackozni.

— Jelenleg mekkora a szőlőültetvényük?

— A mi érdekeltségi területünk 1300 hektár, ebből csaknem 140 hektár a közös művelésű. Fő fajtáink a Sárfehér, az Ezerjó és a Kövidinka, amelyek az elmúlt évben is jó termést adtak. Átlagban 87 mázsát takarítottunk be hektáronként. Ez természtesen a tagok odaadó munkájának és a szőlőültetvények korszerűsítésének köszönhető, amelyet az elkövetkező időszakban tovább folytatunk.

— Hány hektár szőlőt telepítenek az idén?

•— A tereprendezést már 60 hektáron hefejeztük és most tápanyaggal töltjük fel a talajt. A vesszőket azonban csak az őszön ültetjük el, mert a korábban megrendelt Rizlingszilváni szőlőfajtát az Ültetvénytervező Vállalat nem találta alkalmasnak a telepítésre. A múlt esztendőben a tagok pénzbeni hozzájárulásával már elkészült 24 hektár nagyüzemi szőlőültetvény, amelyet a közös földterületen telepítettünk. Fő fajtának az Olaszrizlinget és a Kocsis Irmát választották a tagok. A szakszövetkezet ehhez 980 ezer forintot előlegezett meg, amelyet a telepítésben részt vevő 24—25 dolgozónk öt év múlva fizet vissza. Az induláskor személyenként befizetett 20—22 ezer forinton kívül. Ez az ültetvény a szövetkezet tulajdona marad, csak a telepítésbe bekapcsolódott tagság használja.

— A jó kezdeményezésnek le.« folytatása?

— Az új tervidőszakban újabb £00 hektár nagyüzemi szőlő telepítését tervezzük. Hogy ebből mennyi lesz a tagsági, azt még nem tudom, ez a jelentkezések, tői függ. Az viszont már majdnem biztos, hogy a tervidőszak végére már mi is kombájnnal szüreteljük a szőlőt. A betaka- rítógépet a partner szakszöveg, kőzettel közösen szeretnénk beszerezni és tovább bővíteni a társulást is.

— Csak a szőlőtermesztésben?

— Igen. A 137- hektáros gyümölcsösünket nem bővítjük . tovább, mert a fák többsége a mújt évben fordult termőre. így á sző. lön kívül más együttműködést, nem tervezünk. A gyümölcstermesztésben. önállóan is jó eredményeket értünk el, almából például 170 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés és 80 százaléka export minőségű. Többségét u. székesfehérvári MÉK vásárolta fel, mivel ők bérlik a 100 vagonos hűtőházunkat, ahonnan rendszeresen szállítják az almát.

— Hogy sikerült a tervet teljesíteni a kertészetben?

— Á szőlőből 10, almából 25 százalékkal termeltünk többet a tervezettnél, a kajszink viszont elfagyott. Ebinek ellenére ment lett veszteséges a kertészetünk,, amj részben a többlettermésnek és az önköltségcsökkentésnek köszönhető. Ez utóbbit a betakarítás jobb szervezésével, a szállt-; tási utak lerövidítésével értük öL Így egy kiló alma előállítása 2 forint ÍI fillérbe, egy kilogramm szőlőé pedig 3 forint 71 fillérjébe került a szakszövetkezetnek. Ezt a jó eredményt szeretnénk az elkövetkező időszakban is elérni.

Bőna Zoltán