Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-26 / 48. szám
I * • PETŐFI NEPE • 1976. február 26. A szelektivitás rostái A csendes sóhaj messzire hangzó követelménnyé erősödött. A fejlesztés szelektivitása — kívánalomként — fel-felbukkant már a hat. vanas években. Napjainkban kötelezettségként szerepel beszédekben és dokumentumokban, műszaki koncepciókban, s az értékesítési le. hetőségek elemzésében. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről 1975. december 18-án elfogadott törvény kimondja: „Az ipari termelés hatékonyságának erőteljes növelését szelektív fejlesztéssel... kell el- érni”. Az első lépcső Először kérdőjelek A legtöbb ország nem képes arra, hogy gazdasága valamennyi ágát, részterületét fejlessze, mert ereje sincs hozzá, s nem is érdemes ezt tennie. Kézenfekvő: a hazai szerény igények mellett nem rendezkedhetünk be repülő, gép- és helikoptergyártásra. Korántsem ennyire nyilvánvaló, hogy például a gépiparon belül mit kifizetődő az átlagosnál gyorsabban, s mit annál lassabban fejleszteni. Először csak kérdőjelek sorakoznak elénk. Választ lelni — népgazdasági vagy vállalati keretek között — szigorúan rendszerezett rosták köz- beiktatásával tudunk. Maradjunk a gépiparnál. Nagy hagyományai, gazdag tapasztalatai vannak a vákuumtechnikai gépgyártásnak. E berendezések ■— konstrukciójuk éppúgy, mint termelésük — magas színvonalú szakmunkát sűrítenek magukba, importigényük csekély, döntően hazai anyagokra, alkatrészekre támaszkodik előállításuk. A vákuumtechnikai gépek iránti kereslet világszerte nagy, s hosszú ideje tartós; a gazdaságos gyártáshoz társul a jó értékesítési lehetőség. A szelektivitás jegyében hozott döntés jogos: e terület az átlagosnál gyorsabban fejlődjék, s ehhez kapja meg a szükséges forrásokat. Indokolt rangsor Voltak és vannak ellenzői a különbségtevésnek, mert hiszen a társadalmi érdekekhez nem igazodnak automatikusan a helyi célok. Ezért a szelektivitásnak központilag irányított folyamatnak kell lennie, egyebek között a szabályozó rendszer — az elvonások és támogatások — közbejöttével, vagy a központi fejlesztési programok segítségével. Az alumíniumipar központi fejlesztési- programjának eredményeként — egy tényezőt kiragadva — ez az iparterület a negyedik ötéves tervben 222 millió dolláros exporttöbbletet ért el. A további lépések irányát az mutatja, hogy egy tonna tömbalumínium, ha feldolgozott formában kerül ki az országból, 500—800 dollárral többet ér. Azaz: ha a feldolgozó berendezések bővítése rövid idő alatt megtérül, érdemes ezt célként kijelölni. Ilyen és hasonló döntések meghozatala természetesen nagy felelősség, de: elkerülhetetlen. A szelektivitás: rangsor. Van, ami előbbre kerül, s van, ami emiatt hátrább. é Nyilak, két irányban Olyan útja ez a fejlesztésnek, amelyen mindig kétféle nyíl található. Az egyik előre mutat, a másik hátra; azt jelölik, mit gyarapítsunk, s mit hagyjunk a hátunk mögött. Mert lehet, kiváló konstrukciót alkottunk. de a korszerűtlen technológiával nem vagyunk képesek versenyt álló terméket kibocsátani. (Ahogy a fordítottja is megeshet.) Azaz a szelektivitás nem azonosítható csupán a termékkel vagy technológiával. hanem összefüggő tsvékéríységsor mérlegelése. Amiben minden alkotóelemnek — a nyersanyag- és energiaigénytől a piaci lehetőségig — meghatározott a szerepe. Ezen a mérlegen például a vegyipar, s azon belül elsőként a petrolkémiai ipar az átlagosnál gyorsabban fejlesztendőnek bizonyult. (Az ötödik ötéves tervben termelésnövekedése várhatóan meghaladja az esztendőnként! kilenc százalékot.) A petrolkémia központi fejlesztési programjának segítségével 1980-ra, 2,6-sze- resére nő a műanyagtermelés, s a teljes petrolkémiai termékigény 80 százalékát hazai termelésből, -illetve a szocialista országokkal e téren kialakított együttműködésünkből fedezzük. Ma még kényszerűen kiadott, dollármilliókat takarítva meg ezzel. A következetesség értéke Akadnak, akik úgy vélekednek, a szelektivitás a nagy ismeretlennel való kétséges próbálkozás. Csakhogy nyomós tények — így a közúti járműgyártás eredményei — tanúskodnak a nagy ismeretlen megismerhetőségéről, ha: következetesen végrehajtjuk jól megalapozott feladatainkat. Adottak ehhez a feltételek egyebek mellett a számítástechnikai eszközök előállításában, a fényforrások gyártásában, á közútijar- mű-részegységek termelésében, az ötvözött és nemesacél' áruk kibocsátásának fokozásában, a gyógyszeriparban, a műszeripar több területén. Gazdasági életűnk e részterepein már átjutottak a tények a bonyolult rostákon, s bebizonyosodott: a ráfordítások hozama itt az átlagosnál kedvezőbb, a fejlesztés körülményei jók, azaz feltételek és követelmények a társadalmi érdekeltség szemszögéből nézve, egybeesnek. Hasonló rostálásra előbb vagy utóbb, de mindenütt sor kerül, mivel a külső és belső piaci követelmények ezt kikényszerítik. Jobb tehát, ha a belátás indítja meg a rostát, gyorsítja mozgását, mert ésszerűbb magunktól megtenni azt, amit holnap mindenképpen meg kell ténnünk. M. O. A Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat korszerűsítésének első lépcsőjeként három lengyel kemencét állítottak be a központi telephelyen. Az új berendezések üzembe lépésével csökkent a fizikai munka, nőtt a termelékenység, javult a minőség és a választék. A kemencék 16 óra alatt csaknem 10 és fél tonna kenyeret, sütnek. Máris növelték a közkedvelt zsemlekenyér gyártását. Néhány hete ismét megjelent a paprikáskifli, több kerül az üzletekbe az úgynevezett Favorit kenyérből. A vállalat naponta 60 tonna kenyeret és 200 ezer különböző péksüteményt szállít a boltokba. Áz új kemencék üzembe lépésével megszűnt az az áldatlan helyzet, hogy időnként az ellátás megoldására a Csongrád megyei Sütőipari Vállalattól voltak kénytelenek péksüteményt szállítani. Egyik fontos törekvésük, hogy minél gyakrabban kerüljön friss áru az üzletekbe. Naponta kétszer szállítanak .kenyeret, s háromszor péksüteményt. A vállalat teljes rekonstrukciója sorgn 25 millió forint értékű beruházást valósítanak meg. Újabb kemencét állítanak be, ezzel tovább nő a termelékenység. A vállalat egyébként szómba-, ton ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját. Az elmúlt 25 év alatt sokat korszerűsödött“ Megjegyzendő, hogy a sütőipar hosszú ideig elég mostoha körülmények között dolgozott, és , bizony gyakran panaszkodtak a fogyasztók a minőségre. A korszerűsítés egyúttal tökéletesítette a gyártási folyamatot. Ezzel, valamint a gyakoribb szállításokkal — ami lehetővé teszi, hogy mindig friss áru- legyen az üzletekben — a panaszok is csökkentek. K. S. • A lengyel kemencében folyamatosan ■— összesen 27 perc alatt — sül ropogósra a félkilós zsemlekenyér. Óránként 500 mázsa kenyeret „termel” a. korszerű berendezés. A darabolás és a formázás még kézzel történik. Lakatos Sándor gépkbesivezető már hajnali fél négykor megkezdte a munkát. A rakodást és a szállítást egyedül végzi. O is egyike azoknak, akik azon munkálkodnak, hogy a mindennapi kenyér időben kerüljön a fogyasztókhoz. (Szilágyi Mihály felvételei) A bizalom negyedszázada Alig töltötte be a 16. evét, máris elszegődött cselédnek, • hogy hozzásegítse szüleit a rhegélhe- téshez. Szabó Antal Mórahalom szülötte. Négyen voltak testvérek. Édesapja napszámja a kenyérre is alig volt elég. Nehezen tudta megszokni, hogy-mint cseléd a lovak között az istállóban aludjon. Négy évnél tovább nem is bírta. Ezután napszám és részesaratás volt megélhetésének egyetlen forrása. Nem soká jött a katonaság, háború és hadifogság. 1948-ban jött haza. Egy év múlva már alapító tagja lett a tataházi termelő- szövetkezetnek. Ekkor két rossz ló és egy rozoga kocsi volt a vagyon. Nehéz volt ilyen körülmények között megmagyarázni, hogy a termelőszövetkezeté a jövő és a boldogulás útja a közös gazdálkodás. 1950-ben az első tanácsválasztásnál az -ő neve is felkerült a szavazólapra és meg is választották. Közben ő lett a megalakult termelőszövetkezet második elnöke. Ezen a poszton hét évig vezette a szövetkezetét lassú, de mégis felfelé ívelő utján, 1956- ban, az ellenforradalom alatt le- mondatták tisztségéről. Szabó Antal nem költözött el, nem hátrált meg. sőt gyalogmunkát vállalt a szövetkezetben. Ott is megállta a helyét. 1959-ben brigádvezetőnek választották, s jelenleg üzemágve- zető. Az eltelt 27 év alatt egyszer volt táppénzes beteg, akkor is lábtöréssel. * A községi tanácsnál igen sok jegyzőkönyv tanúskodik arról, hogy nemcsak szemlélője a tanácsi munkának, hanem aktív kezdeményezője és végrehajtója is. Soha nem vállalta a fejbólogató jánosok szerepét, mindig volt határozott véleménye és ezt minden fórum előtt bátran elmondta, mert ha véleményében olykorolykor bírálat is volt, ezt mindig a jószándék vezette. A helyi munkásőrségnek 1958- tól 1974-ig volt parancsnoka. Az ott végzett kiváló munkájáért megkapta a 10 ás 15 éves mijnkásőr emlékérmet és a „Haza Szolgálatáért” ezüstérmet. Tulajdonosa a. Munka Érdemrend ezüst fokozatának is. Legszívesebben arra az időre emlékezik vissza, amikor meg kellett szervezni a községben 'a vízhálózat kiépítéséhez a lakosság társadalmi munkáját. Különböző gondolkodású emberekkel szót érteni nehéz, de hálás feladat' volt. A sors különös véletlenje, hogy éppen az lett egyik beosztottja, akinek valamikor ő volt a napszámosa. Egyszer csak úgy csipkelődésképpen megkérdezte tőle az egykori gazda: mutasd már meg, hogyan kell répát egyelni. Szabó tudta, hogy á kérdést csak ugratásnajc szánják, így hát a válasszal sem maradt adós: Csak úgy, mint ahogy annak idején nálad csináltattad. Szabó Antal 26. éve tagja a Tataházi Községi Tanácsnak. Nincs a községnek olyan utcája, amely» ben, ha végignéz, ne találna olyan létesítményt, amelyet tanácsülésen határoztak el. Ismerik, szeretik, becsülik a községben, s ha megkérdeznék tőle, meddig vállalja még tanácstagi megbízatását, bizonyára így felelne: ameddig az egészségem engedi. Sz. F. A „zöld óceán“ védelmében ' Szovjet tudósok egy jelentős létszámú csoportját az a kérdés foglalkoztatja, miként kell észszerűen gazdálkodni a 1 tajgák „zöld óceánjának” kincsével, hogy az sokáig híven szolgálja az ország lakosságát, és az egész emberiséget. A „zöld óceán”, a tűlevelű erdőségeknek ez a gigászi öve az Ural hegységtől egész Szibérián keresztül a Csendes, óceán partjaiig húzódik, és óriási oxigénakkumulátorként betöltött szerepe egész bolygónkra kihat. A roppant kiterjedésű területek számára a kutatók fakitermelési normákat írnak elő, „stra. tégiát” dolgoznak ki az erdőtüzek és a növényi kártevők elleni harchoz, tervet készítenék' az erdőségek felújítására, figyelemmel állományösszetételük egyidejű javítására is. Ugyanakkor a laboratóriumokban növényfiziológiai, növénynemesítési kísérletek folynak. • A kép a növények légzéséi, gázcseréjét ellenőrző vizsgálatról készült. Öntözés - 15 millió tonnáért Az öntözéssel foglalkozó szovjet szakemberek kidolgozták a Szovjetunió gabonatermesztésének további ötéves programját, amely mintegy kétmillió hektár vetésterület öntözését irányozza elő. A legnagyobb munkálatokat a Volga vidékén, az Orosz Föderáció déli részén és Ukrajnában végzik. Az új öntöző berendezések eredménye: évi 15 millió tonnával több gabona, a talajjavítási költségeket az állam fedezi, s a feljavított földeket díj. talanul adják át a termelőszövetkezeteknek. (BUDAPRESS—APN) Szanatóriumok a dűnék között A rigai öböl partján fekvő „Kemeri” vidéket természetvédelmi területté ifltivánították. A szovjethatalom ideje alatt több szanatórium épült fel ezen a vidéken, melyekben mozgássérülteket,^ ideg- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedőket gyógyítanak. A beutalók egy részét kedvezményesen — a teljes ár harmadáért — kapják meg a dolgozók. Az elmúlt öt év alatt a szovjet szakszervezeti gyógyintézményekben 65 ezerrel bővült a férőhelyek száma. (BUDAPRESS—APN) Közérdekű témák Hogyan minősítik a vágósertéseket? A sertések vágásra történő átvétele, minősítése, a Rupecvilág- , hoz viszonyítva sokat fejlődött. A kézbeverősdit, az alkudozást felváltotta a mérés, a jószág élősúlyban történő átvétele. Az' újabb követelmények azonban lassan már ezt a módszert is túlhaladják. Még konkrétabb minősítésre van szükség, amit például a sertés esetében is csak széthasított állapotban lehet pontosan értékelni. A január 1-én bevezetett hasítva minősítéssel ezt szeretné a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari' Vállalat is elkerülni. Azonban mint minden új módszert, ezt sem lehet egy csapásra általánossá tenni. Egyelőre csak a nagyüzemi állomány, vagy a termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek, illetve társulásaik által a háztájiból összegyűjtött sertést minősítik hasítva, ha ezt a termelők külön kérik. Egyébként hagyományosan, a mérlegelés után élve veszik át az állatokat. Mii; is jelent tulajdonképpen a hasítva minősítés? A sertést amikor az elérte a 95— ' 118 kilogrammot, tulajdonosa a szerződésben meghatározott feltételek szerint leadja az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak. A hús- és húsjellegű sertés kilójáért ha élve veszik át, 25 forint 50 fillért fizetnék. Ez a legmagasabb ár, amit a termelő kaphat,, de abban az esetben, ha egy negyedévben 40 sertést lead 1 forint úgynevezett mennyiségi felárat, is kaphat. Most nem aka-« rom | felsorolni az élve minősítés összes formáit, hanem inkább az újról • szeretnék szólni, már csak azért 'is, mivel Maróti Ferenc keceli olvasónkat és több társát is ez érdekli. Kérésükre válaszolva : a termelőszövetkezet, szakszövetkezet, vagy ezek társulásai dönthetnek arról, j hogy a tagjaik által nevelt sertéseket hasítva adják át. Ezt akkor kérhetik, ha az egyszerre leadott falkában húsznál több. a 95— 118 kilogramm közötti sertés. Erre a szállítás és a vágóhídon Való feldolgozás miatt van szükség. A minősítésnél öt kategóriát különböztetnek meg. A vágás után széthasított 73—98 kilogramm közötti súly lehet első osztályú, ha a zsírszalonna aránya nem haladja meg a 30 százalékot. Ennek kilójáért 38 forint 50 fillért kap tulajdonosa. Másodosztályba sorolják a sertést, ha a fehéráru aránya 30,1—35 százalék között van. Ennek ára 37 forint kilónként. A harmadosztályúnál a zsírszalonna arány. 35,1—40 százalékig, ezért 35 forint 50 fillért fizetnek. Negyedosztályú, ha a fehéráru aránya 40,1—45 százalék Között van, ennek kilójáért 34 forintot kap a termelő. A 45 százalék feletti zsírszalonna arány az 5. osztályba tartozik, az ilyen sertés kilójáért 32,50 forintot fizetnek. Ezenkívül megkülönböztetnek még súly alatti és súly feletti kategóriát. A súly alatti a 65—72 kilogramm ' között levő sertés, aminek kilójáért 30 forintot fizet az Állatfórgalmi és Húsipari Vállalat. Ha viszont a 65 kilogrammot sem éri el, akkor csak 27 forintot. A súly feletti kategóriába tartozik a 98 kilogrammnál nagyobb sertés. Ezt azonban 1976. június 30-ig a 73— 98 kilogramm közötti kategóriában fizetik ki. Felvetődhet a kérdés, hogy jár jobban a termelő, ha élve, vagy ha hasítva minősítteti sertését. A tapasztalat az eddigiek alapján, ha a termelő, odafigyel a sertéshizlalásra, vigyáz arra, hogy azonos időben több állat súlya' egyenlő legyen, ne forduljon elő közöttük a súly alatti, vágy súly feletti, akkor jobban jár a hasított minősítéssel. Erre bizonyíték — a bojári termelőszövetkezetközi sertéshizlaló az általa január 15-én beszállított csaknem száz hízóért a hasítva minősítés után több mint 300 , ezer forintot kapott. Ezzel szemben ha élve adták volna át a jószágokat, 290 ezer forintnál alig járt volna több. Tehát mint a példa bizonyítja, a jövő mindenképpen a hasítva minősítésé. Ezt á jó módszert azonban a háztájira még nem. terjesztették ki az objektív lehetőségek miatt, mert egy-két sertés hasítva minősítésére nincsenek meg a feltételek a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Válla- 1 latnál. Béna Zoltán / / ! I A „fiahordó” hajó Évről évre mintegy 7—8 százalékkal több árut szállítanak a világon, egyre gyorsabban és szervezettebben. Az áru védelmét legjobban az szolgálja, ha valamilyen „egységcsomag”-ban jut el a feladótól a címzetthez. Ilyen, a nemzetközi áruszállításban bevált „egységcsomag’1 a konténer. Az „egységcsomagos” szállításra való 'törekvés újabban meglepő megoldást hozott a vízi • szállításban. Olyan tengeri és belvízi szállítási rendszert alakítottak ki — az úgynevezett LASH-rend- szert —, amelynek az -„egység- csomag”-jában 850 tonna áru is elfér, ami voltaképpen a belvízi tolóhajózásban használatos legnagyobb méretű dereglye befogadóképességének felel meg. A de- ■ reglyéket a tengeri hajó a kikötők vízén saját rakodóberendezésével emeli fel a raktáraiba, illetve rakja le onnan a vízre. A dereglyéket a hajón keresztben, több sorban egymás fölött helyezik el. • A képen látható LASH-hajó 262 nr hosszú. 32,5 m széles, oldalmagassága 18,3 m, merülése 11,2 m. A 380 tonnás dereglyékből 73 darab helyezhető el rajta, öt sorban egynjás fölött. Árubefogadó képessége tehát közel 28 000 tonna! Tizenkilenc csomó sebességgel — kb. 35 km, óra — tud haladni.
