Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-24 / 46. szám
V, ) Pillantás a jelenre A KONGRESSZUS KÜSZÖBÉN • Hatalmasat fejlődött a kilencedik ötéves tervben a szovjet személygépkocsi-gyártó ipar. A képen: a Togliatti- városl Zsiguli autógyár három összeszerelő-szalagja. • Mind nagyobb tért hódít a Szovjetunióban az atomenergia hasznosítása békés célokra. Sevcsenko vSrosát és Nyugat. ■ Kazahsztán olajkitermelő telepeit a képünkön ' látható atommeghajtású desztillátor látja el édesvízzel. © Évente ■ száznál több kutatórakétát bocsátanak föl, hogy kifürkésszék az idegen égitestek titkait és tanulmányozzák a Föld közvetlen környezetét a világűrben. A képen: startengedélyre váró hatalmas rakéta, orrában az űrhajó. • Az ország felsőoktatási intézményeiben tavaly ötmillió diák tanult. Az 1971—75-i tervnek megfelelően az ösztöndíjakat 25 százalékkal emelték. A képen: a kilencedik ötéves tervben nyitotta meg kapuit a Moszkvai Elektrotechnikai Főiskola. 9 A világ legnagyobb, tudományos célokat szolgáló kutatóhajója szovjet zászló alatt , fut a tengereken. A „Jurij Gagarin" nevű hajót a kilencedik ötéves tervben bocsátották vízre. 9 A Szovjetunióban ötezernél több üdülő és szanatórium szolgálja évente tizenegymillió ember pihenését és gyógyítását. A képen: a Fekete-tenger-parti Picunda, az' egyik lehiresebb gyógy üdülőhely. (APN—KS felvételei) • Évente megrendezik a Szovjetunióban az orosz tél ünnepségsorozatát, amelyen évszázados népszokásokat, hagyományokat elevenítenek föl. A képen: a jaroszlavli terület téli ünnepségének egy jelenete. f 1976. február 24 • PETŐFI NÉPE • 3 FALUGYŰLÉSEN Jász szent lászló arca Február vége, alkonyat. A tél mintha az utolsókat rúgná: erőlködik még, de már mindenki tudja: nem sok ideje van hátra. Hamarosan átadja a helyét a ficánkoló tavasznak. Az utcákon lépdelő emberek fején ott van még a kucsma, a kendő vagy a kalap, de már nem sokáig. Napok kérdése talán, s vidámabb, könnyedebb lesz majd az élet itt Jászszentlászlőn is. Ha visszahúzódik majd a komor arcú, mogorva tél. Pontosan ötkor A Hazafias Népfront községi bizottsága meghirdette öt órára a falugyűlést. Azzal a céllal, hogy itt is, mint szerte az országban ezekben a napokban, hetekben az egész lakosság színe előtt, a különböző rétegek képviselőinek bevonásával megtárgyalják az elmúlt ötéves terv eredményeit, s a következő esz- \ tendők feladatait. S hogy újra megválasszák a népfrontbizottságot, s annak vezetőségét. Amint a szervezők remélték, pontosan ötkor . elkezdhették a falugyűlést: megtelt a művelődési ház nagyterme. A falakon körben egy kiállítás képei, adatai beszélnek a harminc év eredményeiről. Aki előbb érkezett, nézegethette a tablókat, fotókat, számoszlopokat. Hallottam, valaki -ezt mondta a szomszédjának: — Nem is tudtam, hogy ilyen sok országgal van kereskedelmi kapcsolatunk. .Mire a szomszédja így válaszolt: — Bizony, sokmindent nem tudunk mi még! □ □ □ A tanácselnökasszony megnyerő, kedves szavakkal üdvözli a megjelenteket. Minden szavából kiérzik, hogy nemcsak ismeri, de szereti is az itt élő embereket. Nézem a szorosan rátapadó tekinteteket. Azt gondolom, hogy ahol ilyen közvetlenül szólnak a lakossághoz, ott az emberek bizalmát nem hiába várják .él a vezetők bizonyára. A helybeli irodalmi színpad 'egyik csinos tagja, Tóth Katalin odaáll a népes közönség elé, hogy a költő szavát tolmácsolja. S mennyire ide illik most Váci Mihály szép verse! Nem elég, „Nem elég g. célt látni...fje tenni, tenni keil?’" A szavalj, hangja a oeljéz, bordó ■ függönyöknek ütődik. Akkora a' csend ezekben a percekben, hogy nagyobb nem is lehetne.' Akiknek szól, azok értik a költő szavát Akik itt ülnek ' Apukor 'gyülekeztek a jász- szentlászlói' lakosok, beszélgettem néhány emberrel. Meglepett a szívességük, baráti szavuk a kérdéseimre adott válaszaik hallatán. Igaza .van Farkas József megyei titkárnak — gondoltam —, aki azt mondta: szeret ide jönni, rokonszenves számára a község. — A falu • olyan, amilyenek az emberek, akik lakják — mondom magamban. Vidéki Sándor bácsi a hetven felé közeledik. Ezt mondta a gyűlés előtt: — Borjúm van leadni való; hátha szót ejthetünk arról is. Meg aztán kellene a falunak a doktor is. Szálas Györgynét a férje hozta be motorral a tanyáról, öt kilométerre laknak a falutól, és nagyon rossz az út. — Hiszem, hogy ami ma itt elhangzik, az mindnyájónk érdekében lesz — így mutatja ki derűlátását. Ehhez Kiss Lajosné hozzáteszi: Vannak problémáink is. Én tanácstag vagyok, s az emberek lépten-nyomon megállítanak az utcán, hogy ezt meg ezt, hogy így meg így kellene. Szívesen jött el ide Droznik György testnevelő tanár is. — Így nyilatkozik róla: — Az ilyen megmozdulásokra mindig elmegyek. Mint nevelő, kötelességemnek érzem. Jó alkalom a szülőkkel való találkozásra is. Sörös János bácsi csaknem nyolcvanéves. Tömören fogalmaz, amikor arról kérdezem, mit vár a falugyűléstől: — Sokat — ezt mondja, □ □ Nézem a tömött széksorokban az embereket. Figyelem az érdeklődő arcokat. Rétháti József népfrontelnök szavaira figyelnek, aki ezt mondja éppen: — Mindig a lakosság érdekét tartottuk szem előtt. A mellettem ülő ember ezt súgja: — Így is van. Ismerős szavak Jól emlékszem a húsz, harminc esztendővel ezelőtti gyűlésekre. Az akkor elhangzott szavakra. Némelyik sokszor visszacseng még a fülembe. Az ilyenek. Kulákkérdés, " 'J‘(- kény ergöhd, betakarítási újjáépítés, éberség stb. Nagyot- - • változott-a világ azóta. Egyre magasabb dobogókra léptünk. A horizontunk ugyancsak kitágult. Az úgynevezett „egyszerű” emberek számára is milyen ismerősök lettek az efféle szavak: településfejlesztés, művelődéspoliffká, köz- véleménykutatás. Ha ilyet hallanak most itt a jászszentlász- lóiak, nem húzzák össze a szemöldöküket, nem néznek csodálkozva. Értik e szavakat, tudják a jelentésüket. S az immár ismerős • mondatok visszhangot vernek bennük. — Százhúsz népfrontaktívánk van — mondja az elnök —, s valamennyien igyekeztek kitenni magukért. Például amikor mozgósítottak a társadalmi munkára. A Vasút utca rendbehozása is erről beszél. Tizenegy szocialista brigádunk szintén sokat hallatott magáról. Derekasan dolgoztak. S tovább sorolja az eredményeket, a tennivalókat. □ □ fi Egy kedves apróság: amikor az előadó egyszer azt mondja, hogy „Zsiguli-program” az egyik előttem ülő asszony finoman meglöki a férje könyökét; súgja, hogy „Hallod, apjuk?” Messzebbre is néznek Csak aki volt már mostanában, hasonló eseményeken, az tudja igazán, hogy á mai falu népe nemcsak saját ügyes-bajos * dolgával törődik. Igyekszik mesz- szebbre is nézni. Mint itt is történik most. -Kanyó István tsz- elnök a második előadó. Míg az előző beszámolóból a legszűkebb haza problémáit s eredményeit elemezték, addig most a kitekintést segítik elő számukra. Szó van nemzeti jövedelemről, az egy. főre eső termelés alakulásáról, a nagyberuházásokról, a mezőgazdaság iparszerű termelési ágairól stb. Meg a reáljövedelemről, devizáról, arányos ipar- fejlesztésről. Természetesen ezeket már nehezebb megérteni, követni, magukban elraktározni. Ezt észreves'zem az arcokon, a testtartásokon. Olykor lazul a figyelem. Am, ha azt gondolja valaki, hogy a mai falu népe előtt felesleges ilyen „magasabb szintű” beszédet mondani, az alapjában téved. Ha nem is képes mindenki még folyamatosan követni a kitekintés szárnyaló, okosan fogalmazott mondatait, de legalább akarja érteni, legalább megvan az érdeklődése. Felcsattan a taps Alkalom van a hozzászólásra is. S az emberek kérdeznek, javasolnak. Az iskola igazgatója például aggodalmát fejezi ki a tervezett új iskola építésének elhúzódása miatt. Arra figyelmeztet, hogy ezt a létesítményt jhpsszjú évtizedekre készítjük, legyen- hát alapos a tervezés és kivitelezés. Egy fiatalember szóvá teszi a drága pénzen épített sportpályát: hogy nincs kihasználva. □ 1 I Lassan a végéhez közeledik a falugyűlés. Lemond a régi vezetőség, s javaslatot tesznek az újra. Megtörténik a Választás. Sor kerül a küldött megválasztására is. Mikor elhangzik ezzel kapcsolatban L estyán Károly né neve, felcsattan a taps. Az ütemesen összeütődő tenyerek mintha mondanák: megbízunk benne! Varga Mihály KÉPERNYŐ Lelkesedés, öntudat Szibéria, szovjet Távol-Kelet: a világpolitika mind fontosabb zónája, az első szocialista ország jövendő kincsestára. Jövendő? Már napjainkban is mind nagyobb szerepet kap ez a földrésznyi terület a szovjet népgazdaság fejlesztésében. Az elhagyatott, kietlennek hitt táj a világ egyik leggazdagabb nyersanyag-lelőhelye; sajátos szépáégű síkságai mérhetetlen olajai^ ércet, szenet rejtenek. Hála a magyar televíziónak, most már sokkal többet tudunk a Szovjetunió eddig kevéssé ismert szibériai, keleti területeiről. A tyumeni olajmezőkről, a kuz- nyecki iparvidékről láthattunk riportokat. A legkeletibb Keleten egészen a kínai hátárig kalauzolta a nézőket. Érdemes összevetni ezeket a műsorokat az olasz tévések érdekes, az egzotikumokat kissé túlhangsúlyozó, a régmúlt és a szu- perszónikus jelen valóságos ellentmondásaira rájátszó A változó Ázsia sorozattal. Magam azon gondolkodtam, hogy milyen riportok készülhetnének a szegénynek mondott Szibériáról, ha másként alakul a történelem. Vagy gyarmati sorban sínylődő embereket késztetnek a bányászat, a közlekedés, az ipar megalapozás sára. vagy — 1 ez a valószínűbb — úiabb évszázadokig mozdulatlanul várja felfedezőit, kiaknázó- it.. A história persze szükségszerű folyamatok összessége, de a viharos gyorsaságú változások érzékeltetésére leírt feltételezés sokaknak a fejében megfordult. A riportok, útibeszámolók nem titkolták az úttörők, az új telepesek, az építők iszonyú megpróbáltatásait. A fűtött szobában bor- zcngva csodáltuk a süvítő jeges szélben fémoszlopokon dolgozók emberfeletti kitartását,' a térdig sárban küszködő olajbányászokat. Miért vállalják? Egy részük nyilván a valamivel magasabb keresetért, mások talán a lakásért, néhányan a világlátás örömeiért. A többség: lelkesedésből, öntudatból, ha úgy tetszik. Irigyelhető emberek, hisznek abban, hogy az ő kezükre, kitartásukra is szükség van hazájuk, az emberiség előrehaladásához. Azért tetszettek az idézett műsorok, mert az elkényelmesedő, önössé váló korban megfogyatkozó bizalmat, az építés, az alkotás tiszteletét, a közös munka örömét hirdették meggyőzően, hitelesen. A kötelességteljesítésnek, a hazaszeretetnek állított emléket az Ezerszáz éjszaka című dokumen- tumfilm. Néztem, néztem a szőke hajú, barna kontyos, fekete frizurájú lányokat, asszonyokat és iszonyúan elszorult a szívem. A szerencsésebbektől három-négy évet ellopott életükből a háború, ezerszáz éjszakán tették kockára épségüket, harcoltak - férfiként. (Százan és százan hulltak közülük ifjan a sírba.) Az ő.lelkesedésük. hitük lobog a mai szibériai építőkben, a természetet formáló vállalkozásokban. H. N. . A SZOT elnökségének ülése A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen megtárgyalta az Igazságügyi Minisztériummal, a Munkaügyi Minisztériummal és a Pénzügyminisztériummal egyetértésben kidolgozott irányelvtervezetet a szak- szervezeti jogsegélyszolgálat megszervezéséről és működésérőL A munkában azokra a tapasztalatokra támaszkodtak, amit. 50 vállalatnál, intézménynél, és ipari szövetkezetnél szereztek. A tapasztalatok igazolták, hogy a jogsegélyszolgálat a dolgozók jogainak érvényesítésén túl sok utánjárástól mentesíti őket, megkönnyíti ügyes-bajos dolgaik intézését, s csökkenti a munkahelyi hiányzásokat. Ebiért kívánatos a jogsegélyszolgálat kiterjesztése 'és'’ továbbfejlesztése, amelyre nemrégiben hozott határozatot a Minisztertanács. így a már korábban kijelölt vállalatokon és más szervezeteken felül az ipar, az építőipar, a, közlekedés és a mezőgazdaság területén a kiemelt. valamint az A és a B kategóriába sorolt állami vállalatoknál, továbbá a legalább 600 dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezeteknél is fokozatosan megszervezik a jogsegélyszolgálatot. Ennek szervezetéről és működéséről . egységes szerkezetű új irányelvtervezetet dolgoztak ki, amely 7 fejezetben f ogled ja össze a tennivalókat. Többek között részletesen felsorolja, hogy a jogrendszer különféle ágazataiban felmerülő ügyekben milyen természetű jogi segítséget kaphatnak a dolgozók. (MTI) I|épösszeállításunk a nagy szovjetország és szorgalmas népe hétköznapjaiba nyújt betekintést. Ismerkedjünk meg a nagy országépítő munka néhány eredményével!
