Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-18 / 41. szám
187*. február IS. • PETŐFI NlPB • 9 JÓ HAGYOMÁNYOK FOLYTATÓJA A „Katonások’’„ kiváló klubja Amióta a klubmozgalom — jó egy évtizede — országszer« te elterjedt, azóta a kecskeméti Katona József Gimnázium fiataljai megszakítás nélkül serénykednek a korszerű, a mai igényeknek megfelelő közművelődési forma keretei között. A gazdag hagyományokra visszatekintő intézmény sok-sok kiváló eredményt mutat fel a kulturális munkában. A többszörösen aranyérmes énekkaruk — a versmondókkal együtt — jó néhányszor aratott sikert megyei és országps bemutatókon, versenyeken. Ezt az amúgy is élő, eleven és változat tos kulturális életet gazdagította az utóbbi időben az iskola ifjúsági klubja. Amikor 1873-ban arról értesültünk, hogy a'Katona József Gimnázium diákjai megkapták a kiváló ifjúsági klub címet, többen «lcsodálkoztak: hogyan lehetséges ez, hiszen sem külön helyiségük, sem pedig igazolványokhoz kötött, kialakult klubtagságuk nincsen? A válasz nagyon egyszerű: szükségmegoldásként, kényszerhelyzetben a díszteremben, tantermekben és a könyvtárhelyiségben rendezték meg alkalmanként a foglalkozásaikat. Méghozzá tartalmasán, érdekesen és igazán klubszerűén. Vagyis meghitt, családias légkörben, magától értetődő közvetlenséggel. Az együtt- tétek mindenkor jó alkalmaknak bizonyultak — a. művelődésen, tájékozódáson kívül egymás megismerésére és a közösség erősítésére is. Teljesen jogosan illette meg őket a kitüntető 'cím. o □ □ A gimnázium tanári kara mindig nagy figyelmet fordított a kulturális nevelésre; néhányan közülük sok év óta aktívan is közreműködnek a klub és a művészeti csoportok munkájában. Or. Szekér Endre, Zsiga László, Somogyi György, Sárközi István és mások sokat tettek azért, hogy a gimnázium hírneve erősödjön. S hogy a fiatalok még inkább szeressék iskolájukat, a méltán büszkék lehessenek rá. S dr. Orosz László könyvtáros tanár épp úgy támogatta a diákok ilyen irányú törekvését, mint az 'igazgató Mester Barnabás. Számos alkalommal láttak vendégül írókat. Találkozott itt a lelkes fiatalokkal Németh László, Weöres Sándor, Pilinszky János. S az utóbbi időben alkalmuk volt beszélgetniük a tanulóknak és tanároknak Simon István, Ladányi Mihály, Buda Ferenc költővel, Fekete Gyula íróval, Kiss Árpád mezőgazdasági kutatóval, Farády István színművésszel és Ranódy László rendezővel. Szerepelt náluk Dinnyés József pol- beat énekes és a Muzsikás Együttes. A gimnázium keresi — és meg is találja — a gyümölcsöző kapcsolatok legjobban bevált formáit. Az ének-zenei gimnáziummal, a Berkes Ferenc Kollégiummal, a közgazdasági szakközépiskolával és a Bányai Júlia Gimnáziummal egyaránt jó viszonyt sikerült kiépíteniük. A társintézmények csoportjai bemutathatják náluk műsoraikat és tagjai részt vehetnek a foglalkozásaikon. Sőt, az egyik hódmezővásárhelyi irodalmi színpad tagjai is vendégszerepeitek e falak között. a □ □ Régi hagyomány náluk, hogy minden tanév kezdetén megrendezik az elsősök bemutatkozását. Hadd lássák az idősebb tanulók, az immár tekintélyes felsősök, hogy mire képesek a fiatalabbak. Ilyenkor egy-egy klubest keretében minden osztály a saját műsor-összeállításával szerepel. Sokszor igazán nagy sikerrel. Szokássá vált az iskolában a „Ki nyer ma?" elnevezésű vetélkedő. Ezeken könnyű megtudni, hogy kik a leginkább tájékozottak, főként az irodalom, a művészetek világában. S természetesen szeretik a középiskolások —- hol is nem szeretik? — a zenéstáncos esteket is. □ □ □ Nemrégiben egy hírt repített „világgá" a sajtó: a gimnázium kiváló címmel kitüntetett ifjúsági klubjának — eddig átlagon felüli munkája elismeréséül — a KISZ KB kétszázötvenezer forintot adott támogatásul. E meglehetősen kedvező jutalom birtokában az iskola vezetősége úgy határozott, hogy az épület átalakításával, két helyiségből álló, külön klubot ad át a fiataloknak. Érthető a fiúk, lányok öröme. Lesz végre nekik való hely, ahol naponta rendszeresen összejöhetnek, találkozhatnak egymással. A frissen kapott pénz elegendő lesz a minden igény kielégítő berendezéshez. Érdeklődtünk a munkájuk, s terveik felől. Megtudtuk, hogy az énekkaruk mellé az utóbbi időben igyekszik felzárkózni a tánccsoport és a szavalókör. Folytatják a már régebben elkezdett „Így írunk mi" pályázatot is. Ez jó lehetőséget nyújt a fiatalok íráskészségének fejlesztésére, az ilyen irányú tehetségek kibontakoztatására. Megszervezik az idén a Katona József-napot, amikor csoportosan ellátpgatnak a nagy író szülőházába, megkoszorúzzák a szobrát, megrendezik a róla elnevezett szavalóversenyt. A változatos program klubesttel zárul majd. Továbbra is hívnak vendégeket. Legközelebb Végh Antal regényírót, majd Mensáros László színművész látogat el hozzájuk. □ □ □ Legvégül ide kívánkozik egy vallomás. Hosszú évek óta alkalmam van rendszeresen figyelemmel kísérni, ami az öreg iskola falai között történik. Mindig magával ragadott egyrészt a diákok különös lelkesedése, lobogása, másrészt a nevelők érdeklődése, törődése. Kevés iskoláról mondható el annyira, mint róluk, hogy a tanárok többsége az intézmény falain kívül is tevékenykedik, hogy olyan sokan végeznek társadalmi munkát. Csak ízelítőnek néhány példát: az itteni tanárok közül került ki az elmúlt esztendők alatt a Katona József Társaság alelnöke, a Forrás című folyóirat főszerkesztő-helyettese, a megyei klubtanács elnöke, a marxista—leninista középiskola városi vezetője, a megyeszékhely egyik vezető karnagya, a Pedagógus Szakszervezet egyik helyi vezetőségi tagja — és még sorolhatnánk a példákat. Ezek a tények is önmagukért beszélnek. Varga Mihály Költözik a „Haza Könyvtára” 225 éves a varsói Nemzeti Könyvtár, vagy ahogy a lengyelek nevezik: a Haza Könyvtára. Az prszág, lggnagyob^ jkpi|yv- gyűjténféájrébén több '■mbit »hárommillió kötet található. A gyűjtemény fele a XIX. és a XX. századból származó sajtótermék. A könyvtárban igazi ritkaságok is találhatók; így például; a XIV. és a XV. században készült lengyel krónikák másolatai, továbbá a lengyel irodalom klasszikusainak, Miczkie- wicznek, Sienkiewicznek és másoknak a kéziratai. Huszonöt évvel ezelőtt megalakult a könyvtár mikrofilm- osztálya. Az itt dolgozó munkatársak negyedszázad alatt mintegy százezer mikrofilmet készítettek. A Nemzeti Könyvtár nemsokára úi otthont kap: modern, tízemeletes épületet, ahol ötmillió könyv számára lesz hely. Ab olvasótermekben egyszerre ezer ember tartózkodhat. A csesztregi doktor Dr. Venczel István a Göcsej és az Őrség határán fekvő hét község — Csesztreg, Baglad, Kerka- kutas, Kerkaíalva, Ramocsa, Alsó- és Felső Szent, •rzsébet — körzeti orvosa. Jól felszerelt rendelŐ- -jjében. naponta, ötven—nyolcvan bbí£ft,lfe5,!?8l; ^eVü A környék lakúinak többsége idős ember. A doktor heti egy . alkalommal r-körlátogatáson keresi fel** • falvakat. Magánházak alkalmi „rendelőhelyisé. geiben” kezeli a járóbetegeket, majd felkeresi a fekvőbetegeket. Dr. Venczel István az egészségügy területén végzett jó munkájáért 1975-ben meg« kapta az Érdemes Orvos kitüntető címet • Képeink Alsószenterzsébeten és Ramocsia készültek, beteglátogatás alkalmával. (MTI-fotó — Benkő Imre felv. — KS) Huszár Tibor: A cselekvő ember Vannak, akik Idegenkednek a tanulmányoktól. Az kétségtelen, • tudományos munkákat fenyegeti az elvontság, a bonyolult, a nehezen érthető, a csak benfentesek számára hozzáférhető írásmód veszélye. De a tudományos „stílus” és a népszerűsítés megítélésében ie gyakran találkozhatunk két véglettel, a két írásmód egyikének vagy másikának lebecsülésével. Véleményem szerint éppen úgy hiba lenne lekicsinyelni az elméleti funkciót betöltő elvontabb és viszonylag szűkebb közönséghez szóló irodalom jelentőségét, mint ahogyan nem szabadna kézlegyintéssel elintézni az olyan munkákat, amely a kutatások eredményeit szélesebb rétegekhez hozzáférhető formában adják elő. Huszár Tibor most megjelent tanulmánykötete, „A cse Iekvő ember’’ tudományos is, népszerűsítő is — stílusra könnyed közérthető. Szerzője — bár ezt nem írja — szemléletformáló hatást akar kiváltani, illetve konkrét társadalmi kérdések megoldásáhoa kíván javaslataival, gondolataival hozzájárulni. Kötelének első ciklusában az értelmiség nagyon is szerteágazó kérdéskörét vizsgálja, a történelem tükrében. A viszonylag újkeletű értelmiség fogalom történeti alakváltozásait ismerteti az örök értelmiségi mítoszától a modern kapitalizmus viszonyai ■ között született felfogásokig. Közben nemcsak a történelemkínálta lehetőségektől és korlátoktól nem függetleníthető értelmiség-ideáltípusokkal ismerkedhetünk meg, hanem az egyes felfogások marxista bírálatát is- elvégzi a szerző. Amikor Huszár Tibor a szocialista értelmiség fogalmát igyekszik meghatározni, illetve ehhez hozzájárulni, akkor elsősorban az alkotó értelmiségre épít, de nagy jel- lentőséget tulajdonít az értelmiség olyan csoportjainak is, amelyek az állam és a gazdaság irányításában és a kultúra terjesztésében működnek közre. A szocialista társadalomban az értelmiség már nem kizárólagos letéteményese és hordozója a szellemi értékeknek, de most sem szűnik meg az értelmiség felelőssége a kultúra fejlesztéséért és terjesztéséért, sőt e funkció mélyebb tartalmat kap — írja a szerző. Kötetében továbbgondolkodásra késztető kérdésfelvetései, az értelmiségkutatás fontosságát aláhúzó gondolatai is jelentősek, hiszen a párt programnyilatkozata is hangsúlyozza, hogy a tudomány és a kultúra társadalmi szerepének növelésével nő az értelmiség aránya és jelentősége. Fokozódik aktív részvétele a szocialista társadalom felépítésében. Énnek a feladatnak csak azok tudnak eleget tenni, akik az össztársadalmi érdek tudato- sítóiként és képviselőiként képesek cselekedni. A kötet első részéből az elvi f és fdBflí meg az értelmiség számának alakulásáról is. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az értelmiség jelentős része kerül * közvetlen kapcsolatban a termelésben a dolgozókkal, és a .közvélemény, főleg az ifjúság formálásban, . az oktatásban résztvevők számának növekedésével és az oktatási idő meghosszabbításával, jelentős helyet foglal el a pedagógus. Huszár Tibor, a pedagógus — az ELTE szociológiai tanszékének vezetője — olyan cselekvő ember, akire érdemes odafigyelni, mert amit mond, az tudományosan megalapozott és soha nem nélkülözi a szenvedélyességet. A „Közösség, közművelődés, társadalom” című tanulmányában ezt írja. „Napjaink ellentmondásait csak akkor érthetjük meg a maguk gazdagságában, ha a jelent a múlt és jövő metszéspontjaként vizsgáljuk;” Ez jellemző módszerére akkor is, amikor napjaink közösségeinek kialakulását elemzi, formálását sürgeti. Szinte lehetetlen erről a sokoldalú, tanulmányozásra érdemes kötetről röviden írni, hiszen a több mint négyszáz oldalon olvashatunk a politika és tudomány kapcsolatáról. Lenin és Rosa Luxemburg vitájáról a nemzeti kérdés tárgyában, korunk olasz marxistáiról. a marxizmus és katoliciz-, mus erkölcsfelfogásáról, társa., dalomképéről és- más, a köz-' napokat érintő kérdésről, témáról. A műfajban is változatos kötet mellett ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a Gondolat Kiadónál? most. Huszár Tibor bevezetőjével és válogatásában, megjelent könyv a Korunk értelmisége. A bevezető bizonyára megkönnyíti a tanulmányok értelmezését és polémiát is eredményezhet. Az ismert szociológus szerint —- amely véleménynyel egyetérthetünk — a szocialista értelmiség politikai, ideológiai. kulturális funkciói nem jellemezhető értékmozzanatok, minőségi jellemzők nélkül. „S ebben az összefüggésben — legalábbis jelen ismereteink szerint — már korántsem teliintünk minden diplomást értelmiséginek, s fordítva: korántsem kritérium a diploma az értelmiségi mivoltnak”. A kötet többi tanulmánya történelmi kitenkintést ad az értelmiség fogalom kialakulását megelőzd időszakról, olvashatunk az elmúlt félévszázadban született értelmiségelméletek néhány képviselőjének tollából, valamint a g^iymug-Jd^zikusaüjűEgA-té- ■ ital kapcsolatos - rjjjjnkáib^!. PenietfBc a maWsrffSmiség-szociológia neves képviselőinek segítségével többék között az értelmiségi réteg utánpótlásának társadalmi forrásait a Szovjetunióban, szerkezetét Lengyelországban. Néhány évvel ezelőtt Huszár Tibor a Forrásban azt nyilat, kozta, hogy a marxista szociológia társadalmunk önismeretének eszköze. A felelősséggel „használt” szociológia lehetővé teszi a valóság tényeinek birtoklását, ami biztonságot jelent ..és előbb utóbb megalapozza abbéli hitűn» két is, hogy a valóság nem eL lenünk dpígozik. Ebben segít Huszár Tibor a cselekvő ember aktív közreműködésével most megjelent két kötet is. Komárom! Attila (75.) — Oké, akkor közlök veled valamit. Én tegnap este odatelefonáltam hozzátok. Nem volt időm, hogy beleszólhassak a telefonba, mert az öreglány azonnal elkezd, te kelepelni, hogy várjak egy kittit, most érkeztél meg Aliz kisasszonnyal, éppen pakoljátok ki a kocsiból a cuccokat... — Léleg- xetet vettem, hogy folytatni tud. jam. — Állati muris, hogy ki se rúgathatod az öreglányt a fecsegéséért, mert jó anyád tudja, milyen nehéz házvezetőnőt kapni eb. ben a történelmi korszakban, és még a te kedvedért se lesz hajlandó kirúgni. Ha látnád magad, milyen kiábrándító vagy ezzel a semmilyen mimikáddal. Nem tudod. milyen képet vágj... Megmozdult. Hátráltam még egy lépést1 Pedig nem is felém mozdult.’.Nem nézett rám. Félre nézek. — Nem igaz. o Akartam nevetni, de nem tudtam. Fájt a hasam, de abban a pillanatban nem tudtam, mi fái. csak a - fájást éreztem valahol magamban. Leültem, de úgy se volt jó. Felálltam. Ide-oda jártam. — A csillagot- is lehazudnád az égről. A hátam mögül szólt hozzám. — Az ellenségemnek sem kívánom ezt az éjszakát. Megfordultam a sarkamon. Olyan lendülettel, hogy repült a hajam a fejem körül. Ott álltam egy lépésnyire tőle. — Fárasztó volt Alizzal? Elhiszem. Ha Aliz jó zenét hall, nem lehet leállítani. De frankón táncol. Én se vagyok utolsó klasszis, de őmellette nem rúgok labdába. Kifárasztott? Tehetetlenül nézett félre. — Hagyd abba. Nem is láttam Alizt. Léptem egyet előre. Ott voltam vele szemben. Hideg volt a homlokom. Egy pillanatig kételkedtem a következő húzásomban, Ha nem jön be a lap. leégek. Lassan emeltem fel a kezem, lassan közelítettem hozzá. Nem tudta, mit akarok. De mire elkaphatta volna a kezem,' már belenyúltam a zakója felső zsebébe és kicsíptem a papírt, ami úgy volt ott, ahogy előre gondoltam. Hátraléptem. Kezemben volt a hosszúkás papírdarab. — Peched van, Tamás. Mindig elteszed a számlákat, és én ismerem ezt a rossz szokásodat. — Belenéztem a számlába. —» Astoria bár. Négyszázhúsz forint. Mint szokásosan. Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a fogyasztás, mint énvelem is mindig. Három száraz Martini, három "whisky, sósmandula, ásványvíz.., Nem mert közeledni hozám. De a szemembe belenézett. A halántékán lüktetett az ér. — Ez legalább egy hónapos számla. Veled voltam az Astoriában. Ugyanez at öltöny volt rajtam. Megint ránéztem a számlára. — Egy hőnapqls számla... a mai dátummal. Még csak nem la a tegnapival. Éjfél után fizettél. És. Aliz... ugyanazt issza,; mint én. Vagy ha nem, akkor te beszélted rá, hogy száraz Martinit igyon. — Gúny akartam a hangomba; gúnyt, de nem hittem benne, hogy sikerüljön. —■ Igya ugyanazt, mint én szoktam, hogy te közben énrám gondolhass. Megtanítod a szokásodra? Mag- nifique... Miért nem nézel mélyen a szemembe, miért nem közlöd velem, hogy Aliz csokoládébőrű teste mellett is • egész éjjel körülöttem felhőztek a rózsaszín érzelmeid? Elfordult, odament az ablakhoz. nekitámasztotta az Öklét az ablakfóliának. ■— Ne kínozz... Egyedül voltam, rád gondoltam. Oly üres voltam, hogy fájt. — Te komplettül becsavarodtál a hazudozásba. Már hiszel is magadnak. Sírni kell rajtad. Vagy nevetni? Bebizonyítottam neked háromszorosan, hogy hazudsz. erre te... kezdenéd elölről. Rekedten jött a hangja az ablaktól. — Szeretlek. Nem akarlak elveszíteni.; — Megfordult. Megint nagy volt a szeme. Fehér keretben kék karika, a közepén feke- te lyukkal. — Szeretlek, értsd meg! Éreztem magamban az erőt, hogy gonosz legyek. — Tamás... felelj nekem őszintén... Tele volt a szeme várakozással. Beleláttam az agyába. Megcsillant előtte a remény, hogy a következő .pillanatban mégis változni fog a lapjárás, mégpedig az 6 javára. Elindultam feléje. Láttam, hogy izzadt a homloka. 0 nem vette észre. Már olyan közel voltam hozzá, hogy érezhettem volna az arcomon a leheletét, ha nem fojtotta volna vissza a lélegzetét. Tudtam mosolyogni. — Engem nem érdekel Aliz. Ugye, téged se? Alig volt hangja. — Miért . kérded? Szeretlek. Csak téged tudlak szeretni. Szeretlek, Katinka... Belenéztem a szemébe. Súgva, reménykedve, nem kérdezve mondtam. . — Akkor is szeretni fogsz, ha már Aliz lesz a feleséged. — Akkor is... Bejött a csőbe. De már ott tartott, hogy észre se vette. o Kibuggyant belőlem a nevetés. Az első pillanatban azt hittem, sírok, de aztán hallottam, hosv nevetek. Álltam előtte és nevettem. — Akkor is... Aliz mellett is... Csak engem ... Mert nem akarsz elveszíteni! Persze, hogy nem. - Gyönyörű. Megtartani szeretőnek- a feleséged mellett. Visszatámolyogtam a székhez, leültem. Szédültem a gyengeségtől. Nem is tudom, honnan volt levegő a tüdőmben, hogy tovább mondjam. — És ha elfogyna a fizetésed, már nem az anyád által juttatott zsebpénzből, hanem a felesé, ged hozománya terhére lennél figyelmes hozzám., Eldugott eszpresszókban. Meg itt, a nagybátyád kéglijében, de már dupla gázsiért, a kockázat miatt, hiszen egy házasember... Ahányszor pedig a nejed meglátogatná a szüleit a Balatonon, meghívnál a puha családi fészketekbe is. Még a hitvesi ágyat is megoszta. nám veled, vagyis te osztanád meg velem az abszolút komfort jegyében. Micsoda határtalan perspektíva! Ilyen még nem volt a történelemben. Ez a megtiszteltetés egyedül nekem jutott osztályrészül... Nekem! Akkor tört ki belőlem a bőg ét, Csurgott a könnyem, le az arcomon bele a szájam sarkába. Sói volt. Odaugrott hozzám. Letérdelt mellém.-— Katinka... Abba akartam hagyni a bőgőst, de nem tudtam abbahagy* ni. Undorodtam magamtoi. Mintha megérezte volna bennem a libabőrös utálkozást, nem mert hozzám érni; Undorodtam magamtól, hogy én adtam meg ns ki a sanszot. Én csalogattam td belőle a mocskot, hogy rámuen- hesse. Előbb a nagybátyját küldte, hogy derítse fel á i ere- pet a tapogató szemű ure-,» :e. jene. Aztán, amikor megtudta, hogy tiszta a terep. szúmtjgfe. sén vonult feL Ellm - nmüeiit, amit csak a szemébe vágtám. Nem zavartatta magát, hegy ráolvastam a hazudozásait Síiért is érdekelte volna, hiszen még a kéglibe is hajlandó voltai vele tartani... Biztos volt dolgában. Biztos volt bernit-, hogy nem utasítom vissza az ajánlatát Megadta ő is az esélyt Olyan esélyt, ami telt tőle. Legyek a szeretője. Én vagyok az oka, hogy mocskos lettem tetőtől talpig. Fájt a hasam. Még mindig ott térdelt mellettem. Már hallottam a hangját — Szeretlek... (Folytatjuk.)
