Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

1976. január 15. • PETŐFI NEPE • 5 A „sumer atyafiság” • Amikor ezelőtt kétszáz esz­tendővel derék tudósunk, Sajno- vics János elsőként állapította meg, hogy a magyar nyelv a lapp (és ezáltal a finn) nyelvvel ro­konítható, az új tudományos igazság bizony sokaknak nem volt ínyére. A „halzsíros atyafiság” gondolata elviselhetetlennek tűnt a „szittya", „hun" származás bűv­körében élő magyar nemesség számára, amely csak ej?y harcos”, pusztai lovas népet volt hajlandó rokonául elfogadni. A tudomá­nyos életben mégis néhány évti­zeden belül világszerte elfogadot­tá vált, hogy a mpgyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tar­tozik. Mindig akadtak persze kívül­állók. ábrándos álomkergetők, akik nem a tudomány szolgálatát, hanem illúziók iránti vágyaik ki­elégítését tartották ..hazafias" fel­adatuknak. A buzgó és tudo­mánytalan őskeresők múlt száza­di, reformkori hulláma ' még a bibliai népek között is magya­rokra tudott bukkanni, így Góg és Magóg. vagy éppen Noé apánk magvar származását vélték bizo­nyíthatni A naiv és romantikus szándék nyilvánvaló: az őskere­sés buzgalma itt azt akarja elhi­tetni a kortársakkal, hogy né­pünknek jelentős múltja, több ezer éves világraszóló kulturális értékei vannak.' sőt. hogy az em­beriség kultúrájának jelentős ré­sze tőlünk, magyaroktól szárma­zik. . A mítoszgyártás a huszadik szá­zadban sem szünetelt. A rokon­keresés ekkor már véresen ko­moly ügyet, a „fajok" rokonságát firtatta, a magyarságot a „turá­ni" mítosz ködébe takarta, s így a tőlünk talán minden szempont­ból leginkább távol álló japánok vagy éppenséggel az -indáinok ál­líttattak elő. mint közeli atyafiak. 0 A felszabadulás után évtize­dekig úgy látszott, hogy sem a rokontalanság. társtalanság kínos érzése, sem a reakciós politika igényei nem fogják befolyásolni őstörténeti kutatásainkat Az év­százados bizonyosság, a finnugor rokonság további pontos, részle­tező bizonyítást nyert. Ma már. nagy vonalaiban (elsősorban a nyelvészet és a régészet eredmé­nyei nyomán), rekonstruálni tud­juk népünk őstörténetét. Eszerint a finnugor őshaza, ezelőtt hat­nyolcezer esztendővel, az Ural vidékén . volt. . Időszámításunk előtt kb. háromezer esztendővel következett be a finn-permi ág és az ugor ág szétválása, az előbbiek Európába kerültek, az utóbbiak Ázsiában maradtak. Az ugor ős­hazán belüli szétválás i. e. 1500 körül ment végbe, s ez a szétválás nem kelet—nyugat, hanem észak —dél irányú volt. Ettől az idő­től kezdve beszélhetünk magya­rokról. Az ugorság déli csoport­jában elhelyezkedett magyarság ekkor ismerkedett meg a földmű­veléssel, a fémművességgel. A „magyar őshazát" tehát, ha már ezt az elnevezést akarjuk hasz­nálni. jelenlegi ismereteink sze­rint nem Európában, hanem az Uraitól délkeletre. Ázsiában kell keresnünk. Valószínűleg csak idő­számításunk kezdete után került át a magyarság Európába, arra a területre, amelyet a 13. század­ban még Magna Hungáriának ne­veztek. s ahol ekkor még Julianus barát meg tudta találni a magya. rok ottmaradt töredékeit Innen vándoroltak tovább a nyolcadik században Levédiába. az Azovi- tenger mellékére, a kilencedik században Etelközbe, s a tizedik század elejére, mint ismeretes, befejeződött a Kárpát-medence meghódítása 0 Mindezt, amit dióhéjban ősz-1 szefoglaltunk, azért is szükséges, volt elmondanunk, hogy bemutas­suk: őstörténeti képünk népünk hajdani területi elhelyezkedését, vándorlásának időrendjét tekint­ve az utóbbi évtizedekben is je. lentős módosuláson ment át. Az alapok ugyanakkor változatlanok maradtak, hiszen biztosan ismer­jük ma már azt a népcsaládot, amelyből a magyarság is szárma­zik. Szenzációs felfedezések tehát nincsenek, s nem is valószínűéit. (Magát az utóbbi években felbuk­kant, „kettős honfoglalás" nevet kapott elméleti hipotézist sem so­rolhatjuk ide. hiszen itt is csak arról van szó. hogy magyar nyel­vű néptörzsek első ízben nem a kilencedik század, hanem már a hetedik század közepén megje­lennek a Kárpát-medencében. Időrendi, eseménytörténeti, s nem annyira etnikai kérdésről van itt tehát szó!) Néhány esztendeje' azonban nyugati emigráns magyar törté­nészek körében egy új teória ka­pott lábra, amelyet vaskos köny­vekben. folyóiratokban hirdetnek. Eszerint a magyarság őseit, de legalább is legközelebbi rokonait nem az Ural vidékén. ■ s nem a finnugor népek körében, hanem sok ezer kilométerrel távolabb, az ősi Mezopotámia'vidékén etnikai­lag pedig a sumér néptörzsek kö­zött kell keresnünk! A magyarság bölcsője eszerint ott ringott, ahol az emberi kultúráé Rokonaink pedig az ókor történetében kulcs­szerepét játszó, eddig rokontalan­nak tartott nép. a sumérok! Félreértés ne essék, nem vicc­lapokról és ötletbörzékről van szó. ez az elmélet a tudományos­ság igényével lép fel Honnan ve­szi tehát „bizonyítékait"? Mint minden ábrándos ősmagyarkodó elmélet, elsősorban nyelvészeti bi­zonyítékokkal próbálkozik. Ezek mindegyikéről bebizonyosodott, hogy teljesen megalapozatlanok. Előfordul, hogy olyan szó. ame­lyet Kazinczy és társai ezelőtt százötven évvel alkottak, jjojnt, az ötezer évvel ezelőtti kapcsolat ta­núbizonysága bukkan fel. Régibb szavainknál pedig az általános nyelvészet hasonulási-illeszkedési törvényszerűségeit hagyják fi­gyelmen kívül. • Hasonlóképpen gyenge lábon állnak a régészeti emlékanyagra alapozott érvek Hiszen kétségte­len. hoev a rovásrendszeren ala­puló írás vagy az életet szimboli­záló fa ábrázolása megtalálható a suméroknál is. a magyaroknál is — de megtalálható csaknem valamennyi ókori keleti népnél, s az alaposabb vizsgálat a leg­közelebbi rokon típusokat koránt­sem a suméroknál mutatja ki. Kétséetelen az is. hogy a magya­rok elődeit déli irányból, a fej­lettebb életmódú és gazdálkodású népek felől érték jelentős, olykor fennmaradásukat is lehetővé tevő hatások. Hiszen háziasítható álla­tok, termeszthető növények nem voltak Nyugat-Szibériában, s ha­sonló a helyzet az ércekkel, kö­vetkezőleg a fémművességgel is. De mindebből közvetlen sumér hatásról beszélni, már önmagá­ban is megengedhetetlen túlzás, nem is beszélve az etnikai rokon­ság „felfedezéséről”! A sumér atyafiság nem megalapozottab el­képzelés, mint a bibliai népek­kel való rokonítás. • Mi a magyarázata akkor, hogy emigráns magyar történé­szek egy csoportja szándékosan semmibe veszi a hazai őstörténet­kutatás eredményeit? Nehéz egy­értelmű választ adni erre a kér­désre. Szerepet játszhat benne mindenek előtt a feltűnni vágyás. Apró munkával, a hazai történet- írás eredményeihez igazodva vaj­mi nehéz látványos sikereket el­érni Népünk őstörténete teljes egészében a mai Szovjetunió te­rületén játszódott le Cjjat mon­dani csak az együttműködésre alapozott régészeti feltárások se­gítségével lehet, s ezért magától értetődik, hogy az őstörténeti ku­tatásban csak a hazai és a szov­jet történelemtudományé lehet a vezető szerep. Persze, ha nem itt lenne az őshaza... S a vágyak átkerülnek a könyvekbe, folyóira­tokba. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a tudományos elszigeteltség mellett egv méltá­nyolható pszichológiai tényezőről is említést teszünk Egv nyuga­ton. mondjuk Amerikában élő történésznek, ha magyar törté­nelemmel foglalkozik, az érdek­lődő kérdésére elsősorban azt kell elmagyaráznia, hogy kik is a ma­gvarok? Milyen szerepet játszot­tak a világtörténelemben? S a sokszor talán nem is tudatosodott váav. hogy a magyarság történel­mének világtörténelmi 1 fontossá­gát bizonyítsák, vezeti el olyan konstrukcióhoz, pl. a kanadai Ba- ráth Tibort, mely szerint „az Európába dél felől behatoló ma­gyar néprészek alkották a konti­nens első állandó jelleggel lete­lepedett lakosságát, a magas kul­túra meghonosítóit, ők lettek Európa feltárói, az első hiteles • európaiak”. • Kétségtelen, hogy a magyar­ságnak volt világtörténelmi szem­pontból is méltányolható törté­nelmi érdeme, de az is kétségte­len, hogy ezt- „nem .őstörténel-- műnk legkorábbi, szakaszaiban, kell keresnünk. Az elszigeteltség, a nemzeti kisebbrendűség kompo­' zíciója, a hazátlanság. a hazától való távoliét kínos érzése, a gyö- kértelenség immár csak az emig­ránsokat nyomasztó tudata a torz eszméket vizsgáló szociológus szá­mára érdekes, de a tudomány szempontjából nemcsak érdekte­len. hanem kifejezetten káros konstrukciót eredményezett. Hi­szen van bizonyos veszélye an­nak. hogy működésük nvomán a nyugati tájékozatlan közvélemény a hun rokonság ugyancsak tudo­mánytalan. de sajnos, ma is ele­venen élő elképzelését most a su­mér elmélet propagandája segítsé­gével a sumér—magyar rokonság immár nem annyira félelmetes, mint inkább nevetséges családfá­jával cseréli fel. Gergely András Leégett a tanya - előkerült a tettes Ugyancsak meglepődtünk a na­pokban, amikor Bócsa községben járva egyszerre• csak egy tanya üszkös romjait láttuk. Csóváltuk a fejünket: ejnye, ejnye, hát nem tudnak vigyázni! Amikor meg­látta ezt a falu egyik vezetője, így szólt hozzánk: — Készakarva tették. Tudatosan gyújtották fel. — Hűha — gondoltuk —, hát ilyen is van errefelé? Milyen emberek élnek itt, hogy így rom­bolják a meglevőt? Kevéske idő elteltével megtud­tuk, hogy megvan a tettes is. Aki a tanyát felgyújtotta, illetve aki arra utasítást adott mások­nak, egy bajai születésű budapesti lakos. A neve Ranódy László. A foglalkozása filmrendező. Ugyanis azon a környéken for­gatták a Móricz Zsigmond Ár­vácska című regényéből készült filmet. (Méghozzá egy jászszent- lászlói kislány, Czinkóczi Erzsé­bet főszereplésével.) S tudvalevő, hogy a regény azzal fejeződik be, hogy az a tanya, ahol a kicsi lányka annyiszor volt szomorú, a hatalmas lángok martaléka lesz. így történik ez a filmben is, ter­mészetesen. Ezért esett meg ez a „bűntény”, a tanyagyújtogatás. V. M. Üj színház Moszkvában A szovjet színházak családjá­nak 565. tagja, a Művész Szín­ház mellett működő stúdióiskola második „gyermeke”. A Drámai Színház a MHAT i elnevezésű fel­sőfokú színházintézményi tanin­tézet növendékeinek ad otthont. A stúdióiskola mellett már ed­dig is működő Szovremennyik Színház nagykorúságába lépett, művészi teljesítményét elismerik a Szovjetunió határain belül és azokon túl is. Kiállítás Londonban 9 Közép-Bulgáriából származó trák kincsek kiállítását rendez­ték meg a londoni British Mú­zeumban. A képen: a kiállítás egyik legszebb látványossága, színarany, domborműves am­fora. (Telefotó—AP—MTI—KS) FILMJEGYZET Az idők kezdetén A film bevezető képsorai egy romos városrészt ábrázolnak. Em­berek serénykednek a lebombá­zott épületek között; takarítják a törmeléket. Fehér lovon egy fia­talember érkezik, zabot szeretne szerezni a kiéhezett állat számá­ra. A krónikus alultápláltságban szenvedő párával később is talál­kozunk, amikor a MADISZ fia­taljai kimérik húsát a koplaló pestieknek. A színhely ugyanis a főváros, s a cselekmény 1946-ban, az ország újjáépítése és a hata­lom megszerzésének időszakában játszódik. A fehér ló története — ellen­tétben a neves lengyel rendező, Wajda Lotna című flimjévei — Rényi Tamás alkotásában nem szimbolikus értelmű. Ha viszont mégis ezzel a szándékkal építet­te be a történetbe, s netán valami mélyebb értelmet vagy jelentést is hordoz, akkor nem egyéb rossz ötletnél. Igaz ugyan, hogy a cse­lekmény és a mondanivaló film­béli zűrzavarában nem állna egyedül, mert a másfél órás ve- ~ títési idő alatt igen gyakran meg­esik, hogy a nézők zavarba es-- nek a váratlan fordulatok láttán. Rendkívül nehéz ugyanis el­dönteni, miről is szól ez a Hollós Ervin novellája alapján készített alkotás. A budapesti Vas és Gép­gyár munkásainak küzdelméről, akik élükön Deák Zoltán fiatal üb-titkárral, le akarják rázni ma­gukról az igazgatók (akik nem tulajdonosok) uralmát, . amihez Winkler báró hozzájárulását ké­rik (aki viszont tulajdonos) ? ... Avagy inkább az az epizódszerű betét hordozza a film lényegi mondanivalóját, amely során megismerkedünk Nagv Zsigával? Ez a konok, keménykezű forradal­már Kunteleken teremt diktatú­rát és börtönöz be sokakat —ba­rátokat is keverve az ellenséghez — osztálya és saját elnyomottsá- gának bosszújától vezérelve. A történet lehetne egy szép le­genda a főszereplő két munkás- fiatal szerelméről, akik a felsza­badulást követő nehéz napokban éltek, igaz ugyan, hogy a nehéz­ségekről csak egy-két jelenet tu­dósít. Maga a fiatalság zenés-tán­cos rendezvényeken, gyűléseken szervezi önmagát és a bányákba induló brigádokat. A film különböző részei re­ménytelenül összekeverednek egy­mással. Winkler báró beleegyezik, hogy az Ausztriába szállítandó szögeket élelmiszerre cseréljék át a munkások ellátására, a „kila­koltatott” igazgató helyét egy hozzá hasonló utód foglalja el, Zsiga kivonul Kuntelekről és bőr­kabátosait szélnek ereszti, a sze­relmesek puskaropogástól színe­sített meghitt együttlétét elválás követi, s az utolsó jelenetben fő­hősünk egy új megbízatás birto­kában veszi szemügyre Kuntelek szétdúlt városházának helyisége- ‘ it. Folytatása következik — írhat­ták volna az alkotók a „vége” felirat helyett. Ez esetben a te­levízióból jól ismert sorozatok szerkesztési elveinek tapasztala­tában mindenki tudná, hogy az összegubancolt szálak a követke­zőkben majd csak tisztázódnak, helyet és értelmet kapnak az ed­dig zavarosnak tetsző események. „Az idők kezdetén” azonban nem képregény és nem sokrészes filmsorozat. Hibáit, szerkesztési és tartalmi gyengeségeit már nem korrigálja semmi. És ezen a te­hetséges színészek: Cserhalmi György, Bordán Irén, Bodnár Erika. Horváth Sándor. Szerencsi Hugó és társai, valamint Zsombo­lyai János biztos kamerakezelése sem változtat. Pavlovits Miklós Tudomány és emberiség - 1976 Moszkvában megjelent a Tu­domány és emberiség című év­könyv 1576-os kiadása. Az „Ért­hetően és pontosan a nemzetközi tudomány fő problémáiról" jel- szarba alatt kiadott gyűjtemény a szovjet és külföldi tudósok mint­egy húsz írását tartalmazza. A tanulmányok a biológia és az űrhajózás, a fizika és az orvos- tudomány, a történettudomány, a néprajz, a csillagászat eredmé­nyeivel foglalkoznak. (46.) — Nem szeretem a tengert. Se az Adriát, se a Földközit. Sós. keserű, kemény. Nekem a Bala­ton kell. Talán ez.ért nem men­tem világgá. — Akartál világgá menni? — Kinek nem fordul meg a fe­jében? Itthagyni ezt a pitiáner országot... — Itt tartott a Balaton. — No. nemcsak a Balaton. A józan esz.em is. Ha elmentem vol­na. pénz nélkül kellett volna el­mennem. Vagy ha mégis pénzzel, az egyrészt kockázatos, mert. ki kellett volna csempészni a pénzt, másrészt értelmetlen, hiszen ami/ itt sok pénz magyar forintban, az odakint, Olaszországban vagy Franciaországban nevetségesen kevés az induláshoz. Végiggondol­tam én ezt sokszor. Semmihez se értek, semmihez se kezdhetnék odakint, semmi garanciám, hogy belátható időn belül eljussak ar­ra a szintre, amit itthon megszok­tam. Olt kezdő lennék, behozha­tatlan hátránnyal, itthon vi­szont ... — Felvet a pénz. Ügy döntöt­tél, hogy ez a kellemesebb. — Kellemes? Annyiban igen. hogy nem kellemetlen. Itthon az életet csak elviselni kell. küszkö­dés nélkül, kapaszkodás nélkül, kudarcok nélkül. Itt legalább iri­gyelnek. ami nekem nem létszük­ségletem. de valahogy kevésbé fá­rasztó. mint például ha sajnál­nának és jótékonykodnának ve­lem — Itt mindent megvehetsz, megszerezhetsz. — Ha arra gondolsz, hogy téged . is megszereztelek, tévedsz Téged nem óhajtottalak megszerezni. — Félreértettél... — Nem báj. Időzzünk eg.v ke­veset a félreértésemnél. Legalább' tisztázni fogjuk Nyugodtan hall­gass végig, nem foglak megbánta­ni. Mindenesetre nem árt. hogy most amikor már ismerjük a jö­vőnket. egv kicsit visszalapozunk a múltunkba is. Te nekem na­gyon sokáig kifejezetten ellen­szenves voltál. Tom. A megszám­lálhatatlan nőügyed miatt. — Nem leltek kárt bennerh. — Ne légy cinikus. —- Nem fél­tettelek Nincs sok értelme rád olvasni, de ha már eszembe ju­tott. hát elmondom. Két dolog volt ellenszenves. Az egyik, hogy a nőid többsége nem az ellenáll­hatatlan egyéniséged miatt ragadt rád. hanem a kocsid miatt, a vil­látok miatt, a pénzed miatt, ez akkor is tény. ha sérti a hiúságo­dat. De ez volt a kisebb fajsúlyú ellenszenv. A másik volt a sú­lyosabb. Lehet, hogy a legtöbb nő könnyedén vállat vont. amikor dob.va érezte magát, de akik nem vontak vállat, azok se lehettek kevesen. Sajnáltam őket? Nem is tudom Az taszított benned, hogv biztosan szenvtelenül adtad ki az útjukat. Miattuk így „vpltál el­lenszenves nekem. Biztosíthatlak, hogy nincs szép lelkem, ha netán ezt készültél megjegyezni most. Csak ismertettem a rólad alko­tott véleményemet, mert ráérünk. — Egyszer sem éreztetted ve­lem. — A maga idejében megtiszte­lő lett volna rád nézve, ha érez­tetem. Később pedig megváltozott a véleményem — Érdekelne, mit követtem el ennek érdekében, és mikor. — Mit követtél el? Beleszerettél Katiba. Eszeveszetten beleszeret­tél. Ez a szerelem változtatott meg. Kati miatt megszűnt körü­lötted a szexuális forgalom. Kati megbabonázott, amit nem is cso­dáltam. Nagyon szép. az a kölvök- párduc Mikor hagyott el. Tom? — Engem? .. Miért, érdekel? — Bócsáss meg. ha kínos kér­dést (ettem fel. Tekintsük el nem hangzottnak, felejtsük el. Remé­lem. záros határidőn belül őt is elfelejted Tavaly nyáron látva maradt a szám. amikor meglát tam. Mondd. Velencében nem té­vedtél be‘véletlenül az akadémiai képtárba? — Rosszul emlékszel, ti járta­tok Velencében.' én Rómában és Rómától délre voltam anvámék- kal. — Kár. Velencében találkozhat­tál volna Katival, Ott van lefest­ve az Akadémia képtárában. Bi­zonyos Giovanni Bellini festette le. talán négyszáz évvel ezelőtt. Madonna degli Alberelli, így írja a katalógus Amikor tavaly meg­láttam itt Katit, csaknem felkiál­tottam. annyira meglepett a ha­sonlóság. Fújt a szél a mólón. Kati kendőt kötött a szél ellen. Puha kobaldkék selyemkendót. Én kiszálltam a csónakból, te a kezemnél fogva felhúztál a móló­ra. Kati a hajót nézte, lg}’, félig lefelé nézett, a csónakmotort néz­te. Abban a tartásban és úgy kendőben, félig leresztett szem­pillákkal; kísértetiesen hasonlított a Bellini Madonnájához. Zavar a téma? — Nem . j. Miért zavarna? — Vagy remekül uralkodsz az arcodon, vagy már igazán nem érdekel az a kislány. Azt hiszem, ésszerűbb a második varációt vá­lasztanom. —• Vedd le a fejedről ezt a gu­misapkát. — Vedd le rólam ... Köszönöm. — Rázd szét a hajad. Még job­ban ... Hadd repüljön. — Tetszem neked? , — Szép vagy. — Bővebben is kifejtheted. Sze­retem. ha dicsérnek. — Gyere, vándoroljunk ki a partra. — Jó. Gyerünk... A hajamba belenyúlhatsz. Tom. de a fülem­hez ne érj hozzá. Majd délután. Türelem. — © Ügy surrantam be a házba és fel a lépcsőn, mint egy tolvaj. Mintha félnék anyámmal talál­kozni. Mintha csak ezután ke­rülne sor rá, hogy közölje velem: Alizt fogom feleségül venni... Pedig ez már megtörtént. Ma két hete. Csak engedelmeskednem kellett. Ellenkezés nélkül bele­egyezni; hogy úgy legyen, aho­gyan ő akarja. Nem azonos a szituáció — hiszen most Alizzal kerülök- egy ágyba —. csak ha­sonló ahhoz, ahogvan tizenhat éves koromban intézkedett az életem kilencven fokos irányvál­toztatásáról Akkor is ő határo­zott. hogv bekövetkezzék, ami már időszerű volt. Most megnő­sülnöm időszerű. Akkor a nőkkel megismerkednem volt időszerű. Anyámnak pedig mindig kezére játszik a véletlen. A törvény­szerűen jelentkező véletlent most az jelentette, hogy Alizék meg akarják vásárolni a villát az Is­tenhegyi úton. Amikor tizenhat éves voltam. Terka volt az aktuá­lis véletlen. Azelőtt alig hallot­tam Terkáékról Volt tudomásom róla. hogy Terka apja és anyám unokatestvérek. Terka tehát az én másodunokanqvérem. Arról is tudtunk, hogv Terka már az elő­ző évben is Pesten volt. ápoló­nőképző intézetben. Anyám az előző évben’ egyszer sem hívta meg hozzánk, érthetően csodál­koztam hát. amikor egvszercsak az apjával eevütt beállított hoz­zánk Terka. Én nem találkoztam velük Anyám este. vacsora köz­ben számolt be a látogatásukról és közölte elhatárolását, hogy Terkán .segíteni kell. mert a lány ósszeszűrte a levet a nővérotthon gondnokával és emiatt távoznia kellett az otthonból, még az a szerencse, hogy nagv szükség van ápolónőkre, ezért a nővérképző­ből nem- távolították el. Tőle. anyámtól kértek segítséget, hogy Terka valahol albérleti szobához jusson, hiszen ha már egy évet elvégzett a nővérképzőn. és ki sem vágták, nem szabad abba­hagyni Anyám ezzel a tájékozta­tással együtt mindjárt be is je­lentette. hogv Terkát odveszi hoz­zánk albérlőnek, hiszen mégis­csak rokonlánv. segíteni kell raj­ta, a padlásszobában pedig ellak­hat. A padlásszobába zsúfolt lim­lom egy részét Terka majd fel­hordja a szárítópadlásra. hogy le­gyen helye. Amikor először találkoztam Terkával. mintha furcsán nézett volna' rám. de akkor még nem sejtettem, hogv miért. Este bejött a szobámba, hogy megágvazzozn nekem, ott sündörgött körülöt­tem. amíg meg nem untam. Még nem végeztem a másnapra ese­dékes házi feladataimmal, zavart, hogy ott motoz körülöttem és kérdezget, belenéz a kön}’veimbe, a füzetembe, amibe éppen írtam. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents