Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
Iskola a világ végén Álldogálunk az autó mellett s tűnődünk: „Merre tovább? Hogyan juthatnánk el Kargalára?” A reflektorok fénypásztájában néhány útszéli fa, hallgatag' tanya. Forduljunk vissza a hullámvasutat szégyenítő dülőúton és újra biztonságos kövesen próbálkozzunk, keressük a célhoz vezető bekötőt? Menjünk tovább az irdatlan sötétségben, mert nyilván ez az út is vezet valahová és találunk eligazító jelet? Előre. így döntünk, mint a felfedezők és kicsit magunkat is bátor vállalkozónak érezzük. Kecskemét legfeljebb 30 kilométer s sohasem jártunk a hatalmas orgoványi határ eme szögletében. Tovább himbálóztunk a tengernyi síkságon. Jól tettük. Égy tanyai útkereszteződést elhagyva előttünk, mögöttünk imbolygó fények tűntek föl. Testesebbek, haloványabbak, sietősebbek, komótosan bandúkolók. Klub Helyben vagyunk. A motorosok, kerékpárosok, gyalogosan iparkodók is nyilván oda mennek. Tóth Istvánnéhoz. az iskolába. , • . A tágas udvar parkírozóhellyé alakul, amire ■ odaérünk. Az egyetlen tanterem meg társaskörként funkcionál. Néhány szabad állóhelyért ügyeskednek a nem elég korán jövők: a padokat már régen elfoglalták. A találkozás öröme fényesíti az arcokat. Itt szélesebb a kör, kényelmesebb á környezet, több az idő, mint a boltban, ahol időnként összeverődik egy bo- koraljnyi tanyai. Az iskola ezekben a pércekben tájékoztatási központ. Hozzák a híreket az eljáró fiatalok, összedugják a fejüket a néha egymástól háromnégyszáz méterre lakó tanyaszomszédok. Lassan elül a furcsa zene, a morajló zümmögés, kezdődik a műsor. Api’ó iskolásokat igazgat a sarokba tolt tanári asztal előtt a Buday Dezső-díjas pedagógus. Az irodalmi színpadé az elsőség. A hangsúly néha elcsúszik, a ritmus megbicsaklik: a költészet Weöres Sándor versekből szőtt varázsszőnyege így is sajátos szépségű világba röpíti a hallgatókat. s magukat az előadókat.^ A hangulat megalapoztatván az igazgatónő kedvesen, okosan ismerteti az összejövetel programját. Figyelik minden szavát. Népszerű, tekintélyes, kedves ember. Szeretik. Idősebb, hajdan a legvagyonosabb gazda, ma megelégedett szakszövetkezeti tag ül mellettem. Addig-addig szorítja a mondandó. míg hozzám fordul: „ilyen tanító még nem élt errefelé”. Bármilyen hihetetlenül hangzik, ekként folytatja: „reggeltől-estig tudatot formál”. A pódiumon közben a népdalkórus bizonyítja, hogy nemcsak szépek errefelé a lányok, asszonyok; szívet melengetőén mondják a dalokat. Kérdem az egyik hangadót, a jól öltözött Csernus Irént: „Hol hallotta a szép bánatos-örömes énekeket?” „Gyerekkoromból is őrizek valamennyit, a javát meg a rádióból tudom.” A vallatásnál az is kiderül, hogy ő tulajdonképpen bugaci, ott is dolgozik csak egyszerűen képtelen megválni ettől az iskolától és tariító nénitől. Jön, amikor tehéti, mindössze kilenc kilométer az út. Bemutatkozás Megtapsolják á szavalókat. él- jenzik a citerásokat. Ismét Tóth- né lép a közönség elé'. Z. Borza Verát mutatja be. Illendőségből inkább; ki ne ismerné őt és Ze- usként tisztelt elektromérnök férjét a zsombékos, szittyós fűzfás, akácos, szőlőpásztás vidéken. Másfél esztendő alatt szívükbe fogadta őket a tanyai nép. Nyári kiránduláson vetődtek errefelé. Gyönyörködtek a dülő- utak fordulóinál mindig más arcot mutató tájban. És megláttak a Tolvajos közelében egy jóarányú tanyát! Azóta itt élnek. A mérnök elbúcsúzott a tervezőintézeti kollégáktól, az asszony a reklámvállalattól. Mindez külön téma, maradjunk most Zala Tibor és Gacs Gábor grafikusok tehetséges tanítványának rajzainál. Ma este minden az ő tisztele- 'tére történik, mivelhogy kiállítás-megnyitásra vagyunk hivatalosak. Kiállítás Körben a falakon mintegy harminc grafika, többnyire itteni élmények maradandó emléke. A vendégek, a modellek érdeklődéssel szemlélik a jó rajzkészséggel csinált kifejező alkotásokat. Z. Borza Vera .lapjain a női érzékenység.— ha< csoportosíthatók így a tulajdonságok —, markáns kemény, férfias határozottsággal párosul. Gondolkodó alkat. keresi és láttatja az összefüggéseket, a felületben a meghatározó lényeget. A bennünk > levő és a körénk fonódó, életünket keresztező világ egységét hangsúlyozza. Nézem, nézem a gyökerekkel barázdált arcú’ parasztiéi eket, a földet szelídítő és a földbe omló kétkezieket s Juhász Ferenc sorai jutnak az eszembe: „Az ember is csak sejti. túl az. értelem határán, / hoev egy anyag a kutyatej, s a márvány, / a bogarak merev szeme, 7 s a vér.” Közösen Verácska — így hívják fejkendős asszonyok, szólítják fehér- inges férfiak — maga is meghatódva köszönti az áradó bizalmat. A rögtönzött tárlatvezetés végén megígérhetik: eljön máskor is. Addig is fogadják szeretettel az iskolának szánt rajzokat. Ismét taps ki tudja hányadszor. Olyan jól esik a köszönet ilyen ritmusos kifejezése ebben az együtt lélekző közösségben. Itt megfogadták a szerencsétlen sorsú költő intelmét: „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek.” Közben mondják: Csáky Laios grafikus is hagyott itt legutóbbi tárlatán egy ’ grafikát. Állandó kiállítás lesz nemsokára. Mondják, hogy számítanak az anvat Tóth Istvánná és a kiállító művész: Iskola a világ végén (Szabó Gábor felvételei) község támogatására ebben is. Jól gondolják; Most itt van a pedagógus párt-alapszervezet titkára, itt a művelődési ház igazgatója. Az intézmény tanácsokkal és tevőlegesen segíti az itteni buzgalmat. Bármennyire jó szervező Tóth- né, Keres Emil, a 25. Színház, Pólyák Ferenc aligha jött volna csak az ő szavára. Az efféle rendezvényekhez pénz. összeköttetés, felszerelés is szükséges. Huszonkétezren látogatták a nem is olyan régen megnyitott tanyai klubot. Az adatokat az igazgató lakásán jegyeztem: a szomszédos tanteremben orgoványi amatőrök kisfilmjét vetítenék, ha az áramfejlesztő bírná a terhelést. Énekkar Sebaj, rázendít valaki a nótára, továbbmondja a szomszéd, messzehallatszik a népdal a tiszta téli éjszakában. Régen hallottam ekkora létszámú kórust. Véleményeket rögzítek közben. „Nagyon megérdemelte a díjat. A kislányomat is ő segítette a világra, mivelhogy elakadt valahol az orvos." Virágh Ferenc pedagógus; alapszervezet ■ párttit- ' kát-:-kévé» -tanyai- iskolából -ke- ruFTiszíjnylag 'ilyen -sok gyerek középiskolába. És megállják a helyüket.” Arra gondoltam: el kellene jönni egyszer tanítási időben. Ezt az iskolát is bekapcsolták az UNESCO magnós-programba. Kérdem Tóthnét: „hányfajta tankönyvből adja tovább a tudományt a tanyai magyaroknak?” Rövid számolgatás: „hatvannégyből”. Mi kívánsága, mit írjunk? „Dicsérje meg a ZIM Béke öntőbrigádját. Kár, hogy a sötétben nem látta milyen játszóteret ügyeskedtek az udvarra.” Közösségi ember. Búcsúzunk, mi indulunk Tóth Istvánná szülővárosába, ő bemegy az éneklők közé. Már nagyon várták. Heltai Nándor 9 Z. Borza Vera: Kiskunság • Z. Borza Vera: Kompozíció Hogyan „ejcsük”? Nyelvünkben a mássalhangzó- kapcsolatok ’ kiejtése nem is olyan egyszerű kérdés. A modoros betűejtéstől a túlzott, mindenütt való összekapcsolásig minden válfaját megtaláljuk. Beszélni nehéz! című könyvében Péchy Blanka is elítéli a lát-ja-, tud-ja-féle betűejtést, de a „láty- tya”, „tuggya’* ejtést sem találja jónak. Középutat javasolt: „Mindkét hangzónak a sejtetését.” De a Magyar Rádió- és Televízióújság 1974. 42., 44. és 48. számában is felmerült ez a kérdés, nagyon is élére állítva. Tímár György felvetette „Hogyan ejcsük?” című kis cikkében, hogy neki pl. a bizoccság, naccságrend stb. szavak kiejtése nem tetszik. De két hét múlva Gulya Jánostól megkapta a választ: „Ügy, ahogy eddig!” Tímár ezzel nem volt hajlandó egyetérteni, és újabb cikkben — tegyük hozzá jogosan — méltatlankodott („Ahogy eddig, de hogyan?”). Még ugyanebben a számban megjött a felelet Grétsy Lászlótól „Egység — eccség” címmel. Grétsy „igazságosztó” hozzászólásának közlésével a hetilap szerkesztősége a vitát lezárta. Csak helyeselhetjük ezt, hiszen az igazságot tevő magyarázat után már felesleges papírpazarlás lett volna a vita folytatása. Tímár György második cikkében ezt írta: „Megkockáztatom azt a feltevést, hogy az akadémiai nyelvtan (amire Gulya János hivatkozott) azért írja elő a „szabadság” „szabaccság”-nak való ejtését, mert 1. küzdeni óhajt a sajnos terjedőben levő és még részleges hasonulást sem alkalmazó „szabadság” ejtés ellen; illetve, mert 2. a „szabaccság”-nál pontosabb írásmód nem áll rendelkezésre ahhoz, hogy a magyar ember által ejtett majdnem „sza- baccságot érzékeltessük”. A Péchy Blanka említette „mindkét hangzónak a sejtetése” és Tímár György javaslata, a „majdnem »szabaccság« érzékeltetése” egyaránt a kérdés behatóbb vizsgálatát teszi szükségessé. Amikor a . beszédben mássalhangzók kerülnek egymás mellé, sokfajta módosulás léphet föL Rögtön jegyezzük meg, hogy az úgynevezett betűejtést teljesen el kpll vetnünk. A szótagolással a különgjtést jelölve ilyen. pl. a kút-jaj ad-ja, igaz-ság, amelyeket így kell kiejteni: „kúttya”, „agy- gya”, „igasság”. Ha meggondoljuk, hogy ma is vannak még olyan élő nyelvek, amelyeknek nincs írásuk, megértjük a beszéd elsődlegességét. Sajnos, áz íráskép mindjobban előtérbe kerül. A betűejtéssel mint nyelvi modorossággal nem is foglalkozunk. A mássalhangzók egymás mellé kerülésekor keletkező legfontosabb módosulások, a részleges és teljes hasonulás, valamint az ösz- szeolvadás. Néhány példával könnyítsük meg a legközelebb tárgyalandó anyag megértését! A részleges hasonulásra példa a vízpart (kiejtve: „víszpart”). A zöngés z a zöngétlen p előtt zön- gétlenedik sz alakra. Fordítva is igaz. Pl. a kútifia kiejtése „kúdba”. Itt meg a ^zöngétlen t lett a zöngés b hatására zöngés d. A teljes hasonulás egy részét az írás is jelöli. Pl. harc + val = harccal. A v hang teljesen hasonult a c-hez. De pl. az anyja kiejtve „annya” lesz. összeolvadásról pedig akkor beszéltünk, ha két mássalhangzó egy harmadikká olvad össze. PL! d + j = gy. Az adjon kiejtve „aggyon”. A hangzóhasonulások és az ösz- szeolvadás ismertetésével meg is oldottuk a kérdést, csak azt kell tudni, hogy mikor helyes a használatuk. Kiss István A MOLEKULÁRIS BIOLÓGIA CSODÁI A „megetetett” félelem Ma már ismert tény, hogy az emlékezet speciális molekulákhoz kötö&Skl • A'1 ‘htégidWult éb'éfék- vés- és- %t$$¥feííés1móSÍ-' ’yái^Tfíbomásikba. Kísérletes úton ma már azt is jeltételezhetjük, hogy az agyvelőben kétféle emlékezet van: egy rövidebb és egy hosszabb, tartó- sabb. Ez utóbbiról feltételezhető, hogy az elraktározódó információk bizonyos speciális makromolekuláknál sajátos változásokat hoznak létre. Már régebben megállapították, hogy állatoknál az egyedi emlékezet elraktározásáért az RNS, a faji emlékezetért pedig a DNS nevű■ anyag a felelős. Üjabban a patkány-agyvelöböl olyan kivonatot állítottak elő, amely sötétségtől való félelmet visz át egyik állatból a másikba. Hasonló hatást lehet kiváltani mesterségesen előállított hatóanyaggal is. Ez az anyak kémiai természetét illetően pepiid. Korántsem tisztázott azonban a kérdés, vajon hogyan hat a kivo- 'riUtf Küi'áYdk' talószinűtiéfc'1iart- jnkj^ftagy , bizonyos érzékelők, az 'IdédséjVekuéit tárolt infófniŰció- kódol le tudják pontosan olvasni. Erre a feltevésre, azaz ilyen kémiai érzékelők létezésére a halaknál végzett tanulási kísérletek. során találtak bizonyítást. Frankfurtban és Berlinben halbiológusok kísérletezés során megállapították, hogy a nehézvíz (a víz izotóp változata, amelynek molekulái deutériumból és oxigénből állanak) a hal egész testfelépítésében részt vesz. A deutériumatomok növekvő aránya jobb tanulóképességgel és tartó- sabb emlékezőtehetséggel jár együtt. Mivel az emlékezet-molekulákban hidrogén-hidak vesznek részt a molekulaszerkezetben, a nehézvíz esetében e hidak hidrogénjét deutérium-atomok helyettesítik. (44.) — Ne légy morgós... Tom. Töm! így jó? Meg kell egyeznünk, hogyan szólítsalak. Most már mindent távlatilag kell bevezetnünk, Tom. El lett határozva, hogy belőlünk egy pár lesz, mi pedig nem tiltakoztunk. Befejezett tény. — Akartál tiltakozni? — Én? Nem is tudom. Majd visszalapozok. Mellesleg, most már késő lenne. Már a plébánián Is be van jelentve a nászunk. — Az utolsó pillanatban is visszaléphetsz. Nem vagy köteles tűrni, hogy a nyakadba varr- janak. — Ezt miért mondod? Tapasztaltál a magatartásomban idegenkedést veled szemben, Tom? Ha igen, miért nem szóltál?... Bevallom, az első pillanatban meglepődtem az ötletüktől, hogy a feleséged leszek, de eszembe se jutott, hogy kétségbevonjam az ötlet helyességét. — Meglepődtél, de eszedbe se jutott kétségbe vonni. Ebből vi-1 szont csak annyi következik, hogy neked tökéletesen közömbös... — Még nem vettem magamnak a fáradságot, hogy gondolkozzak rajta. Közömbös? Lehet. Neked nem közömbös, Tom? Te is csak azt csinálod, amit én. Belátjuk, hogy így ésszerű. Ami téged illet, eljött az ideje, hogy megházasodj, hiszen már diplomás férfiú vagy. Ami engem illet, évek óta időszerű, hogy férjhez menjek, mert huszonkét éves vagyok, és nincs diplomám, de még csak szakmám sincs. Ami pedig apáinkat és anyáinkat illeti, keresve se találhattak volna gátló tényezőt, ami ellene szól a házasságunknak. Fiatalok vagyunk, egészségesek vagyunk, mindketten ellátva olyan szülőkkel, akik képesek megalapozni a jövőnket. Kedvezőbb adottstágokat kieszelni se lehetne, igaz, Tom? Az objektív feltételek tehát adottak, a szubjektív feltételek is, hiszen az illetékeseknek meg se fordult a fejükben, hogy neked vagy nekem kifogásunk lenne egymással szemben. — Szórakoztat téged, hogy gúnyolódsz? Remekül csinálod, szellemesen csinálod, el kell ismernem. — Kedves Tamás, minden szót, amit mondtam, komolyan gondoltam. Bizonyára az ironikus hanghordozásom • vezetett félre. Vagy talán ellenérveid vannak? Vgn rá időm, szívesen meghallgatom, ha kijelented,' hogy már tavaly óta meg akarod kérni a kezemet, dé sohase volt bátorságod hozzá, ezért bíztad kedves szüléinkre ennek a házasságnak a megszervezését. Ezt akartad mondani? — Te nem engem képzeltél a jövendőbelidnek. — Hogy én mit képzeltem, az messzemenően érdektelen előzmény. Sietek kijelenteni, hogy senkit se tüntettem ki eddig azzal, hogy a jövendőbelimet képzeljem el benne. — Engem sem. — Téged se, de mást se. Egy férfit el tudtam volna képzelni, de az illető tapintatosan a tudtomra adta, hogy nem hajlandó a szüléim tulajdonaként leltárba vétetni magát. Ez kellemetlenül érintett. Nem maga a tény, hanem csalódnom kellett az. egyéniségében’. Kisebbrendűségi I komplexus,' amit unalmas, de tetszetős frázisokkal álcázott még önmaga előtt is. Azzal a kijelen, téssel lepett meg, hogy mi, mármint ő és én, két idegen társadalmi osztály termékei vagyunk, és rögtön fel is hatalmazott, hogy maradjak vissza boldog szocialista arisztokrácia keretein belül. Ahányszor az én társadalmi, helyzetemről beszélt, mindig egy bizonyos Rudi Dutschke nevű alakra hivatkozott, le is .írta nekem ezt a nevet. Te hallottál róla? — Ismerős név. Holland hippivezér, azt hiszem. — Nem. ö mást mondott. Nem érdekes. Egy idő után már ő se volt érdekes. A többiek pedig... Szintén nem érdekesek. Egyikben se láttam megnyugtató perspektívát. Szerencsére egyiket se kellett visszautasítanom, mivel egyik se vette a bátorságot, hogy megkérje a kezem. — Én sem. — Te se kérted meg a kezem. Ügy látszik, ennek az ünnepélyes eseménynek ki kellett maradnia az életemből. Miért nem kérted meg a kezem? — Idétlen lett volna. — Amint most belegondolok, el kell ismernem, hogy tényleg idétlen lett volna. Hiszen már értesültél, hogy anyád és a mama minden lényeges kérdést tisztáztak egymás között. Miránk kettőnkre csak egy részletkérdés tisztázása maradt. Beleegyezni. Nekem,nem jelentett különösebb megerőltetést, hogy tudomásul vegyem ezt a váratlan fordulatot ,.. Mondd, anyád küldött át hozzánk, vagy öntevékenyen jöttél? — Nem küldött. Azt. sem tufám, otthon vagy-e. De te biztos voltál benne, hogy jövök, különben nem álltái volna ki a kerti teraszra, egyedül. — Nem akarlak hamis illúziókban hagyni, Tom. Anyád áttelefonált, hogy elindultál hozzánk. A mamának az volt a rendezői utasítása hozzám, hogy a teraszon várjalak. Ö bent maradt a hallban és feltette a lemezjátszóra azt a Mozartot. Szívszorító rendezés. Nem volt hányingered ?-T- Nem. Csak az jutott eszembe, hogy két biedermeier lélek talált társra a két anyában. — Mondd, Tom, ebédig itt fogunk párolódni a kocsiban? Gyerünk innen valahova. — Hová parancsolod? — Menjünk hozzánk. Füröd- hetünk is egyet ebéd előtt. Van nálad úszónadrág? — Ott melletted a kesztyű- tartóban ... o Amikor az anyja megmutatta — egy szó és égy mozdulat nélkül, csak a szemével —, hogy merre találom és én kimentem utána a sötét teraszra, még zavart voltam. Szép terasz, faragott faládákba ültetett filodend- ronokkal. Ügyes megoldás, hogy a házuknak az utca felé is van terasza, és hátul is, a Balaion felé, innen a vízből oda lehet integetni. Ujjatlan fehér ruháiéin állt a teraszon. Csak a .ruhája világított a sötétben. A csokoládébarna bőre beleolvadt a sötétbe. Odamentem mögéje, megfogtam a karját. Megfordult. Megfogtam a másik karját is. Furcsa, hogy az a mondat jutott eszembe, amit számtalanszor hallottam Katitól: „Ne beszélj!” Nem beszéltem, összetalálkozott a szánk. Aliz lustán félrehajtotta a fejét. Ügyes, művelt szája van, érzéki szája. Csókoltam, és ő is csókolt, iskolázottan, de lustán. Közben magamat figyeltem. Nem ízlett a szája, pedig jó volt. De más volt. Nem Kati volt. Megfordult a fejemben, hogy el kellene futnom, beugrani a kocsiba és meg nem állni Budapestig, a józsefvárosi házig, ahol Kati ott van a. második emeleten. És elfelejteni mindent, amit anyám kényszerít rám. Ügy odaállni Kati elé, mintha semmi sem történt volna. De amíg ezt gondoltam, párhuzamosan azt is tudtam, hogy lehetetlen ... Csókoltam tovább Alizt, éreztem a testét, amint hozzám simult, fir gyeltem, milyen ügyesen bánik a mellével, a combjaival, a térdével. Akkor már mozgást hallottunk a haliból. Abbahagytuk a játékot. Lesimította a derekán a ruhát, pedig nem gyűrődhetett meg, annyira szorosan feszült rá a csípőjére, a derekára, a hasára. A hallban az anyja ott állt az egyik akváriumnál és sírt. Mutatóujját körültekerte a zsebkendőjével, ég a zsebkendős mutatóujja hegyével tapogatta le a nedvességet a bőréről a szeme alatt, nehogy elkenje a festéket. Az akváriumban rózsaszín, zöld, sárgát vörös színekben játszó halak úszkáltak a víziharasztok között és ugyanúgy tátogattak, mint a jövendőbeli anyósom, mielőtt megszólalt: — ö, gyerekek, gyerekek, kedveseim ... (Folytatjuk)
