Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

MŰVELŐDÉS » IRODALOM • MŰVÉSZET • IRODALOM • MŰVÉSZET Az évfordulókhoz szokott olva­só talán keresi az okot, amiért mérlegre tesszük a Forrás tíz ta­valyi számának a súlyát. Vagyis a súlyosságát De ilyesféle indí­tékról nincs szó. A kecskeméti megjelenésű folyóirat az idén lé­pett a nyolcadik évfolyamba, te­hát a jubilálási alkalomra még várni kell. A magyarázat — ha egyáltalán valakinek szüksége van rá — egyszerűen abból áll, hogy az időnkénti értékelés szerkesztőségi gyakorlatunkhoz tartozik. Vitáz­tunk annak1 idején a Kiskunság, illetve a rendszeres megjelenés­sel induló, majd megerősödő For­rás egyes összeállításaival is. S ma sem lehetünk semlegesek, bár a két szerkesztőségi műhely ugyanabban a sajtóházban dolgo­zik, előfordul, hogy azonos szer­zők jelennek meg mindkét he­lyen, ami végeredményben jó dolog, s lehetne még gyakoribb is. Ezért a megjegyzéseink is kö­zeli pozícióból támadnak, s in­kább a továbbfejlődést szeretnék elősegíteni, semmint kritikusi os­tort pattogtatni. Szépirodalmi bukkanók Jöjjön elöljáróban az, ami iga­zán tetszett. Igen, kétségkívül szubjektív ez a mostani értékelés is, mint az értékelések általában. Csak néhány félsorolás és adat segíthet, hogy minél távolabbra tűnjék a közeli munkahelyből adódó személyes elfogódottság. A Forrásnak tavaly sikerült egy vérbeli prózaíró tehetséget avat­nia Balázs József személyében. Bevált az útnak indító jellemzés, amely a kivételes ábrázolóerőre hívta fel a figyelmet. Borzonga­tóan szép, egyszerű és tömör kis­regényt adtak közre Koportos címmel. A folytatás sem maradt el. Azóta megjelent a Magvető Kiadónál az újabb mű, a Magya­rok, amelyet a kritika teljes érté­kű epika megvalósulásaként kö­szönt. A fölfedezések sorába tar­toznak a szolnoki Iluh István versei is. A fiatal költő tollából nem sokkal később napvilágot látott az első kötet. A lakiteleki Lezsák Sándor a Forrással egy- időben mutátkozhatott be az Üj írásban. Iszlai Zoltán költői nép­szerűsítéséhez ugyancsak hozzá­járultak a folyóirat hasábjai. A szépirodalmi tabló egyébként igen széles mezőnyt, csaknem öt­ven szerzőt sorakoztatott fel, ami­be egyaránt beletartozik az él- vonalt képviselő Pilinszky János • és Fehér Ferenc, a mindig iz­galmas Simonyi Imre, Raffai Sa­Mérlegen rolta, Veress Miklós, Utassy Jó­zsef, illetve az egészen kezdő Hideg Antal. A legtöbb verset publikálók között van Goór Im­re; Gál Farkas ezúttal elbeszélés­sel hívta fel magára a figyelmet. Buda Ferenc viszont csak egy rövidke bemutató szöveggel és fordítással jelentkezett. A színvonal ennek megfelelő­en eléggé vegyes, amit jelez, hogy kiemelt közlési helyet kapott pél­dául Bede Anna Csillaggá válni című túlfűtött, romantikus ízű verse. Kifejezetten apolitikusnak hatott Péntek Imre „hozzászólá­sa a biztonság kérdéséhez”. Az esztétikai értékből a Ladányi Mi- hályra emlékeztető költői megol­dások vonnak le sokat. Aligha­nem tehertételként jelentkezett Kunszabó Ferenc kisregényének első része is. Az író megkésett stílusvívmányai minduntalan ke­resettségbe csapnak át. S az idei januári Forrásban számos hasonló vonást mutat Csató Károly Teg­napi hamuja. Nála a jó tárgyi részletezés és a magatartás mély­rétegeinek feltárását nem éppen épületes, olykor hihetetlen nyel­a Forrás vezet és valami naiv ellenpon­tozás távolítja még el az igazi eredetiségtől. Szociográfia a zászlón A folyóirat fejléce sokáig az irodalomra, tudományra és mű­vészetre való irányultságot jelez­te, ugyanebben a sorrendben. A szerkesztőség tavaly a szépiro­dalmat és a szociográfiát tűzte zászlajára, a változatlanul ha­gyott művészet előtt. Az új hit­vallás így hangzott: „A régi iro­dalmi iskolák példáján a Forrás a valóságfeltáró irodalom műhe­lye akar lenni... tudatosan vál­laljuk, a szociográfiát, rendszere­sen minden számunkban közöl­ni kívánunk valőságfeltáró íráso­kat, kérjük, várjuk és inspiráljuk is ezeket.” A valóság ezzel szemben az, hogy a szép program némileg csonka maradt. Csupán a „direkt- termő műfaj” helyzetéről szóló és történeti tárgyú tanulmányokkal együtt kapott nagyobb helyet a szociográfia, mint azelőtt, ami összesen több mint kétszáz oldal­nyi terjedelmet jelent. A művek közül Fehéri Tamás—Hatvani Dá­niel: Vadkertiek egészsége, a magnós oktatás vitája, Zám Tibor konok tanyavilág-feltérképezése és Varga Mihály: Esték a mun­kásszálláson című írása emelke­dik ki szociális érzékenységével és megformálásával. Az 'összter­mésből ugyanakkor nem egy gon­dolati csoportosítás vitára késztet­hette társadalmi mozgás egészére figyelő olvasót. De ez célja is az igazi valóságfeltárásnak. Örökség és folytatás A Forrás hagyományápoló tö­rekvései jutottak kifejezésre a Jókai-tanulmányban, Gál István bemutatta Szabó Lőrinc kecske­méti megjelenésű verseskönyvét, sajtótörténeti érdekességű elem­zést kapott az Alföld című folyó­irat, Kodály emléke előtt külön összeállítással tisztelgett a szer­kesztőség, s remek áttekintést nyújtott Orosz László sorozata, a „Kecskeméti kis irodalomtörté­net”. Ide tartoznak a jól sikerült művészeti áttekintések is. A szűkebb haza. Bács-Kiskun történelme mégis több újrafelfe­dezésre váró eseményt és alko­tót tartogat. Ugyanígy több fia­tal tehetség jutott már túl a szárnypróbálkózáson, akiknek várjuk a rendszeresebb szereplé­sét, a fejlődési híradásokat. Az olvasók törzstábora hiányolja a korábban megszokott, gyakoribb kitekintéseket is a szomszédos népek magyar nyelvű irodalmára, amit teljesen nem tudtak pótolni a szociográfiai szemlék és a ro­konnyelvű költészet fölvillanásai. S még valamit az aggályokhoz. Nehéz eltekinteni az olyan to­lakodó személyességtől, mint amire Moldován Domokos szol­gáltatott példát magnetofonos in­terjúiban, aki így fordult Weöres Sándorhoz: „Ügy látom, hogy Te... Én úgy gondolom” ... S ha már itt tartunk, a kéziratok fokozottabb gondozását tenné szükségessé, hogy például még Páskándi Géza stílusa is heve­nyészett, félvállról vett megfogal- m ázásokat mutat a Modernség és hagyomány (III.) című tanulmá­nyában. Summa summárum, a hazai irodalmi folyóiratok között ran­gos helyen szereplő, valőságfel­táró elkötelezettségű Forrás gaz­dag esztendő után kezdett újat. Az összegezés ugyanakkor olyan jelenségeket is feltár,, amelyek nem illeszkednek a kedvező össz­képbe. Halász Ferenc .ZÉPIRODALOM. SZpqO^BÄFIA. MŰVÉSZET forrás »AM. 1975. JANUÁR 1 SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET forrás forrás 'SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET forrás forrás SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET forrás SZÉPIRODALOM. SZOOOGRÁAA. MŰVÉSZET forrás SZCrWOOALOtl SZOOOGRÁHA. MŰVÉSZIT SZEnSOOALOtL SZOOOGAAFtA. HÖVÍJZrr forrás forrás forrás VICTOR JARRA verstöredéke A chilei stadion* ötezren vagyunk itt e csöppnyi városrészben, ötezren vagyunk, vajon hányán vagyunk a városokban és országszerte? Csupán itt tízezer kéz, mely szántott és gyárakban termelt, Vajon hány embert gyötör éhség és hideg — félelem és fájdalom, lelki nyomás, megtorlás és őrjöngés? , Hatan közülünk eltűntek a zűrzavar forgatagában, egy meghalt, egy férfit agyonvertek, sosem hittem volna, hogy * egy embert így agyon lehet ütni. - . . A többi négy el akart menekülni az ájult félelem, elöl, . egyikük 'kz’ ifdüllan mélybe dobta meggyötört testét, mindegyik szemében a halálfélelem merevedett fagyossá. Mily borzalmas torzzá varázsolja arcunkat a fasizmust Terveiket percnyi pontossággal időzítik, mi sem zavarja őket. Gyilkosság szab itt házirendet. Ez volna hát az isten képmására teremtett világ7 Istenem, ez a te hét világteremtő napod gyümölcse? A négy fal közt nincs is ember, csak számok vannak, s a számoknak minden oly mindegy, a számok oly nagyon áhítják a mindent megváltó halált. De hirtelen feleszmél öntudatom. Remegés nélkül figyelem a jtlet mi páncélosok robajával, katonák üvöltésével kel versenyre... És Mexikó? És Kuba? És hol a világ mely felsajdul e szégyen,láttán? Itt tízezer kéz szorul görcsbe mert nem termel soha többé. Vajon hányán lehetünk ßzerte hazámban? Elnökünk vérének lüktető dobaja túlharsogja a bombák robbanását, gépfegyverek ropogását, * Így görcsbe szorult öklünk visszavág. Mily nyomasztóan fojtott e véré, mialatt a megtorlást éneklem versfüzérben, meg kell halni a gyötrő félelemtől, oly sok millió pillanatig vergődik a végszóig, bent feszit némaság, kint felharsan a• kiáltás. Amit itt látok, oly rémkép az, amit elképzelni sem mertem, s amit érzek, amit érzek, meggyilkolja merev tekintetembe íródott gondolataim,.. Bedé Béla fordítása ■A hírhedt santiagói stadionban szil letett ez a megrázó hangú »«»■ töredék: egy fiatal költfl. Victor Jarra utolsó üzenete —■ a pokolból. A költőt meggyilkolták. Versét egy fiatalember juttatta ki a sta. dionból, majd Párizsba került, ahol a közelmúltban jelent meg. SZÁZTÍZ ÉVE SZÜLETETT Újhelyi Imre Hazai mezőgazdasági és állat- tenyésztési szakembereink, tu­dósaink és kutatóink közül bizo­nyára sokan emlékeznek még ar­ra a két évvel ezelőtti sikeres ta­nácskozásra, s meghitt hangulatú ünnepségre, amelyre egy kivéte­les képességű, hatalmas munkabí­rású és'íokaldalúí tildóSrférfiú hasi Iáiénak ötvenedik évfordulóján került sor. Az ország minden ré­széből, a megyeszékhelyről és a fővárosból érkeztek akkor a ven­dégek Dunapatajra, Űjhelyi Imre szülőhelyére. A Kodály Zoltán nevét viselő művelődési házban idézték fel sokoldalúan a magyar mezőgazdaság, a hazai állatte­nyésztés nagy alakjának emlékét. Azóta naponta láthatják a hely­beliek az intézmény mellett ÜJ- helyi szobrát. Holnap lesz száztíz esztendeje nnnak. hogy Dunapataj nagy szü­lötte meglátta a napvilágot. Egy jómódú pataji parasztember tíz gyermeke közt ő volt a legkisebb. Kalocsán. Baján. Szekszárdon, Magyaróváron és Budapesten foly­tatta tanulmányait. Mezőgazdász lett és állatorvos. Sokoldalúságá­ra jellemzjj, hogy mint pedagógus és mint mezőgazdasági szakíró is kitűnt-. Sokrétű mezőgazdasági szervező munkát fejtett ki a haladás érdekében, melyben haláláig hitt, s amelyért sokat tett ő maga is. Találóan írta róla Schandl József Kossuth-díjas akadémikus, hogy élete ..az alko­tó munka kincsesháza” volt. Magyaróváron először tanársegéd, majd fiatalon főiskolai, illetve akadémiai tanár lett; s rövid idő elteltével igazgató Kezdettől fog­va fáradhatatlanul és lelkesen dolgozott. Többek között a vető­magvizsgálat módszereinek kor­szerűsítése érdekében fejtett ki hasznos tevékenységet. Megszer­vezte a, szarvasmarha-tenyésztők- egyesületét,t tejkísérleti állomásit} létesített, s egymás után alakítot­ta meg a jól működő tejszövetke­zeteket. Kísérleteket folytatott a szarvasmárha-gümőkór elterjedé­sének megakadályozására. Időben felismerte, hogy a ma­gyar állattenyésztés ügyét csak akkor képesek a szakemberek nagyban' előre lendíteni, ha az egyszerű emberekkel is sikerül megértetni és elfogadtatni az új elméleteket, a tudományok leg­újabb eredményeit. Ennek érde­kében is sokat tett. Cikkeket, ta­nulmányokat írt élete végéig, összesen tizennégy könyve látott napvilágot itthon és külföldön. Emlékét hűen őrzik napjaink­ban is; és őrizni fogják ezután is. mindenkor azok. akik tudják, hogy a nagy elődök alapozó mun­kája nélkül nem tartanánk ott a fejlődésben, ahol ma tartunk. Űjhelyi Imre életéről könyvet írtak. • Sok-sok cikkben, tanul­mányban tették közkinccsé taní­tásait. Szülőfalujának lakossága büszke nagy fiára Amikor a szobrát leleplezték, százak állták körül az emlékhelyet, százak és százak hallgatták elfogódottan a munkásságát méltató beszédet. V. M. Medgyessy Ferenc szobrai Kilencvenöt éve, 1881. január 10-én született Medgyessy Fe­renc, Kossuth-díjas szobrászmű­vész (meghalt 1958-ban) a XX. századi magyar szobrászat kima­gasló alakja. # A művész műtermében. 9 Hippi Rónai Józsefről készült szobra. 9 A Gondolkodó nő című szobra. KACZŰR ISTVÁN Meghívó ebéddel Meghívót kapott az elnök, szombatra szóló meghívót, sze- meskukoiica fajtakisérleti bemu­tatóra. Hétfőn hozta a postás. Ugyanazzal a másik meghívóval együtt, amelyik viszont csöves­kukorica fajtakísérleti bemuta­tóra inyj$Áltq0 ,ugyans?ß)$ &oiriz-, batra, Máeham -pezazéí>r,mint g&t előbbi. Amaiifésaaktnwánt^ia szór-j litotta volna a székhelyről, emez utóbbi pedig déli irányba. Amaz délelőttre, emez délutánra. Sze­rencsére. Valamint egy harmadik meg­hívót is rejtegetett a napi posta: hibridkukorica-kísérleti bemutató lesz a keleti nagyüzemben vasár­nap. Valamint egy további meg­hívó daráltkukorica-termesztési fajtakísérleti tapasztalatcserére szólította igen szívélyesen szin­tén vasárnapra. Persze amaz dél­előttre, emez délutánra. És ter­mészetesen más-más sarkába a járásnak. Gondolkodót az elnök: ez mind igen fontos, de elmenjek-e? Talán el kellene menni, hiszen amint tapasztaltam, általában mindig elmennek a meghívottak. Elvégre egy fejlődő nagyüzemi gazdaságban, de más üzemben is tudni kell, mi az új a techniká­ban, a technológiában, no és a fajták világában. Máskülönben nem léphet megfelelő ütemben előbbre az emberiség. Érdekelte egyébként az elnö­köv úgyszólván minden, ami a nagy termelés szélesedő skáláján feltűnt, országszerin-iova. Ezért hát a lehető legbuzgóbban igye­kezett mindig a tanfolyamokra, a klönböző bemutatókra, tapaszta­latcserékre, vagy — uram bocsá’ — szimpozionokra. Igyekezett — mondom —, amig tehette, amíg bírta, amíg győzte. De hát az a tudást, tapaszta­lást, újdonságokat ígérő skála immáron hatalmassá dagadt, íme! Kilenc meghívó szólította csak kukoricaügyben. Szemes ko- korica, csöves kukorica, darált kukorica, hibrid kukorica, kuko­rica lábon, kukorica háton és a hónod alatt. Jó. hogy... Mi a jó? Hiszen van még meghívó. Amig tovább bontogatta az el­nök a napi postai levélhalmazt, újabb meghívókat talált, Volt ab­ban mindenféle. Még padláson termeszthető, nemzetiszínű fcuko- ricapalántázó gép kísérleti pél­dányának a bemutatásával is ke­csegtették. Sőt azzal is, hogy az elnök megismerheti az elektro­nikus libatömés és májdagasztás (már mint libamáj) módozatait. Sajnos nincs mód arra, hogy a további meghívók tartalmát is közreadjuk. Azokat a meghívó­kat sem lehet, sajnos, ismertet­nünk, amelyeket előző napon ka­pott az elnök, és amelyek úgy­szintén egy-egy nagy fontosságú kukorica-, répa-, burgonya-, vagy csirke-, nyúl-, komló-, saláta és ellenségei, dúvad-, almamoly. nyúl-, fácán-, vadászpuska- é% egyéb bemutatóra, tapasztalatcse­rére invitálta az égvilágon min­denüvé. És természetesen valamennyi meghívón ott állt nyomtatott, kö­vér betűkkel a naiprend ismer­tetésében-isj-kiemelt ponti-ebédi Vagy esetleg; i’acsora. Attól’füg­gőén, "hogy a nagy fontosságú rendezvény látogatóit délelőttre hívták-e össze, vagy délutánra. Amint ezen így morfondírozott az elnök, kopogtattak az iroda- ajtón, és belépett egy másik el­nök. — Szervusz! — Szervusz! — Mi járatban? — Küldetésben — ezt mondta a jövevény, majd meghökkentő ajánlatot tett: — Téged a térség valamennyi elnöke nevében kinevezlek kép­viselőnek. — Miféle képviselőnek? — Bemutatókon, tapasztó lat- cseréken képviselsz bennünket. Elvégre te vagy a legfiatalabb» és még egyszer sem mondtad egyikünknek se, hogy nem szíve­sen jársz ezekre a ■ •. nyakkendőn alkalmakra. — Tényleg nem mondtam — nyögte az elnök — de... Gon­doltam. Sőt, most mondom is. S kitette az asztalra a marék­nyi meghivókáriyát. A jövevény úgyszintén megnehezítette az asz­talt jó néhány maroknyi meg­hívóval, amit a táskájából zúdí­tott ki. — Mérgemben vettem a fá­radtságot, végigjártam vala­mennyi elnökkollégát, és mini elküldte az elmúlt napokban ka­pott meghívókat. Neked. Menj el! Képviselj bennünket, szépen kérünk, Pajtikám. Mit volt mit tenni? Az el­nök vállalta a küldetést, szépen különválegatta a meghívókat, aszerint, hogy szemes-, csöves-, hibrid-, - darált-, őrölt-, vagy pat­togatott kukoricafajta kísérleti bemutatóra szóltak, vagy esetleg elektronikus tökindaszagggatásra, vagy esetleg másra. Azután pe­dig végigjárta az elnök szépen az összesei. Ott volt a délelőtti ta­pasztalatcserén, és ott volt a dél­utánin. Elment szombaton, va­sárnap, hétfőn és a többi napo­kon. — Egyedül? — kérdeztem tőle \ ennyi tortúra után. — Dehogy egyedül! — újsá­golta. — Képzeld, elnöktársaim közül ugyan senki se jött el tényleg, és mégis népes volt min­den rendezvény. Telt ház! Ami fő, mindenütt kitűnő paprikást főztek, „s mit gondolsz: megma­radt belőle akár egy tányérrava- ló? Bizony nem, cimbora. Elma­radt sok meghívott, de a sok paprikás mégis elfogyott...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents