Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

4 © PETŐFI NEPE • 1916. január 11.

15 millió tojással több

Petőfi Sándor még verset is írt a család kegyeibe fogadott, a szobában is megtűrt tyúkanyóról. Ma sincs olyan kisdiák, aki ne fújná kívülről minden sorát, sőt az ügyesebbek arra is szívesen vállalkoznak, hogy lerajzolják az Anyám tyúkját. A téma aznos, a kifejezés módjai annál változatosabbak. A gyerekek egy része az otthoni környezetből merít mintát, és olyan élethűséggel ábrázolja a tulipános láda tetején trónoló jószágot, hogy kakas legyen a talpán, aki első pillantásra megkülönböztetné egy igazitól. Mások rajzain már némi tapasztalathiány érezhető, így aztán a modell izgalmas keveréke a sitruccmadárnak és a grillcsirkének. Legérdekesebbek azok a rajzok, amelyeken a Versbéli tyúkanyót áramvonalas repülővé, vagy tojáspotyogtató gépi szerkezetté alakította át a költészetet a mához hozzáigazító gyermeki fantázia.

Hogy ez az elképzelés mennyire közeljár a valósághoz, azt ma már a mezőgazdaságban járatlan embereknek sem kell magyarázni. Jól tudjuk, hogy a hagyományos módon már nem lehetne tojással ellátni a fogyasztókat, éppen ezért egyre több gazdaság rendezkedik be az üzemi állattartásra.

Az ország legmodernebb és leggazdaságosabb tojásgyára

Ismerjük és elfogadjuk ezt a megoldást, mert a javunkat szolgálja, mégis különös érzés keríti hatalmába az embert, amikor közelről láthat egy olyan nagyüzemet, ahol a tyúkok futószalagon és teljesítményben tojnak, a legkorszerűbb feltételek között és olyan „kifinomított” mesterséges környezetben, amelyről a baromfiudvarok sokféle megpróbáltatásnak kitett szárnyasai még csak nem is álmodhattak.

Nem vitás, hogy az ország legmodernebb és leggazdaságosabb „tojásgyárával” a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat dicsekedhet. Az üzem a Dunaújvárossal szomszédos Nagyvenyimben épült angol mintára, több mint

tíz esztendeje és a beruházás költsége már a hatodik évben megtérült. A 12, kívülről teljesen egyforma, alacsony, ablaktalan épület abban különbőz'k a többi üzemtől, hogy kifejezetten a kontinentális klímaviszonyokhoz tervezték őket, a kifogástalan technikai berendezésektől kezdve egészen a sajátos építészeti megoldásokig. Csak egy példát emelnénk ki a sok közül: a termelés egész évben egyenletes, anélkül, hogy télen fűtésről, nyáron hűtésről kellene gondoskodniuk. Télen az állatok testhőjével „gazdálkodnak”, nyáron pedig a levegő állandó ki-beáramlása gondoskodik friss légzuhanyról.

összkomfort, kényelem, kalória és módjával napfény is

—- Ezek a „madarak” így hívja a telep hófehér tojóhibridjeit Lakatos István telepvezető, — mindent megkapnak, amire csak szükségük van. összkomfortot, kényelmet, kalóriát, még napfényt is, na persze közvetve — helyesbít meglepett tekintetemet látva, —- a tápanyagban és a lámpákon keresztül. Fényt pontosan annyit, kapnak, amennyi a tojáshozamhoz szükséges, nem többet,'mért"W-"' tót idegesek lesznek. Tudja mi ’ a legfurcsább? Ezek az állatok" egyetlen percet sem töltenek a szabadban, a keltetőből zárt kocsikban hozzák őket a nevelőüzemekbe, ahol 20 hetet töltenek, utána kerülnek a tojóüzemekbe és 13 hónapig el sem hagyják a

hetrecüket. Nem ismerik az évszakokat, azt sem tudják, mikor van nappal és éjszaka, mégis érzékelik az időjárás változásait. Például a frontbetöréseket. Látná csak milyen zajosak, nyugtalanok ilyenkor!...

„A természet — gondolom őszinte csodálattal, — lám még ezeknél a széltől is óvott, nagy gonddal és tudománnyal •-kitenyésztést híbridekrtébüs -követeli a jo- gate? Nbp1 intem'-'perzseli siókét, eső nem veri. szél nem borzolja a tolláikat, elszigeteltségük még sem tökéletes. De vajon a mozgás, a szabad levegő, a természetes életmód valóban nem hiányozhat nekik? *

Zavartalan ellátás — áringadozások nélkül

A telepvezető elnézően mosolyog.

— Már ne tessék haragudni, de ezek olyan laikus kérdések. Aki idejön, az mind a gyerekkori élményeire hivatkozik, tele van sajnálattal, aztán kimegy a piacra és felháborodik, hogy már megint 2,50-ért adják a tojást. A fogyasztók zavartalan ellátása, a ma még meglehetősen ingadozó

tojásárak állandósítása elképzelhetetlen irányított, programozott, ipari jellegű tojástermelés nélkül. Csak ez a mi üzemünk naponta 40 ezer tojást küld Kecskemétre. Jelenleg 85 ezer madarat tartunk, igaz ennek egy része növendékállomány, mivel az utánpótlást is magunk neveljük, de évente hozzávetőlegesen 15 millió tojással látjuk el a piacot

és rendszeresen szállítunk. Minden „madár” egy tojást ad naponta, — hol vannak ettől a háztájiak? — 9 napon át „dolgozik”, a tizedik a pihenőnap. Es mindössze 34 és fél dolgozót foglalkoztatunk.

A „fél”, az állatorvos, aki még egy másik üzemet is ellát. Az állatgondozók zömmel asszonyok, akik úgy érzik magukat, mint valami laboratóriumban. Munkájuk tiszta és könnyű, minden művelet gépesített. Gépek adják be a takarmányt és gépek tisztítják ki a ketreceket. Az asszonyok dolga, hogy összeszedjék a tojásokat, ellenőrizzék a világítást és a hőmérsékletet, ügyeljenek a tisztaságra. Ebben nincs pardon. Belépés fehér köpenyben, gumicipőben. Semmitől sem félnek annyira, mint attól, hogy valaki akaratlanul is becsempész egy

fertőző baktériumot, meg is tesznek mindent, hogy ez ne fordulhasson elő.

Sűrű erdő és külön kerítés védi a telepet az óvatlan látogatóktól. Az udvar néptelen, zaj nem szűrődik ki a jól szigetelt, kívülről teljesen zárt falak közül, annál zajosabb, elevenebb látvány fogadja a belépőt. A váratlan látogatás pánikszerű riadalmat kelt a nevelőépület hófehér jércéi között. A tojóüzemben más a helyzet. A ketrecek lakóinak sokkal fontosabb a dolga, mintsem a vendégekkel törődjenek. Ütemesen mozognak a pirostaréjos fejek, kopog a sok csőr, valósággal falják a tápanyagot, gyűjtik az erőt és meg is látszik az eredmény. A ketrecek alatti „futószalagra” százával potyognak a tojások. Olyan szabályosak, egyformák és fehérek, mint akik tojják.

Mitől sárga a tojás sárgája ?

— Hallottam már olyan véle- mériyt^'ftogy'- á''y,gyárr* tojás ném olyianojfij rnumíti-'á'háztájiamért ár5 sárgája' vérszegény?

Felelet helyett a telepvezető felüt egy tojást. Kifogástalan, élénksárga a belseje.

— Külföldre, rendelésre olyat is szállítunk, ami már maidnem vörös. A szín telies mértékben attól függ. hogy milyen tápanyag- keverékkel etetjük az állatokat. Régebben előfordult, hogv az ízén érezni lehetett a takarmányt, de azóta változtattunk az összetételen, ma már ez sem okozhat kifogást. Annvira nem, ho.gy amit mi termelünk, azt az utolsó darabig eladhatnánk külföldre, így is jelentős az expótunk, de a hazai igényeket is igyekszünk kielégíteni, reméljük közmegelégedésre.

Távozóban, némi nosztalgiával ismét eszembe jutitak gyerekkorom baromfiudvarának felejthetetlen lakói. ’ A szelíd kendérma- gos, a magányra és szenvedésre kiszemelt targikomikus kis kopasznyakú, a szemtelen és életrevaló rozsdabarna, aki annyi bosz- szúságot okozott Anyámnak, mert nem akart tojni, pedig hogy kerestük a kedvét! Külön adag saját kezűleg kiásott gilisztával kedveskedtünk és még meg is sétáltattuk az árokparton! Hát ez az idő elmúlt, vagy múlóban van. A szinegyforma hibridek úgy dolgoznak, mint a gépek. így aztán a gépkocsik mindennap tojáshegyekkel megrakodva indulhatnak Kecskemétre.

Vadas Zsuzsa

AZ ŰJ ÉV első napjaiban történt. Mire hazaértem, a karácsonyfa már nem volt a helyén, a nagyobbik szoba közepén. Feleségem egy röpke kézmozdulattal tudtomra adta: ha még kíváncsi vagyok rá. ott találom az erkélyen, díszeitől, cukraitól megfosztottam

De a hervadó fenyőág további sorsa nem hagyott nyugodni. Így azután .yrövid úton” tudomásomra jutott az is. hogy bizony a szeretet ünnepének eme utolsó maradékától úgy szabadulunk meg a legegyszerűbben, hogy ledobjuk az erkélyről. Mint a többiek ...

A lakótelepi civilizáció csak a konyhai hulladék gyűjtésére rendezkedett be. — Íme, a határozott, kivételeket nem tűrő megállapítás, hallhatnék akár a képernyőbéli szőke Kudlik Juli szájából is; a vasárnap délutánonkénti csöndes emésztés, s még a Deltaműsor által sem oldható ernyedtség langvos közegében gondolatainkat csak a véletlen örvénye sodorja a felismerés szélére: lassanként derék készülékünk is megérik az ablakon való kihajításra Mint a másoké ... Elvégre a tévének lassanként kétévtizedes múltja lesz országunkban is. Továbbá: annak is jó egy évtizede már. bogy a háztartás gépesítését szolgáló berendezések nagyszériás gyártására rákapcsolt a hazai ipar. felébredvén csipkerózsika álmából A tömegszéria első hulláma máris elérte a kihordási idő partjait. Fridzsidereink is kénytelenek anélkül megvénülni, hogy — némely korabeli jóslattal ellentétben — kárt tettek vona szocialista eszményeinkben. H i most már szó szerin veszem — de ve- hetem-e másképpen? —- az ablakon való kidobást, ajánlatos lesz óvatosan közlekednünk a lakótelepi járdákon; a fejünkre zuhanó fenyőág múló ijedtségen kívül mást nem okoz ugyan, ám egy hűtőszekrény esetén már deszkából. esetleg csak furnérból készült tartós fogyasztási cikkre lenne szükségünk, a koszorúról is mások gondoskodnának: a hátramaradottak és a szakszervezet.

DE NE PENGESSÜNK drámai húrokat, inkább nézzünk szembe a valós tényekkel A lakótelepek energiaemésztő rendszere a villany, a gáz és a távfűtés szentháromságára épül. Egyik sem alkalmas a szerves hulladékok elégetésére — vagy precízebben — gyors és maradéktalan „visszaépítésére” a természeti körforgásba.'' Hiányzik a padíás,1 a pince, tej* télyes zegzugaival ä fcsálácü'pbr-' ta — a szervetlen hulladékot sincs hol tárolni.

De lim-lomokra nincs is szükség egy modern háztartásban? Ha örökké láb alatt vannak, s az amúgy, is szűkre szabott helyet foglalják, akkor a kérdőjel el is maradhat az előbbi mondat végéről. Marad tehát a nosztalgia, amikor is hátulgombolós koromban egy egész télen eljátszottam azzal az „őskori” ébresztőórával, melyet apám fedezett fel számomra a padlás kacatjai között. Hangsúlyozom, az eset emlegetésével csakis a saját nosztalgiámat táplálom; igazán nem kívánhatom. hogy a távirányításos villanyvonatok ifjú gazdái, s még inkább azok apukái, anyukái ócska vekker után kezdjenek kutatni.

Arra sem gondolok, hogy óra helyett kivénhedt porszívókat, mosógépeket adjunk nebulóink kezébe. Arra viszont igen. hogy elegáns és modern gyermekjátékaink válnak leghamarabb kacattá. Mert menetrendszerűen megjelennek a még újabbak és a még herken- tyűsebbek. így azijtán a legnagyobb tömegben a fogyasztói magatartás termelődik újra — a fogékony, zsenge gyermekkorban ugyebár. A játékvilágból lassan felcseperedő fiam még most is akkora arzenált mondhat a magáénak, mely elegendő volna egy liliputiakból szervezendő kisebb' katonai alegység teljes felfegyverzéséhez. /

HOGY MINDEBBŐL van-e kiút? Bevallom, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy van egy csodálatos közhelyünk amikor is azzal oldjuk meg gondjaink gordiuszi csomóját, hogy kijelentjük; nézőpont kérdése az egész... S' ha most lemondok az emberiség jövőjét is számonkérő homlok- ráncoló szigorról, a nézőpontom máris derűsebb égtájak felé tolódik el. Innen nézvést a jelenség, mely az elhasznált tárgyak ablakon történő kidobásában összegződik. nem is dlyan elriasztó. Sőt,, van benne valami igéző nagyvonalúság Valahogyan emberi az egész, s ezzel nemcsak létezését, de gyarlóságát is elismerem. Legfőképp pedig történelmileg igazolt létjogosultságát. Gondolok itt a barlangok bejárata elé kidobált mammutcsontok maradványaira S nemcsak erre. hanem egy külhoni világvárosban szerzett pár év előtti élményemre is. Már jócskán elmúlt reggel, amikor! társam is. én is másnapos bódulatunkból felébredvén, szótlar nul, morcosán öltözködtünk. Egyszerre erőteljes, tompa zajokra- lettünk figyelmesek. Kitekintve szállodai szobánk ablakán, a látványtól nyomban elmúlt mindkettőnk fejgörcse. As szemközti ház harmadik emeletéről épp egy régi heverőféleség ereszkedett alá Szabadeséssel, természetesen. Követvén az előtte kidobott rozoga, asztalt, székeket, komódot. Pár perc alatt nagv halom gyűlt ösz- sze odalent, félig a járdán, félig az úttesten. Az ott elhaladó néhány autó — a metropolisz e kisforgalmú utcácskájában — óvatosan kikerülte a kupacot. Rövtrf idő múlva megjelent egy targoncás bácsi, s a bútortetemeket valahová eltalicskázta. Közben az arra, vetődő járókelők közül többen megálltak. nézték a műveletet. s egyikük le is1 hajolt, a lába elé hulló sublótfiók tartalmában kezdett kotorászni, talált is két fényképet, azokat zsebrevágta. s továbbment Társammal egymásra pillogtunk, kicsit kételkedve abban, hogy egyáltalán ébren va- gyok-e.

AKKOR IS, s a mostani fenyő-' ágdobáláskor is elgondoltam': a2 lenne az igazi, ha rossz, beidegződéseinktől, átkos nyűgeinktől, kirojtolódott szokásainktól is ilyen lezserül tudnánk megszabadulni. Mert akkor á többi bajra is hamarább találnák gyógyírt.

Hatvani Dániel

(43.) Nincs senkim, akivel őszintén beszélhetnék. Hallgatok és hallgatás vesz körül. Üres körülöttem a tér. jóllehet emberek mozognak benne — anyám. apám. Aliz —, és néma körülöttem mindenki, jóllehet beszélnek hozzám, és süket körülöttem mindenki, jóllehet hallják, amit én. mondok nekik.

— En magyaráztam Katinak:

— Ha kérdezik, ne vall,d be. .Ne adjunk senkinek alkalmat, hogv beleszóljon az életünkbe. Mert ha beleszólnak, mindent el fognak rontani.

Nem tiltakozott. Tűnődve nézett a szemembe:

— Tagadjam le. ha nyíltan megkérdezik?

Halkan, de kemény hangsúllyal mondtam ki:

— Senkinek semmi köze hozzá! Még voltak kétségei:

— És ha az apu kérdezi meg? Neki joga van tudni rólam az igazat, mert az anyu meghalt, ő tölti be otthon az anyu állását is.

Határozott maradtam:

— Nincs joga! Mindenki, még az édesapád is más szemüvegen át -nézi. nem úgy, ahogyan mi érezzük.

Meztelenül feküdt mellettem. Érezte, hogy szép a meztelen teste. és ha egy test szép. éppen a szépsége miatt nem lehet szemérmetlen. A szeme nyitva volt. de nem engem nézett

— Ne csapd be magad. — Megérintette ujja hegyével a vállam. — Úgyis tudják az igazat. Kivéve az aput. Az apu nem tudja. mert vele elhitettem... neki alkati hibája, hogy hisz nekem. De mindenki más úgyis tudja. Akkor is. ha nem mernek beszélni róla. Mit gondolsz, miért nem mernek? Mert megtanulták a szabályt,. hogy amit nem vesznek tudomásul, abban állást foglalni se kell, vagyis nincs felelősségük, így mindenki azt játssza, hogy nem tud semmiről. Pedig nálatok tudja Anna néni. Artúr bácsi, nálunk tudja Imre Illedelmesen hallgatnak. Mi is hallgatunk, te meg én. Mintha valami szégyellni való is volna abban, hogv lefeküdtem veled és te lefeküdtél velem. A nyilvánosság előtt alakítjuk a piától szerelmeseket, akikre nem vetődik árnyéka se a

szexnek, ők pedig azt játsszák, hogy elhiszik az alakításunkat. Társasjáték.

Megcsókolom a mellbimbóját. Ettől — mint mindig — elakadt a hangja. Nyakát, hegyes melleit, alig domborodó hasát, hosszú combjait, feszülő lábikráját, sima talpát, a. bőre minden négyzetmilliméterét egy pillanat alatt fel- töltötte a forróság, ha a számmal megérintettem a mellbimbóját. Elfelejtette, és én is elfelejtettem a testétől, hogy ki mit gondol és mit nem gondol rólunk Mintha centrifugában keringeti volna az egymásba kapaszkodó testünk. fokozódó sebességgel körkörös kényszerpályán, elvesztettem a hallásomat, késhegyek ugráltak a hátgerincemen, értelmeiden szavakat hörögtem bele a sűrű hajába, a bőre pórusaiba, a reszkető szájába, és. nem hallottam a saját hangomat. Eszemet vesztettem a testétől. Sohase tudtam megfejteni, máig is felfoghatatlan hogy egy ilyen törékeny és mégis erős lánytest hogyan lehet mindig és mindig új, mindig ismerős és valamiben mégis idegen.

Kiizadt a homlokom, megizzadtam az ingem alatt is. pedig árnyékban állok a kocsival itt a cukrászda előtt, ahöl Alizra kell várnom. Lehúztam az ablakokat, jár a huzat körülöttem, mégis melegem van. Megbízható, vissza-* térő örömök voltak a testében, és legközelebb- mégis mindig meg- éreztem benne valami titkosat, amit még meg kell ismernem és meg kell szelídítenem. Senki sem nyúlt hozzá előttem, senki sem

ronthatta el. A villánk teraszán, a nagy gumimatracon ezért nem volt belőle örömöm. Amikor végre először nem tiltakozott, éppen a megadásától tűnt hihetetlennek. hogy végre megkapom a nyúlánk testét, ez is zavart, és vigyáznom is kellett, hogy a lehető legkisebb fájdalommal veszítse el a szüzességét. Én voltam az elkínzott, nem ő.

Feküdtem mellette a teraszon, fáradtan és kielégítetlenül. Behunytam a szemem és gondolatban logikusan megmagyaráztam magamnak, hogy elégedettnek kell lennem: én kaptam meg először Kati testét, ezt a legiz- gatóbb leánytestet, aminél kívánatosabbat sohasem láttam még. én kaptam meg először a testét amely szinte a szemem láttára fejlődött' évek alatt izgatóan nőivé, szemem előtt formálódott láthatóvá a blúza alatt a két kacér melle. Csak a két hosszú combja változott egyik napról a másikra nőiesen feszessé, de hamarosan megfejtettem ezt a titkot is: hónapokon át esetről esetre mindig farmernadrágban vagy bőszárú pantallóban láttam Katit, és amikor egy péntek estén miniszoknyában jött hozzánk az apjával, váratlan és meghökkentő volt észrevenni azokat a lányosán hosszú és már nőiesen tökéletes combokat a nylonharisnyában.

Magyaráztam magamnak behunyt szemmel a teraszon, hogy minden okom megvan az elégedettségre: az enyém volt először ez a páratlan testű lány, akiről régóta tudtam, hogy nekem változik nővé abból az esetlen bakfisból, aki le nem vette rólam a szemét. Éreztem, hogy igaz, amit magyarázok magamnak, mégis kielégítetlen voltam és csalódott. Tudtam, hogy másnap Mónikánál kárpótlást kapok, ott szántam rá magam Kati mellett a teraszon, hogy másnap magamra szabadítsam Mónika ragadozó testét, úgyis egy hónapja várja már. hogy ellenőrizhesse, igazat beszélnek-e a lányok Adorján Tamásról. Az egyetemen a tanév utolsó előadá. sain mindig mögém ült az előadóteremben és ceruzája hegyével kószált a hajamban. Nála kerestem kárpótlást másnap, és kárpótlás helyett csak zavart éreztem, zavart, amiből azonnal megfogalmazódott a bizonyosság: nekem már csak Kati kell. Amazonteste volt Mónikának, .erőszakos és rafinált, de én csak azt éreztem, hogy idegen a bőre. idegen a melle, idegen az ágyéka, idegen a hangja, idegen a szája, idegen a nyelve, idegen a szaga. Minden önfegyelmemre szükségem volt, hogy teljesítsem, amit elvár tőlem, fogcsikorgatva kínlódtam, hogy kielégítsem végre, és rögtön felöltözhessek és elmeneküljek. Az utcán belenéztem a napba. Nem fájt a fénye. Boldog voltam, hogy nekem csak Kati kell, senki más. Senki más.

Az éjjel, amikor hazakísértem, Aliz azt monda:

— Holnap lesz a napja, hogy kipróbáljuk egymást. Legfőbb ideje, látom rajtad.

Mennyire tévedett. Én csak azért voltam türelmetlen, hogy

végre eltűnjön és én egyedül maradjak. - i

o

— Úgy ülsz itt, Pubi, mint aki citromba harapott. Ném is késtem, percre pontosan jöttem. Tes. sék örülni nekem. Mi bajod?

— Nyugtalanul aludtam, Aliz.. Hiába van a szúnyogháló az ablakon, bejött egy szúnyog. Ott. sírt a fejem körül egész éjjel.

— Egyetlen csípést se látok rajtad.

— Nem szeretik a vérem, doha- szúnyogot hallok, ' nem tudok aludni.-— Szegény Pubi.

— Ne mondd nekem, kérlek, hogy Pubi.

— Amióta ismerlek, mindig így mondta. Tíz évig nem zavart, sohase kifogásoltad. Anyád is így hív. Minek nevezzelek?

— Ne gúnyolódj velem. Megegyeztetek végül, hogy hol ebédelünk?

— Anyád ragaszkodik hozzá, hogy nálatok... ö maga főz valamit, a saját szent kezével. Hiába kérleltem, hogy ne fáradjon, hiába magyaráztam, hogy akkor nálunk munka nélkül marad mára Pannika, aki pedig direkt főzési célokra van rendszeresítve.,.

— Ha anyám fejébe veszi, hogy ő. ad ebédet, senki se beszélheti le róla. Délután pedig panaszkodik majd, hogy fáj a feje, annyit dolgozott.

(Folytatjuk)

M—Ml

...It I. in n I fifrgla.lB

w

a3§»»8«8Bi8ÍKiig«asB8^